Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 21. w KLUBRÓL KLUBRA Új Tükör-klub Lassan indult, lassan halad Egy kezdő Az ízléses falburkolat, a szemet gyönyörködtetően beren­dezett klubhelyiség, a szokatlan, merész belső megoldású nagyterem valóban alkalmas arra, hogy elégedettséggel töltse el a belépőket, s méltó környezetet nyújt a nyíregyházi KPVDSZ művelődési házban a szórakozni, kulturálódni vá­gyóknak. A művelődési ház építésének rögös útját többször is szóvá tettük lapunkban, hiszen kinek nem szúrt szemet, hogy az átadási határidő körülbelül ötször módosult, míg végül is az eredeti befejezési időpont után két évvel nyílt meg a ház. Hóembert épített a klub­vezető. Aztán összedörzsölte kivörösödött kezeit, és be­toppant a klubszobába. — Na, meg vagytok elé­gedve? — Oké, rendben van! — vigyorogtak a többiek. — De még hátra van néhány fel­adat. Most menj ki újra, és két percen belül gyere visz- sza egy idegennel, akinek az­tán elmesélsz egy jó viccet... — Micsoda?! — hüledezett az áldozat, de aztán mégis­csak kiballagott... Kevesen voltak, ezen a klubfoglalkozáson a nyíregy­házi városmajori Üj Tükör­klubban, ám akik eljöttek, jól szórakoztak. Rácz Évát, klubvezetőjüket egrecíroz- ták jó ideig — s ő vette a lapot, csinálta, amit mond­tak neki. — ... Régi szokásunk, hogy a névnapokat ilyen sa­játos módon ünnepeljük — mondta később. — Az ünne­pednek meg kell szenvednie azért az .aprócska, de annál jólesőbb ajándékért, amit a többiek vettek neki. Az Éva- nap, igaz jócskán elmúlt, de csak most tudtunk sort kerí­teni a megünneplésére. Alig három hónapja Végül is az éppen próbáló citerazenekar tagjai közül vitt magával egy „áldozatot”, akinek elmondhatta a viccet a többiek színe előtt. Akadt még pár feladata, aztán meg­kaphatta a virágcsokrot és az apró játékbabát. „Üj Tükör-klub” — az el­nevezés ismerős sokak szá­mára, hiszen akik az Űj Tü­kör olvasói, azok a lapban gyakorta találkozhatnak a klubok életéről szóló beszá­molókkal. Ám Szabolcs-Szat- márban ez a nyíregyházi klub az első, mely ezen a né­ven szerepel. — Alig több, mint három hónapja, hogy átalakultunk Űj Tükör-klubbá — mondja mosolyogva Rácz Éva. — Megjelent egy felhívás a lap­ban, hogy pályázatot hirdet­nek ilyen klubok között. A feltételek tulajdonképpen nem is kötöttségek, hiszen — s ez nem titok — a lap amo­lyan közművelődést segítő munkába kezdett az Üj Tü­kör-klubok létrehozásával. Annyit jelent ugyanis ilyen klubnak lenni, s részt venni a pályázaton, hogy legyen egy tartós közösség, amelynek tagjai igénybe veszik a lap olvasószolgálata által fel­ajánlott lehetőségeket. Vagy­is: különféle kulturális be­mutatókat, ankétokat, vetél­kedőket, tárlatokat és más hasonló dolgokat fogadnak el! Fogadnak el. . . s itt van a nagy előny: csak ki kell nyújtani a kezeket. — Szeptember 26-án ala­kultunk át hivatalosan is Új Tükör-klubbá — folytatja Angyal Erzsébet, aki amo­lyan társ-klubvezető. — Azóta több helyen is igyekeztünk propagandát csinálni a kez­deményezésünknek, de saj­nos kevés sikerrel... Pedig sok fantáziát látunk ebben. Most körülbelül tizenöten le­hetünk, de ebbe beleszámí­tom azokat a főiskolás társai­mat is, akik — népművelés szakosok lévén — egyfajta gyakorlóterepnek tekintik ezt a klubot. ,, Tükrös" dolgok Nem csoda, hogy idejárnak a főiskolások, mondhatnánk, mivel Rácz Éva a főiskola népművelés tanszékének ta­nársegédje. Angyal Erzsébet másodéves hallgató. Kiderült viszont a beszélgetés során: igenis jól jön ez a gyakorlat a leendő népművelőknek ... — Én magam Debrecen­ben, ahol tanultam, és Szom­bathelyen, ahol tapasztalat- cserén jártam, ismerkedtem meg ezzel a mozgalommal — mondja a tanársegéd (akiről egyébként a klubban egyál­talán nem rí le ez a beosztás, s ezt távolról sem lebecsülés­képp említem — ellenkező­leg). — Hetvenhét őszén ke­rültem a főiskolára, akkor kezdtem itt, a Városmajor utcai művelődési házban a klubvezetői munkát is. Az akkor létrejött ifjúsági klub egy év alatt sem tudott úgy összerázódni, hogy mindent rendben találtunk volna. Ezért — az újjászületés szán­dékával — vetettem föl 1978- ban, hogy alakuljunk Űj Tü­kör-klubbá. Tudtam ugyanis, hogy igen sok segítséget kap­hatunk a laptól, s ez, legin­kább reményeim szerint, föl­lendíti a klubéletet. Nos, egyelőre a kezdő lé­péseket teszik. Az eltelt hó­napok alatt még csak egy olyan rendezvényük volt, me­lyet az újság olvasószolgála­tának alapján rendeztek: egy fotókiállítás, ahol ankétot is tartottak a képekről, a fotó­művészetről. Ám az október­ben elkezdett munka igen sok „tükrös” dolgot tartal­mazott. Egy kis ízelítő: „Is­merd meg az Űj Tükört!” (beható ismerkedés a lappal: profiljával, témáival stb.) „Szerkeszd az újságot”. (Szét­vagdosott Üj Tükör „újraal­kotása”.) „Élő keresztrejt­vény — az újság alapján” — és így tovább. De rendeztek Krúdy-megemlékezést, „Most mutasd meg” játékot, útiél­ménybeszámolót és Mikulás­estet egyárúnt. — Január 31-én lesz a leg­közelebbi jelentős esemé­nyünk: a lap ajánlata alapján az olimpiai bajnok sakkcsa­pat egyik tagja látogat el hozzánk az újság egyik mun­katársa kíséretében. — Bo­gár Mariann, aki elsős a Zrí­nyi gimnáziumban, csak a fényképezőgép láttán bátor- talanodott el, egyébként ak­tív klubtag. Harmadikos is­kolatársával, Ferencz Zsu­zsával együtt kerültek ide ősszel, amikor a klub újjá­alakult — a környéken lak­nak. Vancsisin István, a SZÁÉV számlázó-technikusa volt (még az első klubban) az első — mint mondta —, aki nem városmajori. De ez nem zavarta abban, hogy hűséges tagja legyen azóta is a kis közösségnek. Jó program — Szeretnénk bővíteni a klubot — mondja Gere Já­nos, a művelődési ház újon­nan kinevezett igazgatója. — Ügy véljük, nem volna ha­szontalan, ha például az itt működő dzsesszegyüttest, il­letve a dzsesszbarátokat is idehívnánk. Vagy például an­nak idején a Kun Béla ut­cai művelődési házban — ahol évekig dolgoztam — volt egy „tizennnyolc éven felü­liek klubja”. Ide azokat az „idősebb fiatalokat” vártuk, akik társaságra vágytak. Saj­nos, egy idő után megfogyat­koztak — de tudok még jó pár embert, aki klubot ke­res . . . Egyszóval: nem kife­jezetten tinédzserklubot sze­retnénk csinálni . . . — Az idei első fél évre ki­tűnő ajánlatai vannak a lap olvasószolgálatának — fejezi be a beszélgetést Rácz Éva. — Kaján Tibor karikaturista tárlata a művész részvételé­vel, Czinder Antal szobrász- művész kiállítása, a Radnóti Színpad egy művészének fel­lépte, találkozó az Üj Tükör munkatársaival és így to­vább. Mi magunk azt is ter­vezzük: klubtalálkozóra me­gyünk. A debreceni Atlasz Üj Tükör-klubbal szeretnénk összehozni egy hangulatos ta­lálkozót — tapasztalatcseré­nek sem lesz rossz ... Tarnavölgyi György „1978. október 16-án került sor a nyíregyházi KPVDSZ művelődési ház ünnepélyes megnyitására. A kereskedel­mi, pénzügyi és, vendéglátó­ipari dolgozók új művelődési háza széles körű társadalmi és alapszervi összefogás ered­ményeként valósult meg. Az önálló művelődési intézmény felépítése elhúzódott ugyan, de ez csak fokozta a türel­metlenséget, az aktivitást. Az új intézmény lehetőségeit te­kintve a KPVDSZ kulturális hagyományaira, a szakszerve­zeti alapszervek kultúrmun- kájának kiszolgálására, a ne­velő munka tartalmi felada­tainak megvalósítására és a környék lakóinak kulturális igényeire építi tevékenysé­gét ...” Ezek a mondatok a Nyír­egyházi Műsorkalauz januári számában olmashatók, mint­egy bemutatkozásképpen. Hogy mi is rejlik mögöttük a valóságban, arra a helyszí­nen kerestünk választ. Évekbe telik... Ami az új intézmény lehe­tőségeit illeti, felemás a helyzet. Mint említettük, ra­gyogóan berendezett helyisé­gek várják a látogatókat, ám azt is hozzá kell tenni: még a mai napig is dolgoznak, (dolgozgatnak?) egyes belső munkákon a kivitelezők ... A nagytermen kívül két klubhelyiség-és egy apró fo­tólabor található a házban, egy szoba a körzeti pártszer- vezet számára, valamint a könyvtár. Ez utóbbinak igen­csak furcsa a sorsa: van is, meg nincs is. — Az SZMT Móricz Zsig- mond Művelődési Házának vezetősége foglalja el jelen­leg a könyvtár helyiségét: nem iószántukból! — mondia az új intézmény vezetője. Pápai Ferenc. — Az eredeti helyükön, ha jól tudom, iro­dákat rendeztek be, mivel az SZMT-székházban is szűkö­sek a lehetőségek. Hogy meddig tart ez az ál­Jönnek az anyósom láto­gatói. Hírt hoznak, híreket akarnak hallani. Penészlek és Nyírbéltek 1000 mázsa do­hányt termelt a tavalyi rossz évben. Az átvétel késett, a dohányok minősége otthon romlott. Pénteken reggel nyüzsgött a falu. Jött a hír: három napon át vihetik a dohányt, de hát ez a dohány még nem volt, nem is lehe­tett szállításra kész. Kinek csomóznia, kinek csak be­raknia kellett. A hazaérkező­ket várta a hír: „lesz átvé­tel!” A hazaérkezőket három napi kemény munka várta. És míg az átvevők, a terme­lést szervezők megengedték maguknak azt a furcsa lu­xust, hogy az utolsó pillanat­ban üzenjenek, a falu magá­tól szerveződött. Sehol sem írt, de tökéletes és hibátlan rend szerint gyűltek csalá­doknál kalákába az emberek. Kezük ügyességét, hozzáér­tésüket, erejüket adták köl­csön és kapták vissza, mert másként nem is lehetett vol­na. A férfiak nélkül hagyott falu többet termel, mint bár­mikor, de ennek a többter­melésnek már nincs elegendő munkaerő-fedezete. Olvasok statisztikákat. Hi­szem, hogy felesleges bizony­gatnom, hogy mennyit ér a társadalomnak az, amit a lapot, arra nincs válasz. Az ellenben nyilvánvaló: addig könyvtár nincs. Mint Alexa László, az SZMT vezető titká­ra elmondta: sajnos, minden­képpen évekbe telik, mire .megoldhatják ezt a gondot. Két, egyelőre csak körvona­lakban létező elképzelés van: vagy az épülő új megyei mű­velődési központban kapnak majd helyet, vagy pedig a még csak tervezőasztalon lé­tező új megyei SZMT-szék­házban — 1982 után. — Egyelőre kétéves szerző­dést kötöttünk itt-tartózko- dásukra — mondja Pápai Fe­renc. — Aztán majd meglát­juk ... A környék lakói is — Lehetséges-e itt olyan kulturális tevékenységet vé­gezni, mely a környék lakói­nak is elérhető? —• Mindent megteszünk! A hétfői napunk például a kör­zeté. Ekkor tervezzük megin­dítani a körzeti nyugdíjasklu­bot, ahol elfoglaltságot, szó­rakozást találhatnak az idős emberek. Ami pedig a fiata­lokat illeti, az az elképzelé­sünk, hogy a meginduló if­júsági klubunkba ők is eljár­hatnak majd. Az iparcikk- kisker vállalat ifjúsági klub­jára szeretnénk építeni — jó, ha egy, már összeforrott mag körül épül föl a klub. Emel­lett meg kell említenem a lassan rendszeressé váló iro­dalmi műsorokat, melyeket a városi művelődési központtal közösen rendezünk. A VMK „Bemutatószínpada” — ahol neves színpadok lépnek fel sorozatban — itt tartja elő­adásait, s ezt örömmel lát­juk. Egyrészt, mivel szakszer­vezeti tagiainknak a ház gazdáinak is színvonalas mű­sort tudunk nyújtani, más­részt pedig, mert sok érdek­lődő betér így hozzánk, meg­ismerkedik intézményünk­kel. kisgazdaságokban nagy-nagy gonddal és szeretettel meg­termelnek. Vajon, amikor a vitatkozók az ingázók hibáit sorolják, számolnak-e azzal, hogy a városnak ez a része a falujában is értéket termel? Most, amikor olyan sokat beszélünk a földterületek maximális hasznosításáról, ez a „kétlaki” értéktermelés, az itthoni munka nagyobb érték, mint a termékek értéke. Mondják: a Nyírbéltekhez tartozó „gyári szőlőt” már alig-alig művelik. A négy ki­lométernyi távolság halálra ítélt egy hajdani zártkertet. Most a faluban továbbadan­dó hír, hogy áru érkezett a zöldséges boltba. Valamikor a zártkertek — és ez minde­nütt így volt — kielégítették egy-egy község zöldség- és gyümölcsigényét. Ma a 60— 70 éves lábaknak sok a négy kilométer, halnak, fajtákban szegényednek a hajdani zárt- kertek, s míg a nagyüzemben tájakat ír át a gyümölcs, hal­nak a kertek. , Ha valaki veszi magának a fáradságot és kiszámítja, hogy a mezőgazdaság összter­meléséből mekkora részt ad a háztáji és kisegítő gazdasá­gok sokasága, akkor nem tű­nik túlzónak az aggodalom: mi lfo a sorsa ezeknek a nagyüzemileg hasznosíthatat- lan földeknek, ha a ma 60 A fentiek jórészt tervek, de van már „beindult” közös­ség is a művelődési házban. A kereskedelmi szakközépis­kola énekkara kapott otthont itt, s az elképzelés: idővel a most iskolás fiatalok dolgo­zóként a művelődési ház sa­ját énekkarának tagjai lén- nének. Egy szakember kevés Verbuválódik az „utazók klubja” is. — Szeretnénk egy olyan kis közösséget kialakítani, akik egyrészt saját kedvük­re ismerkednének a világgal, másrészt pedig idegenvezetői feladatokra is vállalkozná­nak. Az alapszerveknek ugyanis javasoltuk: ha ki­rándulást szerveznek tagjaik számára, akkor forduljanak bizalommal a klubhoz. Sze­retnénk, ha ezek a közös ki­rándulások a művelődés, az értelmes világlátás alkalmai­vá válnának! Elmondta még Pápai Fe­renc azt is: a tervek csak lassan válhatnak valóra. Egy­részt még tart az az időszak, amikor a szervezés gondjai foglalkoztatják az intézmény dolgozóit elsősorban, más­részt pedig: az igazgató egy­maga kevés a népművelői munka ellátására. S ez ért­hető is, ha arra gondolunk: szinte minden óra foglalt a művelődési házban. „Szolgál­tató” is ugyanis: kereske­delmi és más vállalatok, szakszervezeti alapszervek tanácskozásait, tanfolyamait rendezik itt nap mint nap. Ez természetes is, de nem kevés munkát jelent: szervezésben- rendezésben. Igen nagy szük­ség volna még egy szakkép­zett népművelő alkalmazásá­ra — ez jelenleg eldöntetlen. Pedig éppen ez az idő a leg­nehezebb, a legtöbb felké­szültséget. munkát és fárad­ságot igénylő szakasz egy művelődési ház életében. Most sem gond nélküli hát a KPVDSZ művelődési ház élete és munkája, akárcsak épülése. Ám valami megkez­dődött, s ha nehézségek kö­zött is, de érlelődik az ered­mény: az idézett bemutatko­zóban megfogalmazott célok közelítése. évesek kezéből kiesik a szer­szám? Az itthonmaradt, gyermeket nevelő, jószágot gondozó asszonyok erejéből a mostaninál többre nem te­lik. Ennyire sem telne, ha nem lennének vegyszerek, ha a nagyüzem módszerei nem forradalmasították volna a kisgazdaságokat is. Holnap már ez sem lesz elég. A fűszerezett forró bor ré­gi történeteket idéztet. Asz- szonyról, aki négy gyermekét nevelte egymagában, s míg a négy fia szakmát szerzett, ő a kötényéből ebédelt a mezőn, mert enni se ült le... A csa­ládban sem szégyelt négyhó­napos börtönbüntetésről, amit egy titokban megszúrt malac miatt az apósomra róttak, pe­dig az az ember a termelő- szövetkezetek egyik első híve volt a falujában . . . Aztán, ahogyan melegíteni kezd a bor, előbuknak a régebbi tör­ténetek is: jegyzőről, papról, a bérlő úrról, a zsidó boltos­ról, aki sohase jött vissza, pedig szégyen nélkül kérhe­tett tőle az, aki rászorult. Felleges port kavart az em­lék, a porban ott baktat a tejszagú csorda, a juhnyáj. Szól a kolomp ... Libát őriz a gyerek, szántani segít a tíz­éves fiú... Ma mosolyogtat Megérkezett a legfrissebb Üj Tükör... ( A szerző felvétele) T. Gy. Otthon, a Nyíren

Next

/
Thumbnails
Contents