Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 4. Nagyüzem a nyíregyházi repülőtéren. A hangár előtt szerelők szorgoskodnak, repülőgépeket javítanak. Arrébb egy helikopter emelkedik magasba, a főépület felett AN—2-es húz el, berepülést végez. A repülőtér keleti oldalán Z—37-es gépekkel főiskolások gyakorlati feladatokat hajtanak végre. Jeges János oktató rádión folyamatosan adja az utasításokat. 600 méter magasságban hármas kötelékrepülést végeznek a másodéves hallgatók. Az ő munkájukat Torkos Gyula évfolyamparancsnok figyelme kíséri. Jól jön a pihenő a két felszállás között a mellett. Az idő sürget, egyre kevesebb a repülésre alkalmas idő — mondja kísérőm, Suhajda János oktató. A második és harmadik évfolyamon 20—20 hallgató végzi ezekben á napokban a gyakorlati feladatokat. A kötelező óraszámok lerepülése után februárban megkezdődik a három gyakorló repülőtéren, Ujfehértón, Gá- vavencsellőn és Hajdúböszörményben a műtrágyaszórás, az aktuális mezőgazdasági munkák. Tudományos ülés Kocsordon Tudományos ülést rendezett a mátészalkai kórház. A hozzácsatolt kocsordi intézmény társalgójában találkoztak a résztvevők, hogy eszmét cseréljenek időszerű orvoslási kérdésekről. Dr. Csiszár Gusztáv igazgató megnyitója után dr. Szécsény Andor professzor, a Semmelweis Elek Emil képriportja Jeges János oktató rádióösszeköttetésben a repülőkkel. A Z—37-es növényvédő repülőgépek vizet permeteznek a gyakorlati repülés során. Régi tárgyak S okszor mondjuk és nem is ok nélkül: a falusi, kisvárosi gyerekek lassan elfelejtik, mit és mire használtak szüleik, nagyszüleik. Régi tárgyak, valamikor mindennapos eszközök ismerete vész a ködbe, és csak a néprajztudósok ismerik az öreg parasztokon kívül ezeket. A mátészalkai Szatmár Múzeumban a megyei múzeumi hónap utolsó rendezvényeként október 31- én tartott „Szavak és tárgyak” című vetélkedő, ha nem is cáfolja, de enyhíti a mondottakat. A játék, melynek során a hat iskolából verbuválódott huszonnégy versenyzőnek az ott bemutatott régi tárgyakat kellett felismernie, és elmondani mindent, amit ezekről tudnak; beszámolni arról, hogy hol és milyen körülmények között találkoztak ezekkel, kissé változtatott a képen. A 15 népi tárgy — közöttük csobolyó és krumplitörő — többségét felismerték; És, ami legalább ilyen fontos: többen, nem csak egy elnevezését tudták a tárgyaknak adni, bizonyítva; a civilizáció terjedésével sem szükségszerűen szakad magva minden népi hagyománynak, nem vesznek ki a népnyelv szép szavai. A legfőbb tanulsága azonban a múzeumi versengésnek az, hogy korra szabott, játékos formában örökíthető át sok minden, amit a letűnt időkből ismerni kell. (speidl) MOZDONYOK „KÓRHÁZA" új vontatási telep Záhonyban A záhonyi vasúti átrakókörzet bővítésének, fejlesztésének egyik jelentős eseménye, hogy új vontatási telepet építenek, ahol a körzetben dolgozó normál és széles nyomtávú dízelmozdonyok javítását, karbantartását végzik. A kivitelezés végrehajtója a KEMÉV. A jelenlegi vontatási telep már elavult, egyszerre kevés mozdony kötelező átvizsgálását, rendszeres javítását tudják elvégezni. Mivel az építkezés ideje alatt is fenn kell tartani a forgalmat, ezért több szervezési megoldásra van szükség. A széles nyomtávú mozdonyok javítását a Ganz-MÁVAG szerelőcsarnokában fogják végezni, a normál mozdonyok javítóbázisa kitelepül Fé- nyeslitkére. A százmilliós nagyságrendű bővítés után viszont a máshonnan érkezett mozdonyok futójavítását is vállalni tudják. PANASZ NYOMÁN Elveszett a téglajegy, maradtak a levelek Közel másfél éve annak, hogy Csóka Zsigmond sza- mosszegi olvasónk beállított a fehérgyarmati téglagyárba, hogy lakásbővítéséhez két és fél ezer szabványon aluli téglát vegyen. Ehhez az utalványt a TÜZÉP fehérgyarmati telepén vette. Amikor a téglát akarta átvenni, és elszállítani, akkor vette észre, hogy a téglajegyet útközben valahol elvesztette. Rögtön jegyzőkönyvet vetetett fel a TÜZÉP-telepen, ahol azzal biztatták: ha más nem váltja ki a tégla jegyet, akkor a háromnegyed éves egyeztetésnél kiderül, s megkapja vagy a téglákat, vagy a befizetett ötezer forintot. Aztán az éves egyeztetést mondták, majd tovább hitegették olvasónkat, aki egy év elteltével fogott tollat, hogy elpanaszolja szerkesztőségünknek kálváriáját. Közben levelek jöttek, mentek a TÜZÉP nyíregyházi központja és a fehérgyarmati téglagyár között, az illetékes nyíregyházi ügyintéző különféle kívánalmakkal állt elő. Lapunk munkatársa ezután a TÜZÉP kereskedelmi igazgatóhelyettesét kereste meg, a vállalati jogásszal közösen egyeztek meg abban, hogy lehetséges az elintézés, olvasónk — aki közben az építkezéshez újból vásárolt téglát — visszakaphatja a pénzét. Hasonló gyakorlat már volt a vállalat és a téglagyárak között, amikor bizonyítható, hogy a téglajegy elveszett, azt nem váltották be. A téglagyár ezek után jegyzőkönyvben igazolta, hogy a téglát az elveszett jegyre nem szolgáltatták ki — így látszólag elhárult minden akadály a panasz rendezése előtt. Mindez még a nyáron Történt. Azóta viszont — lehetőleg megtartva a 30 napos válaszolási határidőt — a TÜZÉP illetékes ügyintézője újabb kívánságokkal állt elő. Most már nem a pénzt fizetnék vissza, hanem arra biztatják a fehérgyarmati téglagyárat, hogy adja ki a téglát. Csakhogy Csóka Zsigmond hiába megy ezzel a levéllel a téglagyárba, mert csak számlára, vagy annak a másolatára adhatnak ki téglát. (Más kérdés, hogy olvasónknak ma már tulajdonképpen nincs is szüksége arra a téglára.) Ezért fordult újra szerkesztőségünkhöz, hogy segítsünk panasza megoldásában. Mi pedig újra a TÜZÉP-hez fordulunk, hogy végre felelős emberek tisztázzák a vállalat és a téglagyár, vagy ha ez kevés, akkor a felettes szervek jóváhagyásával a panaszt, ne kelljen a kétéves évfordulót is megvárni. Mi is, olvasónk is jobban szeretné, ha nem újabb levelek jönnének, hanem végre eredményről tájékoztathatnánk mindenkit. Orvostudományi Egyetem tanára referált a hasnyálmirigy-gyulladás sebészi kezelésének legújabb módozatairól. A tudományos ülésszakon beszámoltak a mátészalkai kórház részéről: dr. Orbán Lajos, dr. Podhragyay László, dr. Piroska Zsolt és dr. Mákonyi Károly. Dr. Sértő Radies István, a fehérgyarmati kórház orvosa, dr. Kovács Gábor szintén innen, mondott korreferátumot. Az ülésszakon rajtuk kívül a debreceni megyei kórház és a szálkái intézmény orvosai adták közre megfigyeléseiket: dr. Csinády György, dr. Perlaki Csaba, dr. Bakos Zsuzsa, dr. Harsányi Imre, dr. Tóth Katalin és dr. Papp Ilona előadásai keltettek érdeklődést. A mátészalkai kórház által rendezett tudományos tanácskozás szervesen illeszkedik a megye egészségügyi intézményeiben folyó kutató- tevékenységhez. Kitüntetés a tűzvédelem társadalmi segítőinek A tűzvédelem társadalmi segítői a megyében''- mintegy 15 ezren vannak, közülük jó munkájukért november 2-án közel félszázan kitüntetést vehettek át. A megyei tűzoltó-parancsnokságon Horváth Sándor ezredes, a tűzoltóság országos parancsnokának helyettese adta át a kitüntetéseket. A Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát kapták: Bancsi Sándor nábrádi tsz-elnök, dr. Bartha István rendőrorvos alezredes, Ddn- kó József balkányi tanácselnök, Dorogi László nyírma- dai tűzvédelmi előadó, Futkos András gávavencsellői tanácselnök, Görög István vajai önkéntes tűzoltó, Katona Gyula csengerújfalui tsz- elnök, Kócsák Zoltán orosi tanácselnök, Kovács Árpád nagyszekeresi önkéntes tűzoltóparancsnok, Kovácsvölgyi Zoltán, a nyíregyházi papírgyár igazgatója, Kozák János, a mezőgazdasági főiskola tangazdaságának igazgatója, Kozma Károly bakta- lórántházi erdészetvezető, Lenkovics Dezső záhonyi MÁV-tűzvédelmi felügyelő, Muzbek Frigyes rakamazi önkéntes parancsnok, Sipos Mihály, a fehérgyarmati járási hivatal dolgozója, dr. Varga Miklós, a mátészalkai tanács vb-titkára. A hulladék nemcsak szemét Hogyan lehetne tisztább a levegő Nyíregyházán Gyorsan fejlődő városok egyre növekvő gondja a hulladékanyagok megfelelő ö&z- szegyűjtése és megsemmisítése, esetleges újrafelhasználása. Megyénkben elsősorban Nyíregyházán merül fel a legtöbb megoldandó feladat. Az MTESZ népfront megyei környezetvédelmi bizottságának levegővédelmi albizottsága a közelmúltban tanulmányozta Nyíregyháza köz- tisztasági helyzetét. Ezen munkából emelek ki néhány gondolatot: A város borbányai szeméttelepére évente mintegy 180 ezer köbméter szemét kerül. Itt minden szervezett szelektálás nélkül várja az enyészetet; a gumihulladék, műanyag hulladék, fémhulladék, fáradt olaj, épülettörmelék, háztartási hulladék. Szervezett szelektálás nincs, de vannak gyűjtögetők. Naponta, olykor százan is turkálnak a szemétben. Égő műanyag A szeméttelepi tüzek (öngyulladással keletkeznek) füstjének minden köbméterében ezer milligramm sósav, száz milligramm hidrogén- fluorid, ezer milligramm kéndioxid van. Ezen anyagok súlyosan szennyezik a légteret. Korunkban egy ember átlagosan és évente körülbelül száz kilogramm műanyagot használ el és juttat a Börtönben a szenvedélyes motoros „Ha én kevés italt fogyasztok is, olyan hatással van nálam, hogy motorozni szeretnék. így történt most is” — vallotta a nyomozás során Huszti János 30 éves, tarpai lakos. Valóban így van, de idetartozik még az is, hogy Husztinak nincs jogosítványa, sohasem volt, és hogy mindig idegen motorkerékpárokat szeretett futtatni. Kapott már ezért büntetést is, de nem tanult a korábbi eseményekből. Utoljára 1978. március hó 19-én jött az újabb alkalom. Italozás közben a tarpai presszó előtt Husztinak megtetszett egy újszerű állapotban lévő MZ motorkerékpár és eltolta, hogy majd azon motorozik. A tulajdonos — Simon György tarpai lakos — a lopást észrevette és elvette Husztitól a motort. A szenvedély nem hagyta magát kielégítetlenül. Még ugyanezen a napon este elhatározta, hogy elmegy Esze Gyula tarpai lakoshoz és az ő motorkerékpárját viszi el. Sikerült is. Esze lakásán nem tartózkodott senki, ezt az alkalmat kihasználva az udvari fés_zerből egy Pannónia motorkerékpárt lopott el. A motorral ezután Tivadarra, Gulácsra, majd Vásárosnamény és Nyíregyházán át Miskolcra ment, ahol 5 napot töltött. A Vásárosnaményi Járásbíróság ebben az ügyben a napokban hirdetett ítéletet. Huszti Jánost visszaesőként elkövetett lopás miatt egy év és 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. Dr. Koplányi Mihály szeméttelepre. A kémiának e modern vívmánya sokszor igen rövid használat után (pl. a maűnyag flakonok, fóliák, stb.) kerül a szemétbe, pedig nagyon sok szellemi és gazdasági erőfeszítés árán termeltük, A jelenlegi műanyagok nem bomlanak el, évtizedekig megtartják eredeti szerkezetüket, csak elégéskor bomlanak fel. Feltétlenül lehetőséget kellene keresni tehát a műanyag hulladékok összegyűjtésére és újrafelhasználására. Olaj a szeméttelepen A motorizáció rohamos fejlődésével ezer tonnás tételekben jelennek meg a fáradt olajok. Ezeket regenerálni lehet, és ez manapság már gazdaságos is, néhány megyében megoldott feladat. Jól szervezett begyűjtési rendszerrel megyénkben is biztosítani kellene, hogy a fáradt olajokat ne öntsék szét utak mellett, szennyvízhálózatba, de még a szeméttelepen sem, hanem azok regenerálás után ismét felhasználást nyerhessenek. Különösen égető szükséglet ez, amióta a nyersolajok világpiaci ára jelentősen megemelkedett. A felsorolt példák mind arra figyelmeztetnek, hogy a hulladékanyagok kezelésének klasszikus módszerei manapság már nem elégítik ki sem a könyezetvédelmi, sem a takarékossági szempontokat. Közös érdek A környezetvédelmi feladatok megvalósítását nem lehet néhány vállalattól és néhány társadalmi aktivistától várni. Kell, hogy minden ember felelősséggel részt vállaljon ezen munkából. Jelenleg évente körülbelül húszezer köbméter szemetet, hulladékot raknak le illegális szeméttelepeken, a város különböző helyein. Ne menjünk el ezek mellett szótlanul. Figyelmeztessük a magukról megfeledkezetteket, hiszen mindnyájunk közös érdekéről van szó. Dr. Bánhalmi József
