Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 21. w KLUBRÓL KLUBRA Új Tükör-klub Lassan indult, lassan halad Egy kezdő Az ízléses falburkolat, a szemet gyönyörködtetően berendezett klubhelyiség, a szokatlan, merész belső megoldású nagyterem valóban alkalmas arra, hogy elégedettséggel töltse el a belépőket, s méltó környezetet nyújt a nyíregyházi KPVDSZ művelődési házban a szórakozni, kulturálódni vágyóknak. A művelődési ház építésének rögös útját többször is szóvá tettük lapunkban, hiszen kinek nem szúrt szemet, hogy az átadási határidő körülbelül ötször módosult, míg végül is az eredeti befejezési időpont után két évvel nyílt meg a ház. Hóembert épített a klubvezető. Aztán összedörzsölte kivörösödött kezeit, és betoppant a klubszobába. — Na, meg vagytok elégedve? — Oké, rendben van! — vigyorogtak a többiek. — De még hátra van néhány feladat. Most menj ki újra, és két percen belül gyere visz- sza egy idegennel, akinek aztán elmesélsz egy jó viccet... — Micsoda?! — hüledezett az áldozat, de aztán mégiscsak kiballagott... Kevesen voltak, ezen a klubfoglalkozáson a nyíregyházi városmajori Üj Tükörklubban, ám akik eljöttek, jól szórakoztak. Rácz Évát, klubvezetőjüket egrecíroz- ták jó ideig — s ő vette a lapot, csinálta, amit mondtak neki. — ... Régi szokásunk, hogy a névnapokat ilyen sajátos módon ünnepeljük — mondta később. — Az ünnepednek meg kell szenvednie azért az .aprócska, de annál jólesőbb ajándékért, amit a többiek vettek neki. Az Éva- nap, igaz jócskán elmúlt, de csak most tudtunk sort keríteni a megünneplésére. Alig három hónapja Végül is az éppen próbáló citerazenekar tagjai közül vitt magával egy „áldozatot”, akinek elmondhatta a viccet a többiek színe előtt. Akadt még pár feladata, aztán megkaphatta a virágcsokrot és az apró játékbabát. „Üj Tükör-klub” — az elnevezés ismerős sokak számára, hiszen akik az Űj Tükör olvasói, azok a lapban gyakorta találkozhatnak a klubok életéről szóló beszámolókkal. Ám Szabolcs-Szat- márban ez a nyíregyházi klub az első, mely ezen a néven szerepel. — Alig több, mint három hónapja, hogy átalakultunk Űj Tükör-klubbá — mondja mosolyogva Rácz Éva. — Megjelent egy felhívás a lapban, hogy pályázatot hirdetnek ilyen klubok között. A feltételek tulajdonképpen nem is kötöttségek, hiszen — s ez nem titok — a lap amolyan közművelődést segítő munkába kezdett az Üj Tükör-klubok létrehozásával. Annyit jelent ugyanis ilyen klubnak lenni, s részt venni a pályázaton, hogy legyen egy tartós közösség, amelynek tagjai igénybe veszik a lap olvasószolgálata által felajánlott lehetőségeket. Vagyis: különféle kulturális bemutatókat, ankétokat, vetélkedőket, tárlatokat és más hasonló dolgokat fogadnak el! Fogadnak el. . . s itt van a nagy előny: csak ki kell nyújtani a kezeket. — Szeptember 26-án alakultunk át hivatalosan is Új Tükör-klubbá — folytatja Angyal Erzsébet, aki amolyan társ-klubvezető. — Azóta több helyen is igyekeztünk propagandát csinálni a kezdeményezésünknek, de sajnos kevés sikerrel... Pedig sok fantáziát látunk ebben. Most körülbelül tizenöten lehetünk, de ebbe beleszámítom azokat a főiskolás társaimat is, akik — népművelés szakosok lévén — egyfajta gyakorlóterepnek tekintik ezt a klubot. ,, Tükrös" dolgok Nem csoda, hogy idejárnak a főiskolások, mondhatnánk, mivel Rácz Éva a főiskola népművelés tanszékének tanársegédje. Angyal Erzsébet másodéves hallgató. Kiderült viszont a beszélgetés során: igenis jól jön ez a gyakorlat a leendő népművelőknek ... — Én magam Debrecenben, ahol tanultam, és Szombathelyen, ahol tapasztalat- cserén jártam, ismerkedtem meg ezzel a mozgalommal — mondja a tanársegéd (akiről egyébként a klubban egyáltalán nem rí le ez a beosztás, s ezt távolról sem lebecsülésképp említem — ellenkezőleg). — Hetvenhét őszén kerültem a főiskolára, akkor kezdtem itt, a Városmajor utcai művelődési házban a klubvezetői munkát is. Az akkor létrejött ifjúsági klub egy év alatt sem tudott úgy összerázódni, hogy mindent rendben találtunk volna. Ezért — az újjászületés szándékával — vetettem föl 1978- ban, hogy alakuljunk Űj Tükör-klubbá. Tudtam ugyanis, hogy igen sok segítséget kaphatunk a laptól, s ez, leginkább reményeim szerint, föllendíti a klubéletet. Nos, egyelőre a kezdő lépéseket teszik. Az eltelt hónapok alatt még csak egy olyan rendezvényük volt, melyet az újság olvasószolgálatának alapján rendeztek: egy fotókiállítás, ahol ankétot is tartottak a képekről, a fotóművészetről. Ám az októberben elkezdett munka igen sok „tükrös” dolgot tartalmazott. Egy kis ízelítő: „Ismerd meg az Űj Tükört!” (beható ismerkedés a lappal: profiljával, témáival stb.) „Szerkeszd az újságot”. (Szétvagdosott Üj Tükör „újraalkotása”.) „Élő keresztrejtvény — az újság alapján” — és így tovább. De rendeztek Krúdy-megemlékezést, „Most mutasd meg” játékot, útiélménybeszámolót és Mikulásestet egyárúnt. — Január 31-én lesz a legközelebbi jelentős eseményünk: a lap ajánlata alapján az olimpiai bajnok sakkcsapat egyik tagja látogat el hozzánk az újság egyik munkatársa kíséretében. — Bogár Mariann, aki elsős a Zrínyi gimnáziumban, csak a fényképezőgép láttán bátor- talanodott el, egyébként aktív klubtag. Harmadikos iskolatársával, Ferencz Zsuzsával együtt kerültek ide ősszel, amikor a klub újjáalakult — a környéken laknak. Vancsisin István, a SZÁÉV számlázó-technikusa volt (még az első klubban) az első — mint mondta —, aki nem városmajori. De ez nem zavarta abban, hogy hűséges tagja legyen azóta is a kis közösségnek. Jó program — Szeretnénk bővíteni a klubot — mondja Gere János, a művelődési ház újonnan kinevezett igazgatója. — Ügy véljük, nem volna haszontalan, ha például az itt működő dzsesszegyüttest, illetve a dzsesszbarátokat is idehívnánk. Vagy például annak idején a Kun Béla utcai művelődési házban — ahol évekig dolgoztam — volt egy „tizennnyolc éven felüliek klubja”. Ide azokat az „idősebb fiatalokat” vártuk, akik társaságra vágytak. Sajnos, egy idő után megfogyatkoztak — de tudok még jó pár embert, aki klubot keres . . . Egyszóval: nem kifejezetten tinédzserklubot szeretnénk csinálni . . . — Az idei első fél évre kitűnő ajánlatai vannak a lap olvasószolgálatának — fejezi be a beszélgetést Rácz Éva. — Kaján Tibor karikaturista tárlata a művész részvételével, Czinder Antal szobrász- művész kiállítása, a Radnóti Színpad egy művészének fellépte, találkozó az Üj Tükör munkatársaival és így tovább. Mi magunk azt is tervezzük: klubtalálkozóra megyünk. A debreceni Atlasz Üj Tükör-klubbal szeretnénk összehozni egy hangulatos találkozót — tapasztalatcserének sem lesz rossz ... Tarnavölgyi György „1978. október 16-án került sor a nyíregyházi KPVDSZ művelődési ház ünnepélyes megnyitására. A kereskedelmi, pénzügyi és, vendéglátóipari dolgozók új művelődési háza széles körű társadalmi és alapszervi összefogás eredményeként valósult meg. Az önálló művelődési intézmény felépítése elhúzódott ugyan, de ez csak fokozta a türelmetlenséget, az aktivitást. Az új intézmény lehetőségeit tekintve a KPVDSZ kulturális hagyományaira, a szakszervezeti alapszervek kultúrmun- kájának kiszolgálására, a nevelő munka tartalmi feladatainak megvalósítására és a környék lakóinak kulturális igényeire építi tevékenységét ...” Ezek a mondatok a Nyíregyházi Műsorkalauz januári számában olmashatók, mintegy bemutatkozásképpen. Hogy mi is rejlik mögöttük a valóságban, arra a helyszínen kerestünk választ. Évekbe telik... Ami az új intézmény lehetőségeit illeti, felemás a helyzet. Mint említettük, ragyogóan berendezett helyiségek várják a látogatókat, ám azt is hozzá kell tenni: még a mai napig is dolgoznak, (dolgozgatnak?) egyes belső munkákon a kivitelezők ... A nagytermen kívül két klubhelyiség-és egy apró fotólabor található a házban, egy szoba a körzeti pártszer- vezet számára, valamint a könyvtár. Ez utóbbinak igencsak furcsa a sorsa: van is, meg nincs is. — Az SZMT Móricz Zsig- mond Művelődési Házának vezetősége foglalja el jelenleg a könyvtár helyiségét: nem iószántukból! — mondia az új intézmény vezetője. Pápai Ferenc. — Az eredeti helyükön, ha jól tudom, irodákat rendeztek be, mivel az SZMT-székházban is szűkösek a lehetőségek. Hogy meddig tart ez az álJönnek az anyósom látogatói. Hírt hoznak, híreket akarnak hallani. Penészlek és Nyírbéltek 1000 mázsa dohányt termelt a tavalyi rossz évben. Az átvétel késett, a dohányok minősége otthon romlott. Pénteken reggel nyüzsgött a falu. Jött a hír: három napon át vihetik a dohányt, de hát ez a dohány még nem volt, nem is lehetett szállításra kész. Kinek csomóznia, kinek csak beraknia kellett. A hazaérkezőket várta a hír: „lesz átvétel!” A hazaérkezőket három napi kemény munka várta. És míg az átvevők, a termelést szervezők megengedték maguknak azt a furcsa luxust, hogy az utolsó pillanatban üzenjenek, a falu magától szerveződött. Sehol sem írt, de tökéletes és hibátlan rend szerint gyűltek családoknál kalákába az emberek. Kezük ügyességét, hozzáértésüket, erejüket adták kölcsön és kapták vissza, mert másként nem is lehetett volna. A férfiak nélkül hagyott falu többet termel, mint bármikor, de ennek a többtermelésnek már nincs elegendő munkaerő-fedezete. Olvasok statisztikákat. Hiszem, hogy felesleges bizonygatnom, hogy mennyit ér a társadalomnak az, amit a lapot, arra nincs válasz. Az ellenben nyilvánvaló: addig könyvtár nincs. Mint Alexa László, az SZMT vezető titkára elmondta: sajnos, mindenképpen évekbe telik, mire .megoldhatják ezt a gondot. Két, egyelőre csak körvonalakban létező elképzelés van: vagy az épülő új megyei művelődési központban kapnak majd helyet, vagy pedig a még csak tervezőasztalon létező új megyei SZMT-székházban — 1982 után. — Egyelőre kétéves szerződést kötöttünk itt-tartózko- dásukra — mondja Pápai Ferenc. — Aztán majd meglátjuk ... A környék lakói is — Lehetséges-e itt olyan kulturális tevékenységet végezni, mely a környék lakóinak is elérhető? —• Mindent megteszünk! A hétfői napunk például a körzeté. Ekkor tervezzük megindítani a körzeti nyugdíjasklubot, ahol elfoglaltságot, szórakozást találhatnak az idős emberek. Ami pedig a fiatalokat illeti, az az elképzelésünk, hogy a meginduló ifjúsági klubunkba ők is eljárhatnak majd. Az iparcikk- kisker vállalat ifjúsági klubjára szeretnénk építeni — jó, ha egy, már összeforrott mag körül épül föl a klub. Emellett meg kell említenem a lassan rendszeressé váló irodalmi műsorokat, melyeket a városi művelődési központtal közösen rendezünk. A VMK „Bemutatószínpada” — ahol neves színpadok lépnek fel sorozatban — itt tartja előadásait, s ezt örömmel látjuk. Egyrészt, mivel szakszervezeti tagiainknak a ház gazdáinak is színvonalas műsort tudunk nyújtani, másrészt pedig, mert sok érdeklődő betér így hozzánk, megismerkedik intézményünkkel. kisgazdaságokban nagy-nagy gonddal és szeretettel megtermelnek. Vajon, amikor a vitatkozók az ingázók hibáit sorolják, számolnak-e azzal, hogy a városnak ez a része a falujában is értéket termel? Most, amikor olyan sokat beszélünk a földterületek maximális hasznosításáról, ez a „kétlaki” értéktermelés, az itthoni munka nagyobb érték, mint a termékek értéke. Mondják: a Nyírbéltekhez tartozó „gyári szőlőt” már alig-alig művelik. A négy kilométernyi távolság halálra ítélt egy hajdani zártkertet. Most a faluban továbbadandó hír, hogy áru érkezett a zöldséges boltba. Valamikor a zártkertek — és ez mindenütt így volt — kielégítették egy-egy község zöldség- és gyümölcsigényét. Ma a 60— 70 éves lábaknak sok a négy kilométer, halnak, fajtákban szegényednek a hajdani zárt- kertek, s míg a nagyüzemben tájakat ír át a gyümölcs, halnak a kertek. , Ha valaki veszi magának a fáradságot és kiszámítja, hogy a mezőgazdaság össztermeléséből mekkora részt ad a háztáji és kisegítő gazdaságok sokasága, akkor nem tűnik túlzónak az aggodalom: mi lfo a sorsa ezeknek a nagyüzemileg hasznosíthatat- lan földeknek, ha a ma 60 A fentiek jórészt tervek, de van már „beindult” közösség is a művelődési házban. A kereskedelmi szakközépiskola énekkara kapott otthont itt, s az elképzelés: idővel a most iskolás fiatalok dolgozóként a művelődési ház saját énekkarának tagjai lén- nének. Egy szakember kevés Verbuválódik az „utazók klubja” is. — Szeretnénk egy olyan kis közösséget kialakítani, akik egyrészt saját kedvükre ismerkednének a világgal, másrészt pedig idegenvezetői feladatokra is vállalkoznának. Az alapszerveknek ugyanis javasoltuk: ha kirándulást szerveznek tagjaik számára, akkor forduljanak bizalommal a klubhoz. Szeretnénk, ha ezek a közös kirándulások a művelődés, az értelmes világlátás alkalmaivá válnának! Elmondta még Pápai Ferenc azt is: a tervek csak lassan válhatnak valóra. Egyrészt még tart az az időszak, amikor a szervezés gondjai foglalkoztatják az intézmény dolgozóit elsősorban, másrészt pedig: az igazgató egymaga kevés a népművelői munka ellátására. S ez érthető is, ha arra gondolunk: szinte minden óra foglalt a művelődési házban. „Szolgáltató” is ugyanis: kereskedelmi és más vállalatok, szakszervezeti alapszervek tanácskozásait, tanfolyamait rendezik itt nap mint nap. Ez természetes is, de nem kevés munkát jelent: szervezésben- rendezésben. Igen nagy szükség volna még egy szakképzett népművelő alkalmazására — ez jelenleg eldöntetlen. Pedig éppen ez az idő a legnehezebb, a legtöbb felkészültséget. munkát és fáradságot igénylő szakasz egy művelődési ház életében. Most sem gond nélküli hát a KPVDSZ művelődési ház élete és munkája, akárcsak épülése. Ám valami megkezdődött, s ha nehézségek között is, de érlelődik az eredmény: az idézett bemutatkozóban megfogalmazott célok közelítése. évesek kezéből kiesik a szerszám? Az itthonmaradt, gyermeket nevelő, jószágot gondozó asszonyok erejéből a mostaninál többre nem telik. Ennyire sem telne, ha nem lennének vegyszerek, ha a nagyüzem módszerei nem forradalmasították volna a kisgazdaságokat is. Holnap már ez sem lesz elég. A fűszerezett forró bor régi történeteket idéztet. Asz- szonyról, aki négy gyermekét nevelte egymagában, s míg a négy fia szakmát szerzett, ő a kötényéből ebédelt a mezőn, mert enni se ült le... A családban sem szégyelt négyhónapos börtönbüntetésről, amit egy titokban megszúrt malac miatt az apósomra róttak, pedig az az ember a termelő- szövetkezetek egyik első híve volt a falujában . . . Aztán, ahogyan melegíteni kezd a bor, előbuknak a régebbi történetek is: jegyzőről, papról, a bérlő úrról, a zsidó boltosról, aki sohase jött vissza, pedig szégyen nélkül kérhetett tőle az, aki rászorult. Felleges port kavart az emlék, a porban ott baktat a tejszagú csorda, a juhnyáj. Szól a kolomp ... Libát őriz a gyerek, szántani segít a tízéves fiú... Ma mosolyogtat Megérkezett a legfrissebb Üj Tükör... ( A szerző felvétele) T. Gy. Otthon, a Nyíren
