Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
Őszinteség? E gy iskolában végzett kérdőíves felmérést így kommentálta a nevelő: sok segítséget ad, bár ahogy több éve ismeri a tanulókat, a kép nem egészen reális. A megkérdezettek egy része a becsület, tisztesség, hazaszeretet, barátság, takarékosság, udvariasság fogalmaira nem teljesen őszintén válaszolt. Sokan nem azt mondták, ami rájuk jellemző, hanem azt, amit elvártunk tőlük. Magyarán: nem hazudtak, de nem is mondtak igazat. Felismerték, hogy életünkben gyakran célszerűbb úgy felelni, viselkedni, «ahogy az a leghaszno sabb. Találkozik ezzel az újságíró is, vannak, akik szinte tollbamondják az elvárt szöveget. De ki-ki hozhat példát saját munkahelyéről, családjáról. Hogy a dolog mégis figyelmet érdemel, annak az oka: gyermekekről van szó. Növekvő emberkékről, akik időnként azt tapasztalják környezetükben, hogy nincs mindig összhangban a szó a tettel, a tankönyv az élettel. Az őszinteség hiánya a bizalom hiányát is mutatja. A bekövetkező, vagy a lehetséges következmény mérlegelése vezet oda, hogy az ember, s a példa szerint sok száz gyermek is, az adott esetben tudja, milyennek kell lennie a várható eredménynek. S legyünk őszinték: vajon mindig szívesen vállaljuk azt, hogy pont a mi válaszunk vagy magatartásunk borítsa fel a modellt? Ha kissé bonyolultnak tűnik is a fogalmazás, vállalnom kell Hankiss Ágnes könyvének idézetét. A bizalom anatómiájában írja A hazugság mint kényszer című fejezetben: „A belső konfliktusoknak ez a típusa akkor jön létre, ha az ember olyan környezetben él — s ilj'en társas környezet sokféle módon kialakulhat —, amelyben a valóságos gyakorlat a normáktól elszakad, néni egyszerűen abban áz értelemben, hogy a „kell” és a „van” nem fedi tökéletesen egymást (hiszen ez még önmagában az emberi együttélés örök tulajdonsága), hanem abban, hogy egymással olyan fokú ellentmondásba kerül, hogy az elvárt és előírt, az emberekbe gyermekkoruk óta beleplántált viselke- désnormákat, elveket maga a valóságos gyakorlat nemhogy nem jutalmazza, hanem ellenkezőleg: bünteti.” Elkerülni a büntetést — hátrányt, helytelenítő fejbólintást, dorgálást és sorolhatnék —, cselekszik tehát sokszor a gyermek. Max Weber így mondja: „Célracionálisan cselekszik az, aki cselekvését célok, eszközök és mellékkövetkezmények szerint irányítja.” Ez pedig előbb-utóbb etikátlanná válik. Vajon miért viselkedik így már a gyermek, az iskolás? Miért nem tud őszinte lenni? Miért kell úgy éreznie, hogy nyitottságát valahol megtorolja az élet vagy annak a képviselője? A probléma valódiságának bizonyítékát láttam abban a cikkben is, amelyet Benke Valéria írt a Népszabadságban. A felnőtt társadalomra .vonatkoztatva sürgette a még szélesebb őszinteséget, vitát, nyíltságot, szókimondást. Ez életünk előrevivője, s ott, ahol érvényesül nem is marad el a siker. Vajon nem ez a követelmény gyermekeink esetében is ? A kérdőíves felmérés a gyermek ne- veltségét kutatta. De közben lehetőséget adott arra is, hogy elgondolkodjunk azon: vajon jól nevelünk-e otthon, iskolában, munkahelyen, utcán — vagyis mindenütt? O "" szintén kell tehát szembenézni magunkkal is. Mindazoknak, akik nevelünk, s önmagunkat is szüntelen formáljuk, s ha okosak vagyunk, átengedjük magunkat a jó környezet és közösség őszinte formálóerejének. Mert baj lenne, ha azt a latin mondást, amely így szól, Si tacuisses. philosophus mansisses, ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna, alkalmaznánk, vagy éppen megváltoztatnánk. Igv valahogy: bölcs vagy, ha csak azt mondod, amit kell. Ezzel éppen a társadalmat előrevivő, egészséges véleményösszeütközést kapcsolnánk ki, deformálnánk azt az erkölcsi alapot, amelyen társadalmunk épül. Életünk telve van apróbb, nagyobb őszintétlenségekkel, ezen bizony alig tudunk változtatni. Az együttélés taktikája és stratégiája is kényszerít erre. De hadd tegyem itt hozzá: a kérdőíven, amit a gyermekek kaptak, ott állt a felirat: az úttörő (kisdobos) minden körülmények között igazat mond. Hogy ők is komolyan vegyék, tegyük ezt mi is. Ezt is elvária valaki. Igazságra élűi- lő társadalmunk. Fazekas Jánosné dr-ral, a megyei tanács főelőadójával a gyámhatóságok munkájáról A Milyen ügyekkel keresik fel leggyakrab- v ban a gyámhatóságokat? — Állami gondoskodást jelentő intézkedések miatt. Ilyenek például a védő és óvó intézkedések, segélykérelmek, intézeti elhelyezés, állami gondozásba vétel, utógondozás, örökbefogadás és a kiskorúak családjogi helyzetének rendezése. A Hány gyermek él megyénkben veszé- ^ lyeztetett környezetben? — Két évvel ezelőtt a gyámhatóságok 4754 gyermeket tartottak nyilván, tavaly 5134 volt ez a szám. Az ideire csak januárban lesz adatunk, de a tapasztalatok alapján azt mondhatom: most sem lesz kevesebb, inkább emelkedik majd a számuk. A Ha a növekedés a jellemző, ez nem vet ^ valami jó fényt a gyámhatóságokra, tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem ki- elégítőek a megelőző intézkedések. — Én nem ilyen következtetést vonok le, bár azt is tudom, hogy van a munkánkon javítani való. Ügy gondolom, hogy a veszélyeztetett környezetben élők számának növekedéséből nem feltétlenül a helyzet rosszabbodására kell következtetnünk, inkább arra, hogy a nagyobb társadalmi összefogás nyomán javult a feltáró munka. Vagyis nem a veszélyeztetett környezetben élők száma nőtt, csak a gyámhatóságok nem tudtak korábban mindenkiről. A Milyen a gyámhatóságok ügyfélforgal- w ma? — Nincs hasonlítási alapom más tanácsi ágazattal, de azt hiszem, a legmagasabbak között van a gyámhatóságok ügyfélforgalma. Tavaly 15 310 volt az iktatott ügyek száma, s több mint 9000 határozat született. Ennek ellenére azt mondhatom: a gyámhatóságok döntései megalapozottak voltak, mindössze 225 ügyben kértek felülvizsgálatot, és 144- ben helyesnek találtuk az első fokú gyámhatóság döntését. 81 határozatot változtattunk meg, de ebben is jócskán volt olyan, amelyet méltányossági okokból tettünk. Természetesen volt olyan is, amikor nem volt körültekintő az első fokú gyámhatóság, ezért új eljárásra utasítottuk. A ön szerint megvannak-e a gyámhatósá- ~ gok működéséhez a feltételek? — Meg, de meglehetősen mostohák. A községi, nagyközségi tanácsoknál nincs kocsi, hogy egy nap alatt több helyszínt is bejárjanak, egy irodában sokan — néha öten-hatan — dolgoznak, de ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a tanácsok gyámügyeseinek a legtöbb esetben sok egyéb munkaköre is van, csak kapcsolt feladatként látja el gyámügyes teendőit. Egy kis túlzással azt is mondhatnám: a boradó behajtására van külön ember, a gyámügyre — amely mindenkor emberi sorsok feletti döntést jelent — csak egy ember munkaidejének ötöd- hatodrésze jut. A városokban sem jobb a helyzet, noha mindenütt önálló gyámügyes dolgozik, ám a munka sokszorosa a kisebb településekének. A Van-e valamilyen hatalom a gyámható- w ság kezében? — Természetesen igen. Kivizsgálják a bejelentéseket, ha azok megalapozottak, akkor intézkedniük kell a kiskorúak védelme érdekében. Ilyen például a jegyzőkönyvi figyelmeztetés, de segítséget nyújthat a gyámhatóság a fiatalkorú munkába helyezéséhez, a szülők munkafeltételeinek megváltoztatásához, pártfogót rendelhet ki, súlyosabb esetekben ifjúság elleni bűncselekmény miatt büntető eljárást, társadalmi bírósági eljárást, vagy egyéb büntetőeljárást, alkoholelvonó kezelést kezdeményezhet a szülők ellen. Ha a kiskorú veszélyeztetettségét anyagi körülmények okozzák, egyszeri segélyt folyósíthat, vagy megvizsgálhatja a rendszeres segély folyósításának lehetőségét Ha ezek az intézkedések nem vezetnek eredményre, vagy ezek elrendelésétől nem várható eredmény, akkor a gyámhatóság állami gondozásba vételről köteles intézkedni, ezzel kiemeli a kiskorút a veszélyeztetett családi környezetből. A Milyen esetekben kell pártfogót kiren- ^ delni? — Erre általában akkor kerül sor, ha a kiskorú bűncselekményt követ el, de akkor is lehet, ha a kiskorú veszélyeztetettsége ezt indokolja. Tavaly 66 kiskorú mellé rendeltek ki a gyámhatóságok megelőző pártfogót, az utógondozó pártfogók száma 141, egyéb pártfogók száma 129 volt. A Tapasztalata szerint milyen okok miatt w kerülnek veszélyeztetett környezetbe a gyermekek? — A leggyakoribb ok a szülői felügyelet hiánya, a szülők felelőtlen élete, alkoholista magatartása, de ok lehet a kiskorú ismeretségi köre, az ismeretlen utáni vágy, a társta- lanság, néha anyagi okok, rossz lakáskörülmények. Meg kell mondani, hogy a legtöbb veszélyeztetett környezetben élő gyerek a cigánycsaládokból kerül ki, különösen azokról a helyekről, ahol a rendkívül nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült még felszámolni a cigánytelepeket. A Eddig tulajdonképpen a gyámhatóságok megelőző tevékenységéről beszéltünk. Kérem, mondja el, milyen feladatot jelent az utógondozás? — A gyámhatóságok a bíróság értesítése alapján a próbára bocsátott, a javító-nevelő munkára, a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a feltételes szabadságra bocsátott, illetve a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorúakkal szemben utógondozást rendel el. A bűncselekményt elkövetett fiatalkorúak esetében az utógondozás mindig kötelező, ez általában pártfogó kirendelését jelenti. Sajnos az utógondozottak száma évről évre nő. A Akkor ez azt is jelenti, hogy emelkedik w a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma, vagy fordítva: évről évre több fiatalkorú követ el bűncselekményt! — Sajnos igen. Tavaly 159 kiskorú és 466 fiatalkorú követett el bűncselekményt. Ez nem több, mint egy évvel korábban, de azelőtt évről évre emelkedett mind a fiatalkorúak, mind a gyermekkorú bűnelkövetők száma. 0 ön szerint mi ennek az oka? — Nagyon összetett, bonyolult az okok megállapítása. Országosan is nő a bűncselekményt elkövetett fiatalkorúak száma. Életünk több pozitív jelensége — a nők munkába állítása, a több generációs családok külön költözése, a szülők sokrétű elfoglaltsága — maga után vonta a gyermek társtalansá- gát, magára maradását. Döntő ok a bűncselekményt elkövetett fiatalkorúak esetében a családi környezet meghatározó szerepe, a szülők alkoholizmusa, felelőtlen, esetleg bűnöző magatartása és a kiskorúak negatív baráti kapcsolatai. Sajnos az is baj, hogy a gyámügyi területen dolgozóknak nem jut idejük saját intézkedésük hatékonyságának ellenőrzésére sem. Ami viszont baj, hogy nem támaszkodnak kellően arra a társadalmi bázisra, amely nélkül a gyermek- és ifjúságvédelem megoldhatatlan. A Kikre gondol, amikor a társadalmi bá- w zist említi? — Először is a pedagógusokra, mert szerintem sokkal szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a gyámhatóság és az iskolák között. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a pedagógusok nem kísérik figyelemmel a gyermek iskolán kívüli életét, magatartását. De említhetem a munkahelyeket is, hiszen a gyámhatóságnak lehetősége van kezdeményezni szülők elleni intézkedések meghozatalát. A jó példák mellett sajnos olyan válaszok is érkeznek, hogy ott bent nincs velük semmi baj, a többi nem rájuk tartozik. Sajnos olyan is van, hogy a munkahely, ha akar, akkor sem tud segíteni. Vándormadarak ellen, egy-két hónapra munkát vállalókkal szemben eredménytelenek a kísérletek. Persze a gyámhatóságok sem élnek a lehetőséggel: tavaly mindössze 109 esetben kérték a munkahelyek segítségét, pedig hihetetlen, hogy az 5100 veszélyeztetett környezetben élő gyermekből csak ennyinek a szülei dolgoznának. Lehetősége van a gyámhatóságoknak a szülők ellen feljelentéssel is élni, s ahol nem megy másként, szigorúbban kellene ehhez az eszközhöz nyúlni. A Egy szülőnek az a legnagyobb büntetés, ha elveszik tőle gyermekét. Gyakran kerül erre sor? — Ami a kérdés első részét illeti: nem minden szülőnek büntetés, sokszor hagyják szülőotthonban, sokan szabadulnak meg önként gyermeküktől. Akitől elvesszük, annak természetesen büntetés, de mindez a gyermek érdekében történik. Az állami gondozásba vétel nem egyszerű dolog, szülők és gyermekek sorsa fölött kell dönteni, amely talán egész életükre kihat rájuk. Éppen ezért csak akkor kerül erre sor, ha más megelőző intézkedés már nem hozott, vagy nem hozhat eredményt. Előfordul az is, hogy nem a szülők magatartása, felelőtlensége, hanem nehéz anyagi körülményei, megoldatlan lakáskörülményei miatt kell ideiglenesen állami gondozásba venni a gyereket. A Említette, hogy a szülők nehéz anyagi ^ körülményei miatt is állami gondozásba kerülhet a gyerek. De hát a gondozásért is fizetni kell... — Ez igaz, de korántsem annyit, amennyibe egy gyermek eltartása kerül. A gondozási díj a szülők keresetének 20 százaléka, de ha otthon még három, vagy több gyermek marad, méltányoljuk a körülményeket. 40 Nem egyszerűbb dolog segélyt adni? — Dehogynem egyszerűbb, s amióta erre lehetőség van, lényegesen kevesebb gyereket veszünk állami gondozásba a szülők anyagi körülményei miatt. A gyámhatóságok jól élnek ezzel a lehetőséggel. Rendkívüli segélyt évente egy-két alkalommal adnak, rendszeres nevelési segélyt tavaly 192 család kapott, s ez 551 kiskorú helyzetén javított. A két segélyre közel hatmillió forintot fizettek ki megyénkben. S Jó helyre költötték a pénzt a családok? — Az esetek döntő többségében igen. Ellenőrzik ezt a gyámhatóságok, a gyermek- és ifjúságvédő intézet, s ha nem a kiskorú céljaira használják fel, akkor visszavonják, felfüggesztik a segély folyósítását. Nagyobb bajnak tartom, hogy rendkívül merevek a segélyTizetés feltételei, így sokszor az sem kaphat, aki rá van utalva, s jó helyre költené. Van egy hatgyermekes család, ahol az anya a sok gyerek miatt nem dolgozik. Rendszeres segélyt kapott, ám egy ellenőrzésnél kiderült, hogy a férj iszik. Tudjuk, hogy segíteni kellene, hisz az anya a segélyt mindig a gyerekekre költötte, de a jogszabály nem enged kivételt. A Gyakori-e a gyámhatóságok munkájában az örökbefogadás? — Nem. Tavaly 49 volt az engedélyezett örökbefogadások száma, ennél természetesen „több kérelem érkezett,. Az .örökbefogadás rendkívül kényes téma. .Egyrészt, azért..mert. titkos, másrészt olyan feltételekhez van kötve, amelyeket nem könnyű teljesíteni. Egy gyerek csak akkor adható örökbe, ha a vér szerinti szülők hozzájárulnak, kivétel az, ha a szülő egy éven túl saját hibájából nem látogatta állami gondozott gyermekét, vagy súlyos bűncselekményt követett el gyermekei ellen. Furcsa lenne, ha annak a mátészalkai házaspárnak — lehet, hogy csak élettársak voltak — is kikérnék a hozzájárulását, akik úgy megverték gyermekeiket, hogy egy belehalt sérüléseibe. A A gyámhatóságok feladatainak ismertetésekor említette a családi jogállás rendezését. Mit jelent ez? — Leggyakrabban házasságon kívül született gyermekek esetében kell a gyámhatóságoknak rendezni a családi jogállást. Arról van szó, hogy amikor a gyerek megszületik, csak anyja van, az apa személye ismeretlen. Az anya megmondja, kit tart a gyerek apjának, s ha a férfi elismeri, akkor minden rendben van: a gyereknek apja és neve van. Ha nem ismeri el az apa, akkor bonyolult bizonyítási eljárást folytat le a bíróság. Előfordul, hogy az anya nem kívánja megnevezni az apa személyét, ilyenkor a gyámhatóság képzelt apát jegyez be, ez a név rendszerint valamelyik nagyszülő ‘ neve. A gyámhatóságok tavaly 566 kiskorú családi jogállásának rendezéséhez adtak segítséget, teljes hatályú apai elismeréssel 386 rendeződött. A Okoz-e sok gondot a gyámhatóságoknak a fiatalkorúak házasságkötése? — Az új családjogi törvény életbe lépése óta kevesebbet, mint korábban. A lányok esetében ugyanis 16 évre csökkent a korhatár, s ennél fiatalabb korban csak elvétve kíván valaki házaságot kötni. A fiúk esetében megmaradt a 18 év. A On szerint milyen módon lehetne elérni, w hogy kevesebb kiskorú éljen veszélyeztetett környezetben, hogy kevesebben kerüljenek állami gondozásba, egyáltalán, hogy kevesebbszer kelljen a gyámhatóságoknak beavatkozni a családok életébe? — Egyetlen módja van: a lehető legszélesebb társadalmi összefogás. A gyámhatóságok mellett nagyobb szerepet kell vállalniuk a veszélyeztetettség okainak megszüntetésében az iskoláknak, a munkahelyeknek, többet kell tenniük az ifjúságvédelmi albizottságoknak, a KISZ-szervezeteknek, de mindenekelőtt a gyermekeiket elhanyagoló szülőknek. Akkor kevesebb dolga lesz a gyermek- és fiatalkorúakkal a rendőrségnek, az ügyészségnek, s kevesebbszer kell beavatkozniuk a gyámhatóságoknak a családi életbe. Köszönöm az interjút. Balogh Józseí ■H. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. december 17. Vasárnapi INTERJÚ k A
