Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
I 1979. január 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ügyeletes példaképek REJLIK NÉMI FURCSA MELLÉKZÖNGE a kifejezésiben, ámde szolgáljon mentségül, így hallottuk a termelési tanácskozáson, igaz, nem a főnökség számára elhelyezett asztalnál, hanem az öltözői lócák alkotta padsorban. Amilkor ugyanis elhangzott a javaslat, a brigádok közül melyik három érdemes a jutalomra, az egyik név kimondásakor suttogás támadt, félmondatnyi kommentárok vitatták az indokokat. S azért, hogy értsem a dolgot, a mellettem ülők egyike megjegyezte: tudja, most ők az ügyeletes példaképek. Az értetlen ardkifejezés láttán bólintott; majd megmagyarázza. A gyűlés végeztével néhá- nyan együtt indultunk a gyárból kifelé, s rövid tőmondatokból megtudhattam: az ő üzemrészüket mindig a legjobbak között tartották számom a gyárban; az itt dolgozó tizennyolc brigádnak több, miint a fele erős, sok vihart kiállt közösség: a sikerekben gazdag múlt a főnökséget arra szorítja, hogy minden értékelés alkalmával fölmutassanak egy-egy példaképet; az elbírálásnak ez a formája erőszakolt; ha a mérce viszonylagossá válik, akkor a teljesítmények értéke is azzá lesz. Ilyen és hasonló érvek, tények, gondolatok sorjáztak a termelési tanácskozáson elhangzott javaslat nyomán, ámde: a javaslat jóváhagyásaként mindenki fölemelte a kezét a szavazáskor! A főnökség tehát azzal a tudattal távozhatott, hogy helyesen cselekedett, az üzem kollektívája egyetért a Jedlik Ányos brigád kiemelésével, a vállalati kiváló címre történt fölterjesztésével. A szóban forgó közösség valóban törekvő, sok miindenlben följebb jutott, mint ahol korábban állt, mégis, a társakból nem az irigység szólt, amilkor a javaslat jogosságát vitatták. Józan igazságérzettel azt furcsállották, hogy a Jedlik Ányos brigádot egy ideje az üzem irányítói futtatták; mindenben őket jelölték meg követendőnek. Ami egyenlő azzal, hogy a többiek — tizenhét brigád! — semmiben sem lehettek elsők, holott jól tudták, mert látták, hiszen egymás szeme előtt dolgoznak, ki miben mit nyújt. S az sem volt titok előttük, hogy korábban egy másik brigáddal járatta meg ugyanezt az utat a főnökség, akkor ők voltak mindenben a legjobbak, az ügyeletes példaképek, a munkaverseny, a, brigádok közötti vetélkédés valameny- nyi részletében a legjobbat elérők. Balgaság lenne kétségbe vonni: adott helyzetben választani kell a jók köziül is, s a döntés azzal egyenlő, hogy a kiválasztottak a legjobbak. Gyakori azonban — mert az ügyeletes példaképek gondja korántsem a szóban forgó gyárban föllelhető egyedii eset —, hogy az értékelők úgy gondolják: akik jók, azoknak a tökéletesség adja a rangot, s ha híja van is ennek a tökéletességnek, némi jóakarattal — a papírokon — az eltüntethető. Igen ám, de pontosan ez a hiibátlanság sérti a többieket! Nem az, hogy a tizennyolc brigádból, azután a műhelyek közül mindig van egy-egy legjobb. Ez rendjén valló dolog, az értékelés rangsorolás. Ha azonban az értékelés bálványfaragássá alakul, az nagy hiba. Folyamatos, többszörösen összehasonlító értékelésre van szükség ahhoz, hogy a példakép ne ügyeletes, azaz most fölbukkanó, de rövidesen eltűnő legyen, hanem az a legjobb közösség, személy, amely, aki eredményei és gyengéi bonyolult viszonylatában az adott időszakban a legnagyobb fejlődést érte el. A folyamatosság, a többszörös összehasonlítás — a más közösségekhez, személyekhez mért haladás, azután a saját teljesítmény korábbi szintjéhez viszonyított változás — nemcsak az értékelés realitását szavatolja, hanem azt is, hogy az elért rang tartóssá lesz. Nem kapnak kiváló címet olyanok, akik egyszer valamiben kiugrottak, de előtte ég, utána a jókat meg sem közelítik. MAGYARÁN ÉS NYERSEN FOGALMAZVA: egy-egy munkahelyi kollektívának nem ügyeletes példaképekre, kiragadott, s azután elengedett kisebb csoportokra van szüksége. Egy-egy rövid időszakon belül szinte mindenki képes az átlagos falé emelkedni. Ámde az erkölcsi, anyagi érdekek pontosan azt követelik meg, hogy a közösség egésze tudja, egy-egy kisebb része mit nyújtott, miben fejlődött —. miben nem tudott előbbre lépni, miben maradt változatlan —, azaz e kis részek miféle példákat kínálnak, s ők hogyan kövessék azt, amit mások mutatnak fel. V. T. Víz kétszáz méter mélységből Közkutakra kilencmillió A víz nemzeti vagyon. Vele együtt a közkút is. Községeink egy részében ma még nincs vízimű. Ezekben a helységekben a lakosság egészséges ivóvízellátására a közkutak hivatottak. Ahhoz viszont, hogy ezek a közkutak folyamatosan vizet adjanak, szükséges a rendszeres és alapos karbantartásuk. A községi tanácsok az esetek döntő többségében jó .gazdái a közkutaknak. Az elmúlt esztendőben a vízművel nem rendelkező településeken közel 9 millió forintot áldoztak a közkutak karbantartására. Ez az összeg ebben az évben sem lesz kevesebb. Tálajadottságainkból adódóan fúrott fcútjaink mélysége, vízhozama igen változó. A fúrások mélysége zömében 30 és 150 méter mélység között váltakozik, de nem ritka a 200 méternél mélyebbről vizet adó kút sem. A Szaboles-Szatmár megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás adatai szerint vizeink minősége nem a legjobb. Ezt vizsgálatok bizonyítják. A tavalyi 8390 megvizsgált vízmintából minden ötödik fogyasztásra alkalmatlannak bizonyult. Főleg a golyva, valamint a gyomor- és bélbetegségek egy része vezethető ezekre vissza, illetve hozható összefüggésbe a vizek minőségével. Napjainkban egyre több gondot okoz a községi tanácsoknak a közkutak karbantartása, amely a megyében a Kútfúró Vállalat és a Sza- bolcs-Szatmár megyei Víz-és Csatornamű Vállalat feladata. Ám e munkák elvégzésére nem mindig tudnak vállalkozni. Ezért a tanácsok a mélyfúrású kutak javítását csak késve, kisiparosokkal tudják elvégeztetni. A vízművel nem rendelkező települések új kutakra a megyei tanácstól az V. ötéves tervben 10 millió forintos támogatást kapnak. (sigér) Ezüst a brigádnak Zárszámadásra készülnek a gépszerelők Tuzséron Bokáig érő sárban járok kertben, ahol minden (yan, ezért itt ,,ge- csenVáninak” nevezik. Erre mondta a járási népi ellenőr: ,3 „Sürgősen fel kell számolni, mert rossz fépyt vet a termelőszövetkezetre." Ott járnak aSkert végében a nemzetközi vonatok és ha az utasok kinéznek, látják a sok rossz gépet nagy halomban. Elképzelhető mi a véleményük. A szerelők véleménye más, egyértelmű. A kert számukra kincsesbánya. Sándor András mondja: — Hová mennénk, ha egy tizenkettes csavarra van szükségünk sürgősen. A géptemetőben a kiselejtezettek között mindig akad használható alkatrész, anyag. Éjjel és nappal Hogy ki volt a termelőszövetkezeti méhtelep névadója, senki nem tudja. Mert ugyan ki jegyzi meg, vagy fel, mit mond az egyik vagy a másik ember. A szójáték néha buborék, máskor ragadványnévvé válik. Sándor András most is mond vadakat. Arra például, hogy mennyit dolgoznak, ez a válasza: — Mikulástól vakulásig. Ha túloz is, van némi alapja. Szeles András, a tu- zséri Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke említette: — Amikor úgy hozta a sora, éjjel-nappal dolgozott a brigád. Tavaly védnökséget vállaltak például a szállító járművek felett. Nem is volt eggyel sem baj. De amit a kombájnokkal csináltak, az a legdicséretesebb. Már éppen indultunk volna az aratással, amikor kiderült, két kombájn motorja rossz, használhatatlan. Pinkócziék kijavították. Nem is akárhogyan. Az egyik gép a kom- bájnolási versenyben második lett. Most három emberrel beszélgetek. Pinkóczi Józseffel, az Ifjú Gárda Szocialista Brigád vezetőjével, Barabás Gyula és Sándor András brigádtagakkal. A brigádvezető nem tartozik a legbeszédesebb emberek közé, de azért elmondja a védnökségvállalás történetét: — Tavaly év elején három IFA tehergépkocsit kellett felkészíteni vizsgára. Az egyiket elküldtük nagyjavításra Túrkevére és a kijavított kocsival 280 ezer forintos számla érkezett. Fantasztikus összeg, kiszámítottuk, hogy mi ennek töredékéért javítjuk meg a kocsit. Nem engedtük, hogy a másik kettőt elvigyék. A másik két kocsi javítása talán még 100 ezer forintba sem került. így történt, hogy vállaltuk a szállító járművek védnökségét azzal a kikötéssel, hogy meghibásodás esetén 24 óránál tovább egy jármű sem áll. Teljesítettük a vállalást. Nem győznék pénzzel Amikor az egyéves munka értékeléséről van szó, nehéz csak a leglényegesebb dolgokat említeni. Beszélni kellene a társadalmi munkáról, vagy az újításokról. A brigád négy újítás kivitelezésében vett részt. — ötezret kaptunk egy fa- csíkpermetező elkészítésére. Egy másik javaslat a kalapácsos darálókhoz porleválasztózsák készítése. Ez nagyon hasznos dolog, mert eddig a finom lisztpor a szabadba, vagy a padlástérbe jutott. Most a 4 köbméteres zsákokkal havonta 30—40 mázsa lisztport fogunk majd fel, amellyel nő a takarmányalap. Egy másik dolog nem is annyira újítás, mint hiánypótlás, mert nem lehetett kapni, készítettünk egy kétütemű kompresszort. Csináltunk egy gyümölcsfa-injektá- lót is, amely azért hasznos, mert munkaerőt takarítunk meg, a nehéz munkát köny- nyítjük. Eddig a kisfákat úgy öntözték, hogy gödröt ástak, vödörrel kilocsolták a szert, aztán a gödröt betakarták. Most az injektálóval gödörásás nélkül jut a talajba a víz. Az ifjúsági brigádnak tizenhat tagja van, harminc éven aluliak, ennek ellenére elismert, jó szakemberek. A soron következő feladatokat többnyire önállóan oldják meg. Barabás Gyula szerint azért: — Muszáj gondolkozni. Nagy a géppark, sok alkatrész kell, s ha minden kopott helyett újat építenénk be, nem győzné a termelőszövetkezet pénzzel. A legtöbb alkatrészt felújítjuk, kijavítjuk. üavuló feltételek A tuzséri tsz-nek valóban nagy a gépparkja, több mint 25 millió forint értékű, s ennek üzemeltetéséhez évi 4 millió forint értékű alkatrészre, 2,5 millió forint értékű energiára van szükség. — Amit lehet, megtakarítunk — mondja a brigádvezető —, ezt tavaly is vállaltuk, az idén is benne lesz a szerződésben. Úgy tudom, a zárszámadásnak is az lesz a Az év elején helyezték üzembe a Csepel Művek nyírbátori gyárában a legújabb finomköszörűgépet. A 3M 151 típusú, 2 millió forint értékű géppel Hutóczki Gábor dolgozik. (Elek Emil felvétele) témája, hogy takarékosabban bánjunk az energiával, növeljük a karbantartás színvonalát. Az a véleményem, tudunk majd mit tenni. A megelőző karbantartásról, a takarékosságról sok példát említenek a brigádtagok. Mondják példának, hogy van a tsz-nek nem egy olyan gépe, amelyet, ha egyszer beindítottak, nem lehetett leállítani, mert rossz a villamosság. Egy-egy ilyen gép üresjáratban nagyon sok gázolajt fogyaszt. — Majd mi teszünk róla — jelenti ki Sándor András, de azt is hozzámondja, szerencsére a feltételek is javulnak, mert ahogy hallottam, 100 ezer forint értékű szerszámot vásárolt a tsz. Akik használják, megbecsülik Fontosabb, hogy a szervizelés javítására szervizkocsit szerelnek fel és létesítenek egy hideg-meleg vizes mosót. A brigád jól dolgozott — mondta a termelőszövetkezet elnöke —, már értékelték a munkát, s a műhelybeliek megkapják érte zárszámadáskor az ezüst fokozatot és személyenként 600 forint jutalmat. De már volt előleg is az elismerésből. — Tavaly december végén a tsz vezetői megköszönték, hogy jól dolgoztunk — közli Sándor András —, és adtak egy disznót is. Én voltam a szakács. Brigádvacsorát rendeztünk belőle. A szóban forgó szocialista brigád három tagja tavaly házat épített, a brigádtagok segítették egymást, aztán óvodákat patronálnak, van aki továbbképzésre jár, legtöbbjük KISZ-tag, politikai oktatásban vesz részt. Sok mindenről kellett volna még írni, mert hosszú egy év, sok minden történik. Utolsó kérdésként az hangzott el: február 8-án lesz a tsz zárszámadása. Mi a brigád véleménye a gazdálkodásról? — Már kisgyűlésen is elmondtuk: nekünk az a fő, hogy a gépeket, amit javítunk, a traktorosok, meg akik használják, megbecsülik. Seres Ernő 5 zerényi G. Alajos igazgató elolvasta a vasárnapi vezércikket az újságban és mélyen magába szállt. Rendkívüli hatással volt rá az eszmefuttatás, amely rávilágított az energiapazarlás látszólag jelentéktelen eseteire. Különösen ez a mondat tetszett Szerényi- nek kimondhatatlanul: „Még a levegővel is spórolhatnánk.” Hétfőn még le sem vetette a kabátját, máris hívta Icukát, a titkárnőt, és gyorsba mondta neki: — Mától a légkondicionálók kikapcsolva, jöjjön a becsüs, eladjuk. Ott az ablak, az is megteszi. bevezetjük a szőnyegrázást. — De igazgató kartárs ... — hebegett Icuka, mert el szerette volna mondani, hogy még így sincs elég takarítónő. — Semmi de, Icuka! Ez nem tűr ellentmondást! Tessék, írja tovább: a jövő héttől kikapcsoljuk a liftet. így legalább nem romlik el, és az a kis mozgás is jói *°st az egészségnek. Mert ugye n takarékosság ... Csengett a telefon: — Igen, én, persze, hogyne, ahogy parancsolod, édesem. Máris intézkedem ... Icuka! Szóljon le a téemkába, hogy küldIcuka közbe akarta vetni, hogy a könyvelés ablaktalan helyiségével azért kivételt lehetne tenni, de Szerényi G. Alajos egyetlen kézmozdulattal leintette: — Nincs kivétel! Hová is jutnánk! Nyolcra tárgyaló partnerek jöttek, üzletkötők a MIMIÉRT-től. Még jóformán el sem helyezkedtek az asztal körül, amikor Szerényi kiszólt Icukának: — Tíz dupla, Icuka. A szokott módon. A „szokott mód” konyakot jelentett. Miközben Icuka főzte a kávét, azon töprengett, vajon mennyi energiát fogyaszthat a presszógép. Egy óra múlva Szerényi újra kiszólt Icukának: rendeljen neki szerdára szobát az Interkontinen- tálba, aztán jöjjön be, mert gyorsba mond. Mondta is: — A takarékosság jegyében mától kicseréljük a százas égőket tizenötös- re. A vállalati kocsi csak akkor indulhat vidékre, ha telt ház van. Szent ég...! — Mi baj, igazgató ktar- társ? — Amália, a feleségem már két órája vár a piacon, hogy érte menjen a kocsink. Icuka, azonnal küldje a pilótát! • öt perccel később: — Hol is hagytuk abba? Ja igen, a vidéki utak. Csak telt ház esetén. Továbbá: elsejétől leselejtezzük a porszívókat, úgyis gyakorta elromlanák, jenek egy embert a lakásomra, most mondja a feleségem, hogy már megint rossz a grillsütőnk. Majd aztán folytatjuk ... Téemkás el, Icuka be. Tovább: — A túl sok, éppen ezért felesleges számológépektől megválunk. Bevezetjük a fejbenszámo- lást. Könyvelőgépek det- tó. A kettős könyvvitelt szimplára redukáljuk. — Már bocsásson meg, igazgató kartárs .:. — akart ismét közbeszólni Icuka. — Maga csak ne zavarjon a gondolataimban, Icuka. Inkább arra legyen gondja, hogy végre hozzák vissza a szobámba a Gel- kától a színes tévét. írja: minden szobába fessenek a falra egy hatalmas napot, hogy az ottlevők mindig nyárban érezzék magukat, tehát tiltakozzanak a fűtés ellen. — Ez azért már sok, igazgató kartárs! — Pedig a java még ezután jön: Jegyezze: minden szobából eltávolítani a hősugárzókat. — Az enyémből is, igazgató kartárs? — A magáéból is, Icuka. Nincs kivétel! — Akkor mi lesz a derekammal? Ki melegíti meg? — Majd megmelegítem én! Azon már ne múljon a takarékossági intézkedési tervünk. Angyal Sándor
