Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 24. Az események címszavakban HÉTFŐ: Az olajár emelése nyomán esett az amerikai értékpapírok árfolyama, csökkent a dollár értéke — A belga választások eredménye nem hozott változást az ország belpolitikai erőviszonyaiban KEDD: Szovjet—osztrák külügyminiszteri találkozó Moszkvában, Williabald Pahrt fogadta Koszigin szovjet kormányfő is — Az indiai parlament alsóháza megfosztotta mandátumától Indira Gandhi asszonyt, a volt miniszterelnököt őrizetbe is vették SZERDA: Izraeli légitámadás dél-libanoni palesztin táborok ellen — Carter tévényilatkozata az amerikai—kínai diplomáciai kapcsolatok felvételéről CSÜTÖRTÖK: Gromiko és Vance megbeszéléseket kezdett Genfben a SALT—2-ről — Tüntetések, sztrájkok Franciaországban a kormány antiszociális politikája ellen PÉNTEK: Szovjet közlés Brezsnyev és Carter üzenetváltásáról az amerikai—kínai diplomáciai kapcsolatfelvétel ügyében — Az ENSZ-közgyűlést elnapolták január 15-re SZOMBAT: Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnök és Mose Dajan izraeli külügyminiszter Brüsszelben tartózkodik, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel újból tárgyaljon az egyiptomi—izraeli különbékéről — Üjabb rokonszenvtüntetések Indiában Indira Ghandhi kiszabadítására. A hét három kérdése Ki tudja hányadszor fogalmazódik meg ismét az 1978-as esztendő utolsó hetében korunk legfontosabb kérdése „a hét kérdéseként”: hogyan alakul a szovjet— amerikai viszony? A genfi Gromiko—Vance eszmecsere csakúgy? mint az amerikai— kínai diplomáciai kapcsolat- felvétel után Brezsnyev és Carter üzenetváltása indokolttá teszi ennek a kérdésnek az elemzését. A Közel-Kelet is úgy szolgáltat ezen a héten időszerű kérdést, hogy az már ebben az évben szintén több alkalommal felvetődhetett: mik az esélyei az egyiptomi—izraeli különbéke-tárgyalások- nak? A brüsszeli újabb hármas alkudozás, a dél-libanoni fegyverropogás, de messzebb menve még az iráni válság elhúzódása is befolyásolhatja a kérdés megválaszolását. A hét Indiában bizonyos fokig meglepetéssel szolgált. Indira Gandhit, a volt minisz. terelnököt, aki alig hat hete került vissza a parlamentbe, az alsóház megfosztotta mandátumától és elrendelte letartóztatását. Ki tudják-e szabadítani Indira Gandhit a rokonszenvtüntetések ? O Hogyan alakul a szovjet—amerikai viszony a Brezsnyev—Carter üzenetváltás és a Gromiko—Vance-tár- gyalások után? Kétségtelen, hogy ha az ember azzal veti össze a szovjet—amerikai viszony mai állását, ami — mondjuk — még féléve jellemezte, akkor szembeszökő a változás. Egyértelműen az enyhülés javára. Természetesen hiba lenne azt hinni, hogy az amerikai imperializmus természete most már megváltozik, céljait már módosította. Csak az történik — persze, ez a „csak” óriási jelentőségű így is —, hogy az USA vezető köreiben felülkerekedni látszik a józanabb gondolkodás, a megegyezési szándék. Természetesen igyekeznek a megállapodások révén is elsősorban a maguk érdekeit szolgálni, hol a fegyverkezési iparuk érdekeit, hol általában üzleti világuk érdekeit. Utóbbival kapcsolatban megemlíthetjük, hogy az amerikai—kínai diplomáciai viszony helyreállításánál az amerikai monopoltőkét a piacszerzés is vezette: a holnap egymilliárd fogyasztót magában foglaló kínai piacot szeretnék jó előre maguknak biztosítani, még akkor is, ha a kínaiak sokáig nem tudnak fizetni... Carter a diplomáciai kapcsolatok rendezése előtt üzenetben tájékoztatta Leonyid Brezsnyevet és ebben hangsúlyozta, hogy nincs más célja, mint az egyetemes béke elősegítése. Brezsnyev válaszüzenetében tudomásul vette ezt a nyilatkozatot és azt az amerikai kijelentést, hogy az USA-nak Kínával fenntartott kapcsolatainak fejlesztése nem irányul a Szovjetunió ellen. Igen lényeges elem az üzenetváltásban, hogy Brezsnyev figyelmeztetett: az amerikai —kínai — közös közlemény olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyeknek célzatossága — ismerve a kínai vezetők szó- használatát — teljesen nyilvánvaló. A Szovjetunió a maga politikájának további alakításához szükséges következtetéseket levonja abból, hogy hová vezet az amerikai —kínai kapcsolatok fejlesztése. Carter elnök a hét közepén tévényilatkozatában azt hangoztatta, hogy a SALT-2. megállapodás megkötésére nem lehet kedvezőtlen hatással az amerikai—kínai diplomáciai kapcsolat felvétele. Ezt követően került sor a genfi külügyminiszteri találkozóra, amelynek már a kezdetén mind Gromiko, mind Vance közölte, hogy reméli, a SALT-2. végső formájában meg tudnak egyezni. (Ismét csak Carter tévényilatkozatára lehet hivatkoznunk a továbbiakat illetően: az amerikai elnök annak a véleményének adott hangot, hogy rövidesen létrejöhet a SALT-2. aláírására szovjet—amerikai csúcstalálkozó.) O Mik az esélyei az egyiptomi—izraeli kü- lönbéke-tárgyalásoknak? A Közel-Kelet problémáiról is eszmét cserélt Genfben Gromiko és Vance. Ezt követően utazott Brüsszelbe az amerikai külügyminiszter, hogy ott újabb alkudozásra szólítsa fel az odarendelt Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnököt és Mose Dajan izraeli külügyminisztert. Látható az az amerikai szándék, hogy a Carter-kor- mányzat külpolitikai, diplomáciai sikersorozatának látszatát akarják kelteni: karácsonyra még a Közel-Keleten is közeledést szeretnének kimutatni Kairó és' Tel Aviv között, ha már a december 17-i első határidőre ezt nem tudták elérni. A megállapodást megnehezíti, hogy Izrael a maga kemény magatartásának bizonyítására újabb és újabb fegyveres támadásokat intézett dél-libanoni' települések ellen, azon a címen, hogy onnan palesztinok rakétákkal lőttek egy határmenti izraeli falut. A jelentések szerint számos polgári személy életét vesztette. Az izraeli támadást Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár éppúgy sajnálatosnak mondotta, mint ahogyan washingtoni hivatalos körökben is nyugtalanságuknak adtak kifejezést a véres eseményeknek a tárgyalásokra való hatása miatt. Az ENSZ-közgyűlés egyébként — mielőtt még elnapolták volna január közepére — jelentős döntéseket hozott a Palesztinái arab nép támogatására. Az egyikben a Palesztinái Felszabadítási Szervezet közvetett elismerése foglaltatik, mivel a határozat szerint a különböző ENSZ-szer- veknek a palesztin népnek nyújtandó támogatás kérdés- csoportjában együtt kell működnie a PFSZ-szel. A Közel- és a Közép-Kelet problémáinak összefüggése — mondjuk épp az olajellátás, az olaj ára stb. miatt — nyilvánvaló, így figyelemre méltó, hogy amerikai sugalma- zásra tárgyalások indultak meg egy új kormány megalakításáról. A 73 éves Szadin- ghi kísérletét azonban mind a síita vezetők, mind az ellenzéki nemzeti front politikusai kudarcra akarják kárhoztatni. O Ki tudják-e szabadítani Indira Gandhit a rokonszenvtüntetések ? India nem hiába a világ második legnépesebb országa: másutt elképzelhetetlen méretű rokonszenvtüntetések révén akarják megnyitni a börtönajtót Indira Gandhi asszony előtt. A hét végéig a rendőrség nem kevesebb, mint 35 000 személyt vett őrizetbe! Az előzmény: kedden az indiai parlament alsóháza a miniszterelnök indítványára megfosztotta képviselői mandátumától Indira Gandhi volt miniszterelnököt és elrendelte letartóztatását. A parlamenti erőviszonyokra jellemző, hogy a Dzsanata Párt által támogatott indítványra 279 képviselő szavazott, 138 ellenszavazatot számláltak meg, 37 képviselő tartózkodott a szavazástól. Gandhi asszonyt — aki csak épp hat hete szerezte vissza képviselői helyét egy pótválasztáson — azzal vádolták, hogy kormányfői tevékenysége közben „zaklatta a kormány néhány tisztviselőjét”. A Gandhi asszony által annak idején elrendelt rendkívüli állapotot arra használták fel — így a vád —, hogy a miniszterelnök fiának törvénybe ütköző cselekedeteit kivizsgáló kormánytisztviselőket megakadályozták feladatuk teljesítésében. Az alsóház döntése szerint Gandhi asszonyt a parlament jelenlegi, téli ülésszakának idejére tartják börtönben. Meglehet, hogy az óriási tömegtüntetések hatással lesznek Morardzsi Deszai kormányára, de az valószínű, hogy a Gandhi-ellenes többségű parlament nem akarja a padsorokban látni a volt miniszterelnököt. Pálfy József Leszerelés-dosszié — 78 Értékes hónapok Korunk paradoxonja: soha ennyi tárgyalást nem folytattak még a leszerelésről, a hadseregek és fegyverzetek csökkentéséről, mint most; soha ennyi pénzt nem fordítottak háborús készülődésre, és soha nem állt az emberiség rendelkezésére ilyen, önmaga megsemmisítését lehetővé tevő erő. A paradoxon azonban önmaga ellentmondásában oldódik fel, hiszen nem kétséges: a jelenlegi helyzet közel van a tűréshatárhoz, s a valódi leszerelési intézkedések megkezdése már nem várathat sokáig. 400 milliárd A leszereléssel kapcsolatos problémák kutatásának világszerte elismert, tekintélyes központja a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (angol rövidítése: SIPRI), kiadványaiban nyomon követi a világ katonai kiadásainak növekedését. A SIPRI igazgatója, az angol Frank Barnaby professzor sajtóértekezleten megjegyezte: „Jelenleg a világ évente 400 milliárd dollárt költ hadi kiadásokra. Amennyiben a növekedési ráta megmarad a mostani szinten, a századforduló tájékán a világ már ezer milliárd dollárt fordít évente katonai célokra.” A SIPRI számításai szerint „a jelenleg katonai célokra fordított összeg duplája egész Afrika egy év alatt előállított nemzeti össztermékének ...” A stockholmi kutatók egy táblázata az államok katonai kiadásait és az egy főre jutó nemzeti terméket állítja elénk. Egyetlen adat: egy USA-polgárra 426 dollár katonai kiadás jut, míg India „átlaglakosára” évente összesen 154 dollár jut. De a sort lehetne folytatni. Szemléletes adatok beszélnek arról, mi mindent lehetne felépíteni a hadseregekre költött milliárdok- ból. Hiszen aligha kétséges: ez az emberiségnek az az erőforrása, amelyet minden továbA katonai feszültség fokozódásának egyik forrása az atlanti paktum hadgyakorlatainak egyre növekvő száma. A legutóbbi, őszi NATO-gyakorlatokon Nyugat-Európa országaiban közel 350 ezer ember „háborúzott”. Képünkön: a nyugatnémet Bundeswehr katonái az őszi hadgyakorlatokon. bi nélkül a fejlődő országok javára lehetne fordítani. Jelenleg azonban a fejlett országok katonai kiadásainak csupán egyhuszadát juttatják a „harmadik világnak” fejlesztési segély formájában. Moszkvai program A fegyverkezésre fordított hatalmas összegek nem csupán az emberiség szájától vonják el a haladáshoz, a jobb léthez szükséges javakat! A fegyverek, s mindenekelőtt a nukleáris pusztító eszközök mind nagyobb koncentrációja magában hordja az általános atomháború kirobbanásának veszélyét is. A Varsói Szerződés országainak novemberi nyilatkozata érthetően fogalmazta meg: „Nem lehet szilárd a béke, amikor az államok fegyvergyárában erőteljesen növekszenek a pusztítás eszközei, amelyek máris elegendők ahhoz, hogy — bevetésük esetén — megkérdőjelezzék az emberi létet a földön”. A VSZ Politikai Tanácskozó Testületé nyilatkozatban fordult földrészünk és a világ valamennyi államához és népéhez, amelyben jól meghatározott programját adta a leszerelésre, s mindenekelőtt a nukleáris leszerelésre történő teendő intézkedéseknek, a fegyverkezési verseny megfékezésének. A szocialista országok tevékenyen, számos javaslattal vettek részt az ENSZ közgyűlésének tavaszi, rendkívüli leszerelési ülésszakán. Ez a fórum megtárgyalta korunk e legégetőbb problémájának számos aspektusát, tényleges határozatok meghozatalára azonban nem volt hivatott. Ilyen szerepet az a leszerelési világértekezlet tölthet be, amelynek összehívását a szocialista közösség és az el nem kötelezettek csoportjának nagyobbik része támogat. Ezt azonban a nyugati hatalmak és Kína megakadályozták. Jól jellemzi az atlanti országoknak a leszereléssel kapcsolatos álláspontját, hogy a tavaszi ENSZ- tanácskozással egyidőben a világszervezet székhelyének közvetlen közelében tartott washingtoni csúcsértekezletükön hosszú távú Hatalmas hasznot hajt az amerikai hadiipari monopóliumoknak az AWACS légifelderítő rendszer. A repülőgépekre szerelt kémközpontok beszerzésére az NSZK és Irán sok milliárd dollárt fordít. fegyverkezési programot fogadtak el, s a katonai kiadások fokozására hoztak döntést. Aligha kétséges, hogy mind ez ideig a tőkés nagyhatalmak akadályozták meg, hogy valódi sikert érjenek el a két- és többoldalú leszerelési tárgyalásokon. A SALT-helyzet Immár négy éve vár aláírásra a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról kötendő újabb szovjet—amerikai megállapodás. A dokumentum készen van, most már csak aláírásra vár. Bécsi tárgyalások A közép-európai hadseregek és fegyverzetek csökkentéséről folytatott bécsi megbeszéléseken az idén júniusban a Szovjetunió és három másik érdekelt szocialista ország kompromisszumos javaslatot terjesztett be. Ez az indítvány, elfogadva a NATO-államok korábbi terveinek elemeit, 700—700 ezer főben szabta meg a két fél szárazföldi erőinek létszámát, s hozzájárult ahhoz, hogy a csökkentést a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdje — nem azonos típusú csapatokkal. Moszkva hajlandó kivonni az NDK területéről három harckocsihadosztályát, cserébe az USA 29 ezer katonájáért, és ezer harcászati atomfegyveréért. A szocialista indítványra azonban egy fél év alatt sem érkezett hasonló indulatról és megegyezési készségről tanúskodó nyugati válasz. A genfi bizottság A svájci városban tanácskozik az ENSZ leszerelési bizottsága, amelyet a világszervezet rendkívüli ülésszakán kibővítettek. Itt az elmúlt években már voltak bizonyos eredmények: konvenció született a környezetet befolyásoló hadviselés tilalmáról és a biológiai (bakteriológiai) fegyverek és toxinok betiltásáról. Nem sikerült azonban frontáttörést elérni a vegyi fegyverek kérdésében, pedig erről a bizottságon kívül a Szovjetunió és az USA képviselői külön is tárgyalnak Genfben. Ugyancsak itt folynak háromoldalú megbeszélések az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió között a nukleáris robbantáson, teljes tilalmáról. Az eredmények elérését gátolja, hogy két atomhatalom — Franciaország és Kína — nem csatlakozott sem az atomcsend-, sem az atomsorompó-szerződéshez. A genfi bizottság tárgyal egyes új, még csak tervezőasztalon létező fegyverek betiltásáról. (Hazánk képviselője például indítványozta az in- frahang katonai alkalmazásának betiltását.) Vadász műholdak A Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői ezen kívül még más leszerelési kérdésekről is tárgyalnak. Szakértői megbeszélések folynak az űrhadviselésről, az ún. „vadászműholdak” betiltásáról. Több fordulója volt már a fegyverkereskedelem korlátozását célzó megbeszéléseknek és az Indiai-óceán térségének biztonsági kérdéseiről folytatott tárgyalásoknak. A fegyverkereskedelem korlátozása rendkívül fontos kérdés, hiszen mind veszélyesébe a fejlődő országok közötti fegyverkezési verseny jelensége: Külön probléma, hogy számos, lényegében még fejlődő ország szűkös gazdasági lehetőségeit a fegyverkezésre és a hadiipar fejlesztésére fordítja, sőt maga is fegyverexportőr lett. Igen veszélyes a harmadik világ egyes körzeteiben felhalmozódott óriási mennyiségű korszerű fegyverzet: elegendő csupán arra a több tucat milliárd dollár értékű pusztító eszközre utalni, amelyet az Egyesült Államok szállított az utóbbi években a Közel-Keletre és a Perzsa-öböl menti olajországokba. # A fegyverkezés és a leszerelés kérdései létfontosságúak, ezt hangsúlyozzák a novemberi moszkvai csúcstalálkozás részvevői is. Nyilatkozatukban ez áll: „Az idő sürget. A fegyverkezési hajsza megszüntetésére ma már nem számíthatunk éveket, még kevésbé évtizedeket. Ez a tárgyalásokon részt vevő államoktól olyan bátor lépéseket követel, amelyek biztosítják a sikert. Ez a siker elérhető, ha minden kormány politikájában megfelelően tükröződik a népek akarata.”. Miklós Gábor r J I waTH ■ I I "TIi >I•; 111 iik ___I ■ 11 ii__
