Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-11 / 266. szám

1978. november 11.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Otthagyták Pestet...

Nagykállói textilesek

„Kapcsolataink fejlődését fontosnak tartjuk“

Á román pártküldöttség vezetőjének nyilatkozata

LEHETNE

JOBBAN?

A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi errőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek eddigi gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni?

A beruházások rangsorolása

— A gabonaiparban a munkakörülmények javításában még nagyon sok a tennivaló. A raktárak, tárolóhelyek, silók egy része korszerűtlen. Az utóbbi években azonban rohamos fejlődésnek indult az ágazat megyénkben is. Több új létesítmény készült el, folynak a nagy beruházások. Erre mind a munkakörülmény, mind pedig a higiéniai követelmények javítása miatt szükség van.

— A megyében tizenhét teleppel rendelkezik a vállalat. Ezek mínegyikében folyik valamilyen építkezés, gépi beruházás, korszerűsítés. Főleg az anyagmozgatásban kell előrelépnünk. hiszen évente saját gépkocsijainkkal hetvenezer vagon terményt szállítunk. Ebben az ötéves tervben négyszázmillió forint értékű beruházást végzünk. Mátészalkán most épül a 2300 vagonos gabonatároló. amely szárharmincmillió forintba kerül, s a jövő év végére készül el. Megkezdődött Vásárosnamény- ban az évi négyezer vagon kapacitású takarmánykeverő kivitelezése Ez két -műszakban fog üzemelni és 1980- ra készül el. összesen huszonötmillió forintba kerül. Ugyancsak Mátészalkán foSIMON GYÖRGY

lyik a malom teljes rekonstrukciója. Ez a későbbiekben naponta hét vagon búzát fog őrölni. A tízmillió forintos beruházás nagy részét gépekre költjük.

Nyíregyházán hamarosan átadják az építők a húszmillió forintos költséggel épült szociális létesítményt: öltözőt, fürdőt, üzemi konyhát. Évente 10—15 millió forintot fordítunk gépesítésre, kisebb építkezésekre. A szárítók építése tavaly befejeződött, újat egyelőre nem tervezünk egyik telepünkön sem. A kivitelezést a SZÁÉV-vel és építőipari szövetkezetekkel végeztetjük.

— Rangsort nehéz felállítani a beruházások között. Talán mindenütt egyformán szükség van rájuk. Inkább a szervezettségen van a hangsúly Csak úgy érdemes belekezdeni a beruházásokba, hogy időben befejezhessük, ne zavarja a termelőmunkát. Ez részben tőlünk is függ. Jól bevált módszer szerint nem egy telepet fejlesztünk, hanem egyszerre több helyen végzünk beruházást. Olyan előfordul, hogy nem tudjuk időben átadni a terepet a kivitelezőnek, vagy a raktárakat — gépi beruházások esetében — nem tudjuk gyorsan kiüríteni. Ezen kell változtatnunk, $ akkor folyamatosabbá. egyenletesebbé tehetjük a beruházásokat, egyszersmind gyorsítjuk a megvalósulását. *

Elmondta: Simon György, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat beruházási osztályának vezetője.

Lejegyezte: Sípos Béla.

Cipőkellékek három megyének Nyíregyházáról

A Román Kommunista Párt Szatmár megyei Bizottságának háromtagú delegációja tartózkodik megyénkben. Itt-tartózkodá- suk benyomásairól a küldöttség vezetője, Bence Katalin, az RKP Szatmár megyei Bizottságának titkára, a néptanács elnökhelyettese adott nyilatkozatot lapunknak.

— A megyéink közötti hagyományos párt- és állami küldöttségcserék kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy egymás munkáját, s ezzel egy időben egymás népeit jobban megismerjük — kezdte nyilatkozatát Bence Katalin. — A tradicionális baráti kapcsolat, a két párt és a két nép -között eredményezte azt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Szabolcs-Szat- már megyei Bizottsága meghívott minket, s ezt a mostani meghívást is örömmel fogadtuk el. Fontosnak tartjuk, hogy különösen a szocialista rendszeren belül az ilyen jellegű kapcsolatok fejlődjenek.

— Küldöttségünk a szociális témák tanulmányozására érkezett, s szeretném megragadni ezt az alkalmat is, hogy a vendéglátásért köszönetét mondjak a megyei pártbizottságnak. Olyan alkalmat teremtettek számunkra, amely lehetővé teszi nekünk, hogy megismerjük, milyen eredményeket értek el, s hogyan valósítják meg az MSZMP XI. kongresszusának határozatait a megyében, a városokban, járásokban és az egyes nagyközségekben.

— Szeretném aláhúzni: látogatásunk minden helyén sok melegséggel, őszinte szeretettel fogadtak minket. Különös gondoskodásban részesültünk a helyi párt- és állami vezetés részéről, minde- nütr kifejezték nekünk a kommunisták üdvözletét. Mindenütt és minden szinten megtettek mindent annak érdekében. hogy jól érezzük magunkat, s a kívánt kérdésekben jó tájékozódást kapjunk. Képet alkothattunk magunknak arról, amit elértek, de, megtudtuk azt is, hogy a jövőre nézve milyen feladataik, terveik vannak.

— Örömmel tapasztaltuk azt, hogy a politikai és gaz-' dasági élet területén mindenfelé jelentős sikereket könyvelhetnek el. Önök igen sokat tesznek annak érdekében.

hogy a dolgozó ember élet- és munkakörülményei jók legyenek. Fontos, hogy sikeres a politikai nevelőmunka, s olyan közösségek alakulnak ki, amelyek szakmailag is képesek a feladatok megoldására.

— Ennek köszönhető, hogy szép eredményeik vannak az oktatásban, hogy sikerül létrehozni egy, a század színvonalának megfelelő egészség- ügyi szolgálatot, és sikeresen birkóznak meg az egészség- nevelés problémáival is. Általában az ember, az emberről való gondoskodás keltette fel figyelmünket, hiszen köztudott: a szocialista társadalomban az ember a legjobb befektetés, csak általuk tudjuk megvalósítani a párt által felvázo’t feladatokat.

— Sok helyen megfordultunk, és mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a jó gazda felelősségével folyik a munka. Sokat tesznek az élet szebbé, kényelmesebbé tétele érdekében, a jó ivóvízért, a szép zöldfelületekért, a pihenés feltételeinek megteremtésére. Röviden így fogalmazhatnék: tisztaság és rend volt mindenfelé, amerre jártunk. Ezzel párhuzamosan alkalmunk volt látni, mi minden történik az általános kulturális színvonal emeléséért, ami nélkül az új, a szocialista társadalmi rend kialakítási nem lehetséges. Ügy értékeljük, hogy a hasonló lépések fontosak a jövőbeni tevékenység során is.

— Befejezésül szeretném kifejezni küldöttségünkőszinte gratulációit. Mi is úgy véljük, mint azok a küldöttségek, amelyek előttünk jártak Önöknél: a hasonló tapasztalatcserék igen hasznosak és jók, és az élet minden területén segítenek egymás jobb megismerésében, a munka végzése során. Szívből kívánjuk, hogy Szabolcs-Szatmár megyében mind több sikert érjenek el a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak teljesítése során, a szocialista építésben. Sikereik tegyék lehetővé, hogy felzárkózzanak, sőt szárnyalják túl az ország más területeinek eredményeit — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Bence Katalin, a Román Kommunista Párt Szatmár megyei küldöttségének vezetője.

B. L.

Nem lehet eladni az igazgatót sem németül, sem angolul. Már itt volt Nagykállóban, amikor egy küldöttség tagjaként részt vett a Humbold egyetemen tapasztalat- cserén. Ott ismerkedett meg Herbert Hanke és Dietwart Böhm profesz- szorokkal, akik az üzemi káderképzéssel foglalkoznak. Kezébe került a művezetők és a szakmunkások képzéséről írt könyvük. Elolvasta, s azt mondta, erre szükség lenne itthon is. Es Hah- ner Lajos, a Magyar Posztógyár nagykállói

gyárának igazgatója

meghívta őket.

Nem lehetetlen, hogy jövőre e két professzor tart majd előadást Nagykállóban, s á könyveik alapján képzik a posztógyárban a művezetőket, termelésirányítókat,

szakmunkásokat.

„Miért ásod el magad?"

Hahner Lajost, a szakma egyik nagy „öregének” is nevezhetnénk. Nem, nem a kora miatt, hiszen még alig 54 éves. ötvenkét évesen érkezett Nagykállóba. Harmincöt esztendeje dolgozik a textiliparban. Az államosítástól vezetője volt először a Kelenföldi Textilgyárnak, később a Kispesti Textilgyár fonodáját irányította. Jelentős kezdeményező szerepe volt a hazai vigogne-fonóipar műszaki színvonalának emelésében. Egyik, nemzetközileg is elismert találmánya a hazai középsebességű nyújtógép kialakítása. Országos társadalmi funkciók jelzik elismerését. Nyíregyházán él, innen jár ki Nagykállóba.

— Tudja, amikor Nagykállóba készültem, azt mondták a pesti kollégák: miért kell

elásnod magad? Azt hiszik, csak a fővárosban lehet élni. alkotni. Ha az ember valami újat akar teremteni, nem késő még ilyen korban sem kezdeni — vallja.

Gyárlátogatásra invitál. Virágágyak, fenyőkkel. Beton- utak kötik össze az üzemrészeket. Tisztaság és rend van a gépek között. Észreveszi, hogy az egyik üzemben az ajtón kitört az ablak. Azonnal szól. Mielőtt szóvá tenném: egyes gépek hangosak, megelőz, s magyarázza, kicserélik őket, kiszűrik a zajt. Rádiózene. Fiatal lányok, asz- szonyok javítják a szövetanyagokat.

— Bevezettük a munkahelyi tornát is. Mindenkit a gyárba és a lakásáig szállítunk, saját buszon. Nyíregyházáról. a Tisza étteremből hordjuk az ebédet. Hatszáz dolgozója van a gyárunknak.

s ebből 150 tanul. Középiskolákban, szakmunkásképzőben, a szakmában — sorolja. Van egy „kisokosa”. Ha kérdem, belelapoz. De maga is olyan, rjiint egy lexikon.

Kötelező EKG

Betessékel az orvosi rendelőbe. Tudnak EKG-vizsgá- latot is végezni.

— Ez nálunk kötelező — újságolja az asszisztens. Volt olyan munkásunk, aki először „esett át” ilyen vizsgálaton.

1975-ben indult a fonoda, 1976-ban a szövődé. Hahner Lajos 1977. március 21-én érkezett. A már előző, itt-ott szakszerűtlen telepítéseken nem tud, változtatni. Bántja is. Próbál valamit alakítani, korszerűsíteni. Tudja, hogy minden az embereken múlik. Amikor elmondta Pesten Talán Lászlónak, a budakalászi gyár igazgatójának, hogy jön Kállóba és szeretne valami klassz dolgot csinálni, benne is felébresztette a kedvet. És az okleveles textilmérnök most itt dolgozik. Műszaki, gazdasági tanácsadó. Szabó Istvánt, a fiatal textiltechnikust kérdezem, ő miért jött Nagykállóba.

— Tudja, aki szereti ezt a szakmát, elmegy utána még a világ végére is. Én a feleségemmel a tatai szőnyeggyárban dolgoztam Ott megszűnt a fonoda. Inkább az öröklakást hagytam ott. Itt vettem lakást, csakhogy a szakmában maradjunk — magyarázta. Néhány nyugdíjas főművezető is eljött segíteni. Itt van minden második heten Máriás Zoli bácsi. Ö az egyik mestere a fiataloknak. Fényi István a textilműveknél volt művezető. Hazatelepült. A vállalat bérelt lakást neki.

És jött Csepelről Siff József szövőmester feleségestül. Szakoktatók, munkamódszer-átadók. Afra Károly és felesége, Pálfi József és a többiek.

Kártolt fonalat és ebből szövetet gyártanak Nagykállóban. Ez évben 1 millió négyzetmétert. Mintát készítettek „kiajánlásra” az afrikai országokba. Havonta 40— 50 szövetmintát gyártanak. És mintás szöveteket, magasabb igények szerint.

— Deficites volt a termelésünk. Most gazdaságos — mondja Hahner Erre kellett képessé tenni az embereket — magyarázza. 1976-ban a bérszínvonal 26 500 forint volt. Most eléri a 34 ezret. S tudja minek örülük? —mosolyog. — Hamarosan 12 lakást építünk. Már kinéztük a területet. Pompás helyen, összefüggő kis lakótelep alakul ki. Ott élnek majd a káliói textilmunkások.

Farkas Kálmán

Ki gondolná, hogy Szabolcs. Hajdú és Borsod megyékben alig van olyan ember, akinek a cipőjén levő ragasztók. textíliák, szegek, díszek és egyéb anyagok valamikor ne lettek volna a Bőrés Cipőkellék Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi boltjában. A 9 dolgozót foglalkoztató részleg hivatott a 3 megye cipőgyártó üzemeinek szükséges anyagok beszerzésere. Ezenkívül a kisiparosoknak az ÁFÉSZ-szakbolto- kon keresztül bőrárukat is forgalmaznak.

A gyarak, szövetkezetek szerződés alapján negyed- és félévenként adják le az anyagigényléseiket. Az árut két módon kapják, vagy a BÖRKER budapesti központi raktárából, vagy közvetlenül a gyártóműtől. A legnagyobb partnereik a megyében „cí- pővonalon” a Szabolcs Cipőgyár, a Nyíregyházi, Nagykállói, Rakamazi, valamint a Vencsellői Cipőipari Szövetkezet. Bőrdíszmű tekintetében pedig a Nagykállói ÁFÉSZ bőröndüzeme. Megrendelőiknek főként a Tisza Cipőgyárból, illetve a győri mübórgyarból szerzik be a szükséges kellékeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kellékek elenyésző hányadát kell importálni. Mintegy 8 millió forint értékű árukészlettel rendelkeznek, de a megye jelentős cipőtermelésénél ez eléggé „szűk cipőnek” számit.

Az áruk nagy részét korszerűen. rakodólapokra erősítve szállítják. Sajnos, a helyhiány miatt nem tudnak alkalmazni targoncát, s így csupán néhány hidraulikus emelőszeszközzel mozgathatják azokat. A Bőr- és Cipőkellék Kereskedelmi Vállalat az idén 115 millió forintos áruforgalmat bonyolít le. A jövőben is mindent megtesznek a működési körzetükhöz tartozó, s a dinamikusan fejlődő cipő- és bőrdíszműipar zavartalan anyagellátásáért.

(Cselényi)

E

gy embert elütött a vonat..

Orvosi vélemény:

mindkét lábszár traumás am. putációja a középső harmadban .

Tizenhét évvel ezelőtt történt.

★

Csörgött a telefon. A kiegészítő parancsnokságtól közölték, 12 órakor Kállósem- jénbe indulnak. Néhány sort a szocialista brigád feltétlenül megérdemelne.

A kocsiban a brigádvezető ült mellettem. Kék köpenyben, hosszú hajával kissé kócosán, minden kérdésre türelmesen válaszolt.

— Mit szóltak a brigádtagok a kéréshez?

— Megszavazták.

— Szó nélkül, kézfenntartással?

— Kézfeltartással, de előbb beszélgettünk a dologról

— Hogyan, mit.?

— Amikor elmondtam a történetet, többen is felszólaltak. Van a brigádunkban egy ember, hat gyermeke van, ő azt mondta, vegyük meg a bácsinak azt a kocsit. Rajtam is sokat segítettek már. tudom mit jelent, és a vásárlásban feltétlenül benne vagyok.

— Miben segítették azt a brigádtagot?

— Sok a gyermeke, segéllyel, tanszervásárlással, de segítettünk mi már másokon is. Kár, hogy nem hoztam magammal a brigádnaplót,

abban minden benne van.

Halad a Barkasz csomagterében a rokkantkocsival. Márkus László alezredes a történet előzményeiről

beszélt. Szabadságon volt a törzsőrmester. táviratilag rendelték be, sietett és azt gondolta, még átér a tolató mozdony előtt. Természetesen tud járni, két bottal, műlába van. De már idős ember. Messzebbre nehezén jut el. A község párttitkára beszélt erről az ELEKTERFÉM szövetkezet párttitkárával, így jutott az ügy a szocialista brigádhoz.

Elképzelem magam elé a Március 18. Szocialista Brigádot. Tizenhét tagja van. Fémcsiszolók, galvanizálók, van közöttük hegesztő és tmk-lakatos. Nyíregyházán a Vasgyár utcában dolgoznak. A falak kormosak, s a csiszolók egy idő után feketék, mint az örödögök. A fém pora. a zsíros massza rakódik rájuk nap, mint nap. Kemény munkával keresik a pénzt.

Kérdezem Dankó Pétert, a brigád fiatal vezetőjét. vajon mindenben olyan egységesek, mint a járókocsi vásárlásának elhatározásában voltak.

— összetartozunk, összetartunk, dolgozunk.

Kállósemjénben, kint a község szélén a József Attila utca 12. szám alatt szélesre tárul a kiskapu. Két botjára támaszkodva állt ott Ter- dik Péter, mellette a felesége. a nagyobbik fia. Az udvar közepére állított szőlőprés piros mustot eresztett. A nagyszobában csak pár szó volt a beszéd, és hogy elmaradjon a meghatódás, a jelenlévők a .hétköznapi dolgokra terelték a szót. Az egykor fiatal, jó kiállású katonás ember mondaná ugyan, mennyire örül, és köszöni a brigádnak, de hát arra a kérdésre kell válaszolni, miért is vállalta évtizedekig a szolgálatot.

— Kedvemre volt a fegyelem, szerettem a fiatalokkal foglalkozni. Arra büszke vagyok, hogy a kisebbik fiam most az én utamon jár, hadnagy a hadseregben.

Miről is beszélgettünk az úton visszafelé? Befejező mondatként felidézném, de még őriztük az esemény varázsát. senki sem szólt.

Seres Ernő

Járókocsi