Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

1979. január 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gazdasági szabályozók D rátából ugyan, de azt mondják a szakemberek: könnyebb fölsorolni, mi nem tartozik a gazdasági szabályozó eszközök közé, mint azt elmondani, hogy e bonyolult kapcsolatrendszer miféle elemekből te­vődik össze. Való igaz, mert a közgazdasági szabályozók — ahogy a mindennapos szóhasználat egyszerűsíti a fo­galmat — az áru- és pénzviszonyok megjelenítésének egyik fő terepeként a gazdaságirányítási akarat közvetí­tői. Céljuk: a vállalati munka terelése — részben korlá­tozásokkal, részben kívánatos, mert sikert, eredményt ígé­rő feladatok kitűzésével — az össztársadalmi érdekekkel minél jobban egyező, s ugyanakkor a csoport- és egyéni érdekeket is kielégítő, azokat összehangoló útra. Döntést, magatartást, tevékenységet — fejlesztési cé­lokat, termelési, értékesítési gyakorlatot, mindezekben stratégiát és taktikát — befolyásoló eszközök rendszere ez, s a hangsúly a rendszerre, tehát az elemek egyeztetett, összehangolt jellegére, működésére jut. Amennyiben ugyanis a rendszer bizonyos elemei nem aktívak, vagy nem ugyanabban az. irányban hatnak, mint a többi, a rend­szer egészében fennakadások mutatkozhatnak. Illő most már választ adni arra, hogy a korábbi mon­datokban többször is szereplő elemek kifejezésen mit ért­sünk. S itt utalunk a bevezetőben állókra, arra tudniillik, hogy a fölsorolás korántsem lehet teljes, éppen a részle­tek gazdagsága Yniatt. A gazdasági szabályozó eszközöknek része: az ár-, a hitel-, a jövedelem-, a külkereskedelem-, a fejlesztés- (beruházás) szabályozás, a termékforgalma­zás rendjének kialakítása, a területfejlesztési célok eléré­sének módszertana, a tanácsi gazdálkodás mikéntjének kijelölése stb. Mindezek — s a nem említettek úgyszintén — további részekre tagolódnak. Hiszen például a jövedelemszabályo­zásba tartozó adózás, elvonás és támogatás újabb csopor­tokra bomló fogalmakat ölelnek fel, mint ahogy az ár- szabályozáshoz sorolt tényezőknél — árformák, árkalku­láció stb. — hasonló a helyzet. Kissé elidőzve ennél a két említett szabályozási elemnél, néhány adatot segítségül véve mondandónk gyakorlatiasabb megvilágításához. Az állami költségvetés bevételei között a legnagyobb tételt a Vállalatok (mezőgazdasági szövetkezetek) befizetései alkot­ják. Tavalyelőtt ez az összeg 285 milliárd forintot tett ki. A köznapi gondolkodás számára már-már fölfoghatatlan summában az eszközlekötési járulék éppúgy benne van, mint a termelési és a földadó, s hogy e források aránya miként alakul — mennyiben számíthat azokra a költség- vetés, milyen mértékig terhelik azok a termelőket — azt a gazdasági szabályozók eszközrendszere hivatott kijelöl­ni. Másfelől közelítve ugyanahhoz a gondolati maghoz: ár­támogatásokra, termelési támogatásokra stb. 1977-ben a költségvetés 124 milliárd forintot adott ki. Ugyanez a té­tel 1970-ben még csak 48,7 milliárdot ért el, azaz a két szám összevetése arról tanúskodik, nem éppen a kívána­tos irányban, s nem kellő következetességgel működik a szabályozóknak ez a csoportja, ezért vált szükségessé mó­dosításuk. A gazdasági szabályozó eszközök rendszerének gerin­cét a gazdaságpolitika alakítja ki, s azért, hogy a gerinc — rajta a megfelelően elhelyezett idegekkel, inakkal, erek­kel, azaz szabályozási részletekkel — a népgazdasági terv végrehajtásának segítője legyen. A szabályozó eszközök rendszerének meghatározása tehát elválaszthatatlan a ter­vezőmunkától. (A népgazdasági tervezés történetében első ízben a negyedik ötéves terv — elfogadta az országgyűlés 1970. október 3-án — szentelt külön törvényrészt a gaz­dasági szabályozó eszközök rendszerének. Ennek megfo­galmazásában már benne rejlik az