Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
1979. január 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A szabolcsi ipar tartalékai A. NÉPGAZDASÁG egyensúlyi törekvéseinek menynyire felelnek meg a megye üzemeinek termelési tervei? Milyen változásokat hoz ez az esztendő a termelés szerkezetében, a piaci viszonyokban? A válasz egyértelmű: a szabolcsi iparnak olyanok a lehetőségei, amelyek 7—8 százalékos fejlődést tesznek lehetővé. Ez öltött testet a megyei pártbizottság határozatában is, hangsúlyozva, hogy az átlagot meghaladó növekedést a felfutásban lévő üzemeknél, valamint ott lehet megcélozni, ahol az a gazdaságos export növekedését, az import csökkenését eredményezi, ahol a piac is igényli a termékeket. Erről esett szó a járási és városi pártbizottságok gazdasági aktíváin, a fejlődés módozatait, esetleges nehézségeit vitatták, mutattak irányt a múlt évi tapasztalatok alapján. Oktalanság lenne azt állítani, hogy a szabolcsi ipar már elért a csúcsra, a termelés tartalékait kihasználta. a minőség, a versenyképesség a világszínvonalon áll. Az összehasonlítási alap nem is ez lehet. Figyelünk az előző évre, az elmúlt esztendőkre, s megnyugvással állapítjuk meg, hogy az iparra a dinamikus fejlődés a jellemző. Ugyanakkor figyelmeztet, hogy a termelés növekedésében még mindig — talán a kívánatosnál is nagyobb szerepet játszik az új ipari létesítmények üzembe helyezése? A termelés növelésénél a munka termelékenységének emelkedése is magasabb kell legyen a mostani kétharmados aránynál. Említhetjük az export növekedését, amely ugyan szép, 14 százalékos átlagot műt a?! megyei szinten, de például a nyíregyházi üzemek az 1977-es szintet sem tudták elérni. NEM LEHET elégszer ismételni a gazdálkodás megváltozott feltételeit, mert sokkal jobb előre felkészülni a változásokra. mint hogy utóbb — esetleg a felhalmozódott készletek, a kedvezőtlenné vált eladási viszonyok között — kelljen erre ráébredni. A könnyűipar egészében, de a cipőiparnál különösen nem a termelés fokozását tartják elsődlegesnek, hanem a minőség javítását, a gyártási tartalékok feltárását. A Szabolcs Cipőgyár azt szeretné, ha az idén 50 ezer pár cipőt tőkés exportra küldhetné. Erre viszont eddig sem rendelés, sem megfelelő piackutatás nincs. A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében szervezési intézkedésekkel növelik a termelést és az idén belép a vásárosnamé- nyi új üzem is. A vállalat egésze viszont tervében a termelés kismértékű csökkenésével számol. Mindez csak akkor lehetséges, ha a megyei üzemek termelésnövelésével szemben a VOR más gyáraiban kevesebb ruhát varrnak. Ugyanez mondható el a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár demecseri üzeme esetében. Országosan gond: a múlt évben a termeléstől nagyobb mértékbebn nőttek a- készletek. Hiba lenne, ha erre nem figyelnénk a megyében. A kisvárdai baromfifeldolgozóban például csak az év végi gyors kiszállítás miatt nem maradt vagonszám a csirke a hűtőkben. A nyírtelek-beleg- rádi perlitüzemben egy korábbi döntés értelmében két gyár között a zsákos szállításról a gumikonténerre akartak áttérni, de egy újabb változtatás miatt most raktáron áll, a készletet növeli a más célra nem használható konténer. A MEGYESZÉKHELY ipari termelése a megyei termelés felét adja. Éppen Nyíregyháza esetén lehet legjobban nyomon kísérni, hogy az országos tendénci- ákkal mennyire egyező a szabolcsi ipar változása. Ennek oka nyilván abban van, hogy a nyíregyházi ipar szerkezete kialakult, yannak korszerű termékeket előállító, mindig újra törekvő üzemek, s akadnak olyanok, amelyeknél romlottak az eredmények, mert nem figyeltek időben a piac változásaira, külső és belső körülmények miatt nem tudtak hozzá időben alkalmazkodni. Van olyan vállalat, amely azért dolgozta át a tervét, mert nem volt benne biztos, hogy az állami dotáció úgy alakul, ahogy arra eredetileg számított. Egy másik üzemnél a már megkezdett irodaház építése marad abba az alapok elkészítése után. Az eddigiekben többnyire olyan példák szerepeltek, amelyek valamilyen ok* nál fogva a nehezebb hely* zetre világítottak rá. Ezek után joggal kérdezheti bárki, milyen tartalékai vannak a megyének, ami lehetővé teszi a fejlődést? A választ szintén a szabolcsi ipar szerkezete adja meg. Az, hogy itt az iparosodás az ország más területeihez képest később indult meg, s ez egyben a korszerűbb szerkezetű ipar meglétét is jelenti. A Hajtóművek- és Festőberendezés sek nyíregyházi gyára például a termelést mintegy ötödével növeli, mert szükség van az itt gyártott berendezésekre, a nagyvállalat más gyáregységei pedig nem képesek a fejlődésre. A nyíregyházi mezőgazda- sági abroncsgyár idei próbaüzemelése már a tőkésexport jelentős emelkedését is jelentheti. A megye ipari fejlődésének eddigi számai tükrözik a szabolcsi lehetőségeket is. Akkor, amikor elégedettséggel nyugtázzuk az elért eredményeket, figyelmeztetni érdemes a néhol tapasztalható önelégültség káros voltára. A következő években ugyanis az eddigiektől jobban érvényesülnek a termelés minőségi oldalai a megyében, hiszen új üzemek építésére már nem kerül sor, annál inkább szükséges a meglévő Jermelő- berendezéseket korszerűsíteni, a termelés tartalékait, kihasználni. SOKSZOR ELMONDTUK, hogy Szabolcs-Szat- már a fejlődés mennyiségi. extenzív szakaszából átlépett az intenzív, a minőségi korszakba. Ennek a változásnak a zökkenők nélküli megvalósítása, a hatékonyabb termelés viszont csak akkor valósul meg, ha a vezetők és a munkások szemlélete is ennek megfelelően változik, ha a minőség, a gazdaságosság kerül minden munkahelyen előtérbe. Lányi Botond Pótkocsik Mátészalkáról A MEZŐGÉP Vállalat mátészalkai gyáregységében 1979-ben a tervek szerint 2980 pótkocsit gyártanak. Képünkön: a November 7. Szocialista Brigád tagjai hidraulika- és elektromos rendszerrel látják el a futóműveket. (Mikita Viktor felvétele) Záhonynak, Eperjeskének Energia hamarabb Gondolunk-e azokra a szerelőkre, akik heteket-hóna- pofcat töltöttek és töltenek fagyban, sárban, dacoltak hóviharral, hogy megépüljön Barabás és Balmazújváros között a KGST 750 kilovoltos távvezetéke? Az Országos Villamostávvezeték Vállalat II-es számú nyíregyházi szerelésvezetőségének 80 dolgozója, két szocialista és egy ifjúsági brigád tagjai hetenként csak egyszer látják családjukat. Az országhatártól Balmazújvárosig 301 darab 46 méter magas oszlopokat állítottak fel, hogy a villamos energia országhatárokon túljutva éltető eleme legyen gazdasági életünknek. Ezt a munkát két hónappal a határidő előtt végezték el. Most újabb nagy munkát végeznek a szerelők. Építik Tuzsér és Kisvárda, Kis- várda és Vásárosnamény között azt a 120 kilovoltos távvezetéket, amely tovább javítja Szabolcs-Szatmár gazdaságának villamosenergiaellátását, de különösen Záhony és Eperjeske átrakóállomások üzemelését. Ennek a vezetéknek az átadási határideje március 31-e. A szocialista és ifjúsági brigádok vállalták, hogy a vezetéket határidő előtt, március 15-re átadják. V árja csak meg, amíg végigmondom. Tudom, úgy fogja érezni eleinte: szokványos tanítóné- nis történet, hiszen úgy kezdődik, hogy közelgett a kisdobosavatás, és az egyik kisfiúnak nem volt kélc nyakkendője ... — Lacinak, aki a falutól körülbelül hét kilométerre fekvő tanyáról jár iskolába, nagyon szomorú volt a tekintete. Kérdezgettem: mi bajod, ki bántott? Nem felelt, csak leszegte a fejét. Addig sem volt ő rossz fiú — amivel kirítt a többi közül, az a szótlansága volt. Meg hogy sosem nézett a másik szemébe, s a kezei örökösen védekezésre rándultak ... — Végül aztán kiszedtem belőle: hiába mondta otthon, hogy kisdobosavatás lesz az iskolában és neki kellene egy kék nyakkendő, az anyja csak legyintett. A végén még jól meg is pofozta. Kimentem hozzájuk. Jártam már ott az év elején, s igencsak elkeseredetten jöttem el. A ház, a lakás elhanyagoltsága, a rendetlenség, áporodottság megdöbbentett. Tudtam, hogy tizenegy gyerek van, de ezt mégsem vártam. Az anya már akkor is ellenségesen fogadott. Most sem vártam mást, nem is csalódtam. Valósággal elállta az ajtót. „Mit akar, tanító néni?” — kérdezte kihívóan, s amikor szóba hoztam, hogy kisdobosavatás lesz, már replikázott is. — Hagyjon békén, nem érdekel semmiféle avatás. Tanuljon az a kölyök, és végezze el itthon a dolgát. — Talán valamiféle kifogása van az úttörőmozgalom ellen — próbáltam kipuhatolni ellenkezése gyökereit, ám csak az derült ki: nincs különösebb oka a makacsságra, csupán úgy véli, bele akarunk avatkozni az ő dolgába, amikor egyszer már nemet mondott. — Tessék mán békén hagyni, nékem tizenegy kölyköm van, érték én hozzájuk. Maga nevelje az iskolában, itthon én parancsolok. — A végén már-már kirobbant belőlem a düh ekkora ostobaság láttán, de aztán legyűrtem mérgemet. Különösen, amikor odavágta: — Vegyen néki maga nyakkendőt, ha akar! Úgy vélte, ennyire azért engem sem érdekel a gyerek, hogy pénzt áldozzak rá — az ő észjárása szerint ez így természetes ... — Jó, majd lesz nyakkendő — mondtam, és elköszöntem. A szobából (mert végig az ajtóban álltunk) kikandikált Laci feje, s nekem még arra sem volt időm, hogy megtudjam: hallotta-e ígéretemet. Másnap a gyerek magától jött oda hozzám, ami még nem fordult elő. Szégyenlősen megállt szünetben a szoknyám mellett, láttam, mondanivalója van. Leültünk, s ő habozva kinyögte: — Tanító néni, én elmondanám a kisdobosok hat pontját. Megtanultam. — Mondjad, kisfiam! — és a szívem majd kiugrott a helyéből. Nevezze érzelgősségnek, vagy aminek akarja, de úgy éreztem, kevés ilyen perce van egy tanítónak... Laci szépen elmondta a hat pontot, olyan mosolygósán, ahogyan még nem láttam. Nagyon-nagyon megdicsértem, és megmutattam neki a kék nyakkendőt, amit még este előkerestem otthon. — Mondd meg anyukádnak, hogy van nyakkendő! — ö bólogatott, de'valami riadalom ült a szemében. Aztán két nap múlva eljött az avatás. Én betege lettem annak a napnak. Lacit nem engedte el az anyja. T. Gy. Avatás Községpolitika Dombrádon Nehéz rangsorolni Egyetlen olyan családot sem találni Dombrádon, amelyik közömbösen szemlélné a befejezéshez közeledő vízmüvet. A fiatalabbak, a középkorúak alig várják már, hogy bekössék a vizet, míg az idősebbek jó része húzódozott az aláírásnál: minek már az nekik, megszokták egész életükben a vízhordást, csak a sok fizetnivalót zúdítja a nyakukba ez is. A tanácsi beruházások megvalósítása nem az első kapavágással kezdődik. Sok olyan szervezési, irányító tevékenység előzi meg, amit a lakosság rendszerint nem lát. Hogy a beruházás mégis időre elkészüljön, összeforrott „csapatmunkára” van szükség, amelyben minden mozzanat egyenlő súllyal esik a latba. A beruházások előkészítéséről érdeklődtünk Dombrádon, a nagyközségi tanácson. Miért 12 ezer? Szántó Károly igazgatási csoportvezető jól ismeri a helybelieket. A vízműprogram indításánál gyakran nyakába vette a falut, kitartóan agitált az új mellett. — A leggyakoribb ellenérvként azt hozták fel, hogy nálunk miért kerül 12 ezer forintba egy családnak a vezetékes víz, mikor például a közeli Cigándon csak 3—4 ezer forintot kellett fizetni? Elmondtam, ki tudja hányszor, hogy nálunk nagyon elnyújtott a falu, sok holtveze- téket kell telepíteni, Üj- dombrádra és Tiszakanyárra is kivisszük az ivóvízhálózatot. — Nem is tudom, miért ágálnak ellene — mondja szaporán Harsányt Gyuláné. — Nálunk héttagú a család, s nem mindegy, hogy menynyi vízben moshatok. Már vennénk a fürdőszoba-felszereléshez szükséges tárgyakat, csak lenne már az a víz. — A Liga-kút sem jó, messziről hordjuk a vizet — teszi hozzá Kulcsár Lászlóné. — Igaz, mi fúrattunk egy kutat, de mielőbb rákötnénk a vezetékre, az mégiscsak biztonságosabban működik. Három éve láttak a vízműprogramhoz, 1977 októberében pedig megalakították a » vízműtársulatot. Intéző bizottságot választottak, amely a tanácstól átvett teljes jogkört gyakorolja a vízműtársulat ügyeinek intézésében. Séra András, a vízműtársulat könyvelője szerint még így is a nagyközség döntő többsége szavazott igennel a vezetékes vízre. — 1060 család írta alá a szerződést, ez Dombrád lakosságának a 83 százalékát jelenti. A jogszabály szerint: ha már 51 százalék mellette van, a többieknek akaratuk ellenére is fizetni kell a részesedést. így is akad olyan, aki kettős összeggel járul a vízműhöz, mert a telke meghaladja az átlagos nagyságot. Tavasszal alapoznak A kivitelező KEMÉV 1979. augusztus 15-re vállalta a vízvezetékek, a kút és a víztorony megépítését — 29 millió forintért. A vízműtelep épülete, valamint Üjdombrád és Tiszakanyár rákötése a következő lépcsőben történik. Már tartanak a nyomáspróbák, minden valószínűség szerint ősszel-télen meglesz a vezetékes ivóvíz. A tanácsi beruházások közt a másik jelentős a 75 személyes óvoda. Elkészült a terv, tavasszal kezdi alapozni a tanács költségvetési üzeme. Már úgy jelölték ki a helyet, hogy később bővíthessék, ha szükséges. A következő év őszén átadásra kerülő óvodához már most szervezik a társadalmi munkát; a tereprendezésnél, parkosításnál, takarításnál is számítanak a lakosság önkéntes munkájára, de a szakipari feladatoknál a dombrádi mesterembereknek is jutna tennivaló... Gondolnak az öregekre A beruházások megtervezésébe a véletlen is közbeszól: most például a művelődési házra kell soron kívül félmillió forintot költeni. A födémszerkezet meghajlott, az életveszélyes nagyteremben így nem is tartanak előadásokat. A tanácsháza eddig mindig csak maradt, most arra is sor kerül; korszerűsítik a mosdót, kifestik az egész épületet. A társközségben, Ti- szakanyáron öregek napközi otthonát alakítanak ki a körzetesítés révén a megüresedett iskolai tantermekből. Már korábban felmérték, hány idős ember töltené szívesen a délelőtti, délutáni órákat a napközi otthonban. — 200 milliót is nyugodtan el tudnánk költeni, ha lenne — fejezte be Szántó károly. — Üt, járda kellene, korszerűsítenénk az iskolaépületeket. Nem az előkészítés, a rangsorolás a nehezebb. Tóth Kornélia
