Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 6. Nagygyűlés a kubai forradalom győzelmének 20. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) zelemre a munkásosztály ügyét, lépett a fejlődés szocialista útjára. Ezt követően az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, az egész dolgozó nép nevében Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese üdvözölte a kulbai forradalom jubileumát, s mondott ünnepi beszédet. — A forradalom győzelme óta eltelt két évtized alatt a hős kubai nép — kommunista pártja vezetésével — kiemelkedő eredményeket ért el a társadalom életének kialakításában, a korszerű szocialista ipar és mezőgazdaság létrehozásaiban, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésében — kezdte beszédét Szekér Gyula. — Ezek a sikerek, s a szocializmus kubai építésének ragyogó távlatai ' nemcsak magát a kubai népet lelkesítik. őszinte elismerést váltanak ki az egész világ haladó erőinek körében, buzdító példaként szolgálnak a nemzeti felszabadulásukért, a társadalmi haladásért küzdő népeknek. — Amilyen nehéz és bonyolult feladat volt a szabadság kivívása, legalább olyan nagy tett volt megtartása is. Az imperializmus nem adta fel könnyen kubai hadállásait. A kubai nép azonbon önnön szilárdságára és hősiességére, a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió internacionalista segítségére és az egész világ haladó erőinek szolidaritására támaszkodva méltó választ adott az imperialista próbálkozásokra. Nemcsak megvédte kivívott szabadságát és függetlenségét, hanem a fejlődés szocialista útjára lépett. Szekér Gyula részletesen ismertette a testvéri népnek a szocializmus építésében elért kiemelkedő eredményeit, hangsúlyozva: a gazdasági építőmunkában a Kubai Köztársaság történelmileg rövid idő alatt évszázadok felgyülemlett tartozásait egyenlítette ki. Ismerve a kubai nép ki nem apadó lelkesedését, elszántságát, nincs kétségünk afelől, hogy pártja vezetésével a jövőben is teljesíteni fogja országépítő feladatát. Ebben a nagyszerű munkában bizton számíthat a szocialista közösség baráti, internacionalista segítségére. — A Kubai Köztársaság a szocialista országok közösségének megbecsült tagja — mutatott rá — a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával szorosan együttműködve tevékenykedik a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a béke és a biztonság erősítéséért, a nemzetközi enyhülésért. Hathatósan hozzájárul a testvéri szocialista országok közötti együttműködés elmélyítéséhez, gazdagításához. Az együttműködés fejlődésében minőségileg új szakaszt jelentett, hogy Kuba 1972-ben belépett a KGST-be, s a tagországok Kubával közösen meghatározták az együttműködés leggyümölcsözőbb területeit. Erőfeszítéseink egyesítésére jó példa a kubai nikkel-kobalt termelővállalatok létesítésében való együttműködés, amelyben hazánk is részt vesz. — Pártunk és kormányunk nagyra értékeli a Kubai Kommunista Pártnak, a kubai kormánynak azt a következetes marxista irányvonalát és bátor elviségét, amely- lyel az el nem kötelezett országok mozgalmában közös ügyünket képviseli. Maguk az el nem kötelezett országok is elismerik a szocialista Kuba következetes elvi politikáját. Kifejezésre jut ez abban is, hogy a mozgalom tagországai állam- és kormányfőinek soron következő, 1979- es csúcstalálkozójára Havannában kerül sor. Meggyőződésünk, hogy ez a konferencia tovább erősíti az el nem kötelezett országok antiimpe- rialista egységét, haladó jellegét, jelentős lépéssel visz közelebb a fontos nemzetközi kérdések megoldásához. A kubai és a magyar nép barátságát eszméink és céljaink azonossága teszi szilárdabbá és megbonthatat- lanná. Együtt haladunk a szocializmus építésének útján, egy nagy családnak, a szocialista országok közösségének tagjaiként együtt harcolunk az imperializmus ellen — zárta beszédét a Minisztertanács elnökhelyettese. A Minisztertanács elnökhelyettesének beszédét követően Jósé Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete emelkedett szólásra. Részletesen beszámolt azokról a mély és nagyfontosságú változásokról, amelyek a forradalom győzel. me óta, az elmúlt két évtizedben mentek végbe a szocializmust építő kubai nép életének minden területén. Hangsúlyozta: a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának, köztük Magyarországnak, valamint az egész haladó emberiségnek a szolidaritása tette lehetővé, hogy nemcsak kivívni, hanem megvédeni és megszilárdítani is tudták a forradalmat. E folyamatban jelentős sikerek születtek. A kubai kommunisták, a kubai dolgozók oly haladást értek el, hogy Kuba internacionalista segítséget nyújthatott az Angolában, Etiópiában és más országokban kibontakozó forradalmi folyamatok megvédéséhez és megszilárdításához. Betöltve történelmi küldetését a szabadságért, a nemzet függetlenségéért, a gyarmatosítás és újragyarmatosítás ellen küzdő népek harcának támogatásában. Kuba örökké hű marad a marxizmus—leniniz- mus közös elveihez, mindig fellegvára lesz Amerikában a szocializmusnak. A kubai kommunisták és dolgozók továbbra is büszkén emelik magasba azt a zászlót, amely a szocializmus, a béke, s a népek közötti barátság és együttműködés fényes jövőjének jelképe — fejezte be beszédét a nagykövet. A nagygyűlés a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének ünnepi műsorával ért véget. Az Izvesztyija cikke Az iráni fejlemények — Az amerikai sajtó és televízió az utóbbi napokban ismét felmelegítette azt a korábbi rágalmat, hogy Iránt állítólag külső veszély fenyegeti — írja Vikentyij Matvejev, az Izvesztyija külpolitikai kommentátora. — A tömegtájékoztatási szervek erre kétségtelenül washingtoni hivatalos köröktől kapták az „utasítást”. Ezt tanúsítja a többi között James Reston legutóbbi írása a The Washington Postban, amely szerint hivatalos washingtoni személyek komolyan aggódnak amiatt, hogy a világ olajellátása szovjet ellenőrzés alá kerül. A kommentátor ezzel ösz- szefüggésben azt a következtetést vonja le, hogy az efféle kiagyalások szerzői nyilvánvalóan csak ürügyet keresnek az iráni belügyekbe való beavatkozás újabb lépéseinek előkészítéséhez. Guadeloupe Négyes csúcsértekezlet Guadeloupe szigetén pénteken — értesülések szerint — az európai kérdések megvitatásával folytatódott a négyes csúcstalálkozó. Az amerikai, a brit, a francia és a nyugatnémet állam- illetve kormányfő eredetileg „magánjellegűnek” minősített eszmecseréje (az eddig kiszivárgott hírek szerint) szabályos politikai tanácskozás a karib-tengeri sziget rendőri és katonai erőkkel őrzött luxusszállójában. Megbízható forrásból származó értesülések szerint az eddigi megbeszéléseken már szó volt a kínai—amerikai kapcsolatok normalizálásáról, az iráni válságról. Jerzy Edigey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 0 Egyenruhát kapunk, fegyvert és megyünk „a büdös németeket ütni.” Sajnos, áz önkénteseket egy cédulával haza- küldték. Egy őrnagy megparancsolta, hogy oszoljanak, majd megkapják a behívó- parancsot. Nyugodtan tértünk vissza a munkánkhoz. Senki sem sejtette még közülünk, hogy az események villámgyorsan tragikus fordulatot vesznek. Senki sem tudta, hogy az őrnagy beszéde a mozgósító behívókról, a gyakorló központokról és a kiegészítő körzetekről, mesék a jó gyerekek számára. Az igazság az volt, számunkra nem ákadt egyenruha, sem egyszerű puska, nem is beszélve a speciális felszerelésekről. Szeptember 6-án, este a rádióban felolvasták Umias- towski ezredés hadparancsát, hogy minden férfi azonnal hagyja el a fővárost. A történészek a mai napig vitatkoznak azon, hogy ez oltári ostobaság volt-e, vagy az előretolt hitleri diverzáns kém ügyes tette. Varsóból minden kelet felé vezető út tömve volt menekültekkel. Megbénítottak minden katonai mozgást. A kék, felhőtlen égen szüntelenül megjelentek a stukák, bombázták és géppuskázták a fegyvertelen tömeget. A menekülők között voltam én is. Egészen Brzescig meneteltem. A hídon már senkit sem engedtek át Búgon. Minden pillanatban várták a felrobbantását, mert a németek egészen Ostrolekáig jutottak el és a másik oldalról megtámadták a várost. A további menekülésnek nem volt semmi értelme. Visszaindultam nyugat felé. Mellékutakon, toronyiránt a mezőn sikerült eljutnom Ot- wock közelébe. Seholsem találkoztam németekkel. Hozzám hasonló kóborló fiúktól hallottam, hogy Varsó még mindig védekezik. Különben Minsk Mazowiecki felől már hallani lehetett az ágyuk dörgését, és az éjszaka látható tűzfény a legrosszabbra engedett következtetni. Néhány véletlenül megismert fiatalemberrel elhatároztam, hogy átvágunk a lublini országúton, és a Visztula partján eljutunk az ostromlott fővárosig. Az országúttöl csak két falu választott el bennünket: Rzakta és Glini- anka. Tudtuk, hogy Glini- anka faluban nagy létszámú német hadsereg állomásozik, ellenben Rzakta szabad. Elhatároztuk, hogy Rzaktába megyünk, és egy kis pihenés után megpróbálunk eljutni Glinianka mellett az országúton. Óvatosan vonultunk a falu felé. Az egyik pillanatban egy kis erdő akadt utunkba, mint egy kis sziget, melyet burgonyaföldek öleltek körül. Amikor bementünk a kis erdőbe, két lengyel egyenruhás katona ugrott ki a bokorból. Pattant a vezényszó: — Kezeket fel! Ne mozdulj! Egy pillanat múlva egy zászlós jött hozzánk, ellenőrizte papírjainkat, kikérdezett bennünket, hogy kerültünk oda. Látszott, hogy nagy gondban volt miattunk, hogy ott voltunk a cserjésben. A kis katonai osztag már néhány napja ott rejtőzködött. Senki, még a falu lakói sem sejtették jelenlétüket. A mi véletlen felbukkanásunk a leleplezéssel fenyegette őket. A zászlós végül elhatározta, hogy a parancsnokhoz kísértet bennünket. Mentünk az erdőn át. Mindenütt jól álcázott állások látszottak. A számos szétszóródott katonai egységekkel ellentétben nagyszerű egyenruhában és jól felfegyver- zettek voltak. Észrevettem néhány páncéltörő ágyút és jelentős mennyiségű géppuskát is. A katonák gondosan öltözöttek, tiszták, megbo- rotválkozottak voltak. Az erdő közepén állt a parancsnok sátra. A zászlós eltűnt benne és csak a szolgálati jelentését hallottuk: — Százados úr, ... zászlós alázatosan jelenti, az őrség feltartóztatott és idevezetett öt civilt. A sátorlapot felhajtották és elegáns századosi egyenruhában magam előtt láttam Henryk Makareket. Roppant csodálkozó arcot vághattam, mert felnevetett. Megparancsolta, hogy adjanak enni a négy embernek, engem meg behívott a sátrába. Amikor egyedül maradtunk, Henryk meghallgatta javaslatunkat és megmagyarázta, hogy szó sém lehet arról, hogy eljussunk Varsóba. Különben, véleménye szerint, a főváros sorsa ugyanúgy, mint az egész hadjárat sorsa Lengyelországban, eldőlt. Az ellenállás még néhány napig eltart, aminek különben semmiféle stratégiai jelentősége nincs. Egyedül Magyarországra lehet még áttörni, onnan Jugoszlávián át és Olaszországon át Franciaországba. Az ő osztaga holnap éjjel útnak indul és magukkal vihet bennünket. — Jerzy, gyere velem — próbált rábeszélni. — Hadnaggyá léptetlek elő és az adjutánsom leszel. Csak akkor jutott eszembe, hogy Makareket annak idején felvették a tisztképzőbe, de öt hónap múlva leszerelték. Szerencsétlenül esett le a lóról és megsértette a gerincét. Több mint egy évig speciális fűzőben járt. — Mondd meg nekem — kérdeztem —, honnan az egyenruhád és a katonáid, akiket vezetsz? Hiszen téged leszereltek, mint alkalmatlant. (Folytatjuk) Amerikai levelünk Az igazi Kojak a New York-i Cavanagh-ék tipikus értelmiségi család. Az apa, Tom jogot végzett, a felesége orvos, a fiúk ugyancsak jogász. Pedig Cavanagh hadnagy világéletében rendőr volt, a nyugdíjba vonulása előtti években egy manhattani nyomozócsoport vezetője. Vagyis közönséges „cop”, azaz zsaru, ahogyan nemcsak a bűnözők, hanem az amerikai újságok is hívják a rendszerint erőszakos, rámenős, a legkevésbé sem intellektuális rendőröket. Cavanagh azonban éppen arról volt nevezetes, hogy jóformán sohasem emelte fel a hangját, udvariasan beszélt a gyanúsítottakkal, és a kihallgatások során nem az öklét, hanem az eszét használta. Társai Bársonykorbácsnak keresztelték el. Amikor a 60-as évek nagy port felvert New York-i bűnügyében bebizonyította a gyilkossággal vádolt George Whitmore ártatlanságát (és megtalálta az igazi tettest), Hollywoodban is felfigyeltek a „story”-ra és megfilmesítették. Az volt az első Kojak-film, amelyet azóta számos más követett. A kopasz detektív alakját a forgatókönyv szerzői Tom Cavanagh-ról mintázták. A „Bársonykorbács” három évvel ezelőtt, 62 éves korában nyugdíjba vonult. A legutóbbi időben azonban ismét hallat magáról. Egy jelenleg magándetektív-irodát vezető hajdani rendőr nyomozó társa, John Mandel kérte segítségét egy nagyon bonyolult ügyben. Mandel védencét, Arse- nio Favor orvost azzal vádolják, hogy egy izomlazító szerrel megölte a feleségét. Cavanagh gondosan áttanulmányozta a nyomozati anyagot, egyebek között azt a szakértői véleményt, amelyet dr. Charles Umberger New York-i toxikológus (méregszakértő) adott, s amely .megerősíti a vádat. Umberger több ízben hivatkozik „modellként” egy tíz évvel korábbi, egészen hasonló jellegű ügyre, amikor is dr. Carl Coppolino orvost ítélték életfogytiglani börtönre azért, mert ugyanezzel a szerrel (amelyet ugyancsak Umberger mutatott ki a boncolás nyomán) megölte a szeretőjének férjét, majd magát a szeretőjét. Cavanagh emlékezett a Coppolino-ügyre. A maga idejében hetekig szerepelt az újságok első oldalán. A vádlott mindvégig tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, ám a szakértői vélemény egyértelműen ellene szólt. Különben is ritka ellenszenves alak volt az orvos, mindenki utálta. A „Bársonykorbács” a biztonság kedvéért elővette az irattárból a régen ad acta tett Coppolino-ügyet és — mint kiderült — nem hiába. Umberger dr. akkori és mostani szakértői véleménye között ugyanis egy alapvető ellentmondást fedezett fel. Hogy ne menjünk bele a biokémiai részletekbe, röviden csak annyit: a bírósági szakértő vagy akkor állított valótlant, vagy most. (Vagy mind a két esetben.) A nyugalmazott detektív végigjárta dr. Umberger akkori munkatársait és arra a következtetésre jutott, hogy a toxikológus (akit már nem lehet felelősségre vonni: éppen néhány hete halt meg), tudatosan hamis véleményt adott. A motívum? Azóta ugyancsak elhalálozott főnöke, akinek a befolyása alatt állt, halálosan gyűlölte dr. Coppolino ügyvédjét. Valószínűsíthető, hogy még egy ártatlan ember elítélése árán is őt akarta sújtani. Cavanagh fényt derített arra is: tiltakozásul az akkori szakértői vélemény ellen, dr. Umberger három munkatársa mondott le állásáról... S ecember végén Tom Cavanagh Floridába utazott, ahol Coppolino dr. ügyét annak idején tárgyalták és ahol azóta is büntetését tölti. Felkereste önben a justizmord áldozatául esett orvost, majd feleségét, aki egy évtizede küzd férje kiszabadításáért. A „Bársonykorbács” bízik abban, hogy a legrövidebb időn belül sikerül kieszközölnie Coppolino dr. feltételes szabadlábra helyezését, azután pedig perújrafelvételt elérnie az ügyben. r Az amerikai újságok azt írják: mi sem változott az elmúlt tíz esztendőben: Coppolino ugyanolyan kihívó modorú, kellemetlen alak maradt, amilyen volt, Cavanagh-ot pedig változatlanul csak az igazság kiderítése érdekli. Mary Coppolino asszony, az elítélt orvos felesége kijelentette: — Cavanagh olyan, mint egy tigris. Egyszer csak felhívott telefonon és közölte, hogy másnap repülőgépre ül és jön le hozzánk, Floridába. Még az útiköltséget sem volt hajlandó elfogadni... Ö a mi karácsonyi angyalunk. ... Talán valamelyik új Kojak-filmben ezt az epizódot is viszontlátjuk. New York, 1979. január. ZfCulasAf- QsJjuml Ülést tartott a HNF Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) Eredményes volt az elmúlt időszakban a népfront, valamint a szakszervezetek, a KISZ, a Vöröskereszt és más társadalmi szervezetek együttműködése. Ezek a kapcsolatok hozzájárultak az oktatáspolitikai határozat eredményes végrehajtásához. Az olvasási kedv felkeltését, a műveltség emelését jól szolgálta az Olvasó népért mozgalom, amelynek második országos konferenciáját tavaly októberben rendezték meg Budapesten. A beszámolót vita követte. Sarlós István referátumát követően az ülés résztvevői a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának írásos beszámolója alapján vitatták meg a VI. kongresszus óta végzett munkát. Sarlós István vitazáróját követően határozathozatalra került sor. Az országos tanács személyi kérdésekben is döntött. A dr. Ortutay Gyula halálával megüresedett alelnöki, titkárság tagsági és a művelődéspolitikai bizottság elnöki tisztségére dr. Goszto- nyi János oktatási államtitkárt választotta meg. Dr. Szabó Kálmánt — tudományos és oktatói munkája miatti nagy elfoglaltságára való tekintettel — saját kérésére felmentette az alelnöki, a titkárság tagsági és a gazdaságpolitikai bizottság elnöki tiszte alól, s megválasztotta dr. Márton Jánost, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet igazgatóját.
