Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
1978. november 4. KELET-MAGYARORSZAG 3 A szalagnál, a varrógép mellett naponta százszor és ezerszer megfogta a munkáslány a hajtókereket, csillapítani akarta a gyors forgást. A másik kezével az anyagot igazgatta, hogy pászol- jon, amikor a nadrágot varrja össze, amikor a cipőfelsőrészt készíti. Aztán jött az új módszer: megtanítani a munkást úgy dolgozni, hogy ' mind a két kezét egyformán használja, biztosabban, gyorsabban dolgozzon. Ennek alapján lett gyorsabb a termelés Nyírbátorban és Csengerben a Minőségi Cipőgyár üzemeiben, a mozdulatelemzésen alapul a teljesítményt növelő szervezés a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében. Látszólag egyszerű intézkedésről van szó, stopperórával mérték az időt, elemezték, hogy milyen felesleges mozdulatok vannak egy- egy munkaműveletnél. A könnyűipar üzemeiben a szervezés, a munka könnyebbé tétele éppen a mozdulatelemzés alapján talált nagyobb rangra az utóbbi időben. Nem ártana, ha nem a konkrét módszert, de legalább az elképzelést átmentenénk az élet más területeire is. Mert ki tagadná, hogy felesleges mozdulat bőven akad hivatalban és gyárban egyaránt. Hiszen egy olyan kimutatás elkészítése, ami csak az irattárnak kell, valakinek igen sok felesleges mozdulatába kerül. Nem a termelést segíti igazán annak a vasipari üzemnek a „szervezése”, ahol anyaghiány miatt napokig csellengenek, hogy utána túlórákkal pótolják a lemaradást. Hiába való munka a vasúti teherkocsik rendezése a záhonyi átrakókörzetben, ha üresen küldik vissza azokat a rendező pályaudvarra. Példát ki-ki találhat a maga környezetében a felesleges mozdulatokra. Szerencsére már olyanra is akad példa, hogy ezek ellen harcolnak. A minőségi termelésnek, a nagyobb hatékonyságnak ugyanis ez is az egyik alapja. A recept egyszerű: ugyanannyi munkaráfordítással többet kell előállítani, s ehhez csak a felesleges mozdulatokat kell megszüntetni. L. B. Szakmai nap a mezőgazdasági főiskolán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója jegyében a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola és a Magyar Agrártudományi Egyesület agrárgazdasági szakosztálya tudományos szakmai napot rendezett Nyíregyházán. A november 3-án délelőtt 9 órakor kezdődött szakmai tanácskozást Kertész János, a kertészeti kar igazgatója nyitotta meg. Ezután „Az almatermelés korszerűsítésének optimális üteme Szabolcs-Szatmár megyében” címmel dr. Pethő Ferenc főigazgató tartott előadást. A szakmai napon a paradicsom heterózis vetőmagtermesztés korszerű technológiájáról dr. Varga Imre főiskolai tanár, a mezőgazdasági hátteréről dr. Maácz János főiskolai tanár, a növényi betegségek korai előrejelzésének módszereiről dr. Radios Lajos főiskolai tanár számolt be. Előadás hangzott el a tsz- ek középtávú terveiről, a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságokról, az élelmiszeripari melléktermékek hasznosításáról, a megyei agrokémiai központok megalapozásáról. KI MIÉRT TANUL? „Nem állhat meg az emher“ Eloltották a villanyokat. A sötét tanteremben a mozivászonnak kinevezett lepedőn Hollandia csodás tájai, tulipánország virágai, később a híres burgonyatermesztés módszerei elevenedtek meg. A hallgatók nagy figyelemmel kísérték a diafilmet, melyet tanulmány útján Smindt János, a gávavencsellői Szabadság Tsz termelési főmérnöke készített. Tőle kérte kölcsön és iktatta a tanulási tematikába tavaly Nagy Zoltán propagandista, a közös gazdaság növénytermesztési főágazatának vezetője, aki az idén a gazdaságpolitikai kérdések mezőgazdasági tagozatának a tanfolyamát vezeti. Sajnálkozott, miért pont az első foglalkozáson látogattuk meg. — Ez még csak „bemelegítés”, amolyan ízelítő, ismerkedés — mondta. .Mindenki ismerőse Éppen erre voltunk kíváncsiak. Hogyan indul a tömegpolitikai oktatás? Zoli a harmadik generációt képviseli. Energikus propagandista egyéniség. Az agráregyetemen végzett Debrecenben. Elvégezte a kétéves gazdaságpolitikai szakosítót is. Egy időben ő volt a gávavencsellői nagyközségi pártbizottság titkára. Alig 34 éves, 1970 óta propagandista. Pedagógiát nem~- tanult, de mint mondja, elles bizonyos didaktikai módszereket a feleségétől, aki viszont pedagógus. Különösen a szemléltetést, a filmet alkalmazza. Zolit ismeri a tsz apraja- nagyja. Itt volt gyakornok 1966-han. Az emberek eiőtt vált a gazdaság egyik felelős vezetőjévé. Közvetlen, népszerű. Biz derül ki az első foglalkozáson is, amikor estébe hajlóan, délután pontosan 4 órakor megkezdődik a foglalkozás az iskolában. Üdvözli a hallgatókat. Huszonnyolcán vannak. Kissé sok, de van egy új vonása: szocialista brigádra épül. Főleg termelésirányítók, technikusok, könyvelők, statisztikus, bér- számfejtők. És ami fontos: többsége pártonkívüli. Szóhoz jutni Csak az első pillanatokban feszült a légkör, de aztán feloldódik. Ezt a propagandista személye, közvetlensége biztosítja. Zoli ismerteti az idei év tematikáját, a témákat, amelyekkel az oktatás folyamatában megismerkednek. Ezzel már is közelebb kerül a hallgatókhoz. Nem előadást tart, hanem bevezetőt az első témából, a szocialista termelési viszonyokról. Ügyel arra, hogy ne zúdítson egyszerre sok fogalmat a hallgatókra. Fő szempont nála: a tanultak alkalmazására való felkészítés. A tanfolyam hallgatóinak többsége nő. Három generációt képviselnek. Vannak alig húszonévesek, de akadnak ötven év körüliek is. Itt tanul egyetemet végzett, de van nyolc általánossal rendelkező is. Zoli tudja, hogy ez a heterogén csoport nagy figyelmet kíván. — Ügyelünk arra, hogy mindenki szóhoz jusson majd — mondja. A felnőtt ember tanulását főleg három tényező motiválja: az érdeklődés, az egzisztencia és a presztízs. Ez derül ki a válaszokból is, amikor szóba kerül: ki miért tanul? n Á képernyőt nem kérdezhetem..." Bakosi Istvánná így fogalmaz: „Jobban meg szeretném ismerni a párt gazdaságpolitikáját. Nézi az ember a tévét, vannak kérdései. Ezt nem teheti fel a »-képernyőnek«. Szükség van kiegészítő, magyarázó információkra, -visszabeszélésre« is, hogy eligazodjék az ember.” (Gondolom, őt a tanulási vágy motiválja.) Krakonperger F erencné, akit mindenki Irénkének szó lit: „Fizikai munkásként dől goztam a brigádban. Arra gondoltam, talán így tudok gyermekeimnek is segíteni. Három lányom van: Ildikó, Ágnes és Magdi. Közösen könyebb lesz, ha megbeszél jük otthon a tanulandókat és kisegítjük egymást Egyik szakközépet végzett, a másik gimnazista. A harmadik általánosba jár. Figyelemre érdemes Sza vicskó Ferencné véleménye is: „Ha az ember társaságba kerül óhatatlan, hogy ne po litizáljon. Előfordult már, hogy csak álltam és bámultam, nem értettem, miről van szó. Otthon is mindig vita van egy-egy kérdésen. Gondolom, jobban bekapcsolódhatok, ha itt is tanulok hozzá valamit.” (Érdeklődő típus.) Tóth Mária, alig 21 éves. Foglalkozása statisztikus, ö így látja: „Nem állhat meg az ember egy ponton. Elvégeztem a gimnáziumot, s érzem, újítanom kell. Újat kell tanulnom. Itt dolgozom a tsz- ben. Jó, ha az embernek van fogalma és tudja, mi történik a gazdaságban és körülötte. Egymástól is sokat tanulhatunk itt. (A presztízs motiválja.) — Ebben a rohanó világban képtelen az ember mindenre odafigyelni és főleg megérteni. Gondolom, itt a kérdéseimre választ kapok majd.” Önként jelentkezők Kiosztották a tankönyveket. A hallgatók lapozgatják. Ismerkednek a témákkal. Miután jóelőre bevezette Nagy Zoli, miről is lesz szó, könnyíti a hallgatók helyzetét. önként jelentkezőt kér, aki az első témából a kötelező irodalmat feldolgozza, s egy tízperces vitaindítót tart a következő foglalkozáson. Ketten is jelentkeznek: Márton Péterné és Varga Sándor- né. Nem utasítja vissza egyiket sem. Megbízást kap mindkettő. Farkas Kálmán LEHETNE JOBBAN? A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Az újítások értelme — libben az évben eddig négy újításom volt, kettőt már bevezetek, a másik kettő pedig kísérleti stádiumban van. Az elmúlt évek során összesen tíz újdonságot ötöltem ki, de igazán 1978-ban lendültem bele. Általában a régebbi gépek, — melyek már megtették a magukét — célgépesítésén dolgozom. A cél mindig ugyanaz: a munka könyebbé tétele. Kedvenc újításom — ilyen is van — egy csúcseszterga automatizálása volt: csak a megmunkálandó darabot kell betenni és az elkészült alkatrészt levenni, mert a gép végez el mindent. — Nálunk, a nyírbátori szerszámgépgyárban hagyománya van az újítómozgalomnak, és meg kell mondanom: vannak itt nálam jobb újítók is. Miért újítok? Itt kezdtem, ebben a gyárban a munkáséletet, az üzemmel együtt nőttem fel, én ezzel szeretnék a további fejlődéshez, a termelékenység növeléséhez hozzájárulni. Ebben tudom magam kiélni. — Persze nem csak erkölcsi oldala van dolognak: az újításokat a gyár értékének megfelelően honorálja, a kifizetett pénz, és az újdonság hasznossága legtöbbször arányban áll egymással. kovács József — Természetesen nem mindig felhőtlen felettünk az égbolt, akadnak gondok is. Nehézség, hogy az újítás kivitelezéséhez az Időt a napi feladatok mellett kell kiszakítani, bevezetése pedig az adott pillanatban a termelésben kiesést is jelent. Ez a későbbiekben azonban megtérül. A kísérletekhez legtöbbször a munkából kell kivenni egy gépet, érthető, hogy ezt sem lehet akármikor. — Nagy lendítő erő a rendszeresen megtartott ötletnap, és az, hogy a szocialista brigádok értékelésében — és jutalmazásában — elsődleges szempont, miként vettek részt az Egy brigád, egy újítás mozgalomban. — Az év eddig eltelt háromnegyedében 26 újítást nyújtottak be a dolgozók, közöttük egy olyat is, melynek kimutatható megtakarítása 221 ezer forint. Szerencsére egyre kevesebb munkás viszolyog az újításoktól, mert a sok fejtörést okozó leírások elkészítésében, a rajzok megszerkesztésében, a számítások elvégzésében segítséget kapnak. — Röviden összefoglalva: sok támogatást kapnak nálunk az újítók, hogy a számukra és természetesen a gyár, a népgazdaság számára is hasznos tevékenységüket zavartalanul folytathassák. Elmondta: Kovács József, a Csepeli Szerszám- gépgyár nyírbátori gyárának tmk-művezetője. Lejegyezte: Speidl Zoltán L egros úr, a „Legros és társa” cég tulajdonosa, éppen befejezte a levél diktálását és így szólt titkárnőjéhez, Su- zette kisasszonyhoz: — Két példányban gépelje le, mint szoktuk. A lány az ajtó felé indult, de megtorpant és visszajött. — Mondani óhajt valamit? — emelte fel fejét az iratokról a cég főnöke. — Monsieur Legros, én férjhez megyek. — Pompás, gyermekem. És ki a boldog ifjú? Mademoiselle Suzette hirtelen sírva fakadt. — Űristen, mi lelte?! — kiáltott fel monseieur Legros. — Mert... mert... nem tudom, hogy kihez... megyek férjhez — hüppögött a lány. — Hogyhogy nem tudja? — Kérdezze meg Jacqu- es-tól... — szipogott mademoiselle Suzette. Jacques, a főkönyvelő helyettese, röpke tizenöt másodperc múlva megjelent. Minden jel arra vallott, hogy már az ajtó mögött várakozott. — Mit jelentsen ez?! — harsant fel monsieur Legros. — Miért kell magának megmagyaráznia, hogy kihez megy férjhez a titkárnőm? — Nyugodjék meg, uram, Michel Herbere: Különös ajánlat én valóban mindent megmagyarázok. Mademoiselle Suzette önhöz megy férjhez. Vagyis akarom mondani. .. énhozzám. — Mondja, maga már régen meghibbant, és csak ügyesen titkolta? — Monsieur, én teljes felelősséget vállalok a szavaimért. ön agglegény, és ezért megfelelő összegű adót fizet a jövedelme után. Ez az ügy egyik oldala. A másik pedig az, hogy nekem tetszik Suzette. .. — Mondja, maga megy az őrültekházába, vagy kihivassam a mentőket? — Még egy pillanatnyi türelmet kérek, monsieur Legros. Nos, hát, ön agglegényadót fizet. Ha felesége volna, akkor sokkal kevesebbet kellene fizetnie. — Én azonban nem szándékozom megházasodni, azonkívül pedig ez sokkal többe kerülne, mint ameny- nyit megtakaríthatok... — Szentigaz. Ezért én azt ajánlom önnek, hogy úgy nősüljön meg, hogy nem nősült meg. Hagyja a telefont, semmi szükség rá, ne telefonáljon senkinek, inkább hallgasson végig. Én szeretem Suzette-t. ön feleségül veszi őt, és így kevesebb adót fizet, ö pedig velem él, és önnek egyetlen frankjába sem kerül. Érti már? — Hm... No és maga mit nyer ezen az üzleten? — Tudja, monsieur Legros, úgy gondoltam, hogy ön legalább 500 frankkal emelhetné a havi fizetésemet. Hiszen a családi élet nagy költségekkel jár.,. — Hm, Jacques... hiszen tudja, mi a véleményem az alkalmazottaim fizetésemelési kéréseiről. Az ilyesmit mindig elvből ellenzem. — Rendkívül sajnálom, monsieur Legros, ebben az esetben azonban... — Várjon csak, Jacques, várjon... Éppen arról gondolkodtam, hogy megfelelő helyettest kellene találnom. .. — Hálásan köszönöm, főnök, örülök, hogy ilyen nagylelkű! — Nagylelkű? Csupán kiszámítottam, mennyi adót takaríthatok meg... Fordította: Gellért György Évi 6000 négyzetméter járda rácsot gyártanak a „Fémmunkás” Vállalat nyíregyházi gyárának balkányi telepén. Képünkön Kovács Sándor lakatos munka közben. (Fotó: Miki- ta Viktor) ]árdarács Balkányból Mozdulat]
