Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 21. (Folytatás az 1. oldalról) ri beruházások. A jövő esztendőben 90 000 lakást kívánunk megépíteni állami és magánerőből. A költségvetés kiadásaiból 40 százalékot, 164,5 milliárd forintot az úgynevezett társadalmi közkiadásokra, azaz a költségvetési intézmények fenntartására és bővítésére, s a társadalombiztosítás kiadására fordítunk. A tanácsok 1979. évi összesített költségvetése kereken 52 milliárd forint, fejlesztési alapjaik előirányzata 33 milliárd forint. Ezek 6—6 százalékkal haladják meg az 1978. évit. Vita a törvényjavaslatról Bognár József, a törvény- javaslat bizottsági előadója elmondta: valamennyi, a korábbi bizottsági üléseken felszólaló képviselő hangsúlyozta, hogy az új gazdaságpolitikai koncepció megértésével és helyes alkalmazásával a különböző gazdasági és nem gazdasági ágazatok alapvető feladatai megoldhatók. A koncepció megértésének és helyes értelmezésének szükségességére rámutatva a bizottsági tagok kiemelték, hogy a tartalékok feltárása csak ebben az új felfogásban lehetséges. Az ugyanis, hogy mit tekinthetünk adott esetben még, vagy már tartaléknak, a gazdaságpolitikai helyzet függvénye. Ugyanakkor gyökeresen szakítani kell a mennyiségi szemléletmód automatizmusával és beideg- zett reflexeivel ahhoz, hogy az új helyzetben el tudjunk igazodni. Ezért a változó feladatokra és szükségletekre kell koncentrálni a cselekvést. Ebben az értelemben mondották a felszólalók, hogy az új helyzet megértéséve] és az abból eredő követelmények bátor levonásával még jelentős tartalékok állnak rendelkezésünkre. Bognár József az országgyűlés bizottságai nevében az 1979-re szóló költségvetés elfogadását javasolta. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m. 13. vk.) megyei tanácselnök hangsúlyozta, hogy elengedhetetlenül szükséges növelni a helyi gyáregységek önállóságát, felelősségét a termékszerkezet átalakításában. Kívánatos: mielőbb legyenek képesek átekinteni tevékenységük külgazdasági megítélését, hogy pontosan tudják, gyártmányaik gazdaságosan exportálhatók-e, s ha nem, mit kell tenniük a helyzet megváltoztatására. Bognár Rezső (Hajdú-Bi- har m. 3. vk.), a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy a vidéken tevékenykedő tudományos dolgozók is minél aktívabban és szervezettebben kapcsolódjanak be az országos távlati tudományos kutatási tervek megvalósításába, elsősorban a területükhöz tartozó regionális tervek kialakításába és kidolgozásába. Kasó József (Baranya m. 12. vk.), a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója elmondta, hogy a mezőgazdasági üzemek — az elszámolás jelenlegi rendszerében — igen lassan reagálnak a világpiac árváltozásaira, és csak megkésve követik annak előnyös, vagy hátrányos alakulását. Ezért javasolta: vizsgálja meg a kormány a mezőgazdasági üzemek és a külkereskedelem jelenlegi együttműködési rendszerét, és a külkereskedelmi vállalatokat is tegye érdekeltté a piaci körülmények változásainak közvetítésében. Huszár István felszólalása Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke hangsúlyozta: — jelenleg a legdöntőbb feladatunk megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozva a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával bizonyítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. — Az elhatározott változtatások és intézkedések munkánk minőségének gyors javítását szolgálják, így távlati fejlődésünk szempontjából szükségesek. Jelenlegi helyzetünk saját gyengeségeinkkel való határozottabb szakításra, tevékenységünk jó oldalainak erősítésére, fejlesztésére kényszerít bennünket. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak közelítése érdekében egyrészt módosítanunk kell a gazdasági fejlődés, a növekedés és elosztás fő arányait, másrészt gazdaságpolitikai, gazdaságirányítási gyakorlatunkat a változó helyzet követelményeihez kell igazítani, és ezt gyorsan, halasztás nélkül kell megtennünk. — A termelés hatékonyságának növelése a népgazdaság minden ágazatában alapvető követelmény. Egyik legfontosabb módja a termelés szerkezetének átalakítása. Nem lehet elhanyagolni a hatékonyság javításának egyéb lehetőségeit sem, az anyagi eszközökkel és a munkaerővel való takarékosságot. — A gazdaságirányítás különösen fontos feladata lesz az 1979. évi fejlődés állandó, beavatkozásra kész figyelése. A kormány eltökélt szándéka, hogy amennyiben a tervezett úttól lényeges eltéréseket tapasztal, újabb, azonnali intézkedésekkel tereli az itt elhatározott irányba a folyamatokat, hogy elérjük legfontosabb gazdaságpolitikai céljainkat. 1979 a VI. ötéves terv előkészítése szempontjából is nagy jelentőségű, érzékeny év. 1979-ben kell kidolgoznunk az új terv koncepcióját, ezzel összehangoltan az ár- és szabályozó rendszerben szükséges változtatásokat — mondotta Huszár István. Forgony László (Borsod m., 14. vk.) az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat ru- dabányai üzemének vájára a gazdaságosabb termelés érdekében arra hívta fel a figyelmet, hogy célszerű lenne a vasércdúsítő mű színes érceket rejtő meddőhányóinak feldolgozása is. Radnóti László (Somogy m., 10. vk.) a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke az export árualapok megtermelését szem előtt tartva rámutatott: igen fontos a termelés és forgalmazás jobb összehangolása, a termelők és kereskedők kapcsolatának szorosabbra fűzése, az információk áramlásának meggyorsítása, mert ez külkereskedelmi egyenlegünknek is javára válna. Gajdos János (Nógrád m., 7. vk.) a Balassagyarmat és Vidéke ÁFÉSZ elnöke javasolta: az élelmiszer-ellátás további javítása érdekében — a helyi árualapok biztosításához — nagyobb mértékben kellene figyelembe venni a háztáji és kisegítő gazdaságokban rejlő tartalékokat. Csillik András (Bp., 61. vk.) az MSZMP XX. kerületi Bizottságának első titkára a főváros eredményeiről szólva meggyőződését fejezte ki, hogy az építőipari vállalatoknál fegyelmezettebb munkával, szigorúbb ellenőrzéssel és irányítással — ha kell szankciókkal — jelentékeny tartalékok szabadíthatok fel. Tanácskozik az országgyűlés. (Kelet-Magyarország telefotó) Gáspár Sándor felszólalása Gáspár Sándor (Pest m. 18. vk.) az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára hangsúlyozta: — sarkalatos pontja további fejlődésünknek, hogy a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek között jobb összhangot teremtsünk. A fejlődés, az élet szüntelen termeli a gondokat. Ez természetes. Az viszont nem természetes, ha e gondokat a konfliktusokból fakadó feszültségeket nem ismerjük fel, vagy lassan és vontatottan oldjuk meg őket. Semmiféle szabályozási rendszer e konfliktusokat automatikusan nem oldja fel. De a szabályzó rendszernek a mindenkori adott helyzethez igazítása, korszerűsítése elősegíti a vállalati és népgazdasági tisztánlátást. Ezért a tervezett és részben már végrehajtott változásokkal egyet kell érteni, még akkor is, ha tudjuk, hogy azok az üzemek, a gazdálkodó egységek jelentős részében kemény feladatok elé állítják a munkást, a vezetést, a vállalatok kollektíváját. Az eredményes, hatékony és jó minőségű munka, a rend és fegyelem megteremtése, a dolgozók életkörülményeinek javítása szüntelen gondos mérlegelést, előrelátást, erélyt és megfontoltságot követel. A vezetői munka normáiról szólva hangoztatta: — Elengedhetetlen követelmény, hogy a vezető jól végezze el munkáját. Tudjon irányítani, hogy az ügyet előbbre vigye azon a helyen, ahol dolgozik. Teremtsen olyan légkört, hogy mindenki szívesen dolgozzék. Merjen és tudjon rendet és fegyelmet tartani. A jó munka elemi feltétele, hogy érezni lehessen: van követelmény, van elismerés, de — szükség esetén — van fe- lelősségrevonás is. Ne vegye senki személyes sértésnek, ha munkájának színvonalát mindezt figyelembe véve ítélik meg. Minden szinten van javítani- és változtatni-, vagy eldöntenivaló. Senki sem háríthatja másra a felelősséget saját kötelezettségeinek elhanyagolásáért. Szabályozási rendszerünk ebben segít, de meg kell tanulni mindenütt időben, megfelelő módon igent vagy nemet mondani, dönteni. Szentkereszty Tamás (Békés m. 13. vk.) a szeghalmi rendelőintézet szakorvosa elmondta, hogy sajnos még mindig nagy a táppénzen levők száma, ezért javasolta: erősítsék a keresőképtelenek vállalati ellenőrzését, és ehhez a szocialista brigádok, valamint a szakszervezeti tagok adjanak társadalmi segítséget. A táppénzes fegyelem megsértőivel szemben — társadalmi bírósági eljárásokon keresztül is — érvényesíteni kell a közösségi érdekeket. Jávorkai István (Komárom m. 2. vk.) a tatabányai keleti Il-es bányaüzem vájára elmondta, hogy az ő országrészükben meghatározó szerepe van a szénbányászatnak. Dolgozói mindent megtesznek, hogy megfeleljenek a népgazdaság velük szemben támasztott követelményeinek, s emellett elvégezzék a barnaszénprogramhoz kapcsolódó beruházásokat. A program végrehajtása azonban nem zökkenőmentes, a tervezett két új bánya közül eddig csak a nagyegyházi bányaüzem beruházási javaslatát hagyták jóvá az illetékesek. így határozott intézkedések nélkül a Tatabánya környéki szénvagyon hamarabb merülhet ki, mint ahogy az új bányák elkészülnének. A bányászok — folytatta a képviselő — mindent megtesznek a nagyegyházi munkahely mielőbbi üzembe helyezéséért. Legény Béláné (Szolnok m. 14. vk.) a Lehel Hűtőgépgyár jászárokszállási üzemének betanított munkása egyebek között arról szólt, hogy a táná- csi hatáskörök bővülésével együtt növekedtek az ellátandó feladatok és nőtt a felelősség is. Ezért a tanácsi feladatok megoldása a lakosság és gazdálkodó szervek aktív részvétele és együttműködése nélkül elképzelhetetlen. Szolnok megyében a társadalmi összefogás, a társadalmi munka szervezettebbé és eredményesebbé tétele érdekében külön érdekeltségi rendszert dolgoztak ki s ez azóta jól bevált. A tanácsok jutalmakat, vagy — települések esetében — többletfejlesztési lehetőségeket adhatnak a társadalmi munka szervezésében élen járóknak. Felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ellenére a társadalmi munka szervezésére, fokozására, a nagyobb eredmények elérésére kedvezőtlenül hat néhány akadályozó tényező. Különböző beruházásoknál, felújításoknál, például a kivitelezők nem fogadják szívesen a társadalmi munkavállalókat, saját dolguk akadályozójaként tekintik őket. Holott az egyes beruházási, felújítási feladatok lényegesen lerövidíthetők, olcsóbbá tehetők lehetnének jól szervezett társadalmi munkával. Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja — amelyen az elnöki posztot felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. A képviselők csütörtökön az 1979. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatják munkájukat. Rubóczki Istvánné Szabolcs-Szatmár megyei képviselő felszólalása Az országgyűlés ülésén Szerdán felszólalt Rubóczki Istvánné, Szabolcs-Szatmár megye 5. sz. választókerületének országgyűlési képviselője, aki felszólalásának bevezető részében elmondta: — Az 1979. évi állami költségvetés előirányzatai hű képet adnak gazdasági fejlődésünk eddigi eredményeiről, tájékoztatnak a népgazdaság jelenlegi helyzetéről és egyúttal kijelölik a jövő év gazdasági, pénzügyi feladatait is. Szabolcs-Szat- márban a megyei pártbizottság elemezte a kialakult helyzetet és meghatározta az 1979-es tennivalókat. Az elemzés alapján megállapítható, hogy jó ütemű volt a megye termelőegységeiben az idei gazdaságpolitikai célok megvalósítása. A megye iparában 1978-ban is dinamikus volt a fejlődés, és a növekedés jelentős hányada a munkatermelékenység emelkedéséből származik. Egyre inkább beérnek azok az erőfeszítések, amelyek az ipari termelést, az intenzív fejlődés irányába terelik. Ugyanakkor nálunk is jellemző, hogy a gazdasági növekedés minőségi és hatékonysági követelményei még nem mindenütt érvényesülnek. Több helyen vannak tartalékaink, amelyeket a napi munkánk során — a dolgozók kezdeményezését is igényelve — ki lehet és ki kell használnunk. Kedvező, hogy a vállalatok termékeinek nagy többsége kelendő. A továbbiakban a megye építőiparáról, a mezőgazdasági ágazat eredményeiről szólt a szabolcsi képviselő, majd elmondta, a jelenlegi számítások szerint Szabolcs-Szatmár megye fejlesztési terve az adott beruházási színvonalon belül 1979-ben lényegében tartalmazza mindazokat a feladatokat, amelyeket az ötödik ötéves terv erre az esztendőre meghatározott. A fejlesztési munkához jó alapot ad az, hogy a középtávú terv első három évére ütemezett beruházásaink határidőre befejeződtek, és az előirányzott költségeken belül valósultak meg. — Megyénk iparának fejlődése 1979-ben várhatóan mintegy 7—8 százalékos lesz — mondta a szabolcsi képviselő. — Ezt a termelésnövekedést elsősorban a meglévő kapacitások jobb kihasználásával, a munkatermelékenység jelentős emelésével alapozzuk meg. Azon munkálkodunk, hogy az export árualapot növelő fejlesztések határidőre befejeződjenek, hogy ezáltal Szabolcs-Szatmár megye is hozzájáruljon a gazdaságos export növeléséhez, végső soron a gazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A mezőgazdasági termelés fejlesztésénél arra törekszünk, hogy az ágazat elégítse ki a lakosság, az élelmiszeripar igényeit és nagyobb mértékben járuljon hozzá az élelmiszerexport növekedéséhez. A nem termelő ágazatokban minden reális lehetőségünk megvan ahhoz, hogy többek között felépítsünk a megyében mintegy 4200 lakást, 1100 új óvodai helyet, 50 általános iskolai tantermet, 10—11 ezer köbméter napi víztermelő kapacitást. — Megyénk törekvései a jelenlegi helyzetben is az ötödik ötéves terv alapvető céljainak megvalósítására irányulnak. Ebben nem a nagyobb pénzeszközök megszerzését tartjuk feladatnak, hanem a rendelkezésre állók okosabb, hatékonyabb, arányosabb, takarékosabb fel- használását, a meglévő szellemi és anyagi tartalékok feltárását, és jobb hasznosítását. Indokoltnak tartom tervünk megvalósításának rendszeres, folyamatos ellenőrzését, amely lehetőséget ad időbeni beavatkozásokra, a tervezettől eltérő folyamatok helyes mederbe terelésére és újabb lehetőségek feltárására. — A kormány által beterjesztett 1979. évi terv és költségvetés véleményem szerint összhangban van a népgazdaság helyzetével, azzal egyetértek, a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom.
