Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
T íz napja hallottam, hogy ön, az egyik nyíregyházi vállalat vezető beosztottja, milyen furcsán vélekedik állampolgári jogairól, illetve kötelességeiről, s ez idő alatt egyre az motoszkál a fejemben, hogyan is lehetséges ez manapság minálunk? Mondja a házkezelő, hogy már a beköltözés előtt ingerült volt. Kereste a vélt hibákat, a kifogások áradatát zúdította a kezelöség nyakába. Nem tetszett önnek a magyar tapéta, legalábbis németet akart, a padlószőnyeg helyett pedig vastagat, sopronit. Alig akarta tudomásul venni, hogy a lakásépítés így sem olcsó mulatság az államnak, hogy az a kulcs, amelyet ön kézhez vett, félmilliójába került a társadalomnak. Nyilván nem gondolkodott még azon, honnan, ki, vagy kik teremtették elő önnek ezt a hatalmas összeget, amelynek nyomán beköltözhetett — ha nem is az ön színes képernyőjén olykor látható gazdag amerikai luxusvillába, de nálunk és másutt, még Nyugaton is elfogadható korszerű lakásba. Tudom, az ember — ember, gyarló, esendő. Mással is megtörténhet, hogy mielőtt megkapja a kiutalást, mindent elkövet, s addig minden jó, s majd, ha már házon belül van, előtűnik a másik enje, amely már közel sem olyan szerény. Néha pedig — mint ön is — harsogva követelőző. Ezt megszokhatta volna a társadalom, hiszen gyakorta kerül szembe ilyesmivel. Akkor már póriasnak tűnik a fürdőszoba fehér csempéje, netán ridegnek a mosdó nem rózsaszín kagylója. Bár! No, de lelke rajta, hiszen ön is — mint annyian mások — nyilván azért szaladtak gyerekkorukban a papa elől az úsztál körül, mert nem akart játszani a vastag, puha padlószőnyegen, s szebbet követelt a rózsával cicomázott selyem falitapétánál. Egészen más döbbentett meg engem az ön viselkedésében. Mégpedig, hogy ön is rajta van azon a listán, amely a nemfizetőket, a kötelességüket — enyhén szólva — elhanyagolókat sorolja fel. Igaz, ebben a vaskos papírdossziéban nem az ön neve szerepel egyedül. Saj- nos, több százan vannak. Hogy mégis miért választották ki éppen önt? Mert ön egy vállalat pénzügyeit intézi, mert az ön fizetése, másod- és mellékállásaival együttes jövedelme is azt indokolja, hogy első legyen a hónapok elején, amikor a lakbér-, a fűtés- és a melegvíz- díjat be kell fizetni. Ennek ellenére nem első, még csak nem is az utolsó. ön — sajnos több száz társával — nem fizet. Huzamosabb idő óta tartozik az államnak, a városnak a fűtés összegével, immáron tizennégyezer forinttal. Az érve — jobb híján, vagy fantáziátlanságból — mindössze annyi, hogy nincs pénze, mert ami volt, az kellett. A színes tv-készülékre. Elvtársam, vagy inkább uram, bátor embernek tartom önt. Bátornak azért, mert mer nem fizetni. Mert az ön vezető beosztásában is meg meri tenni, hogy packázik egy közösséggel, az ál- álammal, embertársaival. Meri vállalni ttnnak a kockázatát is, hogy egyszer ne- 'üätl hMd valaki, aki azt mondja önnek, ha így szembenáll a társadalommal, akkor nem valószínű, hogy meg tud felelni azon, a kisebb közösség pénzügyeit irányító poszton. Megkérdezhetik netán azt is öntől: hogyan tud erkölcsi normákat megszabni másoknak, felelős munkát megkövetelni, ha ebben a pofonegyszerű kötelezettségteljesítésben hátul kullog? O n talán nem tudja, hogy több száz társával e pillanatban négy és fél millióval — lakbérrel, fűtéssel — tartoznak Nyíregyházán az Ingatlankezelőnek. Helyesebben az államnak. Nekem, neki, nekünk. Mondhatja, mégis önnek rovom fel csupán. Ne higgye! A jog mindenkinél kötelezettséggel párosul, s a többi, a négy és fél millióval adós állampolgár — társunkat sem hagyom ki azért, mert fél-, vagy negyed- vállról, de inkább semmilyen-váltról veszik e kötelességüket. Abban is biztos vagyok, hogy előbb vagy utóbb, de inkább előbbi, megtalálják a módját annak, hogy megtartassák önökkel is a törvényeinket! Hogy mégis az ön esetét írtam meg? Mert ön — ha jól tudom — éppen jogból doktorált. S ahogy ismerőseimtől és munkatársaimtól hallom, ön legyint a legcinikusabb mosollyal, amikor a város fejlődéséről, vagy tisztaságáról esik szó. dr. Péter Istvánnal, a Nyírmadai Állami Gazdaság igazgatójával a korszerű gazdálkodásról £ Megyénkben nyolc állami gazdaság működik. Közöttük miként lehetne meghatározni a nyírmadai gazdaság helyét? — Területét tekintve a mi gazdaságunk a harmadik. A 4906 hektárból 2430 a szántó. 505 a termő, 158 a nem termő gyümölcsös. A többi rét-legelő, illetve erdő. Adottságunk kedvezőtlen, a föld átlagosan 11 aranykorona értékű. Ágazati rendszerben gazdálkodunk, főbb ágazatok a kertészet és az állattenyésztés. A szántóföldi növénytermesztés — egykét növénytől eltekintve — az állattenyésztés takarmányigényét elégítik ki. Közös vonásuk a megye többi állami gazdaságaival a kedvezőtlen termőhelyi adottság, eltérő a termelés szerkezetében az állattenyésztés nagyobb aránya. A A gazdálkodás alapvető feltételeihez tartoznak az eszközök, a munkaerő. ' Hallhatnánk erről is néhány jellemző adatot? — A kertészet és az állattenyésztés egyaránt eszközigényes. Az állóeszközök és a készletek értéke ezért is nőtt az utößbi 5 évben közel 80 millió forinttal, ma már 336 millió forint. A teljes munkaidőben foglalkoztatott létszám 600 fő. Ez aránylag magas, de indokolja a kertészet kézi munkaerő-igénye, különösen a szüret és a metszés idején. Ha már az eszközérték növekedésénél egy korábbi számhoz viszonyítottam, hadd mondjam el, hogy a munkavállalók száma évente 20—25 fővel csökken, a kifizetett munkabér viszont növekszik. 1974-ben a 700 állandó foglalkoztatottnak kifizetett munkabér 21 millió forint volt, 1978-ban 600 dolgozó már 25 millió forintot kapott. A A termelés feltételei javultak, az alapok bővültek. Mennyire tükröződik ez az 1978. évi eredményekben? — Mielőtt adatokat említenék, hadd mondjam meg: a mezőgazdasági termelésben a fejlődést nem szabad egyetlen év alapján mérni. Az iparral ellentétben itt az eredményeket erősen befolyásolják külső, az embertől független tényezők, például az időjárás. 1978. ilyen szempontból igen kedvezőtlen volt. Az almánk 80 százalékban lefagyott. Az 505 hektár termőgyümölcsös hozama a rendes körülmények között termelt 1000— 1100 vagonnak csak egynegyede volt. A kár nagyságát mutatja, hogy az Állami Biztosító 40 millió forint kárt térített. Ez részben fedezte a termelési költséget. — A kérdésre válaszolva: a termelés fejlődését az mutatja legjobban, ha az elmúlt évet egy hasonlóan kedvezőtlen esztendőhöz viszonyítjuk. 1974-ben a gazdaság összes árbevétele 111 millió forint volt. 1978-ban — nem végleges adat — ez 142 millió. Négy évvel ezelőtt a nyereség 13 millió forint volt, most 20 millió forint. £ A kertészet tehát nem járulhatott hozzá ^ a tervezett eredményekhez. Hogyan segítették a terv teljesítését a többi ágazatok? — Mint említettem, termelésünk szerkezetében jelentős az állattenyésztés. Négy évvel ezelőtt ez csupán a szarvasmarhatartásra korlátozódott. Akkor mindössze 10 millió forinttal részesült az ágazat a halmozott termelési értékből. Az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre, különösen a húshasznú szarvasmarha-tenyésztésben és nem utolsósorban a juhászatnál. Ennek eredménye, hogy a szarvasmarhatartás termelési értéke — a tej- és húsértékesítésből — 27 millió forint volt, a juhászat termelése pedig meghaladta a 10 millió forintot. Az árbevételi terv teljesítéséhez a növénytermesztés elsősorban azzal járult hozzá, hogy a 160 hektáros burgonyatábláról hektáronként 262 mázsa termést takarítottunk be! Jelentős mértékben növekedett a szántóföldi takarmánytermesztés is. Különösen a silókukorica hozama. Végeredményben a gazdaság a gyümölcskertészetben elszenvedett károkat a másutt végzett jobb munkával ellensúlyozta. A jobb munka számokkal is kifejezhető. Például a takarmánytermesztés, illetve az állattenyésztés eredményeinél. — Állattenyésztésünk jelenleg 390 tejelő tehénből, 700 húshasznosítású szarvasmarhából és 4500 anyabirkából áll. Ehhez az állat- állományhoz kétezer-ötszáz hektár rét-legelővel rendelkezünk a barabási üzemegységben. A. takarmánytermesztésben legfőbb törekvésünk volt a korszerű rét- és legelőgazdálkodás megteremtése. Két évvel ezelőtt fejeződött be a melioráció, ennek eredményeként legelőrészeink öntözhetőek. Az öntözéshez 27 mélyfúrású kút adja a vizet. 1978- ban jó volt a fűtermés, 33 ezer mázsa szénát, és 60 ezer mázsa fű szilázst készíthettünk. A takarmányalapot növelte a 200 hektár fővetésű silókukorica: hektáronként 250 mázsa jó minőségű silót takarítottunk be. A legelőrészeken éves szinten 1700 szarvasmarhát és 10 ezer birkát legeltetünk. A takarmányalap megteremtése, valamint a gazdaságos, szakszerű takarmányozás meghozta a kívánt eredményeket. Négy évvel ezelőtt az egy tehénre jutó évi tejtermelés 2600 liter volt, 1978-ban már 3605 liter. Az egy liter tej előállításának költsége 20 fillérrel csökkent, az értékesítés átlagára 18 fillérrel növekedett. Szarvasmarhából tavaly már 25 vagon, juh- ból 12 vagon húst értékesítettünk. Külön jó eredmény, hogy a tejet 4,9—5,1 százalék zsírtartalommal adtuk át és jóval kevesebb volt az egy kiló előállításának költsége is. £ A gazdálkodás feltételeit tekintve 1978. sem tartozott a könnyű évek közé, 1979- ben még szigorúbb szabályzókkal kell a gazdálkodást fejleszteni. A megyei párt- bizottság határozata a mezőgazdasági termelés növekedését 3—3 és fél százalékban irányozta elő. Mi a véleménye, Péter elvtárs, sikerül-e ez a gazdaságnak? — A megyei pártbizottság határozata ránk nézve is kötelező. Tavalyi eredményeink értékelése alapján úgy véljük, hogy gazdaságunkban a termelés fejlesztése nagyobb ütemű is lehet. A 4 százalék elérhető! Ehhez a meglévő eszközeink hatékonyabb hasznosítása, lehetőségeik jobb kihasználása szükséges. Hogy példákat is említsek: a költségeket 5—6 százalékkal tervezzük csökkenteni, az almaexportot viszont az eddigi 65 százalék helyett 70 százalékban tervezzük. A A korszerű mezőgazdaság jellemzője ma a szakosodás, a társulásokban, együttműködésekben rejlő lehetőségek jobb hasznosítása. Mennyiben érvényesek ezek a nyírmadai gazdaságra? — A szakosodás nálunk a korábbi években megtörtént. Feladataink közé tartozik viszont a kialakított ágazatok fejlesztése, erősítése. Folytatjuk például a gyümölcsrekonstrukciót. Az öt évvel ezelőttihez viszonyítva száz hektárral nőtt a gyümölcstermő terület úgy, hogy az elavult és kiöregedett telepítéseket újakkal váltottuk fel. A következő három évben újabb száz hektáron telepítünk korszerű gyümölcsöst. 1979-ben csatlakozunk a vajai gyümölcstermesztési rendszerhez, így hasznosítjuk a rendszertermelés eddigi tapasztalatait, előnyeit. Ugyancsak idei téma egy juhtenyésztési társulás szervezése a beregi részen. A Az állami gazdaságok hagyományos feladatai közé tartozik a korszerű termelési módszerek népszerűsítése, bemutatása. Ebben milyen szerepet vállalnak önök? — Ezt a munkát következetesen folytatjuk. Bemutató gazdaság vagyunk almatermesztésben, de ugyanígy népszerűsítjük a rét- és legelőgazdálkodást, a burgonyatermesztést. Rendszeresen tartunk az agrártudományi egyesületen belül is bemutatókat, előadásokat. A Barátság-kert szaktanácsadói is mi vagyunk. A Az eddigiekben a gazdálkodásról, mint gazdasági kategóriáról beszélgettünk — a számok alapján. Ám itt sem lehet nélkülözni a dolgozókat, a tervek végrehajtóit __ — A termelés fejlesztése nálunk is csak a jól képzett szakemberekkel valósítható meg. E tekintetben megfelelő a helyzetünk. A termelés irányítását 25 felsőfokú végzettségű szakember végzi. A középfokú végzettségű szakemberek száma 40. állandó dolgozóink fele szak- vagy betanított munkás. A szakemberképzés, továbbképzés azonban állandó jellegű feladat. Jelenleg is tanul szakmérnöki továbbképzésen 5 fő, technikusi minősítésüket ebben az évben hatan szerzik meg. Hét ösztöndíjasunk van. Évről évre szervezzük a dolgozók képesítő tanfolyamát, jelenleg 20—20 fővel növényvédő, illetve kertészeti tanfolyamot szervezünk. Dolgozóink szívesen tanulnak, a magasabb szakmai tudás a végzett munkában érezteti hatását. 