Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

1978. december 21. kelbt-magyarorszAg 3 BÁZISSZEMLÉLET MA ANEKDOTA már a néhány évtizeddel ezelőtt megtörtént eset. Büszke hangú jelentés tudatta, hogy va­lahol egy kis országban öt év alatt megháromszorozódott a vasútvonalak hossza. Fantasztikus! Csakhogy: a bázis­hoz — a kiindulópontul választott esztendőhöz — képest valóban ez történt, ám a bázis az volt, hogy az illető ország uralkodójának téli és nyári lakhelyét kötötte össze .tizen­hat kilométernyi sínpár. S mert a tengeri kikötő, vala­mint a nagy feldolgozó üzem között tényleg lefektetettek harminchárom kilométernyi vasútvonalszakaszt, a bázishoz, tehát a korábbi helyzethez mérten lélegzetállító növeke­dési ütemet mutathattak ki. Mennyiségeket, különböző időszakokban megállapítha­tó teljesítményszinteken valóban szükséges mérni, nem­csak a haladást, hanem a tanulságokat is összegezve. Ami­hez bázist — a korábbi időpontban elért teljesítményt, mennyiséget stb. — választunk. A metódus akkor válik hibássá, ha kizárólagossá lép elő; csak azt mutatja, ítélteti fontosnak, mi történt a bázishoz képest. Egyszerű, mennyiségi többre teszi a hangsúlyt a bá­zisszemlélet, a kicsi, folyamatos lépésekre. Ha a termelés nagyobb, mint volt tavaly, 'akkor a vállalat fejlődött, előbbre jutott. Holott meglehet, a bázishoz — ebben az esetben az előző esztendőhöz — képest gyarapodott az elő­állított árumennyiség, de vele együtt az állami támogatás összege is! Aminek kétélűségére figyelmeztet, hogy a leg­utóbbi években — a szocialista iparban — a termelés nö­vekedésének ütemét jóval meghaladta az állami támoga­tások bővülésének tempója. Szándékosan mechanikus esetet választva: 1971-ben 16,6 százalékkal, 1977-ben 17,6 százalékkal részesedtek a vegyipari beruházások az ipar ilyen célú összes kiadásai­ból. Azaz a fejlődés — a bázishoz viszonyítva — szerény, mindössze egy százalék. Csakhogy amíg az 1971. évi 16,6 százalék 6,4 milliárd forintot „ért”, addig az 1977. évi Í7,6 százalék nem kevesebbet, mint 13,3 milliárdot, a korábbi összegnek több, mint a kétszeresét! A BÁZISSZEMLÉLET ugyanis bizonyos sematizmust tesz mércévé, gyakran nem ad feleletet arra, hogy ami tör­tént, az jó-e nekünk, s mennyiben, miért jó? A szerény, araszolgató, középszerű haladásból csinál eszményt, hiszen a bázishoz, az előző fél évhez, évhez, öt esztendőhöz, a korábbi termelési értékhez képest nőtt a termelékenység, az árbevétel, a nyereség, s nem kényszeríti ki a minőségi változást, a kockáztatást, a vállalkozási készség alakítását. S fordítva: valamely termelőhely a bázishoz képest „visz- szaeshet”, vagy helyben maradhat, ám valójában így jól teljesítette kötelezettségeit az össztársadalmi érdekek ér­vényesítésében. Mert ugyan nem termelt többet, de új árui sokkal kedvezőbb fajlagos energia- és anyagfelhasználás­sal készülnek, mint a korábbiak. Erre a kétarcúságra hívta fel a figyelmet az MSZMP Központi Bizottsága 1977. októ­ber 20-i ülésének határozata — a hosszú távú külgazdasá­gi politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irány­elveiről —, amikor kívánatosnak tartotta, az átlagosnál jobb, a kiugró teljesítményeket az ösztönző rendszer is­merje el, érzékelhetően jutalmazza. Gyakran a félelem táplálja a bázis mindenhatóságá­nak fenntartását. A termelő úgy gondolkozik, hogy idei gyors eredménynövekedése jövőre bázissá lesz, s ha csak ugyanazt érik el, vagy még el sem érik, mit szól a főnök­ség? Mert való igaz, a társadalom nevében elszámoltatok — irányító hatóságok és társadalmi szervek — gyakran a beidegződések alapján, rutinszerűen azt