Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
1978. november 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Két jegyzet Lehúzott redőnyök Jött a fagy, majd a belvíz... Küzdelem a kötött talajjal őszi pillanatképek a szamosszegi—szamoskéri határból A lig két esztendeje annak, hogy módosították az üzletek nyit- vatartásának rendjét: azóta az üdülőhelyek kivételével — sehol sem vásárolhatunk vasárnaponként élelmiszereket, legfeljebb tejet és kenyeret a kijelölt vendéglátóhelyeken. Az intézkedés bevált: kenyérhez, tejhez a nagyvárosokban hozájutnak a vevők, az élelmiszer-kereskedelem alkalmazottai viszont vasárnap pihenhetnek. Mi vásárlók megbarátkoztunk a kezdetben nem tetsző nyitvatartási renddel, megvesszük hét közben, amire szükségünk van. Minden jel arra mutat azonban, hogy az iparcikküzletek, -áruházak jelenlegi nyitvatartása nem megfelelő. Ezek a boltok — kivéve a községieket, amelyek más rendben üzemelnek — éppen akkor fogadják a vásárlókat, amikor az emberek túlnyomó többsége a munkahelyén tartózkodik. Márpedig drágább ruhaneműt, háztartási gépet, de kiváltképp bútort, nem szoktunk, nem is tudunk percek alatt venni, sőt, a választásba, a válogatásba szeretjük beI smeretes, hogy itthon is, nemzetközileg is sokáig megoszlottak a vélemények: vajon a tudományos-technikai forradalom térhódítása nem szünteti-e meg a termelés alkotó jellegét? Valóban: felületes megközelítéssel nyilvánvalónak látszik, hogy az automatizálás, a korszerű, gépesített technológiák nem hagytak teret az emberi leleményességnek, hiszen a munka — végeredményben — gombok nyomására, műszerek ellenőrzésére korlátozódik. Fölösleges lenne most arra utalnunk, hogy ettől a teljességgel gépesített világtól egész sor iparágunk még bizony messze van, de ma már általánosan elfogadott az az álláspont is, hogy a gép nem mérsékli, ellenkezőleg: növeli a szaktudás, tehát a gondolkodás, végső soron az alkotás igényét a termelésben. Erre utal mindenekelőtt az, hogy a termelőmunka — történelmileg — átrétegződik a magasabb kvalifikáció, illetve a több szakmát átfogó ismeretigény irányában. Növekszik továbbá a bonyolult gépeket karbantartó, rendkívül magas szakismeretet feltételező munkák aránya. Álvonni a család egyik-másik tagját is. A kényelmes nézelődéshez, a családi vásárláshoz pedig idő kell. Idő, ami egyelőre nincs.-Hiszen délután 5-kor vagy 6-kor a legtöbb helyen lehúzzák a redőnyt. Jobb munkaszervezéssel és a műszakpótlék fizetésével ugyanis megoldható, hogy a csendesebb órákban kevesebben álljanak a pult mögött, amikor viszont ráérnek az emberek bútorok, ruhaneműk, műszaki cikkek között válogatni, több legyen a kiszolgáló. A váltott műszak terheit a pótlék ellenében sokan szívesen vállalják. De nem csupán a két „fél”, vevők és eladók ügye a nyitás és zárás időpontjának meghatározása. Köztudott, hogy az üzlethálózat meglehetősen szűkös, a jelenleginél sokkal több korszerű, nagy alapterületű bevásárlóhelyre lenne szükség. Ilyenek épülnek is a lehetőségekhez mért ütemben. De ha a meglévő bolthálózatot és gépeket jobban kihasználnánk, lényegében beruházás nélkül lehetne az üzlethálózat fogadóképességét növelni. G. Zs. talánosan ismert ma már az is, hogy a szaktudás gyarapítására fordított társadalmi kiadások a leghatékonyabb, egyszersmind nélkülözhetetlen befektetések. Mindez — úgy is mondhatnánk — technológiai oldalról igazolja a termelés és az alkotás szorosabb együvétartozását, de igazolható ez társadalmi nézőpontból is. Aligha kétséges, hogy a strukturális átrendeződésnek, a hatékonyság általános és gyors növelésének azokat a teendőit, amelyeket népgazdasági méretekben most és a következő években megoldunk, nem lehet a miniszteriális és igazgatói szobákra korlátozni. Ez azt jelenti, hogy e változások elképzelhetetlenek az újnak, a korszerűbbnek olyan általános térhódítása nélkül, amely meghatározza társadalmunk szellemi-klimatikus viszonyait. A szellemi, alkotói folyamat része az a sok-sok mindennapos ötlet, újító gondolat is., amely a munkafolyamatokat, a termelés részműveleteit gépies tevékenységből alkotássá emeli és jó alapot ad a gazdasági, műszaki haladáshoz. A tárcsázók nyomában vetik A tagok szavával élve, az idén csapást taposott a biztosító a szamosszegi—szamoskéri Dózsa Termelőszövetkezet határában. Előbb jött a fagy, ami a várt almatermést a harmadára csökkentette, majd a belvíz, amely a 3900 hektáros határnak egynegyedét borította el. így aztán, hogy meglegyen a negyvennyolcmillió forintos árbevételi terv, alaposan meg kell dolgozni. — Egyre sürgetőbb a feladat, hogy megkezdjük a szamosszegi részen is a meliorációs munkát — mondja Kádár László, a szövetkezet főmezőgazdásza, aki kalauzol bennünket az őszi határjáráson. Sárguló táblák Szamoskér felé tartunk, most erre a területre összpontosult az őszi munkák zöme. A két falut összekötő kö- vesút mentén már szépen zöldell a búza, mellette sárguló kukoricatáblák húzódnak egészen a Szamosig. Egy kanyar után kiszállunk a kocsiból, a főmezőgazdász elégedetlenül csóválja a fejét. — Tíz óra, s a köd még mindig nem szállt fel. Pedig ez nagyon veszélyes, nedvessé teszi a napraforgót, szinte lehetetlen a betakarítása. S ez már így megy napok óta: a kombájnok öt-hat órát dolgozhatnak a napraforgótáblákon. a búzát. A főmezőgazdász szavait erős traktorzúgás nyomja el, bár a gépeket sehol nem lehet látni. Aztán néhány másodperc múlva egy Rába- Steiger, meg egy hozzá hasonló nagyságú K—700-as döbörög elő a sűrűn gomoly- gó ködből. Tárcsáznak, bár korántsem olyan sikerrel, mint szeretnék. A köd, meg a hajnali pára megnedvesíti a nemrég kiforgatott rögöket, a kések csak belevájnak a kötött, fekete talajba, s nehezen aprítják. — Háromszor is meg kell tárcsázni a felszántott földet, hogy vetni lehessen bele — kászálódik le a Rábáról Lo- sonczi Árpád, a gép vezetője. — Kapkodni meg nem lehet, hiszen annak a termés látná majd kárát. Pedig itt állnak a vetőgépek, arra várnak, hogy indulhassanak utánunk. Éjjel-nappal mennek — Nehezen győzzük a talaj munkát, mert a korábbi sok eső miatt összetömődött a föld és száradni sem akar — kapcsolódik a beszélgetésbe Sarkadi Béla, a hatalmas szovjet gyártmányú traktor gazdája. Pontosabban csak az egyik gazdája, hiszen rajta kívül még ketten dolgoznak a géppel — akárcsak a Rábával — mert azok éjjel-nappal mennek. — Tizenkét órázunk, majd este hatkor jön a váltás. De akkor már égnek a lámpák, Együtt könnyebb. mert korán sötétedik. Sőt, még ilyenkor délelőtt is be kell kapcsolni a ködlámpákat, hogy néhány méterre ellássunk. Átsétálunk a kövesút másik oldalára, ahol viszonylag szárazabb a föld, igaz, itt már régebben elvégezték az őszi mélyszántást. A tábla végében valahol hományos fasor sejlik, fölöttünk néhány varjú imbolyog a ködben. — Ez itt a legjobb minőségű földünk — mondja Kun Béla, a szövetkezet búzatermesztési ágazatvezetője. — Szuroknyílásnak - hívják, az értéke jóval meghaladja a 15 aranykoronás átlagunkat. Szerencsénk volt, ezt elkerülte a víz. Mint az országban szinte mindenütt, itt is gondot okoz, hogy az optimális időnél csaknem három héttel később kezdhettek hozzá az őszi betakarításhoz, ráadásul az átlagtermések sem úgy sikeredtek, mint ahogy várták. Hogy ismét a napraforgót említsük: a tavalyi 12 mázsás átlagtermést aligha érik el az idén, s a cukorrépa sem valami biztató. A nyári tőállomány alapján 450 mázsás átlagra számítottak, de most jó ha meglesz a háromszázötven. Igaz, a cukor- tartalom kedvező képet mutat, a múlt évinél jóval magasabb, eléri a 16 százalékot. — Sajnos eddig a kukoricához sem tudunk hozzákezdeni, pedig most már egyre sürgetőbb a törés — mondja Kádár László. — Kétszáznyolcvan hektárról kell az idén betakarítani a tengerit, s ebben az évben új tárolási módszerrel próbálkozunk. Néhány helyen már alkalmazzák a fóliás tárolást, s úgy néz ki, nálunk is beválik majd. Délre eltűnik a köd Vagy három kilométerrel odébb, Szamoskér határában ebédidőben találkozunk a répaszedőkkel. Szalonnát sütnek. A. toronyban delet harangoznak, s mintegy varázsütésre, eltűnik a köd. Tréfálkoznak is az asszonyok, hamarabb kellett volna harangozni, hogy eltakarodjon a hideg, fogat vacogtató pára. Békésen süt a nap, az út mentén elszáradt katángkó- rón, meg bogáncson csillogó ökömyál libeg, egy pillanatra visszatért a vénasszonyok nyara. Néhányan felsóhajtanak: — Bárcsak itt maradna vagy három hétig. Senki sem haragudna érte. Balogh Géza ISG-export: Nyomáscsökkentő szelepek Az ISG mátészalkai gyára félmillió forinttal teljesítette túl háromnegyed éves tervét. Növekedett a belföldi szállítás, valamint a szocialista és a tőkés export is. A belföldre gyártott szerelvények közül a gőznyomáscsökkentők, a nagyméretű szelepek a legkeresettebbek, s ezekből az ez évi tervük százötven- millió forintos termelés. A szocialista országokba szállított termékeik értéke megközelíti a százmillió forintot. A tőkés export fellendülése várható az új üzemcsarnok elkészülte után. Az ezer négyzetméter alapterületű csarnokba — amely a jövő év első felétől lép be a termelésbe — svájci, francia és nyugatnémet automata gépeket szerelnek be. Ezek segítségével a tőkés exportot a jelenlegi 18 millióról százmillió forintra növelik. Ezzel együtt belső átszervezést is végrehajtanak Mátészalkán. (zsoldos) Gumiabroncsgyár: űz utolsó épületet alapozzák Az utolsó épület alapozásához, egy transzfor- mátorliázhoz láttak hozzá a napokban a nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyár építkezésén a KE- MÉV munkásai. Idén, az eddig eltelt tíz hónap alatt mintegy 100 millió forintot érő munkát végeztek az építők. A jelek szerint, az esetleges őszi esőzések korántsem okozhatnak akkora nehézségeket a munkálatokban mint tavasszal, mert készülnek már az utak is, egyre több a szilárd útfelület. A téliesítés érdekében elkészült a gőzvezeték, és a Csőszerelőipari Vállalattal közösen építik a jövendő gyár energiaellátását szolgáló távvezetéket, mely a TI- TÁSZ erőművével köti majd össze a gumigyárat. Az udvaron húzódó árkok pedig, az iparvágány fektetésének kezdetét jelzik. Mindent összeszámlálva, az ötszáz..űllió forintra tervezett építkezésekből mintegy négyszáztízmilliónyit végeztek el a KEMÉV dolgozói. Államigazgatási vetélkedő Az ügyfelek gyorsabb, kulturáltabb, pontosabb tájékoztatását, az 1957/4-es számú államigazgatási törvény alkalmazását „gyakorolta” a Nyíregyházi Városi Tanács száz ügyintézője, előadója, főelőadója a november 2-án tartott vetélkedőn. A tanács nyolc osztályának kilenc, egyenként négyfős csapata jutott a döntőbe, melyet egyéni selejtező előzött meg. Az írásbeli tesztláp kitöltése és a szóbeli feladatok után az első helyen az igazgatási osztály csapata végzett/ a versenyzők 1500—1500 forint jutalmat vehettek át. Második a pénzügyi osztály, személyenként ezer és harmadik a terv- és munkaügyi osztály, egyenként ötszáz forintos jutalommal. T. A. Szabolcsi portrék A tanár-elnök — Hogy ezek a gyerekek ilyen nagy ködben is az egész tíz percen át nyitva tartják azokat a fránya ablakokat—, zsémbelt a minap a Pusztadobosi Általános Iskola takarítónője. — A szünetben rendszeresen nyitva tartó ablakok sokat elárulnak az egész iskolai közösség — nevelők és gyerekek — egészség kultúrájáról —, vetette ellen Juha Jó- zsefné, a földrajz-biológia szakos tanárnő, az iskola vöröskeresztes tanár-elnöke. Aki belép az udvarra, annak a szeme az iskolát jelző „cégtábla” felett a falon egy közepén vörös kereszttel díszített emlémán akad meg. Rajta a felirat: „Bizalom a tiszta iskoláért.” A rangot jelentő kitüntetéssel csak azok az iskolai vöröskeresztes csoportok dicsekedhetnek, akik egymást követő négy évben mindig megnyerik a „Tiszta iskola, egészséges ifjúság” versenyt. Az udvarról gyerekek kalauzolnak az igazgatói irodába. Ahol elmegyünk mindenütt rend, tisztaság. A folyosón a vitrinekben a szemléltető- és taneszközök példásan sorban. A tantermek sem a „csatatér”, hanem az ápolt- ság, gondosság képét mutatják. A padok külseje, belseje tiszta, a cserepes virágok gondozottak. A tanár-elnököt a gyakorlókertben találjuk. Szeretettel és pedagógiai műgonddal vezetett órájáról mások hivatottak szólni. — Tíz éve tanítok az iskolában —, kezdte a bemutatkozást. — A vöröskeresztes mozgalommal akkor ismerkedtem meg. A szakmám, meg a gyerekek vég nélküli tenni akarása segített, hogy évről évre nagyobb lelkesedéssel vetettem magam a mindenben humánus tetteket sugalló mozgalomba. A vöröskeresztes tevékenység nem a látványosságok birodalma. Apró, minden egyes nap végzendő munka láncolata visz csak előre. Nap mint nap ellenőrizni a kezeket, a körmöket, az iskolai felszereléseket — azt hihetnénk, felesleges. Ám a kis emberpalánták testi higiéniára szoktatása sok esetben az iskolában kezdődik. Ide tartozik a gyerekek tisztasági csomagjának a szemmel tartása is. — Iskolai gyereksereggel facsemetéket, díszcserjéket, virágpalántákat ültetni, majd gondozni, nem nagy dolog, — mondta a földrajz-biológia szakos tanárnő. — De növekedésük figyelése már neveli a gyerekeket a környezet óvására, ápolására. Erre pedig rohanó világunkban egyre nagyobb szükség van. Az iskolában elsajátítottak az otthoni környezetet is előnyösen változtatják. A fogászati hónap megszervezése ma már nem csak a vöröskeresztesek, de az egész iskolai közösség ügye. Sok apró, felsorolni is lehetetlen, de hasznos tett fűződik Pusztadoboson az iskolai vöröskeresztes munkához. Ezekhez az iránymutatást Juha Józsefné adja. És nem csak az iskolában tett sokat a mozgalomért. Nyarait is szívesen áldozza. Most, két nyáron is vezette az általános iskolai ifjú vöröskeresztesek megyei táborát. Nemes áldozatkészségét ezúttal is érje dicséret. Sigér Imre Ne gépiesen...
