Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

1978. december 1. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Útra va ló F ehérgyarmaton és Vá- sárosnaményban be­fejeződtek a párt- szervezetekben az év végi beszámoló taggyűlések. Ezekre a fórumokra az idén azért került sor ko­rábban itt, mert az új esz­tendő első napjaiban már városként köszönthetjük Fehérgyarmatot és Vásá- rosnaményt. Nem érte váratlanul a két nagyközségben a kom­munistákat a taggyűlés. Számítottak rá, úgy tűnt, megnövekedett a várossá válás időszakában a kom­munisták felelőssége, ten- niakarása. Fehérgyarmat 22 alapszervezetében 640 kommunista képviseletében 112-en mondtak véle­ményt, értékelték a vezető­ségek beszámolóit. Sok kez­deményezés, javaslat hang­zott el. Hasonlóan Vásá- rosnaményban is, ahol a 27 alapszervezetben csaknem mind a 800 párttag megje­lent. Több, mint 150-en mondtak véleményt. A taggyűlések résztvevői túlláttak a saját portán, a kerítésen. Felelősséggel elemezték a termelőüzem gazdasági-termelési hely­zetét, az 1979. évi teendő­ket. Fehérgyarmat 12 terme­lőüzemében túlmunkában, sok elemzéssel elkészítet­ték — ha nem is a teljes pontos — az 1978-as esz­tendő mérlegét. Megálla­pította a nagyközségi párt- bizottság, hogy az említett termelőüzemekben az idei 740 millió forint termelési tervet, várhatóan 764 mil­lióra teljesítik, a 61 milliós exporttervet pedig 90 mil­lióra teljesítik. Nagy várakozás előzi meg a várossá válást Fe­hérgyarmaton. Ez tettekben is kifejezésre jut. A társa­dalmi összefogást sürgették a felszólalók. Figyelmeztet­tek a társadalmi munkák jobb összehangolására, a különböző szervezetek irá­nyító munkájának javítá­sára. Több száz ezer forint­ban mérhető az a munka, amelyet az 50 személyes óvoda építésében végeztek. Előrelátásra vall: e gyer­mekintézmény úgy épül, hogy később 100 személyes­re is bővíthetővé váljék. A Il-es iskolában a kicsi­nyeknek úszómedencét építettek, csaknem 1800 nyírfát, platánt, fenyőt és cserjét ültettek el a város­lakók, rendezték a neveze­tes Május 14. teret. Többen felhívták a figyelmet a taggyűléseken; a várossá fejlesztés öröm is, de gond is. Szóltak az ellátás javí­tásáról, szorgalmazták a bevásárlási központ gyor­sabb építését, sürgették az új autóbusz-pályaudvar mi­előbbi átadását. Sok hasznos útravalóval látták el a leendő város párt-, gazdasági és társa­dalmi vezetőit ezek a párt­fórumok Vásárosnamény- ban is. Itt is a helyi erő­források jobb hasznosításá­ra figyelmeztettek. Amióta felröppent Vásárosnamény várossá válásának híre, mind több az innen elszár­mazott műszaki, főleg mér­nök jelentkezése, aki fel­ajánlotta segítségét. Ezeket istápolni fontos kötelessége lesz a város vezetőinek. Nem érkeznek „üres” kéz­zel a naményiak sem az avatáshoz. Ez évben közel 6 millió forint értékű társa­dalmi munkát végzett a la­kosság, a szocialista, brigá­dok. Parkosították, szö- kőkutat építettek, terepet rendeztek, részt vettek a szanált épületek bontásá­ban, a törmelékek elhordá- sában. A kommunista mű­szakok pénze a „holnap” fürdőjének az elkészítését szolgálja, melynek a terve már rajzasztalon van. Üze­mek szocialista brigádjai készítik a parkokat, a te­rek gyermekjátékait. Az igényekkel együtt je­lentkeztek a gondok is. Itt is szóvá tették a városellá­tás javítását, üzlethálózatá­nak bővítését. Remélik, hogy a várossá válással ta­lán az állami kereskedelem is „bevonul” Naményba, s üzletét, esetleg üzleteket nyit. Programot adó, hasznos eszmecserék jellemezték Szabolcs leendő új két vá­rosában, Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban a szám­adást végző taggyűléseket, amelyeken megválasztották a városi pártértekezlet kül­dötteit is. Jelezvén ezzel is egy korszak lezárását és egy új, sok, felelősségtelje­sebb irányítást követelő időszak kezdetét. Farkas Kálmán Szabolcsi békekiildöttek MARKOVICS IBOLYA 21 éves zöldségkertészeti dolgo­zó őrben lakik, Jármiban, az Alkotmány Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagja. A nyolc általánost végzett pa­rasztlány nem tagja semmi­féle szervezetnek. Szorgalmá­ra, szerénységére már több­ször felfigyelt a közös gaz­daság párt-, állami és tömeg­szervezeti vezetése. Ezt bi­zonyítja, hogy megkapta a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. — Amint elhagytam az is­kolát —, kezdte a bemutat­kozást —, azonnal jelentkez­tem munkára a közösben. Nem sokkal később felvettek tagnak. A Somos András ker­tészeti női Szocialista Brigád­ban is szívesen fogadtak. Nyolcán vagyunk a csapat­ban, de mintha testvérek len­nénk. — Azt eddig is tudtam, — felelte — hogy szorgalmas és becsületes munkával nem csak magam, de embertársa­im javát is szolgálom. Kör­nyezetemben nemcsak én cse­lekszem így, hanem a tsz-ben valamennyien. A világon na­gyon sok becs etes, tisztes­ségben élő. napi munkával alkotó ember cselekszik ha­sonlóan. Ha összefogunk, könnyebb szembeszállni a békét veszélyeztetőkkel. VERESS LÁSZLÓ tizenegy évvel ezelőtt végzett az egyik budapesti ipari szakmunkás- képző intézetben. Kőműves lett. Azóta a Szabolcs-Szat- már megyei Állami Építőipa­ri Vállalatnál dolgozik. A la­kások százait építi. A Vállalat Kiváló Dolgozója. Munkatár­sai szeretik. Az építők szak- szervezetének tagja. Felesé­gével, aki a nyírmadai tsz- ben könyvelő, három évvel ezelőtt kerültek össze. Most éppen a családi ház építésén fáradoznak. — Munkásszállón lakom — mondta —, nehéz ez így, de a napi utazgatás fárasztó, meg sokba is kerül. Ráadásul a Váci Mihály Szocialista Bri­gád, amelyben dolgozom, há­rom műszakos. így egyetlen lehetőség a bentlakás. A szolgálatkész, jókedélyű fiatalember találkozásunkkor „magaslati” levegőt szívott. Nyíregyházán a Kossuth ut­cán az egyik kilencemeletes alagútzsalus rendszerrel épü­lő lakás legmagasabb szint­jéről „szedtük le”. Egy ilyen TEHENÉSZEK KÁLMÁNHÁZÁN II mezőgazdaság nehézipara Sötét este van. A szako­sított telepen a lámpák haloványak. Az istállók­ból kiszűrődő fény és a pótkocsikon tornyozódó si­ló illata igazít el. A fa­luban, Kálmánházán is csend van, csak egy kései busz motorja brummog messziről. Állnak a tehenek sorban. A takarmányos gazdagon el­látta őket. A Rozit, Pirit, Margitot, s ki tudja milyen sokféle nevet viselő állatot. Ismerkedni könnyű velük, fe­jük fölött tábla ad hírül min­dent. A számot, nevet, az el- lés várható idejét, az apasz- tás napját, s minden tudni­valót, ami a gondozóra, az egészségőrre tartozik. — Nem minden ez, van olyan is, amit nem írunk fel — mondja Porcelán Józsefné gépi fejő, az állatok gondo­zója. Azt például, hogy mi­lyen természete van a jószág­nak. Mert egyik nem olyan, mint a másik. Ismerem őket, nyolc éve dolgozom a tehe­nészetben. És a tehenek is megismernek a hangomról. Ha idegen megy, akkor le­het, hogy rugós, nem adja le úgy a tejet. Érteni kell őket. Az asszonynak négy gyer­meke van. Évek óta hajnal négyre jár, s délután kettő­kor újra itt van a telepen. Évekig kézzel fejt, ma 35— 40 tehenet Alfa-Lavallal. — Géppel sem könnyű — magyarázza Szabolcsi Pál műszakvezető. Kilencféle mű­veletet kell pontosan végez­ni, egymás után. Nem mind­egy, hogy miként indítja meg a fejőgulyás a tejleadás ref­lexét, így aztán a tőgymosás­tól a gép kiürítéséig különös pontosság kívántatik. Így ta­nítottak minket Álcsiszige- ten, a tanfolyamon. Porce­lánná nagyon pontosan csi­nálja. Olcsón, többet — A helyzet ma sokkal jobb, mint évekkel ezelőtt — magyarázza Szigeti József fő- agronómus. Kezdetben gond volt, hogyan alakuljon ki a fegyelem, az új technológia is ismeretlen volt az itt dol­gozóknak. Két éve még csak 2300 liter volt a fejési átlag. Ma elértük a 3100-at. Egy li­ter tejet korábban 76 deka technológiánál a kőművesnek végezni kell ács, állványozó, vasbetonszerelő, lakatos, he­gesztő, meg ki tudja még, hányféle munkát. — Az építőipar együtt vál­tozik a technikai haladással — magyarázta —. Az ember szerepe az építkezéseken mégis egyre nő. Nincs gépe­zet, legyen az bármilyen erős. amely az ember nélkül képes lenne üzemelni. Az a fontos, hogy béke legyen, hogy az ember haladhasson. Legyünk minél többen, akik ezt vall­juk. Ezekkel az elképzelések­kel indulok a békekongresz- szusra... KÁNTOR IMRE tanár Nyíregyházán, a fémipari szakközépiskolában. — Élek-halok a gyereke­kért, a pedagógiáért — kezd­te. — Hogy ezt 31 éves peda­gógus pályafutásom alatt miként sikerült bizonyítani, nem az én feladatom ennek eldöntése. Azt viszont tudom, hogy bárhol járok az ország­ban, mindenütt nagy szere­abrakból állítottunk elő. Má­ra ez a szám 56-ra csökkent, jövőre ha minden jól megy, lemegyünk 40 dekára. Mind­ez annak köszönhető elsősor­ban, hogy az itt dolgozók jól megtanulták a szakmát. Eszembe jut a beszélgetés a kis irodában, Szigeti Ferenc telepvezető főhadiszállásán. A naprakész grafikon, a pon­tos szervezési tabellák üzem benyomását keltették. — Az is — mondta Szige­ti Ferenc. Az állattenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. Ennek megfelelően kell szer­vezni is. Naponta meghatá­rozzuk a feladatokat, még azt is, ki mikor megy népdal­körbe. Mert olyan feszes a munkarend, hogy minden percnek stimmelni kell. A telepen egy ember 26 napot dolgozik, utána kap négy szabadot. Mindenkiről tudni kell, de ugyanilyen pontos­ságot követel a termelés, a tej minősége, mennyisége. Persze minden szervezés csak akkor ér valamit, ha megfe­lelő ember van hozzá. A protekciós tehén Egy másik istállóban talál­kozom össze Tiszai Jánossal. Alapító, tizenkét éve dolgo­zik a tehenekkel. Tagja a tettei köszönnek rám egykori tanítványaim. Ki igazgató, ki főmérnök, ki pedagógus lett, ki pedig maradt szakmunkás. Szemükből olvasom sikerei­ket. Kudarcaik engem is le­törnek. Két gyereket neveltek fel, de a nagy család nála az or­szágba szélesedett. Dolgos élete során a pártmegbízatás mindig a pedagógus-szakszer­vezethez, kollégái életének a jobbításához kötötte. A me­gyei bizottságnak ma is tag­ja. Ülnök a megyei bírósá­gon. Patronálja Kisvárda pe­dagógus-szakszervezeti alap­szervezetét és ki tudja hány kérésnek tesz eleget, milyen közös dolgokért égeti magát... — Ha a békéről szól az« ember, akkor nem számít az, hogy kis nép vagyunk. Ta­pasztalat bizonyítja, hogy a népek békevágya képes útját állni a háborúra, a pusztu­lásra spekulálók mesterkedő* sének. Ezért van értelme min­den kezdeményezésnek. Sigér Imre szocialista brigádnak, a me­zőgazdaság kiváló dolgozója. — Van itt fegyelem és rend — mondja —, de nem is mennék el innen. A külön­böző prémiumokkal együtt az évi 50 ezer forintot meg­keresem. Van, amikor a fe­leségem már unja, hogy örök­ké itt vagyok, de nekem az istálló a mindenem. Szakértő módon csatolja fel a fejőgépet, s úgy tűnik, valamit még súg is az állat­nak. Kisasszony, ez a jó te­hén biztos, hogy meg is ér­ti. _____ —. ö a kedvenc. Meg kell hálálni, ha egy tehén jó te­jelő. Most hétéves, ha minden jól megy, akkor még öt éve van. Mert úgy van az, hogy az alapmennyiséget minden tehén megkapja, de a szor­galmasnak jár egy kis rá­adás. Ez így ésszerű. A kis protekciót tejjel viszonozza. Márpedig a tej kell, még­hozzá a jó zsírtaltalmú. Por­celánná, Tiszai és a többi fe­jőgulyás naponta 300—340 litert is lefej. Gyorsan telnek a kis guruló kannák, hogy aztán útnak induljanak a tej­ház felé, Szabolcsi Pál kalau­zol ide, Kiss Júlia birodal­mába. Zárt rendszerben A műszakvezető elmagya­rázza: a tej az istállótól a tejiparig zárt rendszerben jut el. A kis tankkocsiból vezeté­ken kerül a hűtőbe, onnan a nagy tartályba. — Volt idő — mondja Kiss Júlia —, amikor 25 literes kannákba töltöttük a tejet. A vontatóvezető hatvan—het­venet rakott a kocsira, vitte a falusi gyűjtőbe. Iszonyúan nehéz volt, s korántsem ilyen tiszta. Ilyenkor ellési időben csak 1600 liter körül fejnek, de nyáron 2900 litert is szállítunk. Ez már nem menne kézi erővel. Minden ide érkező tejből mintát ve­szünk, hiszen a zsírszázalék prémiumfeltétel a fejőknek, de a tejipar is kényes. Büsz­kék vagyunk, 4,1-nél nem ad­juk alább. A kálmánházi szövetkezet­ben jelenleg 693 szarvasmar­hát nevelnek. Közülük 283 a fejőstehén. Tervük, hogy jó takarmánytermeléssel, kor­szerű technológiával, gondos tartással és keresztezéssel magas tejtermelést érjenek el a hizlalás mellett. Egyet azonban jól tudnak: csak jól képzett emberekkel, az álla­tot szerető gondozókkal, fe­jőkkel és takarmányozókkal jutnak el a sikerig. Rajtuk múlik minden, akik hajnal­ban és este, vasár- és ünnep­nap ott vannak a jószág mel­lett. Rájuk ürítettük a tej­házban a friss tejjel telt po­harat. Bürget Lajos MA, DECEMBER ELSEJÉN BUDAPESTEN, A PARLAMENTBEN ÜL ÖSSZE A IX. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS. A KÖZEL EZER KÜL­DÖTT KÖZÜL MEGYÉNKET 25-EN KÉPVI­SELIK. KÖZÜLÜK HÁROMNAK A PORTRÉ­JÁT RAJZOLJUK MEG. Jjglfet A falinaptár tucatnyi lapjából tizenegyet már letéptünk. András után Miklós, Luca, karácsony és már itt is van az új eszten­dő — tartották régen. Affé­le ünneplő, az eddigi dolgos hónapokra ráadásnak tartot­ták decembert. A múltbéli faluban ez a felfogás többé- kevésbé igaz is volt. Hajna­lonként egyre sűrűbben vilá­gítottak a disznóperzselő tü­zek, letisztultak az új borok, füstöltek a pálinkafőző ké­ményei. Ma nyáron is van szabad­ságolás, van szabad szombat, és a legtöbb embernek egy­formán munkát jelent de­cember is. Sőt egyes üzemek­ben keményebben dolgoznak, hajráznak, hogy az évi ter­vet teljesítsék. Lehet itt-ott korábbi anyaghiány, vagy egyéb okok miatt jogos ké­sedelem, de általában azt tartjuk: az év végi hajrá az egész évi munka tükre. Más szóval a terv szerint dolgo­zó üzemekben december is hasonlít a többi hónaphoz. A mezőgazdaságban, az építőiparban, az útépítésben ilyenkor mások a feladatok, mint korábban. De a mező- gazdasági szövetkezetekben mégis egészen más az élet, mint a volt egyéni portákon. Ilyenkor végzik a gépeken a nagyjavítást, metszik a gyü­mölcsösöket, munkát ad az utak, majorok rendbehozá­sa, és még egy sor olyan te­vékenység. amit korábban nem végezhettek. Egy területen, az irodák­ban — ahol az esztendő gaz­dálkodását rögzítik — elfo­gadható a nagyobb hajtás. A következő hetekben kezdik munkájukat a leltározó bi­zottságok, a főkönyvelők most hajtják be a „kintlévő­ségeket”. Az üzemgazdászok, mérnökök elemzik a gazdál­kodást, kutatják a siker, il­letve sikertelenség okait, a tanulságokért, másrészt, hogy az igazgatók, szövetkezeti el­nökök reálisan adhassanak számot a dolgozóknak az 1978-as esztendőről. D ecember nemcsak a be­fejezést, de a megúju­lást is magában hord­ja. Egyetlen üzemben, vagy szövetkezetben sem január elsején nulla órakor kezde­nek azon gondolkodni, ho­gyan is kezdjék az évet, ha­nem már most tervezik a jö­vő év feladatait, összegezve: december nemcsak az ünnep­lés hónapja. (cs) Új üzlet Vásáros­naményban Hárommillió forintos kész­lettel szövetkezeti műszaki áruházat nyitottak Vásá­rosnaményban a volt Csipke étterem helyén. Az átalakí­tás félmillió forintba került, s az áruházban külön bar- kácsrészleget is berendeztek. Az új üzletben világítóteste­ket, háztartási gépeket, járműveket, rádiót, televíziót árusítanak. A műszaki áru­ház eddigi helyiségét zöld­ség-gyümölcs bolttá alakít­ják át. Porcelánné felcsatolja a fejő gépet (Császár Csaba felvéte­le)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents