Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1979. január 7.

Áz események címszavakban

HÉTFŐ: Ünnepi ülés, díszszemle Havannában, a kubai forradalom huszadik évfordulóján — Washington és Peking hivatalosan felveszi a diplomáciai kapcsolatokat — Izraeli támadás palesztin célpontok ellen

KEDD: A török parlament bizalmat szavaz az Ecevit-kormány- nak — összehívják az algériai FLN kongresszusát, hogy azon döntsenek Bumedien elnök utódlásáról — Merényletsorozat Spanyolországban

SZERDA: Haig tábornok, a NATO-erők főparancsnoka bejelenti lemondási szándékát — Fontos személyi változások Kínában — Smith közzéteszi saját rhodesiai alkotmánytervezetét, ZAPU-jelentés a harcokról

CSÜTÖRTÖK: A szíriai hadügyminiszter Moszkvába érkezik — Egyiptomi bejelentés a különtárgyalások folytatásának szándékáról

PÉNTEK: Hírek és cáfolatok a sah külföldi útjáról, Sapur Bakti- ar kijelölt miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásai — Guadeloupe szigetén megkezdődik négy fejlett tőkés ország vezetőinek csúcsértekezlete

SZOMBAT: A Phnom Penh-i rendszer elleni nemzeti felkelés mind nagyobb területekre terjed ki Kambodzsában — Növekvő sztrájkmozgalom Angliában

A hét három kérdése

Mi tagadás, ha az elmúlt napokban enyhülésről, jege- sedésről, vagy éppen a vonuló frontokról esett szó, az olvasó ezúttal nem annyira a külpolitikai helyzetjelentéseket, mint inkább az időjárásról szóló híradásokat böngészte. Európa nagy része a rendkívül erős téllel birkózott, s a hideghullám az észak-amerikai kontinensre is átcsapott. Négy fontos fejlett tőkés ország vezetői azonban fürdőruhát csomagoltak poggyászukba: Carter amerikai elnök, Giscard d’Estaing francia államfő, Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit kormányfő Guadeloupe szigetére utazott. Az ottani, nyárias melegben, kötetlen “forrnak között tárgyaltak, a Washington Post tudósítójának szavai szerint „uszodacsúcs” zajlott. A kérdés csupán az, hogy vajon a kétségkívül kellemes körülmények elegendőek lehetnek-e a kellemetlen problémák rendezésére...

O Miről tárgyaltak Guadeloupe szigetén?

A meghívókat, a francia elnöknek elképzelései szerint — akinek különben a hangsebességnél jóval gyorsabb Concorde fedélzetén is hosz- szabb utat kellett megtennie a szigetig, mint a szomszédból átránduló Carternek — eredetileg a nyugat-európai és NATO együttműködés kérdései uralták volna a megbeszéléseket. A jelek szerint azonban drámai erővel tört be az iráni válság, sok szó esett a közel-keleti különtárgyalások húzódásáról; Washington és Peking diplomáciai kapcsolatfelvétele nyomán a „kínai kártyá”-ról; s nem utolsósorban a SALT— 2 finiséről. A szigorúan zárt ajtók mögött zajló megbeszélésekről egyelőre nem szivároghattak ki hiteles értesülések, különben is a kölcsönös véleménycsere s nem a közös döntéshozatal volt a cél.

Annyi mégis kitudódott, hogy a könnyed légkört alaposan elnehezítették a gazdasági gondok. ,A négyes beszélgetés ugyanis felkészülés akart lenni a fejlett tőkés és fejlődő országok jamaicai találkozójára, majd a tokiói tőkés gazdasági csúcsra, ahol mindenki messzemenő egyetértést szeretne, de a saját feltételei alapján. Így azután továbbra is kérdőjel, hogy mi várható az infláció és munkanélküliség vonatkozásában az újabb olajáremelés után, hogyan alakulhat a dollár jövője, s megszületik-e végre az EMS, az új bőrt öltő közös piaci valutakígyó. (A kiien- cek közül először Olaszország, Írország és Nagy-Bri- tannia jelentette be távolmaradását. s így fogyott le hatra a valutaközösség. Azután Róma és Dublin csatlakozásával nyolcra emelkedett a „kilepcek” száma, csakhogy a

MLeWér- Párizs fa, .ppw, Időzött keletkezett hasadás. Ebben sok minden közrejátszott: a mezőgazdasági ártámogatás, amelyet mindketten a maguk javára kívántak alakítani; ennek politikai velejárója, a mezőgazdasági népesség szavazataiért folyó harc; az egyéb közös piaci terhek viselése.)

Giscard és Schmidt Guadeloupe szigetén alaposan megtárgyalhatott mindent, ám csak a következő időszak fogja megmutatni, történt-e igazi közeledés. Vagy a ki- lenceknél, nyolcaknál, hatoknál továbbra is mindenki másként csinálja ...

©

Hogyan alakult a katonai helyzet Kambodzsában?

Ha Karinthy igazmondásra kényszerítő bűvös széke az ENSZ Biztonsági Tanácsának termében állna, alighanem nehéz helyzetbe kerülne a kambodzsai küldött. Phnom Penh ugyanis a világszervezethez fordult, s a Vietnami Szocialista Köztársaságot próbálta felelőssé tenni a Kambodzsában folyó harcok fellángolásáért. Az alaptalan vádaskodás természetesen élénk támogatásra talált a pekingi vezetés részéről.

Kambodzsában valóban mind kiterjedtebbé válnak a harcok, de ez a háború — belső háború. A népelnyomó rendszer ellen felkelt lakosság tömegesen csatlakozik a nemzeti egységfronthoz, s annak fegyveres erői sikeresen nyomulnak előre. A hadijelentések szerint elfoglalták Kratie tartományi székhelyet, ostrom alá vették a legfontosabb kikötőt, s a felszabadított területek megközelítik az ország egyötödét.

A nemzeti egységfront közben # nyilvánosságra hozta programját, amely újabb mozgósító erővel bírt. Hiszen azokat a reményeket akarja valóra váltani, amiket a kambodzsai tömegek, 1975 tavaszán, az amerikabarát kormányzat bukása után, egy igazi változáshoz fűztek. Céljaikat, a jelenlegi bonyolult körülmények között, csak a fegyveres harc eszközével érhetik el, ezért bontakozik ki Kambodzsa-szerte a sikeres ellenállás.

Ma még korai lenne a válasz arra a kérdésre, hogy a hazafiak lendületes offenzi- vája a főváros irányába halad-e tovább, vagy az ország északkeleti részén létrejött immár hat tartományra terjedő szabad övezetek helyzetének megszilárdítása lesz a következő feladat. Ami kétségbevonhatatlan: a nemzeti egységfront a kambodzsai válság döntő tényezője lett, s ezen Phnom Penh-nek és pekingi védnökeinek rágalmai sem változtathatnak. Legfeljebb arra szolgáltatnak újabb példát, mit jelent, ha fogdmeget kiált a tolvaj...

O Melyek a rhodesiai krízis új elemei?

Három jelentős hír érkezett a héten Rhodesiádból, s ezek bizonyos értelemben új elemekre hívják fel a figyelmet. A ZAPU, a Zimbabwei Afrikai Népi Unió, a hazafias front egyik alapító szervezete közzétette évi összegezését a végrehajtott 64 nagyobb gerillaakcióról. A háború ma már napi másfél millió dollárt emészt fel, 9300 név került a veszteséglistákra, s a fehértelepes rendszer összeomlása elkerülhetetlennek látszik.

A Smith-féle vezetés még mindig a „belső rendezés ’ eredményességében bízik, jóllehet nem titok: a megállapodást aláíró fekete politikusok teljes mértékben elszigetelődtek s még Washington és London sem adhatta áldását erre a megoldásra. Smith azonban makacsul kitart elképzelései mellett, a héten megjelentette az új alkotmánytervezetet (lényegében minden maradna a régiben), s április 20-ig kívánja megrendezni a belső rendezést szentesítő választásokat. Előtte, január végén csak a fehérek járulnak az urnákhoz, hogy a maguk részéről jóváhagyják ezt a folyamatot.

Éppen ezzel kapcsolatos a hét rhodesiai meglepetése: a Smith-t eddig vakon támogató fehér belügyminiszter (mert van egy fekete kollégája is) hátat fordított a kormánynak, a Rhodesiai Front elnevezésű kormánypártnak s ismét a brit védnökség visszaállításával látná biztosítva a „túlélést”. A hírek szerint a társ igazságügyminiszter, valamint a földművelésügyi tárca fehér irányítója is hasonló gondolatokkal foglalkozik. Megfigyelők szerint már az sem biztos, hogy Smith a januári fehér szavazáson többséget kap, még bizonytalanabbnak tűnik az áprilisi próbálkozás, ami pedig az igazi döntést, a fegyveres harcot illeti, ott végképp reménytelennek látszik a helyzete.

