Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 1. Kommentár A háború és a béke kulcsa M iközben Washingtonban zárószakaszukba jutottak az egyiptomi —izraeli különbékéről folytatott tárgyalások, a világ haladó közvéleménye újólag síkraszállt az igazságos és tartós közel-keleti rendezésért, amikor megemlékezett a palesztínai néppel való szolidaritás nemzetközi napjá- ■ ról. Ezzel egyidejűleg az ENSZ-közgyűlés is megkezdte a palesztin kérdés vitáját. Hollai Imre, hazánk állandó ENSZ-képviselője felszólalásában emlékeztetett arra az alapvető igazságra, hogy a palesztin probléma az arab— izraeli konfliktus magva, és hogy ez a háború és a béke kulcsa a Közel-Keleten. Nagyon is időszerű aláhúzni azt, hogy a palesztinok, illetve törvényes képviselőjük, a Palesztínai Felsza- badítási Szervezet aktív részvétele nélkül semmiféle tartós rendezés nem bizonyulhat életképesnek a térségben. Ennek ellenére az amerikai kormány égisze alatt az egyiptomi elnök, aki magának vindikálta azt a jogot, hogy a palesztinok nevében tárgyaljon, szégyenteljes alkura készül Izraellel a hontalanná tett nép rovására. Az egyiptomi kormányfő ebben az ügyben ismét Washingtonba készül, de már előre jelezte, hogy Kairó kész elfogadni azt az amerikai javaslatot, amely a palesztínai nép önrendelkezésének „biztosításával” foglalkozik. Hafez Asszad szíriai elnök Budapesten elmondott beszédében rámutatott arra, hogy az arab nemzet elutasítja a Camp Davidben kötött kapi- tulációs alkut és szilárdan kiáll az igazságos közel-keleti béke mellett. Ebben pedig benne foglaltatik a palesztínai arab nép önrendelkezési és államalapítási jogának az elismerése is. Az egyiptomi—izraeli különbéke aláírását aligha akadályozhatják meg a haladó arab erők. De a második Camp David-i keretmegállapodás, a Cisz Jordánia és Gaza, illetve a palesztinok sorsáról rendelkező tervezet útja már jóval kevésbé ígérkezik simának. Az arabok döntő többsége ugyanis kereken visszautasítja a Pax Ameri- canát, amelyet átfogó rendezés helyett kínálnak a térségnek. P. V. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Jóváhagyták az 1979. évi tervet A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán csütörtökön egyhangúlag jóváhagyták az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés törvénytervezetét, amelyeket szerdán terjesztett a két ház együttes ülésen a képviselők elé Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes és Va- szilij Garbuzov pénzügyminiszter. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka csütörtökön a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács külön-külön üléseivel folytatódott, A szövetségi tanács ülésén Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke vezetésével részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetői. A szovjet parlament két házának vitájában több, mint harmincán szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács állandó bizottságai által előterjesztetf módosítások figyelembevételével a jövő évi költségvetés bevételeit 269,2 milliárd, kiadásait 268,9 milliárd rubelben határozták meg. A szövetségi tanács és a nemzeti tanács tagjai ugyancsak egyhangúlag jóváhagyták az 1978. évi népgazdasági terv végrehajtásának menetéről és az 1977. évi költségvetés végrehajtásáról előterjesztett beszámolókat és megfelelő határozatokat hoztak erről. A szovjet parlament két háza jóváhagyta a Legfelsőbb Tanács elnöksége által a legutóbbi ülésszak óta eltelt időszakban hozott törvény- erejű rendeleteket. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka pénteken folytatódik. ülésezik a kínai pártvezetés Rehabilitálások, átértékelések a napirenden Illetékes kínai forrás csütörtökön megerősítette, hogy november 10. óta folyik a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága által összehívott kibővített munkaértekezlet, amelyet néhány napon, esetleg egy héten belül követhet a központi bizottság plenáris ülésszaka. A kibővített munkaértekezleten Hua Kuo-feng, a központi bizottság elnöke tartott terjedelmes beszámolót az ország belpolitikai helyzetéről és a „négy modernizálás” ütemének meggyorsításáról. A beszámoló, amelyet az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfogadtak, egyebek között hangsúlyozta annak szükségességét, hogy alapvető változásokat keli végrehajtani a kínai gazdaságirányítás rendszerében, különösen, ami az állam és a nagyvállalatok, illetve a központi kormány és a tartományok gazdasági jellegű kapcsolatait illeti. Hua Kuo-feng beszámolója szerint Kína társadalmi és politikai életében a most következő időszakban a hangsúlyt a törvényesség és a demokrácia helyreállítására, kibontakoztatására és megszilárdítására kell helyezni. A beszámoló részletesen foglalkozott a káderpolitika problémáival. mindenekelőtt az elmúlt két évtized során félreállított és meghurcolt vezetők rehabilitálásának sürgető kérdésével. Az idézett forrás szerint várható, hogy rövidesen bejelentik a Liu Sao-csi volt államelnök köréhez tartozó hatvanegy vezető káder rehabilitálását. A rehabilitáltak között említik Peng Csent és Po Ji-pot. Mint mondják, mindkét politikus elmúlt már hetvenéves, de jó egészségnek örvend, és teljes mértékben alkalmas a vezetői munkára. A kínai pártvezetés ugyancsak jóváhagyta az 1958-ban leváltott Peng Tö-huaj marsall, honvédelmi miniszter rehabilitálását. (Peng Tö-huaj 1974- ben halt meg.) Kínai források rámutatnak, hogy a pártvezetés véleménye szerint Mao Ce- tungot nem lehet és nem szabad felelőssé tenni az 1976-os Tienanmen téri tömegtüntetések elnyomásáért, mert a szóban forgó április eleji napokban Mao Ce-tung már olyan súlyos beteg volt, hogy „nem volt tudatában annak, ami körülötte történt”. A vezetés mindenképpen el akarja kerülni, hogy folytatódjék a Mao Ce-tung „bemocskolá- sára” irányuló kampány. Ezért igyekszik korlátozott mederbe terelni a pekingi nagybetűs faliújság-hadjáratot. A jelek szerint nem várható lényeges változás a KKP legfelsőbb vezetésében. Az „Ogyessza hősei” komphajó Várna kikötőjébe érkezik. „Híd“ a tengeren keresztül A boleszlávi tó partján — tízegynéhány kilométerre Várnától — építik a Várna—Ilicsovszk kompkikötőt. Három műszakban folyik a munka e fontos létesítmény első szakaszának befejezésére. A Várna mellett épülő komplexum hatalmas, technológiailag bonyolult építkezés; legfontosabb része a hajókat a parttal összekötő különleges berendezés. Egy másik szerkezet, az emelőhíd pedig a hajók sínpárjainak a szárazföld vasúthálózatával való összeköttetését szolgálja. E híd után a szerelvények egy 210 méteres csarnokon haladnak keresztül; itt cserélik ki a szélesebb nyomtávú szovjet futóműveket a bolgár rendszernek megfelelő nagyságúra. A kikötő múnkálatain túl, több mint 50 km távolságon megerősítik a sínpályát, vízelvezető és egyéb berendezéseket építenek. A Várna— Ilicsovszk kompvonalon eleinte négy, háromfedélzetes hajó fog járni. Befogadóképességük egyenként 108 vasúti vagon, míg a világ jelenleg legnagyobb komphajói — a finnországi Hanko és az NSZK-beli Travemünde között — 60 vagonnál nem tudnak többet szállítani. Egy komphajó ki- és berakodása a két 170 tonnás felvonóval mindössze 4 óráig tart. Várna kikötőjében minden 12 órában köt ki majd egy komphajó; évente több mint 4 millió tonnás forgalmat terveznek, s ez lesz a legrövidebb kereskedelmi út, amely Bulgáriát a Szovjetunióval összeköti. Ennek fontossága érthető, hisz a Szovjetunió Bulgária legnagyobb kereskedelmi partnere, Bulgária vele bonyolítja le külkereskedelmi forgalmának mintegy felét. A hetedik ötéves tervben (1976—80) a kétoldalú árucsere tovább emelkedik és meghaladja a 30 milliárd rubelt. Az új tengeri útvonalon mindenekelőtt fémeket, vasércet, faanyagot, műtrágyákat, kőolajszármazékokat és természetesen gépe- ket-berendezéseket fognak szállítani. A kompösszeköttetés előnye az eddigi szállítóeszközökkel szemben vitathatatlan, hiszen csökkenti a szállítás időtartamát és költségeit is. Georgi Sztambolev, a hajó kapitánya. Az „Ogyessza hősei” komphajó modern tárolótere vasúti vagonok szállítására lett kiképezve. Testi-lelki rabság Szekták az USA-ban A nemzetközi közvélemény érthető figyelemmel és megütközéssel figyeli a gua- yanai tragédiát. Maguk az események immár közismertek. A hatvanas évek végén egy zavaros fejű tisztviselő, bizonyos Jim Jones, egyszer csak „tiszteletesnek” kezdte titulálni magát és híveket toborzott az USA Kalifornia államában. Jones hamarosan lényeges és amerikai körülmények között egyáltalán nem olyan szokatlan megállapodást kötött J. Brown kaliforniai kormányzóval. Ennek lényege, hogy Jones és gyarapodó szektája anyagilag, valamint szavazatokkal és propagandával támogatja a kormányzó és emberei újraválasztását, ennek fejében viszont a kaliforniai hatóságok elnézik a gyülekezet tevékenységét. Pontosan ez történt. Így aztán hiába figyelmeztetett néhány lap arra, hogy a híveitől amúgy is korlát-* lan engedelmességet követelő Jones a guayanai őserdőben totális rabságban tartja majd a hozzászegődött szerencsétleneket, 1977-ben csaknem ezer ember — köztük számos kiskorú gyermek — hagyta el az Egyesült Államokat és alapított kolóniát a guayanai fővárostól kétszáznegyven kilométerre a fülledt, áthatolhatatlan dzsungelben. A telepet a szektavezér nevéről Jones- townnak, Jones városának keresztelték el. Ami várható volt, bekövetkezett. A szektatagok a vezér testi-lelki rabszolgái lettek. Mindent csak parancsra tehettek, a külvilággal akkor sem érintkezhettek, ha erre lett volna módjuk. Néhány Amerikában maradt hozzátartozó igyekezett mozgósítani az illetékeseket és egy Ryan nevű képviselő követelésére az Egyesült Államok guayanai nagykövetsége is érdeklődni kezdett. A nagykövet kénytelen volt jelenteni azt az értesülését, hogy a jones- towni telepen „pokoli állapotok” uralkodnak. Ezren a dzsungelba Ryan vezetésével vizsgáló- bizottság utazott a helyszínre. A dzsungelrepülőtéren a látogatókat sortűzzel fogadták és a vérengzésnek maga a képviselő is áldozatul esett. A világ ekkor értesült arról, mi folyik az egykor büntetőtelepnek használt őserdei rejtekhelyen. Több mint kilencszáz ember — köztük mintegy kétszáz gyermek — esett áldozatul az amerikai hatóságok felelőtlenségének. Az elkésett, utólagos vizsgálat — ahogy ilyenkor lenni szokott — különös anyagi vonatkozásokra is fényt derített. Legalább tízmillió dollár készpénz, valószínűleg ennél is nagyobb értékű ékszer, valamint egy önmagában is vagy húszmillió dollár értékű tengerjáró hajó különös hátteréről keringő kósza hírek járták be a világsajtót. Céltalan élet A guayanai tragédia ráirányította a világ figyelmét az amerikai társadalmi talajon gomba módra elszaporodott ön- és közveszélyes szektákra. Szekták mindenütt vannak, ahol lelkileg, idegileg gyenge, vagy nagyon primitív, könnyen fanatizálható emberek élnek. De — és ez statisztikai tény — sehol nincs annyi miszticizmusba menekülő, életét a félelemre és erőszakra építő csoport, mint az Egyesült Államokban. Lássunk közülük néhányat. A mennoniták szektáját a pennsylvaniai Ephrata-ban alapította Harold M. Zimmermann ingatlanügynök. A tagdíjakból és a monstre beatkoncertekből (!) hamarosan annyi pénz gyűlt össze, hogy a pennsylvaniai Mor- ganban Zimmermann megvett. egy nagy farmot. Ezt hamarosan egy másik nagy gazdaság követte a közeli Mount Unionban, majd számos más helyen — immár nemcsak Pennsylvania államban. A Fenséges Fény Missziója az Amerikában virágzó, számtalan indiai ihletésű szekta egyike. Vezetője egy nagyon alacsony, nagyon kövér fiatalember, bizonyos Maharesh Ji. A körülötte serénykedő mahawmas-ok (főpapok) szerint Ji „maga az isteni tökéletesség”. A móléit ifjú tehát nem más, mint Bhagwam, vagyis — hindu kifejezéssel — istenség. Körülbelül ebből a nem túlságosan eredeti állításból áll a szekta egész „tanítása”. „A feltámadás gyülekezete”. Központjuk maga New York. Hitük lényege: imádkozni kell az elhunyt feltámadásáért. A jelek szerint nemegyszer maguk segítik hozzá egymást ahhoz, hogy legyen miért imádkozni... A kígyóméreg szekta. Elsősorban Louisiana államban és az amerikai Dél más körzeteiben „tevékenykednek”. Fanatizált híveik kígyóval maratják meg magukat szertartásaikon, azon az alapon, hogy „ha a hit elég erős, a méreg sem hat”. Sajnos, a hit az esetek többségében nem elég az életbenmara- dáshoz. A Moon-szekta. Alapítója egy most ötvennyolc éves dél-koreai kalandor, Moon Son Myung. Az Egyesült Államokban harmincezer híve van. Mivel harcot hirdet „a kommunizmus ellen”, támogatja a CIA és dél-koreai partnere, a KCIA is. Az eljött messiásnak nevezi magát, Amerikában és Európában számos kastélya van, személyes vagyona hetvenöt- millió (!) dollár. New Yorktól északra, Westchester Countyban lévő birtokának értéke meghaladja az egymillió dollárt. Mintegy huszonöt helyen létesített kolóniát Amerikában. A fanatizált szektatagok naphosszat keményen dolgoznak, hogy Moon bankszámláját gyarapítsák. Szülők ezrei indítottak már pert elcsábított gyermekeik kiszabadításáért. A Moon-ko- lóniákon napirenden van a korbácsolás, a testi-lelki kínzás. Ami most Guayanában történt, Moon bármelyik telepén bármikor megtörténhet, ha ugyan már meg nem történt — vélte a minap a New York Times. (t — e)