0 A nagyobb teljesítménnyel párhuzamosan növekszik a dolgozók fizetése is? — Említettem, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bére éves szinten hogyan növekedett. Dolgozóink átlagkeresete viszont meghaladja a 37 ezer forintot. De nemcsak a szakmai képzés válik termelőerővé. A termelés növekedését elősegítette gazdaságunkban a szocialista munkaverseny. Jelenleg 19 szocialista brigád működik a gazdaságban 210 taggal. Annak ellenére, hogy az időjárás nagymértékben nehezítette vállalásuk teljesítését, egymillió 270 ezer forint többlettermeléssel járultak hozzá a tervek teljesítéséhez. 0 Ágazati rendszerben termelnek. Előnyös ez a gazdálkodás szempontjából? — Az. hogy az ágazatok saját maguk termelnek és értékesítenek, nagyobb felelősséggel is párosul saját munkájuk iránt. Az önállóság erősíti a termelés demokratizmusát. Módot nyújt arra, hogy ki-ki tudásának legjavát adja, mindent megtegyen a jó eredményért. A gyakorlatban az is kialakult, hogy az ágazatok egymásnak segítenek. Például a növénytermesztés az alma betakarításánál, metszésénél segít, de ha sürgős feladatok adódnak, az állattenyésztés is segít a növénytermesztésnek. A A termelési kötelezettségeken kívül ^ minden üzem feladata a nőpolitikái határozat, vagy az ifjúsági törvény megvalósítása is. Mit tudunk erről mondani a gazdaságban? — Terveink 1979-re tartalmazzák a társadalmi szintű kötelezettségeket is. Nálunk a nők zömmel a kertészetben, illetve a növény- termesztésben dolgoznak. A legnagyobb gondot számunkra a téli foglalkoztatásuk jelenti. Különösen most, hogy kevesebb alma termett, és folyamatos munkát a nőknek csak a burgonya feldolgozásánál tudunk biztosítani. Tervünk, hogy idén — meglévő épületeink felhasználásával — kétszáz asszonynak és lánynak ipari jellegű idénymunkát biztosítunk. Már tárgyaltunk a vásárosna- ményi irodagép vállalattal egy bedolgozó üzem létesítéséről. Az asszonyok és lányok télen alkatrészeket készítenek, nyáron és ősszel a gazdaság munkáiban vesznek részt. A fiatalok ügyét is szívünkön viseljük. A közel kétszáz harminc éven aluli dolgozónk bérezése, szociális ellátása a legutóbbi ifjúsági parlament értékelése szerint is megfelelő. Az is örvendetes, hogy egyre több fiatal, magas képesítése ellenére is, szívesen vesz részt a termelőmunkában. Jelenleg 15 fiatalunk technikusi képesítéssel dolgozik a kertészetben, vagy gépműhelyben. A Beszélgetésünk közepén azt mondta: w gazdaságuk többre képes. Ehhez a többi alapvető feltételen kívül szükséges az egyszemélyi vezető szakértelme, a termelés jobb szervezése, az irányítás új módszereinek ismerete is ... — Mit mondhatnék erről? Tizenkilenc éve vagyok állami gazdasági igazgató. A termelésben elért eredmények véleményem szerint a kollektív munka eredményei. Természetesen szükséges, hogy a vezető intézkedései helyesek, reálisak legyenek. Szükséges az is, hogy a kapcsolat mindenkivel, valamennyi dolgozóval megfelelő legyen. Vonatkozik ez arra is, hogy a munkaszervezés tudományos módszereit alkalmazni kell, de legalább ennyire fontos, hogy a betanított munkástól az ágazatvezetőig mindenki értse és teljesítse a feladatát. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a párt-, és KlSZ-szervezet- tel, de a külső szervekkel is (például a nagyközségi tanáccsal) olyan legyen az összhang, amely a termelési feladatokat, és nem utolsósorban a politikai célok teljesítését segíti. Ez az elv töretlenül érvényesül. 0 Köszönöm az interjút. Seres Ernő Vasárnapi .INTERJÚ KU VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 7.^
