Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

A FOGYASZTÓK ELŐTT VIZSGÁZNAK Jobban, jobbat! Húsipari fiatalok a növekvő feladatokról Balról jobbra: Kondoros! Istvánná, Szegedi Lászlóné, Méhes Kati, Tar Barnabás és Har­sányi Antal. A mintegy 1200 dolgo­zó csaknem fele fiatal az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnál. Terme­lési vonalon hat üzemve­zető közül négyen, mű­szaki vonalon nyolc ve­zetőből hatan nem töl­tötték még be harminca­dik életévüket. Az 1978. évet — a korábbiaktól eltérően — sikerült je­lentős, mintegy 15 millió forintos nyereséggel zár­ni. Hogyan lehetne 1979-ben még jobban, még jobbat ter­melni? Hiszen a vállalat ter­mékei nap mint nap a fo­gyasztók asztalára kerülnek, ök mindennap vizsgáznak. A „Hogyan jobban?” kérdést öt fiatalnak tettük fel. Szegedi Lászlóné, Kati betanított munkás a bélüzemben, 1974 óta dolgozik a vállalatnál. Kondorosi Istvánná, Gitta a bélüzem üzemvezetője, ö 1972-ben segédmunkásként került a vállalathoz, 1975- ben húsfeldolgozó szakmun­kás lett, 1976-ban technikusi végzettséget szerzett, majd gyártástechnikus lett. 1978 szeptemberében nevezték ki üzemvezetőnek. Méhes Kata­lin a húsüzemben húsfeldol­gozás-vezető, ő is 1974-ben került a vállalathoz. Tar Bar­nabás húsfeldolgozó szak­iak munkás, itt volt ipari tanuló is, 1973-ban végzett. Harsányt Antal irodagép-műszerész, ő a tmk-soknál dolgozik. Kiszorítani a holt munkaidőt Méhes Kati: 1979-ben az eddiginél jóval nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a mun­kaidő teljes kihasználására. Ennek egyik feltétele, hogy a program szerinti, egyenletes legyen a vállalat ellátása élő állattal. — Mi, tmk-sok is so­kat tehetünk a holt munkaidő kiszorításáért — így Harsá­nyt Antal. — A gépek javítá­sát, karbantartását szomba­ton és vasárnap végezzük, te­hát olyankor, amikor az üze­mekben nincs termelés. A fia­talok azt is vállalták, hogy maguk állítják elő a gépek hiányzó alkatrészeit. Ezzel kapcsolódnak be az újító mozgalomba. — A csontozó- ban — folytatja a sorjázást Tar Barna — a két ifjúsági brigád felajánlotta a marha- színhús-kihozatal javítását. Ez a megfogalmazás így túl­ságosan szakszerűen hangzik, ezért Gitta nyomban meg­magyarázza : „Kevesebb, még felhasználható, értékesíthető húst hagynak a csontokon”. — Vagyis jobb, pontosabb munkával jelentős húsmegta­karítást hoznak a vállalatnak. Zamatosabb, ízletesebb S amit a fogyasztók közvet­lenül is észrevehetnek — folytatják — az az, hogy si­került elérnünk a vörös áruk­nál (virsli, párizsi, krinolin, szafaládé) a szabványban meghatározott víztartalom­értéket. A vásárló, a fogyasz­tó ebből annyit észlel, hogy zamatosabb, ízletesebb az áru. — Már 1978-ban is igen sok újítás született a vállalatnál. Például a tartályokat, ame­lyekben a fel nem dolgozható anyagok kerültek, korábban kézi erővel ürítették. Újítás­ként a fiatalok speciális tar­goncát alakítottak ki erre a célra, s ezzel jelentős erőt és időt takarítanak meg. Más: korábban a zsírolvasz­tás hagyományos módon, ha­talmas üstökben történt. En­nek korszerűsítésére modem berendezést vásároltak, ám az egyébként kitűnő zsírol­vasztó sor az üzemben — mi­vel nem tudták biztosítani az optimális körülményeket mű­ködtetéséhez — a korábbinál magasabb zsírolvasztási vesz­teséggel működött. Két fiatal­ember, Kántor József, a zsír­üzem vezetője és Kiss István lakatos kidolgoztak egy olyan eljárást, amely gazdaságossá teszi a modern berendezést. 1979 elején kezdődik a pró­baüzemelés. „Átrendezték" a gépeket Hasznos javaslatok szület­tek, születnek a munkaszer­vezés javítására is. A hús­üzemben például a gépek át­rendezésével könnyítették meg a munkát. — Persze — mondták a fiatalok — nálunk anyagilag és erkölcsileg is megbecsü­lik a hasznos kezdeményezé­seket. Lehet pályázni a Ki­váló újító brigád címre. Az újításokat . 300 forinttól 15 ezer forint összeggel díjaz­zák. K&ziil a «za.lámii a töltelék üzemben. (Mikita V. felv.) Kádas Viktória a :.y| a a WEM Kovács Mihály válaszol A lakáselosztásról A lakás szó a fiatalok sze­mében a házasságkötés után a leglényegesebb kérdésnek számít. Nem mindegy: hol, milyen körülmények közt te­szik meg házaséletük első lépéseit. Országos rendeletet hoztak arra, hogy a fiatal házasok lakásigénylésével kiemelten szükséges foglal­kozni. Kovács Mihály, a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatási osztálya lakásügyi csoportjának vezetője dosszi­ét tesz az asztalra. A városi tanács 1976/4-es számú ren­deleté így fogalmaz: „Minden lakásépítési formán belül biz­tosítani kell a fiatal házasok legalább 25—40 százalékos ré­szesedési arányát, ezen belül is előnyben kell részesíteni a fizikai munkásokat”. — A gyakorlat szerint ez az arány nálunk általában 50—60 százalékos — említi a csoportvezető. A statisztika szerint a 35 év alattiak számítanak fiatalnak — ha még nincs lakásuk. Ha viszont már kaptak, mondjuk egy garzont és azt nagyobbra cserélik, függetle­nül az életkortól, már „cse- résnek” minősítjük őket. De általában itt is 35 év alattiak­ról van szó. A lakások szétosztásánál — közismerten — pontrendszer is befolyásolja a bérlők vagy a vevők kijelölését. Ha valaki fizikai munkás — 1 pont, ha­sonlóan további egy-egy pontot jelent minden gyerek, aztán az egészségre káros vagy életveszélyesnek minősí­tett lakás, valamint a kor­mánykitüntetés is növeli az elérhető pontok számát. Aki egyedül neveli gyermekét, természetesen azt a szülőt is pluszpont illeti meg. Amikor a névjegyzéket ki­függesztik a tanácson, szinte ember ember hátán tolong, annyian böngészik a listát. Igen sokan viszont nem ol­vassák el figyelmesen. Erede­tileg csak egy tervezetet ál­lítanak össze, ami ellen 30 napon belül fellebbezni lehet. A beérkezett fellebbezések áttanulmányozása után újból előveszik a listát és kiírják a végleges jegyzéket. Nemrégiben készült el a két évre szóló lakáskiu­talási névjegyzék. Sokan csak most döbbentek rá, hogy 1980-ig nincs újabb lehetőség felkerülni a lis­tára, s most már hiába ostromol­ják a lakásügyi csoportot. A fiataloknak igen jelentős segítség a munkáslakás. Itt elsősorban a vállalatnál el­töltött éveket és a végzett munkát veszik figyelembe, amikor kijelölik a munkásla­kások vásárlóit. Előfordul azonban olyan eset, hogy va­laki még nem is nyújtott be lakásigénylést a tanácson, az üzem már adta volna a la­kást. Ismét megtörténik vi­szont olyan, hogy valaki 4—5 éves lakásigényléssel rendel­kezik, és a munkáslakást mégsem neki ítélik. A legnagyobb ügyfélfor­galmat a lakásügyi csoport bonyolítja: rajtuk kívül csak a népességnyilvántartási ada­tokkal keresik fel többen a tanácsot. Nem „nyugdíjas állás” ez, általában 5—6 évenként változik a csoport vezetője. A legtöbb nem bír­ja idegekkel... Országos fel­mérést végeztek, eszerint itt cserélődnek leggyakrabban az előadók, csoportvezetők. A fiatal házasok lakás­gondjának megoldására a garzonok nagy részét nekik utalják át. Ez viszont átme­neti, hiszen általában hama­rosan jön a gyerek, szűk a huszonegynéhány négyzetmé­ter. Jelenleg 40—50 szükség- lakást tartanak nyilván a megyeszékhelyen, ha valakinek sürgősen fedél kell a feje fölé, vagy ép­pen összedől a háza, nem lesz hajléktalan. A szükséglakások azonban jó­részt a szanálásra váró laká­sokban vannak, így számuk viszonylag gyorsan fogy. A VI. ötéves tervben a Bujtos- nál épülő keleti lakótelepen is lesz egy garzonház, s ezt is döntő többségében a fiatal házasok kapják. A lakáskiutalásra várva több házasság bomlik fel. A legtöbbször viszont a házas­felek elfelejtik bejelenteni az új körülményt, s az igénylés halad a maga útján. Általá­ban tudomást szereznek a lakás kiutalása előtt a válás­ról, de előfordult már, hogy nemlétező házaspárnak szólt a kiértesítés. A volt férj ment be, hogy felesége nincs, de azért igényt tart a lakásra. Ekkor viszont két lehetőség van: ha született gyerek, ak­kor a gyerekkel élő szülő kapja a lakást. Ha nincs, ak­kor az egyik félnek le kell mondania a másik javára. Itt újból kezdődik a bonyo­dalom ... T. K. Érdekes Szabolcs-Szatmár megyé­ben érdekes változások tör­téntek 1970-től a korosztá­lyok összetételében — olvas­ható a megye legutóbbi sta­tisztikai évkönyvében. A tíz évnél fiatalabbak száma tíz éve 101 ezer volt, tavaly 106 ezer. A tíz-tizenöt év közöt­tiek száma 61 ezerről 46 ezer­re csökkent, s szintén keve­sebb a tizenöt-tizenkilenc évesek száma is: 51 ezerről 45 ezerre csökkent. A húsz- huszonkilenc évesek létszá­ma viszont 76 ezerről 86 ezerre nőtt. * Egy év alatt a legtöbb há­zasságkötés a 160 ezer lako­sú nyíregyházi járásban volt: 1427. Nyíregyházán 1012 pár mondta ki a boldogító „igen”-t. Arányaiban viszont a nyírbátori járás vezeti a sort, ahol átlagosan minden ezer lakosra 10,9 házasságkö­tés jutott, a legkevesebb a vá- sárosnaményi járásban: 9,4. * Tizenegyezer kisgyermek született egy év alatt pie- gyénkben. Itt a nagykállói járás áll a sor elején: minden ezer lakosra átlagosan 20,6 újszülött jutott, a legkevesebb (18,7) szintén a vásárosna- ményi járásban. * Sok nagyon fiatal család él a megyében. Huszonegy eset­ben 20 éven aluli férj és 17 éven aluli feleség vitte haza kisbabáját a megye kórhá­zaiból. A statisztikai adatok szerint a jellemző mégis az, hogy az apa és az édesanya 20—29 év közötti, tehát a huszonéves fiatalok vállalják a kisgyermekek háromnegye­dét, több, mint hét és fél ez­ret. * Sokan költöznek a megyé­ben. Egy év alatt Nyíregyhá­záról például a megye többi városába 139-en, a megye községeibe 2069-en, más me­gyébe 2584-en költöztek. A megye falvaiból kétszázan érkeztek a megyeszékhelyre, 1546-an költöztek be a megye többi városába, egyik község­ből más, megyénkbeli köz­ségbe 5971-en mentek lakni, s falvainkból 23 847 fő költö­zött más megyébe. Elég nagy az ide irányuló költözködés is. Más megyékből 2637-en Nyíregyházára, 1644-en a megye többi városába és 20 340-en Szabolcs-Szatmár megye községeibe költöztek. Beszélnek róla Valahol láttam doktor úr! Még sokan emlékeznek me­gyénkben az 1977-es KI MIT TUD-on fellépett nyíregyházi fiatalemberre, aki egy Rossi- ni-operából énekelt részletet, és kiérdemelte a zsűri és a közönség elismerését. Akkor még mint orvostanhallgató mutatkozott be. Éppen a gyer­mekgyógyászati államvizsga után lépett a televízió jupi- terlámpái, kamerái elé. Dr. Szabó Gyula ma Nyír­egyházán, a megyei kórház II. számú sebészeti osztályán dolgozik. A betegek fehér köpenyben is felismerik: „Valahol láttam már, doktor úr. Hol is? Megvan! A ív­ben, a KI MIT TUD-on sze­repelt!” — állítják meg so­kan a kórteremben. Az osztályon „mélyvízbe” került. Ügyelet ügyelet után, komoly műtétekkel. Nehéz, de jó iskola ez egy kezdő or­vosnak, aki 1981-ben sebé­szetből szakvizsgát készül tenni. De mire jut még ideje emellett? Nem sokra. Egy esztendeje kezébe sem vette már a hegedűjét. A nyíregy­házi vegyeskarban azonban alkalmanként fellép. Persze ez sem megy minden szerve­zés nélkül. A próbákra is csak úgy jut el, ha előzőleg ügyeletet cserél kollégáival. Az előadás előtti napokban otthon is tanul, gyakorol. Zongorán kíséri önmagát, úgy ismerkedik a darabbal. Leg­utóbb karácsonyi koncerte­ken énekelt... A voksot azonban egy egé­szen más világ mellett tette le. A műtőben emberélet van a kezében. Ott nem a látvá­nyosság, nem a szereplés szá­mít. A napokban egy 13 éves kislányt szállítottak be osztá­lyukra, perforált vakbéllel. A gennyesedés már továbbter­jedt a hasüregben. Az ilyen műtétbe még akkor is bele­halhat a beteg, ha az orvos megtett minden tőle telhetőt. Dr. Szabó Gyula operálta meg a kislányt. A gyermek meg­gyógyult. K. V. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 7. •*•*•*•••*••• á»** m j**** j«j******«*»| ■ *v Xj vlj v* *Xj ívj IH H13 □ Ű □ I

Next

/
Thumbnails
Contents