is, hogy a változó cé­lokat nem lehet változatlan gazdasági szabályozókkal el­érni. A korszerűsítés — finomítás — elengedhetetlen, szüntelen folyamat, de ugyanakkor e munka nem válhat szeszélyesen — váratlanul — bekövetkezővé. Éppen ezért az eszközrendszernek egyszerre kell kielégítenie a rugal­masság és a stabilitás — látszatra szemben álló — köve­telményét.) □ népgazdaság tervszerű, arányos fejlődését jól se­gítette gazdaságirányítási rendszerünk — állapítot­ta meg az MSZMP Központi Bizottságának határo­zata. melyet az 1978. április 19—20-i ülésen fogadtak el. Amiben a szabályozó -eszközök minősítése is benne van, ám úgy, hogy a vezető párttestület kitért arra is, hogy a továbbfejlesztés, a megváltozott feltételekhez igazítás szükségszerű. L. G. A belsőégésű motorokról tanul az osztály a kisvárdai szakmunkásképző intézetben. (Elek Emil felvétele) Kétélű fegyver a vegyszer Megrázó diafelvéte­lek tartották fogva a kö­zelmúltban ' Nyíregyhá­zán megrendezett kör­nyezetvédelmi kiállítás látogatóit. A képek ki­fordult nyakú vadlibá­kat, vadkacsákat ábrá­zoltak, amint hasukkal az ég felé fordulva he- / vertek — élettelenül. Tömeges pusztulásukat - valamely — nem megfe­lelően használt — nö­vényvédő szer okozta. Ezek a ícnykepek nem megyénkben készültek ugyan — a mezőgazdaságban al­kalmazott vegyszerek nálunk nem okoztak pusztulást a hasznos állatvilágban —, mégis méltán kaptak helyet a környezetvédelmi bemuta­tón. Szabolcs-Szatmárban vegy­szerrel több mint 200 ezer hektárnyi földterületen irta­nak gyomot, műtrágya-fel­használásunk közel 300 ezer hektáron történik, vegysze­res talajfertőtlenítést több ezer hektáron végeznek. Sú­lyos következményekkel jár­hat, ha a hatóanyagokat nem az előírásoknak megfelelően használják. Tönkremehet a termőföld, a növényi kultúra, elpusztulhatnak a hasznos ál­latok, a vegyszer káros lehet az emberre is. Integrált alkalmazás A mezőgazdaságban alkal­mazott vegyszerek, a rovar­Áldás a földnek ölő, gombaölő és gyomirtó szerek — mint minden más vegyi anyag, többé-kevésbé mérgező lehet. Ezért épp olyan óvatosnak kell len­nünk adagolásuknál, mint az orvosnak, amikor gyógyszert rendel betegének — véli Ke­resztéi?/ József, a megyei nö­vényvédő és agrokémiai ál­lomás igazgatója. — Fontos ez azért is, mert a mezőgaz­daság kemizálására még so­káig szükség lesz. Mátészalkán, az állami tan­gazdaságban bevezették a rovarölő szerek integrált al­kalmazását. Éppen a környe­zet védelmében — nem me­netrendszerűen — évente 10—12 alkalommal, hanem jól időzítve, kevesebbszer, hatékonyabban használják a kemikáliákat. Ehhez azon­ban lelkiismeretes munka, komoly szakismeret kell. Vitte a szál... Magyarországon csak olyan növényvédő szer kerülhet forgalomba, amely egy év alatt lebomlik, sem talajban, sem növényben nem halmo­zódik fel. Többek között ezért tiltották be 1968-ban a kló­rozott szénhidrogéneket (pl. DDT) vagy az arzénvegyüle­teket. Két évvel ezelőtt még me­gyénkben is ritkaságnak szá­mított, ha egy termelőszö­vetkezet, állami gazdaság az előírásoknak megfelelően tá­rolta a műtrágyát. Téeszeink, állami gazdaságaink többsé­ge hol ide. hol oda borította le a szántóföld közelébe. Az­tán vitte a szél, mosta az esővíz töméntelen mennyi­ségben a megművelt talajra. Most már mindenütt előre kijelölt, állandó, szabályok­nak megfelelő műtrágyatá­rolók vannak. Nem pótolható Egy idő óta örvendetesen emelkedik a szerves trágya felhasználásának aránya. Ko­rábban ugyanis évekig tárol­ták az értékes állati trágyát, mivel a műtrágya szállítása, terítése sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Azért is sokat kel­lett tenni, hogy egyesek meg­értsék: a szerves trágyával olyan mikroelemek kerülnek a talajba, ami mesterséges úton nem pótolható. Harminc esztendővel ez­előtt mindössze 5—6 féle nö­vényvédő szert használtunk, ma az engedélyezett növény­védő szerek száma 360. A vegyszer kétélű fegyver, amelyet még a szakemberek is csak ismereteik állandó gyarapításával tudnak a ter­mészet védelmére /felhasz­nálni. ’ Kádas Viktória a képzelőerőt, mint a birkó­zó, ha a szőnyegre gyömöszöli a másikat, maga alá, s aztán moccanni sem engedi. Mondja a vevőszolgáló, hogy motor az nincs, ne rö- högtessem már ki magam. — Mégis, nem lehetne va­lahogy? — kérdezem én, s közben a két tenyeremet ősz­társ már várja! — csicseregte és felkapta a kávéfőzőt. A főosztályvezető szinte szaladt elém — no, ilyen is régóta történt, mintha nem is Moszkviccsal . vándorolnék, hanem egy igazi Mercédesszel —, karonfogott és leültetett egy öblös műbőr fotelba. Va­lósággal elvesztem benne, pe­Tárgyalási alap A család már csak va­sárnap lát, míg behör- bölöm a szokásos hús­levest, de a rántott hús utolsó darabját mentemben eszem meg, mert futok a pályára, a meccset nélkülem el sem kez­dik. Máskor is így volt ez, megszokta a család, mint a reggeli felkelést, de amit az­zal a nyamvadt motorral kezdtem, az nem volt min­dennapi. Nem mondom meg, hogy hol történt, a szereplők nem érdekesek, mert előbb dönte- ned kell. Várok, várakozók a vevőszolgálatnál — mert en­nek nevezték ki magukat tör­ténetünk színhelyének kiszol­gálói, de se röhögni nem tu­dok igazán rajtuk, se károm­kodni, pedig valamelyik jól­esne — és ki tudja miért, elé- bem engedek olyanokat is, akik jóval később érkeztek nálam. Látom, hogy lassan­ként egyedül maradok a pa­sasommal, a vevőszolgálóval, vagy hogy nevezzem, mert ebben az újmódi rangkórság­ban az isten se ismeri ki ma­gát. De tudod, az igazi tár­gyalásokat csak négyszem­közt lehet intézni, tanú nem kell semmire, mert az csak tompítja az agyat és lefogja szedörzsölöm olyan állásban, hogy ha megállnának, köny- nyen imádkozónák nézhetne akárki. A vevőszolgáló rámered a két dörzsölődő tenyérre, s látszik rajta, hogy keményen gondolkodik. Biztosan félre­értette a mozdulataimat, mert elnézést kért, s eltűnt a mö­götte lévő ajtók egyikén. Nem értettem a dolgot, de re­ménykedővé tett e rebbenő varjú, a várakozás. Hátha. Aztán visszatért az én pasa­som és nyájas arccal invitált az ajtóhoz, mely mögött egy lányka verte a gépet, fel sem nézett, csak amikor belép­tem. — A főosztályvezető elv­űig nem vagyok apró gyerek, de hát azt sokan díványnak is használhatnák. — Van Lánchíd konya­kunk, szovjet vodkánk és an­gol ginünk — csicseregte a titkárnő, s most láttam csak, amikor fölém hajolt a tálcá­jával, hogy köcsög alakú mel­lei vannak, s a lépésekre a bő blúz alatt úgy hullámza- nak, akár egy viharba keve­redett csónak. — Sajnos, a sofőröm nem engedi — heherésztem kény­szeredetten, mert a meglepe­tés csaknem földhöz vágott, hiszen nem szoktak engem ilyen nagyfőnökök konyakkal kínálni, legtöbbször a köszö­nésem sem fogadják, csak a beszélgető partnereimmel né- mulunk el tiszteletteljesen, ha végigsuhannak a köze­lünkben. — Hogyan is nevezzem ezt az eléggé el nem ítélhető tár­sadalmi jelenséget? — kezdte a főosztályvezető, orrát ma­gasba emelte, emiatt csepp madárfejéből úgy meredt előre, akár egy csőr. — Mi csak tárgyalási alap­nak szoktuk hívni — vála­szoltam én a kávétól szokat­lanul feldobott hangulatban, és élesen vágó aggyal. — Ha kávét nem iszom — és saját számlámra ezt ritkán teszem, különben az országúton hagy­nám az egész fizetésemet —, soha nem tudtam volna ilyen gyors választ adni nekik. — Nos, legyen. Tehát mi­lyen tárgyalási alapra gon­dol? — Őszintén szólva, ez nem tőlem függ — válaszoltam. — Mit tudnak adni? — kérdezte a madárfejű, — De almát ne mondjon, mert az itt is kapható a zöldségesnél. z— Mennyi? —• kérdeztem flegmán, mintha minden ál­dott nap ilyen kérdéseket tennék fel, s arcom meg se rezdülne a legpimaszabb vá­lasztól sem. — Hat — mondta a madár­fejű és csőrét ismét az égre emelte. — Hatezer. Ugye nem is sok egy motorért? És ked­den megkapják. Az utcáig kísért, noha azt mondtam, hogy ebben egye­dül én nem dönthetek, de megtelefonálom a választ. Karon fogott és úgy mosoly­gott, hogy az arca telesza­ladt a barátság ráncaival. N os, itt állunk, Kisfőnök. Döntsél róla, kell-e ennyire az a motor, vagy ennyire mégsem kell. Megmondom azonban, hogy éri e vándorélet állandóan .változó szállodaszobáiban is nyugodtan aludtam, amit ezentúl sem akarok feladni, s bármennyire szűk a furgon berendezett kis fülkéje, még­is sokkal tágasabb és szaba­dabbnak is érzi magát az em­ber akármilyen cellánál, és végül megemlítem neked, hogy meg vagyok elégedve e zaklatott élettel, mert min­denkinek olyan jut, amit a sors lottóhúzásánál kiadnak, s nem kívánok átmenetileg nyugodtabbat. Gondolom, te sem. Kun István Takarmány N em ritka, hogy ál­lattenyésztők az ál­lattartás gazdaság- talanságáról panaszkod­nak. Az okok ezernyi vál­tozatát említik, de legke­vésbé azt, hogy a hiba többnyire a saját portáju­kon van. A probléma ket­tős. Adódik a gazdaságta­lan takarmánytermesztés­ből, de nem utolsósorban az egy kilogramm hús elő­állításához szükséges ta­karmány felhasználásából. Üzemek adatai alapján állapították meg, hogy ma egy kilogramm marhahús előállításához öt kilo­gramm, 1 liter tej terme­léséhez több mint fél ki­logramm, 1 kilogramm broiler csirke előállításá­hoz két és fél kilogramm abraktakarmányt használ­nak fel. Vannak természe­tesen átlagon felüli érték­határok is. Szabolcs-Szat­márban például nyolc ter­melőszövetkezetben 1 ki­logramm csirkehús terme­léséhez 3 kilogrammon fe­lüli az abraktakarmány- felhasználás. Az állattenyésztés ered­ményességét számos dolog befolyásolja. Kedvezően, vagy kedvezőtlehül hat a jövedelmezőségre a takar­mány minősége, az alkal­mazott tartástechnológia, a takarmányozás szaksze­rűsége, és végül az állat- tenyésztők munkája. Ront­ja a takarmány minősé­gét a helytelen tárolás, kezelés, növeli a felhasz­nálás mértékét a rossz vagy hiányos műszaki esz­köz, a szakszerűtlenség. A hiba tehát nem min­dig a felvásárlási árban avagy a takarmány árá­ban van. inkább az egyes gazdaságok takarmány- gazdálkodásában. Termé­szetesen vannak ezzel kapcsolatban követendő, jó példák is: 1 kilogramm sertéshúst 4 kilogramm abraktakarmánnyal állí­tanak elő. Az ilyen üze­mek módszerét szükséges általánossá tenni. A gazdaságos takarmá­nyozás minden üzemmel szemben támasztott köve­telmény. Teljesíthető, ha mindenütt megtartják a szükséges technológiai előírásokat. (seres) Nyírbátor: Gyermek­intézmények Nyírbátor tanácsa legutób­bi ülésén elhangzott: negy­venmillió forintot költhet az idén a város beruházásra — kevesebbet, mint a korábbi években. Ez azonban inkább jó hír a helybelieknek, mert a gyermekintézmény-kombi­nátot (16 tantermes iskola, 100 gyermeknek helyet adó óvoda és a 80 személyes böl­csőde) 1980 helyett két évvel korábban, már 1978 végén átadták, s a megelőlegezett pénzeket jövőre fizeti vissza a tanács. Célcsoportos beruházások­ra 25 millió forintot költenek, amelyből a városközpontban egy 72 lakásos épületet emel­nek, földszintjén 1500 négyzet- méteres üzlet- és szolgáltató­sor lesz. A gyermekintéz­mény-kombinát befejezésé­hez szintén ebből az összeg­ből biztosítanak pénzt. Az egyéb beruházások között a belvízelvezetés szakaszos megoldása szerepel, és hozzá­látnak egy 100 személyes óvoda építéséhez. Hatvannégymiílió forint felhasználásáról intézkedik a nyírbátori tanács költségve­tése. Az egészségügyi ágazat ebből 20, a kulturális ágazat csaknem 31 millió forinttal részesül.

Next

/
Thumbnails
Contents