Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. november 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vasaló, húszezerért NEM TRÉFA. Valóban húszezer forintba került, hogy Kovácsné a fali csatlakozóba mélyeszthette hőfokszabályzós vasalója villásdugóját. A húsz darab ezrest azonban a népgazdaságnak kellett kiadnia: beruháznia az energiatermelésben. Ennyit követel ugyanis egy-egy új vasaló vil- lamosáram-felvételének az előteremtése. Számítások igazolják: egy-egy új háztartási fogyasztó bekapcsolása a vil- lamosenergia-hálózatba százezer forint beruházási kiadással jár. Energiatermelő blokkok kellenek hozzá, nagyfeszültségű távvezeték-hálózat, alállomások — „trafók” —, elosztó vezetékek. Sok más mellett. Másfél évtized alatt hazánkban megháromszorozódott a villamosenergia-termelés — 7,6 milliárd kilowattóráról 23,4 milliárdra —, ugyanakkor a lakossági felhasználás áz 1962. évinek a 7,3-szeresére növekedett. A két adat összevetése már érzékeltet valamit abból, hogy változó életkörülményeink miféle gazdasági-fejlesztési követelményeket szülnek, s megfordítva, korszerűsödő termelő tevékenységünk miként hat mindennapjainkra. Az arányok szemügyre vétele sokat elmond erről. A teljes villamosenergiafelhasználásból a lakosság 8,1 százalékkal részesedett 1960-ban. A termelés nagyfokú növekedése — s nem kevésbé az import fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16,8 százalékra gyarapodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bővült. NÉHÁNY PILLANATRA elidőzve a termelésnél: idén január és augusztus között a villamosenergia-ipar termelése 9,6 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló időszakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelembe véve, a villamosenergia-ipar termelése minden esztendőben gyorsabban nőtt mint az ipari termelés, s ráadásul — ahogy ezt mondani szokták — töretlen, mindenféle megtorpanástól, átmeneti visszaeséstől mentes volt ez a fejlődés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiatermelési beruházások a teljes fejlesztési kiadásoknak — népgazdasági összesítésben — a negyven százalékát emésztik fel, míg tizenöt esztendeje ennek a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: nem lehetne korlátozni az energiaigények gyors növekedését, elkerülendő a nagy kiadásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a villamosenergia-szükséglet — ésszerű! —bővülésének visszafogása kedvezőtlen hatások sorozatával jár mind a termelői, mind a nem termelői területeken. A megoldás tehát nem ebben az irányban kínálkozik. Éppen ezért a tervezőmunka azzal számol, hogy a lakosság villamosenergia-felhasználása továbbra is a leggyorsabban emelkedik az összes fogyasztási területen belül, s a következő középtávú tervidőszakban eléri a teljes felhasználás negyedét. S ez az adat azért érdemel — azért is — nagy figyelmet, mert tavaly a rendelkezésre álló összes villamos energia 18,7 százaléka már külföldön megtermelt volt, imporból származott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a lakossági felhasználás teljes egészét a behozatal fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal, amiket a .pertner igényel népgazdasága számára. GYORSAN NÖVEKVŐ villamosenergia-étvágyunkaí korszerűbb életkörülményeinkre vezethetjük vissza, hiszen ezer lakosra számítva tavaly 254 elektromos hűtőszekrény jutott, míg 1960-ban mindössze 3,8 darab. A mosógépeknél 246, illetve 45,2, a televíziónáL240 és 10,4 a megfelelő adat. Évente 80—100 ezer új háztartási fogyasztót kapcsolnak be az országos kisfeszültségű hálózatba, s emellett a korábban villamosított otthonok is többet és többet követelnek. Ma egy család 4,2-szer annyi áramot használ fel havonta, mint másfél évtizede, napjainkban a havi átlag már meghaladja a 100 kilowattórát. Valamikor a szakemberek e bűvös határt a nyolcvanas évek végére tartották elérhetőnek ... Mindez úgy ment végbe, hogy közben a villamos energia lakossági átlagára tetemesen csökkent; ma 64,4 százaléka a 1960. évinek. Akkor — ún. övezeti díjszabás, valamint a fogyasztás több díjtételű elszámolása játszik itt közre — 1,21 forintot fizettünk egy kilowattóra villamos energiáért, tavaly viszont csupán 78 fillért. Az 1960-as ár sem fe-. dezte a költségeket, még kevésbé teszi ezt a mostani, a kü- löbség ellensúlyozása az államháztartás gondja. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, semmi közünk ezekhez a gondokhoz, a dolgunk annyi, hogy bekapcsoljuk a tv-készüléket, bedugjuk a kávéfőző, a villanyvasaló zsinórját. "Dolgunk az is, hogy előteremtsük a költségvetés adta ilyéri támogatások fedezetét, s az szintén lehetőségünk, jogunk, dé egyben kötelességünk is, hogy annyit használjunk- á modern kör e nagyszerű energiaforrásából, amennyi szükséges. Annyit igen, ám többet, fölöset ne. V. T. Épül, szépül Mátészalka Új lakásokat építenek Mátészalka belvárosában. (Elek Emil felv.) Szalonok a sávházban ÚJ HELYEN Á NŐI MÉRETES JÖHET A KOMPRESSZOR Földgázállomás, Beregdaróc erősítik a tunyogmatolcsi szamosHIDAT, AZ ÖREG-TÜR ÁTERESZÉT FEHÉR- GYARMAT ÉS KISAR KÖZÖTT, HOGY NÉHÁNY NAP MÜLVA EGY HATALMAS, TÖBB MINT 60 TONNÁS MONSTRUMOT VIGYENEK ÁT RAJTA. A HlDERŐSlTÉS MIATTI ELTERELŐ FORGALOM TÖBB AUTÓST BOSSZANTHATOTT AZ, AMIÉRT TÖRTÉNIK, BIZTOSAN A NÉPGAZDASÁG EGÉSZÉNEK HASZNÁRA VÁLIK. ( Elegáns ruhákat viselő próbababák, az öltözéket kiegészítő táskák, ernyők, színes divatlapok sorakoznak a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat novemberben megnyílt női méretes szalonjában. Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona utcai sávházban kapott helyet a vállalat női szabósága. A réginél tágasabb körülmények között fogadják itt a vendégeket. A dolgozók kényelmét korszerű öltözők, mosdók szolgálják, a vendégeket fotelek, s a legújabb divatlapok — köztük Burda, Ez a divat, Divatalbum — várják. A női méretes szalon francia részlegében nyári ruhákat, könnyű kosztümöket, az angol részlegben kabátokat, bundákat, őszi, téli kosztümöket varrnak. Ezek mellett vállalnak ruhaátalakítást és -igazítást is. Az új helyiségekben modern berendezések : gyorsvarrógépek, présgép, gőzvasalók segítik a munkát. A létszám is emelkedett; s a szakemberhiány ellenére jelenleg L7-en állnak a szalonban a megrendelők szolgálatában. Valamivel iö- videbb a vállalási idő — napjainkban 2—3 hét — ám a forgalomtól, s a megrendelésektől függően jóval hosz- szabb, de rövidebb is lehet. <h) SZVT-csoport alakul Ti- szalökön. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezetének újabb vidéki csoportjának alakuló ülését november 17-én, 15 órakor tartják meg a községi tanács tanácstermében. Beregderóc határában, a gelénesi út mellett néhány tucat ember szorgoskodik. Megrakott pótkocsis kamionok érkeznek, hozzák a „ki-» sebb”, alig 30—40 mázsás szerelvényeket, tartozékokat. Az építők az ideiglenes utat készítik, a műszerszobához vezető kábelalagúton dolgoznak, mellettük a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei tizedmilliméteres pontossággal illesztik a csavarokat a betonba, készítik elő a hatalmas betonalapot a kompresszor fogadására. Az első állomás Az összehangolt munka oka: itt épül fel a Testvériség gázvezeték első magyar- országi kompresszorállomása, amely a Szovjetunióból érkező földgázt 67 atmoszfé- rás nyomással küldi az ország belseje felé. ' — Annyiból jobb, hogy végre itthon vagyok — kezdi Gerényi András szérelő, aki korábban Nyugát-Né- metországban, majd Bógorod- csányiban és Huszton dolgozott az orenburgi gázvezeték hasonló kompresszorállomásain. — November 2-án jöttünk, igen kellemes meglepetés volt, hogy itt. az „isten háta mögött”, az építők jó munkát végeztek, olyan segítőkészséggel vártak bennünket, hogy a szerelés biztosan menni fog — tájékoztat Fodor József szerelésvezető, a Gyár- és Gépszerelő Vállalattól. Az építési munkákat, amelyek mintegy 45 millió forintot tesznek ki, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végzik. — Ráadásul úgy, hogy még csak keretszerződésünk van, nagyon sok mindent menet közben kellett elvégezni — jellemzi a munkát Seres Antal műszaki igazgatóhelyettes. Betonozás éjjel-nappal Bár nem látványos a munka, de a 45 kisebb-nagyobb építmény magáért beszél. S mindezek közül kitűnik a három hatalmas kompresszoralap, amelyek egyenként 200 köbméter betont, 50—60 mázsa vasat „emésztettek” fel. — A betonozást nagyon pontosan kellett végeznünk — említi Varga Lajos munkahelyi technikus. — Folyamatosan, éjjel-nappal dolgoztunk. Amikor egy réteggel megvoltunk, akkor a beton pihentetésének a 6 órát meg kellett haladni, de 12 óránál nem lehetett több. Mindez nagy figyelmet kívánt az építőmunkásoktól, akik a környékről verbuválódtak. — A betonozásnál még túlóráztunk is, de nem lehetett másképp csinálni — mondja Bihari Károly kubikos, aki már tíz éve a SZÁÉV dolgozója. lövő júniusra Az ország jövő téli földgáz- ellátásának alapja, hogy a kompresszorállomás a tervezett határidőre, jövő júniusra elkészüljön. A három kompresszort az olasz Nouvo Pignone-cég szállítja, külön feladat, hogy Magyarországon közúton Beregdarócig eljusson az összeszerelt, 15 fokozatú turbókompresszor, amely működésekor a szállítandó gáz energiáját használja fel. Egyhónapos ütemezéssel követik egymást a kompresszorok, ezeknek a szerelésére, a telepen mintegy másfél-két kilométer csővezeték összehegesztésére készülnek fel a Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkásai, őket követik majd a VEGYÉPSZER szakemberéi, #kik a műszer- automatikát' -Szerelik. Az üzeK edves hallgatóink! Az újságokban önök is olvasták, hogy Szepetneki Slampos Ervin, a Hacacáré Művek egyik vezető beosztású dolgozója, pozíciójával visszaélve rendszeresen dézsmálta a vállalati vagyont, gazdasági bűncselekmények sorát követte el! Szepetneki Slampos most bíróság előtt felel tetteiért. A tárgyalás szünetében beszélgetünk a vádlottal. Szeretnénk megtudni tőle, hogyan jutott el idáig. Kedves Slampos úr, hogyan kezdődött ez az egész bűncselekmény-sorozat? — Öt évvel ezelőtt a Hacacáré Műveket egy afgán kereskedelmi küldöttség kereste fel. Nagy hacacárét rendeztünk a tiszteletükre a margitszigeti Nagyszállóban és a vacsora végén maradt még két felbontatlan üveg tokaji az asztalon. Kérem, amikor senki nem nézett oda, én azt a két üveget bedugtam az aktatáskámba és hazavittem ... Hát így kezdődött. — Elnézést, a vádiratban az áll, hogy ön a lánya esküvőjének sok ezer forintos költségeit is a gyár kasszájából fedezte. — Az egy másik alkalomhogy ne menjen kárba 'az egész, hát a lányom esküvőjét tartottuk meg azon a pénzen. — A gyár vezetői a vacsorán nem keresték a japánokat? A vádlott mai történt, kérem. Akkor japán delegáció járt nálunk és a küldöttség egy tokiói földrengés miatt hirtelen hazautazott, nem vett részt a búcsúvacsorán. Viszont a vacsorát már előzőleg ötven főre megrendeltük. — Hát hányán voltak a japánok? — Ketten. Mi lettünk volna negyvennyolcán... Szóval, — Keresték és meg is találták. Szereztem két, hazánkban tanuló mongol diákot, ők voltak a japánok, hiszen annyira hasonlítanak egymásra, mint két tojás. — Ugye. a balatoni villáját is a gyár mérnökei tervezték? — Igen. — Hogyan tudta őket rábeszélni? — Egyszerűen. Magamhoz hivattam a tervezőcsoport vezetőjét, azt mondtam neki, hogy a bivalymocsoládi Fehér Ló Termelőszövetkezet megbízásából tervezni kell egy versenyistállót. Amikor a tervek elkészültek, megint szóltam neki. Közöltem vele, a Fehér Ló Tsz meggondolta magát, nem istállót épít, hanem emeletes villát, balatoni nyaralót a dolgozóinak. S amíg a tsz megfelelő ingatlant vásárol, kísérletképpen az objektumot az én telkemre építjük fel. És felépítettük. — Kedves Szepetneki Slampos, az idő rövidsége miatt nem tudjuk tovább sorolni a disznóságait, azonban van még egy kérdésem. — Parancsoljon. — Maga évekig dézsmálta a gyár vagyonát, pénzét, költekező életmódjára nem figyelt fel senki, mert laza volt az ellenőrzés. Mondja, hogy bukott le végül is? — Kérem tisztelettel, a Szakszervezeti bizalminak feltűnt, hogy már nyolc hónapja nem fizettem ki a tagsági díjat. Ezen csúsztam el, mert elkezdtek utánam szaglászni ! — Most önt börtönbe csukják. Bizonyára már . valami megfogalmazódott magában, hogy ha kiszabadul, hogyan fog élni, mit fog csinálni, igaz? — Igen kérem, már gondolkodtam a dolgon. — Ezek szerint már elhatározta, hogy ha kiszabadul, nem lop többet, nem sikkaszt, nem herdálja a nép vagyonát. — Ilyen konkrét dolgokban még nem döntöttem. De egyet megígérhetek. — Mit? — Ha újra szabadlábon leszek, isten bizony, rendszeresen fogom fizetni a szakszervezeti tagdíjat! Kiss György Mihály meltetéshez ugyanis alig néhány ember kell, az országos elosztó központtal közvetlen kapcsolatban lesznek, az üzemeltető Gáz- és Olajszállító Vállalat onnan irányítja az egyenként 16 ezer lóerős masinákat. Rövid határidő — Igen rövid volt a határidő, hiszen tavasszal kezdtünk a munkához — mondják a SZÁÉV-nél. Ugyanezt hallani a gépszerelőknél, akik arra számítanak, hogy a tervezőkkel, az olasz vezető szerelővel — aki már szintén a helyszínen van — a menet közben felmerülő gondok ellenére tartani tudják a határidőt. Ez pedig azt jelenti, hogy az építéssel, szereléssel, a gépekkel együtt mintegy félmilliárd forintos beruházással gazdagodik a megye, az ország. Lányi Botond
