Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

1978. december 7. KELET-JMAGYARORSZÁG 3 Uj korszak hírnöke Hatvanéves a kommunista sajtó I T I a már történelem, hogy a Kommu- I I nisták Magyarországi Pártja eredmé- ^^1 nyeinek, sikereinek legfőbb forrása a pártnak és a tömegeknek kölcsönös bi­zalmon nyugvó szoros együttműködése volt. Ez az együttműködés azonban nem jöhetett volna létre, ha a párt nem teremti meg az agitációs és propagandamunka személyi és tárgyi feltételeit, eszközeit és eszközrend­szerét. Éppen ezért döntő jelentőségű, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja nemcsak feladatul tűzte ki a proletariátus és más dolgozó rétegek forradalmi neve­lését, előkészítését a proletárforradalom ki­vívására, hanem — az akkori lehetőségek­hez mérten — olyan agitációs és propagan­dabázist hozott létre, melynek révén a néptömegek megismerhették célkitűzéseit, stratégiáját és taktikáját. Az agitáció és a propaganda egyik leg­jelentősebb eszköze volt a Vörös Újság, az első kommunista sajtó, amely — a párt megalakulása után alig két héttel — 1918. december 7-én jelent meg. „A Vörös Újság nem akármilyen lapindulást jelentett, nem egyetlen újságot, hanem teljesen új korsza­kot. A Vörös Újság az új elveket hirdető, egy új társadalmat előkészítő kor, egy új hatalom, a munkáshatalom világának egyik bölcsője és műhelye volt.” A leghaladóbb eszmét, a marxizmus—leninizmus eszméjét hirdetve, következetesen képviselte a mun­kásosztály, a dolgozó nép érdekét, híven szolgálta a párt politikáját. Tájékoztató, mozgósító, szervező és propagandamunká­ja a forradalmi cselekvést segítette, szavá­nak hitelével az új iránti bizalmat erősítet­te. Ezért minden haladó elődjét felülmúlta, s az új korszak hírnökeként, a magyar kommunista sajtó szüléjeként emlékezünk rá 60 év távlatából is. S emlékezünk mind­azokra a bátor és forradalmár újságírókra, akik nehéz körülmények között hirdették az igazságot, s elkötelezetten kiálltak a szo­cializmus, a nép ügye mellett. A reakció sötét erői, a fehér terror idején elfojtották az igazság krónikáját. A felszabadulás után azonban újra feltámadt, hogy hirdesse az eszmét, segítse az új tár­sadalom felépítését. A mai magyar sajtó és munkásai büsz­kén tekintik az első kommunista sajtót példaképnek, melynek fellépése, munkája értékes tanulsággal szolgál. Ma, a fejlett szocializmus építésének körülményei között is a sajtó legalapvetőbb szerepe ugyanaz, mint a 60 évvel ezelőtti kommunista sajtóé volt. Legfontosabb funkciója, hogy beavas­sa és megnyerje a tömegeket a párt poli­tikájának. Terjessze a marxista—leninista ideológiát, nevelje, hitelesen és gyorsan tá­jékoztassa a lakosságot, mozgósítson és szervezzen legfontosabb feladataink végre­hajtására; segítse elő az alkotó aktivitás kibontakoztatását! Ugyanakkor tükrözze a valóságot, a szocialista építés folyamatait. A sajtó általános funkcióinak megtar­tása mellett a tömegpolitikai munkában azonban figyelembe kell venni a megválto­zott körülményeket is, amelyek a fejlett szocializmus építésének mai időszakát jel­lemzik. Ilyen •— ha csak érintőleg is em­lítjük —, hogy jelenleg népgazdaságunk in­tenzíven fejlődik. Műveltebbek, tájékozot­tabbak és felkészültebbek az emberek. A legalapvetőbb politikai kérdésekben a tár­sadalom két alapvető osztálya és rétegei között teljes a nézetazonosság. Mind job­ban élnek az emberek a szocialista demok­rácia adta lehetőségekkel, és fokozódik közéleti tevékenységünk. A szocialista élet­mód térhódítása következtében a lakosság egyre jobban azonosul a szocializmus ér­tékrendszerével, s növekszik a közösség iránt érzett felelőssége. A tájékoztatás de­mokratizmusának fejlődése, a tájékoztatási eszközrendszer kiszélesedése — a nagy pél­dányszámú napi- és hetilapok, folyóiratok, rádió, televízió, filmhíradó — lehetővé tet­te, hogy a tömegkommunikációs eszközök eljutnak az egész lakossághoz. S végül a változó körülményekhez tartozik, hogy a békés egymás mellett élés elvének gyakor­lattá válása mellett éleződik az ideológiai harc. Mindebből következik, hogy a tömegköz­lési eszközöknek megnövekedett olvasói, nézői és politikai igényeket kell kielégíte- niök. A tájékoztatásnak, az agitációnak jobban be kell avatniok az embereket a po­litikába. A sajtónak meg kell értetnie a nehéz és bonyolult társadalmi folyamato­kat, s ebben az egyes ember szerepét, fel­adatát. Más szavakkal: mindennap meg­mutatni az egyszerűben a bonyolultat, a bonyolultban az egyszerűt, hogy a kibonta­kozott aktív cselekvőkészséget fenntarthas­suk, erősíthessük. Ez pedig csak úgy lehet­séges, ha a tömegbefolyásolás minden esz­köze együttműködik a politika szolgálatá­ban. Állandó, tervszerű és konkrét munkát végez, hitelesen és gyorsan tájékoztat, a valóságra épít és a lényegre orientál, s el­kötelezetten szolgálja a politikát; ha vilá­gosan és közérthetően fogalmazza meg mondanivalóját és állandóan megújítja műfaji sokféleségét. Q ártunk az elmúlt több mint két évti­zedben marxista—leninista politiká­jával, munkájával olyan légkört te­remtett az országban, amelyben a társadal­mi aktivitás, a szocialista demokratizmus nemcsak kibontakozhatott, hanem követel­ménnyé is vált. Sajtónk — beleértve a rá­diót és a televíziót is — a politikát jól szolgálta, s hozzájárult a párt és a töme­gek kapcsolatának további erősítéséhez, a közvélemény érzékeléséhez és formálásá­hoz. A tömegkommunikációs eszközök te­vékenysége megfelelően tükrözi társadalmi viszonyainkat, egészében kielégíti a vele szemben támasztott követelményeket. Ép­pen ezen a napon, a magyar sajtó napján alkalom nyílik arra is, hogy köszöntsük a magyar sajtó munkásait: szerkesztőket, új­ságírókat, tudósítókat, levelezőket, a tech­nikai alkalmazottakat, a nyomdászokat és a lapterjesztőket, akik naponta az informá­ció sokaságát juttatják el hoz'zánk. Akik hűen szolgálják sokrétű és felelősségteljes munkájukkal pártunk politikáját, szocialis­ta hazánk ügyét és mind jobban kielégítik az olvasók, a nézők, a rádióhallgatók igé­nyét. Figyelembe véve növekvő feladatain­kat, a változó körülményeket, lépést tarta­nak a fejlődéssel, pártosan és elkötelezet­ten teljesítik hivatásukat. Németh Jenő az MSZMP KB alosztályvezetője UTAZÁS EGY FOGALOM KÖRÜL Szereti Ön a munkatársát? A szeretet feltételez: ra­gaszkodást, gyöngédséget, ön­zetlen segítségadást, áldozat- vállalást. Tehát több mint a tisztelet, a megbecsülés, az elviselés, megértés. Vajon mindig igaz, amikor munka­helyi környezetünkre azt mondjuk: szeretjük őket? A választ a BEAG kisvárdai gyárában kerestem. Az egyet­len kérdés így hangzott: sze­reti a munkatársait? — Igen — mondta röviden Bogáti János főművezető. — Megmondom, miért. A rámbízott nyolcvan fő olyan, amely képes volt a nagyobb feladatokra átállni. Sikerült úgy összeszokni, hogy a komo­lyabb követelményt időben, minőségben teljesítik. Ebben a közösségben ott vannak azok is, akik tanítottak ipari tanuló koromban. Tőlük kap­tam a szakmát. — Az itt dolgozókat első­sorban annak alapján íté­lem meg, hogyan dolgozik, mit csinál az üzemben. Per­sze nem lehet különválasz­tani az embert és a munka­társat. így aztán a vélemény sok mindenből tevődik össze'. Teljesen világos, nem minden ember egyformán rokonszen­ves. De ez mint vezetőt nem befolyásolhat. Ha fegyelme­zetlen valaki, akkor is meg­válók tőle, ha szimpatikus. A rokonszenvet sem úgy fe­jezhetem ki, mint más, hi­szen könnyen kivételezésnek tűnhetne. Nálam a megbe­csülés, ha úgy tetszik, a sze­retet jele az, ha nagyobb ter­het rakok rá, mint másra. Bízom benne. — Akiben bízom, azért fe­lelősséget is vállalok, hibáit igyekszem javítani, menteni. Persze a vezető szeretete — ha így nevezzük — valahol véget ér. Kell, hogy tartsa­nak tőlem, fegyelmezni is szükséges, termelési kérdé­sekben aligha lehet érzelmi alapon dönteni. Ügy érzem, hogy azt a szeretetet, amit nyújtani igyekszem, nem ka­pom maradéktalanul vissza. Közügy — magánügy Űjjöbbágy Jánosné kilenc éve dolgozik a gyárban. Csi­szoló. Beszédében mértéktar­tó. — Munkatársaimmal meg­értem magam. Kilencfős kol­lektívánkkal elégedett va­gyok. Az emberek természe­tesen nem egyformák, így az­tán van akivel jobban, más­sal kevésbé jövök ki. Ha be­szélünk, elsősorban a munka a téma. A családi, egyéni probléma nem tartozik ide a gyárba. Azt elmondjuk egy-' másnak, mit főzünk, esetleg Bogáti: A vezető szeretete véget ér valahol... Ujjobbágyné: Megértjük egy­mást Kötelező, hogy segítsünk egy­máson Varga: Együtt járunk gombát szedni ki mit vett. De ennél többről •alig esik szó. — Ha vége van a munká­nak, sietek haza. Más is így van ezzel. Vár a család, az otthoni munka, a főzés. Nin­csen az embernek se ideje se kedve eltereferélni az időt. M ég szántják a határt, még éjjel-nappal üze­mel a szárító, de már pihen a föld. Havas esővel, hó­val, itt a tél. Elérkezett a gazdálkodásban a számvetés ideje. Számológép, papír, ce­ruza, most fontos kellék. Könyvelők, üzemgazdászok — minden ember tanúságára — megvonják a cselekedetek mérlegét. A nyírbátori Üj Barázda Termelőszövetkezet irodahá­zában az üzemgazdasági cso­portnál gyakori vendégek ezekben a napokban a külön­böző szintű vezetők. Adato­kat, kimutatásokat kémek, egyeztetnek. Gál László nö­vénytermesztési főágazat-ve- zető például a beszállított kukorica nedvességtartalmá­ra kíváncsi. Meglepő szám: ötezer má­zsa kukoricában 1300 mázsa víz, 250 mázsa a szemét. — Ez még nem is sok — felel a kérdésre a főmezőgaz­dász — volt ezen az őszön 40 százalékos víztartalom is. A kukorica szárítása, a nedves­ségtartalom 14 százalékra csökkentése nemcsak sok munkát ad, de a költségeket is jelentősen, mázsánként 20—30 forinttal növeli. Baranyai Gáborné üzem­gazdasági csoportvezető né­hány perccel korábban arról beszélt, miért rosszabbak most az eredmények az egy évvel korábbitól. — Az átlagtermések nem úgy alakultak, ahogyan ter­miatt azonban évről évre nö­veljük a búza és a kukorica vetésterületét. Sajnos, a föld minősége miatt csak kis mér­tékben változtathatunk a dol­gokon, mert a homok termő- képessége gyenge. rendszeren keresztül 2500 mázsa kukoricát értékesítet­tünk exportra, mázsánként 310—320 forintos áron. A termelőszövetkezet nem­csak a KITE tagja, részese más társulásoknak is. Egyér­Tél küszöbén Nehéz napok után veztük, de a költségek is ma­gasabbak. Nem lesz veszte­séges a termelőszövetkezet, de a tervezett nyereségtől elmaradunk. Tavalyelőtt 16 millió, tavaly 12 és fél millió volt a nyereség. Erre az évre 14 és fél millió forintot ter­veztünk, de a tavaszi szintet sem érjük el. Gyenge — átlag 9,6 arany­korona értékű — földön gaz­dálkodnak a bátoriak. A 4600 hektárból 3229 a szántó. Na­gyon meg kell gondolni, mit termeljenek, mi a legjövedel­mezőbb. — Éveken keresztül a ga­bonafélék között a rozsnak volt a legnagyobb területe. Még ebben az évben is 800 hektáron termeltünk rozsot, búzát csak 400 hektáron és 980 hektár a kukorica. A gaz­daságosság, a jövedelmezőség Baranyai Gáborné elvégez néhány számítást. A három fő növény jövedelmezőségét szá­mítja ki zsebszámológépén. A kapott eredmény: — Búzából 33,8 mázsát arat­tunk hektáronként. A teljes termelési-költség és az érté­kesítési átlag különbsége plusz 2197 forint. Ezzel szemben a rozs csak 1653 forint nyereséget adott hek­táronként. Tavaly a legna­gyobb jövedelmet, hektáron­ként 2300 forintot a kukori­cánál értünk el. A kukoricá­nak viszont ez az év végképp nem kedvezett. Az Űj Bárázda a 980 hektár kukoricából 700-at rendszer­ben termel. A nádudvari ter­melési rendszernek, a KITE- nek a tagjai. — A KITE-vel nagyon elé­gedettek vagyunk. Tavaly a telműen azonban csak a KI- TE-t dicsérik és okkal. 1975 előtt hektáronként 30 mázsa kukorica sem termett, most annak ellenére, hogy rossz volt az év, jóval 40 mázsa fe­letti a termés. Mindezért a kapott technológiáért, szak­tanácsokért összességében csak húszezer forintot fizet­nek. Petis Mihály főagronómus így fogalmaz: — Akármilyen üzemről is van szó, ma már nem nélkü­lözheti azokat az információ­kat, amelyek a tervezésre, a művelési ágak kialakítására, az elvégzett munkák értéke­lésére, a felhasznált anyagok­ra, energiákra vonatkoznak. Nálunk a gazdálkodásban meghatározó a pontos infor­máció. E nélkül nincs haté­konyság, nem tudnánk pél­dául lemérni, hogy egy-egy gép üzemeltetése megfelelő-e, vagy sem. A termelőszövetkezet igyek­szik takarékosan gazdálkodni, de erőgépeknél ez nem megy. — Mindeddig nem vásárol­tunk úgynevezett nagy tel­jesítményű gépeket, mert nem gazdaságosak, de most rákényszerültünk. Csodálato­san jó gép lenne számunkra a 120 lóerős Krisztái, három van belőle, de kettőt alkat­rész hiányában nem tudunk üzemeltetni. Dolgozunk hát nagy géppel, magasabb költ­séggel és korántsem a költ­ségekhez viszonyított ered­ménnyel. A jövő? Mert nemcsak a végzett munkát kell mérlegelni. Ezekben a napokban már pontosítják az 1979. évi tervet. — Lénye­ges változást nem tervezünk. A termelést négy és fél száza­lékkal növeljük. Az időjárás a mezőgazdaságban fontos té­nyező. Ha ilyen nehéz idő jönne jövőre is, minden terü­leten nagy erőfeszítésekre lesz szükség. A kedvezőtlen időjárás hatása csak jobb munkaszervezéssel, takaréko­sabb gazdálkodással mérsé­kelhető. Mindezt tartalmazza majd a terv. Seres Ernő Különben is, ami az én dol­gom, nem tartozik másra. Egymáshoz sem járunk. Leg­följebb ha beteg valaki, fel­keressük, viszünk neki aján­dékot. Engem a környeze­temben levők elsősorban any- nyiban érdekelnek, hogy mit dolgoznak és hogyan. — A szó köznapi értelmé­ben persze az ember szereti munkatársait, de ez merő­ben más, mint amit szeretet­nek nevezüpk, mondjuk ott­hon. Nem hiszem, hogy szük­ség lenne a bizalmaskodásra. Az ember az üzembe dolgoz­ni jön. Azt se nagyon vesz- szük észre, ha valakinek gondja van, talán csak olya­noknál, akik közvetlenül mellettünk dolgoznak. Ügy hiszem, máson segíteni min­dig a józan ész határain be­lül kell. Barátnő nélkül Egyívású lányok között dol­gozik a 22 éves Leskóczi Gi­zella. Díszítő a képkeretké­szítőknél. — Kolléganőim vannak itt, barátnőim nincsenek. így sincs semmi probléma, dol- dozunk, beszélgetünk, nagyon jól kijövünk egymással. En­nek így kell lenni, szocialista brigádban dolgozunk. így az­tán kötelező is, hogy segít­sünk egymáson, igazat mond­junk, meglátogassuk a bete­geket, a gyesen levőket. — Egyformán dolgozunk, egyforma a fizetés is Nem irigykedünk egymásra, sőt még azt is elmondjuk egy­másnak, ki kivel jár. Akinek családja van, annak termé­szetesen más problémái van­nak. Én megbecsülöm azt, aki jól dolgozik, és ennyit vá­rok el én is. Ha valaki becsapna... — Véleményem az — kez­di a beszélgetést Varga Gyu­la. tmk-esztergályos —, hogy egy üzemrészben kis csopor­tok alakulnak ki. Két-négy ember kerül jobb kapcsolat­ba. Hogyan történik ez? Csak a saját példámat mondanám. Vannak, akikkel o munka kapcsán jól megértem ma­gam. Jobban, mint mással. — Mert nem olyan rózsás ez a kollektívákkal. Van itt bőven betartás, kitolás is. Nem minden ember egyfor­ma, így aztán bizony nem is kedvelünk mindenkit. Hadd tegyem hozzá: ha valaki en­gem becsapna, még gyűlölni is tudnám. Tíz éve dolgozom itt. Visszatérve a csoportok­ra, nekem is 2—3 olyan mun­katársam van, akikkel na­gyon jól megvagyunk. Együtt járunk meccsre, sőt, közös szórakozásunk a gomba­szedés is. De ha azt kér­dezné, barátaim-e akkor ne­met mondok. — Mi hát akkor ez a kap­csolat? Segítünk mi hárman egymásnak, önzetlenül, ha építeni kell. Szórakozunk is. Ha szükségbe lenne munka­társaim közül valaki, ez a há­rom számíthatna a segítség­re, anyagiakban is. Jó tudni egymásról, hogy a munka utáni magatartás se hagy kí­vánnivalót maga után. Mi hárman egymás mellé állunk, ha hibázunk, ha téved, meg merjülc mondani egymásnak. — Becsülöm az olyan ma­gatartást, amely egyenes. Nem szeretem, ha valaki szemben „így haver, úgy ha­ver”, mögöttem pedig pocs­kondiáz. Mert az az igazság, sokan állunk egymás mellett, de kevesen értjük meg egy­mást. A „szeretem” szóval nem dobálóztak. Megmaradtak a realitásoknál. Szó esett tisz­teletről, megbecsülésről, segí­tésről, munkatársi kapcso­latról. Ez nem kevés. A sze­retetet kár lenne devalválni. A megbefcsülést viszont hiba lenne meg nem adni annak, aki megérdemli. Ha megér­demli. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents