Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 31. Napi külpolitikai kommentár Támadás a SALT ellen a z utóbbi időben a szovjet sajtó több olyan állásfogla­lást tett közzé, amely felhívta a figyelmet arra: je­lentős erők az Egyesült Államokon belül lehetetlen­né kívánják tenni az oly várt SALT—2 megállapodást, A moszkvai külpolitikai hetilap, a Za Rubezsom cikkírója részletes elemzésében megállapította: az enyhülés ellen­felei a SALT—2 ellen összpontosították erőiket, s készek arra, hogy megakadályozzák ennek a fontos szerződésnek a megvalósulását. Egy másik újság, a Trud arra emlékez­tet, hogy korábban hasonló módon akadályozták meg a nagy jelentőségű kereskedelmi szerződés létrejöttét, s ugyanazok, akik évekkel ezelőtt a gazdasági enyhülés el­len léptek fel, ma „összeesküvést szőnek a SALT—2 el­ten”. A Za Ruibezsom megírta, hogy a nemrég Moszkvában járt amerikai republikánus szenátorok (akiklet fogadott Leonyid Brezsnyev is) hazatérve a „legprimitívebb szov- j'etellenesség” hangnemében nyilatkoztak, amikor sajtóér­tekezletükön a szerződés lehetőségeiről szóltak. Nemrég pedig 170 nyugállományú amerikai tábornok tett közzé egy felhívást, amely szintén a hadászati támadó fegyverek korlátozása, az egyezmény ellen irányul. A SALT-ellenes csoportok érveit aligha érdemes itt cáfolni, ezt megtette minapi kongresszusi beszédében Carter elnök. Az elnöki üzenet tartalma: a hadászati tá­madó fegyverzetek szovjet—amerikai korlátozása szüksé­ges; ez nem csökkenti az Egyesült Államok és szövetsé­gesei védelmi képességeit, de lépést jelent a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez vezető úton. Az elnöki beszéd nyíl­tan kimondja: a SALT „nem a bizalmon alapszik”, köl­csönös ellenőrzés biztosítja betartását. A helyzet azonban arra mutat: nem minden felelős amerikai politikus vallja magáénak az elnök álláspontját. Elsősorban Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó és Brown hadügyminiszter képviseli az adminisztrációban azt a vonalat, amely a rakéta-nukleáris fegyverkezés fokozá­sát, a szocialista országokra való nyomásgyakorlást kö­veteli. M oszkva őszinte, békeszerető szándékairól legutóbb Brezsnyev elnök nyilatkozott a Time Magazin ve­zető publicistáinak, s hasonló szellemben folytatott eszmecserét a Moszkvába látogató amerikai kongresszusi csoportokkal is. Mindannyiszor aláhúzta: a SALT—2 meg­kötése érdekében áll a szocialista nagyhatalomnak, mert: 1. a kölcsönös és azonos biztonság elvén alapszik; 2. ked­vező impulzust adhat a további leszerelési tárgyalásoknak, ez pedig „világérdek”. A SALT—2 megakadályozására ösz- szeesküvők ez ellen az általános érdek ellen szövetkeznek. Miklós Gábor Irán polgárháború küszöbén? Munkatársaink tesivérországokban Gyermeksztár Kassáról (Folytatás az 1. oldalról) hogy a főiskola szellemi ka­pacitását jobban kamatoztas­sák és növeljék kulturális ki­sugárzó hatását. A bizottság javasolta a cse­lekvő népművelési formák előtérbe helyezését és a tan­székek szerepének erősítését a hallgatók műveltségének ‘gyarapításéiban. Egyben a megyei közművelődési bi­zottság elismerését fejezte ki a főiskola párt-, állami, tár­sadalmi szerveknek, a főis­kolai közművelődési bizott­ságnak az elért eredmé­nyekért. Ezután a bizottság az Or­szágos Közművelődési Alap­tól kért idei céltámogatást igényeket véleményezte és fogadta el. Mint ismeretes, az elmúlt évben továbbfej­lesztették az Országos Köz- művelődési Alap felhasználá­si és igénylési rendszerét. A központi irányító tevékeny­ség erősítése érdekében a jö­vőben elsősorban az átfo­góbb, az adott terület egészét vagy szélesebb körét érintő igényeket lehet az Országos Közművelődési Tanács elé terjeszteni. A megyei közművelődési bizottság végül megvitatta és elfogadta az idei munka-ter­vet, amelyben több időszerű művelődéspolitikai vizsgálat, beszámoltatás kapott helyet. (Páll) Az Egyesült Államok te- heráni nagykövetsége kedden ideiglenes távozásra szólítot­ta fel az Iránban dolgozó amerikai alkalmazottak hoz­zátartozóit és ismételten sür­gette a nem diplomáciai szol­gálatot teljesítő amerikaiak távozását is. A UPI hírügy­nökség jelentése szerint az egyre feszültebbé váló iráni helyzetre való tekintettel ha­sonló utasításokat adott ki több más nyugati nagykövet­ség is. Az intézkedést meg­előzően Iránban több me­rényletet követtek el, amely világosan jelzi a kormányel­lenes erők amerika ellenes beállítottságát is. Mint isme­retes, vasárnap Teheránban súlyosan sérülten találták otthonában az amerikai légi­erő egy vezérezredesét, Is Fahanban pedig az amerikai konzult bántalmazták a tün­tetők. ‘ Az Iránnal kapcsolatos má­sik legfontosabb keddi ese­mény, hogy az Air France francia légitársaság, amely­nek különgépe szállítja min­den bizonnyal Khomeini aja- tollahot Iránba, kedden kö­zölte: amennyiben Teherán­ból leszállási engedély érke­zik, szerdán kora hajnalban Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes és Carter amerikai elnök keddi megbeszéléseit kommentálva az amerikai sajtó, amely nagy nyilvánosságot ad a kí­nai látogatásnak, kedden is kiemelte: jelentős nézetelté­rések vannak a két fél ál­láspontja között a nemzetkö­zi helyzet, a Szovjetunió megítélésében. Teng már első wanhingto- ni napján elismételte — ha letompított formában is — Pekingnek a Szovjetunió el­leni szokásos támadásait. Ezekkel kapcsolatos nézeteit „mérsékeltebb” hangnemben kifejtette Carter elnöknek is — idézett fehér házi forráso­kat a The New York Times. „Szembetűnő volt a különb­ség a Szovjetunió szándékai­ra vonatkozó amerikai, illet­ve kinai vélemény között” — jelentette a lap. Sürgősségi alapon foglal­koztak a tárgyalásokon a vietnami határ mentén folyó útnak indul az iráni főpapot szállító különrepülőgép. Te­heránban az előző napi beje­lentéssel összhangban kedden megnyitották a repülőteret, a közelébe azonban senkit sem engedtek. A keddi nap egyébként Khomeini ajatollah ellenzéki vallási vezető mind feszül­tebb hazavárásának jegyében telt el. Folytatódtak a tün­tetések a főváros több negyeL dében. A főpap érkezését vá­ró tömeg gyűjt össze reggel a teheráni repülőtér közelében, a csoportosulást azonban a katonaság szétoszlatta. A hét­fői tüntetések két fő színhe­lyén, az egyetem környékén és az éjszakai szórakozóhe­lyek környékén is folytatód­tak a megmozdulások, bár komolyabb összetűzésekről ezúttal nem érkezett hír. Az iráni „politikai vezetés” erjedésének jeleként kedden újabb hat parlamenti képvi­selő mondott le mandátumá­ról. A válság kezdete óta ed­dig összesen 28-an adták vissza megbízatásukat. Az AFP francia hírügy­nökség helyszínre küldött tu­dósítóinak elemzése szerint Irán egy polgárháború küszö­bén áll. kínai csapatösszevonásokkal — értesült a The Washing­ton Post. Amerikai források szerint Kína az elmúlt há­rom hétben 10—12 hadosz­tályt, csaknem százezer em­bert, valamint 150 harci re­pülőgépet vont össze a viet­nami határ közelében. Wa­shingtont — a lap szerint — aggasztják ezek a lépések, mert szélesebb körű nemzet­közi bonyodalmakhoz is ve­zethetnek. A négy nagy amerikai tv­hálózat szívós tárgyalásokat folytat a kínai vendégekkel Tenggel készítendő interjú ügyében, a pekingi politikus (az eddigiek szerint) csak „kollektív” interjút hajlandó adni és ragaszkodik hozzá, hogy válaszait minden rövi­dítés nélkül sugározzák, rá­adásul a teljes kínai szöve­get és a fordítást egyaránt. Teng nyilvánvaló célja az. hogy a Tajvannal, illetve a Szovjetunióval kancsolatos kijelentései maradéktalanul nyilvánosságot kapjanak. Hovatovább üdülőhellyé változik Hacava, a szlovák karszt kis faluja. A hegyek, erdők övezte falucska a nyu­galom, a békesség szigete. Itt vett egy régi faházat Ste­fan Leskó, hogy legyen a hét végét hol töltenie. — Rengeteg munkám van a házzal. Körbe kellett beto­nozni, a tetőt rendbehozni. Belül újra kellett padlózni — sorolja a tennivalókat. Az idegen ebből annyit lát, hogy amikor egy kanyar után feltűnik a ház feketére pá­colt gerendáival, a gerendák közti tömítés fehér meszelé­sével, akkor gondolatban év­tizedeket lép vissza, a hajda­ni hegyi falvak világába, amikor minden épület fából készült. Itt-ott hasonló há­zacskák vannak a faluban, többnyire városi tulajdono­sokkal, akik igyekeznek kor­hűen helyreállítani azokat, s víkendházként használni. A gépkocsivezető családja — Én nagyon szeretem az erdőt, akár fél napot is el­töltők gombát keresve — ma­gyarázza a házigazda. — A gyerekek is szeretnek itt kint lenni, a nagyobbik lá­nyomnak az egyik kedves ba­rátnője is a faluban lakik. Stefan Leskó Kassán dol­gozik, a nyomdánál gépkocsi- vezető. Felesége az egyik nagy sportegyesület szertáro­sa. A házgyári épület kilence­dik emeletéről menekülnek ki a szabadba, a hegyek közé a három gyerekkel együtt. — Most már könnyebb, hogy nőnek a gyerekek — beszél a háziasszony, Rózsika. — Csak a kicsivel van sok gondom. A kicsi, a tizedik éves Jan­ka a család és az utca ked­vence. Termetre is apró, vil­lognak fekete szemei, hosszú, sötétbarna haja keretezi ar­cát. Ugyanúgy viselkedik, mint a többi gyerek, pedig azok irígylik, mert a televí­zióban szerepel, filmet készí­tettek vele, hanglemezre éne­kelt. A szlovák televízió kassai stúdiója a szombat délelőtti gyermekműsorokban jelent­kezik az Aranykapu sorozat­tal. Gyerekek énekelnek, tán­colnak ebben, iskolai törté­neteket felelevenítve, mese­játékokban. Körút a Skodával A rádió halkan szól, az egyik slágert Janka rögtön dúdolni kezdi. Majd halkan, tisztán csengő hangon együtt énekel az énekessel. Otthon nem feszélyezi semmi, letele­pedik a fotel mellé, a bolyhos szőnyegre, úgy dúdol, énekel. — A nyáron beült az egész család az öreg Skodába, és tettünk egy körutat Szlová­kiában. Ott táboroztunk le, ahol jól éreztük magunkat — mesélik. — Nyilván há­rom napot is eltöltöttünk, olyan jólesett fürdőzni. Egy­szer aztán a többi gyerek fel­ismerte Jankát. Egyik jött a másik után, szájtátva körül­állták, kérték, hogy' énekel­jen. Szegény a végén már fü­rödni sem tudott, dühösen fa­kadt ki: „Hagyjatok már bé­kén, azért se énekelek.” Attól, hogy valaki „sztár”, az iskolába ugyanúgy kell járnia, mint más gyereknek. Még a tanító néni sem elné­ző, hiába tudja, hogy előző nap felvételen volt a stúdió­ban, mégis felszólítja felelni. Szerencsére kettes ritkán csúszik be, inkább egyesek­kel van tele a bizonyítvány — ugyanis Szlovákiában az egyes a jeles osztályzat. Népviseletben a lemezborítón — Mi egyszerű emberek vagyunk, olyan melósok, mint a többi — fejtegeti Stefan Leskó — mégis vannak, akik féltékenyek a kicsi miatt. — Igaz, pénzt keres a fel­lépéseivel, de azt rá is költ­jük, hiszen mindig új ruha kell a szerepléshez — mutat­ja a mama a lemezborítót, ahol stílszerűen, gyönyörű népviseletben van Janka, hi­szen népdalt énekelt. Mostanában csak hét végén van együtt a család. A na­gyobbik lány egészségügyi középiskolába került Pop- rádra, ahol kollégista. A fiú műszerésznek tanul. — Gondoltunk rá, hogy jó lenne egy nagyobb lakás, mert szűkösen vagyunk a két szobában — mondja Rózsi­ka asszony. — De most még több kiadás van a gyerekek­re, ezért maradunk. A „blokkok”, ahogy Kas­sán a házgyári lakásokat hív­ják, egymás mellett sorakoz­nak, körbeveszik a régi vá­rosmagot. Bennük emberek élnek, ugyanolyan hétközna­pi gondokkal, apró örömök­kel, mint Magyarországon, vagy másutt. Lányi Botond Az amerikai sajtó Teng Hsziao-ping Jerzy “9®» Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY , © — Uram, továbbra is fenn­tartja ajánlatát? — Nem szokásom megmá­sítani. — Kérem a gyűrűt. Dufay úr zsebébe nyúlt, kivette a papírba csomagolt ékszert. Átnyújtotta Mac- Aredk úmaik. MacAreck uj- jai között úgy tartotta, hogy mindenki lássa, és kijelen­tette: — Uraim! Mister Dufay meg akarja tőlem venni a gyűrűt. Nagyon komoly ősz- szeget fizet érte. Tudja, hogy ez egyszerű üveg, amelynek nincs semmi értéke. Ügy döntöttem, eladom Dufay úr­nak ezt a talizmán gyűrűt. Az árát a vevő maga hatá­rozta meg. Én csak bele­egyeztem. Kérem, uraim, ne feledjék e szavakat. Mister Dufay, az, amit mondok, megfelel az igazságnak? — Igen. Megveszem a gyű­rűt, nem az értékéért, mert tudom, hogy ez csak imitá­ció. — Tehát, mister Dufay, tessék az ön tulajdona — e szavakkal mister MacAreck átnyújtotta az ékszert a ve­vőjének. Mister Dufay főhaj­tással vette át a gyűrűt, rög­tön ujjára húzta és kivette a zsebéből a csekk-könyvet, gyorsan kitöltötte, aláírta, kitépte a lapot és átadta mis­ter MacArecknek. Ez ellen­őrizte, hogy a esek megfele­lően van-e aláírva. Zsebébe tette és azt mondta: — The Chase Manhattan Bank, Madison Avenue az 57 Street, New York. Nagysze­rű, mert nekem is van csekk­számlám abban a bankban. Nem lesz problém a pénz­átküldéssel. Nos, mister Du­fay, mindketten jó üzletet kötöttünk, erre érdemes inni egyet. Mit iszunk, uraim? Whiskyt, konyakot vagy len­gyel vodkát? Vacsora alatt egy szomorú esemény történt. Az ebédlő­be belépett a hajóinas, az első tiszt asztalához ment, és azt mondta: — Sürgős távirat mister MacArecknek, várok a vá­laszra, sir. MacAreck úr felbontotta a borítékot, elolvasta a távirat néhány szavát, aztán a hajó­inashoz fordult. — Kérem, táviratozzon a feladónak, hogy olyan gyor­san utazom, amilyen gyorsan csak tudok. — Valami szomorú hír? — kérdezte Wheller asszony. Válasz helyett MacAreck úr átnyújtotta neki a távira­tot. Az asszony hangosan fel­olvasta. — Apa súlyos beteg. Gye­re azonnal. — Mary. Az asztal mellett ülők vi­gasztalni kezdték kedves úti­társukat, hogy valószínűleg nem is olyan súlyos a hely­zet. Talán kap egy táviratot, jobb hírekkel, de MacAreck úr szomorúan ingatta a fejét. — A legrosszabbra számí­tok. Apámnak már régen magas vérnyomása van. Fé­lek, hogy bekövetkezik a ka­tasztrófa.* Ismerem jól a nő­véremet, nagyon nyugodt, ki­egyensúlyozott nő. Nem tá­viratozott volna, nem szakít- tatta volna félbe az utazáso­mat komoly ok nélkül. — Mister MacAreck — szólt az első tiszt —, termé­szetesen együttérzünk önnel, és nagyon sajnálom, hogy hirtelen vissza kell térnie. De ha önnek a visszatérés Ala- bamába feltétlenül szüksé­ges, a következőt javaslom: két óra múlva kikötünk Ho­noluluban. Egész éjszaka ott állunk. Csak reggel futunk be a kikötőbe. Ahonnan hív­ni kell egy mentőcsónakot, hogy jöjjön elénk. Ugyanak­kor foglaltasson jegyet repü­lőgépre. Tudom, hogy órán­ként indul a gép. A kikötő­ből autóval menjen egyene­sen a repülőtérre és néhány óra múlva Los Angelesben van, ahonnan biztosan megy tovább repülőgép. Kérem, csak a személyi poggyászát vigye magával. A többi cso­magját holnap feladjuk Ho- nolulubjan a címére. — Igen, ez lesz a legjobb — mondták az asztalnál ülők, MacAreck úr megköszönte az első tisztnek a tanácsát. — Megyek a távirókabin- ba — ajánlotta fel a tiszt —, táviratozok, hogy egy motor­csónak jöjjön elénk, és je­gyet rendelek az ön részére. Nem egészen két óra múl­va már egy karcsú motor­csónak ott lapult a hatal­mas óceánjáró oldala mel­lett. A hajóról leengedték a hidat. MacAreck úr minden segítség nélkül ügyesen le­ment a motorcsónakba. Az utasok álltak a fedélzeten, hogy elköszönjenek kellemes útitársuktól. Sokáig integet­tek utána zsebkendőjükkel. Másnap két vontatóhajó vezette be Honolulu kikötő­jébe a „President Roos- welt”-et. A kirándulók üd­vözlése ünnepélyes volt, — természetesen ezt a hajótár­saság rendelte meg, ennek összegét belekalkulálják a jegy árába. Kitűnő zenekar játszott és szép hawaii lá­nyok táncoltak. A kedves vendégeket ezután autóbu­szok vitték be a városba. Nagyszerűen szervezett ki­rándulás, mulatság és sok váratlan meglepetés közben az útitársak hamar megfe­ledkeztek arról a kedves úti­társukról, akinek oly hirte­len meg kellett szakítania utazását. Egyszerűen nem volt erre idejük. Dufay úr is alig talált magának annyi szabad időt, hogy magas biz­tosítási díjjal feladjon egy kis csomagot.a postán az is­mert gyémántkereskedő cí­mére. A csomaghoz mellékelt egy levelet, melyben kérte, hogy csiszolják modernre, platinakeretbe foglalják, s díszítsék még öt két-három karátos gyémánttal. Dufay úr állandó kliense volt a gyé­mántcsiszoló cégnek. Ismer­ték már ízlését; tudták, hogy az általa megrendelt gyé­mántok csiszolás után a leg­drágább gyémántüzletekbe kerülnek. Dufay úrnak az volt a véleménye, hogy a jó és a drága árun lehet keres­ni. „Kis forgalom — nagy nyereség” — ez volt az elve a gyémántbánya tulajdonosá­nak. m (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents