Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-23 / 18. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 23. Jerzy “•w* Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY N Működésbe lépett a világ legnagyobb, egységes energiarendszere. Képünkön: a Vinnyica—Albertirsa villamos távvezeték vezérlőterme. (Kelet-Magyarország telefotó) Church amerikai szenátor: fl halogató taktika miatt késik a SÜLT II. A hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról megkötendő szovjet—amerikai szerződés jelentősége óriási az emberiség jövő szempontjából — jelentette ki egy televíziós nyilatkozatában Frank Church, áz amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke. Church szenátor élesen bírálta azokat az amerikai (Folytatás az 1. oldalról) szág kapcsolatát. „A Szovjetunió célja az enyhülés megóvása és a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése” — írja a lap. A nemzetközi kérdések közül az II Popolo kiemeli a Kínához fűződő viszony témáját. A lap utal Leonyid Brezsnyevnek arra a levelére, amelyikben arra kérte Andreotti miniszterelnököt, Olaszország ne szállítson fegyvereket Kínának, mert köröket, amelyek a SALT— II. tárgyalások befejezését egyéb — azzal össze nem függő — kérdésektől akarják függővé tenni. Az ilyen próbálkozások csak gátolhatják a szovjet—amerikai tárgyalásokat, s egyaránt kárt okoznak az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak és az egész emberiségnek. a pekingi vezetők politikája veszélyezteti a békét, hiszen elkerülhetetlennek tartják a háborút. Moszkvában azt szeretnék — írja a L’Unitá —, ha Schmidt kancellárhoz hasonlóan Andreotti is tartózkodna a Kínának szánt fegyvereladásoktól. Gromiko római megbeszélésein szó esik majd az európai enyhülésről, a SALT-1- II. tárgyalásokról, és általában Olaszország szerepéről a nemzetközi enyhülési folyamat elmélyítésében. KOMMENTÁR Palesztin parlament D amaszkuszban értekezett a palesztin nemzeti tanács tizenegyedik ülésszaka. Ez a szerv a kényszerű szétszórtságban élő palesztin nép legmagasabb fóruma, nemzetgyűlése. Az évenként összeülő tanácskozás e pillanatban különösen nehéz körülmények között vitatta meg a palesztin sorskérdéseket. A dolog lényege, hogy Camp Davidben elért — igaz, egyelőre enyhén szólva csak elméleti — megállapodás megvalósulás esetén alaposan megnehezíti a palesztin probléma bármilyen elfogadható megoldását. Természetes, hogy ilyen körülmények között — bár a nemzeti tanács nyilvánvalóan belső, szervezeti és személyi kérdésekről is tárgyalt — a legfontosabb téma a hazához való jog követelésének megújítása, illetve fenntartása volt. A dilemma magja éppen az, hogy a Camp David-i megállapodás egyes szorgalmazói nem teszik félre nyíltan a palesztin problémát, hanem a legkülönbözőbb ködösítésekkel és félmegoldásokkal kísérleteznek. A szirénhangok két leggyakoribb változata a következő: 1. korlátozott, csak helyi részkérdésekre vonatkozó önkormányzattal kecsegtetik a palesztinokat valóban független, önálló döntésekre képes kormányzat helyett és 2. határkijelölési mutatványokkal valamiféle póthazát próbálnak rátukmálni a palesztin nép egyetlen képviselőjeként elismert PFSZ-re. Ilyen helyzetben érthető, hogy a damaszkuszi tanácskozás mindenekelőtt álláspontja folyamatosságát tisztázta saját népével és az egész világgal: változatlanul ragaszkodik a teljes állam- alapítás jogához. o MacAreck úrnak jó hely jutott az ebédlői asztal mellett. Nem messze a kapitányi asztaltól, ahol csalt a leggazdagabbak és a legismertebb milliomosok ültek. Asztala szerényebb volt ugyan, de az ott ülők is az ipar mágnásai voltak és nagy bankbetétekkel rendelkeztek. Asztaltársa volt a Murphy házaspár, a híres „Murphy- Association”, az Észak-Ame- rikát elárasztó önkiszolgáló bárok hálózatának tulajdonosa. Ott ült a Wheeler házaspár a lányával; mister Wheeler az „United Fruits Company” egyik igazgatója volt. MacAreck úrral szemben az idős Slade úr, a chicagói „Thornes Slade and Junior” bank tulajdonosa foglalt helyet. Ebben a társaságban újgazdagként ismerték el a Polnik házaspárt. Nincs ebben semmi csodálatos, hiszen húsz évvel ezelőtt érkeztek az USA-ba, és az első milliójukat a második világháború után a Csang Kaj-seknek szállított fegyvereken keresték. Az ilyen újgazdagokkal Wheeler asszony még beszélgetni sem akart. Ellenben MacAreck úron az első pillantásra látszott, hogy aranybölcsőben született a széles alabamai mezőn. Néhány nemzedékkel korábban élő ősei biztosan nem tudták, hogy mi az a szegénység és a nehéz munka. Ez a gentleman kétségtelenül azt az ideált képviselte, melyet „amerikai életstílusnak neveznek”. MacAreck úr mellé az első tiszt, aki ennél az asztalnál elnökölt, egy szép, briliánsokkal ékesített idős hölgyet ültetett. Dufay asz- szonynak a hajón a legszebb gyémántjainak kellett lennie. A férje, Wheeler asszony .bal oldalán foglalt helyet, Dél- Afrikában egy gyémántbánya tulajdonosa volt. A kapitányi bálon MacAreck úr kifogástalanul viselkedett. Teljes szolidaritást vállalt asztaltársaival. Minden hölggyel táncolt, még Mrs. Polnikkal is. Ez már talán egy kissé túlzás volt... A büféből pezsgőt hozott a hölgyeknek, elmondta a legújabb európai vicceket, ahon_ nan nemrégen tért vissza. Rendkívül érdekes történeteket mesélt el arról, hogyan mossák a tányérokat a nagy éttermekben, és hogyan kell kirakni a gyapotbálákat a hajóról. A hölgyek úgy nevettek, hogy könnyük csordult a fantasztikus anekdotát hallgatva. A férfiak is elégedettek voltak. Hölgyeik nem panaszkodtak, hogy nincs sikerük. Ami pedig a fiatal ültetvényest illeti, el kell ismerni, hogy bírta az italt és ismerte is. Rögtön szemrehányást tett a pincérnek, aki „Balantine” whisky helyett a „White Horse” üvegből. öntött Italt merészelte neki hozni. És amikor megparancsolta hogy ezüst vödörben hozzák oda a legdrágább italt, ami a hajón van — polish vodkát —, még a merev Slade úr is felengedett és ivott „my dear Henry MacAreck” egészségére. Az egyik hölgy észrevette a szép gyűrűt az elegáns gentleman ujján. Régi aranykeretbe egy erősen fénylő zöld kő volt beillesztve. MacAreck úr szívesen mutatta meg a gyűrűjét. Nevetett, hogy mindenki rendkívül érdeklődik a zöld kő iránt. Pedig az egy egyszerű üveg. Azért viseli, mert állítólag talizmán. Apja, aki részt vett az első világháborúban, a harcmezőn egy súlyosan sebesült indust vitt a hátán. Szegény csaknem egy egész nap feküdt a német és az amerikai lövészárok között. Rettenetesen jajgatott és nem birt meghalni. Végül is senior MacAreck úr éjszaka elindult a drótháló között és a lövöldözés ellenére a saját állásukba vitte az indust. A sebesültért később a frontszakaszuk mellett lévő angol hadseregből jöttek a társai és elvitték. Néhány hónappal később az indiai, aki csaknem csodával határos módon menekült meg a halál karmai közül, megtalálta megmentőjét. (Folytatjuk) A hazai kirakatokat nézegetve a baráti országok termékeinek gazdag kínálata köszön vissza ránk. A szovjet órák, porszívók, televíziók, az NDK háztartási gépek, konyhafelszerelési eszközök, a lengyel, a bolgár zöldség-gyümölcs konzervek, a csehszlovák háztartási felszerelések —, hogy csak néhányat említsünk — a mindennapos életünk természetes, megszokott árui közül. Ha egyik-másik cikket átmenetileg nem lehet kapni, bizony azokat a hiánycikkek között tartjuk számon. De ez fordítva is igaz. A moszkvai, berlini, prágai, varsói áruházakban, szaküzletekben sok és szép magyar áruval lehet találkozni, amelyek már régóta elnyerték a vásárlók bizalmát. Szívesen vásárolják A sokrétű választék arra utal: a szocialista országokban az elmúlt harminc esztendőben sokat tettek az úgynevezett „B”-szektor fejlesztése érdekében. Csak néhány jellemző adat. 1950- ben a KGST-országok gépipara még csak minimális mértékben gyártott tartós fogyasztási cikkeket. Hűtő- szekrényből például mindössze 10 ezer darab készült. Órából 3 millió darabot bocsátottak ki az üzemek. A személygépkocsi-gyártás pedig összesen 97 ezer autóval „büszkélkedett” 1977 végén pedig a szocialista közösség országaiban 8,5 millió darab hűtőszekrényt, tízmillió darab televízió-készüléket, 42 millió darab karórát állítottak elő. A gazdag választék másrészt viszont azt igazolja az országok közötti kereskedelem lépést tartott a termelés bővülésével. Vagyis, ahogy megjelentek az egyre újabb cikkek az egyes országokban, rövid időn belül a partnereknél is lehetett azokat vásárolni. Más kérdés azonban, hogy a dinamikus termelésnövekedés és forgalombővülés ellenére vannak olyan baráti országokból származó importtermékek, amelyekből szívesen vásárolnának többet a jelenlegi mennyiségeknél. Ilyen például a személygépkocsi, vagy az automata mosógép, sztereó rádió. (Személygépkocsiból például a közösség országaiban 1977-lben összesen kétmillió darabot állítottak elő. Hazánk mintegy százezer Ladát, Trabantot, Wartburgot, Polski Fiatot, Dáciát és Moszkvicsot importált partnereitől. Hiába volt igény nagyobb mennyiségek behozatalára az egyik vagy másik korszerű cikkből, az exportőrök nem tudtak többet szállítani a minden piacon jól értékesíthető termékekből. Hasonló a helyzet jónéhány magyar köny- nyűipari, élelmiszeripari és egyéb fogyasztási cikk esetében is.) Kedvező példák Jogos a szakemberek felvetése, hogy ezek a problémák gyorsabban megoldódhatnának, ha a korábbi években több gondot fordítottak volna a szocialista országok a fogyasztási cikkek gyártására, a tudatos munkamegosztás fejlesztésére. Miközben a kereskedelmi együttműködésben látványosan előreléptek, a termelési kapcsolatok építése elmaradt a lehetőségektől. Kedvező példák — igaz kevés — természetesen ezen a területen is akadnak. A személygépkocsi előállításában — főleg a Ladáknál és a Polski Fiatoknál — az érdekelt országok között sokoldalú kooperáció van a részegységek és alkatrészek gyártásában. Az élelmiszeripar területén az egyik legfigyelemreméltóbb kezdeményezés a borszakosítási egyezmény, amely 1985-ig érvényes. A részt vevő országok előre egyeztették, milyen meny- nyiségű bort kívánnak importálni a partnerektől —, köztük hazánktól is. Lényeges az is, hogy megállapodtak a kiszerelésben is — tehát, hogy mennyit exportálunk palackokban, mennyit hordókban. Ez a szerződés előnyös a termelő országoknak, hiszen biztos elhelyezési piacokra építheti terveit. Kedvező olyan szempontból is, hogy a vevők igényének megfelelően felkészülhet a palackozó- kapacitás bővítésére. Az importőrök számára kedvező, mert pontosan tudják, hogy az adott évben milyen mennyiségekkel számolhatnak. A textil- és konfekció- iparban több éves múltra tekint vissza a várható divat közös elemzése, meghatározása. Az itt kidolgozott irányzatok hozzásegítik az egyes országok termelővállalatait ahhoz, hogy folyamatosan, a vevők igényéhez tudjanak igazodni. A fogyasztók nyeresége: gazdagabb lesz az üzletekben a választék, többféle modell közül választhatnak. Megtették az első lépéseket a bútoriparban is a szocialista országok szorosabb együttműködése érdekében. A bútorvasalások a termelés bővítése óta mindenütt komoly gondot jelentettek, amit csak tőkés országokból származó importtal lehetett megoldani. A kidolgozott javaslatok szerint, amelyeknek valóra váltása megkezdődött, az érdekelt országok szakosodtak a legkeresettebb típusok előállítására, és már megkezdődött ezekből a termelés is. Felszámolják az elmaradást A következő időszakban sok, és előreláthatólag nem könnyű feladatot kell megoldani, hogy gyors ütemben felszámolják a fogyasztási cikkek termelésében a gyártásszakosítás gyengeségéből származó elmaradást. A korszerű munkamegosztásnak megfelelő együttműködésre valamennyi területen sok lehetőség van. Az élelmiszeriparban például az egyik megoldásra váró probléma a húsáruk töltéséhez szükséges korszerű fehérje-alapanyagú csomagolóanyag. A könnyűiparban ugyancsak valamennyi KGST-országot érdekli és érinti a textilipari alapanyaggyártás megnyugtató megoldása. Ezeknek a programoknak — és természetesen másoknak is — kimunkálását gyorsítja majd az elfogadás előtt álló fogyasztási cikkek termeléséről szóló célprogram. A nagyszabású tev valóra váltásában Magyarország is érdekelt. Faragó András Vége — Közel az egymilliárd lélekszámhoz Születéskorlátozás Kínában Tavaly nyolcmillióval kevesebb gyermek született Kínában, mint 1971-ben —, jelentették be a Pékingben megtartott családtervezési konferencián. A múlt évben sikerült egy százalék alá szorítani a születések számát Pekingben, Sanghajban és Tiencsinben, azaz a Kína legnépesebb nagyvárosaiban, továbbá olyan sűrűn lakott tartományokban, mint Sze- csu'an, Hupej, Sanhszi, Senh- szi, Csiangszu, Santung, Csö- csiang és Hopej. Nincs pontos adat arról sem, hogy 1971-ben mennyivel gyarapodott Kína lakossága, és arról sem, hogy jelenleg menynyi lakosa van az országnak. Megfigyelők azonban rámutatnak, hogy hivatalos fórumon is elhangzott már a kilencszázmilliós szám. Ez pedig azt jelenti, hogy az elmúlt években átlagosan mintegy két százalékkal nőtt Kína lakossága. A pekingi családtervezési konferencián mondott beszédében Csen Mu-hua asszony, miniszterelnök-helyettes fontos feladatként jelölte meg a születéskorlátozás és a családtervezés politikájának az eddiginél következetesebb megvalósítását, mint lényeges feltételét annak, hogy tovább fejleszthessék az ország gazdaságát és valóra válthassák a vezetés által meghirdetett négy modernizálást. Korlátozásokat helyezett kilátásba azokkal szemben, akik kitartanak a több gyermekes család eszméje mellett és hangsúlyozta, továbbra is arra kell bátorítani a fiatalokat, hogy minél később házasodjanak. Á KGST ÉS MAGYARORSZÁG V. A fogyasztók javára