Réti Ervin

Varsói levelünk

0

Varsó tovább didereg

„Lengyelország megnyerte első nagy csatáját az idei tél ellen” — ezzel fejeztem be legutóbbi varsói levelemet. Az időjárás okozta súlyos helyzet Varsóban és egész Lengyelországban csütörtökön tovább javult, egyre gyorsabb az előrehaladás a fagy és a hóviharok által okozott károk felszámolásában. Varsóban szinte valamennyi villamos- és az autóbuszjáratok nagy része már újra közlekedik, a nagyüzemek többségében megindult a termelés, a főútvonalak majdnem teljes egészükben járhatóak és ámi a lakosság számára talán elsőrendű fontosságú: lényegesen javult a fővárosi lakások fűtése is. A tél azonban újra támadásba lendült — ismét 10 fokkal hidegebb idő lett, a hőmérséklet mínusz 22 fok alá szállt és a meteorológiai előrejelzések még ennél is erősebb fagyokat jósolnak. A szokásosnál hetekkel korábban fagvott be a Balti-tenger part menti sávja is — a jég vastagsága már eléri a 25 centimétert (A szczecini kikötő előtt a jég közé fagyott például az Ina nevű lengyel teherszállító hajó, amelyet több órás megfeszített munka után sikerült jégtörők segítségével kiszabadítani „fogságából” és bevontatni a kikötőbe.)

Lengyel barátaink tehát újabb „csaták” előtt állnak. A minisztertanács közleményében újabb fontos intézkedéseket jelentett be. Az energia- és hőtakarékosság érdekében a legenergiaigépyesebb üzemeket továbbra sem kapcsolják be a termelésbe, ugyanezért ó&r , ból az összes intézményben a.'lehető, legafacsopy^b;,“’ szinten kell tartani a fűtést, csökkentik áz utca világi-' tást és a neonreklámokat is. Ismét lemondtak t.öbtí' lentős belföldi távolsági vonatjáratot. A házfelügyelpk és a háztulajdonosok kötelességévé tették, hogy hala- " déktalanul ellenőrizzék a lépcsőházak és az ablakok tömítését, a víz- és fűtéscsövek állapotát és az esetleges károsodásokat azonnal jelentsék be. Az ország egész területén bezárják az összes üdülőt. A közlemény felszólítja a vajdákat, a minisztereket, a megyei jogú városok elnökeit, hogy tegyenek még minden szükséges lépést ezen létfontosságú intézkedések végrehajtása és a hideg elleni küzdelem sikere érdekében.

A televízió kommentárjában kérte a lakosságot, hogy ezekben a nehéz napokban együttesen és a lehető legfegyelmezettebben cselekedjen. Elhangzott egy — a nem fázós lengyeleknél igencsak szokatlan — felhívás is: gyermekeket és öregeket ne engedjenek ki az utcára.

Úgy tűnik tehát: a tél még nem mondott le jogairól, nincs még vége a küzdelemnek, amelyet Lengyel- ország egész lakossága közös erővel folytat immár hatodik napja.

Varsó, 1979. január.

Oiaraluíí '3úJlcl

Hazautazni lcívánó külföldiek százai zsúfolódtak össze a tehe- ráni repülőtéren, miután az ottani személyzet is sztrájkol.

Jerzy

Edigey Mister

MacAreck

üzletei

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

o

Henio vidáman felkacagott:

— Egyenruha — mondta —, egy nagy kofferben találtam, más holmikkal együtt, egy elhagyott kocsiban Lublin mellett. A tiszt urak meglógtak kelet felé, de útközben biztosan elfogyott a benzinjük. Ebbe az egyenruhába öltöztem fel, úgy gondolván, hogy ez a maskara segít nekem elkapni valamilyen közlekedési eszközt. De amint megjelentem ebben az egyenruhában, a katonák, akik nem tudták megtalálni elveszett egységüket, hadtestüket, ahol csak a fiatal parancsnokok maradtak, egyenként jelentkeztek nálam. Észre sem vettem és máris néhány száz ember parancsnoka lettem. Ugyanaz a tervem volt, mint neked: áttörni Varsóba. Útközben volt néhány csatározásunk, kétszer szétvertek bennünket, de villámgyorsan összeszedtük erőnket. így értem el Rzakta alá, de a további út a fővárosba, még az olyan erős csapat számára is, mint a mienk, egyszerűen lehetetlen. Ezért határoztam el, hogy áttörünk Magyarországra. Ez sem lesz könnyű feladat, de remélem, hogy legalább egy részünk átjut.

— Érdemes? Néhány hónap múlva vége a háborúnak... Csak Anglia és Franciaország támadja meg a Sigfrid-vonulatot!

— Ostobaság! Bár nem voltam katona és jogtalanul viselem a századosi rangot, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a háború sokkal tovább fog tartani, mint az első világháború. És ha a Szovjetunió és Amerika nem lép be a koalícióba, akkor még tíz évig is eltarthat és az emberek olyasmiket fognak átélni Lengyelországban, amilyenről senki sem álmodott. Ezért őszintén azt javaslom neked: gyere velünk. Én biztosan nem vagyok rosszabb parancsnok, mint sok száz ki- cicomázott tisztecske, akiket autón láttam menekülni a lublini országúton, és te mint az adjutánsom sem leszel tőlük rosszabb. Az igazolásról és más hasonló ostobaságokról majd aggódunk Franciaországban. Természetesen, ha Hitler korábban le nem igázza, mint Lengyelországot.

Henio Makarek még sok hasonló — mint akkor gondoltam — ostobaságot mondott. Akkor mondtam neki néhány szót. Kinevetett. Nagyon dühösen váltunk el. Beleegyeztem, hogy a levelét elviszem anyjának és a nővérének, akik Varsóban, a Sienna utcában laktak. Két utitársam elhatározta, hogy belép Makarek „százados” seregébe. A másik kettő és én becsületszavunkat adtuk, hogy senkinek nem beszélünk az erdőbeni katonákkal

való találkozásunkról. Különben betartottuk szavunkat.

Eljutottunk Rzaktába, ahol Augustyniak, egy ottani gazda látott vendégül bennünket. Két nap múlva meggyőződtünk arról, hogy egy szempontból igaza volt He- niónak. Lehetetlenség volt eljutni az ostromlott Varsóba. Még a lublini országúihoz való közeledés is halálos veszélyt jelentett ránknézve, mert a hitlerista motorkerékpárosok szüntelen ellenőrzés alatt tartották. Ha nem is lőttek volna le bennünket, de elkapnak és a Minsk Mazowiecki táborba visznek. Ide irányítottak minden elfogott menekültet, függetlenül attól, hogy egyenruhában, vagy civilben voltak. Akarva, nem akarva kénytelenek voltunk visszahúzódni Rzaktába és Varsó kapitulációjáig Augustyniak kedves vendégszeretetét é.- vezni. Csak a főváros eleste után jutottam el családomhoz, illetve közeli hozzátartozóimhoz.

Valamikor november elején a londoni rádió közölte, hogy a szlovák—magyar határt fegyverrel a kézben egy kisszámú lengyel sereg átlépte. Az osztag átvergődött Szlovákián és a magyar határhoz való átjutást a Hlin- ka Gárdával és a német katonasággal folytatott kétnapos harc nyitotta meg. Amint a londoni rádió közölte, ez volt a lengyel hadsereg utolsó egysége, mely letette a fegyvert. A hős csapat parancsnoka Makarek őrnagy volt.

Tekintetem előtt ismét különböző képek vonultak el a megszállásról és a hitleri Varsó életéről. Még egy emlék lobbant fel bennem. Valamelyik újság, ma már nem emlékszem a címére’ hírt adott egy maréknyi lengyel bátor hőstettéről, a petaini Franciaországban. Egy kis francia kikötőből egy motorcsónakot loptak és a parti flottát és az olasz hajókat félrevezetve eljutottak Máltára. Ennek a rendezvénynek

szervezője és az ellopott járőrhajó parancsnoka egy lengyel tengerész, Henryk Makarek, sorhajókapitány volt, amint az újság közölte.

Az emberi sorsok gyakran furcsa módon fonódnak ösz- sze. Ha a főnököm véletlenül nem hall a „Vasco da Gama” utcai gyilkosságról, s nem határozza el, hogy engem küld Szczecinbe, és ha nincs ez a három-négy konferencia, amely miatt minden szczecini szálloda foglalt, nem találkozhattam volna hajdani osztálytársammal, a barátommal. Különben, ha neki kevésbé tetszik Szczecin, és rövidebb ideig tartózkodik ott, talán soha nem is találkozunk. Lehet, hogy csak valamikor, a hajdani esztendőkre emlékezve, jutott volna eszembe, hogy volt egy barátom, Henryk Makarek, aki öt hónapig szolgált egy tiszti lovas ezr ’ben, aztán századossá, majd gyalogos őrnaggyá lépett elő, hogy később a haditengerészet sorhajókapitánya legyen... De kiderült, hogy még magasabbra emelkedett. Mint mister Henryk MacAreck amerikai milliomos tért vissza az országba. És ime, most nem tudok elaludni a szczecini szállodai szobámban, abban a szobában, amelyet mister MacAreck protekciójának köszönhetek. Nem tudok elaludni, mert mint a milliomos vendége, túl sok kávét és különféle erős italt ittam.

Csak este találkozhattam mister MacAreckkel, aki kihasználva a szép időt, az egész napot sokkal kellemesebben töltötte, mint én. Szép Mercedesével egyszerűen elutazott Miedzydrójba. Elképzelem, hogy egész nyáj tizenéves lány megpróbált kikezdeni a sportkocsi gazdag tulajdonosával.

(Folytatjuk)

r i I a\H ■ fi Ji\ iYS]

I 1 ll i k I ■ I A A