Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
Többesszám F iileket sértő, ugyanakkor mosolyra késztető volt egy nyíregyházi tanácskozáson a vállalatvezető mondata: „Nekem jóval több mint egy milliárd forintot kell termelnem az idén". Azt hittem, nyelvbotlás, de röviddel később ezt hallottuk: „Én a tervezettnél már így is több terméket gyártottam, újabbak gyártását nem tudom vállalni”. Az egyik kisvárdai üzem középvezetője ezt mondta: „Exportra is termelek, eddig csak elismerést kaptam a külföldi partnerektől”.1 A nyírbátori járás egyik téeszének főagronómusától hallottuk: „Cukorrépából is rekordmennyiséget termeltem, hektáronként 290 mázsát fogok betakarítani”. Kiszámítani is nehéz: hány évig kellene szünet nélkül dolgozni egy embernek, hogy a közös gazdaság jókora területéről betakarítsa a cukorrépát. Büntetésnek is rossz lenne, ha egyedül takarítaná be. ötven-hatvan százalékos plusz exportra egy ember élete végéig is képtelen. A pontosan idézett mondatok aligha nyelvbotlások. Az egyébként jogos büszkeség mellett más is felfedezhető azokban. Mert véletlenül sem hallottunk ilyeneket a tanácskozáson, illetve a beszélgetések során: „ötven új lakó reklamált nálam, mert rosszul építettem fel a lakásokat". Vagy: „Selejtes termékeimet a belföldi piacon adom el". Vagy: „A kedvezőtlen időjárás és a szakszerűtlen permetezés miatt kevés almát termeltem". A büszkeség — ismétlést érdemel — jogos. Az idézett mondatok mögött valóban jó szervezés és jó munka rejlik. Csakhogy nem egyetlen ember jó szervezése és jó munkája. Mert vegyük az építőket. Idén tizenegy százalékkal termelnek többet, mint tavaly. S nemcsak mennyiségi, de minőségi javulásról is beszámolhatnak: kevesebb az új lakók panasza. A tervezettnél valóban több lakást építettek a megyeszékhelyen, s valóban nem azért, mert a tervet alacsonyra állították. Inkább azért, mert mérnökök, művezetők és brigádvezetők jelentős tábora jól irányította a munkát, nem egyszer átcsoportosításokra is sor került. A brigádtagok, a kétkezi munkások felajánlásokat tettek, megértették a lakásépítés politikai jelentőségét, átérez- ték azok helyzetét, akik nehéz körülmények között, albérletben laknak. A minőségi javulásnak is több oka van. A szakmunkások jobban elsajátították az új technológiát, rutinra tettek szert; január 1-ével az építőiparban bevezették a minőségi bérezést, így a dolgozók anyagilag is érdekeltek a jobb munkában. S hogy több lakás épült, az annak is köszönhető, hogy egy másik vállalat jól készítette elő a területeket, egy harmadik vállalat időben szállította az építkezéshez szükséges elemeket. Az idézett mondat máso ';k fele is magyarázatra szorul. Vagyis az, hogy az említett vezető nem tud újabb pluszt vállalni. Nem azért nem tud, mert kényelmes, vagy túlzottan elégedett a szép eredményekkel. Inkább azért, mert a vállalat kapacitása le van kötve, szebben fogalmazva minden építésvezetőségnek munkája van 1980-ig. Egy másik vállalat is túlterhelt, így nem lenne, aki az esetleges plusz lakások építésénél elvégezné a kisegítő munkákat. Az exportra is termelő üzemben az említett középvezető közbenjárása nélkül korszerű gépeket szereztek be jelentős állami támogatással. (Mi lenne, ha a nyelv megbotlása, vagy a megszokás miatt ezt mondaná a középvezető: „Ezeket a gépeket én vásároltam".) Az itt készített termékek igen keresettek külföldön és belföldön, három műszakban alig győzik kielégíteni az igényeket. A tanfolyamok, a továbbképzések is használtak, értő emberek végzik a nehéz munkát. A külföldi átvevők elismerése nekik is szól. S ok cukorrépa termett, hála a traktorosoknak, a növényápolóknak, meg a cukorrépára kedvező időjárásnak. Persze hála a főagronómusnak is. Mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy kielégíthető a megye és az ország cukorszükséglete. Szűkebb, vagy tágabb közössegünket érintő dolgokról nem lenne szabad egyes szám első személyben beszélni. A Hild- érmet sem egy építész, vagy vezető kapta, hanem mi kaptuk százezren, nyíregyháziak. Külföldön a mi üzemeink nevét jegyzik, a rekordterméseket mi érjük el. Az örömökben és a gondokban hatszázezren osztozunk — Szabolcs- Szalmár megye lakói. az intenzív gazriálksdásril 0 A Központi Bizottság tavaly októberi határozatában megjelölte az intenzívebb, hatékonyabb gazdálkodáshoz vezető út feladatait. Hogyan látja: azóta változott-e és miben a gazdasági munka megítélése a nyíregyházi járásban? — Igen. Azt, hogy intenzív változásra van szükség, már a korábbi központi és megyei párthatározatok is jelezték. Ezek hatására, de egyszerűen az élet követelményei miatt is felismerte végrehajtó bizottságunk, hogy a termelés pártirányításával sem lehet a régi módon, csak általában foglalkozni, csak a mennyiségi kérdések alapján értékelni a munkát. Hozzá kell tennem, hogy e szemléletváltozás nálunk sem megy köny- nyen végbe. Régi beidegződéseket kell felváltanunk. Ezelőtt évtizedekig egyszerű volt minden, összevetettük az eredményeket a tervvel, hasonlítottunk az előző évhez, vagy öt évhez, s ha a százalékok magasabbak voltak mint a korábbiak, vagy mint a tervezett, akkor mindent rendben találtunk. Egy jó időjárás esetén így egy adott gazdaság kiváló minősítést érhetett el. Ez a megközelítési mód ugyanis eltakarta, hogy a gazdaság belső szerkezete, struktúrája mennyire elavult. Vagyis ez a módszer egyáltalán nem ösztönzött a tartalékok feltárására. Éppen 1978 mulatja az ellenkező példát, amely szerint az a gazdaság jó, amely a kedvezőtlenebb időjárás körülményei között is megállja a helyét. Vagy az iparban: az a vállalat, amelynek korábban is kedvező volt a termékösszetétele, ma jobb pozícióban jelenik meg a világpiacon, a nehezebb körülmények között is helyt áll a versenyben. Ezeket kellett felismernünk, hogy új módon, korszerűbben láthassunk munkához a termelés pártirányításában, ellenőrzésében, segítésében. A Vagyis a szemléletben a mennyiség he- w lyett a minőség került első helyre? — Nem mondhatnám, hogy ez ma már járásunk minden termelő helyére érvényes, de még azt sem, hogy pártbizottságunk, illetve apparátusunk minden tagja a minőségi mutatók elemzéséhez szokott. A törekvésünk azonban ilyen. Már korábban is megvizsgáltuk például az egyes ipari és mezőgazdasági üzemeink üzem- és munkaszervezési tevékenységét, a munkaidőalap kihasználását, a nagy értékű termelőberendezések működtetését, vagy a termékszerkezetet. Ezekben a konkrét kérdésekben számoltatjuk be a gazdasági vezetőket is. A A nyíregyházi járás az ország egyik leg- ® nagyobb járása, ahol népgazdaságilag is igen fontos üzemek dolgoznak. Ez a tény könnyíti, vagy nehezíti a pártmunkát? — A megye nagyütemű iparfejlesztéséhez hasonlóan nálunk is gyors iparosítási folyamat ment végbe. Űj üzemek sora létesült, s most értünk el oda, hogy az extenzív korszakról az intenzívre térhetünk át. Rendkívüli jelentőségű az Alkaloida vegyészeti gyár, de a textilipar is nagymértékben fejlődött. A járás ipari termelése idén mintegy 6 milliárd forint. Bonyolult és összetett feladatokat látnak el ezek az üzemek. Nemcsak azért, mert négy' évvel ezelőtt 2 és fél milliárdról indultunk. Azért is, mert a megtermelt javakból 1,6 milliárd forintnyi az exportképes, és ennek kétharmada a ti.ivés piacon kél el. Első helyen állnak a tőkés exportban a gyógyszerek, a cipő-, de kisebb mértékben a faipari termékek is. A Üzemeink vezetői természetesen most v tanulják meg igazán, mit is jelent gazdálkodni. Mennyire mondható korszerűnek a járás gazdasága? — Üzemeink többségére elmondható, hogy körülményeik korszerűek, illetve gyáregységeink nagyvállalatainál megvannak a tervek a folyamatos korszerűsítésre. Például a nemrég átadott újfehértói Gyapjúszövő nemcsak külsőleg szép, de gépei is hatékonyak. Az újpesti törzsgyár vezetői viszont már az anyag- mozgatás, raktározás gépesítésére is gondolnak. Vagy: cipőipari szövetkezeteinkben folyamatosan korszerűsítik a munkát, javítják a termelés feltételeit. ^ Elmondható ez a minőségi oldalról is? — A gazdaságtalan és korszerűtlen termékeket nem tudtuk még teljesen eltüntetni, de azok — és ezt örömmel mondhatom — nem jelentkeznek olyan mértékben, ami aggaszthatna minket. Üzemeink több intézkedést tét-» tek a váltás érdekében. Az Alkaloidában és a TISZAFA Vállalatnál az elmúlt három évben negyvennyolc gazdaságtalan termék gyártását szüntették meg, illetve tették gazdaságossá. Az Alkaloidában tavaly két új növényvédő szer gyártását kezdték meg tőkés kooperáció keretében. Árutermelő ipari szövetkezeteinkre pedig különösen jellemző a rugalmas igazodás a világpiaci és a belföldi divatigényekhez. Megindult tehát egy folyamat, amit azonban mindenképpen gyorsítani szükséges. 0 Mire gondol konkrétan? — Egy legutóbbi felmérésre. A járás 14 üzemében és négy ipari szövetkezetében mértük fel a gépek kihasználtságát. A vállalati munkarendhez viszonyítva a gépkihasználás, illetve a gépi órateljesítmény 79 százalékos volt az elmúlt évben, összesen 800 ezer gépi óra esett ki a termelésből. Ezen belül is nagy a szóródás — a 60 százaléktól a 99,5 százalékig. A gépek kihasználása a ME- ZÖGÉP-gyáregységekben volt a legalacsonyabb, míg a legmagasabb a tiszavasvári Alkaloidánál és a RACITA-nál. Amikor az okokat vizsgáltuk, érdekes következtetésre jutottunk. A gépek többnyire anyaghiány, alkatrészhiány, rendeléshiány, gépmeghibásodás — vagyis nem ki« részben szervezetlenség — miatt álltak. Az k^k között találjuk a gyártott termék elavultságát, az elégtelen piackutatást, az elégtelen munkafegyelmet. Miután ezeket feltártuk, az illetékes üzemek vezetőivel vitattuk meg a tennivalókat. Számításaink szerint a járásban a jelenlegi munkarend mellett is 800 milliós termelésnövekedést eredményezne, ha a gépi munkaórát 15 százalékkal sikerülne emelni. Ehhez pedig semmilyen csodaszer nem szükséges. A A korszerű gazdálkodáshoz vezető úton mit lát elsőrendűen fontosnak? — Továbbra is azt, hogy a gazdasági vezetők, a párttagok, a dolgozók gondolkodásában általánossá kell tennünk; a korszerű, a gazdaságos termelésre való törekvés állandó feladat. Azért is az, mert ami ma korszerű, az holnap könnyen válhat elavulttá. A Ennek a hatalmas járásnak nagy jelentőségű a mezőgazdasága is. Nem gondolja-e Bánóczi elvtárs, hogy miközben az iparosítás éveit élték, óhatatlanul háttérbe szorult az itt fellelhető nagy tartalékok kiaknázására való törekvés? — Az ipar esetében talán sikerült érzékeltetni, hogy a hatékony gazdálkodást ott is csak tanuljuk. Azzal folytatnám, hogy ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk foglalkozni a mezőgazdasággal. Azért sem, mert járásunkban továbbra is igen jelentős a mező- gazdasági termelés értéke, hozama és összetétele. Semmilyen területen nem mindegy, milyen ráfordítással milyen eredmények születnek. Az exportképes és gazdaságos termék előállítása ezért mindenképp nagyobb figyelmet érdemel. Mert ha például a 600 ezer mázsa almánál csak egy forint a kilónkénti ártöbblet, máris 60 millió forintot nyertek az üzemek. Ezenkívül se a gazdaságnak, se az országnak nem mindegy, milyen mondjuk a szovjet export, amely mezőgazdasági gépben, gázolajban, energiában térül vissza. A A járás egyik közös gazdaságában büsz- w kén emlegették, hogy közelítik a háromezer literes fejési átlagot. A fejlett állat- tenyésztő országokban ennek a duplájával sem szoktak dicsekedni. Mi erről az ön véleménye? — Arra, hogy a tejtermelésben is — mint sok más ágazatban még — óriásiak a kihasználatlan tartalékok. A következő években (de már most azonnal meg kell kezdenünk) nagy figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaság termékstruktúrájának változtatására. Azt kell termelni, ami a helyi körülményeknek is, a népgazdasági igényeknek is a legjobban megfelel. Igaza van, a háromezer literes fejési átlag nagyon kevés. Ezeket a kérdéseket témánként, és elsősorban üzemenként szükséges alaposan elemezni a kommunistáknak, szakembereknek. A nagy tartalékok közül csak néhányat említek. Még mindig van lehetőség a minden hektár föld megművelésében és egyes helyeken a föld jó megművelésében is. Másrészt nálunk is nagy eltérések vannak a hasonló adottságok között gazdálkodók eredményeiben. Ez évben búzából 15 tsz 40 mázsán felül termel, a gávavencsellői és a tiszavasvári tsz-ek átlaga pedig megközelítette az 50 mázsát. Ugyanakkor nem kevés szövetkezet a 30 mázsás hektáronkénti termést sem érte el. Hasonlóak az eltérések más növényeknél és az állattenyésztés hozamainál is. És talán még nagyobb tartalék rejlik a felhasznált takarmánynál. A másik nagy tartalék a mezőgazdasági gépek kihasználásában, élettartamuk meghosszabbításában rejlik. Mert ha a nagy értékű gépeket éjjel is, nyújtott műszakban is dolgoztatnánk, csak ezzel sok veszteséget lehetne elkerülni. A Itt jelentkezik tehát a régi tétel, amely ^ szerint megfelelő embert a megfelelő helyre. Ez a gond tehát káderkérdés? — Nem kis részben az. A gazdálkodás minőségi követelményeinek csak úgy felelhetünk meg, ha időről időre fejlesztjük a vezetői munkát. Ez a vezetési mechanizmus, a vezetési rend fejlesztését, igazítását jelenti a változó körülményekhez, de a munkamódszer, munkastílus fejlesztését is követeli. A fejekben szükséges rendet tenni. A feladat sokrétű. Egyrészt konkrét elemzés alapján orientálni az üzemek párt- és gazdasági vezetését a jobb munkára, másrészt ellensúlyozni szükséges egy csomó beidegződést, a megszokást, bizonyos kényelmességet. És végül ez egyes esetekben kádercserét is jelent. Közös gazdaságaink közül kettőben-három- ban — őszintén megvallva — többszöri próbálkozás után sem sikerült megnyugtatóan megerősíteni a vezetést, alkalmassá tenni a mai követelményeknek megfelelő munkára. Ez évről évre gondokat okoz a termelésben is. Itt alaposabb kádermunkát kell végeznünk. A Ahhoz, hogy helyesen tudjuk megszabni az irányt, elsősorban a pártszervezetek vezetőinek, a kommunistáknak kell tanulni. Mennyire aktuális ez a járásban? — Pártszervezeteink munkájában ma már jelentős helyet foglalnak el a hatékonysági, minőségi célok. Egyértelműbb a kommunisták előtt, hogy a szervező, irányító munka javítása nélkül semmit nem haladhatunk. Megítélésem szerint a pártszervezetek ma már ismerik és meg is ismertették a feladatokat a taggyűléseken és más rendezvényeken. A nagyobb üzemekben már a konkrét tennivalók megjelöléséig is eljutottak. Alapszervezeteink többségénél azonban erőteljes segítségünkre várnak. 1978 munkája, a jövő év tervei még a taggyűlések elé kerülnek, s ezekhez is nagyobb segítséget kell adni járási pártbizottságunknak, mint korábban. A A kérdés az volt: képesek-e a jobb mun- w kára? — Zömmel igen. Az alapszervezet az első vonal, ahol a Imre eldől. Nagyfontosságú tehát, hogy azok minél jobban ismerjék fel saját szerepüket a határozatok végrehajtásában, és mind színvonalasabban legyenek képesek azt megfogalmazni. Bizakodásom alapja: a titkárok, a vezetőségi tagok többségének jó a felkészültsége, megfelelő a tapasztalata. Nemcsak a feladat lett nagyobb az utóbbi években, a párttagság is erősödött. Olyan fiatalok kerültek a pártba, akik szakemberként, szakmunkásként is megállják a helyüket. Mi is rendszeresen készítjük fel a pártvezetőségi tagokat a feladatokra. Ezekben a hetekben beszélgetéseink fő témája lesz az intenzív fejlesztés, a termékszerkezet és néhány más, időszerű gazdasági tennivaló. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy nem minden alapszervezet képes a magasszintű vagy hatékonyabb vezet képes a magas szintű vagy hatékonyabb munkára, őket megkülönböztetett módon segítjük a helyszínen. Másrészt végrehajtó bizottságunk közvetlenül is beszámoltat gazdasági vezetőket, amelyeken az alapszervezet titkárai is részt vesznek. Ez is egy módszerbeli segítség. Elmondhatom: a gazdasági kérdések ma az emberek érdeklődésének központjában vannak. A Megfogalmazhatjuk általában, hogy a w pártszervezet titkárai jó partnerei a járás gazdasági vezetőinek? — Én nem így fogalmaznék. Mert lehet, hogy a titkár itt-ott nem megfelelő partner, de a pártszervezet mindig és mindenütt az. Az alapszervezetben hatalmas erő rejlik, s nagyon rövidlátó az a vezető, aki ezt nem ismeri fel. ^ Említette, hogy a pártszervezetek eljutottak a felismerésig. Most hogyan tovább? — Bárhova menne, hosszan elbeszélgetne a fontos határozatokról a pártszervezetek tagjaival. Az is igaz, hogy még nem mindenütt lenne ilyen szóbőség, ha a konkrét helyi tennivalókra terelődne a szó. Ez került tehát előtérbe és az a nehezebb, hogy amit felismertek, azt gyorsan váltsák is valóra. A végrehajtást tehát központi kérdésként kezeljük. Visszatérünk az ellenőrzésre, az értékelésre. Sokoldalúan próbáljuk nevelni erre önmagunkat. Ehhez segített minket a megyei párt vb legutóbbi — járásunkkal kapcsolatos — napirendje is. 9 Köszönöm az interjút. Kopka János KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. december 10. r Vasárnapi UINTERJÚ Bánóczi Gyulával, a nyíregyházi járási pártbizottság első titkárával
