Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 23. Jerzy “•w* Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY N Működésbe lépett a világ legnagyobb, egységes energiarend­szere. Képünkön: a Vinnyica—Albertirsa villamos távveze­ték vezérlőterme. (Kelet-Magyarország telefotó) Church amerikai szenátor: fl halogató taktika miatt késik a SÜLT II. A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról megkötendő szovjet—ameri­kai szerződés jelentősége óriási az emberiség jövő szempontjából — jelentette ki egy televíziós nyilatkoza­tában Frank Church, áz amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke. Church szenátor élesen bírálta azokat az amerikai (Folytatás az 1. oldalról) szág kapcsolatát. „A Szov­jetunió célja az enyhülés megóvása és a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködése” — írja a lap. A nemzetközi kérdések közül az II Popolo kiemeli a Kínához fűződő viszony témáját. A lap utal Leonyid Brezsnyevnek arra a levelé­re, amelyikben arra kérte Andreotti miniszterelnököt, Olaszország ne szállítson fegyvereket Kínának, mert köröket, amelyek a SALT— II. tárgyalások befejezését egyéb — azzal össze nem füg­gő — kérdésektől akarják függővé tenni. Az ilyen pró­bálkozások csak gátolhatják a szovjet—amerikai tárgya­lásokat, s egyaránt kárt okoznak az Egyesült Álla­moknak, a Szovjetuniónak és az egész emberiségnek. a pekingi vezetők politikája veszélyezteti a békét, hiszen elkerülhetetlennek tartják a háborút. Moszkvában azt szeretnék — írja a L’Unitá —, ha Schmidt kancellár­hoz hasonlóan Andreotti is tartózkodna a Kínának szánt fegyvereladásoktól. Gromiko római megbeszé­lésein szó esik majd az eu­rópai enyhülésről, a SALT-1- II. tárgyalásokról, és általá­ban Olaszország szerepéről a nemzetközi enyhülési folya­mat elmélyítésében. KOMMENTÁR Palesztin parlament D amaszkuszban érteke­zett a palesztin nem­zeti tanács tizenegye­dik ülésszaka. Ez a szerv a kényszerű szétszórtságban élő palesztin nép legmaga­sabb fóruma, nemzetgyűlése. Az évenként összeülő tanács­kozás e pillanatban különö­sen nehéz körülmények kö­zött vitatta meg a palesztin sorskérdéseket. A dolog lé­nyege, hogy Camp Davidben elért — igaz, egyelőre enyhén szólva csak elméleti — meg­állapodás megvalósulás ese­tén alaposan megnehezíti a palesztin probléma bármi­lyen elfogadható megoldását. Természetes, hogy ilyen kö­rülmények között — bár a nemzeti tanács nyilvánvaló­an belső, szervezeti és sze­mélyi kérdésekről is tárgyalt — a legfontosabb téma a ha­zához való jog követelésének megújítása, illetve fenntartá­sa volt. A dilemma magja éppen az, hogy a Camp David-i megállapodás egyes szorgal­mazói nem teszik félre nyíl­tan a palesztin problémát, hanem a legkülönbözőbb kö­dösítésekkel és félmegoldá­sokkal kísérleteznek. A szi­rénhangok két leggyakoribb változata a következő: 1. kor­látozott, csak helyi részkér­désekre vonatkozó önkor­mányzattal kecsegtetik a pa­lesztinokat valóban függet­len, önálló döntésekre képes kormányzat helyett és 2. ha­tárkijelölési mutatványokkal valamiféle póthazát próbál­nak rátukmálni a palesztin nép egyetlen képviselőjeként elismert PFSZ-re. Ilyen helyzetben érthető, hogy a damaszkuszi tanács­kozás mindenekelőtt állás­pontja folyamatosságát tisz­tázta saját népével és az egész világgal: változatlanul ragaszkodik a teljes állam- alapítás jogához. o MacAreck úrnak jó hely jutott az ebédlői asztal mel­lett. Nem messze a kapitányi asztaltól, ahol