Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

• • -------Jnnepelünk. Színek, fények, csillogások közepette kívánunk egymásnak jót, szépet, boldogságot, békességet, vajon gondolunk-e közben arra, mit takar egy-egy szó? Négy helyen kopogtunk be a kérdéssel:

Mi jut eszébe, ha ezt hallja:

BÉKE?

BAJNAY SÁNDOR TSZ-NYUGDÍJ AS:

— Eszembe jut nekem jó is, rossz is. Életem hatvanhét éve ugyan itt telt Szamossá- lyiban, de mindig izgatott a világ. Két háborút éltem meg és sok más történéssel együtt ezen át nézem az életet. A háborúban szerintem nem az a legborzalmasabb, hogy elpusztul az anyag. Ezt lehet pótolni. Az ember elvesztését nem. Ez járt az eszembe mindig, hiszen négy gyermekem van.

— A másik dolog az, hogy láttam, sokféle apróbb csatározás van a mi életünkben, legtöbbször valami jóért. Emlékszem, nem volt egyszerű a földosztás. Lett belőle jó időre acsarkodás, vita. Aztán jóra fordult az is. Jött a tsz-szervezés. Nehéz idők voltak, nem ment az olyan egyszerűen. Harcoltunk magunkkal, másokkal, vívódtunk eleget. Jóra fordult a szövetkezet sorsa is. Rájöttünk, azóta élünk jól. amióta megvan. Mit tagadjam, magam is vonakodtam. Aztán megvannak az itthoni csetepaték is. Gyerekkel, nevelni kell, hogy ember legyen, becsületes, ez sem könnyű dolog. De végtére is a kis csaták jókat hoztak és ez rajtunk is múlott. Úgy hiszem, a világ dolgáért is ilyen kis harcokat kell vívni. s akkpr beszélhetünk később is a békéről.

— Meg aztán tudja, hogyan van az a harapós kutyával? Ha valaki jön, vicsorog, mutatja a fogát, de nem harap. így lehet ez ma a politikában is. Hiszem, hogy azok az emberek, akik voltak olyan okosak, hogy borzalmas fegyvereket tudtak kitalálni, rendelkeznek annyi ésszel, hogy nem kezdenek el játszani velük.

— Ma nyugdíjas vagyok. El-eljárok az óvodába az unokámért. Eddig azért dolgoztam, hogy gyermekeimet nevelhessem fel az életnek. Ma már még többen vannak, akikért aggódom. S vajon nem a miféléink nagy családjaiból áll a világ?

AGGOD MIHÁLYNÉ HÁZIASSZONY:

— Hogy jobb legyen a gyermekeimnek... — ezt feleltem azoknak, akik negyvenhét óta sokszor megkérdezték, miért végzem társadalmi munkámat. Szomorú és nehéz sorsom volt gyermekkoromban. Láttam a hábo- fút, azt, hogy pusztultak az emberek, miként szedték ösz- sze a halottakat. Anya vagyok, nem tehettem másként, a tőlem telhetőt elkövettem, hogy három fiamnak és a lányomnak ne ez jusson az életből.

— A férjem keményen dolgozott világéletében. Szervezett gépállomást, járta a vidéket a késő éjszakába nyú- lón. Én itthon a gyerekekkel küzdöttem és mindig féltettem őket. Jobb életet nekik, ez járt az eszemben, s ebbe beletartozott az is, hogy elsősorban életet. Mert mire szüli vajon egy asszony a fiait, lányait?

— Mind kenyeret kaptak a kezükbe. Hogy mai jobb életükben benne van-e az én erőfeszítésem is? Ezen nem gondolkodtam még. De a család békéje és szerete biz- biztos. Ünnepeken összejövünk. Erősek a családi kötelékek. Ilyenkor nyugodt vagyok. Ha a békéről van szó, nekem ez jut az eszembe: Nem is kívánok mást az életben. Ennél a nyugalomnál nincsen több.

DR. TIMKÖ IMRE GÖRÖG KATOLIKUS MEGYÉSPÜSPÖK:

— Az élet maga is ellentétek kiegyenlítéséből születik, mert az élet forrása, megőrző védője és célbasegí- tő támogatója: a szeretet. — A növekedésben jelentkező feszültségeket a szervezet elosztó erői egyenlítik ki. Ezek gondoskodnak arról is, hogy az egyes szervek az egész szervezetet szolgálják. Az egészséges és harmonikusan élő szervezet nem má„, mint a békés és jól fejlődő társadalom modellje.

— Az emberi megismerés

a lét és nemlét, a tény és a látszat, az igaz és a hamis, valamint az építő és a romboló tényezők megkülönböztetésével gazdagodik és érlelődik tudománnyá. A tudomány feladata pedig az, hogy az igazság és a valóság, a célszerűség és az igazságosság között jelentkező sokrétű feszültséget tisztázza és megteremtse az ismeret és a tudat, továbbá a szándék és a cselekvés szükséges harmóniáját. A valóságnak megfelelő igaz ismeretek és a jóra törekvő szándékok, valamint a helytelen vágyak és az önző szenvedélyek ellentétes kölcsönhatásai közepette : az emberszeretet az

egyensúlyt teremtő és kiegyenlítő mérték. Sem a

személyes, sem a közösségi béke nem valósulhat meg szeretet nélkül.

Az igaztalan érdekek ösz- szeütközéseinek sajnálatos következményei: a harag, a bosszú és a háború. Az egyes emberek, népek, országok és világrészek közötti harmóniát: vagyis a különféle érdekeltségűek együttélését — ezek együttműködését: vagyis az eltérő felfogásúak és vi- lágnézetűek összefogását — a békét:' vagyis az egymással szembenállók és az egymás ellenére cselekvők közös célra állító egybehangolását csak az igazságosságon alapuló emberszeretet teremtheti meg.

A béke nem jön létre önmagától, feladatok elé állítja a békeszerzőket: feltételként szabja azok szemléletének és magatartásának önfegyelmező revízióját és a teljes ember és minden ember tisztelő értékelését. A megbékélés szeretet nélkül, az együttélés önzetlenség nélkül, az együttműködés áldozatok vállalása nélkül, a fejlődés az egyén és a közösség dinamikus összefogása nélkül — kilátástalan és megvalósíthatatlan.

Az ember: Isten képmása. Ez méltóságának — kivétel és megkülönböztetés nélkül minden ember méltóságának — léttnói és erkölcsi alapja, önmagát igazán csak az becsülheti,' aki embertársait — a saját önbecsülése helyes mértéke szerint — tiszteli, úgy fejlődhet, gyarapodhat és tökéletesedhet igazán, ha saját céljai megvalósításával együtt embertársai növekedését és az egész emberiség továbbjutását is szolgálja.

A karácsonyünnep üdvösségtörténeti és történelmi lényege: a kiengesztelődés, az örömszerző készség és az ajándékozó szeretet. Ezek belső indítékait, melegségét és fényét a létűnt korok mindmáig megőrizték és nekünk is átörökítették.

— Hiszek a békében, mert hiszek a békesség munkálá- sára hívó és békességet szerző Istenben. Hiszek a békében, mert remélek az Isten képe méltóságát, felismerésében és igazságos tetteiben öntudatosan hordozó emberben. Hiszek a békében,t mert bízom az ember alapvető józanságában, ameljf a pusztulás helyett az élet és a fejlődés mellett fog dönteni. Hiszek a békében, mert szeretem az embereket és tudom, hogy minden ember szeretet- re vágyik, és akar és tud is szeretni. Hiszek a békében, mert tudom, hogy az ember vállalni fogja, mert vállalnia kell, az életet megtartó és annak gazdagodó fejlődését biztosító szeretet szolgálatát.

TRENCSÉNYI SÁNDOR

TRENCSÉNYI SÁNDOR MŰVEZETŐ:

— Elvont béke nincsen. Nekem úgy általában soha nem is jut az eszembe. Ennek a nagyszerű dolognak az elemei éppúgy építkeznek, ölelkeznek, mint itt a ME- ZÖGÉP-nél az esztergák fogaskerekei. Minden ott kezdődik, van-e otthon békesség. A családban, a legkisebb közösségben. Két gyermekem van. Ha civódnak egymással, gyakorta mondom önkéntelenül is: gyermekek, hogyan lehetne béke a világban, ha két testvér sem fér meg egymással?

— Aztán kell a megértés, a jó szándék a munkahelyen. Ha nem akarunk egyet, ha nem egyfelé húzunk, nem sokra megyünk itt sem. De sorolhatnám még, miként nő egyre a kör, mint bővül a családok, munkahelyek, országok sora. A békére, a békés életre tudatosan kell készülni. Rendet kell tenni a fejekben. Meg kell tanulnunk múltunkat és jelenünket, hogy készíthessük a jövőt.

— Mindig aggódom, ha valaki a történelmet csak átlapozandó tananyagnak nézi. Én sem éltem meg a háborút és sok-sok fiatal sem — szerencsére. Úgy hiszem, kötelességünk megtanulni, mi is a pusztulás, a rombolás, a halál. Hogy élni tudjunk. Nekem édesanyám mesélt születésem idejéről, 1944. októberéről, és mindig megrendülök, mint viharban fogant gyermek, a kor hallatán. Nekem is meg kell értenem, s gyermekeimmel is meg kell értetnem a különbségeket a tegnap és a ma között.

— Én hiszek abban, hogy ha mindannyian adunk valamit magunkból a békés élet érdekében, az nem hiábavaló. Többen vannak a világon, akik élni akarnak, mint akik ellenük tesznek. Rend kell tehát a fejekben, az ember érdekének megmutatása, s a feltétel ahhoz, hogy tegyünk a békéért.

— A béke így nekem napi konkrét valóság. A széthúzás nélküli otthon, a megértéssel szervezett munkahely, az egymás mellé kerülő, egyet akaró kis közösségek rendje. Nekem még sokat mond a fehér galamb jelképe. Hiszek abban: van tiszta igazságérzet, van tiszta szándék a világban. Erre neveljük gyermekeinket, hogy életükben ne kapjon helyet a civa- kodás és osztozás.

— A világ még messze van attól, hogy mindenfelé ez legyen a gyakorlat. Ezért is vallom, mindenkinek tennie kell a dolgát a békéért. De nem általában. Saját világában, életében.

Bürget Lajos

Akik négyes ünnepet ülnek

Karácsonyék

karácsonya

Karácsony János és felesége. (Mikita V. íelv.)

Karácsony Jánoséknak csaknem két évtizeddel ezelőtt lányuk született, Évának keresztelték. Azóta tél elején mindig jó kedvvel mondogatják, hogy ők december 25-én és 26-án négyes ünnepet tartanak. Megemlékeznek a család és a szeretet ünnepéről, ünnepük továbbá családi nevüket és a keresztnevüket is ...

A jó nevű család Beneha- lom tanyán lakik. Tízperces gépkocsikázás után érjük el a Nyíregyházához tartozó Rókabokrot, itt a kövesút véget ér. Ide már csak egy ira- modásnyira fekszik Beítéha- lom. A tanya szélső há2a mellett jókora hodály terpeszkedik. Karácsony János ugyanis juhász.

Nem fújja furulyáját

A házigazda nincs itthon. A negyedik fasor mellett, egy vakdűlő végében legelteti nyáját. Nem fújja furulyáját — mint a nóta mondja —, mert nincs neki. Meglepő, hogy kampós botot sem szorongat a hóna alatt és csengő nem veri fel a csendet, a juhokon kolomp se szól. Puszta kézzel, jó szóval, no meg német juhászkutyája segítségével tartja kordában a juhokot. A jó húsban lévő gyapjasok a hó alól is kikaparják a kókadt, elsárgult füvet. Háromszázöt juh és bárány alkotja a nyájat. Az egészségtől piros arcú juhos gazda hátratolja kucsmáját és furcsa, hogy az elégedetlenség hangján szólal meg. Azt mondja, nem elég kövérek az állatok és a szaporulat se úgy alakul, ahogy tervezte. (Sokan nem volnának elégedetlenek, ha háromszázöt juhuk lenne.)

A juhos gazda int és kiált a kutyának: „Eriggy amarrul!” Miután irányt váltottak a gyajasok, magyarázza, hogy csaknem húsz éve a nyíregyházi repülőtér melletti legelőn tölti a nyári hónapokat. Gondozza is a legelőt: tüskét írt, boronái, kaszál. A legelő szélén felhúzott egy kis épületet, amire nem a kunyhó, inkább a víkendház elnevezés illik. Ám nem víkendezéssel telik el a nyara. Mutatja gö- csörtös csuklóját és szemlél- tetőn előadja, hogy a fejés nagy erőfeszítést igényel. Az ízletes, omlós gomolya elkészítése ugyancsak pepecseléssel és munkával jár. A gomolya, a bárány és a gyapjú forintot Tioz a gazdának, valutát az országnak.

Szamár helyett motoron

Hazaért a juhász, a nyáj szinte az ablak alatt os-dik szét. Szegény állatok foggal,

körömmel küzdenek a csekély eledelért. A hodályban persze kapnak még illatos szénát és vizet. A karám mellett parkol a motorkerékpár, szamár helyett néha ez repíti be a juhászt a nyíregyházi, Búza téri piacra. A hodály végében vízcsap ontja a vizet a vályúba, nern kell már vödrözni. A rövid végen egy elkerített részben hószínű tejes bárányok apróra őrölt darát habzsolnak. A barik a szokásosnál korábban jöttek a világra. „A.régi juhászok a szeptemberi holdtöltekor engedték be a kost a nyájba. A februárban 1 született 1 bárá- -ttjttíkbSr-Vdlt 'á'léfíjóbb 'tfáS- véti eledel. Az én juhaim többsége most is január végén ellik, így húsvétra nekem is lesz pecsenyebárányom.'’

Az egyszerűen berendezett, barátságos szobában Kará- csonyné, született Gajdos Zsuzsanna veszi át a szót. Azt mondja, a juhhúst és a báránypecsenyét (!) nem kedvelik már úgy, mint régen. Az említett víkendház- ban főz nyaranta, de csak néha kerül juhhús a bográcsba. Mutatja, hogy a perzsaszőnyeg és a szekrénysor között van egy kis hézag a padlón: „Erre a részre báránybőrből készít szőnyeget az uram karácsony előtt. Az lesz az én ajándékom.” Fényképeket szed elő az asszony és mondja, hogy a Laci fiúk merő ellentéte az apjának, nem rajong annyira az állatokért; meg a friss levegőért. Apró alkatrészek, fogaskerekek között turkál, mivelhogy órásmester Mátészalkán. Asztalra kerül a két unoka fényképe is.

^Nagyvárost akart látni...

Karácsony Évát munkahelyén, a Nyíregyházi Városi Tanács pénzügyi osztályán találjuk. „Az általános iskolában Húsvét Évának, a köz- gazdasági szakközépiskolában Pünkösd Évának becéztek.” A csinos lány tagja a fiatal utazók klubjának éppen most érkezett meg a hófedte csehszlovák Tátrából. „Apám életében egy nagy várost akart látni, hát elutazott Moszkvába. Én többször is jártam már négy országban, jövőre Törökországba megyek. A karácsonyfa alá most is elhelyezzük egymás ajándékát. Hogy mit kapnak tőlem a szüleim, nem mondom meg. Hadd legyen nekik meglepetés.”

Nábrádi Lajos

KM ÜNNEPI MELLÉKLET

1978. december 24.