Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

1978. december 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Magasabb mércével gyesek szemében ün­neprontásnak tűnt Üjfehértón, a gyapjú- szövő-gyár avatásán, hogy a miniszterhelyettes a gyors beruházás méltatása mellett arról is beszélt: a gyár kevésbé tesz eleget a minőségi követelmények­nek, mindez a vállalatot is nehéz helyzetbe hozta. Pe­dig nem véletlenül tette, mert a textilipar fejlődése, egyáltalán versenyképessé­ge attól függ, mennyire áll­ja meg a helyét a minőségi termelésben, milyen hatéko­nyan tudják kihasználni a gépeket. i ­Az ipar, a mezőgazdaság szinte valamennyi ágában sorolhatnánk a példákat, amelyek szintén azt bizo­nyítják, hogy csak azt a ter­méket lehet eladni, amely megfelel a magasabb minő­ségi igényeknek, ahol a ter­melést úgy szervezik meg. hogy annak haszna nagyobb az átlagosnál. Jó. példa az Alkaloida Vegyészeti Gyár, amelyik az utóbbi három évben a fejlett gyógyszer- ipar átlagát is meghaladó mértékben bővítette terme­lését, elsősorban az export­ját. Ugyanakkor a piaci vi­szonyokra való reagálást je­lenti, hogy ez a gyár a kö­vetkező esztendőkben már nem tervez hasonló dina­mizmust, mert a morfin- származékoknál a világpia­ci prognózisok a kereslet megtorpanását jelzik, ami kihat az árakra is. A rugalmas alkalmazko­dás, a minőségi követelmé­nyekhez való jobb igazodás jelenti mindenütt a válla­lati gazdálkodás kedvező megítélését. Amikor a gu­migyár kempingüzemében az év első felében nem tar­tottak szabad szombatot, hogy a nyári szezonig minél több matracot szállítsanak a megrendelőknek, erről tettek tanúbizonyságot. A termékszerkezet változtatá­sát jelenti, hogy olyan cik­kek gyártását kezdték el, amelyek jól eladhatók, ma­gas értékűek, míg a kisebb szellemi energiát igénylő, kevésbé értékes cikkek gyártását átadták kisebb üzemeknek, szövetkezetek­nek. A Nyíregyházi Mező­gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat az 1978- as rekordokat szintén annak köszönheti, hogy olyan ter­mékek gyártásához kezdett hozzá — mint a pótkocsik Mátészalkán —, amelyekre szükség van, ahol kama­toztathatják a munkásgárda eddig megszerzett szaktudá­sát. A termékszerkezet kor­szerűsítéséről több fontos határozat jelent meg. Elfo­gadtuk, tudjuk, hogy a fej­lődésnek ez az egyetlen jár­ható útja, nem a minél na­gyobb mennyiségeket kell hajszolni, hanem olyan gyártmányokat szükséges előállítani, amelyek nyere­ségesen gyárthatók, kedve­zően exportálhatok. Meg­torpanás akkor van, ha mindezt üzemi méretekben kell végiggondolni. Hiszen egy cipőgyárban nem tud­nak átállni egyik pillanat­ról a másikra — de még távlatokban sem — más cikk gyártására. Azonban elég a Szabolcs Cipőgyár korábbi gyártási technoló­giájára, a varrott cipőkre gapdolni, hogy lássuk, mennyi tartalék van a kor­szerűsítésben. A tartalékok feltárására a könnyűipar­ban a szalagok mellett már a mozdulatokat elemzik, en­nek alapján vizsgálják, ho­gyan lehetne a gépek elren­dezésével, egyes műveletek átcsoportosításával — lé­nyegében beruházás nélkül — nagyobb termelést, jobb minőséget elérni. Ugyancsak könnyűipari példa, hogy a nagyhalászi zsákgyár az idén teljesen megújult. Eltűntek a régi gépek, megszűnt a hagyo­mányos kende», illetve juta alapanyagú zsákok gyártá­sa, helyette sokkal korsze­rűbb berendezéseken, poli­propilén alapanyagból sok­kal tartósa bb termékeket állítanak elő. A munkás­gárda ugyanaz, azonban az általuk előállított termék minősége sokkal jobb. Sze­repe van ebben a követke­zetes betanulásnak éppúgy, mint az újra való fogé­konyságnak, a vezetés szín­vonalának. A példák azt mutatják, hogy Szabolcs-Szatmárban is túljutottunk a kizárólag mennyiségi szempontokat figyelembe vevő szemléle­ten. Nem lehet másképp, mert ugyanabban az ország­ban élünk, ugyanazok a kö­vetelmények érvényesek a szabolcsi iparra, mint a fő­városira, vagy más megyék­re. A követelmények pedig egyre inkább szigorúbbak. Mindez egyes, rosszul gaz­dálkodó, az újjal kevésbé lépést tartó vállalatoknál előbb-utóbb gazdasági ne­hézségekben is megmutat­kozik. Nincs arra lehetőség, hogy támogatások kicsika­rásával, állandóan megér­tést kérve ezt elnézhessék. Változtatni szükséges ezek­nél az üzemeknél, felülvizs­gálni a vezetés színvonalát, alkalmazkodni a körülmé­nyekhez. Szerencsére leg­alább annyi az átlagnál jobban dolgozó vállalat, mint amennyi gyengélke­dik. A szabályozók pedig egyre inkább arra ösztönöz­nek, hogy a jobbaknak le­hetőségük legyen az átlag­nál nagyobb mértékű fejlő­désre, ami megmutatkozik majd a bérben és a válla­lat helyzetében egyaránt. □ z üzemek, vállalatok többsége — az or-l szágban és a megyén belül is — a középmezőny­be tartozik. Csakhogy a mérce mind magasabb, mind többet szükséges pro­dukálni ahhoz, hogy valaki megmaradjon ebben a ka­tegóriában. Lehet úgy ten­ni, mint az VSZM kisvárdai gyára, amely jövőre új li- cenc alapján kezd maga­sabb minőségű termelésbe, kihasználhatják úgy a tar­talékokat, mint ahogy a nyíregyházi papírgyárban teszik, ahol az alapgép azo­nos, de sokkal bonyolultabb termékeket állítanak elő. A helyi lehetőségek feltárá­sát kívülről senki sem tud­ja megoldani. Csak az üze­meken múlik, mennyire is­merik fel a magasabb köve­telményeket, s mennyire tudnak alkalmazkodni hoz­zájuk. Mert a fejlődésnek más lehetősége nincs. Lányi Botond Rangot a minőségnek Vélemények az első vonalból .......A pártszervezetek gazdaságszervező, ellenőrző és felvilágosító tevékenységükben abból induljanak ki, hogy most a legfontosabb a gazdasági irányítás, a vég­rehajtás, a gyákorlati munka javítása.” (Az MSZMP KB 1978. december 6-i határozatából.) A minőségnek a pártmun­kában is rangot kell szerezni. Erről beszélgettünk első vo­nalban dolgozó párttitkárok­kal. Koncentrálni az erőt Szabó József technikus, az ÉPSZER pártvezetőségének titkára Szabó József: Rangsoroltuk a beruházásokat. — Az igazság az, hogy a decemberi határozat, jó érte­lemben, kizökkentett bennün­ket a szokásos teendőkből, a sablonos munkából. Van ben­ne sok intelem, ami intenzi­vebb munkára és nagyobb figyelemre ösztönöz. Nálunk is alapvető gond, hogy sok a folyamatban lévő beruházás. Most 24 munkahelyen dolgo­zunk. Építjük Nyíregyházán a 107-es szakmunkásképző intézet kollégiumát és tan­műhelyét, Sóstón az ifjúsági tábort, a Dugonics utcában a 100 személyes óvodát, az Északi körúton a 168 lakást, Vásárosnaményban a VOR- gyáregység üzemépületét, is­kolát. Végiggondolni is fá­A hangszóró, mint egy asztmás ember, csak suttogott:' — A K—74 002-t a négy­re. — Recsegés, majd újra: — A K—74 002-vel mozogja­tok. A gurítóról egymás után csorogtak le a vagonok. T, Szabó III. saruzott, Tóth Im­re, a kenyeres pajtása — már évek óta — a váltót állította. Többnyire üres kocsikból álló vonatokat állítottak össze. Most az éjszaka érkezett sze­relvényt bontották. Az ipar­telepre 10 kocsit irányítottak, a fatelepre gömbfával ra- kottan mentek. De volt egy. amelyről úgy rendelkeztek, hogy állítsák ki a vakvá­gányra, a szinte már soha­sem használt rakodóhoz. A munka gyorsan, a meg­szokott tempóban. haladt. Az éjszaka jött szerelvény reg­gelre hétre elfogyott, de a hangszóróban Suttogó Bili — így csúfolták Sülé Bálintot — ismét közölte: — A V—781 924 beáll. Imre, igyekezzetek vele, mert az ipartelepi vonatot nyolckor indítjuk. ' T. Szabó III. erre azt mondta: — Egy frászt! Reggelizni mikor fogunk? Aztán már csak a munkára figyelt. Gyorsan, de tempósan végezte a dolgát. Tapaszta­latból tudta, melyik vagon alá mikor tegye a sarut, hogy az pont ott álljon meg, ahol éppen szükséges. Aztán reggeliztek. T. Szabó III. sza- lonnázott, Tóth Imre a kor­mos kislábasból a kolbászos tojásrántottát villázta. Be­szélgettek. Valamiről mindig beszéltek. T. Szabó III. most megkérdezte: — Na. mit gondolsz, mi !e­cseregté a csupa feketébe öl­tözött mamácska, miután tá­vozott a főnök. — Most de­rült ki, hogy ismerte a fér­jemet, szolgáltak együtt. — Vasutas volt? — kér­dezte T. Szabó III. két futás közt, tele szájjal, — Hová gondol, lelkem! Főtiszt, aztán tanácsos volt. Itt szolgált, itt is, tudja lel­kem, még a háború előtt. — Hogy hívták? hét a vakvágányra állított kocsiban? — Tudja a baj — mondta Tóth —, de lehet, hogy ne­kem küldte a csomagot Ame­rikából a nagybátyám ... Látták, hogy jön az állo- másfőnök. Rá is csodálkoz­tak, hiszen ritkán jár a gu- ritónál. A főnök mellett egy pehelykönnyű nénike tipe­gett. — Figyeljem rám, Szabó elvtárs — mondta a főnök —, mindjárt jön egy fuvaros, segítsen már kirakni azt a vagont. Bútor van benne. — Kedves ember — csi­— Zombori István. Én csak Istvánkának mondtam, mert olyan kisfiús volt mindig ... T. Szabóban felsejlett va­lami. Tóth Imre emlékezete is azonos vágányra állt, mert jelentőségteljesen a saruzóra nézett. Arra az ötven pengőre gondoltak mindketten, amit egy bizonyos Zomborinak fi­zettek, amiért bevitte őket a vasúthoz, krampácsolónak, nyugdíjas állásba. — ötszáz — jelentette ki T. Szabó III. — Mi a baj, lelkem? — kérdezte a csupa csipke. — ötszáz forint a munka­bér — kiabálta T. Szabó III.. mert észrevette, hogy kicsit süket a néni. A fuvaros beállt a vagon­hoz. Rozoga, molyette kana­pékat, szekrényeket raktak a stráfra, miközben a nénike mesélte, hogy meghalt a fér­je, már a fia is, a húgához jött, kicsi a nyugdíj, de a húgának is van egy kevés és így jól ellesznek egymás mel­lett. T. Szabó III. hallotta is, nem is, mit sustorog a néni­ké. Csak rakta, egyre gyor­sabban, egyre óvatosabban a bútorokat. V égül elkészültek. Ki­nyílt a kopott fekete ridikül, a reszkető uj­jak matattak a pénzért. És ekkor következet a csoda: — Hagyja csak, mama — szólt halkan T. Szabó III. Intett Tóth Imrének és elballagtak a gurítóhoz. Dél felé újra megszólalt Suttogó Bili: — Fontos közlemény — mondta többször is. Majd kö­zölte: — A nyanya köszöni. — Egye meg a fene — szólt T. Szabó III. és a ke­zében lévő sarut dühödten egy kocsi oldalához vágta. Seres Ernő Jenei Péter: Nem ért várat­lanul a decemberi határozat. szelekció végrehajtását. Ezt most folytatjuk. A határoza­tot figyelembe véve 1979-ben a keresletnek megfelelően növeljük a cipők belföldi ér­tékesítését. Jövőre 30 ezer pár férfi mokasszincipővel gyártunk többet belföldre, mint az idén. Ezzel csökkent­jük a tőkés országokból szár­mazó cipők behozatalát, érté­kes valutát takarítunk meg a népgazdaságnak. Jövőre növelik a szocialista országokba irányuló exportot is. A tervezett 320 ezer pár cipő helyett 420 ezret gyár­tanak a testvérországok meg­rendelésére. 160 ezer pár cipő helyett 200 ezer párat kül­dünk a tőkés piacra, tovább javítva a minőséget. A Ma­gyar Nemzeti Banktól 12 millió forint hitelt kaptak a tőkés export növelésére, melyből új gépsorokat vásá­rolnak. Az NSZK-ból, Olasz­országból és Csehszlovákiából érkezett gépek többsége már üzemel. Legfontosabb most az új technológia jó elsajátí­rasztó. A határozat figyel­meztetett, a gazdasági és pártvezetés felülvizsgálta a munkahelyek építkezéseinek hatékonyságát. Koncentrál­nunk kell az élő munkaerőt, a technikát, gépeket, hogy a már megkezdett, folyamatban lévő beruházásokat mielőbb befejezzük. Rangsoroltuk a beruházásokat. Első a lakás- építkezések befejezése, az­tán a gyermekintézmények és az oktatási létesítmények átadása. Ehhez kérjük vala­mennyi dolgozó segítségét. Az idei évvégi beszámoló taggyűlések ezért térnek el a szokványostól. Három alap­szervezetükben 90 párttag vi­tatja majd meg a vezetőségek mérlegét, a cselekvési prog­ramokat. — Egységesen értelmezni és egységesen cselekedni. Ez most a legfontosabb. Szót váltunk a szocialista brigád­vezetőkkel is. Kilencven szo­cialista brigád, 1100 dolgozó­val: ez nagy erő. Ha megér­tik, hogy most miről van szó, nyert ügyünk van. Bízom benne, hogy így lesz. Versenyképes­nek maradni Jenei Péter, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet szdl'ág- vezetője, a pártvézetőség szervezőtitkára: — Nem ért bennünket vá­ratlanul a decemberi határo­zat. Mi már korábban meg­kezdtük például a termék­tása, hogy versenyképesek maradjanak. A harminchá­rom párttag példamutatásától sok függ. — Természetes, hogy együtt szorgalmazzuk a gazdasági vezetéssel a szakmunkások képzését. Több tanfolyamon képezzük a szakembergár­dát. Főleg az utánpótlást, öt­venhat fiatal tanulónk van, akiktől sokat remélünk a szakma továbbfejlesztésében. Most ezekről is szó lesz, amikor mérleget vonunk a pártszervezetben. Áz állattenyész­tés rekonstruk­ciója Szabó László, a nagycser- keszi Kossuth Tsz párttitká­— Növelni kell az állatte­nyésztés hozamait, javítani a minőséget. Nálunk az állat- tenyésztésben a fő ágazat a sertéshizlalás. Jelenleg ezer sertésünk van szaporulattal együtt. Teljesen átállunk jövőre a kaposvári (KA—HYB) hibrid hússertés tenyésztésére, hiz­lalására. 1979-ben 60 száza­lékkal kívánjuk növelni a sertéshizlalást. Ez megköve­teli a technológia fejlődését is. Saját erőforrásból építet­tünk takarmánykeverőt, hi­szen a sertéstenyésztés mi­nősége nagyrészt attól függ, milyen a takarmány. A közös es a háztáji‘állat- állományt is innen akarják ellátni táppal. Csökkenteni kívánják a takarmányozási költségeket is. A párttagok javasolták a technológia fej­lesztését és ők is vállalják a megvalósítását. Sok függ az állattenyésztésben dolgozók­tól, meg a műszaki ágazatban tevékenykedő emberektől, akik a műszaki feltételeket biztosítják, gondoskodnak a gépek, berendezések szaksze­rű üzemeltetéséről. — Csak így valósulhat meg szövetkezetünkben az állatte­nyésztés rekonstrukciója. O Rangosabb helyet kell el­foglalnia a minőségnek a pártvezetésben. Valójában mit jelent ez? Azt, hogy a pártvezetésben is. Valójában inaknál most még inkább ki kell venni részüket a vállala­ti, üzemi tervek elkészítésé­ből, s még következetesebb­nek kell lenniök a végrehaj­Szabó László: Hatvan száza­lékkal több hízott sertést adunk. tás ellenőrzésében. Erre jó példa a három párttitkár né­zetazonossága, mely a pártve­zetésben egy igényesebb munkastílus és -módszer ki­alakítását mutatja. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents