Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-24 / 19. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 24. Napi külpolitikai kommentár Római látogatás A SZOVJET ÉS AZ OLASZ LAPOK hangvétele egyaránt arról tanúskodik, hogy Moszkva és Róma kap­csolatában rendkívül fontos­nak ítélik meg Andrej Gro- miko olaszországi látogatá­sát. A hétfő délután Rómába érkezett szovjet külügymi­niszter repülőtéri nyilatko­zatában méltán emelte ki eszmecseréinek céljaként a két ország politikai és egyéb kapcsolatainak elmélyítését és fejlesztését. Nem mintha eddig is nem fejlődött volna számottevően a Szovjetunió és Olaszország együttműködése. Szakértők szerint annakidején a Fiat­művek és a szovjet cégek meg­állapodása az évszázad egyik kiemelkedő üzletkötésének számított. Az egyezmény eredményeként évről évre több Lada személygépkocsi gördül ki Togliatti városban a népszerű néven Zsiguli- gyárnak keresztelt üzem csarnokaiból. Olasz cégek több más korszerű szovjet gyár berendezéséhez szállí­tottak gépeket, s cserében Itália nemzetgazdasága szá­mára nélkülözhetetlen föld­gáz. olaj, műtrágya érkezik. Természetesen a politikai kérdésekről is gyakran esz­mét cseréltek a szovjet és olasz államférfiak. Bár a két ország társadalmi és gazda­sági berendezkedése külön­böző, a leszerelés, az európai biztonság és együttműködés alapvető kérdéseiben Moszk­va és Róma álláspontja nem áli messze egymástól, s bizo­nyos témákban egybeesnek a vélemények. Erre utal a kor­mányzó olasz keresztényde­mokrata párt lapja, az II Popolo, amikor Gromiko lá­togatása kapcsán hangsúlyoz­za: a két ország kapcsolatai ­nak fejlesztését nem akadá­lyozzák vitás ügyek. Megfigyelők Rómában je­lentős megállapodások alá­írását várják a szovjet kül­ügyminiszter látogatásától. Egyszersmind azt is, hogy - elsősorban a külügyminisz­terek eszmecseréin — a fő figyelmet az európai orszá­gok kapcsolatainak fejlesz­tésére, a kontinens biztonsá­gának megszilárdítására irá­nyuló kölcsönös erőfeszíté­sekre fordítják. Ami a világ- politika áttekintését illeti, közvetve bizonyára Kína is szóba kerül majd a megbe­széléseken. Ezzel összefüg­gésben Rómában utalnak Le- onyid Brezsnyevnek Andreot­ti miniszterelnökhöz intézett levelére, amelyben a szovjet államfő arra kérte a kor­mányfőt: ne szállítson Olasz­ország fegyvereket a háború­ra spekuláló Kínának, a nyugatnémet kancellárhoz hasonlóan utasítsa vissza Pe­king ezzel kapcsolatos kí­vánságait. MOSZKVA ÉS ROMA kap­csolataiban Gromiko látoga­tásával előreláthatóan újabb lendületes szakasz kezdődik. Bizonyságául annak, hogy két különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű or­szág. a Varsói Szerződés és a NATO tagállama a kölcsönös érdekek jegyében sikerrel együttműködhet az egyetemes béke, a leszerelés, a gazda­sági együttműködés előmoz­dításában. Gyapay Dénes Változások a kínai pártapparátusban Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: Megbízható pekingi forrás szerint újabb jelentős válto­zásra került sor a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának apparátusá­ban. A Központi Bizottság nemzetközi kapcsolatok osz­tályának éléről eltávolították Keng Piaót, és