Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 21. A hét címszavakban: HÉTFŐ: A Time amerikai hírmagazin Brezsnyev-interjút kö­zölt — összeült a Palesztin Nemzeti Tanács, a palesztin nép parlamentje — Vance amerikai külügyminiszter nyi­latkozata az USA és Kína kapcsolatáról KEDD: Az iráni sah feleségével együtt elhagyta Iránt — Moszkvában megkezdte ülését a KGST Végrehajtó Bizott­sága — A Biztonsági Tanács kambodzsai vitájában a Szov­jetunió megakadályozta a Vietnamot elítélő határozati ja­vaslat elfogadását SZERDA: Brezsnyev hazaérkezett szófiai látogatásáról — Moszkvában Gromiko megkezdte megbeszéléseit Oreja spa­nyol külügyminiszterrel — Khomeini felszólította az irá­niakat a Baktiar-kormány megdöntésére CSÜTÖRTÖK: Khomeini elutasította Carter elnök felhívását a Baktiar-kormány támogatására — Az Olasz Kommunista Párt bírálja az Andreotti-kormány tevékenységét, politikai megfigyelők kormányválság lehetőségét latolgatják PÉNTEK: Izraeli kommandóakció dél-libanoni palesztin tábo­rok ellen — Belgrádban bejelentették, hogy Tito elnök feb­ruárban közel-keleti körútra indul — A bukaresti hóvihar miatt elhalasztották Giscard d’Estaing romániai látogatását SZOMBAT: Az angliai sztrájkhelyzet ellátási gondokat okoz — a Biztonsági Tanács megszavazta a libanoni békefenntartó erők megbízatásának meghosszabbítását Á hét három kérdése O Hogyan és miért élén­kült meg a szovjet kül­politikai tevékenység? A vá­laszért a legilletékesebbhez, Leonyid Brezsnyevhez folya- mondhatunk, akinek a hét ele­jén jelent meg az amerikai Ti­me hírmagazinban egy nagy feltűnést keltő nyilatkozata. Az interjúban kiemelte a SALT—II. szerződés aláírá­sának a fontosságát és ele­mezte. Az SZKP főtitkára hangsúlyozta, hogy az eny­hülés elsősorban a hideghá­ború leküzdését jelenti, az át­térést a normális, kiegyensú­lyozott államközi kapcsola­tokra, a készséget a tekintet­ben, hogy a nézeteltéréseket és a vitákat nem erővel, ha­nem békés eszközökkel old­ják meg. A Biztonsági Tanácsban el­lenszavazatával — vétójával — a Szovjetunió megakadá­lyozta, hogy a világszerve­zetnek ez a testületé olyan határozatot hozzon, amelyet az enyhülés ellenségei (Pe- kingtől Washingtonig) a kam- ' bodzsai nép és a szocialista Vietnam ellen használhassa­nak fel. Természetes, hogy a Szov­jetuniónak a szocialista or­szágokkal a legszorosabbak a kapcsolatai. így Bulgáriával, amelynek a szerepe a Balká­non és a Fekete-tenger térsé­gében az utóbbi időben meg­nőtt — Leonyid Brezsnyev szófiai látogatása és tárgyalá­sa Todor Zsivkovval is ezt támasztja alá. Az európai tőkés országok­kal szintén a békés egymás mellett élés és az enyhülés jegyében kívánja fejleszteni kapcsolatait a Szovjetunió. Ennek jele a spanyol külügy­miniszter moszkvai útja. O Milyen álláspontra he­lyezkedhet Amerika az új iráni fejlemények láttán? Az iráni uralkodó távozásával az ország súlyos válsága túl­jutott az első szakaszán. Jön a következő vagy — jönnek a következő szakaszok ... Kétségtelen, hogy Moham­mad Reza Pahlavi sah éppen azért maradhatott és maradt a teheráni palotában, mert Washington mindeddig re­ménykedett abban, hogy ta­lán sikerül megtartani a császárt a „páva-trónon”, az A Szovjetunióban folyik a nép­szavazás. Képünkön: az Azerbajd- zsáni Statisztikai Hivatalban már dolgoznak a beérkező adatokkal. (Kelet-Magyarország telefotő) ugyanis nyilvánvaló, hogy Reza Pahlavi bizalmi embe­re volt az USA-nak. Brze- zinski, az elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója volt az, aki a sah melletti kitartást javasolta Carter elnöknek ... Washingtonban nyugtala­nul figyelik a teheráni tün­tetések folytatódását, azt, hogy Baktiar kormánya lát­hatólag szintén kevés népi tá­mogatásra számíthat. Pedig — ha már sah nincs, jó Bak­tiar is — most a hivatalos amerikai álláspont az új kor­mány megsegítését helyezi kilátásba. Az amerikaiakat idegesíti az Iránban levő számtalan kémberendezésük sorsa is, a legfontosabbakat már lesze­relték és „biztonságos helyre szállították”, — ezekkel fi­gyelték például a Szovjetunió rakétakísérleteit. Ugyancsak nyugtalanságra ad okot, hogy az iráni olajcsapból csak cseppekben érkezik a fontos nyersanyag. De mi lesz, ha az iráni válság még hónapokig eltart ? O Mi jellemzi a közel- keleti helyzetet? Fé­lénk próbálkozás a három ér­dekelt részéről (USA, Egyip­tom, Izrael) a különbéke nyélbe ütését célzó tárgyalá­sok felújítására, a palesztin mozgalom sorainak újjáren- dezése, a libanoni ENSZ-erők megbízatásának megkérdő­jelezése, mindezek alapján pedig a fegyveres cselekmé­nyek újrajelentkezése — így foglalható össze tömören a pillanatnyi közel-keleti hely­zet. Atherton amerikai utazó nagykövet ingajárata a kü­lönbéke dolgában még azt mutatja, hogy először ilyen alacsonyabb diplomáciai szin­ten kezdik újra a tárgyaláso­kat Washington, Kairó és Tel Aviv urai. Hetek, hónapok telhetnek el, mig ismét ma­gasabb vagy éppen csúcsszin­ten tárgyalnának és megálla­podhatnának. Damaszkuszban ülésezett a Palesztinái nemzeti tanács, a palesztin nép parlamentje, s elfogadta a mozgalom politi­kai programját, amely ki­mondja a saját állam meg­alakításának szükségességét. Az okmányban hangsúlyoz­ták a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fenntartott szövetségi kapcso­lat jelentőségét. Libanonban a francia és az iráni csapatok visszavonása után egyre kevésbé hatéko­nyak az ENSZ békefenntartó erői, pedig tevékenységükre szükség lenne. Az izraeli hadügyminiszter elégedetten nyilatkozott, Arafat szerint az akció kudarcba fúlt. Az ENSZ-erők megfigyelői 30 iz­raeli halottról tudtak ... Pálfy József A KGST ÉS MAGYARORSZÁG IV. A mezőgazdaságban is együtt KGST A KGST-országok közötti együttműködést az első időszakban az határozta meg, hogy csaknem min­denütt a mezőgazdaság volt a népgazdaság vezető ágazata. A kapcsolatok leg­fontosabb — gyakorlatilag egyetlen — formáit a ter­mékszállítások jelentették. A kétoldalú megállapodá­sok biztosította kereteken belül hazánk — mint ked­vező természeti adottságok­kal, termesztési hagyomá­nyokkal rendelkező ország — gabonát, zöldséget és gyümölcsöt exportál part­nereinek. Az importoldalon pedig gyapot, rizs és más, Magyarországon nem ter­mesztett mezőgazdasági ter­mék szerepelt. Igen fonto­sak ugyancsak az ágazat anyagi-műszaki bázisának növeléséhez a baráti orszá­gokból származó erő- és munkagépek, valamint mű­trágyák és vegyszerek. A GÉNBANK HASZNA Az igényeknek és a lehe­tőségeknek megfelelő szoro­sabb kapcsolatok csak az utóbbi évtizedben alakultak ki. Ezeknek jellemzője, hogy a korábbi kétoldalú együttműködés helyett a hangsúly a sokoldalú kap­csolatokra helyeződött át. Az új formák kidolgozásá­ban, gyakorlati megvalósí­tásában hazánk is aktív szerepet vállalt. A legrégeb­bi sokoldalú együttműködés a vetőmagok és a szaporító­anyagok termelésszakosí­tása és kölcsönös szállítá­sa. Ennek keretében Ma­gyarország a többi között a nagyhozamú kukorica, a borsó, valamint a lucerna vetőmagjának a kikísérlete­zését, termesztését és szál­lítását vállalta. Kedvező tapasztalatokat hozott a növénytermesztés­ben és az állattenyésztésben egyaránt létrehozott gén­bank is. A közös bankokba a részt vevő országok a leg­jobb tulajdonságokkal ren­delkező fajtákat, típusokat gyűjtik össze, és itt megfe­lelő körülmények között évekig tartósítják úgy, hogy hosszú időszak elteltével is felhasználhatók. A közös vállalkozás már eddig is nagymértékben segítette elő a növénytermesztésben és az állattenyésztésben az újabb — a korábbiaknál lé­nyegesen nagyobb hozamú — hibridek kidolgozását. A szakemberék egybehangzó véleménye szerint a ma­gyarországi állattenyésztés gyors minőségi fejlődésében igen fontos szerepet töltött be a szocialista országok kö­zös génbankja. EGYÜTTES ERŐVEL A JÁRVÁNYOK ELLEN Viszonylag újabb keletű a száj- és körömfájás elleni közös védekezést biztosító egyezmény. Az állatorvosi kutatások eredményeként a legutóbbi időben vált is­mertté, hogy a veszélyes be­tegségnek többféle kórokozó vírusa van. Így az ellene va­ló védekezéshez is külön­böző oltóanyagokra, gyógy­szerekre van szükség. Az érdekelt országok sokoldalú megállapodásának megfele­lően országonként elsősor­ban egy-egy kórokozó elleni védekezésre összpontosíta­nak. A JÖVŐ PROGRAMJAI Az egyik legígéretesebb téma a hústermelés bővíté­sét elősegítő többoldalú ter­vek kimunkálása, megvaló­sítása. Már eddig is voltak bizonyos kapcsolatok a szo­cialista országok között — gyakorlatilag kétoldalú megállapodások alapján — a hús típusú szarvasmarha tartási és tenyésztési ta­pasztalatainak kicserélésé­ről. Most azonban a sokol­dalú együttműködés kereté­ben egyeztetnék a sertés-, a szarvasmarha-, valamint a juhtenyésztés távlati felada­tait, s megállapodnak ab­ban, hogy az egyes országok miben tudnak hozzájárulni a kitűzött célok eléréséhez. Magyarországon az időjárá­si viszonyok lehetővé teszik a félszabad tartást. Az itt szerzett tapasztalatokat, technológiát minden bizony­nyal más országok is hasz­nosítani tudják. Várhatóan külön téma lesz a baromfi­tartás. Nagy távlatok vannak a növénytermesztési együtt­működésben is. Minden or­szágban kiemelt feladat a következő esztendőkben a szemestermény-termesztés növelése. Magyarország ér­dekeit a búzatermesztésben kidolgozott legújabb ta­pasztalatok átvételében. Cserébe pedig a kukorica­nemesítésben, -termesz­tésben elért eredményeink­kel vehetünk részt a közös célok megvalósításában. Faragó András (Következik: A fogyasz­tók javára) A Biztonsági Tanács Kambodzsáról folyó vitájában a Szovjetunió Vietnamot elítélni szándékozó határozati javaslat ellen szavazott, képen az ülés résztvevői. (Kelet-Magyarország telefotó) o — Az Egyesült Államok először akart Lengyelország­nak hitelt adni. Ha emlék­szel rá, 125 millió dollárról volt szó. Ennek fele áruhitel lett volna, elsősorban gyári berendezésekre, gépekre, a másik része gabonahitel. Az amerikai sajtó nem sokat írt erről a tranzakcióról, és in­kább csak a politikai jelen­tőségét hangsúlyozta ki. Va­lóban, az USA gazdasági kö­reinek szempontjából nem volt túl nagy jelentősége. El­lenben a lengyel sajtó, első­sorban a gazdasági kérdések­kel foglalkozók, részletesen megírták, hogy milyen áru­kat és gépeket vásárolnak ér­te. Egész idő alatt kapcsolat­ban voltam a New York-i kereskedelmi külképviselet­tel. Nem volt titok, mit és hol vásárolnak és milyen ha­jótársaság szállítja. A felté­tel csak az volt, hogy az árut amerikai hajó szállít­hatja. — Így hát — folytatta a barátom —, annyi részvényt vettem, amennyit csak tud­tam, annak a társaságnak a részvényeiből, amelyiknek meg kellett kapnia a szállí­tást. És nem csalódtam. Né­hány hét alatt az értékpapí­rok értéke felszökött, akkor eladtam és néhány ezer dol­lárt kerestem rajta. Általá­ban kedveltem a tőzsdejáté­kot, de nem akartam ennek révén meggazdagodni, ám feltétlenül be kellett jutnom néhány klubba, abba a tár­Jerzy Edisey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY saságba, ahová idegen nehe­zen jut be. Szerencsém volt. A pénzem és a nevem révén ezt is elértem. Így egy esztendő alatt ké­szen álltam az első nagy ug­rásra. Ez pedig így történt: A nagy amerikai hajótár­saság, a President’ s Line, már régen hirdetett minden sajtóban. „Milliomosok ki­rándulása. 45 gondtalan nap a legnagyobb luxusban. Lá­togatás a Hawaii, Filippi- szigeteken és Japánban. A legelőkelőbb társaság, a leg­jobb konyha, nagyszerű ki­szolgálás. Mindennap saját kiadású tőzsdelap. Mindez a 27 000 tonnás „President Roosewelt” hajón háromezer dollárért. Használja ki az alkalmat.” Hosszú sor elegáns autó ér­kezett a San Franciscó-i ki­kötőbe. Csodálatosan öltözött nők és elegáns urak szálltak ki belőlük. A hajóinasok ügyesen szedték el a sofő­röktől a kitömött bőröndöket. A vendégek felmentek az óceánjáróra. A bejáratnál a másodtiszt üdvözölte őket. Udvarias mozdulattal mutat­ta a nagy szalonba vezető utat, ahol az üdvözlő coctail volt. Itt a kirándulás rész­vevőit maga a kapitány vár­ta. A pincérek ügyesen hord­ták a pezsgőspoharakat és a különböző színű koktélokkal megrakott tálcákat. Senki semmi miatt nem aggódott. Mindenki tudta, hogy mikor a hajó elindul hosszú útjá­ra, minden az utasok kabin­jában lesz, kicsomagolva, ki­vasalva. Végre megszólalt az indu­lást jelző sziréna. Két vonta­tó kihúzta a hajót a kikötői medencéből. A zenekar vi­dám melódiát játszott. Az egész társaság a fedélzet sé- táhídján gyűlt össze, hogy megcsodálja a nagyszerű vá­ros, San Francisco kikötő­jének szép panorámáját. Az előkelő társaság ezt követően elfoglalta helyét az ebédlő­ben. Az első ebéd rendkívül ünnepélyes volt. Ebéd után az urak bementek az egyik bárba egy italra, a hölgyek pedig visszahúzódtak kabin­jaikba, hogy pihenjenek egy keveset, hogy megigazítsák frizurájukat a szépségsza­lonban és felfrissüljenek az egész éjszakára meghirdetett kapitányi bál előtt. Az utasok közül kitűnt egy rendkívül csinos, elegáns fér­fi. A hajószolgák az utasok kérdezősködésére elmondták, hogy az az úr egy bizonyos mister Henryk MacAreck, egy dúsgazdag ültetvényes fia. ö maga, tették hozzá bi­zalmas hangon a szolgák, legutóbb nagy sikerrel ját­szott a New York-i tőzsdén. Ez a felvilágosítás teljesen elegendő volt. Hiszen a hajó utasai közül elég sokan mindennapos vendégek vol­tak a New York-i tőzsdén. Minden nehézség nélkül fel­ismerték a jellegzetes arc­vonásé férfit, akit gyakran láttak a tőzsde halijában. Biztosan gazdag, és szeren­csésen játszott, ha itt van a hajón, ahol maga a jegy há­romezer dollár, hiszen a jegy ára még a fele sem a teljes költségeknek. Különben a neve: „MacAreck”, határo­zottan arról tanúskodik, hogy az ismeretlen nem azok kö­zül való, akik most özönle­nek Európából Amerikába. (Folytatjuk) J rflvíT IT ~7i! >!•]

Next

/
Thumbnails
Contents