Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

Magyarország f xliXvTTvfolyam, 277. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1978. november 24., péntek Befejezte munkáját a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé A moszkvai tanácskozásról kiadott közleményt és nyilatkozatot lapunk 4. oldalán közöljük T örténelmünk aranybetűs évfordulójá­ra emlékezünk. A szocialista forra­dalmak hajnalán, a lenini eszme ih­letésére, ma hatvan esztendeje, 1918. november 24-én alakult meg a Kommunis­ták Magyarországi Pártja. Létrejötte korsza­kos jelentőségű népünk életében. Olyan erő született, amely magasra emelte a marxiz­mus—leninizmus zászlaját, s hatvan eszten­dőn keresztül vezette és vezeti munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk nehéz, küzdelmes harcát az igazságosabb társadalmi rendért, a a szebb, boldogabb holnapért, a szocialista Magyarország megteremtéséért. Olyan párt alakult akkor, november végén, amelyre il­lettek Marxnak ésEngelsnek „A Kommunis­ta Párt Kiáltványáéban, a tudományos szo­cializmus alapokmányában megfogalmazot­tak: „az osztálypártban kommunisták tömö­rülnek, akik a gyakorlatban minden ország munkáspártjának leghatározottabb, szünte­len továbbhaladásra ösztökélő részét alkot­ják: az elmélet terén a proletariátus többi tömegeivel szemben az az előnyük, hogy tisztában vannak a proletármozgaTöm felté­teleivel, menetével és általános eredményei­vel”. Pártunk 1918 őszén forradalmi helyzet­ben alakult meg. 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom, amely megdöntötte az Osztrák—Magyar Monarchia át és kivívta Magyarország állami önállósá­gát. S november közepén kikiáltották az ak­kori idők legdemokratikusabb köztársaságát. Az őszirózsás forradalom véget vetett a há­borúnak, megteremtette a polgári szabadság- jogokat, s ézzel lehetőség nyílt a szabadabb gazdasági-társadalmi fejlődésre. Azonban a polgári demokratikus program 1918 végén és 1919-elején már nem volt elégséges. Napi­rendre került a szocialista forradalom. Ah­hoz azonban, hogy a munkásosztály kivívja a hatalmat, új, nem szociáldemokrata pártra volt szükség. Ma, hatvan év távlatából tisztelettel em­lékezünk azokra, akik a forradalom ügyét továbbvívő erőt, a munkásosztály forradalmi élcsapatát, a kommunista pártot létrehozták: a baloldali szociáldemokratákra, a forradal­mi szocialistákra; és a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban részt vett és Szovjet- Oroszországból hazatért magyar internacio­nalistákra. A budapesti Városmajor utca 42-es szá­mú házban összegyűlt három forradalmi cso­portba tartozók, akik létrehozták a Kommu­nisták Magyarországi Pártját, a szocialista forradalom megvívásának szükségességét hirdették meg. A Vörös Űjságban ezt írták: „Az egyetlen kiút a szocializmus. A szocia­lizmus, amely nemcsak a termelés anarchiá­ját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, amelybe a kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba véte­lével visszaadná elvesztett hitét, de elvesz­tett munkakedvét is az emberiségnek. Elér­kezett tehát az ideje a szocializmus megva­lósításának. És a proletariátus érzi az erőt, s az akaratot is magában ezért a megvalósí­tásért síkraszállni”. Ritkán adódik a történelemben, hogy egy párt forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon, mint a KMP-é. Négy hó­nappal a kommunista párt megalakulása után a két munkáspárt — az MSZDP és a KMP — egyesülésével győzött a proletárfor­radalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköz­társaságot. A Tanácsköztársaság a munkásosztály, a dolgozó nép küzdelmének eredményeként, fegyveres felkelés nélkül jött létre, elsőként igazolva ezzel a gyakorlatban azt a marxi- lenini felfogást, hogy n polgárháború nem egyedüli útja a szocialista forradalmaknak. A KMP tevékenységét, a gazdaságszer­vezési, államépítési, szociális és kulturális erőfeszítéseket, a Tanácsköztársaság 133 nap­jának tetteit, eredményeit nehéz volna mind felsorolni. A Tanácsköztársaság a kommunis_ ta párt segítségével — melynek ebben az időben a fővároson kívül erős szervezetei voltak Debrecenben, Nagyváradon, Szegeden, Salgótarjánban, Sátoraljaújhelyen, Pápán stb. — köztulajdonba vette a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, kisajátította a 100 holdnál nagyobb földbirtokokat, és in­Pártunk hat évtizede tézkedéseket tett az életviszonyok megjaví­tására, a nép kulturális színvonalának eme­lésére, s megteremtette a magyar Vörös Had­sereget. Nagy lendülettel kezdtek hozzá az új típusú szocialista állam létrehozásához. A magyar munkásosztály tette — pártja vezetésével — egyben nagy jelentőségű in­ternacionalista tett is volt. Segített terjeszte­ni a szocialista forradalom lángját az euró­pai országokban, támogatást nyújtott az élet­halál harcát vívó Szovjet-Oroszországnak. Lenin szavaival szólva „a vakot is látóvá budapesti megmozdulás, ahol újra százezre­ket tudták az utcára vinni a burzsoázia el­len. És a párt — vezetőinek sorozatos letar­tóztatása és kivégzése ellenére — hallatta hangját, a totális fasiszta diktatúra kiépíté­sének kísérlete, majd a fokozott háborús ki­zsákmányolás ellen, a fasiszta szövetséges blokkból való kilépés, a szovjetellenes há­ború haladéktalan befejezése érdekében, a független, szabad, demokratikus Magyaror­szág megteremtése mellett, az antifasiszta egységfrontért. tette”, s bebizonyította, hogy a proletariátus diktatúrájának megteremtése a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet tör­vényszerűsége. r A fiatal Tanácsköztársaságnak úgy kel­lett léteznie, hogy szinte az első perctől fegy­veresen is meg kellett védelmeznie a ma­gyar proletárdiktatúrát. Az imperialista ha­talmak nem tűrték, hogy a Szovjet-Oroszor- szág mellett még egy munkásállam legyen, és felhasználva a román, a csehszlovák és a jugoszláv burzsoá kormányt, katonai inter­vencióba kezdtek. A Tanácsköztársaság igen nehéz helyzetbe került, a Vörös Hadsereget több mint háromszoros túlerő támadta. És ez a hadsereg, melyet sebtében mozgósítottak a proletárdiktatúra, az ország függetlensége védelmében, sikereket tudott elérni. Dicső hadjáratot vezetett északon, ahol a felszaba­dított területeken a cseh és a szlovák kom­munisták kikiáltották a Szlovák Tanácsköz­társaságot. Hogy miből táplálkozott a Vörös Hadse­reg sikeres hadjárata? Abból, hogy a Ta­nácsköztársaság háborúja igazságos, forra­dalmi háború volt. Egyidejűleg harcolt a nemzeti önrendelkezésért és a proletárforra­dalom vívmányainak megvédéséért. „A há­ború. amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi fiáború, az el­nyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll” — üzente Lenin 1919. május 29-én. A túlerőben lévő ellenség és a belső ellen- forradalom azonban visszavonulásra kénysze­rítette a Vörös Hadsereget. Magyarországra igen nehéz idők következtek. A fehérterror, a 25 éves Horthy-rendszer. A magyar pro­letariátus szívéből azonban még a féktelen fehérterror sem tudta kitépni a felejthetet­len 133 napot. Jellemző, hogy a proletárdik­tatúra leverése utáni időszakban a párt il­legális sejtjei rövid időn belül kiépültek, s 1920 tavaszán már megjelentek az ország­ban az első kommunista propagandaanyagok, hírül adva: él, dolgozik a párt. A húszas évek közepén még legális fedőszervet. a gyorsan népszerűvé váló, s ezért hamar a ha­tóságoktól felmorzsolt MSZMP-t is szárny­ra tudta bocsátani. A mély illegalitásban működő kommunista párt tevékenységének kiemelkedő aktusa volt az 1930 szeptemberi Amiért a kommunisták küzdöttek a fe­hérterror alatt, 1945. április 4-ével, hazánk felszabadításával következett be. A szovjet hadsereg elhozta a várva-várt felszabadulást, népünk előtt megnyílt a felemelkedés, a szebb, boldogabb élet lehetősége. A kis lét­számú illegális kommunista pártból néhány hónap alatt több tízezres számottevő poli­tikai erőt képviselő, szervezetileg egységes marxista—leninista párt lett. Az MKP volt az egyetlen erő, amely a felszabadulás kez­detétől mutatni tudta a magyar népnek a háború okozta összeomlásból a kivezető utat, s meghirdette: lesz magyar újjászületés! Az MKP 1945 májusi országos értekezlete hatá­rozatainak megfelelően küzdött a gazdasági stabilitásért, az infláció megszüntetéséért, a bányák, a bankok államosításáért. A kom­munisták javasolták a 3 éves tervet, ők vol­tak. akik kidolgozták a szocialista átalakulás programját, megteremtették a jó forintot, leleplezték a reakciót. És élen haladt a párt a munkás egységfront, az egységes munkás­párt megteremtésében, az új államhatalom kiépítésében. a szocializmus alapjainak lera­kásában, a proletárdiktatúra megszilárdítá­sában. Az eredmények mellett azonban pár­tunk hibákat is elkövetett, melyekért drá­gán fizetett. A személyi kultuszból eredő el­méleti és politikai hibákat az ellenség ki­használta, s 1956-ban ellenforradalom tört ki. A magyar munkásosztály ■ és a magyar nép legjobbjai, a szocialista rendszer hívei, a Szovjettunió testvéri, internacionalista se­gítségével leverték az ellenforradalmat, s országunk, népünk újra elindulhatott a fel- emelkedés útján. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg a tevékenységét. Az el­lenforradalom hallatlan anyagi és politikai károkat okozott. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azonban megmutatta a kivezető utat a nehézségekből. „A párt összes egészséges erőire támaszkodva helyreállítjuk és új élet­re keltjük a párt szervezeteit” — adta hírül az Ideiglenes Központi Bizottság felhívásá­ban. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP létrejötte és világos programja gyökeres fordulatot hozott. A párt újjáalakult tevékenységét olyan sikerek fém­jelezték, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése, a szocialista tár­sadalom alapjainak lerakása, az életszínvo­nal állandó emelése, a kulturális forradalom teljes kibontakoztatása, a gazdaságirányítási rendszer reformja, a fejlett szocialista tár­sadalom építésének kezdete. A felszabadulást követő évtizedekben te­hát hazánk — pártja vezetésével — nagy utat tett meg. Népünk áldozatos munkájának eredményeképpen a háború előttihez képest öt és félszeresére nőtt a nemzeti jövedelem, több mint tizenkétszeresére az ipar termelé­se. A mezőgazdaság kisebb területen lénye­gesen kevesebb ember munkájával csaknem 80 százalékkal ad többet. Az ország állóesz­köz-állománya majdnem négyszeresére emel­kedett, s körülbelül 70 százalékát 1950 óta helyeztük üzembe. 1977-ben 3 hét alatt ter­meltünk annyi villamos energiát, mint 1938- ban egész évben. A lakosság egy főre jutó fogyasztása több mint háromszorosára nőtt. Az országépítő munka eredményei nyomán gyökeresen megváltoztak a lakosság életkö­rülményei. Sikeresen munkálkodtunk a kulturális felemelkedés feladatainak megol­dásán. Eddig elért eredményeinket húzta alá a Központi Bizottság 1978 áprilisi ülése, megállapítva: az élet minden fő területén, a politikai, a gazdasági, a kulturális életben eredményes munka folyik. Alapjában sike­resen oldjuk meg a gazdasági életünkben az intenzív fejlődésre való áttérés és a szá­munkra nehezebbé vált nemzetközi gazdasá­gi körülményekhez történő alkalmazkodás nagy erőpróbáját jelentő és összetett felada­tát. Ötödik ötéves népgazdasági tervünk ed­digi teljesítése azt bizonyítja, hogy egységes akarással úrrá tudunk lenni gondjainkon, nehézségeinken. 1979-ben és a következő években a gaz­dasági . építőmunka sikeres folytatásának kulcskérdése, hogy fejlődésünk minőségi té­nyezőit, elsősorban a gazdasági egyensúlyt javítsuk. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ha erőinket célirányosan össze­fogjuk, akkor megteremtjük annak feltételét, hogy közös erőfeszítéssel megőrizzük népünk elért életszínvonalát és a jövőben is gazdál­kodásunk. termelésünk eredményeivel össz­hangban javítsuk rendszeresen tovább. Jó munkával teremtettük meg országunk nemzetközi megbecsülésének, tekintélyének alapjait is. Népünk és munkásosztályunk a fejlett szocialista társadalom építésében ta­núsított magatartásával, igazi szocialista ha- zafiságával, eredményeivel járul hozzá a proletár internacionalizmus eszméjének és gyakorlatának gazdagodásához, erősíti szö­vetségét. barátságát és együttműködését a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagál­lamaival, a szocialista közösség országaival. Ezzel járult hozzá a haladás erőinek világmé. retű előretöréséhez, szolgálja a béke és a társadalmi haladás ügyét. □ ártunk hat évtizedes fennállása során következetes és legyőzhetetlen erőnek bizonyult, olyan forradalmi érőnek, amely üldöztetéssel, káros befolyá­sokkal, hibákkal és tévedésekkel megbirkóz­va, szervezeti formáit a konkrét helyzetnek megfelelően változtatva, egy pillanatig sem szüntette be a nemzet felemelkedéséért, a szocialista társadalom megteremtéséért ví­vott küzdelmét. S hogy ez így lehetett, annak is köszönhető: pártunk a nép szolgálatában lett a nép vezetője. A párt 60 éves története során mindig küzdött a tömegek megnyeré­séért. úgy hatott a dolgozók eszére és szívé­re. hogy tanult is a tömegektől. Ezért van pártunknak tekintélye, ezért építi napjaink­ban a magyar nép tettekkel szocialista ha­záját. Ezért van az, hogy pártunk tagsága, népünk a KMP megalakulásának 60. évfor­dulóját az ügyhöz méltóan köszönti, s e tör­ténelmi napok emlékét megőrzi, az 1919-ben kezdett ügy büszke örökösének és folytató­jának érzi magát. Pártunk születésnapján büszkén tekint­hetünk vissza a megtett útra, s meghajtjuk a kegyelet zászlaját az előző kommunista nem­zedékek előtt, akik a maguk idejében igen sokat tettek a kommunista eszmék győzel­mes elterjesztéséért. Kádár János elvtársnak, a párt megalakulásának 50. évfordulóján mondott szavait idézzük: „Érdemes volt küzdeni! Magasan leng a zászló, amelyet ők bontottak ki". Fodor László

Next

/
Thumbnails
Contents