Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
KLUBRÓL KLUBRA A kemecsei Corvina Milyen a színházi ellátottság ? Rendeznivalólc a Népszínházzal A név ismerős: sokan kedvelik a budapesti Corvina együttes zenéjét. Nem is véletlen az egybeesés, mivel a zenekar nyomán választották ezt az elnevezést a kemecsei Corvina ifjúsági klub tagjai. — Az együttes gyakran megfordult nálunk annak idején, ismeretségbe kerültünk velük, s így született a döntés: mi is ezt választjuk névnek. — Tasi István a kemecsei klub alapító tagjainak egyike, hat éve klubtag, holott csak huszonkét esztendős. — Az első társulatból ma már csak néhányan maradtunk, de hát ez nem is csoda, hiszen sokan megházasodtak, elkerültek és így tovább. Sajnos, a nősülés vagy férjhez menés a legáltalánosabb ok a kiválásra... , A. .kemec&yi klubba .egy .szerdán, este .. látogattunk el, december első napjaiban. Az 1972-ben épült ifjúsági ház ablakai hat óra körül világosak voltak, bent hatan— nyolcán játszottak. Sakk, asztali foci, és tévéfoci. Ez utób- mi most a sztár a klubtagok között, az ezernyolcszáz forintos masinát nemrégiben vették. — Kaptunk a megyei tanács útján az Állami Ifjúsági Bizottságtól tizenötezer forint értékű vásárlási utalványt felszerelésre. Többek között ebből vettük a tévéfocit is — magyarázta Csonka Ottó, a kemecsei művelődési ház vezetője, aki ezekben a hónapokban gyakorlatilag a klub élére is állt. A klubvezető, Peterman György ugyanis nyíregyházi munkahelyén rengeteget túlórázik mostanában — nincs ideje az év végéig a klubra. Attól persze nem tartanak, hogy végképp elpártolna tőlük. — Gyurit már nem-fenyegeti a nősülés: feleségével, Oláh Edittel itt ismerkedtek meg, amolyan klubházasság az övék... Nem maradtak ki utána sem. — Ez az ifjúsági ház rendkívül nagy társadalmi összefogással épült annak idején: a falu fiataljainak nagyon kellett már egy rendes épület, mivel a szomszédos „nagy” művelődési ház szörnyű állapotban van — folytatta Csonka Ottó. — Lényegében itt, az építésnél jött össze a klub törzsgárdája, s ez meglátszott az 1973. évi klubmunkán is. 1974-ben „kiváló ifjúsági klub” lett a Corvina! — Sőt, két évvel később. 1976-ban is — tette hozzá Pethö Tibor, a klubvezetőség tagja. Tibi a Szabolcs Cipőgyár nyírbogdányi részlegében karbantartó műszerész, valamivel hat után érkezett ezen az estén. — Most jövök Bogdányból a vonattal. Ha klubnap van, az állomásról jövet mindig bekukkantok. Most különösképp érdekelt a program, mivel tudtuk: Hegedűs Sanyi és Simon Jancsi nemrég jöttek haza a Szovjetunióból, és élménybeszámolót tartanak diavetítéssel. S ha már a KISZ említésénél tartottunk, hadd tegyük hozzá: igen szoros a kapcsolat az ifjúsági szövetség és a klub között, és ez nem véletlen. Csonka Ottó a községi KISZ-bizottság titkára, a klubtagok közül jó néhányan vezetőségi tagok is... — Szorosan összefonódik a munka, s ezt nagyon jónak tartjuk! A KlSZ-rendezvé- nyekben a klub is segédkezik, és fordítva. Nem is tudnánk meglenni egymás nélkül. Az egyik legjobb példa erre a sorozatos KISZ-esküvők esete: Balogh Anna, a klub tagja például mindegyiken részt vesz többedmagával. — Verset mondok Oláh Edittel — magyarázza az első gimnazista lány. — Az Edit esküvőjén persze csak én szavaltam... — nevetnek mindannyian. Lassan benépesül a klubterem, egyre