Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 5. Várossá avatták (Folytatás az 1. oldalról) lünk nem üres cím, a várossá nyilvánítás nem puszta jogi aktus. Ez csak adminisztratív kifejezése a lényegnek. A város éppen attól lett vagy lesz város, hogy benne valami minőségileg más, több. Jól látjuk ezt Fehérgyarmat esetében is. Ezt a nagyon régi települést a környék lakói a maguk „fővárosának” tekintették és tisztelték már korábban is. Akkor, amikor ez a vidék olyan isten háta mögötti világnak számított, hogy jószerével alig tudott, alig hallott róla az ország. A jogos helyi rátartiságra jó alapot szolgáltatott a községnek a környező települések közötti évezredes szerepköre. A krónikások az itteni történelmet a X. századból eredeztetik, a honfoglaló magyarok egyik törzsének, a Gyarmatnak adott szállást e vidék. írott források tanúsítják, hogy az Anjou-korban már kiemelkedő kereskedelmi újvonal egyik állomása, hogy 1370-től a mezővárosi fejlődés útjára tért, a század végére vámszedő hely, és 1418-tól mezőváros. Mezőváros, amely büszkén tartja számon, hogy toborzó kőrútján megtisztelte Kossuth Lajos. Büszke a történelmére, mert, benne nemcsak szerény előrehaladását, bajokkal, katasztrófákkal terhes útját, hanem két keze munkájának gyümölcsét is látja. Azt a valami mást, amitől város a város, Fehérgyarmat is csak az utóbbi években mutatta fel. Az ország általános előrehaladásának nyomán és felemelkedése eredményeként. Közös összefogással — megyei, országos támogatással és közreműködéssel — megteremtették a várossá válás feltételeit. Fehérgyarmat nevét ma jól ismeri az ország. Nem drága természeti kincse, a világhírű alma, nem is a vidék irodalmi nagyjai, még- csak nem is a régmúlt évszázadok élő múzeumának tárgyi és szellemi hagyatéka révén elsősorban, hanem a tragikusan szomorú 1970-es nagy tiszai árvíz miatt. A szörnyű napokban, amikor csónakon lehetett csak közlekedni a gyarmati főutcán, együtt szorongott, lélegzett az ország a táj fenyegetett népével. És együtt bizakodott. Bízvást merészebben hitte a szinte lehetetlent, hogy itt képzeletet felülmúló rövid idő alatt újból pezsgő, virágzó élet lesz. Ki hitte volna itt akkor, nem azt, hogy röpke év alatt újjáépül, szebbé épül a község, hanem azt, hogy kilenc év múlva városi élet lüktet majd Fehérgyarmaton! Köszönet, elismerés és tisztelet érte mindazoknak, akiknek ebben a legkisebb részük van! Ügy illik, hogy a városavató ünnepségen nemcsak a múltnak adózzunk, hanem a jövőbe is nézzünk. Hiszen a várossá avatás sokkal inkább a kezdete egy új korszaknak, mint bevégzése a réginek. A városra, Fehérgyarmat városára is, még az eddiginél is bokrosabb teendők várnak. Bízvást elmondható, hogy a város vezetői, de nagy számban lakosai is, világosan felmérték és látjuk ezt. Erről tanúskodik merész, de józan terveik, elképzeléseik, cselekvéseik iránya. Jól érzik és vallják, hogy nem ott lehet és kell folytatni holnap, ahol tegnap bevégezték. A város magasabbra állítja a mércét az élet minden vonatkozásában. Nemcsak városépítésben, városfejlesztésben, hanem emberi magatartásban, közösségi tevékenységben is. Az igényesség, a színvonal szakadatlan emelése elszakíthatatlan ismérve a városnak. Az igazi városi közösség megformálása több és jobb munkát, nagyobb körültekintést ró a város vezetőire és polgáraira. Tisztelt ünnepi tanácsülés! — Végezetül — mielőtt átadnám a város első tanácselnökének a várossá nyilvánításról az Elnöki Tanács által kiállított díszoklevelet — engedjék meg, hogy az ünnepségnek ebben az emelkedett pillanatában annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy Fehérgyarmat jövője nemcsak temérdek és áldozatos munkát, önfeláldozást, odaadást tartogat az önök és utódaik számára, hanem a múltnál is több dicsőséget, emberi beteljesülést, igazi és őszinte örömöt, megelégedést. Sok boldogságot és örömöt kívánok szép, új városunk minden mai és leendő lakójának! Az ünnepi beszéd elhangzása után dr. Trautmann Rezső átnyújtotta Szabó Endre városi tanácselnöknek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiállított 'városalapító oklevelet, valamint a város jelképes kulcsát. és a környék számára a kultúrában, az új életformában többet tudjon nyújtani. Együtt és egymásért lehet csak haladni a további sikerekhez vezető úton — mondta befejezésül, majd sok sikert kívánt az új városnak jövőbeni feladatai elvégzéséhez. Dr. László Béla iskolaigazgató a lakosság nevében mondott keresetlen szavakat. Utalt a város nagy történelmi múltjára, de a figyelmet a jövőre irányította, mondván: bizonyítani kell minden fehérgyarmatinak, hogy méltóak a városi címre, s a ranghoz a sikereket is megteremtik. Az ünnepi tanácsülés Szabó Endre tanácselnök zárszavával fejeződött be. ★ Csütörtökön reggel dr. Pénzes János megyei tanácselnök megnyitójával kezdődött a Fehérgyarmati Városi Tanács alakuló ülése. A testület megválasztotta a végrehajtó bizottságot, melynek tagjai • lettek: dr. László Béla, Dá- nyádi László, Molnár Elemér, Szigeti Béla, Szegedi Ferenc, Simon Andrásné és Kocsis Béláné. Elnöknek választották Szabó Endrét és a megyei tanács elnökének előterjesztésére titkárnak nevezte ki dr. Preku Lajost. A tanács kinevezte a különböző bizottságok vezetőit és tagjait, a szakigazgatási szervek vezetőit. Nyikolaj Faggyejev cikke A KGST-tagországok sikere A KGST-tagországok nemzeti jövedelme 1978-ban, az 1950. évihez képest több mint 7,5-szeresével, az ipari termelés csaknem 12-szere- sével, a mezőgazdaság bruttó terméke pedig több mint 2,5-szeresével növekedett — állapítja meg Nyikolaj Fagygye jev, a KGST titkára az Izvesztyijában írott cikkében. A KGST 30 éves fennállásával foglalkozva a szerző rámutat, hogy az elért sikerek egyik döntő tényezője a KGST-tagországok közötti szoros gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés megteremtése. Az együttműködés fejlődésében nagy előrelépést jelent a KGST-tagországok hosszú távú együttműködési célprogramjainak kidolgozása. E programok feladata, hogy közös .erőfeszítéssel biztosítsák a KGST-tagországok növekvő energia-, fűtőanyag- és alapvető nyersanyagok iránti igényeit, emeljék a gépgyártás színvonalát, mind teljesebben elégítsék ki az élelmiszer- és a közszükségleti ipari cikkek iránti keresletet és meggyorsítsák a szállítás fejlődését, Faggyejev a KGST és Jugoszlávia, valamint Finnország és Mexikó együttműködésének sikeres fejlődéséről is szólt. Napjainkban a KGST több mint hatvan nemzetközi szervezettel tart fenn különböző kapcsolatokat. Rendszerellenes tüntetések Iránban A katonai alakulatok támadása — Az USA nagyarányú fegyverüzlete Szerdán Irán 14 nagyvárosában újabb rendszerellenes megmozdulások voltak, s az ellenzéki nemzeti front közlése szerint a harckocsikkal megerősített katonai alakulatok több helyütt házakat döntöttek romba. A front szerint az új év első napjaiban több száz ember vesztette életét, a karhatalom beavatkozása következtében. A tüntetések hevessége a beszámolók szerint kisebb volt, mint a korábbiaké. Az iráni parlament — mint már jelentettük — szerdán jóváhagyta Sapur Baktiar kormányalakítási megbízását, a rendszerrel szemben álló nemzeti front és a vallási ellenzék továbbra is elutasítja a részvételt a sahhal együttműködni kész új kormányban. Mint már jelentettük, Sapur Baktiar szerdán este a parlamenti jóváhagyás megszerzése után, találkozott a sajtó képviselőivel. A politikus ismertette az általa megalakítandó kormányra és annak politikájára vonatkozó elképzeléseit. Ezután kijelentette: „tekintetbe véve az Izraellel és Dél-Afrikával fennálló vallási és politikai különbségeket, a jövőben ezeknek az országoknak nem adunk el kőolajunkból”. Az Irán és az Egyesült Államok közötti hatalmas arányú fegyverüzletekről szólva Baktiar hangsúlyozta, hogy „minden országnak szüksége van hadseregre, és minden hadseregnek szüksége van fegyverre”. A londoni Daily Express csütörtöki száma közli azt az értesülését, miszerint Reza Pahlavi sah vagyonának egy tekintélyes részét — 500 millió és kétmilliárd dollár között — zürichi és londoni bankok közreműködésével amerikai bankokhoz utaltatta át. A lap szerint három nagy amerikai bank a zavargások kirobbanása óta őrzi az iráni uralkodó aranykincsének egy részét. Varsói levelünk Harc a téllel E r vek óta nem volt ilyen szilveszterük' a lengyeleknek és a Lengyelországban szilveszterező külföldi turistáknak, mint a legutóbbi. Az óév utolsó két napján az addig őszies, esős időt mínusz huszonhét fok követte, és az ország szinte egész területén — különösen az északi és a középső megyékben — hóviharok keletkeztek. A lengyel rádió és televízió reggeltől elkezdett szilveszteri műsorát óránként szakították meg közleményekkel. Felszólították a villamos- és hőerőművek, a hőszolgáltató központok és a közlekedés dolgozóit, hogy haladéktalanul álljanak munkába. Varsó egész területén megszüntették a melegvíz-szolgáltatást, leállt a fűtés, a lakásokban 10 fok körüli hőmérséklet volt. Órák alatt ezerszámra akadtak el a gépkocsik az utakon, a közlekedés szinte teljesen megbénult. 582 kilométernyi főútvonalat, 5650 kilométernyi másod-, és 33 ezer kilométernyi harmadrendű utat tettek járhatatlanná a hóakadályok az ország 29 vajdaságában. Gdanskot, a Hel-félszigetet és Puck körzetét is teljesen elzárta a hó a külvilágtól, s jelentős problémák voltak az energiaellátással. Január elsején a lengyel minisztertanács elemi csapás sújtotta területnek minősítette az ország északi és középső részét. Ebben a válságos helyzetben az ország egész lakossága — diákok és nyugdíjasok, a hadsereg^alakulatai és a gyárak őrségének tagjai, üzemek és intézmények dolgozói, rendőrök és rendőrtisztek — azonnal akcióba léptek. Egy nap alatt ezer kilométernyi utat tettek járhatóvá (mindössze 41 kilométer főútvonal használhatatlan már csak). 3500 gép — hóekék, katonai járművek, szövetkezeti és állami gazdasági traktorok, munkagépek — sőt lovas szekerek kitartó munkájával. A közlekedés normalizálása mellett a legfontosabb feladat a lakások fűtésének helyreállítása volt. Szén van — jelentették be —, hiszen a sziléziai bányászok megfeszített erővel a tervezettnél több kőszenet és szénport küldtek. A rettenetes hidegben azonban összefagyott szénhegyek keletkeztek, amelyeket csak emberi erővel lehet szétbányászni, a szállítószalagok pedig befagytak. A természeti erőkkel küzdve, mínusz 30 fokban, hóviharban a szakmunkások harminc órákat dolgoztak váltás nélkül — áldozatos munkájuknak köszönhető, hogy szerda reggelre Varsó nagy részén megindult a fűtés. Ugyancsak alapvető feladat volt a lakosság élelmiszer-ellátása. Kedden — bár jó néhány üzemben szabadnapot tartottak —- szinte az összes varsói élelmiszerkereskedelmi egység (900 üzlet) nyitva tartott. A kenyér elegendő, a tej pedig 70 százalékban kielégítő mennyiségű volt. Szerdán az élet visszatért normális medrébe. A főváros utcáin 200 ezer ember dolgozott még, a főútvonalak már járhatók, megindult a villamosforgalom. A helyi és távolsági vonatok, ha késéssel is, de közlekednek, az élelmiszer eljutott az emberekhez. Fokozatosan újraindultak a légijáratok, a nagyüzemek többségében megindult a termelés. Lengyelország" megnyerte az idei tél ellen az első nagy csatáját. Varsó, 1979. január. Qiaralní 3 'DúJIcl Jerzy Edigey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY © A portás, nem az a dudo- rászó „öreg”, mosolyogva adta át a kulcsot és tájékoztatott, hogy a szobám mister MacAreck szobája közelében van. Fizetni akartam, de közölte: „mister MacAreck megparancsolta, hogy a számlájához” írják. Amikor szemrehányást tettem Hen- ryknek, mondván, hogy szolgálati úton vagyok és a szállodát nem én fizetem, hanem az RSW Sajtó Kiadó Vállalat, vidáman felnevetett: — Legyen ez az én hozzájárulásom a jó lengyel sajtóhoz — mondta. Lefeküdtem. Fejem zúgott, a csésze kávétól nem tudtam elaludni. Gondolatban mindig visszatértem a mai találkozáshoz, és iskolai kollégámhoz, Henryk Makarekhez, az amerikai milliomoshoz, mister MacAreckhez. Elhatároztam, hogy elmeséltetem vele élete kalandjainak történetét, ami az emlékezetes 1939 szeptemberi és a mai szczecini találkozás közötti időszak alatt történt. Később elszenderedtem. Mint egy furcsa filmen, szemem előtt a legkülönbözőbb képek vonultak el. Láttam az osztályunkat, a nyolc „B”-t, a Mikolaj Rey Gimnáziumban derék osztályfőnökünkkel, Olearski professzorral. A kirándulásokat a Kálváriahegy környékére, ahol Henio Makareket elkapták velem, Jurek Deubellel, Zbyszek Kaminskival együtt, amint pókereztünk. Hármónknak már sikerült elrejteni a kártyát, de Henio, aki nem látta Olearskit, mert háttal ült az ajtónak, még alkudozott: — Ez öt zloty, és rá még húsz! És milyen ostoba arcot vágott, amikor az osztályfőnök vállán át beletekintett lapjába, nyugodtan azt mondta: — Ilyen rossz lappal? Szé- gyellheted magad a licitálásért, Makarek. Az iskolai időket felelevenítő film elszakadt. Megkaptuk az érettségi bizonyítványt. Az addig összetartó osztály kis csoportokra hullott szét. Egyesek az egyetemre mentek, mások a műszakira vagy kereskedelmi főiskolára. Ismét mások nem akartak, vagy nem engedték meg maguknak azt a luxust, hogy tovább tanuljanak, és munkát kerestek. Henio is ehhez a csoporthoz tartozott. Egy filmirodába ment el dolgozni, nem messze a Mar- szalkowskától. Emlékszem, gyakran kaptunk tőle ingyenjegyet. Makarek nem csinált nagy karriert. Gyakran ismételte, hogy a film az egy nagy üzlet és terveket szövögetett arról, hogy egyszer saját kezére dolgozik, de ennek a pénzhiány volt az akadálya. Legjobb teniszezőnk és úszónk furcsamód nem tudott az életben boldogulni. Tehát akkor, amikor már a többiek elvégezték az egyetemet, és megkezdték szépen ívelő karrierjüket, ő változatlanul tisztviselő volt a filmirodában. Meg akart nősülni, megismertem azt a lányt is, akit menyasszonyaként mutatott be. Biztosan pénze volt, mert szépséggel nem áldotta meg az ég, és jó néhány esztendővel idősebb volt Hen- ryknél. Makareknek, a csinos, kisportolt férfinak, hallatlan sikerei voltak a nők körében, de valahogy házasságra egyikkel sem került sor. Ritkán találkoztam akkoriban Henrykkél, mert ügyvédi gyakorlatom nagyon lefoglalt. Tudtam, hogy nem megy valami fényesen a sorsa. Filmterveiből semmi sem lett. Az ügynökségen is elvesztette állását és kénytelen volt nagyon kevés havi fizetésért a Lengyel Takarékpénztárnál állást vállalni, ahol természetesen a „nulláról” startolt. Nagyon tehetséges volt, mindig nagyszerű ötletei voltak, de soha nem tudta alárendelni magát a hivatali szabályoknak. A bankban a munka nagyon sajátos. Henryk, bosszúságára, a legunalmasabbat fogta ki és a csekkosztályon kapott beosztást. A Lengyel Takarékpénztárnak nem voltak gazdag ügyfelei. A csekkkontók tulajdonosai általában városi hivatalok voltak. Ilyen úton finanszírozták a különféle speciális célokat. Makarek ablakánál ezért minimális volt a forgalom. Tízegynéhány csekk elintézése naponta. Bár ezek a csekkek komoly összegekről szóltak, nem tudták a tisztviselő nyolcórás munkaidejét kitölteni. Ezért Makarek szabad perceiben kinyitotta az újságot és olvasgatni kezdett, ami viszont nem tetszett a bank vezetőségének. Ezért aztán nagyon lassan kapaszkodott felfelé a hivatali létrán. Amikor abban az időben találkoztam vele, keserű volt. Egyszerűen nem látott maga előtt perspektívát. Azt mondta, hogy mindent fel szeretne rúgni és elutazni abból az átkozott... Elkövetkezett 1939. szeptember 1. Varsó lakói reggel hét órakor a hitleri repülőgépek első támadására ébredtek. Néhány órával később a körzeti katonai parancsnokság emeletes, sárga épülete körül sok ezer fiatalember kerengett. Közöttük találkoztam Henryk Maka- rekkel is. Örömmel fogadta a háború kitörését. Végre — mondta —, valami változik ebben a kutya életben. (Folytatjuk) Fehérgyarmatot Az új város köszöntése Elsőnek dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára szólt az ünnepi tanácsüléshez. Átadta a megyei pártbizottság és a megyei tanács szíves köszöntését. — Fehérgyarmat várossá válását a megye egész lakossága igen nagy örömmel fogadta — mondta —, majd így folytatta: nem kis munka áll emö- gött. Sok erőfeszítés, társadalmi összefogás előzte meg ezt az eseményt. A saját emberség azonban kevés lett volna. A városi rang elnyerése úgy volt csak lehetséges, hogy a párt helyes politikájának szellemében sok segítséget kapott a település. — Az árvíz napjaiban igen kevesen voltak — folytatta a párt megyei első titkára —, akik hittek abban, hogy Fehér- gyarmat viruló település lesz újra. S ime, kilenc év elteltével a várossá avatást ünnepelhetjük. Gratulálok ezért mindenkinek, akinek akár egy kis része is volt ebben a szép sikerben. — Meg kell mondani azt is — hangsúlyozta dr. Tar Imre —, hogy a városért folyó munkában a kommunisták álltak az élen. Nagy felelősséggel dolgoztak a településért, magukkal ragadva az egész lakosságot. A várossá válással a feladatok nem lettek kevesebbek, a körülmények lettek könnyebbek. Sőt, nagyobb igényességgel kell dolgozni azon. hogy a cím megteljék tartalommal, s Fehérgyarmat saját lakossága