helyére Csi Peng-fejt, a volt diplomatát nevezték ki. Csi Peng-fej je­lenleg hatvankilenc éves, és azok közé tartozik, akiket a kulturális forradalom óta re­habilitáltak. Megfigyelők rámutatnak, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának decemberben lezajlott plénu­ma óta egész sor változás történt a Központi Bizottság apparátusában. Mint koráb­ban jelentettük, a kulturális forradalom alatt felszámolt, de most ismét visszaállított központi bizottsági főtitkári tisztséget a Teng Hsziao- pinghez közelálló Hu Jao- pang töltötte be, s egyszers­mind ő lett a Központi Bi­zottság propagandaosztályá­nak vezetője is. A Központi Bizottság két főtitkárhelyet­tesi tisztségét Jao Ji-lin és Hu Csiao-mu kapta. A Köz­ponti Bizottság szervezési osztályának új vezetője Szung Zsen-csiung lett. Űj ember került a Központi Bi­zottság elméleti folyóiratá­nak,. a Hungcsinak az élére Hu Csi-vej személyében, aki egyszersmind a Zsenmin Zsi- pao főszerkesztője. Napirenden: a leszerelés Újabb tárgyalássorozat kezdődik Genfben Szerdán a genfi ENSZ-pa- lotában megkezdődik a genfi leszerelési bizottság újabb háromhónapos ülésszaka. Az ENSZ rendkívüli lesze­relési ülésszakának határoza­ta értelmében a bizottság tagjainak száma 40-re bővült. Az új tagok közé tartozik Kuba, Algéria, Ausztrália, Belgium, Indonézia, Kenya, Sri Lanka és Venezuela. A nagyhatalmak közül csak a Kínai Népköztársaság nem lesz jelen az ülésszak meg­nyitásán. Genfi politikai megfigye­lők szerint a tárgyalások fő kérdése az atomfegyver-kí­sérletek teljes és általános betiltása, az új tömegpusztító fegyverek és a vegyi fegyve­rek betiltásáról szóló megál­lapodás lesz. Politikai program elfogadásával Kedden a kora reggeli órákban politikai program el­fogadásával véget ért a Pa­lesztinái Nemzeti Tanács — a palesztin parlament — 14. ülésszaka. A politikai prog­ram — a palesztin ellenállá­si mozgalom platformja — a leghatározottabban elveti a Camp David-i megállapodá­sokat, s azokon belül is azt a tervet, hogy izraeli katonai fennhatóság alatt úgyneve­zett „önkormányzatot” adja­nak Ciszjordánia és a Gaza- övezet palesztin lakosságá­nak. Kimondja továbbá: a Palesztinái nép — amelynek egyedüli törvényes képviselő­je a PFSZ — szilárdan ra­gaszkodik elidegeníthetetlen, törvényes jogaihoz, köztük a független állam megteremté­sének jogához, s ennek érde­kében folytatja az izraeli ag- resszor elleni politikai és fegyveres harcot. A program kívánatosnak tartja a PFSZ és Jordánia közötti párbe­széd folytatását. Élesen elíté­li az Egyesült Államok kö­zel-keleti imperialista törek­véseit s külön kiemeli a PFSZ-nek a Szovjetunióval és más szocialista országok­kal fenntartott kapcsolatai jelentőségét. A DÍVSZ üzenete A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség üzenetben kö­szöntötte a kambodzsai né­pet a népköztársaság kikiál­tása alkalmából. A világ ha­ladó ifjúsága nevében cse­lekvő. szolidaritásáról biztosí­totta, és teljes sikert kívánt i néphez országépítő munkájához, ki­fejezésre juttatva meggyőző­dését, hogy a demokratikus és el nem kötelezett Kam­bodzsa a béke és a stabilitás fontos tényezője lesz nem­csak Délkelet-Ázsiában, ha­nem az egész világon is. Összehívták az iráni nemzetgyűlést A hadsereg eröfitogtató felvonulása A teheráni rádió kedden bejelentette, hogy a nemzet- gyűlés szerdán rendkívüli, nyilvános ülést tart a savak nevű hírhedt titkos rendőr­ség feloszlatása, valamint a korábban hivatalos funk­ciókat betöltött személyek el­len indított korrupciós perek témájáról. Mehdi Bazargan, Khomeini ajatollah egyik közeli ta­nácsadója az iszlám szabad­ság mozgalom vezetője, Te­heránban tartott keddi saj­tókonferenciáján kijelentette: Khomeini ajatollah pénteki hazatérése után Baktiar mi­niszterelnöknek vagy le kell mondani, vagy a hadsereget kell bevetnie, hogy megőriz-1 hesse hatalmát. Az iráni hadsereg elit ala­kulata, a sah testőrségének mintegy 1000 tagja kedden Teheránban erőfitogtató fel­vonulást tartott annak de­monstrálására, hogy „a kato­nák hajlandók vérüket onta­ni” a monarchia fennmara­dásáért, és a Baktiar-kor- mány megvédéséért. Varsói levelünk a barátság jegyében a a már szinte közhelynek számít a sok évszáza­dos „magyar—lengyel két jó barát” mondás. Ennek a szép hagyománynak ad új értelmet az a széles körű kulturális, tudományos, művészeti isme­retterjesztő munka, amelyet a Varsói Magyar Kultu­rális Intézet 30 éve végez a lengyel fővárosban. 3 év­tizede, a romjaiból épülő Varsóban, a kulturális köz­pontok sorában egyik elsőként kezdte meg működését, tevékenysége során pedig Lengyelország szinte vala­mennyi városába eljutott rendezvényeivel. Az évfor­duló alkalmából tartott sajtótájékoztatón Hegedűs B. Dániel igazgató és az intézet munkatársai számoltak be munkájukról. Már 1949-ben megindították a magyar nyelv okta­tását, számos baráti találkozót, filmbemutatót, kiállí­tást szerveztek. Kezdeményezésüknek köszönhetően 1951-ben már egy új Petőfi-válogatás jelent meg len­gyel nyelven. Az elkövetkezendő években az intézet tevékenysé- ' ge iránti érdeklődés egyre fokozódott. Lengyel baráta­ink lehetővé tették, hogy a Varsó szívében épült, jól felszerelt Marszalkowska utcai házban leljen igazi ott­honra a magyar kultúra. 1972. április 4. óta itt dolgoz­nak az intézet munkatársai. A korszerű moziteremben havonta kerül sor egy- egy új magyar film bemutatására (szinte a budapesti premierrel egyidőben). Gyakran jelen vannak az alko­tók is. Az intézet vendége volt például Jancsó Miklós, Kovács András, Kása Ferenc, Bacsó Péter, Huszárik Zoltán, Mészáros Márta, Szabó István, Maár Gyula, Gábor Pál. A bemutatókon és a vetítés utáni vitákon sokszor a legkiválóbb lengyel rendezők is megfordul­nak (Andrzej Wajda', Krysztof Zanussi, Jerzy Kawale- rovűicz és mások). Jelenleg mintegy 30 játékfilmet és 300 rövidfilmet számlál az iátézet filmtára — ezeket iskoláknak, filmkluboknak, kultúrházaknak, baráti tár­saságoknak adják kölcsön. A székház kiállítótermében havonta rendeznek po­litikai, történelmi, irodalmi, fotóművészeti, pla­kát-, grafikai, festészeti, szobrászati, nép- és iparmű­vészeti kiállításokat. Ezek a kiállítások eljutnak Len­gyelország sok más városába is. A magyar zene népszerűsítésében a klasszikusok mellett a mai magyar zene megismertetése is fontos fel­adat. Évek óta rendszeresek azok a