Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-22 / 275. szám

1978. november 22. KELET-iMAGYARORSZÁG 3 Pályaválasztás — neveléssel Közelebb az igényekhez MIKOR HELYES ELKEZDENI a gyermekek felkészí­tését a pályaválasztásra? Baj-e ha a 13—14 éves gyerme­kek többsége bizonytalan, nincs határozott véleménye ar­ról: mi szeretne lenni? Hol a határ, mennyiben jó a gyer­mekre bízni a döntést, hol következzen a szülő, a pedagó­gus szerepe, befolyása? Évről évre visszatérő kérdések és gondok. Különösen sürgetővé válnak ilyenkor az év végén, amikor a nyol­cadikos gyermeknek februárig döntésre kell jutnia, hol folytatja a tanulást. Szabolcs-Szatmárban nyolc-ki­lencezer gyermeket érintenek a kérdések. Ahány család, annyi kissebb-nagyobb konfliktus, vita. töprengés. Sok helyen találkozhatunk kétféle véglettel, az egyik nem' tu­lajdonít jelentőséget a 14 éves gyermek „pályaválasztá­sának", a másik viszont úgy véli, a gyermek egész jövő­je. boldogsága azon múlik, melyik irányba indul el ősz­szel. hol kezdi, illetve folytatja a tanulást. A döntéshez vezető út sem egyforma, vannak szülők, akik a gyerme­kek helyett választanak, mások teljesen a gyermekre bíz­zák a döntést. Tapasztalatok sokasága bizonyítja, hogy nincs recept. Akad, amikor az értelmes és gyermeket meggyőző szülői érvelésnek van helye és szükséges is. De vannak esetek, amikor a gyermek elhatározását, kívánságát kell tiszte­letben tartani, ő tudja jobban, mit szeretne, mihez lenne kedve. Saját értékének — és persze gyenge pontjainak — felismertetésében szülőnek, pedagógusnak, pályaválasztási szakembereknek megvannak a tennivalói, legyen bár a döntés a gyermek, vagy a szülő, a pedagógus kívánsága szerint. KÖNNYŰ LENNE AZT MONDANI, hogy döntsenek az osztályzatok. Amiből a gyermek jó jegyeket szerzett, azt bizonyára szereti, ott kellene elindulni.. . Jól tudjuk azonban, bármennyire is közelítenek az osztályzatok a gyermekek valós teljesítményeinek hiteles jelzéseihez, még sok mindent elfednek, nem mindig mutatják meg a lényeget. Kevés a fogódzó a gyermek idegrendszeri, al­kati, akarati és egyéb tulajdonságainak megismeréséhez, hisz nem jut el mindenki a pályaválasztási intézet labor­jaiba, nem minden gyermek képes szembesíteni saját adottságait azokkal a „pályatükrökkel”, amelyeket igen jó lenne ismernie, mielőtt választ... Van olyan felfogás, amely szerint a pályaválasztást már az óvodában el kell kezdeni. Nem akarjuk "vitatni, sem pedig később az általános iskolás korban elvégzen­dő pályairányítás igen nehéz, bonyolult munkájának je­lentőségét, eredményeit lebecsülni. De a tapasztalatok egyre inkább azt mutatják, hogy a pályaválasztás lénye­gi időszaka áttevődik a középiskolás évekre. Így semmi elkeserítő nincs abban, hogy a 13—14 éves gyermek még nem tud dönteni jövőjéről, s választ egy éppen neki tet­sző, vagy közeli középiskolát és majd a négyéves tanulás alatt érlelődnek meg a további állomások tervei. Ezért mind nagyobb a középiskolák felelőssége a pályára neve­lésben. a fiatalokkal való egyéni foglalkozásban. MIT MUTAT A JELENLEGI TOVÁBBTANULÁSI ÁBRA? A szabolcsi fiatalok kétharmada ma már szakkö­zépiskolában és szakmunkásképző iskolákban tanul to­vább. A jelenlegi elsőévesek közül alig minden negyedik választotta a gimnáziumot. Eddig ugyanis a gimnáziumok voltak túlsúlyban, ahonnan a továbbtanulókat kivéve, so­kak szamára ez egy kicsit zsákutcának bizonyult. A gim­názium nem készítette fel a fiatalokat eléggé az életre, korszerűtlenné vált tantervekkel, képzési irányokkal dol­gozott. Ezért örvendetes, hogy az új tanévtől, 1979 őszétől alapjaiban megváltozik a gimnáziumi képzés, áttérnek a fakultativ tanulásra. Hogyan függ ez össze a pályaválasz­tással ? Az új gimnáziumi tantervek bevezetésével lehetővé válik, hogy a tanulók az órák egy részében választhas­sanak különböző elméleti és gyakorlati tárgyak között. A mindenki számára kötelező — közismereti tárgyak — mellett kötelezően és szabadon választható tárgyak is lesznek. A kísérletekben szabolcsi gimnázium, a Zrínyi is részt vett. A tapasztalatok azt igazolták, a fakultatív kép­zés kedvezőbb feltételeket teremt a nevelés számára, segí­ti a pályaválasztást, mivel a tanulók is „beleszólnak” ab­ba, mit tanulnak, növekszik az érdeklődésük, felelősségük, érdekeltségük. SZABOLCSBAN TIZENHAT GIMNÁZIUM hatezer ta­nulója érdekelt az új képzési rendszerben, amelynél kü­lön figyelemre méltó mozzanat, hogy a választható lehe­tőségeket döntően meghatározzák a helyi adottságok és szükségletek. Ezért a helyi tanácsi szervekkel, üzemek­kel. intézményekkel együtt tervezik meg az iskolák a gya­korlati életre való felkészítés több éves programját. Igen fontos, hogy az egy városban, vagy nagyközségben lévő gimnáziumok egymással összhangban tervezzenek, s adja­nak minél nagyobb választási lehetőségeket a fiatalok­nak, hogy érdeklődésük, hajlamuk szerint választhassák meg tárgyaikat. Nagy lépés lesz ez. hogy a pályaválasztás közelebb kerüljön az élet igényeihez. hiSz a második gimnáziumi év kifejezetten az orientációt szolgálja. Ezzel együtt az egyéni pálvairányítást. pálvára nevelést. * (PG) Műszakonként tizenhétezer egység Rutascorbin tabletta készül a tiszavasvári Alkaloida gyógyszerkiszerelő üzemében. (Császár Csaba felvétele) NÉGY ÉV ALATT Ipar hárommilliárdért Hogyan valósul meg a megyei fejlesztési koncepció? A megyei tanács 1974- ben hagyta jóvá az ipar távlati fejlesztési kon­cepcióit. A tanács végre­hajtó bizottsága a közel­múltban vizsgálta meg, hogy az eltelt több mint négy év alatt hogyan va­lósulnak meg a fejlesz­tési koncepcióban meg­határozott célok. Az eltelt idő «ilatt a meg­határozott fejlődési irányok és arányok a beruházásban . érvényesültek, azok jelenleg sem vesztettek aktualitásuk-, ból. Az iparfejlesztési koncep­ciókban az V. ötéves tervre a főbb célok között az évi növe­kedési ütem 8—9 százalékban szerepelt, az elért eredmény ennek a kétszerese. Időará­nyosan az ipar évi termelési értékét mostanra 17—19 mil- liárdban határozták meg, a teljesítés 21 milliárd. Az évenkénti 6 százalékos lét­számnövekedést is túlteljesí­tette a megye, a foglalkozta­tottak száma 1980-ra 53—55 ezer fővel szerepel, ezzel szemben 1977-ben már 52 ez­ren dolgoztak az iparban. Főként a városokban A megye ipari fejlődésében az elfogadott koncepciók már előtérbe helyezték az inten­zív fejlesztést, de lehetővé tették a munkaerő-felesleg­gel, illetve -tartalékkal ren­delkező területeken — a vá- sárosnaményi, fehérgyarmati, mátészalkai, nyírbátori, kis- várdai járásokban — a fejlő­dés extenzív jellegét is. Az ipar területi megoszlása a telepü­lésfejlesztési tervekben meg­határozott elvek szerint fej­mw egéltem jó néhány Irt évet, de még ilyet nem láttam. Van anyámnak két malaca, olyan negyven kilósak, szép jószágok. Reg­gel mindjárt sze­mes kukoricát kap­nak. majd természetesen moslékot. Az egyik ma­lac már ártány, a másik kiskaca. Hát ez az anya­jószág eltúrja a vályútól a testvérét, teleszedi a pofáját tengerivel, szalad be az ól­ba. és a saját vacka sar­kában gödröt túr. A gö­dörbe a pofájából kiürí­ti a szemeket, majd ro­han vissza a vályúhoz. A güzülést háromszor- négyszer ismétli, majd Malacok az elraktározott eleséget betúrja földdel, szal­mával. Csak ezután eszik mohón és falánkul. Mi­után jóllakott, ráfekszik bent az ólban a szerze­ményére, s mazsolázik titokban a következő ét­kezésig, anélkül, hogy a testvérének adna belő­le A hörcsög, az ürge, a hangya természetes ösz­tönétől hajtva gyűjtöget télire magának. A kutya is elássa a szerzett csont­ját, mivel félti a másik kutyától. De az ilyesfaj­ta magatartás eddig a disznóknál nem volt ho­nos. Honnan tanulta ez a kiskoca az „enyém- enyém-enyémet”? Csak nem az ember­től? (galambos) lődött. Az üzembe helyezett és az V. ötéves tervben sze­replő fontosabb — 50 millió forint értéken felüli — ipari beruházások 60 százaléka a városokban, 18 százaléka pe­dig a kiemelt településeken valósul meg. A négy és fél év alatt üzem­be helyezett ipari létesítmé­nyek megvalósítására fordí­tott 3 milliárd forint 44 szá­zalékát a könnyűipari ága­zat, 33 százalékát az élelmi­szeripari ágazat biztosította. Az első évben, 1974-ben tíz fontosabb üzem létesült, kö­zöttük olyanok, mint a Szat- már Bútorgyár, HÓDIKÖT Fehérgyarmat, nyíregyházi tejüzem. A következő évben 15 létesítmény készült el. ki­emelkedőbbbek a kisvárdai Disematik öntöde, a Magyar- Posztó nagykállói üzeme, a Nyírségi Nyomda, a tuzséri hűtőtároló. 1976-ban szintén 15 üzemet adtak át, közöttük olyanok, mint a kisvárdai baromfi-feldolgozó üzem, az Alkaloida két üzemrésze, a Taurus második -főüzemi épü­let bővítése, a mátészalkai húsfeldolgozó. A múlt évben tíz tervezett létesítmény lé­pett termelésbe. Munkahely nőknek A fejlesztések következté­ben nagyobb értékű és ma­gasabb színvonalú termék- szerkezet alakul ki, tovább nő a tőkés és szocialista pia­cokon jól értékesíthető ter­mékek aránya. A megvaló­suló ipari beruházások szer­vesen illeszkednek az orszá­gosan kitűzött ágazati célok megvalósításához. Mivel új objektumokat kellett létre­hozni. a fejlesztésre fordított beruházások értékében je­lentős arányokkal szerepel­nek az épületek, mégis nö­vekvő tendenciát mutat a gé­pekre, gépi berendezésekre fordított összeg. Az V. ötéves tervben ez meghaladja a be­ruházás értékének 50 százalé­kát. Az új gépek üzembe he­lyezésével szélesedik a ter­mékek választéka és csök­ken az egységnyi termékre eső élőmunka-ráfordítás. Az iparban elért többlet- termelést 1974 és 1977 közöt­ti években 40 százalékban lét­számnöveléssel, 60 százalék­ban pedig a termelékenység növelésével sikerült elérni. A termelékenység az egyes ipa­ri ágazatok között azonban eltérő nagyságú és ütemű volt. Az egy főre jutó terme­lés azokban az ágazatokban nőtt, ahol új technológiát ve­zettek be, gépi rekonstrukci­ót hajtottak végre, ez első sorban az élelmiszeriparra és a nehéziparra jellemző. Intenzíven több műszakban A megyei ipar szektorális szerkezetében érvényesült a meghatározott koncepció; nö vekvő az állami ipar szerepe és a szövetkezeti ipar kiegé­szítő feladatának magasabb szinten tesz eleget. Az álla­mi iparban az összes foglal­koztatottak 79,3 százaléka dolgozik, a teljes termelés 86 százalékát állítják elő. Javult a szövetkezeti ‘ ipar anyagi, műszaki ellátottsága: a ko­rábbi alacsony állóeszköz­érték nagyobb dinamikával nőtt, mint az állami iparban. Az ipari szerkezet a koncep­cióban megfogalmazottaknak megfelelően fejlődött, nőtt a híradás- és vaakumtechnikai ipar, műszeripar és jelentő­sen gyarapodott a textilipar. A megyei ipar fejlesztésé­ben továbbra is gond, hogy az új üzemek döntő többsége megyén kívüli székhelyű vál­lalatok irányítása alatt mű­ködik. Ennek következtében a termelőegységek kevés szer­vezeti önállóságot, jogkört kapnak. Az állóeszközök ki­használtsága nem éri el a megfelelő szintet. Javítani kell úgy a műszakon belüli eszközkihasználást, mint a műszakszámnövelést. A gondok közé tartozik a káderhiány. A felmérések szerint a szocialista iparban a dolgozók 2 százaléka maga­sabb végzettségű és 15 száza­léka végzett középszintű is­kolát. A megyei vezetés kö­vetkezetes erőfeszítése nyo­mán a bérfejlesztés üteme az elmúlt években a gyáregysé­gekben is általában kielégítő­nek ítélhető. összegezve elmondható: a hosszú távú tervkoncepció eddigi megvalósulása a cé­loknak megfelelően változtat­ja meg a megye gazdasági és vele együtt társadalmi struk­túráját. A koncepcióban ki­tűzött célok általában jól szolgálják a Politikai Bizott­ság 1977. novemberi határo­zatát, amely megyénk továb­bi fejlődésének szab irányt. Jelentősebb módosításra nincs szükség, a koncepció az iparosítás alapja lehet, az időközben felmerült termék­szerkezeti és minőségi kívá­nalmak figyelembevételével. Fontos feladat továbbra is, hogy az iparfejlesztés a tele­pülésfejlesztéssel párhuzamo­san történjék. Cs. B. Befektetés S okáig emlékezni fo­gok egy beszélgetésre. Üzemcsarnokban zaj­lott, gépzörgés közepette Nem termelésről, nem mun­káról. Vagy mégis? Néhány gondolatot hadd elevenítsek fel arról, amit Illés Sándor és Horváth László lakatos elmondott. „Üjabban rászoktam az olvasásra, főleg- tudományos -fantasztikus dolgokat ked­velek. Talán nem is hiszi, de ezek miatt kellett hoz­zányúlni néhány szakkönyv­höz is, mert voltak szavak, kifejezések, melyeket nem értettem” — így az egyik. „Krimit szívesen olvas­tam, aztán egyszer kezembe került egy Fejes Endre könyv. Kiváncsi lettem, mert munkásokról szólt. Va­jon milyennek lát? Tény­leg olyanok vagyunk, ahogy leír minket? Azóta mások­nál is kerestem magunkat, többnyire sikerült megtalál­ni. Okultam belőle" — mondta a másik. Aztán elmondtak egy szto­rit. Egyik munkatársukról szólt, ö úgy járt, hogy egy vetélkedőnél ráosztották a zenél. Mohngott is mi an a de aztán belekezdett. Hall­gatta Beethovent, Mozartot. Chopint, És rászokott. Több­szöri hallgatás után rá­jött, hogy ez igen jó zene, lehet fütyülni is. A beszélgetéssel egy ideig nem tudtam mit kezdeni. Aztán amint egyre többet eszembe jutott, kiderült, a történetek igenis egymás­hoz illenék, s nagy tanulsá­guk van. A legfontosabb talán az: az emberek ki­váncsiak, bár sokszor ta­lán maguk sem tudják, mi­re. A szép szóval s okosan kínált értékek tartós meg­mutatása azonban megadja számukra a válogatási le­hetőséget, s akkor szívesen lépnek tovább. Kutatnak ismeret után, keresik önmagukat, össze­hasonlítanak. vizsgálódnak, s közben újféle dallamokat is megtanulnak fütyülni. Nem világmegváltó dolgok ezek, de mindenképpen olyan lépések, amelyek jó­felé vezetnek. Néha hallga­tom a tétova közművelőket, akik szívesen meg-megfo- galmaznak egy megoldást. Van ebben reprezentatív felmérés, teszt, szociológiai kutatás, terv, módszertan, s minden, amit az elmélet kí­nál. E hhez, éppen a két la­katossal folytatott be­szélgetés után egyet tennék hozzá: oda kell menni a munkapadokhoz, ki kell sietni a gyárakba, beszélgetni kell a munká­sokkal. Meg kell ismerni a valóságot, azt a közeget, amelyben élnek. Igaz, sok energiát kíván mindez. De megéri. Ne feledjük: nin­csen jobb befektetés az' embernél. B. L. A családi életre nevelésről Kétnapos tanácskozást rendeznek Nyíregyházán a Hazafias Népfrontnál — a té­ma: a családi életre nevelés. A Magyar Pedagógiai Tár­saság családi nevelési szak­osztálya, ennek megyei tago­zata, valamint a népfront megyei pedagógiai bizottsága közösen szervezi a tanácsko­zást. Nov. 23-án délután „A családi életre nevelés hely­zete a pedagógusképző in­tézményekben” címmel hangzik el előadás, több kor- referátum, majd vita követ­kezik. Másnap, 24-én „A csa­lád ábrázolása a magyar iro­dalomban” című előadás ke­rül napirendre, s ezt is vita követi. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents