Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
1979. január 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gyermekvédelem, cselekvéssel V anak-e nálunk utcagyerekek? S miután a kérdésre maga az utca, a mindennapos tapasztalat válaszol igennel, máris megjelenik az újabb kérdőjel: miért vannak, miért nem tudunk gondoskodni minden gyermekről, akiknek a szülei erre képtelenek ... Talán a legszembetűnőbben a megyeszékhely utcáin találkozhatunk e társadalmi gonddal, amikor gondozatlan, randalírozó kiskorúak csapódnak elénk, olykor „csak” a kirakatokat, a parkírozó kocsikat karcolják, a kukák tartalmát dobálják a járdára, máskor pénzt kérnek tőlünk... Vajon a gyermek- és ifjúságvédelmi munkánk fogyatékosságainak tulajdoníthatjuk a kallódó, gazdátlan gyermekek meglétét, vagy egyes rétegek gyorsabban „újratermelik”, mint ahogyan a gyermekvédelmi társadalmi bizottságok, a sok száz önkéntes segítő gondozásba vehetné őket? Valószínű mind a két ok valóságos, hisz aligha mondható el, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi munka ma már mindenütt közüggyé, társadalmi üggyé vált volna. Sok buzgó, saját pihenéséről lemondó nevelő, szülő, legkülönbözőbb foglalkozású ember vesz részt környezetében a veszélyeztetett gyermekek felkutatásában. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy az utóbbi 10—13 év alatt évenként félezer körüli azoknak a gyermekeknek a száma, akiket az állami gondozásba vétel mentett meg attól, hogy az utca „nevelje” őket. Ez a szám azonban arra is figyelmeztet, hogy az erőfeszítések, a javuló szociális és egyéb körülmények ellenére sem csökken lényegesen a társadalmi gondozásra szoruló gyermekek száma. Az okok tehát mélyebbek, a családban, az életvitelben rejlenek, amelynek tünetei, vészjelző rakétái éppen a magukra maradó, utcára szoruló gyermekek. Éppen ezért az állami gondozásba vétel csak egyik módja a róluk való gondoskodásnak. Persze igen fontos: csaknem 3 ezer szabolcsi gyermek részesül állami gondozásban, akik közül minden harmadik nevelőszülőknél él. Azok, akik már ide bejutottak, rendezett viszonyok között közösségben élnek, tanulnak, szakmát szereznek, megtanulnak újra örülni a jónak, a szépnek, pozitív élményeket kapnak. De nem jut ide minden rászoruló gyermek, mert nincs mindig a közelben olyan felnőtt, aki lépéseket tesz, felhívja a tanácsi és más szervek figyelmét és vállalja a sokszor népszerűtlen szerepet a gyermek szülei, rokonai és a háttérben néma cinkosként meghúzódó közvélemény előtt. A kényelem, a közöny egyaránt vádlott az utcagyermekek „perében”. De nem csupán ezek, sokszor a járatlanság, a hozzá nem értés, máskor pedig a felelőtlen szülőkkel szembeni álhumanizmus játszanak szerepet. Olykor valóságos lélektani háborút kezdenek egyes szülők, amikor az állami gondozásba vételt megelőző eljárás megkezdődik. „El akarják venni a gyermekem” — panaszkodnak a.különböző szerveknél. A korszerűsödő gyermek- és ifjúságvédelmi szemlélet egyik új vonása — egyben gyakorlata — ha csupán a szociális és egyéb tárgyi, anyagi körülmények veszélyeztetik a gyermek biztonságát, maradhatnak a szülői házban, de állami gondozásban részesülnek. Ez — amennyiben a szülők nevelői magatartása megfelelő — jó megoldás, a gyermek a megszokott otthonában marad. Előfordulnak azonban konfliktusok a gyermekfelügyelők és a szülők között, mert némelyik szülő nem a gyermekre költi az államtól kapott pénzt és nem fogadja szívesen a „hívatlan” látogatót. Erősíteni kellene a közvéleményben a kallódó sorsú gyermekekért érzett felelősséget és főként a cselekvési gyorsaságot. Ez persze „ráolvasással” aligha érhető el. S nem testálható — mint annyi más tennivaló — az iskolákra, a nevelőkre. Kétségtelen, hogy a gyermek iskolai viselkedése mindig egyfajta tükre a családnak is. Tapasztalatokat hozhatnak felszínre a nem rutinszerű, hanem felelősséggel végzett családlátogatások is. Jó dolog az is, hogy az iskolákban már vannak gyermekvédelmi felelősök, olykor az erkölcsi és anyagi elismerés is ösztönzi e munkát. D e szélesebb körre van szükség, népfronttestületek, munkahelyi közösségek, lakóbizottságok, brigádok segítőkészségére, hogy idejében vegyék észre a széthulló családok áldozatait, a gyermekeket, akiket bűn olyan környezetben hagyni, amely az utcára taszítja őket. És bizony bűn a cinkosság is, a tétlenség. íratlan erkölcsi normáink — de leginkább lelkiismeretünk — cselekvést sürgetne mindenütt, hogy ne legyenek utcagyerekek ... Páll Géza taveszett, mert az éber pedellus elkapta és alaposan elnadrágolta. Zombi öltözékében is kirítt közülünk. Nagy, gömbölyű feje, csizmája, kucsmája jómódról árulkodott. Az órákon ő volt a megtestesült jóság, olykor egy-egy szem dióval is megajándékozott bennünket. Nagy teste, nehézkes mozgása, no meg szép fekete csizmája miatt sosem állt közénk focizni. Egyszer mégis nekibátorodott. Szerettük volna megnyerni, ezért rendszerint feléje rúgtuk a labdát, de nem volt valami kitűnő gömbérzéke. Egyszer mégis sikerült az üres kapuba találnia. Mi örültünk a legjobban, mert két marék diót .osztott szét. Zombi Z ombi mellettem ült a padban. Az iskolánk, a Lißtai, a városszéli gyerekek iskolája volt. Kopott, levert falai között összetört padok, kitörött ablakok, ócska falitábla keltett különös hangulatot. Fekete salakos udvarán a szünetekben rablópandurt játszottunk, vagy a rongylabdát kergettük. Tanítóink fegyelmezésképpen csuklóz- tattak bennünket, vagy meneteltettek az udvaron, miközben „hazafias” dalokat énekeltünk. Mi, gyerekek így is jól megfértünk egymással. Csupán Zombi volt kivétel. A közeli tanyabokrok egyikéből járt be, vastag kerekű kerékpárján, amely mindany- nyiunk szemében felért egy meseautóval. A reggeli bejöveteleknél ezen szállította Zombi a friss tejet a megrendelőknek. A kerékpárja szent volt és sérthetetlen. Tanítási idő alatt az iskolaszolga őrizte saját kamrájában. A fekete képű Berendi egyszer megpróbálta elcsenni, de rajFigyelem „SZOLGÁLATRA JELENTKEZEM!" Helytállás hidegben A szikrázó napsütés ellenére a mínusz 20 fokhoz közelít a hőmérő higanyszála. A legtöbben igyekeznek a munkahelyre, ahol legalább fedél alatt, melegben láthatják el teendőiket. A vasutasok, a postások, a Volán dolgozói pedig éppen a szabad ég alatt töltik 8—10—12 órás szolgálatukat. A vonatoknak időben meg kell érkezni, a leveleknek, az újságoknak is el kell jutni a megye legtávolabbi pontjára, az autóbuszok biztonságos közlekedtetését is jól összehangolt „csapatmunka” teszi lehetővé. Á legkeményebb ellenfél A guritásvezető bekapcsolja a mikrofont, közli a vágány számát, a sarus pedig veszi a két, egyenként 8 kilót nyomó sarut és „megfogja” a kocsikat. Tóth Mihály, a nyíregyházi vasútállomás sarus csoportvezetője a havat tartja a legkeményebb ellenfélnek. — A hideghez még csak hozzá lehetne edződni valahogy, de a hó belepi a vágányokat, így először letakarítjuk azt a sínekről. Ha nagyon sok hó esett, berakjuk valamelyik vagonba, mert a sínpárok mellett sem rakhatunk hóembert. Sokszor még a hóeltakarítás is kevésnek bizonyul: a síkos vágányokat rendszeresen homokkal szórják fel, hogy minél biztonságosabbá tegyék a vonatok közlekedését. A sarusok nemcsak gyalogolják, hanem gyakran futják is a kilométereket: az egyik kocsi lassúbb, a másik gyorsabb. A váltókezelő is a guritásGUTYÁN PÁL vezetőre bízza magát: amint meghallja a saját vágányának a számát — egyszerre három sínpárra figyel — rohan a kéziváltőhoz és elfordítja a negyedmázsás súlykörtét. Ilku József tizenkét órás szolgálatra jelentkezik a 48 órás pihenő után. — A váltókezelő szemének és fülének nagyon helyén kell lennie ebben az időben — vélekedik. — Még véletlenül sem szabád „félrehallani”, mert az végzetes lehetne. Pillanatok alatt kell dönteni a vitás esetekben is. — Vitáról azonban szó sem lehet — egészíti ki Fejes József kocsimester, — A sarusok, a váltókezelők ilyenkor még jobban együttműködnek a szokásosnál is. Figyelmeztetik egymást, gyakran be is segítenek á másik munkájába. Az induló vonatok fékpróbáját és az érkező szerelvéMÓKÉ MIHÁLY nyék műszaki állapotát a kocsivizsgáló végzi. Boczkó János az egyik beérkező vonathoz indul. — A hidegben összehúzódnak a légvezetékek, ezekre gondosabban kell figyelni. A rakomány rögzítését is megnézem: sok balesetnek lehet a forrása a helytelen rakodás. A személyvonatoknál a hideg gyakran okoz zárlatot a fűtésnél és a világításnál, mert a lengőkábelt rosszul zárják be és akkor befúj a hó a vezetékszekrénybe. Dermed az olaj A csúszós úton a ZIL az árokba fordult, s az útszéli fára „tekeredett fel” az eleje. Rádión értesítették a Volán 5. számú Vállalata autómentő gépkocsivezetőjét, Rácz Gézát, aki azonnal inT0TH MIHÁLY dúl a speciális Rábával a karambolos kocsit kihúzni. — Telefonon és telexen is kapjuk a jelzést az egész megye területéről, hol van a legnagyobb szükség az autómentésre. A garázsmester — pontosabban garázsművezető — értesít bennünket. A nagy hideg a szerelők munkáját is igen megnehezíti. Móré Mihály szerelő csoportvezetőnek nagyon gyakran kell kijönnie a szabadba egy-egy autó javításához. — Az üzemanyag-rendszer víztelenítése igen fontos — említi a fiatalember —, a légtartályból leengedjük a kondenzvizet, hogy szét ne fagyjon a berendezés. A gázolaj hamar ledermed, a hideget nem minden része bírja jól a kocsinak. Hajnalban indulnak A vasútállomás melletti 2- es postahivatalban hajnali négykor kezdik a műszakot a mozgóposta-kezelők. Gutyán Pál — szinte elképzelni is nehéz — naponta száz mázsát is megmozgat. A csomagokon kívül a hírlapzsákokat és a levélzsákokat is továbbítja egy-egy vonalon megyeszerte. — IFA-kocsinkkal már hajnalban elindulunk és az adott vonalon a községekben kirakjuk az oda címzett küldeményeket. Az emelés mellett a hideggel küszködni a legrosszabb: de egyik falutól a másikig felmelegszünk... A csontig hatoló hideg ellenére sem szünetel sehol a munka. Közlekednek a vonatok, a buszok, megjön reggelre a posta. Az itt dolgozók helytállása teszi lehetővé. A SZÖVŐDÉI TERMELÉST, a fonalgyárást régi, a budapesti központból kiselejtezett gépeken kezdték meg a Magyar Gyapjúfonó demecseri gyárában. Meglehet, hogy a külső látogatók először fintorogtak is, régi példákat emlegettek, amikor az ipartelepítés az elavult technika Szabolcsba helyezését jelentette. A munkások pedig szoktak a gépekhez, kezdték megtanulni, hogy mennyiséget és minőséget is kell produkálni egyszerre. A karbantartók a megmondhatói, hogy nekik mennyivel több energiájukba került, amikor a gyakrabban meghibásodó gépeket javítani kellett. Azóta a legmodernebb gépekből is vannak Deme- cserben. A régiekből pedig mind többet selejteznek ki. A hasznuk az volt — a gyár vezetői szerint —, hogy a munkások még a korszerűtlen masinán megtanulták, milyen a termelés, hogyan lehet javítani a minőségen. A gyár bizonyítása a jó indulásról ugyanis az, hogy nemcsak a tervteljesítésről számolhattak be a decemberi avatáson, hanem a tervezettől jobb minőségről is. S éppen a gyapjúiparban a fonal minősége az egyik meghatározó, ennek alapján lehet valaki versenyképes a hazai és külföldi piacokon. A figyelem a nehezebb körülmények között meghozta az eredményét az említett esetben. Ám ugyanígy sorolhatnánk a figyelem más példáit szabolcsi üzemekből. Termelőszövetkezetek tucatjai vannak, ahol a kisebb almatermés mellett az exportra jutó termés aránya nagyobb volt a korábbi évekétől. A záhonyi vasúti átrakókörzetben 1978-ban több árut szállítottak el, mint korábban bármikor, mégis javult a teherkocsik kihasználása, a mozdonyok üzemeltetése, s ezek olyan minőségi mutatók, amelyek éves szinten több száz vagon megtakarítását jelentették. A GONDOSABB, körültekintőbb munkára ebben az esztendőben nagyobb szükség van, mint korábban bármikor. Csakis ennek révén érhetők el azok az eredmények, amelyek megalapozzék a termelés fejlesztését, a nagyobb árukínálatot, ezen keresztül az eddig elért életszínvonal megszilárdítását. Ennek a tartalékai pedig a termelésben keresendők, az iparban a kereslethez, piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó termékszerkezetben, a mezőgazdaságban a gazdaságos növénytermesztésben és állattenyésztésben. Lányi Botond így teltek a napok, míg tanítónk behívót kapott a frontra. Uj tanár érkezett, aki mindjárt az első nap tizenegy elégtelent osztott ki számtanból. Volt nagy riadalom, különösen Zombinál. Az új tanító nem szerette a tejet, így nem számíthatott a jóindulatára. A tanító az órák nagyobb részében feleltetett, Zombi pedig már a bukás szélén állt. Ahogy sokasodtak feje fölött a fellegek, úgy közeledett egyre jobban hozzám, padtársához. Mikor aztán a tanító bejelentette: másnap dolgozat- írás lesz számtanból, teljesen megrettent. Zombi reggel már korán az osztályban volt. ö volt aznap a kályhafelelős, neki kellett a hozott tüzelőből meleget varázsolni. S ahogy közeledett a nyolc óra, a dolgozatírás ideje, végül is előállt tervével: „Ha segítesz, kapsz majd egy fél almát.” Zombinak fülig szaladt a szája, mikor a tanító kihirdette a jó eredményét. Az udvaron, a szünetben a táskájában kotorászott, én pedig lestem minden mozdulatát. Észrevette, s megkérdezte: „Mi az, mit nézel?” Ette a vastag vajas kenyeret, hozzá a házikolbászt. A tízórás csengetésnél megint elővette a hímzett szalvétába csomagolt hazait, a nadrágzsebébe csúsztatott két almát, s mint egy győztes, ballagott az udvarra. Láttam, amint lenyelte az utolsó vajas falatot, hozzákezdett a piros jonatánhoz. Mikor a másik alma feléhez ért, felém nyújtotta. De még visszaemelte a szájához, beleharapott, s a kezembe nyomta a maradékot. Éreztem, most hozzá kellene vágnom az almadarabot. De olyan rég ettem almát, hogy alig emlékeztem az ízére. Miről is jutott eszembe Zombi és a fél alma története? A napok óta konyhaasztalunkon álló szép piros almáról, amelyhez a két gyerek hozzá sem nyúl. Kovács György Tóth Kornéliái ________________________ KEMÉY: Negyvenmillió gépekre Az idén a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat több mint 40 milliót fordít gépi beruházásokra. Ennek az összegnek jelentős részét a meglevő géppark szintentartására, míg a másik részét a vállalatnál az idén bevezetésre és alkalmazásra kerülő új technológiákra fordítják, amelynek jelentős része lesz a termelékenység és a hatékonyság növekedésében. Ebben az évben bővítik a tréleres szállítást, melynek elsősorban az a jelentősége, hogy így a nehéz gépek átcsoportosítását az egyik munkahelyről a másikra gyorsabban végezhetik el, s ezzel időt, energiát takarítanak meg. Egy másik jelentős műszaki intézkedése lesz a vállalat vezetőségének, hogy 14 millióból sor kerül az idén a betonüzem teljes rekonstrukciójára is. Célul tűzték ki a konténeres és a raklapos anyagmozgatás teljes alkalmazását. Ezért több autódarut, villamos targoncát és egy 12,5 tonna teherbírású portáldarut is vásárolnak. A munkásszállítások javítása érdekében 7 új Ikarus—256-os panoráma autóbuszt vesznek az idén. Igaz, hogy „csak” 1,4 milliót fordítanak kisgépek beszerzésére, de ezzel még gyorsabbá és hatékonyabbá válik a szakszerelő ipari dolgozók, ácsok, asztalosok munkája.