többen gyűlnek körénk, kapcsolódnak a beszélgetésbe. Valaki „bedobja” a nemrég lezajlott vetélkedőt, a „Szabolcsi ifjúság”- ot. A Corvina a megyei döntőn harmadik helyezett lett. Luca János, az általános iskola tanára gyors mondatok- kel ecseteli a nem könnyű felkészülést. — Nagyon komoly gyűjtőmunka, előkészítés kellett. Helytörténetből, klubunk életének bemutatásából, klubinduló írásából, jelvény készítéséből és még sok másból állt a felkészülés. Ebben nemcsak az a tíz klubtag vett részt, ' aki a versenyző csapat tagja lett, hanem szinte mindenki! — Az tény — szúrta közbe egy hang —, a vetélkedők igen nagy összefogó erőt jelentenek!-— Idén a VIT-vetélkedőn is részt vettünk, s ott is az élmezőnyben végeztünk a megyein. Negyedikek lettünk, s csak két ponton múlott, hogy nem kerültünk az országosra. .. — Hadilábon állunk néha a szerencsével! — sóhajtottak. — Itt rendeztük egyébként a VIT-vetélkedő községi, területi és járási versenyét, s ez is sokat jelentett számúnkra. — Ugyancsak nagy összefogó erő, hogy báziskubnak jelöltek ki bennünket — tette hozzá Csonka Ottó. —Ez évente négy bemutató foglalkozást jelent számunkra, és persze nem kevés munkát. Sajnos, a legutóbbi nem valami fényesen sikerült: a meghívott több tucat klubból mindössze három képviseltette magát. Most készülünk a negyedik bemutatóra: ezúttal a KMP-évforduló és a Tanácsköztársaság jubileuma áll a középpontban. — Jól sikerült viszont a kerékpártúra — folytatta Luca János. — Az úttörőkkel közösen indultunk Szatmár— Bereg történelmi útjaira, kilencen kísértük el őket a klubból. — Meg a bükki túra, ahová autóval mentünk, aztán egy jókora gyalogtúrát tettünk. .. —■ Az idei munka alapján megpályáztuk a „kiváló klub” címet — reméljük, eredménnyel... Hamarosan peregtek a diaképek a vásznon, az Ermi- tázs kincsei villantak föl, Moszkva, Leningrád utcái. Kissé elhúzódott a beszélgetésünk, ezért aztán, ahogy véget ért a beszámoló, nyomban a tévé elé huppant a társaság: kezdődött az Ajax— Honvéd meccs... Tarnavölgyi György M ilyen a megye színházi ellátottsága? Miután megszűnt a Déryné Színház és egy éve létrejött helyette a Népszínház, több vagy kevesebb színházi előadást láthat a szabolcsi " közönség? Igaz-e, hogy a tv- ben közvetített színházi előadások jórészt feleslegessé teszik a közvetlen színházi élményt? Színházszeretők százai és népművelők teszik fel a kérdéseket. Nem elsősorban a megyeszékhelyen élőket érintik a gondok, hisz Nyíregyháza az évi 120—130 színházi előadásával, társulat nélkül is vetekszik a nagyobb színházi hagyományokkal rendelkező városokkal. A Déryné megszűnése nem érintette érzékenyen o Móricz Zsigmond Színházat, mert előadásaik többségét a debreceni Csokonai Színház társulata adta és adja jelenleg is. Nem lett kevesebb a nyíregyházi színházban tartott előadások száma, bár a Népszínházzal még nem alakult ki megfelelő kapcsolat. De sokkal kevesebb színházi előadást láthatnak a megye- székhelyen kívüli nagyobb települések, számszerint abban a huszonöt színházi előadásra is alkalmas művelődési házban, ahol a korábbi években rendszeresen megvoltak a hivatásos együttesek előadásai. Évente 200—220 előadást tartott a megyében a Déryné Színház. Igaz, különösen az utóbbi években, változó színvonalon. Ebből ötvenhat előadás színhelye volt Nyíregyháza. A megye 16 nagyobb településén rendszeresen, 13 —15 helyen alkalmanként léptek fel a Déryné művészei. Négy évvel ezelőtt Szabolcs .a színházi előadások és a lakosság számarányát tekintve az országban a megyék között a 18. helyet foglalta el. Ez nagyon kedvezőtlen hely, még akkor is, ha a megyeszékhely színházi ellátottsága ennél lényegesen jobb. sőt kimondottan A kimustrált, öreg szekér kerekei lassan forogtak a kihalt úton. Nyikorgásuk időről időre megszakadt. A poroszka ló, ereje fogytán, megállt. Ilyenkor, a beállott halálos csendben, szívverésének doboló visszhangját hallgatta: bu-tupp, bu-tupp, bu-tupp... Kivárta az öreg Tanabaj, mig kifújta magát a ló, azután ismét kantárszárra fogta. — Gyi, Gülszári, gyerünk, esteledik már. így vergődtek vagy másfél órán át, amíg a poroszka ló végleg meg nem állt. Nem tudta tovább húzni a kocsit. Tanabaj megint sürgölődni kezdett körülötte,-i— Mi baj van, Gülszári? Nézd csak, mindjárt elér bennünket az éj. A ló már nem értette gazdája szavait. Nyaka meg- csuklott, ahogy felszerszá- mozva állt, fejének súlya elviselhetetlenné vált számára, jobbra-balra dülöngélt. Fülében most is zengve vissz• ötven éve született Csingiz Ajtraatov, a fiatal szovjet írónemzedék jeles képviselője. előkelő. De a szabolcsi lakosságnak alig 20 százaléka él Nyíregyházán. A többség ritkán, vagy alig jut élő színházi előadáshoz. Különösen mióta a Déryné Színház megszűnt és szerepkörét — egy kicsit változtatva a profilon, — a Népszínház vette át. Az induló, idei évadban — minden nehézséget, „starthelyzetet” is figyelembe véve — a Népszínház mintegy — 40—50 előadása aránytalanul kevés. Hét helyen vendégszerepei rendszeresebben az együttes, Ujfehértón, Fehérgyarmaton, Nagykálló- ban, Nyírbélteken, Nyírbátorban, Hodászon és Záhonyban. Mivel magyarázható, hogy kevés helyen és számszerűleg is kevés előadással vesz részt a megye színházi életében a Népszínház? Mindenképpen az indulással kell kezdeni, ebben sok az elfogadható indok. Részben ehhez kapcsolódik a műsorválasztás is, amely már nem ennyire kézenfekvő oka a kevés szereplésnek, hisz az új színház egyik fő funkciója a vidék jobb színházi ellátása. Ez azt is feltételezi, hogy az igényesség, a korszerűség mellett a darabválasztás jobban szinkronba kerül a szereplési lehetőségekkel. mert egy adott helyen kell azt előadni, nem pedig a Várszínházban. A megyében negyven olyan hely van. ahol színházi előadásokra alkalmas színpad és nézőtér van, de ebből huszonöt kifejezetten alkalmas színházi előadásokra. A szigorú technikai előírások miatt azonban egy sor helyen nem vállal vendég- szereplést a Népszínház, még a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színpadát sem találták alkalmasnak. Ezért meglehetősen semleges kapcsolat alakult ki Nyíregyháza és a Népszínház között. Ezek azonban, véleményünk szerint kölcsönös közeledéssel megjavítha(Részlet) hangzott az a sükítető szívdobogás: bu-tupp, bu-tupp, bu-tupp. — Bocsáss meg, már régen rájöhettem volna — kapott észbe Tanabaj. — Ördög vigye a szekeret meg a lószerszámot, csak téged hazavezethesselek. Subáját a földre dobta, és hozzáfogott, hogy leszerszá- mozza a lovat. Kifogta a kocsiból, levette fejéről a nyakhámot, és az egész felszerelést a szekérre dobta. — No, ez volt az egész — mondta, és subáját magára borítva, szemügyre vette a kifogott poroszka lovat. Hám és lószerszám nélkül, aránytalanul nagy fejével úgy festett a hideg éjszakában, mint egy sztyeppi. kísértet. — Istenem, mi lett belőled, Gülszári! — suttogta Tanabaj. — Ha most Torgoj látna, forogna sírjában. Vezetni kezdte a lovat, lassan elindultak. Az öreg ló meg az öreg ember. Mögöttük maradt a sorsára hagyott szekér; s előttük, napnyugta felé, sötétlila homály terült szét az úton. Nesztelenül terjedt a sztyeppen az tók, s ebből a nyíregyházi és a környékbeli közönség nyerne. Bizonyos gazdasági szempontok is hátráltatják az együttes szabolcsi — és valószínűleg ugyanez másutt is gond — szereplését. Ez pedig: a Népszínház minden felnőtt helyért 18, gyermekelőadásokon helyenként 12 forintot kér a művelődési házaktól. A kockáztató művelődési házaknak így vállalniuk kell a teltházat, hogy ne fizessenek rá az előadásra. A helyárak viszont elég magasak. Mi van, ha nem kél el minden jegy? Ráfizetés. De miből? Korábban, a Déryné idejében az előadások árát a közönség számától függetlenül állapították meg. Még úgy is volt kockázat, de nem annyi... Mit válaszolhatunk a kérdésekre? A megye színházi ellátottsága romlott, a Népszínház még az útkeresés állapotában vah. Reméljük, műsorválasztásában, anyagi és egyéb vonatkozásban jobban közelítenek majd a vidéki művelődési házak ma már egyre javuló adottságaihoz. s úgy igyekeznek nívós művészi teljesítményt nyújtani, hogy gondolnak a tipikus helyszínre is, amely nem azonos a fővárosival. M egnyugtató megoldásról akkor beszélhetünk majd a szabolcsi színházi ellátásban, ha — a tervek szerint — önálló társulat kezdi meg munkáját Nyíregyházán. De még akkor is szükség lesz a Népszínház tájoló előadásaira, mert minden bizonnyal a nem nagy létszámú együttes nem bírja átfogni a megye minden nagyobb települését. Addig is tenni kell, hogy több élő színházi, élményben legyen része a szabolcsi nézőnek, amelyet nem pótolhat soha a tévében látott, — képen megjelenő — produkció. Mert ha a hasonlat nem is teljes, az élmér yben olyasféle különbség ez, mintha én olvasom a könyvet vagy nekem felolvassák ... éj, beburkolta a hegyeket, elmosta a látóhatárt. (...) Végül elértek a vízmosáshoz. Itt ismét megálltak. A ló hajlitgatni kezdte lábait, lefekvéshez készülődött, de Tanabaj ezt már nem hagyhatta: utóbb nincs az az erő, amely felállásra bírhatja. — Kelj fel! — kiáltott rá, és a kötőfékkel a ló fejére csapott. Majd saját tievessé- gén mérgelődve, hogy megütötte a lovat, tovább ordított: — Hát nem érted? Itt akarsz megdögleni? Nem tűröm! Nem engedem! Kelj fel azonnal! — és sörényénél fogva húzta a lovat. Gülszári nagy kínnal-ke- servvel kiegyenesítette lábait, tompán felnyögött. Tanabaj nem mert a szemébe nézni, pedig sötét volt. Megsimogatta az állatot, majd a bal oldalához nyomta a fülét. Gülszári mellkasában fuldokolva dobogott a szív, mint a hínárba akadt malomkerék. Sokáig állt az öreg ló testéhez hajolva, míg csak bele nem nyilallott a derekába. Akkor felegyenesedett, megcsóválta a fejét, egyet sóhajtott, és úgy döntött, hogy Tegyünk föl egy Corvina-lemezt. (Mikita Viktor felv.) Sakkozók és kibicek Páll Géza Csingiz Ajtmatov: Á versenyló halála KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. december 17. Peregnek a diák
