Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-13 / 10. szám
1979. január 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mozgalmi évzáró Alig számoltunk néhány napot eddig a naptári évből, az ifjúsági mozgalom máris évzáráshoz közeledik. A KISZ-alapszervezetekben az 1978—79-es mozgalmi évben végzett munkáról, az akcióprogramban rögzített vállalásokról adnak számot február 1. és április 30. között a fiatalok. Szabolcs- Szatmár megyében több mint 1400 alapszervezet 39 ezer tagja készülődik a beszámolóra. A KISZ-vezetőségek ezekben a napokban számba veszik az egy év alatt elért eredményeket, s bizonyára nem kerülik el figyelmüket a hiányosságok sem. A beszámoló vagy első taggyűlések minden alapszervezet életében fontos eseménynek számítanak. Nemcsak az ünnepi külső, a díszes terem, hanem elsősorban a politikai tartalom miatt. Itt a KISZ-vezetőség értékeli az elmúlt mozgalmi év tevékenységét, s az alapszervezet egészének munkáját. Ekkor kerül sor az egyéni feladatvállalások minősítésére is. Az ezt megelőző négyszemközti beszélgetések után most minden KISZ-tag előtt elmondják: az alapszervezet hogyan ítéli meg az illető egész éves mozgalmi munkáját. Egyúttal döntenek a tagok arról is, hogy kinek a tagsági igazolványát újítsák meg az 1979—80-as mozgalmi évre. A formálisnak tűnő napirendi pont nagyon fontos politikai döntést rejt: csak azok kapjanak bizalmat és lehetőséget a KISZ-szervezetben való részvételre, akik magatartásukkal, tevékenységükkel kommunista fiatalhoz méltóan élnek. Az előző évek tapasztalata azt mutatja: a fiatalok kritikusan ítélik meg egymás közéleti szereplését. Ez évente 6—700 tagsági viszony megszüntetését jelenti. Mindezek ellenére az ifjúsági mozgalom tagjainak létszáma a legutóbbi beszámolási időszakhoz viszonyítva kétezer fővel gyarapodott. A legutóbbi mozgalmi év akcióprogramja a Hatékonyság — minőség címet viselte. Ennek megfelelően az alapszervezetek a gazdasági építőmunkát állították a vállalások közül az első helyre. A KISZ-titkárok beszámolhatnak a tagok által végzett konkrét gazdasági munkáról és egyben azokról a sajátos formákról is, amik már a fiatalok nagyobb aktivitását, a gazdasági élet iránti érdeklődését, eredményeink, gazdálkodásunk színvonalának, minőségének javítását szolgálják. Itt kell megemlíteni az egyre színvonalasabbá váló szakmai versenyeket, a mind több fiatal fantáziáját megmozgató Alkotó ifjúság pályázatot és kiállítást, a Fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa elnevezésű fórumot, amely a műszaki érdeklődésű és végzettségű KISZ-tagoknak nyújt lehetőséget a gazdasági élethez kapcsolódó vállalásokra. A beszámoló taggyűléseket rövid időn belül követi a második taggyűlés, ahol a következő év akcióprogramjáról döntenek. A tanintézetekben és pedagógus-alap- szervezetekben az idei évtől kezdve eltérő módon, majd ősszel tartják a második taggyűlést, hiszen az oktatási intézmény nevelési tervéhez jobban szükséges igazítani az akcióprogramot. így az iskolákban, főiskolákon, egyetemeken csak a nyári építőtáborokról, szakmai továbbképzésekről és a tisztségviselők felkészítéséről döntenek tavasszal. X. K. CIGÁNYOK A BEILLESZKEDÉS ÚTJÁN Egyenértékű emberek Az SZMT munkatársai 16 vállalatnál érdeklődtek a cigány munkavállalók helyzete felől. Felmérésük anyagát december végén az SZMT elnökségi ülésén is megvitatták. A tapasztalatok még nem megnyugtatóak, de figyelemre méltó, kedvező változásokról is képet kaphatunk. Új lakásokban Sokat mondó tény, hogy a cigányok közül egyre többen vállalnak állandó munkát, és a telepek felszámolása, ha döccenőkkel is, de jó ütemben halad. Az utóbbi években megyénk 25 községében 40 telepet számoltak fel. Az új C-lakások meghatározó szerepet töltenek be életükben, a jobb körülmények között többnyire felhagynak régi életmódjukkal és keresik a beilleszkedés útját. A biztos és kényelmes otthonból szívesebben indulnak munkába. A felmérés szerint a munkaviszonyt létesített férfiak 70 százaléka állandó, 13 százaléka időszaki, 17 százaléka pedig alkalmi munkát végez. A munkába állt nők 44 százaléka állandóan, 10 százaléka időszakonként, 46 százaléka alkalmanként dolgozik. ]ó vélemények örvendetes, hogy három könnyűipari üzemben külö^ nősen jó véleményei vannak a cigány nődolgozókról. A HÓDIKÖT fehérgyarmati üzemében 31-en, a tiszalöki üzemben 15-en, a mátészalkai kötöttárugyárban 8-an dolgoznak. A több műszakos, szalagszerű termelés pedig nagy figyelmet és fegyelmet követel. Általános tapasztalat — a férfiaknál is —, hogy a zárt munkahelyeken jobban alkalmazkodnak a fegyelemhez. Ezeken a helyeken hamarabb be is illeszkednek. A fentiekből a szakszervezeti tisztségviselők ezt a következtetést vonták le: „A cigányok is tudnak jól dolgozni, ha figyelembe vesszük sajátos gondolkodásukat, ha egyenértékű emberként foglalkozunk velük, ha megfelelő módon ellenőrizzük munkájukat. Elengedhetetlen a vezetők rugalmassága, embersége.” Szükséges a nagycsaládosok segélyezése is. Sokrétű tudatformálással; a kollektívák nevelő hatásával további eredményeket érhetünk el. Befogadó közeg A beilleszkedéshez két dolog szükséges: elsősorban az, hogy a cigány dolgozók akarják, de az is fontos, hogy legyen meg az a közeg, amely befogadja őket. Természetes és igazságos követelmény, hogy elsősorban ők maguk, a munkájukkal teremtsék meg anyagi és erkölcsi biztonságukat. A megyének, az államnak sokba kerül a C-lakás akció és a segélyezés. De majd megtérül az anyagi és egyéb segítség. Mert ha rajtuk segítünk, magunkon is segítünk . . . Nábrádi Lajos Metszés Piricsén A piricsei Egyesült Erő Tsz almáskertjeiben 210 hold területen metszik az almafákat. (Császár Csaba felvétele) Fakanál helyett volán Szabolcsi portrék Az egyenlítő mentén a föld kerülete megközelítően 40 ezer kilométer. Andrejko- vics Istvánná, az 5. sz. Volán Vállalat gépkocsivezetője már több mint hatszor akkora uitJat tett meg, balesetmentesen, takarékosan. — A konzervgyárban dolgoztam, amikor megtudtam, hogy a Volán gépkocsivezető- tanfolyamot hirdetett. "Mivel régi álmom volt, hogy egyszer autót vezethessek, ezért elvégeztem. Ehhez le kellett küzdenem azit a gátlást, amelyet a vállalatnál mint első női gépkocsivezető éreztem. Erőfeszítéseimet siker koronázta. Rátaláltam arra a hivatásra, amire az energiámat szeretettel, örömmel áldozom. Tavaly két versenyen is szép eredményt értem el. Szeptemberben Budapesten rendezték meg a gépkocsivezető-nők országos üzemanyag-takarékossági és ügyességi versenyét, abol 32 induló közül az első helyen végeztem. Egy hónap múlva pedig Nyíregyházán 52 férfi- versenyző mellett a tizedik lettem. Az utóbbinál el kell mondanom, hogy ZIL, illetve Skoda teherautót vezettem, s azokon ritkán ülök. így hátrányban voltam. Előtte röpködtek a „maga kezébe a fakanál való” és egyéb megjegyzések, de a végére kisebb lett a lebecsülök mellénye. — Mi teszi különösen széppé a munkáját? — A felelősség. Az, hogy állandóan a több tízezer forintot érő autó, valamint áru van a gondjaimra bízva. Azontúl a közlekedésben nap mint nap emberek sokaságának életére, testi épségére vigyázok. Említhetem az utazás örömét. Megyénknek szinte nincsen olyan tájéka, ahol ne jártam volna. Mindenütt vannak ismerőseim, és tudom, hogy már ott topognak, várják a szállítmányt. Szeretettel fogadnak. Este, hazafelé még szebb az út. Akkor már óhatatlanul a családom jár az eszemben. Saccolgatom a tőlük elválasztó, és egyre fogyó kilométereket. — Hogyan lehet takarékoskodni? — Nagyon sok múlik a vezetési technikán. Ennek sarkalatos pontjai az indulás, sebességváltós, és a fékezés. Például nem szabad ugratva, úgynevezett „sportosan” elindulni, hanem nyugodt, kiegyensúlyozott tempóval kell. De a fékezés üteme is nagymértékben befolyásolja a gazdaságos üzemanyag-felhasználást. Rendszeresen ellenőrzőm a kocsit, nem csöpög-e valahol a benzin, vagy olaj. Ha valamelyik alkatrész hibás, akkor azit tanácsos azonnal kijavítani, mert átterjedhet a baj más szerkezetekre is, és utána még nehezebb, költségesebb az orvoslás. Már a fülemmel érzékelem, ha nem stimmel va. lami. Jelenleg Barkas típusú autót vezetek. 100 kilométerenkénti üzemanyag-fogyasztási normája 14 liter. Én még a városi közlekedésben sem használok fel 10 liternél többet. — A takarékosságot hogyan szorgalmazza a vállalat? — Aki a megengedett mértékű üzemanyagnál többet használ föl, azt felelősségre vonják. De ez szerintem nem 'kielégítő. így idővel csak azt lehet elérni, hogy a normát senki se fogja túllépni. Ez is szép eredmény lesz, de még semmi ahhoz képest, ha mindenki arra törekedne: a normánál is jóval kevesebbet használjon föl. Tehát megtakarítást hoznának. Megvalósítása nem lehetetlen, az akaraton múlik, de nem kizárólag a gépkocsivezetőkén. Ugyanis jelenleg aki takarékosan dolgozik, semmiféleképpen nincsen elismerve. Itt elsősorban nem a pénzre gondolok, hanem például egy-egy dicséretre, jó szóra. Az embereknek fel kellene hívni a figyelmét: nézzétek, úgy is lehet azt csinálni. Bizony néha megkérdezik a társak: „Mit érsz te a spórolással?” Pedig én nem tudnék másképpen dolgozni... Cselényl György Mi a véleménye? Orosz Miklós, Nun András, Dobránszky Miklós A vállalati és az egyéni jövedelmekről „A vállalati jövedelmek a gazdasági eredményekkel, a keresetek a teljesítményekkel kerüljenek jobban összhangba.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. december 6-i határozatából.) AZ EGYSZEMÉLYI VEZETŐ: Orosz Miklós, a Növényolajipari Vállalat nyírbátori gyárának igazgatója. — „Jót, s jól”, ez ebben az esetben is kulcsmondat. Vagyis: jó terméket, jó minőségben, tehát az áru legyen piacképes. Mi gyártmányaink felét exportáljuk, így a vállalati jövedelem nagymértékben függ attól: hosszú távon is versenyképesek maradunk-e? Cikkeink másik fele közvetlenül a hazai fogyasztókhoz kerül, az sem mindegy, hogy „meósaink” — a mosóporokat használó háziasszonyok —, milyen bizonyítványt állítanak ki rólunk, itthon. Mivel a vállalat jövedelme a korábbiaknál is nagyobb mértékben fog füg- geni a minőségtől, legfontosabb teendőnk — a meny- nyiségi követelmények teljesítése mellett —, a minőség színvonalának emelése. Ezt elsősorbán a technológiai fegyelem betartásával, az egyes gyártási fázisok szigorú ellenőrzésével érhetjük el. Másik feltétel a felszereltség javítása; ma már ott tartunk, hogy az anyagmozgatást teljes mértékben gépesítettük. A szállítás korszerűsítésével elértük, hogy az anyagmozgatás közbeni, valamint a raktározások következtében fennállott minőségromlások százalékát a minimálisra sikerült csökkente- nünk. A KÖZÉPSZINTŰ IRÁNYÍTÓ: Nun András, a növényolajgyár üzemvezetője. — Miután a minőség különös hangsúlyt kapott, a bérezés, a premizálás elsődleges előfeltétele lett a minőségi munka. Eddig a mennyiség és a színvonal között egyenlőségjel volt, most a tartalmi értékeké az elsőbbség. — A jó munka például akár plusz—mínusz 20 százalékot is jelenthet a havi bérekben. Ez pedig nem kevés. Még jobban kell figyelnie mindenkinek arra, hogy — például — milyen savtartalmú az átvett napraforgómag, és még jobban kell vigyázni a daraolaj, a magolaj, valamint a felhasznált benzin mennyiségére is. — Azzal egyébként mindenki tisztában van, hogy a mennyiség sem mellékes, mert az 1978-ban az 1 milliárd forintot meghaladó termelési értékünket növelni szándékozunk, és 140 millió forintos nyereségre számítunk. A MUNKÄS: Dobránszky Miklós üzemlakatos. — Előttem már elmondták: mennyi minden múlhat á gépek karbantartásán. A mi dolgunk az, hogy vigyázzunk, lehetőleg ne forduljon elő üzemzavar. A nyári nagy karbantartásokat úgy kell elvégezni, hogy termeléskiesés gépállás miatt ne lehessen. Ez a mi munkánk minőségi oldala, ami nélkül jó árut, elegendő árut a gyár nem termelhet. — Mi például a karbantartásra 30 nap garanciát vállalunk, ennyi idő alatt a hibák kibuknak. Prémiumot csak a próbaidő után kapunk, és ha jól dolgoztunk, nincs okunk a panaszba. Jómagam ötezer forintot túlhaladó összeget kapok havonta. — A szakemberek többsége nálunk régi ember, és érti, amit csinál. A jó munkát pedig igazolja az az adat, amely szerint 1978- ban még az 1 százalékot sem érték el a gépállás miatti kiesések. Érdemes figyelni a munkára, hiszen ha a gyár több pénzt hoz, mi is jobban keresünk. Speidl Zoltán Télen is készül a tégla Közel 44 millió forint értékben állítottak elő téglát Fehér- gyarmaton a múlt évben. A téglagyár 260 dolgozója a téli hidegben is három műszakban állítja elő a fontos építőanyagot. A 11 szocialista brigád három műszakban 40 ezer kis méretű téglát gyárt. A gondosan tárolt agyag a hidegben is használható. (M. K.)
