Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-09 / 264. szám
1978. november 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Cigánytanulók nevelői A MEGYÉBEN A CIGÁNYTANULÓK 39—41 százaléka végzi el az általános iskola 8 osztályát. A rendszertelen iskolába járás miatt tanévenként 8,5 százalékuk osztályt ismétel, 9,4 százalékuk osztályzatlanul marad. Sok a túlkoros, az iskolába járás alól felmentett gyermek, akik közül többen a dolgozók esti iskolájában pótolják az elmaradást. így 8—10 százalékkal még növekszik a 8. osztályt befejezők aránya. Ezért is érdemel figyelmet az a megyei intézkedés, amelynek célja a cigánytanulókkal foglalkozó pedagógusok külön jutalmazása. Két évvel ezelőtt hozott határozatot erről a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A tapasztalatok szerint a legjobb munkát végző nevelők cél jutalmazása kedvezően befolyásolta a tankötelezettségi törvény eredményesebb végrehajtását. Javult a cigánytanulók iskolai előkészítése, csökkent a tanévvesztők aránya, növekedett az általános iskolát befejezők száma. Természetesen a legjobb nevelőket nem a külön pénz — megyeileg az évi egymillió forint — ösztönözte arra, hogy kiemelten foglalkozzanak a cigánytanulókkal. Elsősorban saját lelkiismeretük, belső igényességük volt a hajtóerő. De nem lehet lebecsülni a jó munkáért járó különjutalom szerepét sem. Eddig azonban meglehetősen mereven elhatárolt létszámnormatívákhoz kötötték a külön jutalrrlazást. Csak akkor kaphatott a nevelő ilyen pénzt, ha a tanulócsoportban a cigánygyermekek aránya ötven, vagy ennél magasabb százalékot ért el. Ez nézeteltéréseket, itt-ott kedvetlenséget okozott a nevelőknél. A közelmúltban ezért szabályozták újra e jutalmak elosztásának módját. Ezek szerint nem az osztálylétszámhoz viszonyított arány számít, hanem a tényleges cigánytanulói létszám. AZ ÜJ SZABÁLYOZÁS érvényessége kiterjed azokra a nevelői munkakörben dolgozó pedagógusokra — óvoda, iskolára előkészítő, általános iskolai, kisegítő és foglalkoztató iskola, gyógypedagógiai intézet, napközi otthon, diákotthon, nevelőotthon —, akik olyan tanulócsoportot vezetnek, amelyben a cigánytanulók száma tíz vagy ennél több. A követelmények között szerepel a nevelőmunka eredményessége, a szellemileg visszamaradt tanulók felzárkóztatását elősegítő tevékenység, s az a tény, hogy a tanulók jelentős többsége feleljen meg a tantervi követelményeknek. Azt is el kell érni, hogy a cigánytanulók a foglalkozásokon rendszeresen vegyenek részt, a tanévi mulasztásuk ne haladja meg az összfoglalkozási napok 20 százalékát. A kiemelkedő munka anyagi elismerésére jellemző, hogy egy-egy pedagógus 2 ezertől 7 ezer forintig terjedő különjuta- lomban is részesülhet egész éves kitartó munkája után. Valamennyi tanulócsoportban — foglalkoztató csoportban — tíz cigánytanuló esetében a minimum adható, s az összeg a cigánytanulók növekvő arányában emelhető, minden további tanulónként 100 forinttal, legfeljebb a felső határig. Nem maradnak ki az iskola vezetői sem a jutalomban. Külön elbírálás alapján részesülnek a juttatásból, ha a cigánytanulókkal való foglalkozás az iskola egész pedagógiai tevékenységében eredményesen érvényesül. S természetesen a különjuta- lomban részesülő nevelők nem szenvedhetnek hátrányt az éves bérfejlesztésnél, az évi 5 százalékos bérfejlesztési és az 1 százalékos jutalmazási keretből nem zárhatók ki. EGY-EGY LÉPÉSSEL ez az intézkedés is segíthet abban, hogy minél több cigány- gyermek szerezzen általános iskolai végzettséget, később ne csak segédmunkásként kaphasson majd munkát. S a jelenleginél többen tanuljanak tovább a szakmunkás- képzőkben, szakközépiskolákban, gimnáziumokban. Ennék feltételeit már az óvodákban szükséges egyengetni, már az iskolába jutás előtt megalapozni a gyermekek jó iskolakezdését. Páll Géza Q z apróságok némi riadalommal bámulták az idegeneket, akik tanító nénijüket'„elrabolták"’ a szünetben. Rövid beszélgetésre kértük Forgó Gyulánét — s hogy a környezet a témához illő legyen, átmentünk az iskolával szemközt levő könyvtárba. Forgóné ugyanis tiszteletdíjas könyvtárosa Bátorligetnek — pedagógusmunkája mellett. A bátorligeti könyvtár a művelődési ház egyik szárnyában kapott helyet, átel- lenben a községi tanács épületével. Hetente kétszer tart nyitva, két-két órára. Ám ez semmit sem jelent, hiszen a könyvtáros bármikor szívesen rendelkezésére áll annak, aki a „hivatalos órákon" kívül ér rá. — Most itt voltak a kis- katonák, a betakarításban segédkeztek. Jó páran közülük eljöttek a könyvtárba, s én szívesen vállaltam: ha elolvasták a könyveket hozzák csak vissza bármikor, beszólnak otthon értem, s én eljövök. Nem kell messzire jönni — a szomszédban lakunk. Meg aztán például a tanyán lakó gyerekek közül is járnak többen ide. Az autóbuszuk az iskolaidő után indul velük, így hát nem jöhetnének a délutáni kölcsönzéskor. Ilyenkor délben átszaladok velük, s kicserélem a könyveiket. Viszonylag tágas a helyiség. a polcokról szabadon válogathatnak az olvasok. Két esztendeje kapott új berendezést a könyvtár, és akkortájt került ide a két nagy fotel meg a hozzájuk tartozó kopott rekamié is. — Ezeket a járási könyvtárban selejtezték, s én kértem, hozzák át ide. Jó szolgálatot tesz még ez néhány évig! Sőt — mosolyog — még az eredeti feladatán felül is Szabolcsi portrék Forgóné kötetei szolgál: ide raktam be a már teljesen hasznavehetetlen köteteket — mutatja egy percre az ágyneműtartó belsejét... — Sajnos, sok az ócska könyvünk, lenne mit selejtezni. De hát igen kevés az újak vásárlására fordítható pénzünk. Mindössze kétezer forintot kaptam tavaly is, az idén is. Talán most az év végén még csurran-cseppen valami. Pillanatnyilag három- ezer-nyolcszáz kötetünk van, és kétszáznyolcvan beiratkozott olvasónk. Nagyobb részük gyerek. De ez változik is. Télire több felnőtt iratkozik be, míg nyáron a diákok száma növekszik meg. Idehaza vannak szünidőben a másutt tanulók is. Forgóné öt éve tanít a faluban, azelőtt négy esztendeig az ide tartozó tanyán, Sárgaházán volt pedagógus. Oda pedig távolról, Kiskunhalasról került a család. Férje betegeskedik (azelőtt írással, műfordítással foglalkozott), s az öt felnőtt gyerek családot alapított már. Az öt unokát említi, majd újra „saját” apróságairól beszél: a kisiskolásokról. — Bátorítom, csalogatom őket a könyvtárba már elsőben. Olyan aranyos volt az egyik kicsi a múltkor. Nyitva volt az ajtó, látom: bekukkant egy kerek fejecske, aztán gyorsan visszarebben. Kimentem, s behívtam a kis elsőst, aki elsuttogta: valami olyan könyvet kaphat-e, amiben sok kép van?! A felsőbb osztályokban aztán szervezetten ismerkednek a könyvtár- íal a gyerekek. Gyakorta tartunk itt úgynevezett könyvtári órát. Átjön egy-egy osztály, s én megismertetem őket a könyvekkel. — Az óvónőkkel is jó a kapcsolatunk, időnként átjönnek órákra, hogy ismerkedjenek az anyaggal: mit is várunk egy év múlva mostani óvodásaiktól... Én pedig például elmentem tavasszal egy szülői értekezletre hozzájuk — a mostani elsőseimhez. Ott elmondtam a szülőknek, hogy kevés az iskolában a jól használható Gabi építőjálék. Ha lehet, vegyenek otthonra a gyerekeknek. És legnagyobb örömömre szeptemberben tizenkét gyerek már hozta is a játékot! Ugyanígy szeretném elérni, hogy könyveket vásároljanak a gyerekeknek. T. Gy. MÉHTELEKI JÖVŐKUTATÁS Gyapjú és bárány Jeges szelek fújnak a Kőhát felől. Hószagú a levegő, fázik a juhász is. Csak a juh- nak jó a dolga, báránybőrbe bújva fittyet hány a szélnek. A csatorna partján, a töltés meredélyén baktat lassan a nyáj. Bogár néha felkel, rendet tesz sebtiben. Ö is óvatos, mintha csak tudná, ellés előtt kímélet jár az őrzött anyának. Kolompmuzsika A kőkorlátnak dől a juhász, Csorvási. Kalapja szalagja mellett kései virág, lila kikerics. — Hány kolompos van a nyájban ? — Huszonnégy — feleli. — Minek ez a sok kolomp? — Minek? Ez a birka dísze. Muzsikája. Nélküle olyan a nyáj, mint a bús halottas menet. — Ki veszi a kolompot? — A juhász. Legel a háromszáznyolcvan juh. Muzsikálva, kolom- polva. Öblös és magas hang. kissé rekedt és kamaszosan érdes, templomin méltóságos s bárányosán csengő keveredik, hangjuk úszik a szélen... — Jó állomány ez — mondja Csorvási. Merinó. A méhteleki Uj Életnek, mert hogy oda tartozunk, van vagy ezer juha. De lesz több is. Ha jól hallottam az elnöktől, kétezerig felmegyünk. A > <■ l>| r jovobe nezve Hunyadi István főállattenyésztő már a tervek ismeretében igenli Csorvási Sándor szavait. A jelenlegi 943 darabos állomány az alap. A kezdet. — A piac nagyon kedvez a juhtartóknak. A pecsenyebárány és a gyapjú ára megfelelő. Egy évben ezzel a létszámmal is 208 ezer forint tiszta nyereséget hoz a juhászat. — A tartás sem okoz gondot. A vízüggyel megállapodtunk — folytatja Kiss Ferenc íőagronómus —. hogy a töltés oldalát legeltethetjük. Ez 15 hektárt jelent. Van a szövetkezetnek másra alig használható földterülete, ez is kínálja a legelőt. És máris nézzük a térképet, melyről jól olvasható, hol érdemes kialakítani a legelőt, hová akarják építeni a hodályokat. — A hodályról szólva így Hunyadi — csak annyit: van saját építőbrigádunk, olcsón megépítjük. Két-három év alatt a költség meg is térül. Visky József a párttitkár csatlakozik hozzánk. Sorolja az érveket, amelyek meggyőzőek: ha két éven belül 1200- ra emelkedik a juhok száma, akkor se kell három-négy juhásznál több. Legelőkialakításra kaphatnak állami támogatást is. A jövő állományát úgy állítják össze, hogy az anyák folyamatosan újratermeljék azt amit eladnak, kiselejteznek. Igénytelen ? — A juh különben is igénytelen — vetem közbe a jól ismert mondást. Nem is sejtettem, milyen megdöbbenés és rosszallás fogadja szavaimat. — A juh nem igénytelen, csak szerény — mondja mintegy kioktatóan Hunyadi. — A mai juhtartás ugyancsak gondosságot követel — fejtegeti Kiss. — Nézze — magyarázza' Csorvási —, ezek az anyák kétévente háromszor ellenek. Nagy igénybevétel ez. Aztán jön a tél. Okosan kell takarmányozni, nehogy leromoljanak. Olyannyira érzékeny a juh, hogy amikor nyírás van, egy jó juhász csak ránéz a gyapjúra, s a szálból megmondja: mikor volt baj az állattal. Az érvek záporoznak. A háromszori ellés felborítja az állatok biológiai egyensúlyát: ezt ellensúlyozni kell. A takarmánykeverés ma már a juhoknál is tudomány. December egytől már állatorvosa is lesz a tsz-nek, nem bízhatnak semmit a véletlenre. — Ismerem a juhokat, mindegyiket — mutatja az állatokat sorba Csorvási. Másként nem megy, tudni kell, melyik milyen. Ellésnél is lényeg, hogy tudjam, melyik bárány melyik anyához tartozik. Meg a permetezés. Ma már nem fürdetünk ugyanis, hanem permetezzük az állatot. Ez a szerény állat tehát, amely beéri 90 nap híjával egy éven á! a legelővel, a bandukoló rágcsálással, működik a gát partján, mint négylábú fűnyíró és döngölő, jó teljesítményéért elvárja; a becsületes gondozást. A méhteleki Uj Élet Termelőszövetkezetben tehát jövője van a juhászainak. Jó biztosíték ez arra az esetre is, ha az időjárás kárt tesz a növénytermesztésben. Kis ráfordítás, biztos, jó haszon — így összegzi a véleményt Kiss Ferenc főagronómus. Ember kell idei — De juhász az még kell — mondja Csorvási Sándor. Most vagyunk hárman, de ez kevés lesz. Mi se vagyunk a legfiatalabbak. Nem könnyű mesterség ez, időben kell ta- Jtulni kezdeni. Az ember alig van otthon. Néha bizony az asszonnyal is összekap az ember emiatt. Itt nincsen ünnep, ha hideg van, ha meleg, együtt kell lenni a birkával. Kell tehát a jó juhász még. legyen váltótárs is. Lukács István, aki most takarmányos, de juhászko- dott, rábólint. Ugyancsak kacérkodik a gondolattal: újra kézbe veszi a kampósbotot. Mert a jó kereset is vonz. meg az ősi mesterség varázsa se utolsó dolog. Lassan arrébb vándorol a nyáj. Komótosan, folyton éve. Csorvási Sándor is megindul. Bogár is nekiiramodik Kissel és Hunyadival állunk a gáton a hideg szélben. A nagy nyájról beszélnek, a holnapról, a tsz gazdagodásának lehetőségéről. Szavaikra a nyáj kolompjai felelnek vissza. Muzsikálva. Jeges szelek fújnak a Kőhát felől. Huszonnégy kolomp szava úszik rajtuk. Bürget Lajos Gyorsmérleg az almaszüretről Volt olyan kert, ahol keresni kellett a gyümölcsöt — mondják a szabol almatermesztők, akiknek számításait az időjárás az idén alaposan áthúzta. Ez derül ki az ország legnagyobb almatermő megyéjének idei gyümölcsmérlegéből is, amely a szedési szezon befejezése után már el is készült. Azért ilyen szokatlanul hamar, mert a szedés is 10—15 napival kevesebb munkát adott, mint általában; már október dereka táján csaknem mindenütt befejeződött. A gyorsaságot ezúttal a vártnál kisebb termés okozta. Amíg tavaly 530 ezer tonna almát adtak a megye kertjei, addig idén a tavaszi fagyok virágpusztítása, majd az almára nem kedvező esős időjárás miatt az előzetesen becsült 400 ezer tonnánál is kevesebbet, végül is összesen 320—340 ezer tonna gyümölcsöt szüreteltek az ország almatermő központjában. A szabolcsi gyümölcsátvevőhelyeken, ahol tavaly a rekordtermés évében ilyentájt gyakran kitelték a „megtelt" táblát, idén már átvették, sőt tovább is küldték a termés javát.
