Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 7. Túrák helyben H angoztattuk sokszor többnyire csak a magunk megnyugta­tására, — hogy Szabolcs- Szatmár természeti, műem­léki értékeit érdemes meg­tekinteni azoknak is, akik az ország más részében él­nek. A propagálás viszont többnyire a helyiekre ma­radt, a NYIRTOURIST igye­kezett minél több embernek bemutatni a megyét. Aztán a gyümölcskarnevál, a jo­natán túrák kora követke­zett. Most viszont örömmel fedezhetjük fel legnagyobb utazási irodánk, az IBUSZ • belföldi ajánlatai között az igen sok nyírségi, Szatmár túrát. Kezdve a hatnapos kirándulással, amely Észak- kelet-Magyarország legszebb tájaival ismertet meg. folytatva a külön nyírségi vagy szatmár-beregi túrá­val, amely három napon át műemlékekkel, irodalmi emlékhelyekkel ismertet meg minden érdeklődőt, aki fel akarja magának fedezni hazánkat. A megnövekedett idegen- forgalom jó alkalom arra, hogy minél többen reális képet vigyenek haza ma­gukkal Szabolcs-Szatmár tájairól, lakóinak életéről. Egyben jelzi, hogy megte­remtődtek a vendégek el­helyezésének, fogadásának a feltételei Mátészalkán és Nyíregyházán egyaránt. S már nem csak egy-két nap­ra, hanem tartós üdülésre is invitálják a látogatókat. A mátészalkai strand, a sóstói gyógyfürdő várja a fürdeni, pihenni vágyókat egy hétre vagy még hosszabb időre. Annak, aki megismerke­dik a bátorligeti ősláp vilá­gával, szívébe zárja a csa- rodai templom képét, Nyír­bátor maga nemében párat­lan értékeit, többé nem kell magyarázni, h-ogy az ország legkeletibb sarkában a búvó örökség — ahogy a film mutatta be — hasznosításá­ra, mások okulására, gyö­nyörködtetésére szolgál. * Felfedezni az ország egy darabkáját, megismerni a múlt és a jelen alkotásait sohasem lehet káros időtöl­tés. Merjük ajánlani, hogy ezt azok is tegyék meg, akik helyben vannak, akik sző­kébb hazánk, Szabolcs-Szat­már nem minden táját ba­rangolták be a Tisza-parti füzesektől Kölcsey síremlé­kéig, a szabolcsi földvártól a beregi keresztszemesek hazájáig. TÉLI GÉPJAVÍTÁS. A Balkányi Állami Gazdaság gépműhelyében az MTZ—50-es traktor főjavításán dolgoznak Juhász Imre és Szikora István szerelők. (Elek Emil felv.) KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉS Kérik a gyerekek : magnó, gitár Édesanyám csak a mások fáján látott cukrot. Az övékén már az aranypapírba csomagolt dió is nagy kincs volt. A fenyő alatt kukoricaszárból, rongyból ügyeskedett baba. Anyámnak ez volt a ka­rácsony. Hogyan készülünk ma a karácsonyra? Milyen gondok vegyülnek ma az örömökbe? Három családot kérdeztünk erről. II nagy család Barotáéknál, ha a szűk csa­ládi kört tekintjük, hatan készülnek az ünnepre: .»az édesanya, az édesapa, a há­rom gyerek és a nagymama. — Három-négyezer forint körül költünk ajándékokra. Félretenni novemberben és decemberben szoktunk rá. Mindannyian megtakarítunk egy kis „dugipénzt” még a gyerekek is a zsebpénzükből. — mondja az édesanya. — Persze mindenkinek azt ve­szünk, amire a legnagyobb szüksége van, amit amúgy is meg kellene venni: meleg pu­lóvert, cipőt. Az idén példá­ul a nagyobbik fiam már megkapta az ajándékot. Tönkrement a karórája, újat szeretett volna. A kedvezmé­nyes vásár idején elmentünk az óra-ékszer boltba és vet­tünk egy órát, az eredetinél sokkal kevesebb pénzért. Vagy például a kislányom­nak leárazáskor szoktuk meg­venni a drágább játékokat, amiket aztán karácsonyig el; dugunk. Arra sokat adunk, hogy mindenkinek legyen va­lami meglepetés a fa alatt. Néha a gyerekek is jönnek egy-egy nagyobb kéréssel: magnó, lemezjátszó, gitár... Ha tehetjük, azt sem tagad­juk meg tőlük. Mivel a Cent­rum Áruházban dolgozom, vásárolni is itt szoktam. Helyben van, s ez nem utol­só szempont egy dolgozó édesanyának. Édesapa egyedül Trencsényi Balázs női sza­bó hat esztendeje, amikor három évi betegeskedés után meghalt a felesége, egyedül maradt két gyermekével. Egy.személy ben- lett lányai­nak nevelője. Judit azóta már férjhez ment, van egy 20 hó­napos kisfia is. A kisebbik lány. Beáta 15 éves. A kará­csonyt valamennyien 'együtt ünnepük. — Hogyan készülök? — kérdez vissza Trencsényi Ba­lázs, s mindjárt válaszol is: — Tele gonddal. Éjt nappal­lá téve dolgozom. Varrók itt benn a szabóságon és otthon, hogy meglegyen az ajándék. Ruhát azt persze, hogy kap mindegyik, meg kabátot is. Készen még nem vettünk so­ha. Varrók a kisunokámnak, Robinak is. Nagy fényességet persze nem tudunk csapni, de ezek az ajándékok, amiket magam készítek, igazi örö­met okoznak. Kismotor a két fiúnak Csordás Mihályéknál két iskolás fiú van, Misi 17, Laci 15 éves. Az édesanya sza­badkozik: — Ilyen máskor nem volt nálunk, mint az idén. Ekkora ajándékot még nem kaptak a gyerekek. De már olyan régen kérték, és most születésnapja is volt a nagyobbiknak, megvettük hát a két fiúnak a kismotort. Így lett meg Misi születésna­pi és kettőjük karácsonyi ajándéka. Persze a karácsony nem attól szép, hogy drága ajándékok vannak a fa alatt. Amikor még kicsik voltak a gyerekek, számomra a leg­nagyobb öröm az ő ragyogó arcuk volt. Most, hogy már felnőttek, most is az a leg­nagyobb boldogság, hogy örö­met szerezhetünk egymásnak. Három mai család karácsony előtti készülődé­séről, apróbb-nagyobb gondjairól szóltam röviden, s közben egyre csak anyám szavai jutnak eszembe, ahogyan ő idézgeti gyermekkori karácsonyát: „Sze­gény anyám, letett elénk egy-egy marék aszalt szil­vát édességnek, és mi nagyon örültünk neki.” Kádas Viktória Értelmi fogyatékos állami gondozottak ETA MEGSZÖKÖTT Csaknem háromezer olyan gyerek él megyénkben, aki apátlan-anyátlan — ha nem is mindig a szó szoros értel­mében, „csak” gyakorlatilag. Állami gondozottak. Több­nyire apró korukban kerül­nek' a nevelőotthonokba — egy részük aztán egész gye­rekkorát ott tölti, mások csa­ládokhoz kerülnek: nevelő­szülőkhöz, Irtunk már nem­egyszer szívvidámító esetek­ről, amikor az állami gondo­zott gyereket örökbe fogad­ták, vagy anélkül kötődött az állami gondozás megszűnése után is nevelőszüleihez igaz ragaszkodással. Van ilyen is, hála az emberi szívnek — ám akadnak elkeserítő, sőt egyenest szomorú esetek is.' Válaszút előtt Egy állami gondozott lány idén tavasszal elérte tizen­nyolcadik életévét. Ez a dá­tum azt jelenti: automatiku­san megszűnik az állami gondozás. Nos, P. Eta eseté­ben válaszút elé került a megyei gyermek- és ifjúság­védő intézet. A lány ugyan­is értelmi fogyatékos. Olyan helyet kell találni számára, ahol felügyelet mellett él­het, mivel a hivatalos szak- vélemény szerint: „önálló életvitelre alkalmatlan”. A nevelőszülők, akiknél ezidá- ig élt, nem vállalták tovább — meglehetősen sok gondjuk volt addig is vele. — Ilyenkor a hivatalos te­endő: utánajárni, hogy a gyerek családjánál nem kö­vetkezett-e be az idők folya­mán olyan változás, mely al­kalmassá teszi őket értelmi fogyatékos gyermekük eltar- tására-gondozására. — mond­ja Tusai Pál, a gyermek- és ifjúságvédő intézet vezetője. — Eta családja nyírbátori, felkértük hát az ottani gyámügyi hatóságot intézke­désre. Ami ezután következett, az sajnos, igencsak rossz fényt vei minden intézkedőre. A kényszerhelyzet ugyanis azt eredményezte: a lányt haza­vitték a cigánytelepre. Az intézet szerint „átkerült a gyámhatóság hatáskörébe”, ők pedig — mivel „eltartás­ra kötelezhetőnek” vélték a családot — hazazsuppolták. Érthetetlen! A szülők tizen­hét évig nem is látták lányu­kat, putriban élnek... Eta pár hét múlva Nyír­egyházára szökött, betegen, lerongyolódva. Itt — félig-meddig jóindu­lattal — és sok protekcióval — a megyei kórház idegosz­tályára került ápolásra. Ott sem tarthatták azonban a végtelenségig — nem maradt más megoldás, mint a szociá­lis otthoni elhelyezés. — Ez természetesen már régebben fölvetődött, de saj­nos, azt a választ kaptuk: nincs hely — teszi hozzá Tu­sai Pál. Kevés a hely — így igaz: nincs helye a megye szociális otthonaiban, annál több a várakozó — folytatja dr. Gáli Ibolya, a megyei egészségügyi osztály szociálpolitikai csoportveze­tője. — Szomorú kimondani is:" arra kell várniuk, míg meghal valaki az otthonban... Ördögi kör: előző helyén már nem maradhat, új helye pedig még nincs... — Sajnos, nem ez az első ilyen eset, amikor nagy ne­hézségek árán tudjuk csak elhelyezni volt gondozottun­kat — mondja az intézet igazgatója. — Az értelmi fo­gyatékos gyerekeink jó része nem ilyen súlyos állapotú: többen munkába is állhat­nak megfelelő irányítással. Ám az önálló életre képtele­nek számára általában két út van: vagy nevelőszülői vál­lalják tovább, vagy szociális otthonba kerül... S ha egyik sem megy akkor mit lehet tenni? Nem ismétlődhet meg! Valamit mégiscsak kellett, hiszen a lányt nem tehették az. utcára. így került sor ar­HOLLÓHÁZI — KETRECBEN Eltörött? —Pótolja! Üveg, porcelán és műanyag tárgyak 23 millióért Tányérok, kancsók, tálcák, bögrék és ki tudná felsorolni azt a több ezer féle árucik­ket, ami az Amfora Üveg-, Porcelán- és Műanyag-nagy­kereskedelmi Vállalat 3 ezer négyzetméter alapterületű raktárában több méter ma­gasságban sorakozik. E kereskedelmi egység Sza­bolcs-Szatmár és Hajdú-Bi- har megye üveg-, porcelán- és műanyagáru-igényeit elé­gíti ki. Legnagyobb gyártó partnereik a salgótarjáni, aj­kai üveggyárak, valamint az alföldi, s a hollóházi, illetve a zsolnai porcelánüzemek. De csatlakoznak a sorhoz a mű- anyaggyártók, sőt a kerámia és iparművészeti szövetkeze­tek is. Kizárólag belföldön értékesítik a termékeket az iparcikk-kiskereskedelmi vál­lalatok és szövetkezetek köz­reműködésével. Az Amfóra-ÜVÉRT az egyik legmodernebb techno­lógiával működő üzletbázis. Raktáraik fűthetők, könnyen tisztíthatok, tágasak, világo­sak — a cikkek biztonságos munkakörülmények között tárolhatók. Érdekessége, hogy itt nincsenek állványok, pol­cok. hanem az áru fémpál­cákból álló úgynevezett ket­recekben vannak elhelyezve. A nehéz fizikai munkát gé­pek segítségével száműzték. A számlázás, ügyintézés elekt­ronikus adatfeldolgozással folyik. Az Amfora Szabolcs megyei raktárában állandóan 23 millió forint értékű áru­készlet van. Egy tehergépko­csi rakodási ideje mintegy 10 perc. Kellő árualappal rendel­keznek, mind választékban, mind mennyiségben. Ebben a hazai mellett nagy szerep jut a szovjet, csehszlovák. NDK, bolgár, NSZK, angol, kínai porcelán, továbbá hőálló üveggyártmányoknak is. Az Amfora üzletpoliti­kájában alapvető az olcsó cikkek forgalmazása. Szem­beötlő, hogy milyen .nagy hangsúlyt helyeznek a dolgo­zó nők háztartási munkáját megkönnyítő eszközök nép­szerűsítésére. Az óvodáknak, bölcsődéknek alacsonyabb, — nagykereskedelmi — áron adják el termékeiket. Néhány cikkből nincsen elegendő. így például a herendi készletek­ből. Az elkelt .árukból megál­lapítható: az utóbbi időben sokat változott az emberek étkezési, illetve lakáskultúrá­ja. Rohamosan megnöveke­dett a lakásdíszítési kerámia­tárgyak kereslete. Újdonság, hogy számos olyan készlet van már, amelyiknek ha va­lamelyik darabja eltörik, — akkor az külön-külön pótol­ható. Az Amfóra-ÜVÉRT rend­szeresen szervez vevőankéttal egybekötött kiállításokat, ami egyaránt hasznos a gyártók­nak és az értékesítő vállala­toknak. Részben ennek kö­szönhető, hogy a tavalyi be­vételi eredményüket várható­an az idén, mintegy 12 száza­lékkal sikerül túlszárnyalni. (Cselényi) VÁSÁR ALATT ZÁRVA... Öröm — üröm 1:1 Utólagos jó hír OFOTÉRT-ügyben November 20-át követő na­pokban többen szóvá tették szerkesztőségünkben, hogy a nyíregyházi OFOTÉRT szak­üzletben miért éppen — az országszerte meghirdetett — kedvezményes OFOTÉRT-vá- sár ideje alatt leltároztak? Olvasóink jogos észrevételé­re. Malinics István üzletveze- • tőtől kértünk magyarázatot: ra a megbeszélésre, melyet előbb is nyélbe üthettek vol­na: a megyei tanács elnök- helyettese. az egészségügyi osztály vezetője valamint az intézet vezetője döntött: sür­gős intézkedésre van szük­ség. P. Etát soron kívül el­helyezték egy otthonban. Ugyanakkor — s ez talán a legfontosabb — a jövőre nézve is megállapodtak. Az elkövetkező két esztendőben ugyanis tizennyolc értelmi fogyatékos tölti be a tizen­nyolcadik életévét. Sorsuk nem ismételheti P. Eta kál­váriáját — ha szükséges, ők is soron kívül kerülnek ott­honba. Mondhatnánk: happy end. Mégsem lehet teljes az öröm, hiszen ettől az intézkedéstől egyetlen hellyel sem lett több a megye szociális ottho­naiban. Erre még várni kell — a tervek szerint a hatodik ötéves tervben már lesz le­hetőség a bővítésre. Addig sajnos, csak a várakozók sorrendjén lehet alkalomad­tán változtatni... Tarnavölgyi György — November 20-tól buda­pesti központunk elszámolta­tó leltárt rendelt el. A mint­egy hárommilliós készletünk számbavétele egy teljes he­tet vett igénybe. Ezzel való­ban megrövidült a városban — a november 20. és decem­ber 9. között meghirdetett — kedvezményes vásár ideje, mely iránt valóban rendkí­vüli az érdeklődés. Mutatja, hogy november 27-ét — a leltár utáni nyitás időpont­ját — követő napokban a vásárlók szinte megrohamoz­ták üzletünket. Ez a leltár már a költözködésünk előké­születe. Üzletünk optikai részlege ugyanis a Zrínyi Ilo­na utcai sávházba költözik, a régi helyünkön pedig a fotó­részleg marad. December 9- én és 10-én történik majd az átköltözés, így előrelátható­lag, ezt követően is még né­hány napig zárva leszünk. Mindannyian örülünk, hogy a jövőben ismét egy korsze­rű üzlettel gyarapszik váro­sunk. Azt is megérti minden­ki, hogy az OFOTÉRT-üzlet költözködésénél elkerülhetet­len a leltározás. Az időpont­ját azonban a budapesti köz­pont szerencsésebben is meg­választhatta volna. Hiszen a kirakatban már ott kecseg­tette a vásárlókat a 20, 30, sőt 40 százalékos árkedvezmény, ugyanakkor az üzletet egy hétig zárva találták. Haá köl­tözködés ugyanis december­ben lesz, miért kellett a vá­sárlók kedvét szegni e korai — rosszul időzített — leltár­ral? (S. A.)

Next

/
Thumbnails
Contents