Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-23 / 18. szám
1979. január 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szövetség Példamutatás G ondos előkészítő munka után, az idei feszítettebb tervek ismeretében megkezdődtek megyénk pártszervezeteiben is az' év végi beszámoló taggyűlések. Számvetés készült egy sikeres esztendőről, amelyhez szorgalmas, sokszor áldozatos munkával járultak hozzá párttagok ezrei, üzemeink munkásai, traktorosok, technikusok, mérnökök, tervezők, hogy tovább gyarapodjon szőkébb pátriánk gazdaságban és szellemiekben egyaránt. Pártcsoportülések ezrein értékelték a pártmegbízatások teljesítését, a kommunisták helytállását, ezer és ezer javaslat, észrevétel hangzott el, amelyek hozzájárultak és segíthetik egy olyan cselekvési program kialakítását és elfogadását, amely többet követel minden párttagtól. A nyíregyházi papírgyár új, cementeszsák- gyártó üzemében az automata gépsorokat programoztak át, hogy növeljék a termelékenységet, kihasználják a nagyértékű gépeket, s új, olyan termékekkel lepjék meg a partnereket, amelyekkel tőkés importot takarítanak meg. Nagyhalászon az új, polipropilén termékek gyártására való átállás adott szép és megtisztelő pártmegbízatásokat, s most előbbre léphetnek a minőség javításában. A MEZŐGÉP Vállalat kommunista szakemberei sokat tettek azért, hogy sikeres legyen a termékszerkezet-váltás, a piacon megállják helyüket az új termékek. A Volánnál és aTI- TÁSZ-nál az anyaggal, energiával való takarékosságban jártak elöl a párttagok. Példák százait sorolhatnánk, nincs szégyenkeznivalónk, a munkában, a termelésben, a társadalmi munkában és közéletben egyaránt helytálltak a párttagok és példát mutattak. Javult az együttműködés a párt, a gazdasági vezetés között. A jövőben még fegyelmezettebb munkával és párt- irányítással segíthetik a termékek minőségének javítását, a gazdaságosságot, az importanyagokkal való takarékosságot. Most az a teendő, hogy pártszervezeteink az év végi beszámoló taggyűléseken a párt decemberi határozataira alapozva, sajátos helyzetüknek megfelelően, a vállalati tervekhez igazodva jelöljék meg a párttagság feladatait erre az esztendőre. Frissebb gondolkodást, a gondokra történő gyorsabb reagálást igényel pártszervezeteinktől, a kommunistáktól az élet. S még azt, amit a párt december 6-i határozata így fogalmaz meg: „A terv teljesítéséhez megvan valamennyi feltételünk, de a feladatok minden poszton és területen az eddiginél nagyobb erőfeszítést igényelnek.” S ebben példamutatást és helytállást elsősorban a kommunistáktól. Farkas Kálmán Magas genetikai értékű Hibrid napraforgó A BFK mátészalkai gyárában félmillió darab pamut alapanyagú pizsama, hálóing készül az idén. Képünkön a Haladás Szocialista Brigád munka közben. (Fotó: Mikita Viktor) HAT GYERMEKKEL - EGYEDÜL A megtartó közösség főnökség megalakul még több munkája lesz. Ragyog utána minden. Ez az asszonyka akkor érkezik szolgálatba, amikor még senki. És akkor távozik, amikor már mindenki elment. Ő nyit, ő zár. Nála vannak a kulcsok. Abszolút megbízható.” Szabad időt adunk neki, hogy el tudja látni a nagy családot. Kiváló munkájáért jutalmazzák, gondoskodnak segélyezéséről. Segíti a vasút, ahogy tudja. Bélából szakmunkást neveltek. Biztosító berendezések lakatosa. Erzsiké gyors-gépíró tanfolyamot végzett, ö is vasutas dolgozó. Néha segít Géza „bácsinak” gépelni. Ágiról az szb-n újságolta Csákné, hogy sikeres szakvizsgát tett. ö az állomásfőnökségen beosztott. Gyógyulás szanatóriumban Olyan összetartó erővel segítették a hat gyermekét egyedül nevelő édesanyát a vasútnál, amely megóvta őket a széthullástól. Nem hagyták szó nélkül szerettei, munkatársai. Sokáig gerincfájdalommal söpörte a helyiségeket, takarított dermesztő hidegben, amikor a súrolórongy a kezére fagyott. Négy hónapra esett le lábáról. Szanatóriumba küldték gyógyulni. Sokáig nem tudott seprűt fogni. S az bántotta, vajon ki végzi el a munkát helyette. Titokban sírt, amikor tudomására jutott, hogy Béla, Erzsiké és Ági takarít. És a helyiségek éppen úgy ragyognak, mintha édesanya közöttük lenne. És a három kicsi: Miklós, Mária, Valéria sem volt „árva”. Záhonyi emberek mondták: csodálni való-e, hogy ez az édesanya boldog és büszke gyerekeire? „Mit segítsünk, édesanyám?" Ilonka asszony kálváriáját mesélte a vasúti őrházban. Hallgattuk. „Magam sem hittem, hogy egyedül képes leszek egy ilyen nagy család nevelésére, eltartására. Talán nem is sikerül, ha a nagy család, a vasút nem segít. Amikor a legsúlyosabb volt a helyzetem, akkor Bélát, Ágit és Mikit két évig a MÁV vasúti gyermeknevelő intézetben taníttatta. Most mind itt van körülöttem. S, mint, amikor beteg voltam, most is megfogják a seprűt, jönnek, s kérdik, mit segítsünk, édesanyám. Hárman egy-kettőre végzünk, takarítunk, s megyünk haza. Most már köny- nyebb, mert a családban négyen keresünk.” Amilyen szeretettel, gon- doskodóan és féltőén beszél gyermekeiről, úgy simulnak ki megtört anyai arcán a re- dők és már mosolyogni is látom. Farkas Kálmán Amíg dolog van... Kaczur Ferenc arcképéhez A frontáttörés éve lesz az idei esztendő a hazai napraforgótermesztésben; a gazdaságok 1979-ben 45—50 ezer hektáron már hibrid növényeket termesztenek, megalapozva ezzel a nagyobb terméshozamokat. Az egyéb szántóföldi növények termesztésénél már régóta jó eredménnyel használják a hibrideket, — például a kukoricatermesztők, — az olajos magvak választékát azonban sokáig nem sikerült bővíteni a kitűnő tulajdonságokkal rendelkező hibridekkel. Az elmúlt két— három évben kezdődött meg a fejlesztés: Jugoszláviából, Franciaországból és Romániából importáltak vetőmagot, és ezzel alapozták meg a hazai hibridnapraforgó-ter- mesztést. Az elmúlt évben még csak 17 ezer hektárra jutott magas genetikai értékű vetőmag, amit olyan jó eredménnyel használtak a gazdaságok, hogy idén csaknem megháromszorozhatják az elmúlt évi vetésterületet. A hibrid napraforgó any- nyival „tud” többet a hagyományos fajtáknál, hogy egyes változatai — például a jugoszláv és a francia hibridek — ellenállnak az egyik legveszedelmesebb növénybetegségnek, a napraforgó termésátlagát is alaposan csökkentő peronoszpórának. Most is őrzöm ennek az édesanyának riadt, gyermekeit féltő és óvó tekintetét, arcának redőit, s anyai fogadalmát, mely refrénként ismétlődik bennem, mint valami szomorú, tragikus dallamsorok. Ha nem lelek rá Tóth Bélánéra, a 46 éves takarítónőre ott a 4-es főút mentén álló vasúti őrházban Tuzsér mellett, talán akkor is megrajzolódik bennem ennek a sokat szenvedett édesanyának a képe és jelleme, aki képes volt vállalni hat gyermek nevelését egyedül. Mind kiskorú volt... Egész Záhonyban tisztelik és szeretik, segítik s még inkább csodálják. Dienes Zoltánná, az iskola igazgatóhelyettese: „Kimondhatatlan sokat szenvedett, s hogy mi mindenre volt képes, csodálni való. Takarításból, sepre- getésből eltartani hat gyermeket, tisztességesen ellátni, öltöztetni, gondoskodni tanulásukról, igazán elismerésre méltó. Három gyermeke jár iskolánkba. Valika, Marika és Miklós. Gondozottak, jól tanulnak. Spórolt pénzéből gyűjtött kirándulásukra, így vittük el őket Verőcemarosra. Pedig nem is volt olyan olcsó. De a mama biztosította. „Dávid Géza, a MÁV záhonyi biztonságberendezési és fenntartási üzemvezetője, a főnöke szinte minden lépéséről tud az édesanyának és családjának. Ö is istápolta, hogy megszabaduljon a randalírozó férjtől, a gyermekeit üldöző apától, s otthonra leljenek. Ügy osztotta be Tóthné munkáját, hogy legyen ideje mindenre. „Amikor ide került hozzánk, még mind a hat gyermek kiskorú volt. Akkor Tomyospálcáról járt be dolgozni. Elhatározta, hogy abból a veszélyeztetett környezetből bérlakásba költözik Záhonyba.” Hat gyerekkel indult a bizonytalanba. Vasutasok, köztük Dávid Géza elsőként sietett segítségükre. „Tuzséron volt egy felvonulási épületünk, amit raktárnak használtunk. Ezt próbáltuk otthonossá tenni, ide költöztettük be a családot, hogy megvéd- jük.” Halász István az alapszervezet párttitkára azt mondta, egy tapodtat se, majd ő intézi a lakásügyét. És három hónap múlva már be is költözött a MÁV szolgálati lakásba a család, Záhonyba, az Alkotmány utca 7. II. emelet 1-be. Révbe jutnak Itt él gyermekeivel. Innen jár munkába, takarítani, Záhonyba és Tuzsérra. Főnöke úgy beszél róla, mint az üzem élő lelkiismeretéről. „Most legalább 15—20 helyiséget takarít. Ez sem kevés, de ha a H atvanhárom éves korában ment nyugdíjba a nyírkarászi Béke Termelőszövetkezetből Kaczur Ferenc. Mintha mi sem történt volna, tovább dolgozik volt munkahelyén, a raktárban. — A dolog ugyanaz, ami volt: zsákolás, terményszedés, darálás — mondja a vékony, sz'l.or parasztember. — A zsákot pedig meg kell fogni, daráláskor emelgetni a hetvenkilós terhet. Nem könnyű negyvenegy- néhány év után a munkát abbahagyni. Kaczur Feri bácsi nem is olyan ember, aki otthon nyugodtan tudna pihenni, amíg dolog van a közösben. A megszámlálhatatlan esztendők során hozzáedződött, megszokta a mindennapi tennivalót, le sem tudna mondani róla. Különben is, a termelőszövetkezet megbecsüli a nyugdíjas tagjait, s nemhogy engedi dolgozni az' idős embereket, hanem kéri, igényli is a munkájúikat. Almaszedéskor, dohánytörésnél, az őszi betakarítás idején rendszeresen foglalkoztatják őket, de nem is kell nagyon kérni a nyugdíjasokat, mennek ők maguktól is. A szövetkezet busszal szállítja a dolgozóit. — Munka nélkül nem lehet élni — vallja Feri bácsi. — Engem is az tartott meg jó erőben. Vannak itt rajtam kívül többen, akik nyugdíjasak és még bírják a nehéz fizikai munkát Naponta het- ven-nyolcvan mázsát zsákolunk nagy munkában. Terményforgatáskor 150—200 mázsát is átlapátolunk. Nagy akarattal dolgozik. Igaz poros munkát végez, sokat köhög, de ezt a pipá- zásra is rá lehet fogni. — Szeretem én is a kényelmet és a nyugalmat, de nem tudom megállni, hogy ne dolgozzak. Engem nem sokan láttak még karba tett kezekkel üldögélni. Hogy meddig szeretnék még dolgozni, nagyon sokáig, ameddig bírom. A nyugdíjam 2139 forint havonta, s éhhez keJ elképnek is szép, hogy 7 európai szocialista ország összefogásából „Szövetség” elnevezéssel épült meg Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa között a 2750 kilométeres gázvezeték. Négy és fél év alatt készült el a majd másfél méter átmérőjű csövekből összehe- gesztett, 22 kompresszorállomással ellátott vezetékrendszer, amely hazánk energiahelyzetét is jelentősen javítja. Többször hírt adtunk már az építésről, a szerelésről, s jogos büszkeséggel tettük hozzá, hogy a sikerben a szabolcsi építőmunkások keze munkája is benne van. A huszti kompresszorállomás építőipari munkáit a KEMÉV végezte, a magyar szakaszon a TITÁSZ szerelői dolgoztak, de a kiegészítő létesítmények építésével is kivívták maguknak a megbecsülést, amely brigádok, jól dolgozó kollektívák és egyének kitüntetésében is megmutatkozott. Igazi szövetség, összefogott munka volt, ahogy az egymást váltó szakaszokon a 15 ezer építőmunkás dolgozott, nem egyszer a zord időjárás viszontagságaival megküzdve, hogy a legkisebb lemaradás nélkül teljesítse tervét. A Szövetség gáztávvezeték jelenlegi kapacitása 18 milliárd köbméter gáz a tervezett teljes, 28 milliárd köbméteres teljesítőképességet az év harmadik negyedében érik el, ahogy arról a Szojuzinter- gazsztroj, a kivitelezést ösz- szefogó vállalat vezetője beszámolt. Ehhez tegyük hozzá, hogy hazánk részesedése 2,8 milliárd köbméter, amelyet műtrágya gyártásához használnak fel elsősorban, de jut belőle a háztartásokba is. A gázvezeték további, magyarországi szakasza Sza- bolcs-Szatmáron keresztül húzódik. Már most élvezzük előnyeit, hiszen Nyíregyházán szovjet gázzal főznek a háztartásokban, bekapcsolták a vásárosnaményi forgácslapgyárat, Nyírteleken lakásokat a gázellátásba. A későbbiekben ennek a vezetéknek a révén kaphat gázt Kisvárda és Záhony térsége, a megye többi települése. A villamos távvezetékek, az olajvezeték után a gázvezeték is összeköti a szomszédos szocialista országokat, s az együttműködés a KGST megalakulásának 30. évfordulóján az összefogás szép példáját bizonyítja. • L. B. resek még vagy ezer forintot. Jól jön az a kis kiegészítés. A feleségem nem dolgozik, de * épp elég munkája van otthon, a ház körül. Két gyermekem van és két szép unokám. De jó is volt az ünnepek alatt, amikor hazajött a ilányom Pestről, az unokákkal. Akkor vágtunk is egy disznót, a másikat pedig húsvétra hagytuk meg. Feri bácsi kedélyes ember, ahol ő megjelenik, oda jókedv és derű költözik. Anekdoták keringenek róla a faluban, de ő szerényen elhárítja magáról, mondván, aki hatvanhárom évet leél egy faluban, arról beszélnek az emberek. Egy azonban biztos: életében három napot töltött táppénzen, utána bekötött fejjed ment dolgozni. Nem bírt otthon megmaradni. A tsz-irodában azt mondták róla: nagyon. sok ilyen ember kellene, mint Feri bácsi. — Szeretnek bennünket ott az irodán — mondja Feri bácsi — mindent megkapunk, amit csak kérünk. Fogatot adnak az első szóra, szociális segélyt, minden hónapban száz forint nyugdíjkiegészítést is kapunk. Persze mi is dolgozunk. Ameddig bírunk. Sípos Béla — Nekem is volt egy kecském... — dünnyögte félhangosan az egyik idősebb ember a nagy tanácskozáson. Egyesek kuncogtak, mások megütközve néztek rá. Egy pillanatra az előadó szava is megakadt. Aztán folyt tovább a beszámoló, ahol a gazdaság vezetői az állattenyésztésben elért nagyszerű eredményeket ecsetelték Bizonyították, hogy milyen jó, ha a tehenészetben a tejhozam kétszáz literrel emelkedik. A mi emberünket a szünetben vették körül. Nem késlekedett a magyarázattal: — Tehénre nem futotta, kecskét Kecskéiéi tartottunk valamikor. Árokparton, töltésoldalban legeltettük, csutka- szárral etettük. Mégis, a sok gyereknek megvolt a friss tej minden reggelre. Ahogy belegondolok, adott egy évben annyi tejet, amennyivel most a tehenészetben dicsekednek. — De annyi takarmányt biztosan nem evett meg — tódították. — Persze hogy nem. De a mi teheneinknél se biztos, hogy annyi takarmányt esznek, amennyi az elszámolásban szerepel. — Otthon, vagy a közösben? — Hát a telepen. Mert én ki is futnék a világból, ha a csarnokba egyszerre nem két kannával indulnék. Pedig az asszony is elhasznál belőle. — És akkor mit ajánl Pista bátyám? — kockáztatta meg az egyik fiatal. — Csak annyit, hogy aki kétezer liternél marad, az inkább tartson kecskét, mint tehenet, mert az kisebb helyet foglal el. Ha úgy vesz- szük, szarvasmarha az is, legfeljebb szakálla van — hunyorított egyet az öreg. (lányi)