firtatják, ami könnyen megfogható; a tavalyi évhez képest teljesítette­ket, vagy elmaradtakat. A folyamatos, kicsi lépéseket kö­rüllengő ködben azután észrevétlen marad, hogy éppen a középtávú tervidőszak' legnagyobb üzletét szalasztotta el a cég. Pontosan azért, nehogy baj legyen a bázissal, rpeg máskülönben is, elég számukra az a néhány százaléknyi fejlődés. MINDENNAPI ÉLETÜNK jó néhány jellemzőjénél ter­mészetesnek, örvendetesnek tartjuk a bázishoz viszonyított csökkenést; a baleseteknél, a tanévvesztő tanulóknál, a száz lakásra jutó személyek számánál. A termelő tevékenység­ben azonban a bázis szentnek látszik, csakis megtetézése képzelhető el, olykor már-már teljesen függetlenül attól, hogy csakugyan szükséges-e és mennyibe kerül az a kol­lektívának, szőkébb s tágabb értelemben. S mert egyre in­kább arra kényszerít bennünket termelésünk nemzetközi megítéltetése, szigorúan elemezzük a termelési és- a ter­mékszerkezeteket, nyilvánvaló: a bázis mindenhatósága sem maradhat fenn. Kevésbé mechanikus nem a múlthoz, hanem a követelményekhez viszonyított teljesítményérté­kelés szükséges. Aminek irányába a szabályozók tervezett módosítása újabb lépés. Nem az első, s befejezőnek sem tartható. V. T. BESZÉLGETÉS A VEZETÉSRŐL Tudás, emberség és... ? MONDD MEG, KIT TARTASZ JÓ VEZETŐ­NEK, MEGMONDOM KI VAGY. MERT VAN, AKI A HAVERRA ESKÜSZIK. MÁS A SZAKMAI TU­DASSÁL PÁROSULT EMBERSÉGET HELYEZI ELŐTÉRBE, ÉS NEM IDEGENKEDIK AZ ERÉLY- TÖL SEM, HA AZ BIZONYÍTHATÓAN JÓ CÉLT SZOLGÁL. EZEK PERSZE, CSAK A JÓ VEZETŐ FOGALMÁNAK SZUBJEKTÍV MEGÍTÉLÉSEN ALAPULÓ ISMÉRVEI, MERT LÉTEZIK EGY MÁ­SIK KÖVETELMÉNYRENDSZER, MELY A TÁRSA­DALMI ELVÁRÁSOKRA ÉPÍTI FEL A VEZETŐI IDEÁLT. A POLITIKAI SZILÁRDSÁG, AZ ELKÖ­TELEZETTSÉG, A SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG ÉS AZ EMBERSÉG TARTOZNAK EZEK KÖZÉ. Ki tehát a jó vezető? Er­ről kérdeztünk meg a MEZŐ­GÉP nyíregyházi gyárában három szakmunkást. Tóth Albert lakatos, he­gesztő évtizede dolgozik a a gyárban, és nem ez az első munkahelye. Biró Ferenc géplakatos szintén tíz éve ke­resi itt a kenyerét, nyolc évet pedig másutt töltött. De a legfiatalabb munkás, Gráf József lakatos is hatodik éve munkálkodik ezen a helyen. Véleményük tehát, tapasz­talaton alapuló. Tóth Albert: „Ismertein egy művezetőt...” „Volt egy főnököm...' Legjobb talán, ha először negatív oldalról közelítjük meg a kérdést. Tehát: — Ki nem lehet jó vezető? Tóth Albert példát is hoz­va fogalmaz. — Volt egy főnököm, kivá­ló szakember de sokszor meg­esett vele, hogy a több mun­ka kicsikarása érdekében fűt- fát megígért, órabéremelést, és prémiumot, azonban so­sem tartotta be. Nem is tart­hatta, hiszen a jutalmak kér­désében a döntő szó nem az övé, hanem a gyár fővárosi központjáé volt. Amikor Ígért, tudnia kellett: nem tarthat­ja be. Csoda-e, ha gyorsan elvesztette a hitelét? Ez, még egy másik munkahelyemen történt, de példával innét is szolgálhatok. Ismertem egy művezetőt, aki iszákos volt, sokszor láttuk őt a Búza téri ABC könyöklőjében. Ugyan­akkor ez az ember megtette azt, hogy napközben azt sem engedte el, akinek pedig nyo­mós oka volt eltávozást kér­ni. Úgy érzem, ehhez nem volt erkölcsi alapja. Van, aki a népszerűséget a. zamatos káromkodásokkal Gráf József: „Aki embernek és szakembernek egyaránt jó...” A csillogó táblán arany színű betűk hirdetik: Krúdy Gyula Gimnázi­um és Szakközépiskola. Pár lépéssel odébb, a portán ülő diáklány udvariasan útba­igazít. Tóth Imrét keressük, az összekötő tanárt, a KISZ- tanácsadót. Azt az embert, akinek segítségével a tiszte­let megtartása mellett csök­ken a távolság a tanár és di­ák között, elmosódik