csalt a leg­gazdagabbak és a legismer­tebb milliomosok ültek. Asz­tala szerényebb volt ugyan, de az ott ülők is az ipar mágnásai voltak és nagy bankbetétekkel rendelkeztek. Asztaltársa volt a Murphy házaspár, a híres „Murphy- Association”, az Észak-Ame- rikát elárasztó önkiszolgáló bárok hálózatának tulajdo­nosa. Ott ült a Wheeler há­zaspár a lányával; mister Wheeler az „United Fruits Company” egyik igazgatója volt. MacAreck úrral szem­ben az idős Slade úr, a chi­cagói „Thornes Slade and Junior” bank tulajdonosa foglalt helyet. Ebben a tár­saságban újgazdagként is­merték el a Polnik házaspárt. Nincs ebben semmi csodála­tos, hiszen húsz évvel ezelőtt érkeztek az USA-ba, és az első milliójukat a második világháború után a Csang Kaj-seknek szállított fegyve­reken keresték. Az ilyen új­gazdagokkal Wheeler asszony még beszélgetni sem akart. Ellenben MacAreck úron az első pillantásra látszott, hogy aranybölcsőben született a széles alabamai mezőn. Né­hány nemzedékkel korábban élő ősei biztosan nem tud­ták, hogy mi az a szegény­ség és a nehéz munka. Ez a gentleman kétségtelenül azt az ideált képviselte, melyet „amerikai életstílusnak ne­veznek”. MacAreck úr mellé az első tiszt, aki ennél az asz­talnál elnökölt, egy szép, briliánsokkal ékesített idős hölgyet ültetett. Dufay asz- szonynak a hajón a legszebb gyémántjainak kellett lennie. A férje, Wheeler asszony .bal oldalán foglalt helyet, Dél- Afrikában egy gyémántbánya tulajdonosa volt. A kapitányi bálon Mac­Areck úr kifogástalanul vi­selkedett. Teljes szolidaritást vállalt asztaltársaival. Min­den hölggyel táncolt, még Mrs. Polnikkal is. Ez már talán egy kissé túlzás volt... A büféből pezsgőt hozott a hölgyeknek, elmondta a leg­újabb európai vicceket, ahon_ nan nemrégen tért vissza. Rendkívül érdekes története­ket mesélt el arról, hogyan mossák a tányérokat a nagy éttermekben, és hogyan kell kirakni a gyapotbálákat a hajóról. A hölgyek úgy ne­vettek, hogy könnyük csor­dult a fantasztikus anekdo­tát hallgatva. A férfiak is elégedettek voltak. Hölgyeik nem panaszkodtak, hogy nincs sikerük. Ami pedig a fiatal ültetvényest illeti, el kell ismerni, hogy bírta az italt és ismerte is. Rögtön szemrehányást tett a pincér­nek, aki „Balantine” whisky helyett a „White Horse” üvegből. öntött Italt meré­szelte neki hozni. És amikor megparancsolta hogy ezüst vödörben hozzák oda a leg­drágább italt, ami a hajón van — polish vodkát —, még a merev Slade úr is felenge­dett és ivott „my dear Henry MacAreck” egészségére. Az egyik hölgy észrevette a szép gyűrűt az elegáns gentleman ujján. Régi arany­keretbe egy erősen fénylő zöld kő volt beillesztve. MacAreck úr szívesen mutat­ta meg a gyűrűjét. Nevetett, hogy mindenki rendkívül ér­deklődik a zöld kő iránt. Pe­dig az egy egyszerű üveg. Azért viseli, mert állítólag talizmán. Apja, aki részt vett az első világháborúban, a harcmezőn egy súlyosan se­besült indust vitt a hátán. Szegény csaknem egy egész nap feküdt a német és az amerikai lövészárok között. Rettenetesen jajgatott és nem birt meghalni. Végül is senior MacAreck úr éjszaka elindult a drótháló között és a lövöldözés ellenére a saját állásukba vitte az indust. A sebesültért később a front­szakaszuk mellett lévő angol hadseregből jöttek a társai és elvitték. Néhány hónappal később az indiai, aki csaknem cso­dával határos módon mene­kült meg a halál karmai kö­zül, megtalálta megmentőjét. (Folytatjuk) A hazai kirakatokat né­zegetve a baráti országok termékeinek gazdag kínála­ta köszön vissza ránk. A szovjet órák, porszívók, te­levíziók, az NDK háztartá­si gépek, konyhafelszerelé­si eszközök, a lengyel, a bolgár zöldség-gyümölcs konzervek, a csehszlovák háztartási felszerelések —, hogy csak néhányat említ­sünk — a mindennapos életünk természetes, meg­szokott árui közül. Ha egyik-másik cikket átmene­tileg nem lehet kapni, bi­zony azokat a hiánycikkek között tartjuk számon. De ez fordítva is igaz. A moszk­vai, berlini, prágai, varsói áruházakban, szaküzletek­ben sok és szép magyar áruval lehet találkozni, amelyek már régóta elnyer­ték a vásárlók bizalmát. Szívesen vásárolják A sokrétű választék arra utal: a szocialista országok­ban az elmúlt harminc esz­tendőben sokat tettek az úgynevezett „B”-szektor fejlesztése érdekében. Csak néhány jellemző adat. 1950- ben a KGST-országok gép­ipara még csak minimális mértékben gyártott tartós fogyasztási cikkeket. Hűtő- szekrényből például mind­össze 10 ezer darab készült. Órából 3 millió darabot bo­csátottak ki az üzemek. A személygépkocsi-gyártás pe­dig összesen 97 ezer autóval „büszkélkedett” 1977 végén pedig a szocialista közösség országaiban 8,5 millió darab hűtőszekrényt, tízmillió da­rab televízió-készüléket, 42 millió darab karórát állí­tottak elő. A gazdag válasz­ték másrészt viszont azt igazolja az országok közötti kereskedelem lépést tar­tott a termelés bővülésével. Vagyis, ahogy megjelentek az egyre újabb cikkek az egyes országokban, rövid időn belül a partnereknél is lehetett azokat vásárolni. Más kérdés azonban, hogy a dinamikus termelésnöveke­dés és forgalombővülés el­lenére vannak olyan baráti országokból származó im­porttermékek, amelyekből szívesen vásárolnának töb­bet a jelenlegi mennyisé­geknél. Ilyen például a sze­mélygépkocsi, vagy az au­tomata mosógép, sztereó rádió. (Személygépkocsiból például a közösség országai­ban 1977-lben összesen két­millió darabot állítottak elő. Hazánk mintegy százezer Ladát, Trabantot, Wartbur­got, Polski Fiatot, Dáciát és Moszkvicsot importált part­nereitől. Hiába volt igény nagyobb mennyiségek be­hozatalára az egyik vagy másik korszerű cikkből, az exportőrök nem tudtak töb­bet szállítani a minden pi­acon jól értékesíthető ter­mékekből. Hasonló a hely­zet jónéhány magyar köny- nyűipari, élelmiszeripari és egyéb fogyasztási cikk ese­tében is.) Kedvező példák Jogos a szakemberek fel­vetése, hogy ezek a problé­mák gyorsabban megoldód­hatnának, ha a korábbi években több gondot for­dítottak volna a szocialista országok a fogyasztási cik­kek gyártására, a tudatos munkamegosztás fejleszté­sére. Miközben a kereske­delmi együttműködésben látványosan előreléptek, a termelési kapcsolatok építé­se elmaradt a lehetőségek­től. Kedvező példák — igaz kevés — természetesen ezen a területen is akadnak. A személygépkocsi előállítá­sában — főleg a Ladáknál és a Polski Fiatoknál — az érdekelt országok között sokoldalú kooperáció van a részegységek és alkatré­szek gyártásában. Az élelmiszeripar terüle­tén az egyik legfigyelemre­méltóbb kezdeményezés a borszakosítási egyezmény, amely 1985-ig érvényes. A részt vevő országok előre egyeztették, milyen meny- nyiségű bort kívánnak im­portálni a partnerektől —, köztük hazánktól is. Lénye­ges az is, hogy megállapod­tak a kiszerelésben is — te­hát, hogy mennyit exportá­lunk palackokban, mennyit hordókban. Ez a szerződés előnyös a termelő orszá­goknak, hiszen biztos elhe­lyezési piacokra építheti terveit. Kedvező olyan szempontból is, hogy a ve­vők igényének megfelelően felkészülhet a palackozó- kapacitás bővítésére. Az importőrök számára kedve­ző, mert pontosan tudják, hogy az adott évben mi­lyen mennyiségekkel szá­molhatnak. A textil- és konfekció- iparban több éves múltra tekint vissza a várható di­vat közös elemzése, megha­tározása. Az itt kidolgozott irányzatok hozzásegítik az egyes országok termelővál­lalatait ahhoz, hogy folya­matosan, a vevők igényéhez tudjanak igazodni. A fo­gyasztók nyeresége: gazda­gabb lesz az üzletekben a választék, többféle modell közül választhatnak. Megtették az első lépése­ket a bútoriparban is a szo­cialista országok szorosabb együttműködése érdekében. A bútorvasalások a terme­lés bővítése óta mindenütt komoly gondot jelentettek, amit csak tőkés országokból származó importtal lehetett megoldani. A kidolgozott javaslatok szerint, amelyek­nek valóra váltása megkez­dődött, az érdekelt országok szakosodtak a legkereset­tebb típusok előállítására, és már megkezdődött ezek­ből a termelés is. Felszámolják az elmaradást A következő időszakban sok, és előreláthatólag nem könnyű feladatot kell meg­oldani, hogy gyors ütemben felszámolják a fogyasztási cikkek termelésében a gyártásszakosítás gyengesé­géből származó elmaradást. A korszerű munkamegosz­tásnak megfelelő együttmű­ködésre valamennyi terüle­ten sok lehetőség van. Az élelmiszeriparban például az egyik megoldásra váró probléma a húsáruk tölté­séhez szükséges korszerű fehérje-alapanyagú csoma­golóanyag. A könnyűipar­ban ugyancsak valamennyi KGST-országot érdekli és érinti a textilipari alap­anyaggyártás megnyugtató megoldása. Ezeknek a programoknak — és természetesen mások­nak is — kimunkálását gyorsítja majd az elfogadás előtt álló fogyasztási cik­kek termeléséről szóló cél­program. A nagyszabású tev valóra váltásában Ma­gyarország is érdekelt. Faragó András Vége — Közel az egymilliárd lélekszámhoz Születéskorlátozás Kínában Tavaly nyolcmillióval ke­vesebb gyermek született Kínában, mint 1971-ben —, jelentették be a Pékingben megtartott családtervezési konferencián. A múlt évben sikerült egy százalék alá szo­rítani a születések számát Pekingben, Sanghajban és Tiencsinben, azaz a Kína legnépesebb nagyvárosaiban, továbbá olyan sűrűn lakott tartományokban, mint Sze- csu'an, Hupej, Sanhszi, Senh- szi, Csiangszu, Santung, Csö- csiang és Hopej. Nincs pon­tos adat arról sem, hogy 1971-ben mennyivel gyara­podott Kína lakossága, és ar­ról sem, hogy jelenleg meny­nyi lakosa van az országnak. Megfigyelők azonban rámu­tatnak, hogy hivatalos fó­rumon is elhangzott már a kilencszázmilliós szám. Ez pedig azt jelenti, hogy az el­múlt években átlagosan mint­egy két százalékkal nőtt Kí­na lakossága. A pekingi családtervezési konferencián mondott beszé­dében Csen Mu-hua asszony, miniszterelnök-helyettes fon­tos feladatként jelölte meg a születéskorlátozás és a csa­ládtervezés politikájának az eddiginél következetesebb megvalósítását, mint lénye­ges feltételét annak, hogy tovább fejleszthessék az or­szág gazdaságát és valóra válthassák a vezetés által meghirdetett négy moderni­zálást. Korlátozásokat helye­zett kilátásba azokkal szem­ben, akik kitartanak a több gyermekes család eszméje mellett és hangsúlyozta, to­vábbra is arra kell bátoríta­ni a fiatalokat, hogy minél később házasodjanak. Á KGST ÉS MAGYARORSZÁG V. A fogyasztók javára

Next

/
Thumbnails
Contents