Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-08 / 289. szám
1978. december 8. KELET-MAGYARORSZÄG 3 HOZZÁSZÓLÁS Negyven lakás ügyében M indig furcsa érzésem van, ha úgy tárgyalnak egy ügyet, emberek dolgait, esetleg úgy ítélik meg egy mozgalom sikerét, vagy sikertelenségét, hogy a leg- érdekeltebbek, a benne részt vevők, akik fölött ítélkeznek, nincsenek jelen. Persze így könnyebb. Emezek sem támadni, sem védekezni nem tudnak, semmi érdemlegeset nem képesek felhozni mentségükre. Képtelenek közbeszólni, hogy ejnye kérem, kedves elvtársak, nem nézték meg alaposan a dolgot, mert ha tudnák, hogy ez meg ez hiányzott, akkor másként vélekednének. Ez, a tanácskozáson ki nem mondott, de ide írt gondolat forgott a fejemben, amikor a SZÁÉV-nél a szocialista munkaverseny gondjai kerültek terítékre. Nem tudom a teljes igazságot, miért nem sikerült teljesíteniük a szocialista munkaverseny egyik fontos vállalását. Egy dologban azonban biztos vagyok. Nem egyedül, és nem elsősorban a munkások az okai, még kevésbé a mozgalom. A vállaltak szerint a kitűzött határidő előtt egy hónappal, pontosan András napján, november 30-án kellett volna elkészülnie negyven lakásnak. Nem sikerült. Van ilyen. A miért már sokkal izgalmasabb. Olyasmi is elhangzott halkan, hogy „ezt hagyjuk”, „ne firtassuk”. Miért ne? Talán a munkások, a szocialista munkaverseny ebben a ludas? Mi az, amiről nem, vagy csak fülbe súgva esett szó. Mégis nyilvánosságot érdemel? Először: szakkörökben ismert, hogy az építőipari cikklistán több mint 70 ezer anyagfajta szerepel. Elképzelhető-e, hogy ezek közül jó néhány hiánycikk ma is? S ezek miatt késnek a lakásátadással? Igen. Ez esetben az egyik ok ez! Másodszor: ma is van olyan lakótömb Nyíregyházán, amelynek még most sincs közműkivitelezője. Harmadszor: nem volt ütemszerű, tervszerű a kohósalakblokk beszerzése. Hogy miért nem? Mert vagy nem volt, ha volt, tervszerűtlenül szállították Debrecenből, ha innen nem tudtak biztosítani, tnentek érte a távoli Salgótarjánba. Ezzel persze nem csak a fuvarköltségek növekedtek, késve érkeztek az elemek is. Negyedszer: az igazsághoz tartozik az is, hogy például Nyírbátorban a toronydaruk áttelepítése 2—300 munkaórát is igénybe vett. Emiatt is késik a lakásépítés befejezése. Ötödször: Nyíregyházán, a Széna téren például későn biztosították az építkezéshez szükséges területet. E nnyiről van pillanatnyilag tudomásom, ami „belejátszott” abba, hogy a szocialista munkaversenyben, a határidő előtt egy hónappal vállalt negyven lakás András-napra nem készült el. Gondolom emellett még sok más tényező is akadt. Fontos: ne hallgassunk ezekről sem, s ne akarjuk a hibákat a szocialista munkaverseny rovására írni, a mozgalomban keresni a bajt. Farkas Kálmán Hat új műhely Szolgáltatóház Nyírbátorban Az Öntödei Vállalat kisvárdai üzemében Véci Jánosné és Matyi Margit speciális menetvágó gépen 925-ös öntöttvas radiátorhoz készítenek közcsavart. (Császár Csaba felvétele) JOSOLTÄK ANNAK IDEJÉN a KÖZSÉG PATRIÓTÁI: MEGSZŰNT járási székhelynek lenni, meghal csengek. Csenger és a „hetek” Hárommillió — társadalmi munkából Gyors munkával: szeptembertől novemberig tető alá hozták Nyírbátorban a KIOSZ új szolgáltató- és székházát javarészt társadalmi munkával a város kisiparosai. Napjainkban már a téliesítés zajlik, s a belső szerelési munkákon dolgoznak. 1978—79-ben a tanács és a KIOSZ körzeti csoportja 9 új műhelyt ad Nyírbátorban a kisiparosoknak. Ezek közül 6 az új szolgáltatóházban kap helyet. Berendeznek itt női, férfiszabó, háztartásigépjavító, filmnyomó, kézimun- ka-előnyomó, fényképész és órásműhelyt, melyekben jövőre meg is kezdődik a munka. Aztán okosan, a községet elkerülve építették meg a megyét Csengersimával ösz- szekötő műutat. A kétségbeesők ismét rázendítettek: még az átmenő forgalmat, az élet lüktetését is irigyelték tőlünk. Másoknak meg a közös tanács kialakítása, a nyolc község összevonása szúrt szemet, mondván: elvisznek minden pénzünket. Harmonikus együttélés — Mindezek ellenére Csenger felnőtt korát éli, — fogalmazta meg jelenüket Szakács Gábor, a nagyközségi közös tanács vb-titkára. — Megvalósult a nyolc község — Csenger, Csengerújfalu, Csengersima, Szamosangya- los, Szamosbecs, Szamosta- tárfalva, Komlódtótfalu és Nagygéc — harmonikus együttélése. Csengerújfalu- ban éppen úgy örülnek a Sza- mosangyaloson zömében társadalmi munkával kialakított óvodának, mint Csenger- simán a Szamosbecsen közös erőfeszítéssel megvalósított öregek napközi otthonának. A tanács 65 tagja, a falugyűlések évi ezer hozzászólója úgy perel tanácsi körzete ügyéért, hogy nagyközségi egészben gondolkodik. Erről tanúskodik az is, hogy az idén már mintegy 60 közérdekű javaslat hangzott el. Ami pedig legjobban bizonyítja a lakosság patriotizmusát: a környezetük építéséért, szépítéséért végzett társadalmi munka. 1978-ra ezt 2 millió 300 ezer forintban határozták meg. November közepén már túl voltak ezen az összegen. Ügy számítják, hogy az év végi elszámoláskor közel lesznek a 3 millió forint értékű társadalmi munkához. Példamutató patrióták — Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke ez évben Szamostatárfalván a legmagasabb; 351 forint — tájékoztatott Apáti Katalin előadó, a társadalmi munka nagyközségi felelőse. — De szégyellnivalója egyetlen községnek sincs. Egy zár megjavítása az óvodában, egy pad lefestése a játszótéren, egy szemléltetőeszköz elkészítése az iskolában nem nagy dolog —, de ha jó, az nagyszerű. Sokan javítják a járdákat is, ássák a belvízelvezető árkokat, egyengetik a gépek által kivert utakat. Ezek mind javítják a lakosság közérzetét, otthonosabbá, szebbé teszik környezetüket. Ki számolja ma már, hogy mennyi fáradság, veríték jelzi a közel 50 kilométeren húzódó járda, 30 kilométeren földbe bujtatott ivóvízvezeték-hálózat megépítését? — A Petőfi, meg a Sályi utca úgy tönkrement — magyarázza Móré Elek szamos- angyalosi tanácstag, alapszervi párttitkár —, hogy a közlekedés rajtuk szinte élet- veszélyessé vált. Megkerestük a lakosokat. Az eredmény: több száz köbméter földet mozgattak meg. Kiegyenesedtek az útfelületek. Vízelvezető árok került melléjük. Az Ady utcaiaknak példát Katona Miklós, Adorján György, Erdődi József mutattak. A Sályi utcában Tuba Mihály és családja járt az élen. A fiatalok a KISZ- eseknek a napközi otthon berendezésén segédkeztek. Most a Dankó utcán a sor... — A szamostatárfalvi KISZ-esek a járdaépítés mellett — dicsekszik Fási Erzsébet, az Ady Endre Tsz könyvelője, a 42-es körzet tanácstagja — az ifjúsági és úttörőtábor parkosításánál díszcserjék, bokrok, fák ültetésében jeleskedtek. Most pedig itt a községben épül az ifjúsági ház. A fiatalok most erre tartogatják az erejüket. Csatatér volt... — Az új út építésekor a község csatatér volt — sorjázza a történet fonalát Szamosbecsen Szénás Sándor gyümölcskertészeti brigádvezető. aki egyben a tanácstagi csoportvezető tisztjét is ellátja. — Az Üt- és Hídépítő Vállalat a községben az általuk szétvert útburkolatot kijavította, de az útpadka rendbetételét ránk hagyta. Azóta sem értünk a végére. Ez év hátralévő részében „két lapáttal rátéve” ezt kell befejeznünk. Ehhez szükséges négy-öt szállító, két tömörítő jármű, no meg soksok kézi erő. Ez utóbbiban jelentősen segít a tsz Dózsa György Szocialista Brigádja. — Minden községben önállóan működik a népfrontbizottság — mondta Vajas János gyógyszertárvezető, a csengeri HNF elnöke. — Gyűléseinkre meghívjuk a társközségek népfrontos vezetőit. így a társadalmi munkák egyeztetése, a tanácstagokkal való együttműködés jó. Kérésünkre a tsz-ek és egyéb üzemek szocialista brigádjai patronálják a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat. A közösségi feladatok végzésében a népfrontnak és a tanácsnak olyan nagyszerű segítői vannak, mint Mező- hegyesi Lászióné, az óvoda és környékének rendben tartója, Szabó József, a Lenin Tsz tagja. Varga István, az ipari szövetkezet dolgozója a társadalmi munka szervezésénél jeleskedik. A patrióták tízeit dicséri a Zrínyi és a Tisza utca elágazásánál kialakított tetszetős kis park. Sigér Imre JEGYZET Talajminta szerint Rendelet van rá, hogy a mezőgazdasági üzemek 1979- ben az alapműtrágyázást csak talajminta alapján végezhetik el. A gabonafélék: a búza, a rozs, az árpa, a kukorica magas színvonalú termesztése ugyanis csak megfelelő ipari háttérrel, egyre ' nagyobb tömegű, ipari eredetű anyag fel- használásával lehetséges. Vonatkozik ez a gépekre, a vegyi anyagokra egyaránt. Azt mondják: Szabolcs- Szatmárban a műtrágya-felhasználás mértéke egy hektárra vetített hatóanyagban még nem éri el az országos szintet. De van olyan vélemény is, hogy a felhasznált műtrágya tömege már nagy, csupán a hasznosítás szakszerűségével van baj. Mindkettő igaz, de a fel- használás szakszerűsége miatt nagy jelentőségű a rendelet. A műtrágya drága dolog, a termelés költségében jelentős helyet foglal el. Nem közömbös hogyan hasznosul. A műtrágya felhasználásánál két alapvető szempontnak kell érvényesülni: a talaj és a termesztett növény tápanyagigényének. Tapasztalati alapon és csak a szakirodalomra támaszkodva, ezeket az igényeket ma már nem lehet megnyugtatóan kielégíteni. Övhatatlanul bekövetkezik egyrészt a különböző műtrágyák túladagolása, másrészt a kevesebb hatóanyag kiszórása. Mindkettő kárt okoz. A túladagolás pazarlás. A szükségesnél kevesebb felhasználás pedig terméskiesést, a mechanikai és élőmunka-ráfordítás csak részbeni megtérülését eredményezi. A talaj térkép és a vetett növény igénye szerinti műtrágyázás ma már el nem hanyagolható része az esz- közhatékönyságnak. Ezért fontos, hogy a talajminta- vételt is hozzáértő szakemberek végezzék. Ha így lesz; takarékosan, nagyobb hatásfokkal okszerűen használhatjuk fel a rendelkezésre álló vegyi anyagokat, és ezzel tovább léphetünk a termelés fejlesztésében a terméshozamok gazdaságos növelésével. S. E Őszi verseny Az őszi szállítási csúcs idejére rakodási versenyt hirdetett meg a Központi Szállítási Tanács, melynek első felében a szabolcsi vállalatok szép sikereket értek el. A vasárnapi és munkaszüneti berakások és a hét végi kirakások komoly szervező munkát követelnek. Ennek felelt meg kiemelkedő eredményeivel a nyíregyházi papírgyár, ahol a feladott áruk több mint ötödét vasárnap raktak be, átlagosan 33 kocsival többet küldtek el, mint hétköznap. Az érkezett kocsik többségét is hét végén fogadták, mégpedig úgy szervezve meg a kirakást, hogy kocsiálláspénzt alig kellett fizetniük. Jó eredményt ért el a Tiszai Kőolaj- finomító nyírbogdányi gyára is vasárnapi berakásaival. A kirakási versenyben kiemelkedett az ÉRDÉRT 13. számú mátészalkai telepe, valamint a nyírbátori növényolajgyár. Mátészalkán a számukra küldött fa ötödé hét végén érkezett, s bírság nélkül, időre végeztek a kirakással. Nyírbátorban a küldemények közel harmadát fogadták hét végén. A szállítási, rakodási verseny második fele — amely az év végéig tart — újabb erőpróba elé állítja a vállalatokat. A versenyben legjobbakat a Központi Szállítási Tanács díjazza. E gy késő őszi délutánon a nyíregyházi szanált ház udvarán megjelent néhány kesztyűs munkás és egy dózer motorja is belehasított a párás levegőbe. A hosszú háznak már csak a falai me- redeztek az ég felé, a cserepet és a faanyagot hetekkel ezelőtt elvitték. A ház idős lakói nyár végén emeletes házba költöztek a város új negyedében. Sajnálták a régi kertes házat, de fájdalmukat enyhítette, hogy közelebb kerültek fiúkhoz és unokájukhoz, ők ugyanis már régebben az új negyedben kaptak szövetkezeti lakást. A falak bontása előtt a járdán topogott egy fehér hajú asszony, s erősen szorította egy 6 év körüli kisfiú kezét. Szaporán magyarázott és szabad kezével mutogatott a kisfiúnak, aki leengedte alsó ajkát és látszott rajta, hogy gondolatai messzebb járnak, talán az egyik játszótéren. A munkások közül egy jobban öltözött férfi lépett a fehér hajú asszony elé és megkérte, hogy menjen tovább, mert itt hamarosan falat döntenek és porfelhő lepi el a környéket. Az idős nő így válaszolt: „Jó lelkem, mindjárt odébb megyünk, de az unokámmal még látni akarjuk az álló falakat. E falak között az én családom élt több mint harminc évig.” A falakon jól látszottak a családi képek helyei. Az Bontás egyik kinagyított képen a házigazda volt látható bakaruhában. Mellette az elsárgult esküvői kép helye látszott, a bejárattal szemben az unoka pucér képe lógott sárga keretben. Az egyik sarokban keskeny félkör alakban lekopott a mész, valaha itt állt a szépmívű állványon a lavór. Az asztal négy lábának helye már nem látszott, mert a padlót is rég felszedték. De az is megjelent az idős asszony képzeletében. Maga előtt látta, amint szinte üresen ásíto- zik a plafonra, egy másik változata meg úgy jelent meg előtte, amint roskadásig tele van rakva, s az unoka ma- szatos kezével turkál az ínyencfalatok között. Mi mindent láttak és hallottak ezek a falak, töprengett az idős asszony. Régmúlt eleven emlékét idézik — motyogta magában. A nosztalgikus hangulatból a jobban öltözött férfi megint kizökkentette: „Ej, ej, ősszel a levelek visszahullanak a gyökerekhez, mondja egy régi szólás-mondás. Na, jól van, most már valóban tessenek odébb menni.” S zikrázott a csákány, vezényszavak pattogtak, aztán a dózer, mint egy felbőszült bika, nekirontott a falnak. Az idős asszony a dőlés után nem is puffanást, inkább nyögést hallott. Mintha egy óriás embert vágott volna földhöz a gép. A gépkezelő ügyesen forgolódott, a falak halomra dőltek. A környéket befedte a por. A feledés pora. (nábrádi)
