Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

1978. november 4. KELET-MAGYARORSZAG 3 A szalagnál, a varrógép mellett naponta száz­szor és ezerszer meg­fogta a munkáslány a haj­tókereket, csillapítani akar­ta a gyors forgást. A másik kezével az anyagot igazgatta, hogy pászol- jon, amikor a nadrágot varrja össze, amikor a cipő­felsőrészt készíti. Aztán jött az új módszer: megtanítani a munkást úgy dolgozni, hogy ' mind a két kezét egyformán használja, biztosabban, gyor­sabban dolgozzon. Ennek alapján lett gyorsabb a termelés Nyírbátorban és Csengerben a Minőségi Cipő­gyár üzemeiben, a mozdulat­elemzésen alapul a teljesít­ményt növelő szervezés a Vö­rös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében. Látszólag egyszerű intéz­kedésről van szó, stopper­órával mérték az időt, ele­mezték, hogy milyen felesle­ges mozdulatok vannak egy- egy munkaműveletnél. A könnyűipar üzemeiben a szer­vezés, a munka könnyebbé tétele éppen a mozdulat­elemzés alapján talált na­gyobb rangra az utóbbi idő­ben. Nem ártana, ha nem a konkrét módszert, de leg­alább az elképzelést átmen­tenénk az élet más területei­re is. Mert ki tagadná, hogy felesleges mozdulat bőven akad hivatalban és gyárban egyaránt. Hiszen egy olyan kimutatás elkészítése, ami csak az irattárnak kell, vala­kinek igen sok felesleges mozdulatába kerül. Nem a termelést segíti igazán annak a vasipari üzemnek a „szer­vezése”, ahol anyaghiány mi­att napokig csellengenek, hogy utána túlórákkal pótol­ják a lemaradást. Hiába va­ló munka a vasúti teherko­csik rendezése a záhonyi át­rakókörzetben, ha üresen küldik vissza azokat a rende­ző pályaudvarra. Példát ki-ki találhat a maga környezetében a feles­leges mozdulatokra. Szeren­csére már olyanra is akad példa, hogy ezek ellen har­colnak. A minőségi termelés­nek, a nagyobb hatékonyság­nak ugyanis ez is az egyik alapja. A recept egyszerű: ugyanannyi munkaráfordí­tással többet kell előállítani, s ehhez csak a felesleges mozdulatokat kell megszün­tetni. L. B. Szakmai nap a mezőgazdasági főiskolán A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 61. évforduló­ja jegyében a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola és a Magyar Agrártudományi Egyesület agrárgazdasági szakosztálya tudományos szakmai napot rendezett Nyíregyházán. A november 3-án délelőtt 9 órakor kezdő­dött szakmai tanácskozást Kertész János, a kertészeti kar igazgatója nyitotta meg. Ezután „Az almatermelés korszerűsítésének optimális üteme Szabolcs-Szatmár me­gyében” címmel dr. Pethő Fe­renc főigazgató tartott elő­adást. A szakmai napon a para­dicsom heterózis vetőmagter­mesztés korszerű technológi­ájáról dr. Varga Imre főisko­lai tanár, a mezőgazdasági hátteréről dr. Maácz János főiskolai tanár, a növényi be­tegségek korai előrejelzésé­nek módszereiről dr. Radios Lajos főiskolai tanár számolt be. Előadás hangzott el a tsz- ek középtávú terveiről, a kedvezőtlen termőhelyi adott­ságú gazdaságokról, az élel­miszeripari melléktermékek hasznosításáról, a megyei ag­rokémiai központok megala­pozásáról. KI MIÉRT TANUL? „Nem állhat meg az emher“ Eloltották a villanyo­kat. A sötét tanteremben a mozivászonnak kine­vezett lepedőn Hollandia csodás tájai, tulipánor­szág virágai, később a híres burgonyatermesztés módszerei elevenedtek meg. A hallgatók nagy figyelem­mel kísérték a diafilmet, me­lyet tanulmány útján Smindt János, a gávavencsellői Sza­badság Tsz termelési főmér­nöke készített. Tőle kérte köl­csön és iktatta a tanulási te­matikába tavaly Nagy Zoltán propagandista, a közös gaz­daság növénytermesztési fő­ágazatának vezetője, aki az idén a gazdaságpolitikai kér­dések mezőgazdasági tagoza­tának a tanfolyamát vezeti. Sajnálkozott, miért pont az első foglalkozáson látogattuk meg. — Ez még csak „bemelegí­tés”, amolyan ízelítő, ismer­kedés — mondta. .Mindenki ismerőse Éppen erre voltunk kíván­csiak. Hogyan indul a tömeg­politikai oktatás? Zoli a har­madik generációt képviseli. Energikus propagandista egyéniség. Az agráregyetemen végzett Debrecenben. Elvé­gezte a kétéves gazdaságpoli­tikai szakosítót is. Egy időben ő volt a gávavencsellői nagy­községi pártbizottság titkára. Alig 34 éves, 1970 óta pro­pagandista. Pedagógiát nem~- tanult, de mint mondja, elles bizonyos didaktikai módsze­reket a feleségétől, aki viszont pedagógus. Különösen a szem­léltetést, a filmet alkalmazza. Zolit ismeri a tsz apraja- nagyja. Itt volt gyakornok 1966-han. Az emberek eiőtt vált a gazdaság egyik felelős vezetőjévé. Közvetlen, nép­szerű. Biz derül ki az első foglalkozáson is, amikor es­tébe hajlóan, délután ponto­san 4 órakor megkezdődik a foglalkozás az iskolában. Üd­vözli a hallgatókat. Huszon­nyolcán vannak. Kissé sok, de van egy új vonása: szocia­lista brigádra épül. Főleg ter­melésirányítók, technikusok, könyvelők, statisztikus, bér- számfejtők. És ami fontos: többsége pártonkívüli. Szóhoz jutni Csak az első pillanatokban feszült a légkör, de aztán fel­oldódik. Ezt a propagandista személye, közvetlensége biz­tosítja. Zoli ismerteti az idei év tematikáját, a témákat, amelyekkel az oktatás folya­matában megismerkednek. Ezzel már is közelebb kerül a hallgatókhoz. Nem előadást tart, hanem bevezetőt az első témából, a szocialista termelési viszonyokról. Ügyel arra, hogy ne zúdítson egy­szerre sok fogalmat a hallga­tókra. Fő szempont nála: a tanultak alkalmazására való felkészítés. A tanfolyam hall­gatóinak többsége nő. Három generációt képviselnek. Van­nak alig húszonévesek, de akadnak ötven év körüliek is. Itt tanul egyetemet végzett, de van nyolc általánossal rendelkező is. Zoli tudja, hogy ez a heterogén csoport nagy figyelmet kíván. — Ügyelünk arra, hogy mindenki szóhoz jusson majd — mondja. A felnőtt ember tanulását főleg három tényező moti­válja: az érdeklődés, az eg­zisztencia és a presztízs. Ez derül ki a válaszokból is, amikor szóba kerül: ki miért tanul? n Á képernyőt nem kérdezhetem..." Bakosi Istvánná így fogal­maz: „Jobban meg szeretném ismerni a párt gazdaságpoli­tikáját. Nézi az ember a té­vét, vannak kérdései. Ezt nem teheti fel a »-képernyő­nek«. Szükség van kiegészítő, magyarázó információkra, -visszabeszélésre« is, hogy el­igazodjék az ember.” (Gondo­lom, őt a tanulási vágy mo­tiválja.) Krakonperger F erencné, akit mindenki Irénkének szó lit: „Fizikai munkásként dől goztam a brigádban. Arra gondoltam, talán így tudok gyermekeimnek is segíteni. Három lányom van: Ildikó, Ágnes és Magdi. Közösen könyebb lesz, ha megbeszél jük otthon a tanulandókat és kisegítjük egymást Egyik szakközépet végzett, a másik gimnazista. A harmadik álta­lánosba jár. Figyelemre érdemes Sza vicskó Ferencné véleménye is: „Ha az ember társaságba kerül óhatatlan, hogy ne po litizáljon. Előfordult már, hogy csak álltam és bámul­tam, nem értettem, miről van szó. Otthon is mindig vita van egy-egy kérdésen. Gon­dolom, jobban bekapcsolód­hatok, ha itt is tanulok hoz­zá valamit.” (Érdeklődő tí­pus.) Tóth Mária, alig 21 éves. Foglalkozása statisztikus, ö így látja: „Nem állhat meg az ember egy ponton. Elvé­geztem a gimnáziumot, s ér­zem, újítanom kell. Újat kell tanulnom. Itt dolgozom a tsz- ben. Jó, ha az embernek van fogalma és tudja, mi történik a gazdaságban és körülötte. Egymástól is sokat tanulha­tunk itt. (A presztízs moti­válja.) — Ebben a rohanó világ­ban képtelen az ember min­denre odafigyelni és főleg megérteni. Gondolom, itt a kérdéseimre választ kapok majd.” Önként jelentkezők Kiosztották a tankönyve­ket. A hallgatók lapozgatják. Ismerkednek a témákkal. Miután jóelőre bevezette Nagy Zoli, miről is lesz szó, könnyíti a hallgatók helyze­tét. önként jelentkezőt kér, aki az első témából a kötele­ző irodalmat feldolgozza, s egy tízperces vitaindítót tart a következő foglalkozáson. Ketten is jelentkeznek: Már­ton Péterné és Varga Sándor- né. Nem utasítja vissza egyi­ket sem. Megbízást kap mindkettő. Farkas Kálmán LEHETNE JOBBAN? A megye további dina­mikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasá­gi munka színvonala, ho­gyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erő­forrásokat. Csak a terme­lékenység növelésével, a termék- és termelésszerke­zetnek az eddiginél gyor­sabb ütemű változtatásá­val lehet a piaci igények­hez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. decem­ber 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkáso­kat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Az újítások értelme — libben az évben eddig négy újításom volt, kettőt már bevezetek, a másik kettő pedig kísérleti stá­diumban van. Az elmúlt évek során összesen tíz új­donságot ötöltem ki, de iga­zán 1978-ban lendültem be­le. Általában a régebbi gé­pek, — melyek már meg­tették a magukét — célgé­pesítésén dolgozom. A cél mindig ugyanaz: a munka könyebbé tétele. Kedvenc újításom — ilyen is van — egy csúcseszterga automa­tizálása volt: csak a meg­munkálandó darabot kell betenni és az elkészült al­katrészt levenni, mert a gép végez el mindent. — Nálunk, a nyírbátori szerszámgépgyárban hagyo­mánya van az újítómoz­galomnak, és meg kell mondanom: vannak itt ná­lam jobb újítók is. Miért újítok? Itt kezdtem, ebben a gyárban a munkáséletet, az üzemmel együtt nőttem fel, én ezzel szeretnék a to­vábbi fejlődéshez, a terme­lékenység növeléséhez hoz­zájárulni. Ebben tudom magam kiélni. — Persze nem csak er­kölcsi oldala van dolognak: az újításokat a gyár érté­kének megfelelően honorál­ja, a kifizetett pénz, és az újdonság hasznossága leg­többször arányban áll egy­mással. kovács József — Természetesen nem mindig felhőtlen felettünk az égbolt, akadnak gondok is. Nehézség, hogy az újí­tás kivitelezéséhez az Időt a napi feladatok mellett kell kiszakítani, bevezetése pedig az adott pillanatban a termelésben kiesést is jelent. Ez a későbbiekben azonban megtérül. A kísér­letekhez legtöbbször a mun­kából kell kivenni egy gé­pet, érthető, hogy ezt sem lehet akármikor. — Nagy lendítő erő a rendszeresen megtartott öt­letnap, és az, hogy a szo­cialista brigádok értékelé­sében — és jutalmazásában — elsődleges szempont, mi­ként vettek részt az Egy brigád, egy újítás mozga­lomban. — Az év eddig eltelt há­romnegyedében 26 újítást nyújtottak be a dolgozók, közöttük egy olyat is, mely­nek kimutatható megtaka­rítása 221 ezer forint. Sze­rencsére egyre kevesebb munkás viszolyog az újí­tásoktól, mert a sok fejtö­rést okozó leírások elké­szítésében, a rajzok meg­szerkesztésében, a számítá­sok elvégzésében segítséget kapnak. — Röviden összefoglalva: sok támogatást kapnak ná­lunk az újítók, hogy a számukra és természetesen a gyár, a népgazdaság szá­mára is hasznos tevékeny­ségüket zavartalanul foly­tathassák. Elmondta: Kovács Jó­zsef, a Csepeli Szerszám- gépgyár nyírbátori gyárá­nak tmk-művezetője. Lejegyezte: Speidl Zoltán L egros úr, a „Legros és társa” cég tulaj­donosa, éppen befe­jezte a levél diktálását és így szólt titkárnőjéhez, Su- zette kisasszonyhoz: — Két példányban gé­pelje le, mint szoktuk. A lány az ajtó felé in­dult, de megtorpant és visszajött. — Mondani óhajt vala­mit? — emelte fel fejét az iratokról a cég főnöke. — Monsieur Legros, én férjhez megyek. — Pompás, gyermekem. És ki a boldog ifjú? Mademoiselle Suzette hir­telen sírva fakadt. — Űristen, mi lelte?! — kiáltott fel monseieur Leg­ros. — Mert... mert... nem tudom, hogy kihez... me­gyek férjhez — hüppögött a lány. — Hogyhogy nem tudja? — Kérdezze meg Jacqu- es-tól... — szipogott ma­demoiselle Suzette. Jacques, a főkönyvelő he­lyettese, röpke tizenöt má­sodperc múlva megjelent. Minden jel arra vallott, hogy már az ajtó mögött várakozott. — Mit jelentsen ez?! — harsant fel monsieur Leg­ros. — Miért kell magának megmagyaráznia, hogy ki­hez megy férjhez a tit­kárnőm? — Nyugodjék meg, uram, Michel Herbere: Különös ajánlat én valóban mindent meg­magyarázok. Mademoiselle Suzette önhöz megy férj­hez. Vagyis akarom mon­dani. .. énhozzám. — Mondja, maga már ré­gen meghibbant, és csak ügyesen titkolta? — Monsieur, én teljes felelősséget vállalok a sza­vaimért. ön agglegény, és ezért megfelelő összegű adót fizet a jövedelme után. Ez az ügy egyik ol­dala. A másik pedig az, hogy nekem tetszik Suzet­te. .. — Mondja, maga megy az őrültekházába, vagy ki­hivassam a mentőket? — Még egy pillanatnyi türelmet kérek, monsieur Legros. Nos, hát, ön aggle­gényadót fizet. Ha felesége volna, akkor sokkal keve­sebbet kellene fizetnie. — Én azonban nem szán­dékozom megházasodni, azonkívül pedig ez sokkal többe kerülne, mint ameny- nyit megtakaríthatok... — Szentigaz. Ezért én azt ajánlom önnek, hogy úgy nősüljön meg, hogy nem nősült meg. Hagyja a telefont, semmi szükség rá, ne telefonáljon senkinek, inkább hallgasson végig. Én szeretem Suzette-t. ön feleségül veszi őt, és így ke­vesebb adót fizet, ö pedig velem él, és önnek egyetlen frankjába sem kerül. Érti már? — Hm... No és maga mit nyer ezen az üzleten? — Tudja, monsieur Legros, úgy gondoltam, hogy ön legalább 500 frank­kal emelhetné a havi fize­tésemet. Hiszen a családi élet nagy költségekkel jár.,. — Hm, Jacques... hiszen tudja, mi a véleményem az alkalmazottaim fizetés­emelési kéréseiről. Az ilyesmit mindig elvből el­lenzem. — Rendkívül sajnálom, monsieur Legros, ebben az esetben azonban... — Várjon csak, Jacques, várjon... Éppen arról gon­dolkodtam, hogy megfelelő helyettest kellene talál­nom. .. — Hálásan köszönöm, főnök, örülök, hogy ilyen nagylelkű! — Nagylelkű? Csupán ki­számítottam, mennyi adót takaríthatok meg... Fordította: Gellért György Évi 6000 négyzetméter járda rácsot gyártanak a „Fémmun­kás” Vállalat nyíregyházi gyárának balkányi telepén. Ké­pünkön Kovács Sándor lakatos munka közben. (Fotó: Miki- ta Viktor) ]árdarács Balkányból Mozdulat]

Next

/
Thumbnails
Contents