Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
Ezt az oldalt testvérlapunk, a Szovjetunió Kárpátontúli területén megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából. Kiknek szavaztak bizalmat? a Népképviselők Váriban A békéért Tizenhárom éves kislány voltam, amikor a szovjet hadsereg felszabadította Kárpátontúlt. Megkezdődött új, szovjet életrajzom, tehetségem szabad kibontakoztatásának életrajza. Igyekeztem tudásom legjavát nyújtva dolgozni, s jóleső érzés, hogy államunk nagyra értékelte ezt. Büszke vagyok az emberek bizalmára, akik az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselőjévé választottak. Tág lehetőségekét nyitott számunkra a szovjet hatalom. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy községünk több mint 200 lakosa szerzett főiskolai végzettséget a szovjethatalom éveiben. Mintegy 300 dolgozót tüntettek ki rendjelekkel. íme, az igazi demokrácia a gyakorlatban ! Persze, mi is elkövetünk minden tőlünk telhetőt, mi is mindent megteszünk a sikerért. Az általam vezetett brigádnak is sok köze van ahhoz, hogy az idén a kolhoz mintegy 50 ezer mázsa szemes terményt csépelt ki, ami 8 ezer mázsával haladja meg a tervfeladatot. Az év végéig terven felül mintegy 1400—1500 mázsa tejet és 200 mázsa húst állítunk elő. A szovjet emberek, mondotta Brezsnyev L. I. elvtárs, hangsúlyozták és hangsúlyozzák: „ha békét akarsz, folytass békepolitikát, harcolj azért a politikáért!” Ezt is tesszük. A béke ügyét nemcsak államunk békeszerető külpolitikájának maradéktalan támogatásával szolgáljuk. A béke ügyét szolgáljuk rekord terméshozamainkkal és a mezőgazdasági termékek terven felüli tonnáival is, miként a tudósok csodálatot keltő felfedezéseikkel, a mérnökök sikeresen megvalósított tervezeteikkel, a munkások újítása- ikkal, a BAM építői a határidő előtt lefektetett vasúti vágányokkal... A munkában elért hőstettek jelentik a mi fegyverünket a békeharcban. A képviselői tevékenységemben szerzett tapasztalatomról is szeretnék néhány szót szólni. Az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsába 1975- ben választottak meg. Azelőtt, 1961-től kezdődően, majdnem tizenöt éven át a területi tanács képviselője voltam. A munka méretei most némileg megváltoztak. De nem gondolom és nem érzem, hogy megváltozott volna társadalmi kötelességem, a teljesítése iránti hozzáállásom. Számomra nincsenek különböző fontosságú, nincsenek nagy és kis ügyek. Mindent fontosnak tekintek. A legmagasabb fórumon elhangzott beszédet is, a brigádgyűlést is, az egyes választóktól beérkező panaszok kivizsgálását is. Megértettem, hogy a képviselőnek, mint a népi érdekek kifejezőjének, a legfontosabb hivatása lelkiismeretes és önfeláldozó munkára mozgósítani a közös cél által vezérelt embereket. Kozár Mária, a Szocialista Munka H6se. az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselője, a mukacse- vói kerületi Lenin Kolhoz brigádvezetője Az Ungvári Cipőgyárban Simon Júlia brigádja nagymértékben járul hozzá a tervtel jesítésbez. A kép előterében Simon Júlia brigádvezető, városi tanácstag. (Fotó: Tóth László) Az új alkotmányban a dolgozók képviselőinek tanácsait népképviselők tanácsainak nevezték el. Ennél pontosabban aligha lehetne meghatározni államhatalmi szerveinket. Községeink példáján is tapasztalhatjuk, milyen tevékenyen veszik ki részüket a választók akaratát végrehajtó képviselők és a köréjük tömörülő aktivisták az állami ügyek intézéséből, a gazdasági és szociális feladatok megoldásából. Ülésszakon vitattuk meg például a népgazdaságfejlesztési terv mutatóit, a tanács feladatait a XXV. pártkongeresszuson jóváhagyott határozatok teljesítésével kapcsolatban, eszmecserét folytattunk a mezőgazdasági termelés fellendítésének, a község fejlesztésének útjairól. Sok időszerű kérdés megoldását tűztük a végrehajtó bizottság üléseinek napirendjére. A vb rendszeresen ellenőrzi határozatainak végrehajtását, s azok megvalósítására mozgósítja a lakosságot. A képviselők körzeteikben rendszeresen tájékoztatják a választókat a tanács határozatairól, elgondolásaikról. Példamutatás Nagyrészt a körültekintő szervező munkának köszön„Tavasszal jött a távirat..." hetjük, hogy megbirkóztunk az előttünk álló feladatokkal. Az anyagi termelésben dolgozó képviselők egyéni példa- mutatásukkal, kezdeményezőkészségükkel nagymértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy sikert siker után arat a gazdaság. A kolhoz például 117,5 százalékra teljesítette a tejtermelés héthavi tervét, s lényegesen túlszárnyalta a hústermelés beütemezett feladatát: a terv szerinti 2200 tonna helyett 2472 tonna húst értékesített. A gazdaság vári részlegén 11 364 mázsa szénát, 4000 mázsa szenázst, 105 tonna fűlisztet készleteztek, ami a tavalyi mennyiségnél jóval több. S ami ennél is fontosabb — a takarmány kiváló minőségű. Jelentős építkezéseink terjedelme. Termelési és kultúr jóléti rendeltetésű létesítményekre több mint 771 ezer rubel beruházási költséget használtak fel. S hadd említsek még még egy sokat mondó tényt: a tavalyi első félévi 3 millió 808 ezer rubellel szemben ez év első felében a jövedelem elérte a 7 millió 516 ezer rubelt. Természetesen, a gazdaság pénzbevételével egyidejűleg növekszik a kolhoztagok díjazása is. Tavaly fél év alatt 944 275 rubelt, az idén hat hónap alatt 1 millió 106 249 rubelt fizettek ki dolgozóinknak. Segítség Krasznodárból MI KÖZE LEHET egy agg- regátnak az internacionalizmushoz? Hogy jön össze a kettő? — teheti fel a kérdést akárki. Első hallásra talán furcsának is tűnhet mindez. Ám azok, akik tudják, hogyan került farmunkra az említett gépezet, mögötte látják a segítő baráti kezeket is. Csaknem egy évtizede annak, hogy az Országos Nép- gazdasági Kiállításon találkoztam és megismerkedtem a dinszki kerületi Kalinyin Kolhoz elnökével, aki a krasznodari országrészből érkezett Moszkvába. Akkor még nem sejtettem, hogy a baráti beszélgetés a későbbiekben befolyásolja majd gazdaságunk életét. Eleinte csupán egy-egy rövid levélben tudósítottuk egymást személyes dolgokról. Aztán a munkálatok menetéről is szót ejtettünk. így írtam meg egyszerű közlésként, hogy nehezen tudjuk beszerezni a gépeket az állattenyésztési objektumok részére. Rövidesen választ kaptam. A Kalinyin Kolhoz vezetői felajánlották, hogy saját készletükből felszerelnek nálunk egy aggre- gátot és fejőberendezéseket is rendelkezésünkre bocsátanak. Örömünk érthetően nem ismert határt. Hát még amikor barátaink megérkeztek. A gépekkel szerelőket is küldtek, akik minden munkát elvégeztek, sőt, még a kolhoztagokat is megtanították a berendezések kezelésére. Tavasszal jött a távirat a Kalinyin Kolhozból. Az állt benne, hogy a tanulók nyári vakációjának idejére szívesen látnának vendégül tengerparti üdülőjükben 10—15 gyereket. Megköszöntük a meghívást, és megkérdeztük, mennyibe kerül egy beutaló? Hamar megjött a válasz: az üdülést természetesen ingyen biztosítják. MÉG ABBAN AZ ÉVBEN viszontlátogatásra hívtuk meg a Kalinyin Kolhozból az iskolás korú gyerekek egy csoportját. Solomonovón nincs szálloda, gazdaságunk nem rendelkezik üdülővel. A gyerekek elhelyezése mégsem jelentett gondot. A kolhoztagoknak csaknem mindegyike igényt tartott arra, hogy elszállásoljanak egy-két kedves jövevényt. így alakult ki a szinte családias viszony a távoli vidék szülöttei és a solomonovóiak között Jó tudni, hogy községünkben a felnövekvő nemzedék életének, belső világának szerves részévé vált az internacionalizmus nemes érzése. A KÉT GAZDASÁG most is versenyben van egymással. Év végén mindig összegezzük az eredményeket, rámutatunk egymás hibáira, segítséget nyújtunk azok kiküszöbölésében. A múlt évben Galambos Barnabás, a Határőr Szovhoz kiváló kukoricatermesztője utazott el a Kalinyin Kolhozba, ahol 50 hektáron kézi munkaerő nélkül művelte a kukoricát. Részlegén 74 mázsás hektáronkénti hozamot ért el. Balogh Gyula, az uzshorodi kerületi Határőr Szovhoz igazgatója Elismerés Egyre nagyobb összegeket folyósít a kolhoz jóléti szükségletekre is. A DOLGOZÓKAT odaadó munkájukért megbecsülés övezi. Egyre több azoknak a kolhoztagoknak a száma, akik kormánykitüntetésben részesültek. Rendjelviselők lettek: Biró Bertalan nyugdíjas kolhoztag, a forradalmi harcok veteránja, Varga Árpád dohánycsoportvezető, Szarvas István csoportvezető, Bajzát Gábor brigádvezető, Fülöp Bertalan csoportvezető, Varga Bertalan traktorbrigád- vezető, Paulik Jolán fejőnő és mások, összesen 34 dolgozó kapott különböző rendjeleket és érmeket. A képviselők közreműködésével sikeresen végzik el a A z emeletes épület jószerivel fundamentum nélküli földbe süly- lyedt alacsony ház mögött áll. Mintha restellné, hogy le kell néznie régi, roskatag rokonára. Vagy mintha ki akarná hangsúlyozni: íme, ilyen apró ablakú házakban kényszerült valaha élni az ember. Sokat mondó ez a fénykép, amely a napokban készült az uzshorodi kerületi Cehlivkán. Az udvar gazdája Mitró István nyugdíjas, a község egykori sok-sok szegényének egyike. Nem találjuk otthon a 70 felé közeledő embert: dolgozik ma is. Tehénpásztor a helyi Népek Barátsága Kolhozban. így feleségével, a 63 éves Mitró Máriával beszélgettünk el. Saját házról azelőtt nem is álmodhattak, hiszen a telekért olyan összeget kellett volna fizetni, hogy egész életükben azt nyöghették volna. Területünk felszabadulása hozta meg a változást a Mitró család számára is. 1948- ban a tanács kijelölte a telket, rá egy évre pedig már állt is a ház. Igaz, csak szo- ba-konyhás, de mégis saját tetőt tudhattak a fejük felett. Már saját házukban nőtt fel két gyerekük — István és Erzsébet. István a KárpátonMitróék háza túli Faipari Termelési Egyesülésnél dolgozik, Erzsébet pedig, miután elvégezte az Uzshorodi Állami Egyetem vegyi karát, az Uzshorodi Margaringyár laboránsa lett. István felesége a sztrumkiv- kai községi tanács könyvelője, Erzsébet férje pedig a helyi gazdaság főzootechnikusa. — A Mitró család élete ta- nuságtétel amellett, hogy mennyire megváltozott a falusi lakosság élete a felszabadulás óta eltelt időszak alatt — mondja Imre Zoltán, vállalt községrendezési munkálatokat. Befejezéshez közeledik a Dózsa és Kolhoz utca nagyjavítása, a Gagarin utcában elvégezték a beütemezett járdaépítést. Maholnap tető alá kerül a zeneiskola. A negyedik évnegyedben hozzáláttak egy háromszintes kereskedelmi komplexum építéséhez. Boldogulás A 34 szovjet év alatt végbement átalakításokról átfogó képet nyerhetünk a helyi múzeumban kiállított tárgyakból, okmányokból és di- igrammákból. Megismerkedhetünk a villamosítás, a községrendezés történetével, megtudjuk, hányán végezték el a középiskolát stb. Érdemes áttekinteni a képviselők névjegyzékét is. Kiknek szavazott bizalmat a lakosság, kiket bízott meg azzal, hogy állami ügyeket intézzen? A nép választottjai között ott láthatjuk Molnár Gizella zöldségtermesztő csoportvezetőt. A felszabadulás előtt a családnak nyomorban és jog- fosztottságban volt része. Most az egyszerű kolhozista nő a berehovói kerületi tanács képviselője, két lánya kolhoz ösztöndíjjal odesz- szai főiskolán tanul. A községi tanács képviselői közé tartozik Varga Bertalan, Józan Sándor, Szarvas István, Tóth Sándor és sok más kolhoztag. A vezető beosztású dolgozók és egysze-* rű munkások egyaránt szívükön viselik Vári sorsát, gondoskodnak arról, hogy a felnövekvő nemzedéknek még szebb holnapot biztosítsanak. A FELSZABADULÁS ELŐTT is sok falubelink harcolt Október eszméinek diadaláért. A kárpátontúli dolgozók a szovjet népek összetartó internacionalista családjában találták meg boldogságukat, s mint egyenlők az egyenlők között, élvezhetik a szabad munka örömét, az igazi néphatalom, a szocialista demokrácia valamennyi vívmányát. Orémusz Bertalan, a vári községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke a Népek Barátsága Kolhoz elnöke. Az egykori szegények fal- vában ma az uzshorodi kerület egyik legkiegyensúlyozottabb mezőgazdasági nagyüzeme — a Népek Barátsága Kolhoz — gazdálkodik. A felszabadulás előtt ökrökkel és lovakkal, olykor pedig tehenekkel szántották fel a sovány parcellákat. Ma a kolhozban 35 traktor, 15 gabonabetakarító és silókombájn és 12 tehergépkocsi van. A kisebb gépeket és kapcsolható eszközöket pedig nem is egyszerű összeszámolni. Fejlett a gazdaság állattenyésztése. A kolhoz évente több mint 8500 mázsa tejet és 2500 mázsa húst ad el az államnak. A közös gazdálko- zás idején javult a földek termőképessége. Az utóbbi másfél évtized alatt több mint ezer hektár földet alag- csöveztek. A terméshozam gabonafélékből meghaladja a hektáronkénti 30 mázsát. A felszabadulás előtt a 15 mázsa már jó termésnek számított. Ma jó módban élnek a cehlivkaiak. Tévékészülék csaknem minden házban van. Egyre többen vásárolnak személygépkocsit. Szöveg: Balogh Balázs Fotó: Kovács Alfréd KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. november 6. KÁRPÁTI IGAZ SZÚ
