Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Számadás az emberekről MILYEN VOLT HAJDA­NÁN egy termelőszövetke­zeti zárszámadási beszá­moló? Ha jó „szóképessé­gű” volt az elnök — és rendszerint az volt — ak­kor egy darabka papírra felírta magának a legfonto­sabb adatokat, azután fel­állt, és beszélt. Élőszóval, kicsit visszatekintve, kicsit előrenézve beszélt az esz­tendőről, leginkább pedig az emberekről. Megemlékezett a nagy próbatételekről és azokról, akik azt levezették, elmondta az elmúlt év em­lékezetesebb kudarcait, de anekdotáit is. Azokban a régi, mai mércével mérve kicsi szövetkezetekben nem volt ritka az olyan beszá­moló beszéd, amelyben min­den tag vagy legalább min­den család neve előfordult. Aztán jött a méretek nö­vekedése, és a sokoldalú­elemzés igénye. Szabályok írták elő, hogy mi legyen a beszámolóban és ennek bi­zonyításául a beszéd szöve­gét csatolni kellett a beter­jesztendő jegyzőkönyvhöz. Az elnök kénytelen volt le­írni a szöveget, és ebben valósággal nyüzsögtek az adatok, másra nem jutott se hely, se idő. Ennek ellensú­lyozására találták ki, hogy a számokat előre kiküldik, így a beszámoló már a szö­veges elemzésre korlátozód­hat. De az emberekre így is alig maradt benne hely. Csak a típusszöveg: „tagsá­gunk segítségével”, vala­mint a szocialista brigádok­ról való — elő is írt — megemlékezés. Nagyon jó lenne most ezen a gyakorlaton módosí­tani egy kicsit. A számokat mindenképpen ki kell kül­deni, de talán az elemzést is jó lenne, mert a sok ezer hektár sok millió forintjai­ból adódó következtetéseket az egyszerű parasztember legfeljebb többszöri elolva­sás után tudja követni. Kel­lene viszont, nagyon kelle­ne ismét többet beszélni az emberekről. Akár úgy is, hogy jó, a leírt szövegben legyenek benne az „el­várások”. De az elnök időn- kint tegye le a papírt, és saját szavaival, saját emlé­kezetére támaszkodva be­széljen az emberekről. NAGY PRÓBATÉTELEK­NEK és ezek levezetése so­rán a hétköznapi hőstettek­nek most sem vagyunk híj- ján, anekdoták is teremnek, ha nem is az irodákban, de a műhelyekben, az irányító pultoknál, a vezetőfülkék­ben feltétlenül. Azonkívül pedig keményedik a gazda­sági helyzet, a helytállás anyagi elismerése — leg­alábbis széles körben — egyre nehezebb. A jövede­lem behatárolt, mindenféle juttatást szabályoznak, mégpedig szorosan, mert szoros az ország gazdasági helyzete, a mezőgazdaságé éppúgy, mint az iparé. De hát akkor az emberek legalább a szónoki emel­vényről elhangzó szavakból érezzék, hogy fontosak ők ebben a hatalmas szerke­zetben, hogy tesznek olyat, ketten-hárman vagy akár egyedül, ami az ezer főnyi közösség históriájában is említésre méltó. És érezzék, hallják, hogy igaz, behemót gépek mozognak a határ­ban, vegyszerek adagolásá­tól várják az istállókban is az eredményeket, de mind­ezek mögött és fölött az em­ber áll. Az elnöktől, sőt a zárszám­adási anyag előkészítőitől is átállást kíván ennek az új módszernek meghonosítása. Kicsit át kell hangolódni, ha az elnök a beszéd — leg­alábbis gondolati — előké­szítés során be akarja tűz­delni, jó sorrendbe akarja rakni az eredmények eléré­sének emberi mozzanatait MEGÉRI AZONBAN A CÉL a fáradtságot. A zár­számadások — kopottnak tűnő kifejezés, de ideillő — emberközpontúságának visszaállítása. Mert lehet, hogy a régen áhított ebédlő felépítésére jövőre sem lesz pénz. Ezt azonban a joggal türelmetlenkedő emberek hamarabb megértik, ha a zárszámadás egész légköré­ből kicseng, hogy nem azért marad el a beruházás, mert itt nem tartják fontosnak az embereket. És lehet, hogy az 1979-es terv elkészítése során a személyi jövedelme­ket kicsit szűkmarkúbban kell majd előirányozni, mi­közben a megoldandó fel­adatok növekednek. De ezt is könnyebb lesz elérni, ha a közösségi megnyilatkozá­sokba visszahozzuk azokat a régen oly kedves, néha szövetkezetszerte hetekig emlegetett, egy-egy ember magánéletében pedig halá­láig szép emlékként őrzött emberi mozzanatokat. F. B. CSAK A BETON DERMED... Házépítők pufajkában A nyíregyházi Kun Béla utca—Dózsa György utca sar­kon a körút mintha ketté válna: négyemeletes tömbök­kel folytatja az építő- és szerelő vállalat az impozáns látványt nyújtó körút kiala­kítását. A Marx téri csomó­pont és a körülötte levő la­kások fél évvel előbb készül­nek el, s ez döntően az épí­tők jó munkaszervezésének, a télen sem lassuló beruhá­zásnak köszönhető. Forró víz a betonhoz — Még nem is nekünk ne­héz hozzászokni a nehezebb körülményekhez — véleke­dik Tóth Béla, ács brigádve­zető —, hanem a betonnak, meg az építőanyagnak. A hi­degben olyan hamar megköt, hogy csak különböző vegyia­nyagok hozzáadásával, kalci- durral meg plasztollal lehet megakadályozni a lefagyását. Állandóan forraljuk hozzá a vizet, s amikor összekever­tük, hőlégfúvóval fűtjük ki a betont. — Amikor nagyon csikorog az idő, a fagyra kevéssé ér­zékeny anyagot vesszük elő — mondja Losonczi Sándor ács. — A szerszámok, a szeg, a fa jól tűri a hideget, s azokkal folytatjuk a sort. SZOROSABBRA HOZZUK A TÉLIKABATOT MA­GUNKON, ÉS NINCS KEDVÜNK MEGÁLLNI EGY PILLA­NATRA SEM A HIRTELEN LEHŰLT IDŐBEN. MÉG A NAPSÜTÉSBEN IS SZIKRÁZIK A LEVEGŐ, AZ ELCSEP­PENT VÍZ NÉHÁNY MÁSODPERC ALATT MOZDULAT­LANNÁ DERMED. AZ ÉPÍTŐK AZONBAN MINTHA RÁ­CÁFOLNÁNAK A FIZIKAI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEKRE, SE­RÉNYEN HORDJAK A PANELEKET AZ ALAGÜTZSALUS ÖNTÖTT HÁZHOZ. Igazodás az időhöz — Mi is abbahagyjuk ilyenkor a falazást és a nyí­lászárókat, a kiegészítő ele­meket tesszük a* helyükre. Úgyis megkötne a habarcs, a felesleges munkát csak ismé­telni kellene — teszi hozzá Oláh János kőműves brigád­vezető. A munkások melegítő bé­léssel ellátott védősisakban, vastag kesztyűben, pufajká­ban dolgoznak. A mínusz tíz fok alá süllyedt hidegben jól­esik a délelőtt kiosztott fél liter forró tea. Még így is Ilyenkor a vas is hidegebb A gyermekek dolgozónak nevezik szüleik munka­helyét. Nem gyárat, üzemet, hivatalt említenek. Azt kérdik: „Ma is mégy a dolgozóba?”. A szülők termé­szetesen mennek a dolgozóba, sőt az is elő-előfordul, hogy a gyermek is ellátogat oda, ahol édesapja, édesanyja, esetleg nagyszüleik végzik munkáju­kat. Éltesebb férfi mesélte: „A minap eszembe jutottak gyermekéveim és az apám. Volt egy nagyon kellemetlen érzésem az apámmal kap­csolatban. Az én apán nem dolgozott rendszeresen. Ott­hon, a ház körül tett-vett és ha hívták valahová — nagy­ritkán a nagygazdák —, egy napra, két napra munkába állt. A barátom apjának ál­landó helye lett a vasútnál. Pályafenntartó volt, krampá- csoló. Megesett, ha közelben dolgoztak, a barátom és én ebédet vittünk. Restellem, de azért az egyért, hogy a bará­tom apjának munkahelye volt, nagyon irigyeltem a ját­szótársamat. Kellemetlen érzés az, ha egy gyermek nem büszkéi­Á dolgozó kedhet azzal, hogy az apja ez, vagy az, mert az apjának nincs állandó munkahelye, munkája. Akkor gondoltam erre, amikor az unokám több társával együtt egyszerre csak körbeállta a gépemet. Nagy kerek gyermekszemek csodáltak engem, az esztergá­lyost, és azután a kis va­karcs — a keresztnevem örö­köse a Bandi fiú — büszkén kijelentette: „Ugye mond­tam, hogy ez az én nagyapám dolgozója? Na ugye meg­mondtam?” Láttam a többi gyermek za­varát, irigységét. Rá is pirí­tottam az unokámra. Mit di­csekszel itt, te kis vakarcs? Hiszen minden gyermek apu­kájának, nagyapjának van dolgozója. Miért éppen én lennék kivétel? Meg is kér­deztem a gyermekeket: „Ugye, gyerekek, a ti apuká­tok és anyukátok is dolgo­zik?” Kórusban zengett az igen, s ezután az apróságok már felengedtek, nevetgél­tek, kérdezgettek: „Ez mi... Hát ez mi az ...” Egyszóval, láttam, otthon vannak most már az üzemben, megbékél­tek azzal, hogy ez a gyár az én unokám nagyapjának a dolgozója. A gyermekek a közeli óvo­dából jöttek gyárlátogatásra. Amikor távoztak — amit 35 éve nem tettem meg munka közben, most megcseleked­tem — leültem a gépem mel­lett. Rám is szóltak a társa­im: „Na, mi van, nagyapa, elfáradtunk?” Mit válaszol­hattam volna? Mondjam ta­lán el, hogy egy nagyon jó érzésem támadt? Mert bi­zony isten a jó érzéstől erőt- lenedtek el a lábizmaim. Ab­ból a régi gyermekkori rossz érzésemből fakadt a mostani jó. Amivel én soha nem büsz­kélkedhettem, most megte­hette az unokám, felkeresett a dolgozómban. Ennyi a történet — mond­ja az idős szaki, de még ki­egészítette. — Munkaidő után poharazgattunk. Én beszél­tem a brigádnak és a sör hab­ja sercegve már leült, elfelej­tettük, hogy frissiben habbal, habosán szeretjük. Beszéltem az érzéseimről. Meg kellett magyaráznom a társaimnak, hogy jók még a lábaim, bír­ják az állást, én bírom a munkát. A brigád nagy mó­kamestere szólt nagysokára: „Na, akkor igyunk, nagy­papa. Az unokára, az apák és a nagypapák dolgozójára”. Sörrel nem illik, de mi mégis koccintottunk. Ittunk. Haza­mentünk. — Ugye, érti? Mert szerin­tem lehetnek rossz és jó ér­zései az embernek, olyanok, amelyek még esztendő múl­tával is szíven ütik az embert. És akkor ... akkor le kell ül­ni egy kicsit...” . Seres Ernő egy-két ember minden órá­ban bemehet pár percre a melegedőbe. Az elgémbere­dett tagok felengednek, s már könnyebb végighajtani az ebédig vagy a műszak vé­géig. Ilyenkor jólesik a védő­ital. — A munka szervezését sok esetben az időjárás irá­nyítja — említi Balogh Jó­zsef építésvezető. — Olyan szerelésre vagy belső burko­lásra osztjuk be az embere­ket, amit nem befolyásol a mínusz tíz-tizenöt fok. Még a fűtőolajra is vigyázni kell, mert hamar ledermed. Ahol lehet, fóliába „csomagoljuk” az építményt és így elvisel­hetőbb a levegő a benti munkához. Amíg viszont nincs annyi­ra készen a ház, a negyedi­ken süvít a levegő az „alag- útkockák” között, s talán csak a gyorsabb mozgás véd meg a fázástól. Az építők csalhatatlan pontossággal be­csülik meg a hőmérsékletet is. Nem a meleg szobában a rádióból hallják először. — Most mínusz tíz fok le­het — vélekedik Simái Jó­zsef kőműves. — Már este tudjuk, ha nagyon keringe­nek a varjak, másnap hideg lesz. Összeköttetés rádión Szinte minden felesleges lépést, a nélkülözhető sallan­got el kell hagyni. Ezt szol­gálja az urh-rádió is, ami összeköti az építőket a tmk- műhellyel és a vidéki mun­kahelyekkel. így ha valame­lyik gépük, berendezésük fel­mondja a szolgálatot, rögtön segítségükre siethet valame­lyik tmk-s vagy éppen a hi­ányzó anyagot tudják hamar pótolni. Az időmegtakarítás nemcsak ésszerű gazdálko­dást jelent az emberekkel, az anyaggal, az energiával, ha­nem az új lakók is előbb köl­tözhetnek be a régen várt la­kásba, s nem utolsósorban a vállalat teljesítménye is na­gyobb összeggel mérhető. A nagy hideggel megbirkózó építők fáradozása ezt ered­ményezi. Tóth Kornélia CSENGEK Közművesítési program Elkészült Csenger rendezési terve, a megvalósítást szabá­lyozó tanácsrendeletről a jö­vő héten szavaz a tanács, sok figyelemre méltó javas- la! kerül a testület elé. Nagy gondot fordítanak egyebek között a közműlétesítmé­nyekre. Azt akarják elérni, hogy az intézmények telje­sen közművesítettek legye­nek. Tervezik, hogy a házi vízbekötéseket a szennyvíz- bekötésekkel együtt oldják meg, ahol pedig a távlatban sem lesz csatornázás, ott megfelelő műszaki megoldá­sokat javasolnak a szenny­víz elvezetésére. Mindezekkel jelentős k< . nyezetvédelmi hatást is el tudnak érni. Meghatározták a község kül­területére vonatkozó előírá­sokat is, s környékterv is ké­szült. A megnövekedett köz­lekedéssel arányban részlete­sen foglalkoznak az utak szé­lesítésével: a főutak 30 mé­teresek lesznek. Felmérték azokat a területeket is, ahol a távlatokban kiépített gép­kocsiparkoló szükséges, s jobb feltételeket teremtenek az autóbusz-végállomás szá­mára is. vAsArosnamény Ügyintézés gyorsabban A Vásárosnaményi Nagy­községi Közös Tanács köz- igazgatási területéhez 11 600 lakos tartozik. Hatósági ügyeiket a tanácson intézik. Ebben mind magasabbak a követelmények: Vásárosna­ményban nagyközségként is sok állampolgári ügyet hely­ben intézhettek, s minthogy január 1-től Vásárosnamény város lesz, elsőfokon csak­nem minden hatósági eljá­rást itt tartanak majd. Ez na­gyobb feladatokat ró a taná­csi szakigazgatási szervekre — ezért is tárgyalt nemrégi­ben a végrehajtó bizottság a vb-titkár munkájáról. El­hangzott: a hatósági ügyek nagy többsége az ügyfelek megelégedésére időben elin­téződött; több év átlagában a kiadott iratoknak másfél szá­zalékát fellebbezték meg, de a másodfokon csak minden tizedik ügyben találták jogos­nak a fellebbezést. Mindezek ellenére a hatósági ügyinté­zést tovább javítják és gyor­sítják. ÜJFEHÉRTÓ Figyelem az ingázókra A közművelődés-politikai feladatterv megvalósításáról is szó volt Űjfehértón a ta­nács vb-ülésén, ahol elisme­rés hangzott el a közművelő­dési társulás munkájáról. Hat felnőtt és egy gyermekkönyv­tár működik a nagyközség­ben, amelyek tevékenységé­hez is kapcsolódnak a klu­bok. A művelődési házban és a Vadastagtían működő klubok a legeredményeseb­bek. Tartalmas a gimnázium klubjának tevékenysége is. Nagy reményeket fűznek a gyapjúszövőgyárban szerve­zett közművelődési tevékeny­séghez is, amely most indul az új üzemben. Azt is terve­zik, hogy tovább bővítik a közművelődési társulást: be­vonják munkájába a könyv­tárt is, amelynek állományát számottevően gazdagítják. Nagyobb figyelmet fordíta­nak az ingázó dolgozókra: szá­mukra fórumrendszerű tájé­koztatókat tartanak a község­politikáról, a település gaz­dasági életéről. A felvilágosí­tó, tudományos ismeretter­jesztésbe fokozott mértékben kívánják bevonni az agrár­értelmiséget, az egészségügy dolgozóit és a műszaki értel­miséget. Szerelés a tetőn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents