Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

1979. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Egy üdvözlőlap ürügyén M a van Sebestyén napja, amikor a gyökerekben megindul a nedvek ke­ringése és a hagyománytisz­telő családokban az eladó lá­nyok számba veszik az újévi kívánságokat, mert azok is e jeles napon mozdulnak elő­ször a teljesedés felé. így tartja ezt a hagyo­mány. Igaz? Nem igaz? Nincsenek erről meggyőző tapasztalata­im. Egyébként is nagyot vál­tozott a világ, átalakult a kí­vánságok teljesedésének útja, módja, de még a jót kívánó szavak is mások lettek a leg­utóbbi évtizedben. Nagyapá­ink idejében a „Boldog új évet!” volt minden kívánság betetőzője. Hogy mit jelölt a „boldog” szó, senki sem ku­tatta, mindenki mást értett rajta. A boldogság az a va­lami volt, ami minden kíván­ható jót magában foglalt: ételt, ruhát, vagyont, szerel­met stb. Úgy jelentett betel­jesülést, hogy egyben maga állított korlátot a tovább­gondolás elé. Számba vettem a barátaim­tól és ismerőseimtől kapott jókívánságokat. Volt, aki a hagyományt követve „Boldog új évet!” kívánt 1979-re. Volt, aiki „korszerűbbet” akarva azt írta: „Élj, ahogy tudsz!” Más ismerősöm — mintha csak emevvel vetélkedne — tud­tomra adta: „Élj, ahogy hagy­nak!” Mosolyogtam ismerő­seim hunyorító cinizmusán, bár nem értek egyet azzal a világnézeti csalafintasággal, ami tagadva az egymást for­máló kölcsönhatást egyén és társadalom között, arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy éle­tem eseményei számomra ki- kerülhetetlenek, mintha a „végzet” kényére vagy eleve elrendeltetésre születtem vol­na. Megvallom, hogy a legtöb­bet mégsem ezen töprengtem, hanem azon a kusza írású le­velezőlapon, ami divatos nagyvonalúsággal „Eredmé­nyekben gazdag új eszten­dőt!” kívánt. Első olvasásra még tetszett is, mert úgy tűnt, tökéletesen eleget tesz az ünnepi alkalmakkor el­várható baráti szívélyesség­nek és van benne egy kis ha­gyományosság: rám bí^za an­nak eldöntését, miben kívá­nok eredményeket elérni. A második olvasás után ér­tettem meg, mi adta ismerő­söm tollára éppen az „ered­mény” szót. Nem más, mint az a jó szándékkal takarózó feltételezés, hogy én is azok közé tartozom, akik százalék­kal, számokkal, teljesítmé­nyekkel mérhető és kifejez­hető dolgokban látják az élet értelmét. Ismerősöm olyan javak elérésében akart segí- tőleg hatni, amelyek elsősor­ban a fizikai szükségletek ki­elégítésére valók. Ha jóaka­róm nem fél az udvariatlan­ság vádjától, akkor azt írta volna: „Gazdagodj meg!”, vagy „Legyen színes televí­ziód, mindenféle háztartási géped, kocsid, családi krip­tád, kovácsoltvas kapud, tel­ked, hétvégi házad stb!” Rö­vidséget kedvelőén pedig azt: „Magas életszínvonalat az új esztendőiben!” A családom úgy értelmezte e kívánságot, hogy az „ered­mény” szó konkrét dologra vonatkozhat. Talán sporttel­jesítményre. Nem vagyok sportoló, de esténként koco­gok. Talán azt óhajtja isme­rősöm, hogy 1979 végére nem ezer, hanem kétezer métert tudjak lihegés nélkül futni? Nem volna rossz teljesítmény, de jó kívánságnak nem való. Ugyanis a kocogás nem cél, csupán eszköz egészségem megőrzéséhez. Arra is gondoltam, esetleg valaki elhíresztelte: kine­veztek termelési igazgatónak valamely gyárba és azt hiszi, nekem nagyon jól jön a terme­lési eredményekben gazdag új esztendő. Csakhogy nem va­gyok termelési igazgató, de ha lennék, akkor sem vállal­nám, hogy — akár csak egyetlen éven át is — a ter­melés az emberi élet célja, mint ahogy azt sem, hogy azért élünk, hogy együnk. Vi­szont minden munkakörben vallom és vállalom: a terme­lésnek az ember a célja! Te­hát azért eszünk, hogy él­jünk, azért termelünk — és kell termelnünk minél töb­bet és jobbat —, hogy az anyagi szükségletek fejleszté­se és kielégítése során egyre inkább előtérbe kerüljenek az életmóddal elszakíthatat- lanul összefüggő, úgyneve­zett másodlagos, szociális­kulturális szükségletek és azokat is magas színvonalon elégíthessük ki. Melyek ezek? A z alkotó munka, a tudás, a kultúra, a társadalmi aktivitás szükséglete, az igény arra, hogy tartsák tiszteletben az emberi méltó­ságot, érvényesüljön minden­kor és mindenütt a társadal­mi igazságosság és mindenki előtt megvilágosodjék az élet értelme. A Sebestyén-napi szokás­nak eleget téve, hogyan szed­jem e kívánságokat úgy fü­zérbe, hogy mondatnak sem legyen hosszú és jó lelkiis­merettel írhassam egy levele­zőlapra? Követendő, szép alapel­vünk: „Szocialista módon él­ni, dolgozni és tanulni!” — legyen jókívánságaink fogla­lata, de ne csupán a barátsá­gos érzület és Sebestyén-nap hagyománya, hanem együtt- cselekvésünk és egész népünk összigyekezete vigye a telje­sedés felé. Szabó György A Szabolcs-Szatmár megyei Élelmiszer-ellenőrző és VizS' gáló Intézetben ellenőrzik az üdítő italt (E. E. felv.) Tavaly 100 millió volt az export Szerződések vetőmagra Másfél millió tasak 313 boltba Az elmúlt esztendőben a kevés napfény és a gyakori csapadékos időjárás nem ked­vezett a vetőmagtermelésnek. Ennek ellenére, a Vetőmag­termeltető és Értékesítő Vál­lalat nyírségi központja tel­jesítette árbevételi tervét. Olyannyira, hogy a helyi el­látás mellett — a korábbi tar­talékokkal együtt —, mintegy 100 millió forint értékben exportra is jutott minőségi vetőmag a megyéből. Több szocialista ország mellett az NSZK-ba, Olaszországba és Hollandiába is került Sza- bolcs-Szatmárbói vetőmag. Erre az évre, 3,5 százalékos forgalomnövekedést tervez­nek a vállalatnál. Mind a nagyüzemekkel, mind a kis­termelőkkel már folyik a ter­melési szerződések kötése. Ezt január végéig be is kí­vánják fejezni, gyakorlatilag a reális, 30 ezer hektárnak megfelelő területre. A múlt év decembere óta tart a bolti vetőmagvak ki­szállítása. A megyében 313 boltba másfél millió tasak mag kerül. Idén először je­lennek meg negyed- és félki­lós tasakok. ezek száma meg­haladja a 200 ezret. Megkezdődött az év elejétől a termelő nagyüzemek ré­szére, a legkorábbi vetések­hez való zab és tavaszi ár­pa magvak kiszállítása. Ezt követik majd a többiek, a termelő gazdaságok által igé­nyelt minőségi vetőmagvak március elejéig a helyszínre kerülnek. A Szabolcsban oly nagyon fontos vetőburgonyából 460 vagon készlet áll rendelke­zésre. De ezen felül — amennyiben az igény úgy követeli —, van további tar­talék is. S megjegyzendő, hogy mindez import első éves terméséből való, tehát ga­rantáltan jó minőségű. Ezúttal van több fajta lu­cernavetőmag is. Ennél azon­ban fontos feladat, hogy az eddiginél a termelő gazdasá­gok nagyobb gondot fordít~ sanak az újabb magfogások- ra. Ennek további hanyago­lása a megyében később új­ra ellátási gondokat okoz­hat. (ab) nak. Folytatják a hőtávve­zetékek kivitelezését. Ha el­készülnek, akkor a HAFE, MEZŐGÉP, Fémmunkás, va­lamint a mezőgazdasági ab­roncsgyár hőenergia-szükség­letét szállítják. Mintegy 35— 38 atmoszféra üzemi nyomást kell kibírniuk. A munkát ne­hezítette, hogy 70 méteres szakaszon — több vágány alatt — háromszoros védőcső­ben kellett átvezetni a veze­téket. Az idén Záhonyban 52 la­kás gépészeti berendezéseit szerelik, s hőközpontot hoz­nak létre Mátészalkán és Nyíregyházán. A létszámhi­ányt gépesítéssel pótolják. Főként a kommunális szere­lések jól tipizálhatók. Jelen­tős összeget költenek az elő­gyártó telepük fejlesztésére. Az előkészítő jellegű ipari tevékenység nyomán csaknem harmadára csökkent a hely­színi munkaszükséglet, s ez­zel együtt a megvalósítási idő. Termelési tervük 125 millió forint — tíz százalék­kal több a tavalyitól. Cs. Gy. Mi a véleménye? Bnczkó Ferenc Csicsák Árpád Smidt Józsefné A járművek kihasználásáról „A rendelkezésre álló szállító járművek jobb ki­használása érdekében javí­tani kell a vállalatok, intéz­mények és a Volán kapcso­latát.” (A megyei pártbi­zottság 1978. december 19-i határozatából.) A TÁRS SZÁLLÍTÓ VÁL­LALAT; Buczkó Ferenc, a MÁV nyíregyházi állomás­főnöke : — A szállítás igen fontos folyamat a termelésben. Mindig nehezebbé válik a többlettermelés elszállítása, különösen azokon a helye­ken, ahol a felfutás az átla­gostól nagyobb. Amíg a vasút egészénél átlagosan 3—4 százalékkal nőtt a szál­lítás, Nyíregyházán 12 szá­zaléknál több volt a múlt évben, miközben ugyanany- nyi a rakodóvágányok szá­ma. — A legnagyobb el- és felfuvarozónk a Volán, amely a kisebb, iparvágá­nyokkal nem rendelkező vállalatoknak a kocsirako­mányban érkezett és a da­rabárus küldemények szál­lítását végzi. Amíg a többi üzemnél a kocsik késett ra­kodásából eredő bírság csök­kent, addig ez a Volánnál nőtt. Tudjuk, hogy ennek vállalaton kívüli okai is vannak, de nagyon rossz, hogy a szombat-vasárnapi rakodás minimális, a kisebb vállalatok nem fogadják az árut. Pedig sem a vasúti ko­csit, sem a teherautót nem lehet raktárnak használni. — A Volánnal, mint társ szállító vállalattal jó a kap­csolatunk, de úgy véljük, bajaik abból is származ­nak, hogy nem mindig elég a gépkocsiparkjuk a napon­ta érkező 50—60, vagy még több kocsi kirakásához. Kü­lönösen a konténerek szál­lításánál, ahol speciális fel- és lerakó szerkezet sfüksé- ges, jó lenne a nagyobb gé­pesítés, hogy a modern szál­lító kapacitást jobban ki­használják. A FUVAROZÓ; Csicsák Árpád, a Volán 5. számú Vállalatának gépkocsiveze­tője: — Most kevesebb a fuva­runk. A vasút hatóránként állítja be a vagonokat, győzzük a kirakást. Azon­ban előfordul olyan is, hogy jóval több teherkocsi érke­zik, mint amennyit ki bí­runk rakni. — Nálunk a rakodókból kevés van, ez is gondot je­lent. Mi, gépkocsivezetők abban vagyunk érdekeltek, hogy minél több fordulót bonyolítsunk le egy nap. Azonban vannak olyan vál­lalatok, ahová csak délután 4-ig lehet árut vinni. Most például bútort szállítok, azt is csak négyig fogadják. — Nekünk különösen a vasárnapi kiértesítéssel van sok problémánk, amíg meg­találjuk a raktárost, szer­zünk targoncást, aki lerakja az árut. — A vállalat azt szeretné, ha egységrakományokat ál­lítanának össze a fuvarozta­tók, amit rakodólapra téve gyorsan lehet le- és felrak­ni. Csakhogy vannak olya­nok, akik nincsenek eléggé felkészülve rá, így a FÜ- SZÉRT-nek van kevés tar­goncája, pedig ez lenne a szállítás korszerű formája. A FUVAROZTATÓ; Smidt Józsefné, a Taurus tranzit kirendeltségének vezetője: — Egy hónapra előre le­adjuk a Volánnak, hogy melyik héten melyik raktá­ros a készenlétes, hol lakik. Erre azért van szükség, mert nekünk is csökkenteni kell a túlórákat, s az éjsza­kai árubeérkezés nem olyan nagymértékű, hogy indo­kolttá tenné egy ember be­állítását. — Előfordul, hogy a Vo­lán a kocsiálláspénzt ránk terheli, de sokszor vissza tudjuk hárítani, mert kide­rül, hogy nincs elég rakodó­juk, azért nem végeztek gyorsan a szállítással. Sok­szor mi adunk rakodót az olyan áruknál, amit nem szívesen fogadnak, mint a 3 méteres padlószőnyegeket, amit nem lehet géppel rak­ni. — Jó lenne, ha a partne­reket is rá lehetne nevelni az egységrakomány-képzés­re. A külföldi partnereink­kel erre van megállapodá­sunk, de ha valahol nincs elég gépi kapacitás, akkor a jó intézkedés nem éri el a célját. Lányi Botond Hideg reggel V árunk a buszmeg­állóban. Körü­löttünk dércsip­ke a környék:a kopasz fák ágai, a szürkéből szürkébe tartó telefon­huzalok, a járdakorlát vascsövei, a télre kin- felejtett parki pad lé­cei. Akik már koráb­ban kisiettek a megál­lóba. hogy lehetőleg el­sőként tolakodjanak fel a sárga gép gyom­rába, valósággal be­leolvadnak a tájba. A prémsapka mögül ki­buggyanó frizura szé­lén hófehér rajzolat. A dús szemöldökű, vagy divatos szakállt viselő férfiak akárha most léptek volna ki valamelyik meséskönyv lapjáról: hamisíthatat­lan télapók. Január van. Hideg van. Hétkor a rádiókró­nika beijesztett min­denkit. A meleg han­gú hölgy, — aki nyil­ván jó forró feketét szürcsölt, mielőtt rá­lehelt volna a mik­rofonra— intett min­denkit a mínusz tizen­három foktól, a síkossá vált utaktól, mert ha nem tudnánk, szerte az országban elakadt egy regement jármű most küszködnek a kiszabadításukon, mert jó volna, ha itt meg ott legalább egy sávon ha­ladhatnának az autók. Falvak rekedtek kívül a világon, szülő anyák sietnének mentővel a kórházba; meghibáso­dott a távfűtés, elfa­gyott a vízvezeték, né­hány országban fagy­halál szedi áldozatait. Itt a buszmegállóban mellettem két férfi be­szélget. öt perc múlva háromnegyed nyolc, már jönnie kellene a szokott járatnak. Meg­szólal a türelmetle­nebb. — Látod? Ezeknek egy kis télijesztő is sok. Csődöt mond az egész buszcég. — Sajnos — így a másik. — Kényelemhez szok­tak. — Pedig ellátják őket minden jóval. Úriem­berek. — Azért nem jön most sem. Mi nekik tíz perc? — Meg spórol a cég. Rámennek a nyereség­re. Monopolhelyzet­ben vannak. Tömi őket dotációval az állam. Ha mennek, ha nem, ne­kik tökmindegy. — Majd találnak szép kis mesét erre is. Meg­írja az újság Fenn a buszon, há­rom perccel nyolc előtt, ugyanaz a két férfi. — Mit szólnak, hogy elkésel? — Semmit. Minden­nek a buszosok az okai, ez kétszerkettő. — Engem is ezért hagy békén a főnököm. Megálló: tíz métert csúszik a busz a tükör­jégen. — Az ügyetlen. — Miért ül az ilyen volánhoz? Néhány másodpercig a pillantásukkal sza­pulják a sofőrt. Azután folytatják: — Én meg sem pró­báltam kiállni. — Kár is lett volna. Csak kínoznád sze­gény jószágot. — Ilyen jégkorszak­ban! — Én az akkut is felvittem a lakásba. Ki­készülne. — Ki nem hoznám a kocsit a garázsból bár­mi pénzért. — Nem is érdemes. A busz két forint, a benzin meg már a me­legítésnél jóval több. Akkor még hol van az eszmei kopás! — őrültség volna. T ökéletesen egyet értenek egészen a belvárosig, ahol mielőtt leszállnának, fékez a busz, meglen­dül a tömeg. — Rémes ez a busz! Kikészíti az ember ide­geit. Angyal Sándor Készíti a CSŐSZER Távvezeték, fűtőerőmű Megyénkben alig van olyan nagyobb ipari létesítmény, amelynek a technológiai sze­relésében a Csőszerelőipari Vállalat 12. számú szerelés­vezetősége ne vett volna részt. Emellett jelentősen hozzájárul az épülő házak, lakótelepek víz-, központifű­tés- és gázellátásához szüksé­ges munkák végzéséhez. A 160 fős kollektíva kapa­citásának nagy részét a TI- TÁSZ-hőerőmű bővítése, il­letve azt a gumigyárral ösz- szekötő hőtáwezeték-építése köti le. De szintén állandóan akad dolguk a Tiszavasvári Alkaloidában is. Százmillió forint értékben készíti a me­zőgazdasági abroncsgyár gé­peinek összeállítását, szerelé­sét, beállítását. A CSŐSZER dolgozói közreműködésével a TITÁSZ erőművének telepén létesült egy 20 vasúti kocsi- állásos olajlefejtő berende­zés és egy szivattyúházzal rendelkező 10 ezer köbméte­res fűtőolajtartály. Ezekhez természetesen modern szennyvíztisztító, továbbá tüzivíztároló-medencék és ol­tó rendszerek is kapcsolód-

Next

/
Thumbnails
Contents