Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
i Pátkai Tivadar: Szerelem országa Virágos ág Mohácsi Regős Ferenc rajza téged kerestelek már a játszóterek libikókái között is matrózblúzos bálok teleizzadt tenyerű táncocskáiba vittelek jósoltalak magamnak álmoskönyvek lapjaiból fűtetlen mozik nyikorgó ülésein gubbasztottam veled hányszor teveled a lépcsőházak fordulóiban suta katona levelek gyöngy betűivel írtalak tele és jaj! jártam én a várótermek álmosai olcsó szerelmek árusai közt leszólítottalak gyárkapukon kiröppenő fecske-lányok seregéből érted ácsorogtam villámok idején is érted az ereszek ijedt fészkei alatt téged kerestelek csak tégedet a cipó arcú falvak esti harangszavával melyet messzire visz a szél elvisz oly messzire ★ nem vártalak már hold-hallgatással szomorú esőkkel sem zengő havazással madaraimat a mezőkre mind elküldtem hogy dalolják NEM VOLT HIÁBA NEM az órák mutatóinak ollózása hogy egyetlen térképem lettél amelyen eltalálok a legutolsó állomásra Épülő városrész Mohácsi Regős Ferenc rajza a hajdan dugdosott szegénység. Negyven éves ismerősöm kér bizalmas tanácsot: hat osztálya van neki is és a feleségének is. Most indul a tanfolyam, s ők bánják, hogy nincs meg a nyolc osztályuk, de a „rangosnak” tartott gazda félszegen ül az iskolapadba. Ugyanakkor a mai világ léptékével számol, hiszen nyolc osztállyal találna olyan helyet, ahol összegyűjtheti a nyugdíjhoz még hiányzó éveket. Fűt, melegít a bor. A hajdani hatmázsás rozsok földjén, ahol ha szél kapott a meddő homokba, felleggé lett az anyaföld, és szállt, hogy odább majd újra lehulljon és legyen föld, amelybe magot szór, reményt vet az ember, felelevenedik a történelem. Egy közelben lévő tanyát Szennyespusztának hívtak. Ma Szabadságtelep a neve. A „szálló” dombokon óriás al- máskerték perelnek győztesen a homokkal. A közelben lévő Koplaló tanyáról jött fiatalasszony százezres hozományt hoz, s talán jóvátételül is, emeletes házat tervez. Mondják: soha még annyi autó nem állt szüretkor a hegyen, mint tavaly, és egyetlen faluban többen várnak gépkocsira, mint ahány gépkocsi a járásban, akár húsz éve volt. Fekszem. Nem teszek semmit és gazdagodom. Asszonyok mesélő kedvében másul, teljesebbé lesz a történelem. Egyszeriben élni kezdenek a magam emlékei, s ettől másként, másnak, gazdagabbnak látom a kényért adó városomat is, és szégyenkezve gondolom, hogy mi elmenők megkaptuk a mesék hamubasült pogácsáját, de a tarisznyánkba nagyon keveset tettünk bele az otthonból, s talán ezért nincsen, nem lett az új életformában otthont teremtő hatalmunk. Nem a telő idő, hanem a torlódó élmények feledtetik az emlékeket. Nem az életünket folytattuk más körülmények között, mint azt a falu tette, hanem életformát cseréltünk, s a falu ködös képként megmaradt olyannak, amilyennek egykor ismertük. Néha jó ízekkel ugyan üzen még, de a városi flaszteren kigondolt falusi viccekből olykor aggasztóan hiányzik az ízlés, a városi háziasszony gondolkozásában egy piaci bosszúsággá kopott a falu. Nincs az országnak olyan építkezése, ahol erről a tájról ne dolgoznának, nincs talán munkás- szálló, ahol nyírségi, beregi ember ne élne. Utazások között bármenynyit tűrtem, egy kicsit büszke vagyok a fekete vonatok utasaira, akik elfogadták a világ hívását, de hűek is maradtak. A falu hétköznapi neszezése a hiányukat suttogja, itthon- létük pedig munka. Szükséges, pótolhatatlan élő munka. Szabadságuk, hétvégi pihenésük embert koptató gyötrődés. Ha a közvélemény konformista kritikája helyett pótszabadságot kapnának, ha az üzemekben társadalmi munkaként elismernék mindazt, amit önmagukért, de a társadalomért is tesznek, akkor igazságosabbak lennénk, mint ma vagyunk. És mindez nemcsak