Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
1979. január 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Utánpótlás A ligha szükséges külön szólani róla, hogy minden társadalomban létezik egyfajta munkamegosztás. Adott egy séma rá, hogy adott időben, adott helyen hány mérnökre, orvosra, jogászra, szakmunkásra, betanított munkásra és így tovább, van szükség a társadalmi feladatok teljesítéséhez. A képzésnek többé-kevésbé követnie kell a sémát, törekednie szükséges rá, hogy a munkamegosztás egyes posztjairól eltávozok pótolhatók legyenek. Megfelelő felkészültségű, hozzáértő munkára kész szakemberekkel. Olyan foglalkozások számítanak manapság hiányszakmának, amelyeknek igencsak nagy hagyományuk van. Csak egyetlen példa. A gépi forgácsolóké, azaz az esztergályosoké. Kis túlzással élve lámpással keresik a szakma elsajátítására kész fiatalokat szerte az országban. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindig voltak és lesznek hiányszakmák valami divatos foglalkozások. Már csak azért sem lelhető fel tökéletes megoldás, mert a képzés nem mentes a kockázattól. Nincs oktatási intézmény, ahol ne létezne lemorzsolódás, s ezzel számolniuk kell a felvételnél közreműködőknek is. A pontos szám, az igényeknek megfelelő mennyiség sem számítható ki 15—30 évre előre. Valaki nem megy el nyugdíjba a korhatár elérésekor, egy másik megbetegszik és otthagyja a rajzasztalt, a gépet, s máris keresztülhúzza a számításokat. Azokban a szakmákban viszont, ahol esztendők óta nagy a szakemberhiány még akad mód a cselekvésre. Egyrészt propagandával (nem mennyiségi, inkább minőségi reklámmal), másrészt pedig az érdekeltség megteremtésével. Vonzóvá kell tennie egy-egy hiányszakmát a pályaválasztás előtt állóknak. A helyes orientálás az érdekekre épít. Az anyagiakra és az erkölcsiekre egyaránt. Elsősorban ott, ahol a hosszú távú tervezés során fény derül rá: a szakmának élnie kell, a társadalomnak a munkamegosztás adott posztján szüksége van az utánpótlásra. M. P. A sötétpiros Moszkvics a fordulóban fékezett, meg is állt. Jól öltözött, testes férfi szállt ki belőle. Sietve körülnézett és határozottan indult kinyitni a palás ház utcai kapuját. Szabaddá tette a bejáratot, s visszaült a kormányhoz, bevezette a szép autót az udvarra. Aztán újra ő szállt ki előbb, s nyitotta a hátsó ajtót. Az idős, töpörödött, erősen hajlott hátú asszony ekkor jött fel a kertből. Inas kezében egy lila karalábot tartott. Megállt meglepetésében. — Fiam ... Pistám, eljöttetek? Mind? Látom, a gyerekek is... — Csókolom, anyukám! — mozdult a fiatalember. — Hát eljöttünk. A még ittlevő két láda almáért. Jönnek az ünnepek, aztán tudja, hogy van ... Most szombat délután, holnap is ráérünk visz- szamenni. Szabad az iskolától öcsike, a nagyobbik gyerek, meg a feleségem is ... A két gyerek erősen bámulta a mamát. Furcsálták fején a fekete kendőt. Többet voltak már a Balatonon, Szoboszlón, Lillafüreden meg szerte az országban, mint a mamánál. Bébiruha a téeszből Á nők foglalkoztatása Máriapócson Most a gyümölcsfát metszik, a burgonyát válogatják, esetleg ládákat szegeinek. Termelőszövetkezeti tagok. Tél van és ilyenkor kétszeresen is nehéz a nők dolga. Kevésszer hallottam még asszonyokat, lányokat munkájukra panaszkodni. Akkor zúgtak leginkább, ha télen nem volt mit tenni, ha a vezetőség nem foglalkoztatta őket. Kék Ikaruson A máriapócsi vasútállomás az utóbbi két évben egy kék Ikarus autóbusz végállomása. Három községből: Máriapócs- ról, Pócspetriből és Kislétá- ról szállítja az asszonyokat, lányokat. Egy valamikori vasvázas színben — amelynek falakat építettek, parket- tázták és hőlégfúvóval melegítik — 130 asszonynak, lánynak van munkahelye. Kéttűs, KÁEV típusú varrógépek zümmögnek hosszú sorokban, s a munkaasztaloknál háztartási textiliák, abroszok, törlőruhák, -kendők, ágyneműk, valamint férfi és gyermek alsóneműk, bébiruhák készülnek nagy szériában. De nem is ez a fontos. Popp László üzemvezető mondta: — A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezetnek már évekkel ezelőtt gondja volt szezonmunkánál a kézi munkaerő hiánya. Kevés volt az almaszüretelő, a dohánybetakarító asszony. A nők, főleg a fiatalabb lányok a mezei munka helyett a kö-inyebb foglalkozást, az állandó munkahelyet keresték az iparban. Igazuk volt. Megoldatlan volt az idősebb asszonyok foglalkoztatása is. Ezért létesült 1976-ban az üzem. A termelőszövetkezet a Lenfonó- és Szövőipari Vállalattal, valamint a Békéscsabai Kötöttárugyárral kötött megálla— Sebaj, anyuka — mentegetőzött a menyecske. — Gondoltunk magunkra, hoztunk a városból szalámit, vagdalt sonkát, az öcsi kedvencét. Majd csak eltelik az este. Hoztuk a gyerekeknek a magnót, hogy anyukánál nincs tévé. Pohár tejet vacsorázott az öregasszony, kevéske kenyérrel. Sokáig elbeszélgettek még a másik három testvérről, a többi unokáról. Milyen szép, hogy azok is jól vannak, gyarapodnak. ★ A két gyerek mindenképpen a mamával, a kisszobá- ban akart aludni, a fából készült támlás ágyban. Szüleik mehetnek a felső szobába, a sezlonra. ök még faágyat sem láttak, benne nem feküdtek. „Mindig arról álmodtam ...” Mendlerné: géptől géphez jártam... Máris vetette meg az öregasszony a párnás, dunnás ágyat. Hogy puhább legyen a fekhely, a nagy vászonzsákban a szalmát fellazította. A gyerekek egy ideig nagy csodálkozással néztek, azután elömlött belőlük a kérdés özöne. Hogy a szalma miért szalma? Honnan vette a mama? Búzát termelt? Az mi? Hogy termett a szalma? A búzát meg hova teszik? Az miért nincs a szalmával? Csak idős korban van any- nyi türelem, ennyi gyerekes kérdésre magyarázgatni. Közben hol egyik unokát, hol a másikat megsimogatni. A kék csíkos, libatollas dunna alatt jól érezte magát a két gyerek, míg az álom is eluralkodott rajtuk. A mama még akkor is mellettük ült. Asztalos Bálint podást bérmunka végzésére. A megállapodást követően két műszakban 140 ember dolgozik az üzemben, közöttük 130 asszony. „Mindig arról álmodtam..." A bérmunka értéke évi 8 millió forint. Ez azt jelenti, hogy hozott anyagból dolgoznak, a 8 millió tiszta pénz, amelyből 3,5 millió forint a munkabér, a lányok, asszonyok havonta átlag 2200—2300 forintot keresnek. Ipari munkások, de megmaradtak termelőszövetkezeti tagnak. A tsz-tagoknak végzett munkájuk után jár a háztáji és megilleti őket minden jog, amit korábban élveztek. Mintha nagy titkát mondaná Pályu Lászlóné, piruló arcát két tenyerébe fogja és hangját lehalkítva közli: — Mindig arról álmodom, szinte az egész életemben, de jó lenne egyszer egy tiszta, rendes üzemben dolgozni. Olyanban, mint ez itt. Mert én tudom, mi a munka. 1940- ben már napszámba jártam a Szent Bazil-rend gyümölcsösébe, meg voltam részes arató, gyalogmunkás, dohányos. A termelőszövetkezetnek kezdet kezdetétől vagyok tagja. — A mezei munkát én bizony senkinek sem kívánom, s azt sem, hogy bárki próbálja meg, mit jelent dohányosnak lenni. Még a kereset sem volt biztos, mert volt olyan év, hogy a dohány után kaptam 17 ezer forintot, ritkábban 30 ezer forintot. Most szépen, nyugodtan meg van a havi 2200 forintom és ha a kertbe kell menni segíteni, vagy dohányt törni, jólesik a határban a friss levegő. Hazajött az üzem hírére A termelőszövetkezeti konfekcióüzemben ma már folyamatos, zavartalan a munka. Kezdetben akadtak problémák, nehéz volt a betanulás, megtanulni a gépek kezelését és bár asszonykezekről van szó, nem a tűhöz, hanem a nehezebb szerszámokhoz, kapához szoktak. Ma már nincs ilyen gond. Fiatal asszony, az öt művezető közül az egyik, Mendler József né sorolja: — Amikor kezdtük, akkor még nehéz volt. Minduntalan arra kellett ügyelnem, hogy el ne rontsanak valamit. Állandó jelleggel géptől géphez jártam és mutattam, mit hogyan csináljanak. Nincs már erre szükség. Egyre kevesebb baj van a minőséggel és a megrendelők elégedettek. A művezető pócspetri születésű és az üzem létesítésének hírére jött haza, Nyíregyházán a ruhaipari szakmában dolgozott. Most a munkája mellett továbbképzi magát, Mátészalkára szakközépiskolába jár. A tanulás vágya egyébként sokakat foglalkoztat. — A rend, a fegyelem már megteremtődött, most már a szakmai ismeretekben is tovább léphetünk. A munka jellege állandóan változik: összetettebb, bonyolultabb feladatok következnek, s ehhez már nem elég a betanítás. Most szervezünk betanított munkás tanfolyamot, s ennek elvégzése alapul szolgál majd a szakmunkás-képesítéshez. Ahol ma az üzem áll, valamikor gyümölcsöskert volt. Az a kert, ahová Pályu Lászlóné fiatal kislányként nehéz munkára, napszámra járt. Az asszony már nyugdíjas korú. Nem vágyik nyugdíjba, azt mondta, ha nem küldik, nem megy el, mert most élvezi igazán a munkát. Seres Ernő Asszonyok a szalagnál. 4 támlás ág\f Mi a véleménye? Tomasovszki István, Krisztián Tibor, Rudolf Károly A gépek minőségéről „Az ipari termelés területén fokozottabban kell érvényre juttatni a minőségi követelményeket.” (A megyei pártbizottság intézkedési tervéből.) A GYÁRTÓ: Tomasovszki István, a MEZŐGÉP nyírteleki gyárának csoportvezetője. — Minden nálunk csapódik le, a végszerelésnél. Ha valahol anyaghiba van, ha gyártás közben rontanak, azt nekünk kell kijavítani. Az természetes, hogy felelünk a gyártmány minőségéért. A hegesztésnek ugyan jó a minősége, de a tartályoknál szebb is lehetne néha a külalakja. Javítani tudnánk a minőséget akkor is, ha jobb célgépeink volnának. Például a meglévő présgéptől nagyobb pontosságot nem lehet kívánni. Ezért több munka szükséges ahhoz, hogy a minőség jó legyen. De említhetem azt is, hogy tavaly felújítottuk a lemezollót. Így már a méretre szabás biztosabb, ami szintén a gyártmány minőségében mutatkozik meg. — A fizetésben az nem jelentkezik, mennyire lelki- ismeretesen dolgozik valaki. Nyilván számít a meny- nyiség mellett a minőség is. Az elismerést az jelenti: amikor elkészítjük a DETK- kocsikat, akkor nagyon ritkán van kifogás. A KERESKEDŐ: Krisztián Tibor, az AGROKER műszaki osztályvezetője. — Amikor a trösztünk szerződést köt egy gyártmányra, akkor a műszaki feltételt is kidolgozzák, a minőségellenőrzés módját is leírják. A megyében gyártott mezőgazdasági gépeket, amelyeket az országban forgalomba hozunk, mi vesszük át. 1978-ban 208 esetben vettünk fel jegyzőkönyvet átadásról és csak kilenc esetben hiúsult meg az átadás minőségi kifogások miatt. — A gyártó cégnek — nálunk főleg a MEZÖGÉP- nek — partnere vagyunk. Ez nem olyan kapcsolatot jelent, hogy mindent átveszünk. Jelezzük, ha hibát találunk, részt veszünk a gyártásközi ellenőrzésben is. A MEZÖGÉP-nek például változott a profilja. Ide összpontosították az állattartó berendezések és a szállítójárművek gyártását. Tudjuk, ehhez gyártási tapasztalat megszerzése kell, nem biztos, hogy rögtön a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelnek. Bár csak a gyártmányok tíz százalékánál végzünk tüzetes minőségi ellenőrzést, de a tapasztalatok kedvezőek. A FELHASZNÁLÓ: Rudolf Károly, a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet gépműhely vezetője. — Azzal nincs bajunk, hogy nem jók a gépek. A garanciális javításra sincs kifogásunk, amit a MEZŐGÉP csinál. Másnál előfordult, volt egy MTZ 80-as traktorunk, ahol perre ment a dolog, mert a garanciális javítása 4—5 hónapig elhúzódott, de nem ez a jellemző. — A gyár talán ott követ el hibát, hogy nem készít elég tartalék alkatrészt, pedig biztosan tudja, hogy melyek azok a részek, amelyek gyakran meghibásodnak. A másik bajunk a mezőgazdasági gépeknél, hogy szinte minden évben módosítanak rajtuk. Amit az egyik évben megveszünk, ahhoz a másik évben már ezért sem kapunk alkatrészt. Gyenge az AGRO- KER-nél, de még inkább az AUTÓKER-nél a szakosítás, szinte minden helyen árulnak mindent, csak éppen sok az elfekvő áru, ami meg igazán kellene, abból nincs, ahogy az első kerék meghajtású IFA-kocsikkal jártunk. — Azt tartom, hogy javítani nem nehéz, ha van miből. Ezért a minőséghez én a szervizkiszolgálást is hozzá veszem, azon is javítani kell, hogy minden mezőgazdasági gép jól üzemeljen. Lányi Botond Jelenti a „KISZ-Radar" Kétéves Mátészalkán az ifjúsági szövetség „Radar-mozgalma”, amelyeket a termelőüzemekben szerveztek. Az első időszakban a mozgalom jelmondatából (Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!) többnyire csak az első részt valósították meg a fiatalok, azaz esetenként felhívták egyes gondokra a vezetők figyelmét. Az idei mozgalmi évben már jobban kiteljesedett a mozgalom, többet javasoltak is az ifjúmunkások. A MOM-ban, a bútorgyárban, a BFK-ban, az ISG-ben a nagy értékű gépek jobb kihasználására tettek javaslatokat, amelyek közül többet be is vezettek. Az ISG-ben egy speciális munkához présgépet szerkesztettek a fiatalok, amelynek nyomán gyorsították, s lényegesen könnyítették a munkát. A MEZÖGÉP-nél egy új termék gyártásának bevezetése után a gépek átrendezését, a gépsor célszerűbb kialakítását javasolták a KISZ-esek, s ezzel sok felesleges anyagmozgatás szűnt meg. A bútorgyárban a modern külföldi gépsorok kiszolgálásához szerkesztettek a fizikai munkát könnyítő eszközöket — a fiatalok javaslata alapján. A KISZ-Ra- dar keretében jól működő munkavédelmi aktívahálózatot szerveztek, s az öt-hét fős csoportok ötletei alapján több értékes munkavédelmi intézkedést tettek. — Nem is tudóm, jaj istenem, mit vacsoráztok gyermekeim. Hogy nem tudtatok értesíteni? Megkopasztot- tam volna egy jó jércét — sopánkodott a mama. — Jól van, jól, aranyosaim — simogatta halk szavakkal az unokákat a mama. — Támlás ágyban alusztok, bizony. Édesapátok is abban nőtt fel, kedveseim.