zenei estek, amelye­ken fiatal zeneszerzők mutatkoznak be műveikkel. Per­sze a lengyel fiatalok körében igen népszerűek a ma­gyar könnyű- és popzene képviselői is, akik ugyancsak gyakori vendégek itt. Kiemelkedő helyet foglal el az intézet tevékenysé­gében a magyar költészet, próza és drámairodalom be­mutatása. Talán a legsikeresebbek az irodalmi estek, amelyeken kiváló magyar írók, költők, művészek vet­tek részt, s amelyek egy-egy nagy alkotó {Ady, József Attila, Radnóti, Petőfi) munkásságát mutatták be. A magyar irodalom lengyelországi fordítóinak tájékoz­tatására évente műfordítói konferenciát is rendeznek, amelyen a kiváló magyar irodalomtörténészek, kriti­kusok, írók és költők is részt vesznek. □ ehéz-e a magyar nyelv? — ezt a kérdést tettem fel néhány diáknak, akik a magyar intézet jól felszerelt nyelvi laboratóriumában küszködtek a „kor-kór-kar-kár” szavak kiejtésével. Nehéz, de szép — mondták és bizonyára ez a véleménye a többi hall­gatónak is. Eddig kétezren végeztek az intézet által szervezett nyelvtanfolyamokon. Segítségükre volt a ta­nulásban a könyvtár, 6 ezer kötetével, szótáraival, szak­könyveivel. A lengyelek körében nagy népszerűségnek örvend az intézet mellett működő .„Kultúra” bolt, ahol a vá­sárlók könyveket, folyóiratokat, térképeket, lemezeket, nép- és iparművészeti alkotásokat, emléktárgyakat sze­rezhetnek be. Azt hiszem, természetes, hogy mindannyiunk — lengyelek és magyarok — nevében egyaránt ezzel a kí­vánsággal fejezem be levelemet: sok sikert a következő 30 évben. Varsó, 1979. január (Baraluii 3úLia. Jerzy Mí9ev Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA; BÁBA MIHÁLY Hosszan és keresett szavak­kal mondott köszönetét Hen­ry apjának, élete megmenté­séért. Biztosította, hogy min­den vagyona, a fiatai ameri­kai tiszt rendelkezésére áll, aki nem félt kockáztatni éle­tét, hogy segítségére siessen az ismeretlen embernek. Az indiai emlékül az idősebb MacAreck úrnak adta a zöld­köves gyűrűt, természetesen egyszerű üvegkővel. Hiszen szegény indiainak mi lehetett volna még más vagyona? A megmentett katona biztosí­totta, hogy a gyűrűnek kü­lönleges tulajdonsága van. titokzatos erővel rendelkező talizmán, tulajdonosának anyagi sikerei lesznek, sze­rencsés lesz a szerelemben és megvédi minden veszedelem ellen. Az amerikai tiszt meg­köszönte az ajándékot és mert nem akarta megsérteni az indiait, a gyűrűt ujjára húzta. Somma mellett történt ez. Néhány nappal később az ed­digi nyugalmas szakaszon rettenetes harc kezdődött. Se­nior MacAreck hadosztályá­ból alig kétszáz ember ma­radt, s ebből mindössze hét, aki nem sebesült meg. Kö­zöttük volt a zöldköves gyű­rű tulajdonosa is. Ami még érdekesebb: ettől kezdve mindig siker kísérte a taliz­mán tulajdonosát. Még az 1929-es nagy tőzsdei kataszt­rófa idején is. Senior Mac­Areck egy centet sem vesz­tett. Különös sugallatra, há­rom nappal a nagy válság előtt eladta az összes rész­vényét és kivette a pénzét a bankból. Maga sem tudta, hogy miért tette ezt akkor. Nem lehet tehát csodálkoz­ni azon, hogy amikor az egyetlen gyerekét a második világháborúban behívták ka­tonának. apja ujjára húzta a zöldköves gyűrűt. A talizmán segített a fiának is. A legki­sebb sebesülés nélkül meg­járta a frontokat, számos ki­tüntetést kapott, pedig na­gyon nehéz szolgálatban volt: a Málta-szigetén állomásozó egyjk hadihajó parancsnoka volt. — A szerelemben is sze­rencsét hoz önnek ez a ta­lizmán? — kérdezte az egyik hölgy. Mister MacAreck elmoso­lyodott: — Nagyon bátortalan va­gyok és félek a hölgyektől, így hát nem volt alkalmam kipróbálni a talizmán erejét. A hölgyek nevettek. Nem egyikőjük hajlandó lett vol­na kigyógyítani bátortalan­ságából a csinos gentlemant. Némelyikük talán el is hatá­rozta, hogy kigyógyítja. A hosszú hajókirándulás alatt biztosan terem arra alkalom. Az általános beszélgetés az ékszer körül folyt. A hölgyek dicsekedtek ékszereikkel. Az urak a gyémánt világpiaci áráról, és a világ leghíresebb köveinek történetéről beszél­gettek. A laikusok azt hiszik, hogy minden gyémánt szín­telen. Szó sincs róla! Ezek­nek a köveknek különböző árnyalatuk van. A legolcsóbb a sárga. A legnépszerűbb az egyszerű fehér. De a kékes­fehér már drágább a színte­lennél. Ezt követik a drá­gábbak, a világoskékek, a rózsaszínűek, és a zöldek. Az ilyen színű gyémántok na­gyon ritkák és nagyon drá­gák. Egy kis rószaszínű bri­liáns. amely alig három ka­rátos, sokkal drágább, mint a tízszer nagyobb sárga óri­ás. Legdrágábbak a zöld bri­liánsok. Ezeknek szinte áruk sincs. Ritkaságok. Legutóbb egy nyakéket díszítő, alig két és fél karátos zöld brili­ánsért Du Pont asszony 115 ezer dollárt fizetett. — Talán ez szintén zöld briliáns — kiáltott fel Pol- nik asszony. — Mutassa meg, kérem. — Ugyan kérem, egyszerű üveg. Az indiai biztosan Kai­róban vette a bazárban. De kérem, örömmel megmuta­tom önnek, asszonyom. — MacAreck úr levette ujjáról a gyűrűt és átnyújtotta a fegyverkereskedő feleségé­nek. A gyűrű körbejárt az asz­ta] mellett ülők kezén. Az elég nagy, zöld kő, széles, ma már nem divatos ékszer volt. Súlya több mint négy karát. Vörös aranykeretbe volt foglalva. Az egész gyű­rűt beborította a furcsa hie­roglifa, az ábrák között még lótusz is volt. Kétségtelenül nagyon eredeti munka. Legtovább Dufay úr néze­gette érdeklődéssel a művé­szi aranymunkát. A társaság­ban egyedül ő volt briliáns­szakértő. csak ő tudta, hogy mennyit ér. Hiszen a gyé­mánt az ő üzlete. Dufay úr így hát a szakértő szemével nézegette az átadott ékszert. Kipróbálta a fényjátékát, majd azt vizsgálta, hogyan van keretbe foglalva a kő. A „gyökér5’ aránylag elég hosz- szú volt és nagyobb veszte­ség nélkül lehetett az ékszert átköszörülni, új formát adni neki. Mindezt röptében ér­tékelte Dufay úr, de nem szólt. A gyűrűt visszaadta tulajdonosának. Az hanyagul ujjára húzta és felnevetett1 — Végül kénytelen leszek lemezre venni az ékszer tör­ténetét. Mindenki erről a kő­ről faggat. Már legalább há- romszázszor meséltem el a történetet. Ugyan, mit be­szélek? Legalább ezerszer. Úgy hozzászoktam ehhez a gyűrűhöz, hogy végül magam is hinni kezdtem titokzatos erejében. Ilyen ostoba va­gyok. — Nem mutatta ön soha, egyetlen ékszerésznek sem? — kérdezte Dufay úr. (Folytatjuk) Véget ért a Palesztinái Nemzeti Tanács ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents