Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Tolórudat készít Pavercsák Péter. Marógépre szegeződik a szeme, mint műszer méri, mennyit hántol a gép.

A VAS FIAI

B

ányász kibanyássza, kohó megolvassza, kemence megedzi, tűz megizzítja, ember formálja.

Izzó fehérségre üt a kalapács. Szürke tömböt présel a gép. Fényes acélba marnak a kések.

A vasnak van: színe, fénye, íze, szaga, keménysége, érdessége, simasága.

A vas fiának van: izmos karja, figyelő szeme, okos feje, vasas szíve.

Formál hidat, csavart, lemezt, hengert, huzalt, gépet, vágányt, tárcsát, csigát, patkót.

A veríték vasra csöppen, forgácsra hull, tűzbe esik, inget izzaszt, sós pecsét az alkotáson.

A vas fiai köztünk vannak, velünk vannak, értünk vannak.

Táblalemezt szab a gépen Nagy István és Mihali Szöveg. Bürget Lajos György Képek: Császár Csaba

Gyorsszorítók sorakoznak Vinkler László munkapadján

Tűz. Pattog, duruzsol, izzik, lángol. Benne a vas szelíddé válik, emberkézre várva, hogy átlényegüljön.

Muzsikál az üllőn a rugókovács. Szalai János és Varga Mihály fehéren izzó vasból alkatrészt formál.

Óriáscsiga forog a gépen, szédítőn, végtelenül. Varga György, kinél többször nagyobb a fémtömb, biztos kézzel irányít gépet, fényes csodává alakítja a fémet. Gép és emberkéz hasznosat alkot.

1978. december 3. ^