Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
„Próféta” — otthon 7ÄI n ÍITfilSiHilMiu ZULU Uíimmm Négy életút. Különböznek egymástól, mégis sok a közös bennünk. Az induláskor mind a négy családnál három, négy vagy még több testvér ülte körül az asztalt, s a szülőknek nem volt egyszerű a nehéz munkával szerzett kereset beosztása. Hasonlóak azért is, mert esetükben győzött az akarat, erős volt a tehetség és megnyílt az út, amelyen művésszé, orvossá, mérnökké, tsz-elnökké lett a sokgyermekes munkáscsalád lánya, fia. A húszmilliós ötlet Néhány napja jött haza a kórházból. A manduláját vették ki. Bosszankodik: ha tudta volna, hogy még egy hét múltán is alig tud majd nyelni és nem mehet be a munkahelyére, dehogy fekszik a kés alá! A gyerekek, akiket vele egy időben műtötték, másnapra fel sem vették az egészet. Pedig legszívesebben máris menne dolgozni. Igaz József: első díj a pályázaton Igaz József üzemmérnök, a nyíregyházi papírgyár járműjavítójának vezetője nem csupán a szobafogságból akar megszökni. Valójában vágyik vissza munkahelyére. Komoly feladaton dolgoznak most odabent. Tavaly egy héttagú kollektívával részt vett az Alkotó ifjúság pályázaton és elnyerték az első helyet. „Munka- és üzemszervezés a nyíregyházi papírgyár szállítási üzemében” — ez volt a beadott munka címe. Idén pedig hozzáláttak az elképzelések gyakorlati megvalósításához. Az újítás bevezetése évente 20 millió forint körüli megtakarítást jelent a gyárnak. Az idén — több munkatársával együtt — tanulmányútra küldték az NSZK-ba. Kritikus szemmel figyelte az ottani munkaszervezést és igen lényeges konzekvenciát vont le: „olyan gyártáselőkészítést kell folytatni nálunk is, amely kizárja a holt munkaidőt. A szőke, fürtös hajú kisfiú nyugodtan tűri, hogy a dortor néni alaposan meghallgassa a szívét, megkopogtassa hátát. De azt már nem veszi jónéven, hogy a torkába is bekukucskálnak: ezért éktelenül sivalkodni kezd. Dr. Csatáry Arankát, a nyíregyházi Vé- csey közi gyermekszakrendelő orvosnőjét láthatóan nem zavarja munkájában a sírás. Rögtön magyarázatot ad: — Hozzáedződtem, hiszen nekem is van két pici babám. A szülői házban pedig négyen voltunk testvérek. Úgy 10—12 éves koromtól orvosnak készültem, s azt már akkor is tudtam, hogy a vizsgálathoz a kicsiknél sírás is tartozik. Bár akkoriban még nem gyermekorvos akart lenni Aranka. Mélyen érintett, hogy édesanyám sokat betegeskedett. Egyszer három hónapig ápolták a kórházban. Talán hihetetlen, de nem tudták megállapítani, mi a baja. Klinikára nem volt pénzünk. Végül az utcánkban lakó Szabó doktor bácsi gyógyította meg anyát pár napos kezeléssel. Ekkor határoztam el, hogy orvos leszek. A szülők örültek lányuk döntésének, de féltették a kudarctól, ha esetleg nem sikerül bejutnia az egyetemre. Hogy talán nem bírják majd anyagilag a taníttatást, fel sem ötlött Csatáryékban. Egy kérésük volt a négy gyerekhez: tanuljanak... — A nővérem pedagógusnak készült. Érettségi után képesítés nélkül kezdett tanítani és levelező hallgatóként szerzett diplomát. A tanulás költségeit maga teremtette elő. A família nagy meglepetésére és örömére engem egyből fölvettek az egyetemre. Első 'évben négyessel végeztem, harmadiktól jeles voltam, így szép ösztöndíjat kaptam. Szerencsére alig szorultam segítségre. A húgom szintén pedagógus akart lenni, de nem vették föl — most könyvelő. Az öcsém pedig érettségi után egyből elhelyezkedett a Volán vállalatnál, ahol forgalmi tiszti iskolát végzett. A tanulás évei így sem voltak könnyűek a Csatáry családnak. A mama nem dolgozott, az apa keresetéből éltek hatan, ö elárusító volt Kisvárdán egy városszéli, egyszemélyes üzletben. Ma már nyugdíjas. Az anya gondos beosztásának köszönhető, hogy soha nem nélkülöztek a gyerekek. Ki kell szolgálni a dolgozót anyaggal, szerszámmal, műszerekkel. így lehet olcsón hatékonyabbá tenni a munkát”. .Tele van tervekkel. Pedig egy kis kitérővel jutott el a papírgyárig. Nem gondolt mindig arra, hogy főiskolára menjen. A négy fivér közül ő a legidősebb. Amikor megszerezte az érettségi bizonyítványt és a gépipari technikusi végzettséget 1969-ben, úgy gondolta, hogy megállapodhat. Édesapja is betegeskedett, azóta már leszázalékolták. Igaz József dolgozott Nyíregyházán a gumigyárban szerszámkészítő és lakatosként, volt a vasipari ktsz-nél és a 110-es számú szakmunkásképző intézetnél. Négyéves munkaviszony volt már a háta mögött, amikor jelentkezett Debrecenbe az építőipari műszaki főiskolára, nappali tagozatra. Nem mintha megúnta volna a kétkezi munkát, hanem mert tanulni akart. Mi mindent csinált főiskolásként? Homokzsákot rakott 1971-ben Szegeden, Kisvárdán az árvíznél. Aluljárót épített Debrecenben a MÁV-pályaudvaron, stadiont betonozott Lengyelországban. A főiskolán évente egyszer-kétszer pénzjutalmat is kapott a társadalmi munkáért. Neki való közösségbe került a papírgyárba. Örömmel írta alá 10 évre a szerződést, aminek fejében lakáshoz segíti a gyár. Jövőre valószínűleg be is költözhetnek háromszobás szövetkezeti otthonukba. Négyezer forint a havi fixe. Huszonnyolc évesen elégedett ezzel és a megbecsüléssel, a szeretettel is, ami a gyárban megilleti. A szakkönyvek mellett van még egy hobbyja: az autó. Fiat 125-ös kocsiját jövőre szeretné felkészíteni versenyzésre. Korábban még komolyabban sportolt. Rúgta a labdát a Kinizsi SC csapatában, röplabdázott 1972-ig a mezőgazdasági főiskola csapatában és cselgáncsozott a Dózsában. Most sem hagyott fel a sporttal, ám figyelme elsősorban a munkára és a tanulásra koncentrálódik. Tanulni kezdi a németet, mert a gyárban német gépeik vannak, s jelentkezni akar a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karára. Kádas Viktória Csatáry doktornő: pályakezdéshez tanácsi alapítvány — A debreceni egyetemen „cum laude” eredménnyel végeztem. Nem volt nehéz a pályakezdés. A megyei tanács alapítványából — melyet évenként a pályakezdő szakemberek között osztanak szét — én tízezer forintot kaptam. Dr. Csatáry Aranka négy évig gyógyította a beteg apróságokat a kórházban. Közben férjhez ment és született két kisgyereke: Lacika 19, Juditka 7 hónapos. Férjével, Péter Lászlóval, a mezőgazdasági főiskola adjunktusával és a gyerekekkel második éve lakik egy szép jósavárosi lakásban. — Közben többször helyettesítettem körzetben és megszerettem ezt a munkát. Hogy miért? Nagyobb az önállóság, szinte nap mint nap új esetekkel találkozom. Tetszik, hogy egyedül kell döntenem. Egy gondunk van, hogy elavult, zsúfolt ez a rendelő. De 1981-ben új helyre költözünk, a Rákóczi utca elején felépülő rendelőbe. Úgy tervezem, hogy jövőre megszerzem a szakvizsgát. A gyermekgyógyászat mellett döntöttem... Házi Zsuzsa Tizenkét gyerek — hat fiú, hat lány — a szülőkkel együtt összesen tizennégy ember. Kimondani is sok, hát még felnevelni, enni adni a sok gyereknek. Mégis megvannak, élnek mind az ajaki Takács gyerekek. Ferenc — sorrendben a harmadik — választott elnöke a helybeli Búzakalász Termelőszövetkezetnek. — A többiek? — kérdezi Takács Ferenc. — legkisebb még gimnazista, tizenegyen már dolgozunk, hármónknak diplomája van. Én annak idején mezőgazdasági főiskolát végeztem Debrecenben. — Mi késztette arra, hogy tanuljon? — Nehéz erre felelni. Jó eszű gyerekeknek tartottak bennünket, talán imponált és ez is adott egy kis bíztatást? Igaz, már az általános iskolában jól tanultunk. Engem például minden érdekelt. A szülői bíztatás nélkül azonban aligha sikerült volna. — Lehet, hogy ma már ez hihetetlen, de akkoriban az volt a természetes, hogy délelőtt iskola, délután munka és este tanulás. Éveken át egyszerre hetönket készített az anyám reggel iskolába. — Miért éppen a mezőgazdaságot választotta? — Érdekelt. A családban szinte kötelező volt a tanulás. Azt az áldozatot, amelyet szüléink vállaltak értünk, jó jegyekkel kellett viszonozni; Az érettségim jól sikerült, s ha jól emlékszem, a „továbblépni” erősebb volt bennem minden más gondoknál. — Nem ment minden, mint a karikacsapás. Néha bizony anyagi gondok is jelentkeztek, hiszen az apám kisfizetésű MÁV- dolgozó, az anyám pedig tsz-tag volt. — Elégedett eddigi pályafutásával? — Ami a tanulást illeti: a főiskola után szakmailag is sokat feljődtem, és elvégeztem a marxista—leninista esti egyetemet is. Kilencedik éve párttag vagyok. Három évvel ezelőtt választottak meg itt Ajakon elnöknek. Előtte Pátrohán dolgoztam főállattenyésztői munkakörben, előtte pedig elnök- helyettes voltam. Ez nem rossz sorozat. — Milyen érzés volt „prófétának” hazajönni? — Mindenképpen jó. Ott sem hagytam adósságot. Sok tekintetben felfejlődött az a Szabolcstól Az életért küzd a két páncélos lovag. Az egyik súlyos sebet kap, a vetélytárs segít. Amikor a vértek lekerülnek, a győztes Tank- réd látja, hogy akivel megvívott, nem más, mint féltőn szeretett szerelme, Klorinda. A lány a fiú karjaiban hal meg. Rövid történés, mindez Monteverdi: Tankréd és Klorindájából, amely most Tóth Sándor táncművében kelt új életre, s a Budapesti Operaház idei szezonjának egyik sikeres darabja. A reflektorok fényében, Tankréd szerepében Szakály György. — Ezt a szerepet eljátszani mindig mérföldkő egy balett-táncos életében — mondja Szakály György, az Operaház bolettkarának fiatal tagja. — Olyan teljesítményt kíván, amelyben a táncos bizonyíthat. Talán ezért is szerettem meg. Amikor mondom, hogy ez a szerep egyben az első nagy sikert hozta Szakály Györgynek, tiltakozik: korai még az ilyen elismerés. Pedig azt olvasom a bemutatót követő hírlapi fogadtatásban, hogy „hibátlan technikai kivitelezésben” vitte színpadra Tankrédot, hogy „színpadkészsége, elegáns, férfias megjelenése eleve klasszikus szerepekre predesztinálja”, s a fiatal táncos a művészpályája csúcsán álló Sebestyény Katalin partnereként vívta ki a kritikusok elismerését. — Jólesik, de én ismerem a szerzőket is — mondja —, s mivel éppen ezen a területen szakemberek, tudom, hogy előlegeztek is nekem. Ok is tudják, én is, hogy induló pályáról van szó — 23 éves vagyok —, bőven kell még tapasztalat, rutin, a neheze még csak ezután jön... Szakály György táncol Nyíregyházáról indult. Egy negyedikes kisdiák a Kelet-Magyarországban olvasta a balettintézet felhívását, s jelentkezett. CsakTakács Ferenc: „Nem hagytam adósságot.. gazdaság. Ezt tanúsítják a Mezőgazdaság kiváló dolgozója és a Muntca Érdemrend bronz fokozata kitüntetések is. — Itt Ajakon mi a terve? — Három év nem nagy idő, de a legnagyobb eredmény az, hogy fokozatosan áttérünk a belterjes gazdálkodásra, hogy kis területünkön is nagy értéket állítsunk elő. Vagyis még vonzóbbá tegyük a népes tagság részére a termelőszövetkezetet. Takács Ferenc, az elnök fiatal. Még nincs negyvenéves, s ha végez a munkával, otthon felesége és két kisiskolás gyermeke — Ferenc és Éva — várja. Ha ráérne — mint mondja —, sportolna és kisállatokat tartana... Tóth Árpád az Operáig nem négyezren vágtak neki az akadálynak és amikor szeptemberben először olvastak osztálynévsort, huszonhatan voltak. — Akkor kezdtem érezni, hogy komolyra vált a dolog — mondja. — Mert ha belegondolok, hogy egy „duci” kis srác (mert nem voltam valami vékeny gyerek) balettezni indul Nyíregyházáról Pestre, minden előzmény nélkül, — néha még most is elmosolyodom rajta. Ráadásul már a felvételik idején jöttek a súlyosabb feltételek is: kollégium, ösztöndíj nélkül hozzá sem kezdhetek, ha felvesznek is. Mert akkoriban nem volt olyan anyagi helyzetben a családunk, hogy havonta ezresekkel segítsenek. De Szakály Györgyöt tehetségesnek találták, megkezdhette a tanulást a balettintézetben. Mellette természetesen folytatta az általános, majd a középiskolát, elvégezte a művészképzőt és tíz év tanulás után az 1976/ 77-es évadot már az Operaház ösztöndíjasaként tölthette Leningrádban. Aztán kemény esztendő itthon, látványos sikerek nélkül a balettkarban. S most októberben „egycsa- pásra” három önálló szerep: a Hattyúk tavában, a Concertinóban és a Tankréd és Klo- rindában. — Most már van egy kis szabad időm is — újságolja —, októberben gyakran tartott reggel héttől este tízig a napom, benn az Operában. Most rendszerint délelőtt vannak a próbák, gyakorlások, s az esti előadásig jut idő néha mozira és sok-sok olvasásra. Hozzá kellett szokni a fegyelmezett élethez, a táncos nem léphet fáradtan színpadra. Egy rosszul vett lépés, emelés mindenkit megzavar, egy esés, egy bokaficam az egész előadást leronthatja. Édesanyja mondja a nyíregyházi, Vasgyár utcai lakásban: — Persze, hogy megnéztem a fiúnk első főszerepét. A díszpáholyból. őszintén szólva kicsit fátyolos szemmel mindig úgy láttam, hogy az én fiam lépett be, amikor új férfitáncos érkezett a színpadra. Aztán, amikor partnernőjével ketten táncoltak, mindig azért izgultam, hogy mikor Gyuri felemeli, el ne ejtse a művésznőt ... Szakály György édesanyja csak fia révén ismeri a művészberkeket, ő ma is a Nyíregyházi Konzervgyár betanított munkása, három műszakban dolgozik. Édesapja villany- szerelőként ment nyugdíjba, két testvére is csak távolról szemléli a balett-táncos érdekes, szép életét. Marik Sándor Aranka: cum laude KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. december 24.
