Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-05 / 262. szám

1978. november 5. KELET-MAGYARORSZÄG 3 W Érdekvédelem a mezőgazdaságban Beszélgetés a HEDOSZ főtitkárával A rendeletek és jogszabályok alkalmazásának, a dol­gozókat megillető jogok érvényesülésének ellenőrzése, az- aje a mezőgazdasági dolgozók érdekvédelme — a szak- szervezet, a MEDOSZ tevékenységének fontos része. Mi­re irányul ma az érdekvédelem, és melyek a további fel­adatok — erről beszélgettünk dr. Dobi Ferenccel, a ME­DOSZ főtitkárával. — Mielőtt részletezném érdekvédelmi tevékenysé­günk céljait és eredménye­it, előre kell bocsátanom, hogy a MEDOSZ a társa­dalom meglehetősen széles és szerteágazó területét fog­ja át, lévén a mezőgazdasá­gi, az erdő- és fagazdasági, valamint a vízgazdálkodási dolgozók szakszervezete. Ebből következik, hogy tagjaink nemcsak termelő üzemekből kerülhetnek ki, de szakoktatási és kutató intézetekből, sőt szolgáltató vállalatoktól is. — Például? — Például az AGRO- TRÖSZ-től, az AGROBER- től vagy a Vetőmagtermel­tető Vállalattól. Ez az ösz- szetétel szakszervezeti ve­zetőinktől, aktivistáinktól alapos helyismeretet és differenciált érdekvédelmi tevékenységet követel. Sa­játosak a gondok egy álla­mi gazdaságban is, egy er­dőgazdaságban is: az előb­biben még mindig sok dol­gozó lakik tanyán, ahol nincs villanyáram, vagy a múltból örökölt cselédhá­zakban, az utóbbiban pedig a szűkös jóléti alap okoz gondokat. Az egyik munka­helyen akkor képviseljük jól a dolgozók érdekeit, ha szorgalmazzuk a szakkép­zést, a másikon pedig a baleseti veszélyforrások megszüntetését. — Ha már így behatol­tunk az érdekvédelmi fel­adatok sűrűjébe, hallhat­nánk néhány konkrét pél­dát a MEDOSZ ilyen irá­nyú kezdeményezéseiről? — Az utóbbi két évben a gazdaságok többségében már évi 2300 órára csök­kent a munkaidő — ez he­ti 48 órának felel meg —, és az év végéig mindenütt kötelesek ennyire csökken­teni! Annak idején a ME­DOSZ tárta fel az állami gazdasági dolgozók lakás- helyzetét, és — mivel a gazdasagok területén álla­mi lakás-, illetve munkás­lakásépítkezés nem folyik — megfelelő intézkedéseket sürgetett. Kezdeményezé­sünkre így látott napvilá­got az az 1976. évi rendel­kezés, amely intézkedik a szociális követelményeknek meg nem felelő lakások szanálásáról, s az állami gazdasági dolgozók lakás- építkezésének vagy -vá- sárlásánank hosszúlejáratú OTP-kölcsönnel való támo­gatásáról, valamint a válla­lati támogatás eszközeiről és mértékeiről. Egyébként az állami gazdaságoknak ebben az ötéves tervben mintegy 6000 cselédlakást kell szanálniuk, további 10 ezer lakást pedig korszerű­síteniük. — Beszéljünk a tsz-alap- szervezetekről, hiszen azok még egészen fiatalok. — Ügy van: 1976-ban alakultak meg a termelő­szövetkezetekben a ME- DOSZ-alapszervezetek, az alkalmazotti munkaviszony­ban állók érdekvédelmére. Napjainkban már a téesz- eknek mintegy harmadá­ban, 642 alapszervezetben csaknem 50 ezer alkalma­zott számít tagjaink közé. A szakszervezetek életre- hívása az ő esetükben szá­mos, jogilag rendezetlen problémára hozott megol­dást, az üdültetéstől a mun­kaügyi vitákban szükséges jogvédelemig. — Utoljára hagytam a munkavédelem kérdését. Sajnálatos tény, hogy a mezőgazdaságban — s azon belül a termelőszö­vetkezetekben — elég nagy az üzemi' balesetek és az így elvesztett munkanapok száma.., — Tegye hozzá, hogy a munka- és üzemegészség­ügy terén elért fejlődés, a munkavédelmi oktatás és propaganda javulása, a biz­tonságos munkavégzés fel­tételeinek javítása ellenére. Ezért is figyeltünk oda na­gyon az V. ötéves tervidő­szakra kidolgozott szociál­politikai és munkavédelmi tervekre, a baleseti ve­szélyforrások csökkentését szolgáló intézkedésekre — beleértve a! nehéz fizikai munkák gépesítését, a mun­kavédelmi eszközök alkal­mazását és így tovább. — Mik a további tenni­valók? — Az ediginél is több segítséget kívánunk nyújta­ni a mezőgazdasági tsz- alapszervezeteknek a szak- szervezeti munka színvona­lának emeléséhez, a szer­vezettség növeléséhez, a hatáskörükbe tartozó jogok gyakorlásához. Segíteni á munka szerinti bérezés el­vének jobb érvényesülését, az anyagi ösztönzési rend­szer továbbfejlesztését. A dolgozók szociális helyzeté­nek, élet- és munkakörül­ményeinek javítása érdeké­ben újabb kezdeményezé­seket kívánunk tenni a korszerű és biztonságos munkaszállítás, a nem te­lepített munkahelyek szociá­lis létesítményekkel való ellátása, az üzemegészség­ügy fejlesztése és a lakás­gondok megoldása érdeké­ben. Itt jegyzem meg, hogy kormányprogram alapján — illetékes főhatóságokkal együtt — felülvizsgáltuk a korkedvezményes munka­köröket, s a tapasztalatok most vannak feldolgozás alatt. Ny. É. Konzervgyár: Ezer tonna puding Almahámozó gép próbái folynak a Nyíregyházi Kon­zervgyárban. Az amerikai be­rendezés érdekessége — ter­mészetesen célszerűsége mel­lett —, hogy gyártói csak bér­be adják; a világon még sen­ki sem vásárolt belőle. A gyümölcsök feldolgozása során egyébként a gyár ed­dig 240 vagon körtét használt fel, 130 vagon pritamin pap­rikából készített kedvelt étel­ízesítőt. Folyik az almakészít­mények előállítása is, angol megrendelésre 1000 tonna pu­ding almát szállítanak, a pü- réfélékből 3000 tonna a tervük. A szovjet üzletek­be pedig saját levében készült almabefőttet visznek. Egy újdonság előállításához is hozzákezdtek: „Formpack" kis csomagolású dzsemmeket gyártanak. Úszótető a tartályon A neve: Barátság II. Bravics János az operátorter em vezérlőpultjánál az egész telep munkáját nyomon követheti. (Mikita Viktor felvé­telei) Kevesen dicsekedhetnek így: „Mi akkor végzünk jó munkát, ha nem látjuk azt, amivel dolgozunk.” Az ellent­mondásosnak tűnő megfogal­mazás nagyon is illik a Gáz- és Olajszállító Vállalat fé- nyeslitkei Barátság II. foga­dóállomásra. Ha ugyanis bár­hol egy cseppnyi olajat vesz­nek észre, már baj van. — Pontosabban baj lenne, mert ilyen még nem fordult elő a szivattyúállomás hat­éves működése alatt — em­líti Farkas Miklós telepveze­tő. Irány: Százhalombatta A 4-es főútról már látsza­nak a hatalmas fehér olajtar­tályok. Fényeslitkétől néhány kilométerre helyezkedik el a telep. Többszörös biztonsági berendezés védi az ott dolgo­zókat és a sok milliárd forin­tos olajkincset. A műszaki ző szovjet nyersolajat itt tá­rolják, majd hatvannégy at­moszféra nyomással „indít­ják” tovább Százhalombattá­ra. A 280 kilométeres távolsá­got így teszi meg a fekete arany. Tiszaszentmártonnál, a fo­lyó alatt lépi át az országha­tárt a Barátság II. vezeték. A hatvan centiméter átmérő­jű vezeték föld alatt, víz aiatt fut, közvetlenül a fényeslit- kei szivattyúállomáson bújik ki a földből. Először az úgy­nevezett „görényfogadóba” vezet az útja. A nem éppen kellemes elnevezés arra utal, hogy a csővezetéket görény­nek és malacnak titulált gu­mis kefével tisztítják. Védőgödör, habcsúszda Az olaj ezután a húszezer köbméteres tartályba kerül. A 15 méter magas, negyven­két méter átmérőjű tartály jat itt sem látni, mert úgyne­vezett úszótető borul az egy­re feljebb emelkedő olajton­nákra. A tartályokat védőgö­dör övezi, ide nyúlnak be a habcsúszda csövei is: néhány másodperc alatt megkezd­hetnék a tűz oltását. Ács János kollektívája, a Barátság II. Szocialista Bri­gád minden tagja az 1972-es indulástól itt dolgozik. Ök feleinek a telep berendezései­nek állapotáért, a biztonsá­gért. — A karbantartás során észrevettük, hogy a vízgyűj­tőből nincs elvezető akna, s erre nagy szükség van. Há­rom nap alatt megcsináltuk közösen — mondja a brigád­vezető. Hajnal Károly á szakmai tapasztalatcseréről beszél: Áz automatika leállítaná... — Jó kapcsolatot építet­tünk ki egy csehszlovákiai brigáddal. A tupai olajmun­kásokkal évente felkeressük egymást. A beszélgetések ré­vén sok hasznos ismeretet, tapasztalatot szerzünk. A tartályokból a nyomásfo­kozóba vezet az olaj útja. In­nen 64 atmoszféra nyomással távozik és hagyja el a szi­vattyúállomást. A műszaki berendezések adatait, a telep munkáját éjjel-nappal nyo­mon követi az operátorterem­ben a műszakvezető, az elekt- rikus, a szivattyú- és tartály­kezelő. Ha bármely érték túllépné a megengedett ha­tárt, automatika állítaná le az egész fényeslitkei állo­mást. A központi vezérlőben a Vörös Csillag Szocialista Bri­gád őrködik az üzemvitel fo­lyamatosságán. Bravics János és Csizmadia István az állan­dó készenlétet említi: — Ma már az olaj foga­dása, tárolása, továbbítása nem áll le egy percre sem. Az operátorteremből a szi­vattyúkezelőkig mindenki azon van: a létfontosságú nyersanyag minél gyorsabban jusson el Százhalombattára és onnan az ország vérkerin­gésébe. Tóth Kornélia Hajnal Károly és Ács János a szivattyú berendezéseit ellen­őrzi. Vetélkedődöntő Korunk valósága biztonsági szerkezetek mellett az üzem önkéntes tűzoltói is készenlétben állnak egy eset­leges tűz megfékezésére. Az olajfogadótól sok min­den függ. Itt fordul meg az ország évi olajszükségletének nyolcvan százaléka. A KGST- beruházásként épült Barátság II. vezetéken hazánkba érke­tetejéről jól látszik a falu, tiszta időben a rendező pá­lyaudvar építményeiből is kivehet a szem néhányat. A négy tartály közül mindig csak egy fogadja az olajat, egy pedig továbbítja, naponta 23 ezer tonnát. A hengerfal oldalán számláló mutatja, mennyi van már benne. Ola­Húsz szocialista brigád mintegy száz taggal vett részt a napokban a MÁV Építési Főnökségen megrendezett Korunk valósága című ve­télkedő üzemi döntőjén. Kér­dések foglalkoztak a NOSZF megalakulásának 61. évfor­dulójával valamint szakmai kérdésekkel, mint például a munkavédelemmel kapcso­latban is. Az első a fizikai dolgozókból álló Barátság Szocialista Brigád lett. Ez a közösség a tuzséri III. sz. építésvezetőségen dolgozik. 1977. évi jó munkájuk alap­ján elnyerték a MÁV Kiváló Brigádja címet is. Kati gyertyái Gyertyaerdő Katalin előtt. (G. B. felv.) K atalint paraffinillat len­gi körül. Előtte a for­mákból hófehér gyer- tyaerdő sarjad ki pillanatok alatt, egyetlen kallantyú el­mozdítására. Szinte szemvil­lanásnyi idő alig van arra, hogy észrevegye, vajon a sok közül melyik gyertyából hi­ányzik a .gyújtózsineg?' Fülöp Gáborné, a fiatal, fekete hajú asszony figyel. Állít, fűz és újra indítja az egy dekásat, ahogy ő nevezi azt a gépet, amelyen dolgo­zik. Teremtett lélek sincs raj­ta kívül a gyertyagyártó üzemben. A műszak végét már lecsengették. Az újra meg még nem jeleztek. Ebéd­idő van. Egyedül Kati gépe kattog, nyeli a nyers paraffint, ada­golja a vizet és formálja gyertyákká a fehér masszát. A fiatalasszony gyakorlott mozdulatokkal dolgozik. Az­tán ölébe emeli a gyertyaer­dőt, és a gép mellé helyezett ládába önti. — Nem törnek össze? — kérdem. — így tömegben nem. — Miért jött be háromne­gyed órával korábban dol­gozni ? Mintha kiszállt volna a kérdés a gyertyaüzem abla­kán. Kati arca szoborrá me­revedik, de aztán halkan megszólal: — Azért, mert csak így tu­dom teljesíteni a normámat — és válaszába máris a gép moraja vegyül. Újra szótlan­ságba burkolódik. — Tudja ugye, hogy sza­bálytalan korábban kezdeni a munkát? Ügy tekint rám, mint aki titkot fedett fel, és szótlansá­gával is kérlel: hallgassak er­ről. „Kibúvót” keres? Nem tudom. Ezt mondja: — Ez az egy dekás gép a legrosszabb. Sokszor elromlik. Le kell állni. Még egy gépem van. Kettőn dolgozom. A má­sikkal alig van baj, de ez el­vinné a teljesítményemet. Ha nem jönnék és nem kezdenék fél vagy háromnegyed órá­val korábban, elmaradnék a többitől. Mit szólnának? Nem a pénzt említette el­sőként. Kötelességtudatát tit­kolta ügybuzgalmával. A nyírbátori növényolajgyárban dolgozik apja is, anyja is, fér­je is. Kati a család révén ke­rült ide, a számára teljesen új világba, hiszen előtte éve­kig kis testvéreire vigyázott az iskola mellett, őket gon­dozta, ápolta, neki kellett el­látni azokat. Strzalka Józsefhez valami­kor közelebb állt a villamos­ság, mint a gyertyagyártás. Amikor megalakult ez az üzem, őt nevezték ki műve­zetőnek. Már tizennyolc esz­tendeje ennek. Említem neki Kati „fegye­lemsértését.” — Én elégedett vagyok Ka­tival. Az meg, hogy koráb­ban jön be, az ő dolga. El­nézzük. Esetleg a fűzést job­ban el tudja így végezni a gépeken. Ez a legnehezebb. Jó szem kell hozzá. Képzelje el, amikor az ember szeme előtt egy nagy táblán egy­szerre 440 darab gyertya dug­ja ki a fejét. Valóságos erdő. És észre kell venni, hogy melyikből hiányzik a bél. — Nem tartják Katit túl­buzgónak, mert korábban kezd? — Nem, szó sincs róla — hárítja el a művezető. — Le­takarítja a gépeket, minden­nel előkészül a munkához, így szokta meg. És a normát is csak így tudja teljesíteni. Van benne egy kis drukk, így küzdi le. És erre is ügyel­ni kell — magyarázza. A norma egy műszakban 223 kiló gyertya. Kati azon­ban ládákban számol. Ha megtelik tizenegy láda, fel­csillan a szeme, mert teljesí­tette a normát. Ilyenkor na­gyon örül. Háromezer forint körül ke­res havonta. De van, amikor többet is. Olyan még nem fordult elő, hogy saját hibá­jából ne teljesítette volna a 11 ládás tervet. Könnyen nem is viselné el. — Ügyes asszonyka. Több reszorton is tudom foglalkoz­tatni. Ha szorít a cipő, még mini mécseseket is önt. És ehhez azért már nem betaní­tott gyertyaöntő munkási ké­pesítés szükséges — vélekedik a mester, az öreg szakmun­kás, aki a híres-neves Bóni- ban ette a kenyeret már negyven évvel ezelőtt is. S zállingóznak a gyer­tyaöntő munkások. Lassan megtelik a gépsor. Kezdődik a második műszak. Már nem csak Kati gyertyái sarjadnak ki, ha­nem a többieké is. Csakhogy Kati gyertyáival gyorsabban telnek a ládák. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents