Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. január 21.^^ Tisztelt Polinszky elvtárs! Miután a diákok sokasága nehezen vállalkozik arra, hogy az oktatási miniszterrel levelezzék én vállaltam magamra, hogy ügyüket megírjam. Tudom, a téma nem a legfontosabb, legalább is nem mindenkinek egyformán az. Akik megpedzették, azok viszont nagyon lényegesnek tartják. Egy holt nyelvről, a latinról van szó. Emlékszünk még arra az időre, amikor Horatius és Vergilius nyelvét egyféle burzsoá tolvajnyelvnek minősítették, s nem is nagyon illett védelmében szót emelni. Sajnos, a latin nyelv'tanításának lefokozása azóta sem heverte ki a megrázkódtatásokat. Tanítjuk, tanítgat- juk. Gyermekeink, akik kikerülnek a középiskolákból, ugyanakkor mind több szemrehányást tesznek e nyelv ismeretének hiánya miatt. Jogásznak, orvosnak, biológusnak, történésznek, gyógyszerésznek, zenésznek, művészettörténésznek 'készülők kerülnek olyan helyzetbe, ami egyhénszólva kínos. Tizennyolc éves fejjel kezdik magolni a conjugatio és declinatio rejtelmeit. Ha szétnézünk mai nyelvünkben, akkor is ott találjuk a latin eredetű szavak sokaságát. Az általános műveltség szilárd alapja szinte elképzelhetetlen e nyelv lényegének ismerete nélkül. És hány de hány ember kerül kínus helyzetbe akkor, amikor klasszikus regényt olvas, amikor nevekkel, kifejezésekkel kerül szembe! L audanda est tarnen voluntas — vagyis már a szándék, az akarat is dicséretes fiataljaink részéről, akik a latin nyelv iránt fokozottan érdeklődnek. Érzik, modern korunkban sem szabad száműzni műveltségünk tárházából azt, amiben lényegében kultúránk gyökerezik. A minap kis ápolónőjelöltek panaszolták, a latinnal vívódnak, de jó lett volna hamarabb elkezdeni. Tudom, oktalan kívánság lenne azt mondani: tanítsunk újra mindenütt latint. De azt már érdemes talán ismételgetni: rehabilitáljuk a latintanárokat, s adjunk nekik több lehetőséget. Például sokkal több fakultatív órára. Engedtessék meg nekik, hogy általános iskolában is oktathassák a nyelvet az érdeklődőknek. Szerepeljen tantárgyuk a TIT vidéki nyelvtanfolyamain. Adassék meg többeknek a latin nyelvből történő ma- turálás lehetősége is. ön most mondhatja azt is, cura posterior — későbbi gond. Bár úgy hiszem, nagy nézetkülönbség nem lesz köztünk. Az biztos, a megoldás nem annyi, hogy ön azt mondja: Sic volo, sic iubeo — így akarom, így parancsolom. Viszont tény, ha a latin nyelv sorsát ön is megértéssel pátyolgatja, léphetünk egyet előre. A megboldogult Ádám János tanár úr, aki jó harminc évvel ezelőtt a latin nyelvre oktatott, azt mondotta volt: ha nem is fogtok mind Tacitust olvasni üres óráitokban, annyi hasznotok biztos lesz, hogy más nyelveket könnyebben tanultok, beszédeteket színes és klasszikus szavak, mondatok szövik át, s ritkábban kerültök zavart helyzetbe, mint más. Igaza lett. Mai nyelvünk latin eredetű szavainak rengetegében jól eligazodunk, s bizony meglepően jól hatnak azok a gondolatok, amelyeket eredeti nyelven, nem múló szépségükben idézünk. Ha fiataljainkat nézem, egyetértek önnel, ha azt mondja: nemo ultra posse obligatur — vagyis senkit nem lehet erejét meghaladó munkára kényszeríteni. Más szóval: küzdünk a túlterhelés ellen, igyekszünk könnyíteni a gyermekek sorsát. De vajon könnyítünk-e akkor, ha valamit nem tanítunk? Nos, ezért is ültem a gép mellé, hogy megírjam gondolataimat. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek és más is rájött a latin nyelvvel kapcsolatos gondokra. Annál jobb, ha többen mondjuk, hatásosabb. Befejezésül kérem, legyen levelem méltányos olvasója és „fortiter in re, suaviter in modo” — azaz legyen határozott a lényegben, s körültekintő a végrehajtásban. Figyelmét köszönöm. Hány éve tervez ön? — Viszonylag régen. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1963-ban végeztem, utána rögtön ehhez a vállalathoz kerültem. Szerencsém volt: végigjártam minden lépcsőfokot, voltam kalkulátor, technikus, építésvezető, vállalkozási osztályvezető. Nem töltöttem be még a harmincadik életévemet, amikor 1968- ban igazgatóhelyettes főmérnökké neveztek ki; 1977. április 1-i keltezéssel pedig az igazgatói megbízást kaptam kézhez. Osztályvezető koromban már szavam volt a tervezésben, ma pedig, én rakom a pontot a mondat végére. Egyszemélyben dönt? — Arról szó sincs, de a felelősség túlnyomó többsége az enyém. Erre a későbbiekben még visszatérünk. Változtak-e a tervezés módozatai azóta, amióta ön is tervez? — Számomra alapvető változás nem történt. Az új mechanizmus beköszöntekor lettem igazgatóhelyettes; a régi, direkt irányí- tásos metódus engem — koromnál, gyakorlatomnál fogva — nem befolyásolhatott. Természetesen, sok minden módosult, de mondom: az alapok maradtak. 0 Milyen módszerrel terveznek? vüket. Például az ötödik ötéves tervet csak 1976 májusában hagyta jóvá a megyei tanács. Későn ismerjük meg a terveket, késve tudhatjuk meg, mivel is gazdálkodhatunk. Nem tudjuk, lesz-e — és mennyi? — egyik tervciklusból a másikba áthúzódó munkánk. Köztudott, a legtöbb tennivaló mindig az ötéves terv utolsó évére esik. Általában elmondhatjuk, hogy hiányoznak a kellő információk. Nem tudom miért szűnt meg, hogy az építésügyi tárca évenkénti nagy megbeszélésein, amin a minisztériumi vállalatok mellett a legnagyobb tanácsi intézmények Is részt vettek, a tanácsiakat is tájékoztassák? Nagy gond az is, hogy a követelményeket megkapjuk, de a feltételek megteremtéséről általában ritkábban esik szó. Pedig számos, közismerten zavaró tényező létezik. A Feltehetően ide tartozik a vállalat nagysága, helyesebben fogalmazva: kicsisége is? — És az, hogy tanácsi vállalat vagyunk. Mert első helyen a nagyberuházások állnak. Őket követik a tárca vállalatai, ezután jön az ellátást illetően a „belker.” — vagyis a TÜZÉP —, őket követik a tanácsi intézmények. A sort a szövetkezeti ipar zárja. Ez tájékoztatásban, anyagban, mindenben sorrendiséget jelent. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni: ez a sorrend érthető, ha a megértéstől nem is lesz könnyebb a helyzetünk. — Az alapdolgok az egész népgazdaság számára kötelezőek. Az átfogó tervekből születnek a helyi tervek és mi sem természetesebb, hogy mi pedig ezek figyelembevételével szabjuk meg programunkat. Ez persze csak az egyik oldal, mert a döntés létrejöttéhez sok út vezethet. Mi például már hat éve számítógép segítségével dolgozzuk ki céljainkat. A gép rengeteg manuális munkától kímél meg minket, időt spórol és aki időt nyer, az hamarabb kezdhet munkájához. Nyilvánvaló: a gép helyettünk nem dönthet, a megadott variációk közül a számunkra legjobbat mi választjuk ki. Hogy az valóban a legjobb legyen, már a mi felelősségünk. Nagy a különbség a kívánalmak és a lehetőségek között? — Úgy tűnik —• ma legalább is ez a helyzet —, az ÉPSZER mintegy 50 millió forintnyi érték előállításával marad el 1979-ben az igényektől. Tervünk — kerekítve — 330 milliót ír elő, a velünk szemben támasztott igény pedig 387 millió forint. Mi tudjuk, hogy mit, miért nem lehet... 0 Miért? — Például azért, mert megkésve kezdték el a beruházások előkészítését. A Pár szót még a számítógépes módszer- ^ ről. Sok helyen ellenzik. — Nálunk sem volt egyértelmű az öröm és a helyeslés, amikor megvettük. Azt mondták, vegyünk inkább gépeket. Az viszont biztos, ma senki sem bánja meg, hogy beszereztük a készüléket. ^ Mindent megterveznek? — Ami tervezhető, azt igen. A Az emberi tulajdonságokat is bekalku- w lálják? £ Hol és mi hiányzik? — Nincs még kész a sóstóhegyi óvoda dokumentációja, holott az előírások szerint ebben az ötéves tervben el kellene készülnie. Ugyanez a helyzet a vásárosnamé- nyi 24 lakás felépítésével. Lényegében hasonló okok miatt húzódott el a nyíregyházi nyugdíjasok házának építése is. Ha nincs dokumentáció, akkor elvileg nem lehet anyagot rendelni, lekötni mindazt, ami az építkezéshez szükséges. Adatok híján ezt nem lehet. 0 Azt mondta: elvileg. És gyakorlatilag? — Több oldalról is. Egyszer úgy, hogy tudjuk: a további út csakis az intenzitás növelése lehet, mert a létszámot nem bővíthetjük. Sőt: a mai 1640 dolgozóval szemben 1980-ban csak 1584-re számítunk. Termelés- növekedésünk 70—75 százaléka eddig is a jobb munkából származott, mi több, 1978-ban már 92 százalékot tett ki ez az arány. Tehát kipróbált az út. De van az emberi tényezőknek egy másik vetülete is. Tavaly októberben a városi pártbizottság előtt, a munkaidő kihasználásáról számoltunk be. Mondhatom, elgondolkoztató tények kerültek elő. Kiderült: a munkaidő-kihasználásunk csak 80—85 százalékos. Ebben benne van a táppénzes állománytól az igazolt távollétig minden. Ami viszont nagy figyelmet érdemel: a munkahelyen töltött időből is hiányzik vagy 15 százalék. Ebben az időben természetesen benne vannak a normális, szükségszerű kiesések is, azonban a nagyobb hányadot az anyaghiány, a szervezetlenség, a lógás miatt kihulló órák teszik ki. Ezt persze nem mint elfogadott tényt — mint mondjuk a téli rosszabb időjárást — kalkuláljuk be, hanem a megváltoztatandó, de sokszor külső okokra is visszavezethető tényezők közé soroljuk. De továbbmenve: nemcsak a negatívumokat, hanem a jó tulajdonságokat is figyelembe vesszük, amikor tervezünk. A szocialista brigádokról, a versenymozgalomról van szó. A legfontosabb és'legnehezebb feladatok megoldásában mindig hathatósan segítenek, tehát ez is beszámítható mozzanat. A Eddig úgy tűnik, tervezni nem is olyan w nehéz dolog. Azt azonban bárki láthatja, olvashatja, nem hiánycikkek a zavaró tényezők sem. — Bár csak azok lennének a hiánycikkek ... De nézzük sorjában. Legelső gond, hogy a vállalatok, minél kisebbek, annál későbben kapják meg saját, jóváhagyott ter— Csak szabálytalanság útján, akkor sem mindig. Mert a tervező asztaláról megszerezhetők a várható igények. Persze nem holmi kémakció útján, hanem ismeretség segítségével. Erről nyugodtan beszélek, mert ezt mindenki csinálja. Sőt, tovább megyek, korábban szerződés nélkül is hozzákezdtünk építkezni, igaz, ez ma már nem lehetséges. De visszatérve az adatok megszerzéséhez. Túl azon, hogy előírásokba ütközik, azért sem tehető mindig meg, mert rendkívül nagy a rizikó: mi történik akkor, ha az építkezés meghiúsul és mi megrendeltünk mindent? A A megrendeléseknél maradva: - szigorú- w an tervezik a készleteiket is? — Igen, de az igazsághoz tartozik: inkább több mint kevesebb van készletben, mint azt az előírások lehetővé tennék. Túlságosan is sok a hiánycikk. 4| Milyen következményei vannak ennek? — Egyes, nagyon fontos kellékekből, ha ma rendelek, 1980-ban kapok csak. (Közbe- vetőleg: ismét aláhúzandó a dokumentációk hiánya!) Ilyenek például az előre gyártott szerkezetek. Ebből viszont az is következik, hogy egy sor építkezésnél — hiába 1980 a határidő — semmi reális lehetőség sincs arra, hogy ebben az ötéves tervben elkészüljenek. Természetesen nem csupán a mi gondunk ez. £ Mi az igazgató teendője? — A Népszabadság múlt vasárnapi vezércikkében az állt, az igazgatóknak meg kell tanulniuk nemet mondani. Kénytelen leszek nemet mondani, mert nagyon sok a megkezdett munkánk. Jelenleg 24 munkahelyünk van. Egy-egy építkezésünkre 25 dolgozó jut. Az indokolt építkezések száma 20 lenne, de ha eleget tennénk mindennek, 1979. május 31-én 30 helyen dolgoznánk, átlagosan 20 fővel. A Már szó esett a beruházó, a tervező szerepéről. Miként hátráltathatják a munkát, a tervek időbeni teljesítését? — Néha sok időt vesz igénybe míg eldöntik: pontosan mit, hol és milyet akarnak építeni? Ha ezt tudják, gond lehet például a szükséges terület kisajátítása, később pedig késnek a tervek és így tovább. ^ Ez történt a nyugdijasháznál is? — Jórészt igen. De kitűnő példa a lehetséges gondok egy részének érzékeltetésére. Itt 71 lakás épül — 1978 kora ősze óta —, hagyományos technológiával. De ameddig ide eljutott... A NYIRTERV 1976 elején készítette el a tervet, de azt az illetékesek, a magas költségek miatt nem fogadták el. A NYIRBER ezért a debreceni tervezőket kérte fel a munkára, ök 1976 nyarára készültek el. A beruházó 1977 februárjában úgy döntött: a tervezett gázfűtés helyett távfűtést vezetnek be. 4 Miért ekkor? — Nem tudni. Tehát átterveztették a fűtést. Közben az építkezés helye is vitatott volt. Az ÉPSZER 1977 áprilisában kapta meg a dokumentációt. Júniusban jött az építési engedély. Szeptemberben a fűtés miatt az építési engedélyt is módosítani kellett. A közműbekötési, útfelbontási engedélyek 1978 elején érkeztek meg. A bizonytalansági tényezők miatt nehéz volt a kezdés. A szerződés eredetileg 1979. június 30-i határidőt szabott meg, a módosított határidő pedig: 1980. május 15. 4 Az akadályozó tényezőket nyilván sorolhatnánk még. Azonban érdemes a minőségről is beszélni. Ezt miként tervezik? — A minőségi bérezés bevezetése — nem csak nálunk — nagy ellenállásba ütközött. Ismert: többlet csak az I. osztályú munkáért járt, a II. osztályú minőséget viszont már 20 százalékos levonás követi. Tény az is, hogy nagyon sokszor — már megint akadály! — az anyagok minősége sem üti meg a kívánalmakat. £ Rossz anyaggal is lehet a körülményekhez képest tisztességesen dolgozni. — Mi is ezt mondjuk. Ezért vezettük be azt a rendszert, hogy minden munkafolyamat végzői — pontosabban művezetők, meó- sok — minősítik az előző fázisban dolgozók munkáját. Ez már jobb támpontot nyújt. A Önök munkájuk felét hagyományos módon végzik. — És tegyük hozzá: szétszórtan. 4 Lesz ebben változás? — A jelek szerint igen. A Központi Bizottság 1978. december 6-i határozata az építőiparról szólva aláhúzza: az ipari jelleget kell mindenképpen erősíteni. Ez vonatkozik a gépesítésre, de arra is, hogy milyen módon építkezünk. Túl kell lépni azon a szemléleten, hogy az az olcsó, ami tégla; a korszerű eljárás pedig hiába gyors, de nagyon drága. Holott a téglát téglára rakó, sok emberi kezet igénylő hagyományos módszer az igazán drága. A Mit hozhatnak ezek az elvek az ÉP- w SZER-nek? — Minden arra mutat, hogy a ráfizetéses téglaépítkezések legnagyobb részét megszüntetjük. A VI. ötéves tervben a több szintes, telepszerű lakások, az oktatási intézmények, művelődési létesítmények csak korszerű technológiával épülhetnek a megyében is. Mondani sem kell, mekkora könyebbség lesz ez, hiszen egyik kétségtelen oka volt annak, hogy a mi egy főre jutó termelésünk mélyen alatta maradt az építőipari átlagnak. Már készülünk a váltás időszakára, tervezzük, miként fejlesztjük tovább az alagútzsalus módszert. A megyei tanács pedig többek között anyagilag is támogat majd bennünket ebben. ^ Köszönöm a beszélgetést. SpeidI Zoltán KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Vasárnapi INTERJÚ Tóth Pállal, az ÉPSZER igazgatójával az építőipari tervezésről
