Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 11. Nyíregyháza Hild-érmet kapott (Folytatás az 1. oldalról) során az utóbbi hét év alatt 29 ezerről 64 ezer négyzetméterre, tehát több mint kétszeresére nőtt a kereskedelmi hálózat alapterülete, új áruházak, szaküzletek nyíltak. Hasonló mértékű fejlesztésre lenne szükség szinte minden területen. A legfontosabb tervek között említette, hogy az ötödik ötéves tervben is 6700 lakás épül Nyíregyházán, folytatják a közművesítés, a közlekedés fejlesztését, újabb, a város életében fontos beruházások fejeződnek be. Az összefogás, a város és lakói együttes tevékenységének eredményeiről, tennivalóiról beszélt ezután a tanácselnök. Hangsúlyozta: sokan vesznek részt az alkotó város- fejlesztésben. Több várospolitikai ankét, vita, tanácskozás, közérdekű javaslat segíti a munkát, ad biztatást, esetleg figyelmeztet a városépítés gyenge pontjaira. De nemcsak szóval, tanáccsal, hanem nagy értékű társadalmi munkával is hozzájárul a város lakossága a közös gondok megoldásához. Elismeréssel és köszönettel szólt a tanácselnök az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalomban tevékenykedők munkájáról, akiknek száma évente 35—40 ezer. A IV. ötéves tervben 100 millió, a mostani tervciklusban már eddig 75 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek városunk lakói. A tenniakarás mindenkor jellemző volt az itt lakók többségére: elmondhatjuk, hogy Nyíregyháza az a város, amely jórészt lakosai erejéből alakult, épült és fejlődött. A városnak és lakosságának azonban, amikor az ünnepi alkalom, a Hild-érem átvételé alkalmából a megtett útról, a ma és holnap tennivalóiról szól, nem szabad megfeledkeznie az adósságokról sem. Bőven van még tennivaló a városfejlesztésben és abban is, hogy a városlakó jó közérzetét erősítsék. Közösen tehetünk többet környezetünk megóvásáért és gazdagításáért, a lakó- közösségek városi közösséggé alakításáért. De a város építése egyben a szellemi központ építését is jelenti. Főiskoláink, tudományos egyesületeink tevékenysége sokat jelent ebben, és eredményesek a már hagyományos nyíregyházi rendezvények is (a Nyírségi ősz, a gyümölcskarnevál, a pedagógiai hetek, a műszaki hónap, a képzőművészeti tárlatok és mások). Beszédének befejező részében a tanácselnök köszönetét mondott az országos és megyei szerveknek a Nyíregyházának adott segítségért, támogatásért, a város társadalmának az aktív közreműködésért. Az ünnepi tanácsülésen Sarlós István — a Magyar Urbanisztikai Társulat elnökségének képviseletében — adta át Bíró László tanácselnöknek a Hild János-emlék- érmet. Beszédében hangsúlyozta: a Hild-érem szimbolikus elismerése annak a munkának, amelyet a város lakói és elődeik e településen végeztek. Olyan, sokszor évtizedeken át tartó munkáé, amelyet nem kötnek híres események a történelemkönyvekhez. De a város alapjait le kellett rakni, azokat meg kellett védeni, majd továbbfejleszteni. Mindazoknak is nagy része van ebben, akik megpróbáltak újat hozni, emelték a város rangját. Ehhez nemcsak a városrendezés, városépítés tartozik hozzá, ide számítjuk a kultúra, a tudomány, az irodalom sze- retetét, a nyelv ápolását, a haladó hagyományok őrzését is. A város jövőjéről szólt ezután: Nyíregyháza jövője is benne él már a ma élő ember gondolatában, az is, aminek megvalósítása az utódok munkájára vár. Az élet diktálja, hogy előre kell menni, többet kell nyújtanunk mindennap; újat alkotni, vagy folytatni, amit az utóbbi évtizedekben megkezdték. Nyíregyházán történelmet csináltak, mert várost építettek, olyan várost, amelynek jövője is ígéretes: becsületes dolgozó népe a szocializmust építi. E munka egy állomása az ünnepi tanácsülés, a Hild- érem átadása. Kitüntetések átadása következett ezután. A város tanácsa díszpolgári címet adományozott a Nyíregyháza érdekében végzett kimagasló tevékenységért Kovacsics Gyula veteránnak. A város dinamikus fejlesztése érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységért emlékplakettet adományozott a tanács Sarlós Istvánnak, Benkei Andrásnak, dr. Tar Imrének, dr. Pénzes Jánosnak. A Magyar Urbanisztikai Társaság javaslatára az építésügyi és városfejlesztési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Bíró Lászlónak. Az ünnepi tanácsülés Varga Gyula zárszavával ért véget. ★ A Móricz Zsigmond Színházban — az ünnepi tanácsülés színhelyén — pénteken városfejlesztési kiállítás nyílt. Befejeződtek a magyar-NDK tárgyalások Angola nemzeti ünnepén (Folytatás az 1. oldalról) született megállapodások sikeres megvalósításának. Lázár György pénteken délben látogatást tett a berlini magyar nagykövetségen. Lázár György délután befejezte kétnapos NDK-beli baráti látogatását. A magyar, NDK- és vörös lobogókkal feldíszített Berlin-Schönefel- di repülőtéren Willi Stoph és az NDK sok más párt- és állami vezetője búcsúztatta a magyar kormányfőt és kíséretének tagjait. Budapestre hazaérkezve fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, Varga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Jelen volt Dieter Zi- belius, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Hírmagyarázónk írja Lázár György magyar kormányfő NDK-beli baráti látogatása újabb alkalmat adott az országaink, népeink közti kapcsolatok áttekintésére, elemzésére, a tanulságok, következtetések levonására, feladatok kijelölésére. Berlinben, az NDK fővárosában a látogatás alkalmából a legtöbb lap magyar vonatkozású cikket, hazánkról szóló tudósítást, képes riportot közölt, s különösen a Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a Neues Deutschland részletes elemzése kiemelkedő. A kétnapos magyar—NDK kormányfői tárgyalások középpontjában elsősorban gazdasági kapcsolataink fejlesztésének lehetőségei, módozatai, teendői álltak. Ezeket hangsúlyozza a 10-én délelőtt ugyanott aláírt emlékeztető is. Árucsere-forgalmunk 1978- ban kereken nyolc százalékkal növekszik, s eléri az 1,3 milliárd rubelt. Nem mellékes megjegyezni, hogy ezt a dinamikus emelkedést éppen azt követően értük el, hogy i977 márciusában Kádár János, Erich Honecker és Lázár György Berlinben aláírták az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítbant és Wartburg személy- kocsik iránti magyar keresletről, az IFA teherautók vagy a hazai vasútvonalakon futó NDK háló- és étkezőkocsik alkalmazásának tapasztalatairól. Gazdasági kapcsolataink példáit úgyszólván tetszés szerint, s egyszerre több területen folytathatnánk. Ezekkel kapcsolatban most a további bővítés, a szakosodás lehetőségeinek és a kölcsönös erőforrások eddiginél is alaposabb kihasználása foglalkoztatta a berlin-nieder- schoenhauseni tárgyalások résztvevőit. A megbeszélések — mint Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke pohárköszöntőjében említette — azon a napon kezdődtek, amelyen a német munkásság novemberi forradalmának 60. évfordulóját ünnepelték, s a KMP megalakulásának és a Tanácsköztársaság kikiáltásának közelgő évfordulóira hivatkozva mindkét részről hangsúlyozták, hogy a szocialista országok együttműködése keretében újabb lendületet kaphatnak a magyar—NDK kapcsolatok. Ez országaink, népeink érdeke, s elmélyülő barátságunk értékes tartalma Is. F üggetlenségének harmadik évfordulóját ünnepli november 11-én Angola: 1975-ben ezen a napon kiáltották ki Luandában a Népi Köztársaságot. E lé- Jjca uidj d 500 éves gyarmati elnyomásnak vetett véget, megváltozott helyzetet teremtve egész Dél-Afrika szempontjából: új, a szocialista típusú fejlődés útjára lépett ország jelent meg a kontinensen. A társadalmi-gazdasági építés helyett hosszú ideig Angolának fő erejét másra kellett koncentrálnia: saját függetlenségének megvédésére, az imperialista beavatkozás leküzdésére. A felszabadító küzdelmek vezetője, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) nemcsak a Nyugat által támogatott szakadár csoportokkal került szembe, hanem vissza kellett vernie a dél-afrikai hadsereg nyílt intervencióját is. A polgárháborús helyzetben a több fronton fenyegetett fiatal állam segítségért fordult a szocialista országokhoz. Ez az internacionalista gazdasági és katonai támogatás — elsősorban a Szovjetunió és Kuba részéről —■ jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Angolát sikerült megtisztítani az ellenséges csapatoktól — előtérbe kerülhettek a politikai és gazdasági problémák. E küzdelmet számos feltétel nehezíti napjainkban is. A portugál kolonia- lizmus évszázadai rendkívül alacsony életszínvonalat, a termelőerők fejletlenségét, torz és aránytalan gazdasági szerkezetet hoztak létre. (A függetlenség elnyerésekor a népesség 90 százaléka írástudatlan, s a lakosság átlagéletkora 35—40 esztendő körül volt.) Ráadásul — a harcok rombolásain túl — súlyos gondot okoz az országnak a szakképzett munkaerő hiánya. A portugál szakértők többsége ugyanis elhagyta Angolát. Ennek ellenére számos területen sikerült eredményeket elérni az elmúlt három évben: a termelő- eszközök egy része és a gazdag természeti vagyon köztulajdonba került, kiépült a népi hatalom rendszere és új pénzt vezettek be. Megalakultak az első termelőszövetkezetek — az 1978-as „mezőgazdasági év” céljául a pusztán saját szükségletre termelő családi gazdálkodás fokozatos felszámolását tűzték ki. Óriási erőfeszítéseket tesznek az alapfokú oktatás általánossá tételére s ingyenessé tették az orvosi ellátást is. A fejlődési-átalakulási folyamat legfontosabb tényezője az MPLA. A múlt év decemberében megtartott első kongresszuson a forradalmi tömegszervezet a munkásosztály marxista—leninista élcsapat pártjává alakult át, nevét MPLA-Munkapártra változtatta, s meghatározták egyben a 80-as évek elejéig a legfontosabb politikai és gazdasági feladatokat is. ß gyanakkor Angola továbbra is részt vesz az el nem kötelezett országok mozgalmában, s — a békés fejlődés feltételeinek biztosítására — összes szórnál igyekszik kapcsolatait rendezni. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években megszilárdult a néphatalom, s napjainkban javuló gazdasági helyzetben dolgozhatnak a gyarmati múlt elmaradottságának felszámolásán. E munkában a szocialista országok továbbra is Angola természetes szövetségesei maradnak. Szegő Gábor Kongresszusra készül a magyar békemozgalom ségnyújtási szerződést. Az NDK lapjai és természetesen közvéleménye azt is nyilvántartják, hogy magyar szakemberek közreműködésével épülnek erőművek, vegyikombinát, kerámiagyár, számos középület a kórháztól a szállodáig. Ugyanígy természetes, hogy — konkrét példát említve — az Ózdi Kohászati Művek NDK-együttmű- ködéssel olyan dúsítóeljárást vezet be, amelynek segítségével az eddigi évi 1,1 millió tonna helyett majdnem egy- harmaddal több, 1,4 millió tonna acélt termel. A szakosodás és a kooperáció kedvező eredményeit ugyancsak kézzelfogható példákon szemléljük és szemléltetjük, legyen szó a magyar Ikarus buszok NDK-beli elterjedtségéről vagy a TraA december 1-én összülő IX. békekongresszus előkészületeit vitatták meg az Országos Béketanács pénteken, a Parlamentben megtartott ülésén. Sebestyén Nán- dorné, az OBT főtitkára beszámolt az előkészületekhez szorosan kapcsolódó nemzetközi és hazai békemozgalmi eseményekről. Elmondotta, hogy a BVT nyári moszkvai elnökségi ülésén, a nemzetközi tanácskozásokon, fórumokon az Országos Béketa- nács küldöttei hasznos javaslatokkal járultak hozzá a sokoldalú békemozgalmi kapcsolatok erősítéséhez. Magyar javaslatra kezdeményezte például a BVT a Vietnami Szocialista Köztársaság szeptember 2-i nemzeti ünnepével kapcsolatos szolidaritási napok, hetek megtartását. Ezeken a világszerte megtartott fórumokon a nemzetközi közvélemény elítélte a Vietnam elleni kínai és kambodzsai provokációkat, kiállt az ország függetlenségének védelméért. Ugyancsak nagy visszhangot keltett a különböző kontinenseken az ENSZ leszerelési hete, s a hazai rendezvények résztvevői is számos tiltakozó táviratot, levelet jutattak el az ENSZ főtitkárához és a BVT- hez. A tanácskozás, második napirendi pontjaként az OBT tagjai a kongresszus tartalmi és szervezési előkészületeiről kapnak tájékoztatást. Az állásfoglalás-tervezet ösz- szeállításához kilenc munka- bizottságot hoztak létre, és megválasztották már a kongresszusi küldötteket is. FRANCIÁK ÉS MAGYAROK (3.) Visszaküldeni a liftet Párizs egyik új negyede, a Quartier de la Defense. 15— 20 éve még girbegurba utcácskák kanyarogtak itt, szűk homlokzatú, komfort nélküli épületek. Courbevoie (Görbe utak) — így hívták lakói a kis települést. Le Corbusier tervei alapján épült az első grandiózus méretű kiállítási csarnok itt, a Defense. S azután egymás után emelkedtek a karcsú óriások. Párizsnak általában nem sok szépet hozott a modern építészet. De ami Defense-ben történt, azt büszkén mutogatják a franciák. Halványkék, zöld, szürke üvegpaloták emelkednek, szebbek, kecsesebbek, mint az óceánon túli felhőkarcoló társaik. S a fém, a beton és az üveg e nagyszerű együtteseinek homlokzatán a magasban ott ékeskednek a Szajna partján jól ismert nevek: GAN, Fiat, Nobel, BP, Credit Lyonnais. EDF. Hatalmas vállalati egyesüléseket, mammutcége- ket irányítanak innen. Defense-ben dobog ma a francia tőkés ipar szíve. Itt áll szerényen a többi árnyékában a Rhone-Poulenc vegyipari egyesülés 16 emeletes irodaháza is. Pedig nem olyan szerény vállalkozás ez; a Rhone-Poulenc ma a legnagyobb francia vegyipari cég, évi forgalma meghaladja a 27 milliárd frankot. Mindenütt vannak gyárai, bányái, üzemei Franciaországban, a világ öt tájára szállítanak gyógyszeripari alapanyagokat, növényvédő ízereket, finomkémiai termékeket. A Rhone-Poulenc húsz éve még egyike volt a sok ezer középvállalatnak. De Gaulle — válaszul a fokozódó amerikai behatolásra — tudatosan a nemzeti tőke koncentrációjának meggyorsításával, a versenyképesebb vállalati szervezetek kialakításának serkentésével vette föl a kesztyűt. E koncepció tette a Rhone-Poulenc-t is Európa egyik legnagyobb vegyipari szállítójává. A cég és termékei Magyar- országon is jól ismertek. A növényvédő szerként használatos cuprosonnak a francia „gálic” nevet adta nálunk a köznyelv. Az óriásvállalat évi egy milliárd frankot forgalmaz a szocialista országokkal, de ennél lényegesen többet tudna és többet is akar. Rákényszerülnek. 1974 óta növekedésük vesztett lendületéből, s az ütem azóta inkább a 0-hoz, mint a korábbi 10 százalékhoz van közel. Az új gyártási eljárások bevezetésével szüntelenül nő a termelékenység, s mind több munkáskéz válik fölöslegessé... Eladni, új piacot találni — olyan törvény ez a Rhone- Poulencnál, ami mindent háttérbe szorít. A kilencedik emeleti légkondicionált tárgyalóteremben Maurice Mallet fogad. A nagyvállalat nemzetközi főosztályán ő a keleti kapcsolatok igazgatója. Nagy várakozással tekint a magyar vegyipar és a Rhone-Poulenc között készülő keretegyezményre. Nem titok, ezt az egyik, gazdasági növekedést serkentő injekciónak szánják. Csak az a bökkenő, hogy a francia cég hasonló termékeket gyárt, mint leendő magyar partnerei, s vásárolni hazánkból csak igen korlátozott mennyiséget tud. (A távolság miatt sok esetben nem éri meg Magyarországról szállítani.) Mailet úr jól tudja, hogy — egy régi francia udvariassági gesztus szerint — „föl kell küldeni "*a liftet”. Vagyis az üzlet nem lehet egyoldalú, Magyarország is termelni, szállítani, eladni akar. Mit lehet tenni? A Rhone-Poulenc üzletpolitikájának egyik sarkalatos pontja: nem ismerni lehetetlent. Gondos munkával kutatták föl azokat a pontokat, ahol elkezdődhet a párbeszéd, s az érdekek találkoznatnak. Ez pedig a kölcsönösen megállapított, hosszú távú termékcsere lehet. A keretmegállapodást azóta alá is írták. A jövőben a magyarok és franciák összehangolják a fejlesztési elképzeléseket, szakembercserékre kerül sor és tovább bővül a kereskedelmi forgalom. A Rhone-Poulenc támogatja azokat a magyar beruházásokat, amelyeknek termékei piacképesek, kiegészítik a Szajna- parti nagyvállalat gyártmánylistáját, és rendszeresen visszavásárolhatok. Vendéglátóm újra hangsúlyozza, hogy milyen fontos ebben az üzletben a kölcsönös bizalom. A nemzetközi árak manipuláltak, nem tükrözik a tényleges költségeket. Valós költségekre, megbízható számokra épülhet csak egy hosszú távú üzlet. „Viszont is így legyen!” — teszem hozzá. Ebben egyetértünk. A keleti kapcsolatok igazgatója nem győzi elege, dicsérni a magyar vegye ■teker., a hazai iparág kutatógárdáját. Ahogyan ő mondja: „Ennek az üzletnek a magyar szürke állomány, Magyar- ország tudományos tekintélye a garanciája”. S bár kétségkívül túloz és szavaiból Etienne Rasko (Raskó István) magyar származású mérnöktanácsadójának véleménye „köszön vissza”, a megállapodás jövője szempontjából megnyugtatóak Mallet úr szavai. A legközelebbi konkrét lé- Dések közé tartozik, hogy megkezdték egy budapesti kirendeltség szervezését. Varsóban, Moszkvában, Berlinben már működnek ilyen kirendeltségek: amolyan üzletszerző, vevőszolgálati, technikai irodák. A Rhone- Poulenc érdekképviseleti szervei, előretolt bástyái ezek. Maurice Mailett udvarias ember. Távozóban elkísér a liften. S amikor a földszinten kiszállunk, erélyes mozdulattal visszaküldi a liftet. A hetedikre. Cs. T