a Nyírségről, hanem az országnak sok, korábban mostoha sorsú, következésképp elmaradott tájáról igaz, és ismerni az igazságot a mi korunkban már a se- gétség ígérete is. Kint a konyhában a csomózó asszonyok kislány koruk szégyenvirágáról mesélnek. A vadmurok közepén valaha nagy meggyszínű folt égett. Nagy volt a lányok szégyene akkor, pontosan: szé- gyenlősebbek voltak a lányok. Ma a meggyszínű folt szinte nem is látszik... Kerekedik a mese a lányok szégyenéről, életről, erkölcsről, sorsról. A vadmurok parányi közepe talán az a szégyen, amit nem is érzünk: a felejtés parányi foltja. Bartha Gábor MEGYÉNK TÄJAIN Újfehértó A ligha támad olyan érzése a négyes számú fő- közlekedési út Üjfe- hértót érintő szakaszán utazónak, hogy ezúttal egy, a lélekszám után már akár városi rangot is érdemlő településen halad át. A kertes családi házakkal szegélyezett szőlők, a gyümölcsfákkal tűzdelt udvarok — még ha szép cifra kerítések is választják el őket az úttól —, a foghíjas házsorok sokkal inkább tükrözik a falusi jelleget. Talán az út mentén épült modem gyár sejteti, hogy az immár Érpatakkal közös tanácsú nagyközség a változás korát éli, az alvó „mezőváros”-nak is jutott végre egy nyomós „ok” az ébredésre. Az immár tizenhétezer lakosú település tud munkaerőt biztosítani az ide települő iparnak is. Üjfehértó a megye déli kapuja, s jelenleg is Szabolcs- Szatmár legnagyobb lélekszámú községe. Miből és hogyan is élnek a mammuttelepülés állampolgárai? Érpatakot nem számítva, a község összterülete több' mint tizennégyezer hektár. Ez lényegében meg is határozza a foglalkozások megoszlását. A munkaképes, közel négyezer újfehértói közül több, mint ezren dolgoznak a mezőgazdaságban. Az iparban ennél valamivel többen, az építőiparban 562- en, a szállításnál, kereskedelemben több mint háromszázan, egyéb nem termelő közel hétszáz. A napi ingázók száma jóval több mint ezer, de összesen mintegy kétezren dolgoznak a községen kívüli munkahelyeken. Csak a Hajdúsági Iparművek mintegy félezer újfehértóinak ad munkát. Ezen kívül legtöbben Debrecenben, a Gördülőcsapágy Gyárban és Nyíregyházán a konzervgyárban dolgoznak. Az Újpesti Gyapjúszövő több százmilliós beruházással elkészült újfehértói gyára megváltásként jött. A mintegy ezer nőt foglalkoztató modern üzem szinte egyedülálló az iparágban. Az ipari szövetkezeten kívül nincs is több olyan üzem Üj- fehértón, amely nagyobb számú dolgozót tudna foglalkoztatni. A mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő egy része még így is ingázni kényszerül, vagy egyszerűen a háztartásban marad. Üjabb iparra lenne szükség Üjfehértón. Annál is inkább, mert a községben aránytalanul sok az eltartott. A Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben például a tagság 63 százaléka, a Lenin Termelőszövetkezetben pedig 71 százalék a járadékos, a nyugdíjas és a szociális segélyre szorulók aránya. S a községben a 15—30 év közöttiek közül több mint ezren tanulnak. A keresetre, a pénzre tehát szükség van Üjfehértón. S meg is lenne hozzá a munkáskéz, ha helyben, vagy legalábbis a községhez közelebb eső és mégiscsak megyeszékhely Nyíregyháza adná hozzá az alkalmat és a feltételeket. Molnár Miklós tanácselnök szerint akár ezer új munkaerőt is tudna a község biztosítani Nyíregyházának, ha kedvezőbbek lennének az utazási feltételek. A GÖCS és a HIM például panoráma autóbusszal viszi- hozza a dolgozókat. Utazás közben az emberek rádiót hallgatnak, vagy a vezérigazgató magnóra felvett hangja tájékoztatja őket a legfrissebb gyári eseményekről. S ezek az üzemek még többet is fizetnek, mint a fakaru- szok gazdái. Mert bármenynyire is nagyközségi szinten maradt Üjfehértó, az emberek már nem szeretnek télikabátban utazni. Az elmúlt évben már több, mint ötvenmillió forinttal gazdálkodott a tanács. Ebben az évben — Érpatakkal közösen — még több lesz ez az összeg, aminek mintegy fele fejlesztésre, beruházásra használható fel. A nyíregyházi járás harminckét községe közül megközelítőleg sincs ennyi pénze egynek sem. Sok-e vagy kevés? Lenne mire költeni akár a dupláját is. Az igazság az, hogy a legnagyobb beruházás a vízmű — a regionális rendszer keretében — segítséggel és kö- zps erővel, társulási alapon folyik. A negyvenmillió forint beruházásban hétmillió a községi hozzájárulás. Több millió forinttal vesz részt a társulásban a gyapjúfonó és az ÁFÉSZ is. A hat községet — Űjfehértót, Érpatakot, Bö- könyt, Geszterédet, Téglást és Hajdúhadházat — is ellátó egységes vízmű 1980 végén ad vizet. Csak Üjfehértón ötvenkét kilométer csőhálózat és 150 közkifolyó épül. Az 1238 köbméteres tárolóval ellátott víztorony megyei beruházásból készül el. Az elmúlt évben fejeződött be annak a' tizenkét tantermes iskolának az építése, amelynek segítségével az egyes és kettes iskolákban megszűnt a délutáni „műszak”. Ez is elvitt húszmilliót. Óvoda is épül. Száz gyerek veheti majd birtokába az új tanév kezdetére. Ez lesz a falu legszebb óvodája. Év végére elkészül egy negyven személyes bölcsőde, vágóhíd, ravatalozó épül. Á gyapjúszövőgyár szakember-ellátottságának biztosítására már épült egy hatlakásos tanácsi bérház. Egy újabb, 36 lakásos épület megépítéséhez a gyár környékén már kisajátították a területet. Sajnos, nem futja mindenre, pedig van néhány égetően fontos dolog is. Mint például egy központi rendelő- intézet, vagy a vezetékes vízhálózathoz kellene a szennyvízelvezetés. Gondot okoz a mintegy hetven kilométernyi úthálózat. Ebből csak az a 13 kilométer szilárd burkolatú, amely a KPM kezelésében van. A kiépítetlen földutak hossza több mint 35 kilométer, ehhez jön még az a húsz, amelyet az új telekkisajátítások révén alakítottak ki. S mivel sok a gyermek, egy újabb tizenkét tantermes iskola szükséges, hogy a hármas iskolában is — ahová 640 gyerek jár, hetven gyerek jut egy tanteremre, és itt is két műszak van — megoldódjék a probléma. De hasonló a helyzet a négyes számú iskolában is. A településközpontban épült művelődési ház a község legimpozánsabb épülete. Aztán a gimnázium, a tanyai kollégium. Ezek fontos eszközei annak, hogy kultú- ráltabb körülmények közé kerüljenek a gyerekek és felnőttek is. Alig tizenkilenc éve még tíz tanyán, illetve tanyacsoporton mintegy háromezer ember élt. Ma ötszázan sincsenek, akik kimondottan külterületen laknak. Az egyik felszámolt tanyai iskolát éppen a napokban vásárolta meg a tsz más célra. S amire büszkék még Üjfehértón: a fürtös meggyre, az almamúzeumra és a Vadas-tóra. S ami ma terv, az holnap valósággá válhat. A község általános rendezési tervében már világosan kirajzolódnak azok az elképzelések, amelyek szerint a századfordulóra — még Érpatak nélkül — húszezer lakossal számolnak Üjfehértón. S a térképen már látni egy körútrendszerrel rendelkező várost, új ipari övezettel, emeletes házakkal korszerűsödött településközponttal. A tanácsházára azóta talán kikerült már az új tábla: Üjfehértó Nagyközségi Közös Tanács. Talán húsz év sem kell ahhoz, hogy újra változzék az elnevezés. A jövő mindenesetre szépnek ígérkezik, hiszen tesznek is érte. Már milliókban számolják a lakosság által évente elvégzett társadalmi munka értékét, és rózsával ültetik be a központtól az állomásig vezető, három kilométer hosz- szú főutca két oldalát. Ott, ahol alig harminc éve még járdát sem láttak a lakók, ma már rózsaligetről álmodoznak az emberek. Tóth Árpád KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1979. január 21.