a kor­különbség. Sikerek kovácsa ő, aki minden osztályban, minden „közegben” ottho­nos. El akar zárkózni a beszél­getéstől. Indoka az, hogy ez a középiskola jó sansszal in­dult, itt hagyományosan jók a tanulmányi eredmények, kezdettől fogva aktív a KISZ- élet. Persze aktívabb is le­hetne, teszi hozzá nagy hang­súllyal. „A diákokról szíve­sebben beszélek” —■ mondja a sarokba állított parányi asztalhoz húzódva. A diákok munkája a tanulás, s a jó tanulmányi eredményeket, az igazolja legjobban, hogy ta­valy a középiskola felvételiző diákjainak 80 százalékát fel­vették valamelyik felsőfokú tanintézetbe. A KISZ KB Vö­rös Vándorzászlaját egymás után háromszor, egyben vég­legesen is elnyerték. Tóth Imre a jó hírű nyír­egyházi középiskolában 1972 óta tanít történelmet és föld­rajzot. Pártmegbízatásként kapta azt a feladatot, hogy legyen összekötő a pártszer­vezet és az iskolai KISZ-bi- zottság, valamint a tantes­tület és a diákok között. talok jönnek vissza és sze­mélyében nemcsak egykori tanárukat, tanácsadójukat is keresik. A mostani középis­kolások is bizalommal kere­sik meg a tanulással kapcso­latban, „KISZ-ügyben”, még magánügyben is. A tanácsadó tanár szoro­san vett feladatai közé tar­tozik a .politikai oktatások szervezése és irányítása. Ál­Egy tanár a Krúdyból Azért vállalta szívesen ezt a megbízatást, mert középisko­lás kora óta részt vesz az if­júsági mozgalomban. Hango­san számol és neveket sorol: az utóbbi néhány évben hat negyedikes diákot vettek fel a pártba. Valamennyiüknek ő volt az egyik ajánlója. „Az újságban olvastam a VIT- küldöttekről, s egyszercsak felkaptam a fejem: ni csak, ez az .egyetemista küldött nálunk tanult, őt is én java­soltam a pártba.” Egyetemis­ták, főiskolások, dolgozó fia­landó résztvevője a pártve­zetőségi és a KlSZ-bizott- sági üléseknek. Persze nem­csak a hivatalos fórumokon látható. Látogatja és segíti a klub színes műsorát, vetélke­dőkön szurkol a sikerért, sportversenyeken izgulva to­pog a pálya szélén, a sáros­pataki diáknapokon ünnepé­lyes, ha kirándulnak a Du- na-kanyarba, húsz évet is fiatalodik és órák hosszat gyalogol, túrázik a" diákokkal. Néha még a szülők szerepét is be kell töltenie, hiszen a 15—16 éves tanulónak kevés az élettapasztalata... Elkísér a vitrinek, a szek­rények elé és látható öröm­mel mutatja a „krúdysok” szép számú sikerének jeleit. Országos és megyei verse­nyeken, szellemi és fizikai viadalokon szerezték ezeket a serlegeket, trófeákat a kö­zépiskola tanulói. Kollektív munka eredménye ez —■ ma­gyarázza. Az eredményesen működő pártszervezetnek, a közepesnél jobb technikai fel­szerelésnek és az egészen jó légkörnek tulajdonítja a si­kereket. Hozzáteszi: a tanári kar átlagéletkora alig több, mint harminc év. S ahogy a diákok közt párttagok is vannak, az iskola dolgozói közt is található KISZ-tag. A>» tanácsadó tanárnak óraked­vezmény jár, de sosem nézi az óráját, a közösségért a sza­bad idejéből is jócskán áldoz. Többször hívták más isko­lákba, de hűséggel marad, büszkén viseli a Krúdy-jel- vényt. Tanári munkájával, pártmegbízatásának teljesíté­sével hozzá akar járulni a krúdysok további sikereihez. N. L. próbálja megteremteni, az­zal, hogy beosztottjairól, mint saját „bandájáról” beszél. Törődhet a vezető? — Ez csak rossz póz — vé­lekedik Biró Ferenc — nem más, mint a munkás lebecsü­lése. Nem a megszólításon múlik a tekihtély, és nem is a „három lépésen”. Mert távolságot úgy is lehet tar­tani, hogy az nem bántó Sőt... Utasítani sokfélekép­pen lehet, a legfontosabb azonban az, ésszerű dolgot kí­vánnak-e tőlünk? —Tévedhet a vezető? — Természetesen — véle­kedik Gráf József —, de merje, tudja elismerni ezt, és máskor lehetőleg ne essen ugyanabba a hibába. — Ki tehát a jó vezető? Megint Gráf József vála­szol. ^ — Aki embernek és szak­embernek egyaránt jó. A kérdés hármuknak szól: — Hogyan rangsorolnák a vezetői ismérveket? A válasz csak első hallás­ra meglepő. Mert a szakmai és az emberi kvalitásokat egyenrangúként értékelik, de a politikai követelménye­ket először meg sem említik. Miért? — Amikor valakit vezető­nek neveznek ki — mondja Tóth Albert —, akkor a poli­tikai szempontokat azok mér­legelik, akik a vezető sorsá­ról döntenek. A mindennapos munkában ez a követelmény csak áttételeken keresztül érezhető, nálunk a másik két tulajdonság érzékelhető el­sősorban. Ügy érezzük, aki érti a szakmáját és ember­ségesen irányít, annál a har­madik kritériummal sem le­het baj. Kölcsönös bizalom Sok mindenről esett még szó. Arról például, hogy a jó vezető nemcsak munkakap­csolatot tart, de tud beosztot­tai magánéletéről is. Szó esett a kölcsönös bizalomról, mely ha nincs meg, akkor az előbb- utóbb a munkán is meglát­szik. És ehhez nem szükséges durva hang, téves intézkedés, utasítás, elég ha az a bizo­nyos egyetlen szál hiányzik, amin keresztül kölcsönösen érzik: az irányító hisz a be- osztottaiban, és a beosztottak a vezetőben. "Speidl Zoltán El­bocsátva A betanított munkás a kisvárdai gyár irodá­jának folyosóján állt Az arra menő igazgató kér­désére így válaszolt: a mun­kakönyvemet kapom ki. El­bocsátottak. Mint kiderült, a betanított munkás, aki­nek fontos szerepe volt egy exporttermék gyártási fo­lyamatában, a legfontosabb időszakban két napot iga zolatlanul hiányzott. Hosz- szúra nyúlt a lakodalom, nem nagyon igyekezett visz- sza, sőt mi több, nem is na­gyon bánta az egészet. így aztán sorsát nem kerülte el. Nem vitattam a döntés jogosságát, és csupán kí­váncsiságtól hajtva meg­kérdeztem az igazgatót: más megoldás nem volt? Lett volna — magyarázta, de nem szabad kísérletezni. Az embernek rá kell döb­bennie arra, hogy mások becsapása, az üzem egészé­nek semmibevevése nem maradhat súlyos következ­mények nélkül. Álhumánus megoldás lett volna lelkizni egy hanyag emberrel, mi­közben a többiek erejüket túlszárnyalva a gyár be­csületéért, sikeréért dolgoz­nak. Nem gyakran hallunk ar­ról, hogy egy-egy gyár, üzem ilyen radikálisan ren­dezné le a fegyelmezetlen­séget. Pontosan a fegyelem- sértésnek azokat a kirívó eseteit, amelyek nem orvo­solhatók egyszerű dorgálás­sal. Pedig a hatása ugyan­csak jó. Az említett gyár­ban mindenki tudott az esetről, és senki nem igye­kezett menteni azt az em­bert, aki ellenük tett. Nagy és nehéz gazdasági feladatokat csak nagy fe­gyelemmel lehet végrehaj­tani. Ideje, hogy vége sza­kadjon annak a gyakorlat­nak, hogy a rosszul dolgozó is kap jutalmat, hogy a ké­sőnek elnézzük a perceket, a hanyag és felelőtlen mun­katársnak előre gyártjuk a felmentést. A szigor, ha a közösség érdekét szolgálja, mindenképpen kívánatos. Az elbocsátott bizonyára levonja a következtetést a büntetésből. Van esélye, hogy másutt bizonyítson. De hasznosan szolgálja a bün­tetés a fegyelem megszilár­dítását azoknál is, akik magukban hanyag hajlamo­kat ápolgattak. A z üzemnek egy mun­kással kevesebbje lett. Ez esetben talán áll a tétel: a kevesebb ember viszont több lett. Fegye­lemben, kötelességtudásban. A siker ugyanis sokszor nem létszám kérdése. Ennek bátor felismerése dicsérje a vidéki gyár vezetőit. (bürget) A MOM mátészalkai gyára ban a vízóraszerelő üzemben főleg nők dolgoznak. (E. E. felv.) Bíró Ferenc: „Ez csak rossz póz...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents