Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-30 / 306. szám

1978. december 30. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Zárszámadás V alamikor más érdeklődéssel várták a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeti tagok a zárszámadásokat. _ Sokáig az volt a szokás, hogy év közben csekélyke pénzelőleget és jelentős természetbeni juttatást kaptak a munkaegységre. Cséplés idején 20—30 mázsa kenyérnek- valót is hazavittek egy-egy családba. A pénzt, ahol volt miből, zárszámadáskor adták. Annál híresebb volt egy-egy zárszámadás, minél több zsák pénzt vittek ki a bankból. Külön fotós csemege volt, amint a termelőszövetkezet pénztárosa a bankóhegyek között ült. Ma havonta kapnak biztos pénzt a termelőszövetkezetekben is. Zárszámadáskor már csak kiegészítés, afféle nyereségrészesedés jár, ahol jól dolgoztak. Ezek után olyan következtetést lehetne levonni, hogy a mai zárszámadásoknak kisebb jelentősége van Nem így igaz. Abban az időben a tagság nagy részét csupán a mun­kaegység értéke érdekelte. Azóta megváltozott a szövetke­zeti parasztság tudata, a közös gazdaságba vetett bizal­ma. Jól tudják, hogy életszínvonaluk, a háztáji gazdaságok menetele, mind a termelőszövetkezet fejlődésével együtt emelkedhet, vagy csökkenhet. Amíg a régi zárszámadáso­kat az egyéni panaszok: egy-egy munkaegység be nem írá­sa, szalma- és gallyügyek foglalkoztatták, ma a közös fej­lesztése, az irányítás hogyanja a téma. Megyénkben 142 termelőszövetkezet készít az idén zár­számadást. A leltározó bizottságok a napokban fejezik be munkájukat. Felmérték az álló- és forgóeszközöket, nyil­vántartásba vették a zöldleltárt. Mindez igen fontos mun­ka volt. Nem bizalmatlanság, de a realitás miatt jó dolog, ha az ellenőrző bizottság is egy-egy terület leltáradatait megvizsgálja, hogy a zárszámadási közgyűlésen bizton mondhassák; a leltár megegyezik a valósággal. Korábban nem egy termelőszövetkezetben előfordult már, hogy olyan termények, állatok is szerepeltek az év végi leltárban, ame­lyeket egyszer már értékesítettek. Legnagyobb feladat a főkönyvelőkre, a pénzügyi szak­emberekre hárul, ők ismerik legjobban nemcsak a ténye­ket, hanem az új szabályzókat, a különféle alapok kötelező mértékét is. A reális helyzetet ismertessék a gazdasági be­számolót készítő vezetőséggel, a politikai munkát irányító pártvezetőséggel. Jó néhány szövetkezetben az időjárás, vagy a gyenge vezetés miatt az idén nem teljesítették a terveket. A pártszervezetekre vár az a feladat, hogy ellen­őrizzék a gazdasági vezetőket: vajon az igazi okokra hivat­kozva magyarázzák-e a veszteséget. Könnyen előfordul, hogy a szakvezetés vagy a tagság mulasztását is az időjá­rás rovására írják. Ez a könnyebb, ezért nem kell senkinek felelnie. Amennyire fontos, hogy a hibákat ne „kenjék el”, annyira lényeges a jó dolgozók dicsérete, megkülönbözte­tése azoktól, akik nem tettek meg mindent. Ezt nemcsak szavakban kell kifejezni, hanem a jutalmazásban, a cél­prémiumok odaítélésében is. Mi több, a jövő évi bérezést úgy helyes alakítani, hogy a jobb, a több munka, a jó mi­nőséget termelő szövetkezeti tag vagy brigád több bért kapjon, mint az, aki nem teljesíti a tervét. Több helyen már hagyománya van: a gazdálkodás je­lentősebb mutatóit, a tervet és teljesítését stencilre vetik és kiosztják a tagoknak. Ezt követik a brigád- és munka­helyi értekezletek, ahol van idő mindent részletesen meg­vitatni. A közgyűlésre már csak a nagy dolgok jóváhagyá­sa, illetve a következő év tervmutatóinak megszavazása marad. Januárban valamennyi termelőszövetkezetben az el­nökök a pártvezetőségnek vagy a taggyűlésnek számot ad­nak az 1978-as esztendő gazdálkodásáról és a jövő évi el­képzelésekről. A kommunisták így előbb, behatóbban is­merik meg a tényeket. Rájuk vár az a feladat, hogy segít­sék a szövetkezeti tagságot a valóság megismerésében. Most van idő — és szükség is van — a szóbeli agitációra. Minden alapszervezet rendelkezésére áll a megyei pártbi­zottság 1979. évi gazdaságpolitikai irányelvei. A szövetke­zet vezetőitől megkapják a helyi tényeket, így lesz a tar­solyukban érv, amellyel az 1979-es év nagyobb feladatai­nak teljesítésére csatasorba állíthatják a tagságot. A párt- és gazdasági vezetés ilyenkor szokta értékelni a szocialista brigádok tevékenységét. Mint ahogy minden munkánkban a realitásra, az igazságos megítélésre van szükség, ugyanezt tegyék a szocialista brigádok rangsoro­lásánál is. A tényleges teljesítést lehet csak elismerni. A vállalás még nem teljesítés. Nem csorbul azzal a szocialista brigádmozgalom tekintélye — sőt erősödik — ha netán 10 —15 brigádból 2—3, mert nem teljesítette vállalását, nem kap elismerést. A fiatalokat, a nőket se általában dicsér­jék, mint ahogy bírálni is az összes körülmények figyelem- bevételével lehet és szabad. A zárszámadás többet jelent mint a főkönyvi egyenleg összehozása. Nagyon fontos gazdasági munka, de egyben igen jelentős politikai tevékenység is. Csikós Balázs A levélfeldolgozás „titka" Virág a borítékon Sárfoltos IFA fékez Nyír­egyháza vasútállomásán a postavonat mellett. Szilágyi István jegyzékeié járatkezelő fölkapaszkodik a kocsi gyomrába, s máris adogatja a leveleket tartalmazó zsáko­kat, majd a csomagokat a vonatra. Fürgén dolgozik, pedig hajnali 4 óra óta mű­szakban van. — Ma a Nyíregyháza—Má­tészalka járatra kerültem. Reggel 9 körül értünk Szál­kára, s útközben 13 posta- hivatalba adtuk le a külde­ményeket — sorolja. Esőben, szélben A nyíregyházi 2-es hiva­talt szerényen kispostának nevezik városszerte. Hajna­lonként 8 jegyzékeié járat indul innen útnak, s szállít­ja a küldeményeket közel 120 városi, illetve községi hiva­talba. A végállomáson — míg a kocsi vissza nem for­dul, — pihenőszoba várja a járatkezelőt. — Mátészalkán egy ma­gánházban bérelt szobát a posta — folytatja Szilágyi István. — Délig ott voltam. a jegyzékeié járatok is. A levélszortírozó előtt 168 fiók: mindegyiken egy-egy szabolcsi község neve, irá­nyítószáma. — Nem olyan nagy ördön­gösség ez! — legyint. — Eh­hez a munkához gyakorlat kell: legalább fél esztendei. Különben elég a nyolc álta­lános, meg a munkakörnek megfelélő vizsga. Az ajánlott és a többi, könyvelt küldeményt illetve a Szabolcson kívülre címzett leveleket külön-külön elosz­tóhelyen dolgozzák föl. Ba­kai András szívesen elárulja a mesterség titkát: — Elég, ha az irányítószám első két jegyét tudjuk. A megyén kívülre irányuló küldeményeket ugyanis na­gyobb körzetek szerint válo­gatjuk szét. Mikor megtelik egy fiók, összekötözzük a le­veleket. S már mutatja is, hogy működik a kötözőgép: má­sodperc alatt szilárd boggal fogja össze a levélcsomagot. — Hamar megy ez, de azért figyelni kell! Látja, ez a levél kisebb mint a szab­vány. Ha nem ügyelek köny- nyen kicsúszik, elkallódik. Magéra József és Bakai András a levélküldeményeket szortírozzák. (Cs. Cs. felv.) Aztán egy húszasért meg­ebédeltem, majd a sofőrrel szervizbe vittük az IFA-t. Fúj a szél, esőt kerget. Nagy János II. — ő segít a vonat mellett a rakodásban — meg sem érzi a hideget. Megszokta. Délután 5-től 8- ig, míg a postavonat Nyír­egyházán áll, a szabadban dolgozik. Aztán a csomag­raktárban folytatja nehéz, kétkezi munkáját. Az ajtó sarkig tárva: kiáramlik a meleg. Ezért munka közben jólesik egy-egy csésze forró tea. — A levélfeldolgozóknak viszont aligha van szükségük melegítőitalra. — szól Hor­váth Ferenc hivatalvezető­helyettes. Álmosítóan meleg helyiségbe invitál, ahol ezré­vel várnak szortírozásra a levelek. 168 fiók Este 6 körül kezdődik a munka java — szögezi le Magéra József, aki 8 éve űzi ezt a mesterséget. — Itt a postavonat, most futnak be Az sem jó, ha a megszokot­tól nagyobb a boríték: olda­lai összetörhetnek kötözés­kor. Boszorkányos gyorsasággal Majd egy cirádás címzésű küldeményt mutat: — Néhány éve mindenna­pos volt az ilyen díszített bo­ríték. Főleg a kiskatonák cí­meztek szép, cifra betűkkel. Sőt rajzoltak is, főleg virágo­kat. De ez ma már ritka. Bakai András beszélgetés közben boszorkányos ügyes­séggel szortírozza a levele­ket. Gyorsaságára nagy szük­ség van. Hiszen karácsony előtt nap mint nap több kül­deményt adnak föl. — A decembertől mindig félünk egy kicsit — fejtegeti Nagy István hivatalvezető. — Tudom, sokszor elhangzott már, de megalapozott a ké­rés: ne várjanak az utolsó pillanatig, adják föl idejében az ünnepi küldeményeket. H. Zs. Ä zilürdan megfogadta: nem kezd új életet az új esztendőben. Hogy ennek nyomatékot adjon, be­kapta a hatodik fél cseresz­nyét. Aztán visszament mun­kahelyére, és nem dolgozott. Amikor felmérték: a jövő év­ben ki milyen társadalmi munkát akar végezni, közöl­te: nem vállal semmit, szoká­sához híven. Nem mondott le a heti huszonhárom lottóról és nyolc totóról sem. Délben teleette magát, mert meges­küdött: nem koplal. Nem kezdek új életet — ezt mondogatta, s mindent el­követett, hogy az esztendő utolsó napján :égigpróbáljon ■mindent, amit tenni szokott. Nem dobta el undorral égő cigarettáját, nem állt fel a buszon a rogyadozó néninek, nem állt sm-ba a pénztár előtt, nem vet: Márka idítőt, nem fizette ')« hátralékát az OTP-nél. Én egy szilárd jel­lem vagyok — mormolta ma­ga elé. Én tisztelem a hagyo­mányokat! — igazolta önma­gát. És ezen a napon sem ma­radt hű a feleségéhez. Több­ször sem. Nem adta fel az újévi üdvözlőlapokat sem, s nem viaszolt volt iskolatár­sának Hödik levelére. Az aj­tókat, amelyekre ráírták: kérjük oecsukni, nyitva hagy­ta. A lépcsőházban verte le cipőjéről a sarat, és a lakás­ban époen akkor kezdett el kalapálni, amikor mindenki aludt. ?ste nem halkította le tévékészülékét, s a teli hamu­tartót változatlanul nem a vederbe, hanem az udvarra öntötte ki. Elégedett volt önmagával. Nem változom, ezt fogadta, s már érezte: lesz ereje ahhoz, hogy a következő évben vé­gigcsinálja a szokott életren­det. Nem tagadta meg magá­tól lefekvés előtt a két deci rumot, így nem is maradt éb­ren. Álmai sem maradtak tá­vol. Éjfél felé csöngettek. Az ajtóban a garázda Greiben- roh, a szomszéd állt. Ponto­sabban dülöngélt. Kóválygott. Csuklások közepette. Nézte ■mereven. Aztán a szomszéd kiegyenesedett. Jobb keze félkörívet írt le. Némileg alulról, kissé félsrégen indult útnak, hogy a lendületet kö­vetően éles csattanás köze­pette kikössön hősünk bal or­cáján. — Nem változók meg! — mondta Greibenroh. — Nem kezdek új életet! — tet­te hozzá már ordítva. Aztán megfordult és elment. Hősünk bólintott. Nem ütött vissza. Némileg büszkén mormolta maga elé: — De jó, hogy nem vagyok egye­dül, akinek nem változik semmi! Jól bevágta az ajtót. Csak úgy dongott. A bérház egy emberként sóhajtott fel: megint nem kezd új életet. Hiába, nagy dolog az állan­dóság. (bürget) Állandóság LEHETNE JOBBAN? A megye további dina­mikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőfor­rásokat. Csak a termelé­kenység növelése, a ter­mék- és termelésszerkezet­nek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határo­zata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dol­gozni, gazdálkodni? fl közutak téli karbantartása — Most nincsen hó, a hő­mérséklet meg sem közelíti az évszaknak megfelelőt. Persze ez nem jelenti azt, hogy holnap, vagy holnap­után nem fog esni. Ezért nekünk állandó készültség­ben kell lennünk, ezért tar­tunk hószolgálatot is. A te­vékenységünknek, az útüze­meltetésnek egy része az utak téli karbantartása és fenntartása. Igazgatósá­gunkhoz Szabolcs-Szatmár megyében 2100 kilométer hosszúságú közút tartozik. — Ilyenkor télen a leg­több, és a legnagyobb fel­adatot az utak letakarítása adja. Ha az útellenőrző szolgálat síkosságot észlel, azonnal megkezdjük a fő­utak és három mellékútvo­nal sózását. Ezt a felügye­letünk alá tartozó útháló­zatnak a negyedén végez­zük, ami közel ötszáz kilo­métert jelent, de ezen a szakaszon zajlik a megyé­ben a gépjárműforgalom 60—70 százaléka. Az úthá­lózat többi részén homokot szórunk, azonban nem győz­nénk azt az 1500—1600 ki­lométert teljes hosszúságá­ban egyszerre felszórni, és szükségtelen is lenne a gyér forgalmú utakat homokoz­ni. Ezért ezt a védekezést csak a veszélyes helyeken, kanyarokban, vasúti átjá­rókban, fagyzúgos helyeken végezzük. Ez a síkosság el­leni védekezés. Emellett a hó ellen is szükséges véde­kezni. A hulló hó eltakarí­tását sózással, majd hóeké­vel végezzük. Itt is számí­tásba kell vennünk az út fontosságát, forgalmát és KEREKES KÁLMÁN nagyságrendjét. A hóaka­dályoknál már bevetjük a nehéz hóekéket és a hószó­rókat is. — Az összes gépünk, amit az utak téli védekezé­sénél üzemeltethetünk, száz felett van. Ebből huszonöt sószóró, s ezek igénytől füg­gően úton vannak. A ho­mokszórást tíz járművel vé­gezzük. A többi hóekével felszerelt, míg vannak szál­lító járműveink is. Az ez évi költségvetésünk 103 millió forint, s tavaly, közepes tél idején 16 millió forintot költöttünk a közutak kar­bantartására. Egy hófúvás nekünk másfél-kétmillió fo­rintba kerül. — Ezekkel a számokkal csak azt akarom érzékeltet­ni, hogy az a pénz, amit mi télen a' közutakra fordí­tunk, az út állapotát nem javítja. Persze nem lehet ezt szó szerint értelmezni, hiszen közvetve nagyon nagy veszélyelhárító szere­pe van ennek az összegnek. — Egyelőre elsőmenetben csak a főutakat és a fonto­sabb, nagyobb forgalmú mellékútvonalakat tudjuk teljesen megtisztítani a hó­tól és a jégtől. Más utak karbantartására csak ké­sőbb van lehetőségünk, s azonnal nem is tudnánk mindenütt a megyében el­végezni. Egyet minden gép­járművezetőnek tudnia kell, ( tél van és ez veszélyeket rejt magában. A sebességét az útviszonyoknak megfele­lően kell megválasztani. Többet, jobbat csak a minő­ségre és gyorsaságra lehet adni. Ezt mindig szem előtt tartjuk. Fontos, hogy a leg­rosszabb esetben is néhány óra alatt elvégezzük a kije­lölt utak téli karbantartá­sát. Elmondta: Kerekes Kál­mán, a KPM Közúti Igaz­gatóság területi műszaki osztályának vezetője. Lejegyezte: Sipos Béla. Tíz éve dolgozik a gávavencsellői Szabadság Tsz-ben Egri József. Amióta megépült az új burgonyatároló, ő a gépi berendezések kezelője. Feladata többek között, hogy a burgonyatárolóban az optimális hőmérsékletet — télen meleget, nyáron hideget — fúvasson a kazánházból. (E. E. felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents