Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 13. KOMMENTÁR Nevezetes dátum K ambodzsa csütörtök óta népköztársaság. Mi tagadás, akár csak egy hete senki nem gondolt volna arra, hogy 1979. január 11. ilyen nevezetes dátum lesz a nagy múltú ország történe­tében. Az események azon­ban rendkívül gyorsan kö­vették egymást. A múlt év november 16-án hallhattunk először a kam­bodzsai ellenállási mozgalom­ról. Felhívást tettek közzé, amelyben felkérésre szólí­tották föl Kambodzsa lakos­ságát a Pol Pot-rendszer el­len, s egyben őszinte helyzet­képet adtak az országban uralkodó állapotokról. Korunk egyik szégyene — a világsajtó már korábban így jellemezte a megdöntött kambodzsai rendszert. Kü­lönböző források szerint két­millió embert gyilkoltak meg a tisztogatási akciók so­rán. Valóságos irtóhadjáratot folytatott a Pol Pót—leng Sa- ry-rezsim az elmúlt három év­ben az értelmiség ellen, meg­tizedelte a diákságot és a buddhistákat, de nem kímél­te az országban élő kisebb­séget, elsősorban a vietnami­akat sem. Tíz- és tízezrek kerestek menedéket a meg­megújuló büntetőexpedíciók kegyetlenkedései elől Viet­namban. A „maoista kulturális for­radalom jegyében fogant” kambodzsai rendszer szom­szédaira nézve is veszélyes politikát folytatott: Vietnam­mal és Thaifölddel szemben 1975 óta rendszeresen követ­tek el súlyos, véres határ­provokációkat. A vietnami határán valóságos háborúvá fajult a konfliktus. Heng Saimriinnal az élen 1978. december 3-án bontott zászlót az ellenállási mozga­lom vezető ereje, a nemzeti felemelkedés egységfrontja. A front fegyveresei — a lakos­ság támogatásával — január első napjaiban nagyszabású támadásba lendültek a re­zsim megdöntésére. Január 7-én elfoglalták a fővárost, a következő napon pedig meg­törték az ellenállást Kambod­zsa egész területén, s felsza­badították az országot. Ami ezután történt, furcsa közjátéknak is tekinthető. A múlt év őszén a nyugati vi­lág még szüntelenül a kam- *bodzsai rendszer törvénysér­téseivel foglalkozott, tegyük hozzá, alapos joggal. Ameri­kai szenátorok Carter elnök­höz intézett felhívásukban népirtással vádolták a Pol Pot-rezsimet és nemzetközi akciót sürgettek a kambod­zsaiak emberi jogainak hely­reállítására. Most a Kambod­zsai Népköztársaság ellen for­dulnak, s élesen támadják a hazafiaknak kezdettől fogva támogatást nyújtó Vietnamot. Ennek a pálfordulásnak az eredménye a Biztonsági Ta­nács vitája, s a volt államfő, Norodom Szihanuk herceg siralmas New York-i „ven­dégföllépése” a Pekingben írt forgatókönyv alapján. Bármiként alakuljon is a BT vitája, a lényeg, hogy a népellenes diktatúra megdőlt. Kambodzsa új vezetői békés, független, demokratikus, semleges, el nem kötelezett és a szocializmus felé haladó rendszer megteremtését he­lyezték kilátásba. Ez a körül­mény mindenképpen pozitív jelenség Indokína történeté­ben, s nem lebecsülendő té­nyező Délkelet-Ázsia jövője szempontjából. Gy. D. HANOI BEJELENTETTE: Engedélyezik a családegyesítést Kínai vezetés Hatalmi harcok Peking nemzetközi politikai lépései, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatfelvétel háttérbe szorította a belpolitikai történéseket. Pedig a kínai belpolitika 1979 első napjai­ban, sem eseménytelen. Az idő mind jobban igazolja azokat, akik szerint a már Mao halála előtt megkezdődött hatalmi harc koránt­sem ért véget, sőt. látványos fordulatokra is el lehetünk készülve. Nguyen Duy Trinh vietna­mi külügyminiszter pénte­ken a VNA hírügynökségnek adott nyilatkozatában a kül­földön élő vietnami állam­polgárok helyzetével foglal­kozott. Rámutatott, hogy töb­ben részben az agressziós há­ború. részben az egykori dé­li rezsim politikája miatt hagyta el hazáját. Az országot elhagyók kö­zött vannak olyanok is, aki­ket az imperializmus és a nemzetközi reakció bujtóga- tott. A távozók egy része nem tudja elviselni a háború után jelentkezett nehézségeket, és akadnak közöttük olyanok is, akik az új munkára és ter­Egyre fokozódik a feszült­ség Dél-Libanonban, amint közeledik a körzetben ideig­lenesen állomásozó ENSZ- erők (UNIFIL) megbízatásá­nak lejárta, illetve a január 19-én véget érő mandátum meghosszabbításának idő­pontja. A Dél-Libanon egy részét — az izraeli határtól számí­tott mintegy 10 kilométer szélességű sávot — ellenőrző jobboldali erők fegyveres ak­ciókkal igyekeznek megnehe­zíteni a kéksisakosok libano­ni tartózkodásának meghosz- szabbítását. Sapur Baktiar polgári kor­mányának bemutatása nap­ján, csütörtökön az Irán déli részén fekvő Shiraz városá­ban több ezres sah- és ame- rikaellenes tüntetés robbant ki. A „halált a sahra” kiál­tásokkal rohamozó tömeg középületeket támadott meg, s többek közt felgyújtotta a savak (titkosrendőrség) helyi hivatali épületét. Hírek szerint a shirazi melésre épülő társadalmat nem tudják elfogadni. A VSZ kormánya az em­beriesség politikájából és az alkotmányból kiindulva en­gedélyezi azoknak az állam­polgároknak a távozását, akik a külföldön élő családjukkal kívánnak egyesülni. Nguyen Duy Trinh ismer­tette, hogy mely esetekben nem engedélyezi a vietnami kormány a külföldre távo­zást. így nem kaphatnak en­gedélyt a katonaköteles ko­rúak, olyanok, akik az állam biztonságát érintő intézmé­nyekben dolgoznak, illetve akik különösen fontos ter­melőtevékenységet végeznek. A palesztin ellenállási mozgalom illetékesei, épp­úgy, mint a libanoni nem­zeti hazafias erők vezetősé­ge szerint, Izrael újabb of­fenzívat tervez — esetleg a jobboldali erők bevetésével — a körzet ellen. A kéksisakosok mandátu­mának jövő héten esedékes meghosszabbítása egyébként aligha lesz rutinjellegű lé-, pés: a kontingens jelentős részét kitevő francia és iráni katonákat hazahívták: janu­árban, illetve februárban tá­voznak és egyelőre nyitott kérdés, kik fogják őket fel­váltani. tüntetésnek nyolc halálos és vagy harminc sebesült áldo­zata volt. Baktiar miniszterelnök rá­diónyilatkozatban foglalko­zott a shirazi eseményekkel. Sajnálatosnak mondta az erő­szak újabb fellángolását és figyelmeztetett, kénytelen lesz „keményen reagálni” az általa „félrevezetett elemek­nek” tulajdonított esemé­nyekre. TELEX LONDON: Rendkívüli állapotot rendelt el a brit kormány csütörtökön este Ulster- ben, ahol a kőolaj társasá­gok tartálykocsivezetői el­határozták : folytatják a sztrájkot. Roy Mason, az észak-írországi ügyek ál­lamtitkára pedig bejelen­tette, hogy péntek reggel­től a hadsereg biztosítja a „nélkülözhetetlen fogyasz­tók” kőolajtermékekkel való ellátását. WASHINGTON: James Carter, az Egyesült Államok elnöke január 23-án — közép-európai idő szerint 24-én 02,00 órakor — terjesz­ti a kongresszus két házának rendkívüli ülése elé üzenetét „az unió helyzetéről” — kö­zölte csütörtökön a Fehér Ház. Az 1979. októbertől 1980 szeptemberig terjedő 1980-as állami költségvetést pedig egy nappal korábban, január 22- én hozza nyilvánosságra. NEW YORK: Az ENSZ új leszerelési bi­zottsága január 24-én ül ösz- sze Genfben — közölték csü­törtökön a világszervezet genfi székhelyén. Az április 27-ig tartó ülésszakon 40 or­szág küldöttei az ENSZ köz­gyűlésének az atomkísérletek és vegyifegyverek korlátozá­sáról, illetve betiltásáról ho­zott 41 határozatával, s az atomfegyverek alkalmazásá­nak veszélyességével fognak foglalkozni. MADRID: Pénteken reggel újabb rendőrgyilkosság történt Madridban, lakóházának lépcsőházában meggyil­koltak egy közlekedési rendőrt, Bienvenido Ro­mero Montejót. A spanyol kormány egyébként csütörtöki ülé­sén a terrorizmus elleni harc kérdésével foglalko­zott, de nem hozott sem­miféle látványos döntést, csak megerősítette a bel­ügyminiszter korábbi in­tézkedéseit. Egy kínai személy- és helynevek átírásával foglal­kozó pekingi közlemény utol­só sorai különleges figyelmet keltettek január első hetében a Kínával foglalkozó kom­mentátorok körében. Wang Dongxingről van szó az em­lített közleményrészben, ar­ról a férfiúról, akit minded­dig Vang Tung-hszing néven ismertünk. Vang Tung- hszing, akit eddig mint a Kí­nai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága egyik alel- nökét, a Politikai Bizottság állandó bizottságának tagját kellett számon tartanunk igen fontos megbízatásainak egy részét hirtelen elvesztette. Felmentették a legmagasabb rangú vezetők védelmére ren­delt biztonsági egység pa‘- rancsnoki tisztéből. Elmozdí­tották a párt központi bizott­sága irodája vezetői posztjá­ról. Visszahívták abból a bi­zottságból is, amelynek Mao művei szerkesztése és kiadá­sa a dolga. Arról a Vang Tung-hszing- ről, akit nagyon nehéz lenne a „négyek bandája” támoga­tójának bélyegezni. Állítólag Vang volt ugyanis a „négyek” letartóztatását végrehajtó különítmény vezetője. Időben állt tehát oda a Hua és Teng vezetése alatt kiala­kult csoporthoz, amely egy ügyes és gyors akcióval át­vette a hatalmat. A találgatásoknak többé nincs értelme: Vang helyét a heirarchiában most már más tölti be. Január első napjai­ban ugyanis nyilvánosságra került, hogy a KKP Központi Bizottságának december kö­zepén tartott ülésén egyszer­re három igen jelentős tiszt­séget ruháztak Teng Hsziao- ping egyik legközelebbi ba­rátjára és munkatársára, a 63 éves Hu Jao-pangra. Azok a Kína-szakértők, akik a pekingi hatalmi küz­delem előbbi fordulóiban is mindig arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy Teng Hsziao- ping híveinek száma és súlya állandóan növekszik a veze­tésben, most a régi, sokáig betöltetlen és most újra be­töltött tisztség fontosságára hívják fel a figyelmet. An­nak idején, amikor Mao Ce- tung pártelnökként tevé­kenykedett, az államtanács elnöke Csou En-laj volt, az államelnöki székben pedig Liu Sao-csi ült, a mindenna­pi pártügyeket a központi bi­zottság főtitkára intézte. A főtitkár Teng Hsziao-ping volt. Tenget, együtt Liuval a kulturális forradalom kezde­tén távolították el, s azóta bem is volt főtitkára a párti­nak. Ám most, amikor Teng a KKP egyik alelnökeként, az államtanács rangelső el­nökhelyetteseként és a ve­zérkar főnökeként egy sze­mélyben három igen magas funkciót tölt be, mindenkép­pen jelentős dolog, hogy a két kinevezett, Hu Jao-pang és Csen Jün mellett még legalább három más feltétlen híve és barátja van a leg­felső vezetésben. S mivel közöttük van a központi bizottság főtitkára, aki egyúttal a központi fe­gyelmi bizottság titkára is, Teng most már határozott előnnyel indul a hatalmi harc következő fordulójában. A pekingi irányzatokat fi­gyelők a „kíméletlenül prag­matikusnak” jellemzett Teng Hsziao-ping hangjára ismer­tek a Zsenmin Zsibao újévi vezércikkében is. Szemben Hua Kuo-feng és mások op­timistább, a jelenlegi helyze­tet többre értékelő álláspont­jával, a KKP központi lapja első januári vezércikkében le­szögezte: műszaki és tudo­mányos téren Kína 15—20 évvel maradt le a többi or­szág mögött, ám „miközben megpróbálja utolérni őket, azok is haladnak”. A cikk szerint egy amerikai farmer tízszer annyi élelmiszert állít elő, mint egy kínai, a kohá­szatban egy japán munkás évi 300 tonnás termelésével szemben a kínai 10 tonna áll. Most tempófokozás követke­zik — mondják a Kína-szak­értők. Minél erőteljesebb, an­nál bizonyosabb, hogy Teng súlya újra növekedőben van. (G. M.) Távoznak az ENSZ-katonák ? Feszültség Dél-Libanonban Nyolc halott, harminc sebesült Újabb tüntetések Iránban Jerzy Ed,®ey Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 0 — Megígértem a fiamnak, hogy hazaviszem. A gyerek már néhány napja vár erre az apróságra. A többi árura is feltétlenül szükségem van. Mit tegyek? v Tomlinson úr hallgatott. A vásárló egy pillanatig töprengett. Még egyszer át­kutatta a zsebeit, végül örömmel felkiáltott: — Itt hagyom önnél a he­gedűmet, és holnap, ha mun­kából jövök, elhozom a pénzt. — De hiszen és nem veze­tek zálogházat. — Kérem, uram, ne uta­sítsa vissza! Nagyon kérem! Nagyon nagy szükségem van ezekre az árukra! Az öreg hegedű biztosan többet ér, mint három schilling. Elfek­szik holnapig a felső üres polcon. Kérem, tegye meg nekem. — Rendben van — egye­zett bele a boltos. — Bár el­vileg nem adok hitelt, önnel kivételt teszek. A munkás átadta a boltos­nak a hegedűt, megkérte, hogy vigyázzon rá, óvatosan helyezze a polcra. Fogta a kis csomagot, még egyszer megköszönte a tulajdonos ud­variasságát és elment. Mister Tomlinson visszatért az üz­let mögötti szobába. De nem volt sokáig nyuga­lom a kis boltban, mert is­mét megszólalt a csengő és egy nő lépett be, hogy külön­féle apróságot vásároljon. Aztán ismét jött két vásár­ló. Majd megint vásárolt va­laki. Az egyik pillanatban egy nagyon elegánsan öltözött férfi energikusan lépett be az üz­letbe. Kifogástalan öltözete művészre emlékeztetett. — Kérem a legjobb levél­papírt — hangsúlyozta a fiatalember. Tomlinson úr néhány cso­mag levélpapírt helyezett a pultra. — Nincs pnnek jobb? Ilyen szerény a választéka? — te­kintett körbe a vásárló. A kereskedő megmagya­rázta a vásárlónak, hogy a levélpapír a legjobb fajtájú, de a fiatal művész úgy tett, mintha nem is hallaná, mert a tekintete a polcon heverő hegedűre tapadt. — Érdekes hangszer — je­gyezte meg. — Ilyen erede­tien kidolgozott hegedűnya­kat még nem láttam. Mire Tomlinson úr észbe kapott volna, a fiatalember a pult mögé lépett, levette a hegedűt a polcról, figyelme­sen megnézte, majd áliához illesztette és a vonót végig- huzogatta a hegedű húrjain. — Nagyszerű hangszer, de nincs felhangolva. A harma­dik húrt feltétlenül ki kell cserélni. Nagyszerű hegedű, ismerem — jegyezte meg —, mert magam is zenész va­gyok. Egy vagyont ér. Tíz ilyen üzletet vehet ön ezért a Stradiváriusért. — Mit mond? — Csodálko­zott a kereskedő. — Ezer font lenne az értéke? A művész felnevetett: — ön tréfál, ezer font? Ennyit én is adnék érte gon­dolkodás nélkül, bár szegény vagyok. Ez a hegedű tízszer, ha nem húszszor többet ér. Egyedi darab! Stradivárius, a legjobb korszakból. Nem tudom, hogy van-e a vilá­gon tizenöt ilyen hangszer, bár a múzeumokban és a leg­híresebb hegedűművészeknél katalogizálva van. Három­száz eredeti Stradiváriusról tudunk. A többi az jobb, vagy rosszabb utánzat, a nagy mester tanítványainak munkája. Még egyszer ismét­lem, önnek kincs van az üz­letében. Ilyen hegedű, ilyen hegedű! Szörnyűség így tok nélkül tartani a polcon. Bár­sonyba kellene csavarni és tűzálló szekrényben tartani. Tomlinson úr szinte elsá­padt a hatástól. Gépiesen is­mételt: — Tízezer font, tízezer... A fiatalember még egyszer megtekintette a hegedűt. Megpróbált a belsejébe is be­tekinteni. Valamit figyelme­sen vizsgált és hirtelen győz­tesen felkiáltott: — Hát nem mondtam! A belsejében van a bizonyítási szám és a dátum Stradivári­us mester aláírásával. Tes­sék megnézni! A kereskedő abba az irány, ba nézett, amerre a művész mutatott. Valóban, a hegedű belsejében látni lehetett a kis felragasztott papírlapot. Volt ott valami felírva, de a „Stradivárus” nevet minden nehézség nélkül el tudta ol­vasni. A hegedűművész roppant lelkes lett: — Ha lenne pénzem, azon­nal megvenném öntől ezt a hangszert. Egy ilyen hegedű biztos siker! Hírnevet és pénzt jelent. Éppen néhány nap múlva lesz koncertem Edenburgban. Ha ott ezen a hangszeren játszhatnék! Be­vallom önnek őszintén, ez lesz az én első szólóestem. Eddig mint első, vagy má­sodhegedűs játszottam a ze­nekarban. Sajnálkozva tete le a hege­dűt a pultra. Óvatosan be­csavarta a flanellpokrócba és visszatette a helyére. Egy pillanat múlva azt mondta: — Van egy ötletem. A mi zenekarunkkal ma este kon­certezik a világ egyik leghí­resebb hegedűművésze, Yehudi Menuhin. Ez az em­ber végtelenül gazdag. Egy fellépésért több ezer fontot kap. Jól ismerem, mert a ta­nítványa voltam. Tudom, hogy négy hangszere van. Két Stradivárius, de a ké­sőbbi időszakiból, és két Ama. ti-hegedű. De egyiket sem tu­dom ehhez a kincshez hason­lítani. Biztos vagyok benne, hogy Menuhin mindent elkö­vet, hogy megszerezze ezt a kincset. És én jutalék fejében megkérem a művészt, enged­je meg, hogy ezt a hegedűt vigyem hangversenyemre. Biztosan nem utasítja el ké­résemet. — Ez a hegedű nem eladó! — jegyezte meg Tomlinson. — Hogyan? Minek önnek ilyen értékes hegedű? — Van egy lányom. Hege­dülni akarom taníttatni. — Tanuljon, de nem tíz­ezret érő hegedűn. Kár tönk­retenni tanulással egy ilyen hegedűt. Ez a hegedű nagy művész számára való. És csak nagy művész tud érte jó árat fizetni. Ha ön gyűjtőnek akarja eladni, még ha állami gyűjteménybe is, sokkal ke­vesebbet kap érte. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents