Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 10. Á hét három kérdése O Miről tárgyalt a NA- TO-tanács Brüsszelben? A brüsszeli sorozat tulajdonképpen a Közös Piac országainak összejövetelével kezdődött: egy új, közös, a dollártól viszonylag független pénzügyi rendszert akartak kialakítani. Ez csak részben sikerült, Olaszország, Nagy- Britannia és Írország — saját gazdasági meggondolásai miatt — egyelőre nem vállalta a pénzügyi uniót. Vagyis a kilencek megállapodtak abban, hogy hatan lesznek, de ezzel a fogyással az egész elképzelés zátonyra futhat. Míg a közös piaci megbeszéléseken a belső problémák voltak terítéken, a NATO összejövetelétől mindenki azt várta, hogy az atlanti miniszterek a világ nagy kérdései felé fordulnak, s megfogalmazzák álláspontjukat a moszkvai felhívással kapcsolatosan. Természetesen senkinek sem lehettek különösebb ábrándjai, de az atlanti hatalmak brüsszeli magatartása messze elmaradt még a reális várakozásoktól is, súlyos csalódást okozhatott. Miközben a Varsói Szerződés tagállamai Moszkvában bejelentették, hogy hajlandók — a kölcsönös biztonság alapján — bármely leszerelési témát megvitatni, a NATO egyszerűen válasz nélkül hagyta ezt. Nehezen is mondhatott volna,yalarrut, hiszen, .éppen.a. tavaszi washingtoni ülésszakon fogadták el a fegyverkezés fokozásának tervét s most elsősorban azt ellenőrizték, eleget tettek-e a tagállamok az évi 3 százalékos „tiszta’" emelésnek (a fogalmazás arra utal, hogy a hadikiadások növelésénél figyelembe veszik az inflációs rátákat, s erre teszik rá ezt a bizonyos 3 százalékot), így azután a miniszterek többet foglalkoztak a kétmilliárd dolláros AWACS (légi kémlelési rendszer) bevezetésével, mint az enyhüléssel és a leszereléssel. Egyetlen halvány kísérlet volt Owen brit külügyminiszter részéről, aki azt javasolta, hogy jövőre, az Atlanti Szövetség 30. évfordulóján tartsanak keleti— nyugati külügyminiszteri találkozót a NATO és a varsói tagállamok képviselőinek részvételével, de az indítványt hamar lesöpörték az asztalról. S ezúttal nemcsak a jelenlevők magatartása, hanem egy távolmaradás is árulkodott a NATO szándékairól. Első ízben történt meg, hogy egy atlanti tanácsülésen nem volt ott az amerikai külügyminiszter. Vance fontosabbnak tartotta, hogy a Közel- Keletre utazzék a különtár- gyalások további ösztönzésére. Ez a mozzanat is jól tükrözhette : Brüsszelben sok mindent aharhattak, csak éppen komoly választ nem akartak adni a Moszkvában elhangzottakra. © Milyen lehetőségei vannak a szovjet— amerikai gazdasági kapcsolatoknak? Az enyhülés egyik fontos építőköve lehet a nemzetközi kereskedelem is. Ezért az öt évvel ezelőtt alakult szovjet—amerikai gazdasági és kereskedelmi tanács moszkvai ülése messzemenő érdeklődést keltett. Több mint négyszáz amerikai üzletember érkezett a szovjet fővárosba, köztük a kormány két tagja, akiket Leonyid Brezs- nyev és Alekszej Koszigin is fogadott. A szovjet—amerikai kereskedelem szinte hőmérője a Á hét címszavakban: HÉTFŐ: Kambodzsa felszabadított területén megalakul a népellenes rendszer ellen küzdő Nemzeti Egységfront — Sorozatos egyiptomi provokációk a bolgár diplomaták ellen — Folytatódnak az iráni tüntetések KEDD: Moszkvában aláírják a szovjet—afgán barátsági szerződést — Venezuela új elnökévé az eddig ellenzéki CO- PEI jelöltjét, Luis Herrera Campinost választják — Berlinben ülésezik a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri tanácsa SZERDA: Népszavazás Spanyolországban: nagy többséggel jóváhagyják az új, demokratikus alkotmányt — Szovjet- amerikai gazdasági tárgyalások — Brüsszelben nem sikerül létrehozni a kilencek pénzügyi unióját CSÜTÖRTÖK: Megkezdődik a NATO-tanács téli ülésszaka — ' Az új japán kormányfő, Ohira beiktatása — ENSZ-hatá- rozatok a közel-keleti kérdésről PÉNTEK: Tiltakozás a látszatválasztások dia határán dél-afrikaiak által szervezett namíbiai miatt — Kínai csapatösszevonások InSZOMBAT: Az amerikai külügyminiszter elindul közel-kelet! útjára, hogy újabb ösztönzést adjon a különtárgyalások- nak — Memphisben tanácskozik a demokrata párt kongresszusa két nagy ország kapcsolatainak. 1971 és 1975 között 4,2 milliárd rubel volt a kölcsönös áruforgalom értéke, tehát az előző ötéves időszakhoz képest megnyolcszorozó- dott. Csakhogy 1974-ben az amerikai törvényhozás elfogadta a Jackson szenátor által kezdeményezett diszkrinyomási kísérletekre: leállítottak különböző elfogadott rendeléseket. A mostani ülésszak ismét a normalizálás felé mutat: Washingtonban is tudomásul kellett venni, hogy ilyen manőverekkel nem sikerül akadályozni a szovjet gazdaság fejlődését, viszont a szállítások leállítáKambodzsa felszabadított területén nagygyűlést tartott a Pol Pot-rezsimmel szembeni ellenállók szervezete, a kambodzsai Nemzeti Felemelkedés Egyesült Nemzeti Frontja. (Kelet- Magyarország telefotó) minációs javaslatot s a kereskedelem a felére csökkent. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az idén újabb törekvések mutatkoztak az Egyesült Államok részéről a beavatkozásra és zsarolásisával 1,6 milliárd dolláros közvetlen kárt okoztak az amerikai üzleti életnek, s négyszázezer munkahelyet vesztettek. A lehetőségek ugyanakkor sokkal nagyobbak lennének. Egyetlen példa: az Armand Hammer veterán üzletember vezette Occidental Petroleum húsz évre szóló, 20 milliárd dolláros üzletet írt alá szovjet cégekkel — a megvalósítás sikeresen folyik. Hasonló együttműködésre más területeken is mód nyílna, de ahhoz komoly amerikai elhatározás szükséges — hosszú távú, a kölcsönös előnyöket figyelembe vevő, diszkriminációtól mentes összmunkára. © Mi a jelentősége a szovjet-afgán barátsági szerződésnek? Az első szovjet—afgán barátsági szerződést 1921-ben írták alá, személyesen Lenin tett rá javaslatot, hiszen a fiatal szovjet állam volt az első. amely elismerte Afganisztán függetlenségét. (Ez 1919-ben történt, miután az afgán hazafiak Balagasszár erődjénél visszaverték a brit expedíciós haderőket.) A szovjet—afgán viszony azóta is példája lehetett a különböző társadalmi rendszerű országok lehetséges jószomszédi kapcsolatainak, a békés egymás mellett élésnek. Nyolc hónappal ezelőtt az afgán népi forradalom új fejezetet nyitott az ország történetében. A Szovjetunió, az egész haladó világgal együtt, természetesen nagy rokon- szenvvel kísérte az afgán fordulatot s Moszkvában határozottan hangsúlyozták: minden külső beavatkozás kizárásával biztosítani kell, hogy Afganisztán a maga választotta úton haladhasson tovább. A szovjet—afgán barátság további elmélyülése öltött testet abban a barátsági. jószomszédsági és együttműködési szerződésben is, amelyet a héten Leonyid Brezsnyev és Mohammed Nur Taraki írt alá. A kétoldalú kapcsolatokon túl ez az okmány nagy jelentőséggel bír Ázsia békéje és biztonsága szempontjából is. Közismert tény, hogy egyes imperialista erők, valamint a pekingi vezetők igyekeznek minél törékenyebbé és ingatagabbá tenni az ázsiai viszonyokat, hogy saját törekvéseiket érvényesíthessék. Ebben a tekintetben az utóbbi időszak két fontos nemzetközi dokumentuma, a szovjet—vietnami és a szovjet— afgán szerződés nagymértékben hozzájárul Ázsia nyugalmához s olyan kereteket alakít ki, hogy az érdekelt országok mind nagyobb erővel munkálkodhassanak belső fejlesztési feladataikon. Réti Ervin «AIA december 10-ón az ll|/|K ENSZ Európában, Párizsban tartott közgyűlése három évi szövegező munka után elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát: az ilyen jogokat felsoroló első nemzetközi okmányt. Ez lett az emberi jogok napja, de a mostani, harmincadik évforduló az, eddigieknél teljesebb, ünnepélyesebb visszatekintésre ad alkalmat. A deklaráció mint közgyűlési határozat, csak az ajánlás erejével bírt, de azóta klasszikussá vált, alkotmányok és nemzetközi megállapodások — mint a Helsinki Záróokmány — hivatkoznak rá. Azóta létrejött az emberi jogokat összefoglaló két nemzetközi szerződés is, amely ratifikációira nézve már kötelező: a polgári (személyi) és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok egyezség- okmánya. 1966-ban fejeződött be szövegezésük, s csak 1976-ban léptek életbe, tehát már az enyhülés korszakának termékei. Fiatalságuk miatt még nem olyan ismertek, mint a deklaráció, de jelentőségük annál nagyobb is lehet idővel. Eddig már 52 állam ratifikálta és valamivel több aláírta a két egyezség- okmányt. Hazánk és az európai szocialista országok az első ratifikálok közt voltak, több fejlődő, illetve el nem kötelezett tőkés országgal együtt. Az európai tőkés országok jelentős része először arra hivatkozott, hogy a jogokról külön nyugat-európai egyezménye van, vagyis ebben is „tömböt” alkot, de az egyezségokmányok térhódítását látva később mégis csatlakozott. Az Egyesült Államok hosszas viták után csak tavaly írta alá a két szerződést, s a ratifikálás még húzódik a kongresszusban. Az emberi jogok fogalmukat tekintve különösen védett, kiemelt jogok, amelyeket az emberek legfontosabb létfeltételeit védik. A nagyszámú jog és kötelesség közt, ezek az állam és az állampolgár viszonyának legalapvetőbb kérdéseire vonatkoznak, ezért biztosításuk a XVIII. századi forradalmak óta elsősorban az országok saját alkotmányainak, törvényeinek feladata. Nemzetközi jogi védelmüket a népek a második világháborús antifasiszta koalícióban, a nácik minden eddiginél nagyobb embertelenségei láttán határozták el. Ezt tükrözi az 1948-as deklaráció felépítése is, amely először A hét karikatúrái A LIBANONI VÁLSÁG MEGOLDÁSA ... NAMIBIA! „NÉPSZAVAZÁS’ . az izraeliek és a jobboldali milicisták tervei szerint (Krokogyil) . dél-afrikai módra. a fasiszták által legdurvábban megsértett jogokat sorolja fel. Az egyenjogúságot fajra, nemre, vallásra, véleményre és születésre tekintet nélkül, az életthez való jogot, a kínzás, megalázó bánásmód, az önkényes letartóztatás és fogvatartás tilalmát. Az egyezségokmányok kötelezően biztosítják ugyanezt, de részleteznek olyan további jogokat is, mint például az állampolgárt megillető jogorvoslat a fellebbezéstől a bírósághoz fordulásig, a szak- szervezetben és a közügyekben való részvétel. Főleg a szocialista országok követelésére a szerződések tartalmazzák az alapvető gazdasági. szociális és kulturális jogokat, így a munkához és tanuláshoz való megkülönböztetésmentes jogot. Az államok kötelezettséget vállalnak e jogok fokozatos, de gyors fejlesztésére saját törvényeik útján. Szólnak az alapvető politikai, véleménynyilvánítási jogokról és azok legszükségesebb közérdekű korlátáiról is. A nemzetközi védelem elsősorban nemzetközi együttműködést jelent e jogok védelmében, fejlesztésében, a tapasztalatok kicserélésében. Tehát nem egyoldalú támadást, önkényes számonkérést, amely a többi állammal szemben rontaná a nemzetközi kapcsolatok már elért szintjét is. Ezt hangsúlyozta most a Varsói Szerződés legfőbb testületének novemberi moszkvai nyilatkozata is, amely az eddigi hasonló dokumentumoknál nagyobb terjedelemben, külön fejezetben foglalkozik az emberi jogok kérdésével. Kijelenti, hogy a szocialista országok betartják vállalt kötelezettségeiket, az együttműködés hívei, miközben visszautasítják az illetéktelen beavatkozást. Azt jelenti ez, hogy az emberi jogokra vonatkozó egyezményeknek nincs semmilyen ellenőrzésre, betartásra vonatkozó mechanizmusa? Ahhoz, hogy teljesen hatékony lehessen egy ilyen nemzetközi rendszer, kétségtelenül a nemzetközi kapcsolatok és a bizalom jelenleginél nagyobb fejlettségére van szükség, de mégis kialakult bizonyos mechanizmus. A személyi és politikai jogok egyezségokmányának megvalósulására 1977 óta egy külön bizottság ügyel, amely tizennyolc szocialista, tőkés és fejlődő országbeli tekintélyes jogászból áll. Rendszeresen jelentéseket kap az országoktól, a jogok megvalósításáról. a bekövetkezett haladásról. Ezt megvitatja; nem ítél el országokat, de általános tanulságokat levon, azokra felhívja a világszervezet figyelmét. A gazdasági jogok megvalósulásával a világszervezet Gazdasági és Szociális Tanácsa foglalkozik, és változatlanul működik az ENSZ-ben 1945-ben létesített Emberi Jogok Bizottsága, amely fontos politikai vitáknak, valamint az új megállapodások előkészítésének színhelye. E jogilag szabályozott, az államok szuverenitását tisztelő fórumok működése kevésbé látványos, mint a propaganda felületes kampányai. Mégsem teljesen eredménytelen. A z erkölcsi és presztízs- szempontok ma nem lebecsülendő erőt jelentenek. Figyelembe kell vennie az új helyzetet a dél- afrikai és a rhodésiai fajüldöző rendszereknek, a chilei junta pedig hosszú huzavona után is nemrég kénytelen volt beengedni az Emberi Jogok Bizottságának ténymegállapító csoportját. K. P. fi IIFTH ■ -Jii >!• I 1 I f A v I ■ 1 I w y A 1 ___A Á Az emberi jogok harminc éve
